Interjú Papp Orsival,

a Tehátrum Színjátszótér megalapítójával, és az In our time című darab rendezőjével

© Orbán Hédi Viola

Pár héttel ezelőtt igazán részletes, több mint kétórás mélyinterjút készítettem Papp Orsival, a GTK színjátszókörének alapítójával. Nagyon érdekes beszélgetésben vehettem részt, rengeteg mindent megtudtam Orsi életéről, hallássérültségéről, a drámakörről, és a nemsokára bemutatásra kerülő In our time című előadásról.

Orsi, aki másodéves gazdálkodási és menedzsment alapszakos hallgató itt, az ELTE GTK-n, 2023 májusában alapította meg a Tehátrum Színjátszótér nevezetű öntevékeny drámakört. Összesen tizennégyen járnak Orsi színjátszókörébe, és minden héten hétfőn összegyűlnek egy kétórás foglalkozásra, ahol a márciusban bemutatásra kerülő előadásra készülnek. A próbák mellett játszanak, improvizatív gyakorlatokat, tréningeket csinálnak a folyamatos fejlődés érdekében. Egy ilyen próbát volt szerencsém meglátogatni. Mindenki nagyon befogadó volt, és még az improvizációs játékokban is részt vehettem, ami igazán felemelő és szórakoztató élmény volt. Sok kérdést tettem fel Orsinak az interjú keretein belül, amikre részletekbe menő, kifejtett válaszokat kaptam.

Először a hallássérültségével kapcsolatban tettem fel pár személyesebb kérdést: csak a zaj megerősítéséért felelt. Iskolában mindig elől kellett ülnöm, hogy jól lássam a pedagógusok száját, ez mondjuk dolgozat írásnál nehéz volt, így nem tudtam puskázni, viszont, ha valaki hang nélkül lesúgta, akkor tökéletesen leolvastam a szájáról. Úgyhogy végül is megoldottam. Aztán, 19 évesen átestem egy Cochlear Implant műtéten, ott kellett megtanulnom hallani, ami iszonyatosan sok energiát és erőfeszítést vett igénybe, de megérte, azóta sokkal jobban hallok és könnyebben értem mások szavait.

Mesélj kicsit arról, hogy milyen volt hallássérültként felnőni?

Halló baba voltam, körülbelül másfél évesen vették észre, hogy egyszer csak nem reagálok semmire. Anyukám egyből tudta, hogy orvoshoz kell fordulni, mert a nővérem is szintén elvesztette a hallását korábban. Mivel így nőttem fel, nekem ez volt a természetes. A szüleink is sokat foglalkoztak velünk, jártunk logopédushoz, beszédtanárhoz. Kicsit több türelemmel kellett velünk beszélni, sokat visszakérdeztünk. Akkor még mindkét fülemben csak a hagyományos készülék volt, én nagyrészt csak szájról olvasva értettem meg az emberi beszédet.

Mik azok a dolgok, amik zavarnak vagy hátráltatnak a hétköznapi életben? Hogyan próbálod ezeket kikerülni, mi segít? Hogyan tud a környezeted segíteni neked?

Például telefonálni nem tudok. Akikkel napi szinten beszélek, őket könnyen megértem, bár már ők is megtanulták hogyan kell velem ilyenkor kommunikálni. Hallom egyébként, hogy beszélnek, de a készülékkel egyszerűen nem értem meg, nem tudom kivenni a szavakat. Sokkal könnyebb a videóhívás. A másik dolog, ha társaságban vagyok és sokan egyszerre kezdenek el beszélni, olyankor sokszor elvesztem a fonalat. Ezeket nem tudom sajnos kikerülni, ilyenkor szimplán rákérdezek, hogy miről van szó. Ha tisztán, artikulálva beszél valaki, akkor semmi gondom nincs az emberi beszéddel. Van, hogy fáradt vagyok, és nincs erőm koncentrálni, hogy megértsem a másikat, ilyenkor megkérem, hogy írja le.

Ezután a drámához való kötődésével kapcsolatban kérdeztem Orsit:

Hogyan kezdtél el érdeklődni a színház irányába? Gimiben foglalkoztál ilyesmivel?

A szüleim magyar- és drámatanárok, saját társulatot vezetnek, szóval már egész pici korom óta képben voltam a színház világával. Nyaranként drámatábort is vezettek a Balatonon, én is mentem, de úgy voltam vele, hogy én nyaralok, pihenek, amíg ők dolgoznak. A harmadik drámatanár, aki velük volt, rángatott be a csoportjába. Minden percét élveztem, pozitív visszajelzéseket is kaptam, így nem volt kérdés, hogy folytatni szeretném.

Mit szeretsz a legjobban a színészkedésben, rendezésben? Mik a nehézségei, mik azok amik könnyen, zsigerből jönnek neked?

Azt, hogy otthon érzem magam a színpadon, biztonságérzetet ad, olyan szituációkba keverhetem magam, amit egyébként a való életben nem csinálnék. Ami így zsigerből jön az az, hogy empatikus ember vagyok, nagyon át tudom érezni egy karakter érzéseit, és gondolatait, mintha velem történnének meg, így elhiszem, hogy amit előadok, az valós. Nehézségeim a beszédből adódnak. Jártam beszédtanárhoz, volt motivációm, és szebben is beszélek, mint amennyire rosszul hallok, viszont a profi munkához sajnos nem elég.

Végezetül a Tehátrum Színjátszótérről kérdezősködtem egy kicsit:

Hogyan jött létre ez a színjátszókör?

Miután felköltöztem Pestre, itt is próbáltam egy közösséget keresni, akikkel folytathattam volna ezt a csodás hobbit. Viszont, legtöbb helyre csak professzionális színészeket kerestek, teljes munkaidőbe, vagy tanfolyamok voltak drágán. Szerencsére az ELTE GTK HÖK nyújtott ilyen lehetőséget, hogy öntevékeny köröket alkossunk, így kaptam az alkalmon, gyorsan meg is pályáztam.

Mesélnél kérlek a társulat többi tagjáról?

Mind az ELTE GTK-n tanulunk, van, akit gimiből ismerek, van, aki történetesen a másodunokatestvérem, valamint barátok, akikkel az első félévben ismerkedtem meg, de jelentkeztek olyan hallgatók is, akikkel itt találkoztunk először. Akadt olyan, akinek nem voltak alapjai, volt olyan, aki rendelkezett színházas múlttal, de a tréningekkel sikerült egy összeszokott csapatot alkotni. Meg persze, sokat segítettek a csapatépítős piknikek, próbák utáni iszogatások, és a mezőtúri kétnapos kiruccanásunk is az egyik tagunk nyaralójában.

Hogyan állt össze a drámakör csapata, hogyan történik egy darabra való casting és szereposztás?

Tavaly májusban, amikor elindult az egész, főleg a csapatépítésen és a dráma alapjain volt a hangsúly. Különféle fejlesztő játékkal megismertük már egymást annyira, hogy mindenkiről kialakult egy kép a fejünkben, így ha elénk került egy szövegkönyv, be tudtuk azonosítani a karaktereket, hogy kire melyik szerep illik.

Milyen darabot adtok elő márciusban?

Örkény István egyperces novelláiból áll össze az In our time című előadásunk, ami egyben az egyik novella címe is. Kezdő csoportként nem akartam rögtön egy komolyabb darabbal mélyvízbe dobni a társaságot. Úgy gondoltam, hogy a lazább etűdökből összeálló jelenetsort könnyebben meg tudják, tudjuk tanulni. Örkény világa abszurd, groteszk, és hát a mi világunk se kutya... valahogy jó ötletnek tűnt összefésülni a kettőt.

Hogyan készült el a szövegkönyv?

A dramatizálás komoly munka, sokat készültünk rá. Kiválasztottuk az egyperceseket, úgy állítottuk össze a sorrendet, hogy egy laza cselekménysor szülessen belőle. Az ötletelés után apukám segítségével öntöttük párbeszédes, drámai formába az egészet.

Miért szeretsz rendezni? Mi az, ami igazán nagy kihívást jelent?

Ez az első rendezésem, és igazából nem teljesen egyedül csinálom, hiszen a többiek ötletei is szerepet kapnak. Persze, kell egy ember, aki végül dönt, aki kívülről néz rá a jelenetekre. Ez lettem most én. Nehéz benne az, amikor nekem is szerepelni kell, hiszen akkor egyszerre kell benne is lenni, meg kívülről is látni. És hogy mit élvezek a legjobban? Hát, úgy nagyjából mindent! Csak egyet kiemelve: látni, hogy a fejemben kitalált kép valóra válik a színpadon. Ja, még egy: tök jó, hogy szót fogadnak az egyébként nagyszájú fiúk.

Hol és mikor lesz pontosan a bemutató? Hogyan lehet erről tudomást szerezni, jegyet vásárolni?

A darabot a Kettőspont Színházban adjuk elő március 9-én, illetve 22-23-án. Eseményként megtalálható a társulat Facebook, Instagram, illetve, a Kettőspont Színház weboldalán is a jegyértékesítéshez vezető link. Erre kattintva, a Jegy.hu felületén lehetőség nyílik megvásárolni a kedvezményes diákjegyeket.

A társulat tagjai:

Bebők Szabolcs Levente

Budai Roberta

Huszár Dániel

Hutka Lili Mandula

Katona Ágnes

Muzsai Fanni

Pritz Anita

Soltész Anna

Papp Orsolya

Szabó Zalán

Szuszky Gergő

Vámosi Tamás

Varga Dorottya

Vértes Dorottya

Nagyon izgalmas volt Orsival beszélgetni, mivel rengeteg új dolgot tudott nekem mondani mind a hallássérültségével, mind a színészkedéssel és rendezéssel kapcsolatban. Mindenképpen ajánlom figyelmetekbe a Tehátrum Színjátszótér munkásságát! Márciusban mindenkinek ott a helye a drámakör első darabjának bemutatóján, az In our time című előadáson!