2 0 2 0 _ 7 , 8
Horváth Gideon I put my hand into a beehive, 2019, Budapest Galéria © Fotók: Juhász G. Tamás
univerzalizáló logikája kellő távolságot tartva tehát a problémát a
felépítés annak megfelelően alakul ki és változik, ahogy a társada-
problémával kívánja orvosolni, nem meglepő módon nem sok sikerrel.
lom a természetet látni és láttatni kívánja. Az állatkert, mint élmény-
Rávilágítva a mindent átfogó emberi nézőpont konstruáltságára,
alapú, szórakozást nyújtó oktatás kiváló a természet birtoklására,
Horváth Gideon I put my hand into a beehive című kiállításán látható
előállítására, fogyasztására, megfigyelésére. Egyszóval, az ilyen mes-
műveiben olyan heterotópikus helyszíneket választ, mint a termé-
terséges környezet többet mond el az emberről, mint a természetről,
szeti gyűjtemények és a múzeum elődje, a Kunst und Wunderkammer,
amit reprezentálni kíván. Ezt a hamis heterotópiát kezdik ki Horváth
illetve az állatkert, melyek a természet-kultúra distinkció és a hierar-
Gideon videói (Kifutók és egyéb tájak) azáltal, hogy a kifutókat és ket-
chia világmodelljeiként, a természet mesterséges, torz, antropocentri-
receket rendhagyóan pőrén, emberek és állatok nélkül mutatják meg,
kus reprezentációjának szemléletes helyszíneiként olvashatóak össze.
előtérbe hozva az azokat instruáló struktúrákat. Éppen a kihalt állat-
A 16. században a világ megértésének vágyából, illetve a szokatlan
kert segít ráébredni, hogy az egyébként „élő” Wunderkammerként
és különös iránti érdeklődésből született Kunst und Wunderkammer
funkcionál, amely az állatok számára Erving Goffman nyomán
gyűjtemények a világ egészét akarták leképezni és egy térbe sűríteni.
„totális intézményként” írható le, a börtön, az iskola vagy az elme-
A kiállított tárgyak és leletek rendszertan szerinti kategorizálása egy
gyógyintézet sorába illeszkedve. Az állatkert nem csak felépítésében
hierarchikus viszonyt teremtett, melynek csúcsán maga a gyűjtő, a
és modelljében hordozza magában az emberközpontú szemléletet, de
kategorizáló, vagyis az ember áll, aki ismeri és uralja a világot és
az ott alkalmazott jelölőrendszerekben is. Az állatkertekben használt
annak minden titkát. Az ezekben kidolgozott taxonomizáló szemlélet
üvegfelületekre ragasztott madárformájú matricák megmozdításával
lett az alapja többek közt a modern biológiának és a művészettörté-
Horváth Gideon ennek az antropocentrikus szemléletnek az ironikus
netnek is.
ábrázolásával idézi meg egy madárcsapat rajzását. A Rajzás (2019)
Megidézve a Kunst und Wunderkammer gyűjtemények tablóit,
című videóban látható matricák célja az állatkertben őrzött állatok
Horváth Gideon tábla-sorozatával (Kaptár, Rituálé, Kétéltűek, 2019)
és a véletlenül odarepülő madarak védelme az üvegfelületeknek való
elsőre könnyen beazonosíthatónak tűnő, valójában igencsak szo-
ütközéstől. A természet könnyen kezelhető képzetének egyik látványos
katlan képződmények lenyomatait mutatja be annak érdekében,
példája a madarak ütközését megakadályozó matricák, amelyek az
hogy megingassa az eddigi biztosnak vélt tudásunkat. A tradici-
emberi szemszögéből a madarak által is értelmezhetőnek lett tervezve.
onális Kunst und Wunderkammer gyűjtemények pontosan beka-
Latour Facing Gaia című 2017-es könyvében,5 rávilágítva a globális
tegorizálható elemeivel szemben Horváth Gideon méhviaszból és
szemlélet és a homogén természetkoncepció problematikusságára,
alumíniumból készült, többnézetű hibrid objektjei kikezdik a beazo-
egy új, komplexebb elgondolást körvonalaz a Földről a lovelock-i Gaia
nosítást. Leginkább a jövő mint archeológia jegyében fogant pszeudo-
demisztifikált alakjában. Horváth Gideon a kultúra-természet distink-
leleteknek tűnnek, melyekben a méhviasz, egy efemer anyag hordoz
ció szimbolikus helyszíneit mutatja be, olyan formában, amely segít
paradox módon egy-egy fosszíliát, a civilizációnk bizonytalan nyo-
átformálni Human-tekintetünket az Earthbound-éra, aki Latournál
mait. A méhek által otthonossá tett rideg alumínium panelek mintha
azt az embertípust jelöli, aki képes meghaladni a modernitás termé-
már egy poszt-humán korszakhoz tartoznának, amit nem is szabadna
szet-paradigmáját, és Gaia oldalára állni az absztrakt „Természettel”
látnunk: hiszen ha ezek a jövő leletei, ki vagy mi ássa ki és milyen
szemben. Gaia a közhiedelemmel ellentétben nem egy olvasztótégely,
tekintet nézi azokat?
amiben minden eggyé válik, hanem egy hibrid objektekből álló mocsár,
Ahogyan a Kunst und Wunderkammer a világ kicsinyített mása akart
ahol a természet átpolitizálódik, a politika ökologizálódik: kultúra és
lenni, úgy az állatkert is egy szűk territóriumon belül reprezentálja az
a természet pedig összemaszatolódik egymással.
állatvilág egészét. Az állatok éghajlat szerinti elhelyezésének valótlanságát és összezsúfolását elfedi a mesterségesen kiépített környezet látszólagos autentikussága. Ez a realisztikusnak szánt megjelenítés és 42
5 Bruno Latour: Facing Gaia: Eight Lectures on the New Climatic Regime. Trans. Catherine Porter, Cambridge, UK; Medford, MA, USA: Polity Press, 2017