2 0 0 8
¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨ ¨¨¨¨¨¨¨¨
ból fakadó eszmetörténetben a választott művészek ugyanakkor maguk is olyan gondolkodók, akik valamiképpen folyvást a transzcendens kapuján dörömbölnek. (A tárlat elején egy világító spirálformába írt szöveg ragadja meg a tekintetet; Bruce Nauman: The True Artist Helps the World by revealing mystic truths című neoncsigavonala.) Legyen bár szó a háborús pusztítás utáni megújulásról (Le Corbusier építőművészetéről vagy a 60-as évek művészeiről, akik az észlelés pszichedelikus tágítása révén a New Age kínálta hallucinogénekkel próbálták feszegetni a határokat és kinyitni a valóság dimenzióit (Paul Thek: Tenger gombákkal), vagy éppen az új technikák kínálta eszközökről. (A mechanikussá vált mában Christian Boltanski beszélő órájának automatahangja méri az elfolyó időt, az örökké jelen pillanatot, melynek már nincsenek partjai.) Azonban a látogató nem csupán a hiányt érzékeli. A kiállítás egyik első kritikusa, Jean-Louis Schlegel is rámutatott az Esprit 2008 júniusi számában közölt cikkében, hogy a tárlat — és a hozzá kötődő, csaknem félezer oldalas katalógus — címében szereplő szentség fogalma meglehetősen problematikus. „Milyen szentség miféle nyomai ? Hogyan és miről ismerszenek meg e nyomok?” — kérdi Schlegel. Mint utóbb megállapítja, a legtöbb bemutatott mű alapján mindez úgy írható le, mint „misztikus köd, láthatatlan a látható «mögött», az okkult és ezoterikus erőkben való hit…” Vagyis elhagyván a filozófia és a teológia terepét, a szent fogalmának eme túláradása teszi nehézzé, sőt lehetetlenné az értelmezést és a jelenségek szétszálazását. Valójában tehát az értelmezések inflációjához jutunk — folytatja Schlegel — s ez „a túlságosan ökumenikus pozíció” (vagyis a szent fogalmának kiterjesztése az okkultizmus, a boszorkányság, a pogányság, sőt a nihilizmus irányában) azt kockáztatja, hogy „…egybemossa a történetileg pedig igen erős ellentéteket.” Összességében tehát túl gigantikus panoráma tárul elénk — zárja kritikáját Schlegel — túl tágan értelmezett nyomokból, ahol minden egy és ugyanazon szintre kerül. Joggal vetődik fel ezek után a kérdés, hogy vajon A szentség nyomai csupán Eliade-caputok lábjegyzete, a „nyugati ember” kriptovallásos viselkedésének példatára, tetszetős hiányleltár volna-e. Magam olyasféle provokatív gondolkodói mutatványnak vélem inkább, mely nem riad vissza attól, hogy a lét lényegi kérdéseit feszegesse. Bár e műfajban meglehetősen ritkán tapasztalom, hónapokkal később is kísért az érzés, amit a kiállítás után, a Beaubourg-ból kilépve éreztem: az embernek itt leroskadni volna kedve. Le a kőre, egyedül. A kiállítás hivatalos oldala: http://traces-du-sacre. centrepompidou.fr/ A müncheni bemutatóról lásd: http://www.hausderkunst.de/ Jean-Louis Schlegel cikke: http://www.esprit.presse.fr/ review/article.php?code=14553
56
i n t e r j ú
² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ²1 1², ² ²1 2² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ² ²
Vámos Éva
„Megteremteni a vetítővásznon a kalandot” Beszélgetés Hubertus von Amelunxennel
A berlini Pariser Platzon, a fényből, üvegből és betonból épült Művészeti Akadémia halljában az Ausztriában született, Berlinben élő Christoph Steffner óriási gépezete jeleníti meg a Filmmachine 4/Black Square című munkáját, mely a művész úgynevezett filmszobrainak eddigi legmonumentálisabb darabja.1 Ez a mű is szerves része annak a NOTATION címmel megrendezett kiállításnak, mely az Akadémia másik, filmes és zenei stúdiókkal is berendezett nagy épületében látható, s melyet februártól a társrendező ZKM mutat be Karlsruhéban.2 A kiállítás témája a művészeti al1 http://www.berlinerkunstkontakter.de/flash/kw4308/christophsteffner23102008.htm 2 NOTATION. Kalkül und Form in den Künsten. Akademie der Künste, Berlin, 2008. szeptember 20 — november 16.; ZKM | Zentrum für Kunst und Medientechnologie, Karlsruhe, 2009. február 14 — július 26. Kurátorok: Hubertus von Amelunxen, Dieter Appelt, Peter Weibel; további információ: http:// www.adk.de/notation/ Christoph Steffner Filmmaschine 4 /1992–2008 © Christoph Steffner