meditációs istenség, az együttérzést megjelenítő Csakraszamvara és a
nyugati képmásokon (mint Cassius Clay) és
bölcsességet megjelenítő női párja egységét ábrázolná, a művész azon-
hindú mitológiai narratívákon alapulnak.
ban részekre vágva, különböző nézőpontokból, esetenként a részleteket
Ezek az „elveszett lények történetei”, állítja
felnagyítva jelenítette meg az istenséget, s az azonos méretű darabokat
a művész, majd így folytatja: „A lények arra
úgy állította ki, mintha egy összerakhatatlan puzzle darabjai lenné-
kényszerültek, hogy maguk csinálta bohó-
nek. A műnek azonban nemcsak az ad aktualitást, hogy a buddhista
cok legyenek, s ezt egy folyamatos show-
tanítások összegzését megtestesítő istenséget számos (a darabok száma
ban kötelesek eljátszani, nem számit, hogy
feltehetően a buddhisták számára szent 108-as számra utal) különálló,
mennyibe kerül. Azokat a lényeket ábrá-
látszólag értelmezhetetlen részletben jeleníti meg. 1991-ben mutatták
zoltam, akik az érzelmek hamis és tettetett
be New Yorkban a Tibet művészetét összegző, Bölcsesség és együttérzés
színjátékában tanultak meghajolni, akik
című, máig alapvetőnek számító kiállítást, s katalógusának címlapja
jól begyakorolt nevetésükkel hahotáznak,
éppen a Tserin Sherpa által újraértelmezett istenséget ábrázolta. 19
miközben a sötétség ösvényét választják,
Ebben az értelemben a nepáli művész dekonstrukciója nem csak a tibeti
amire mások kényszerítették őket.”21 Nehéz
buddhizmus tanításait, hanem a róla alkotott nyugati képet is darabja-
ehhez bármit is hozzáfűzni. Csak annyi
ira szétesve mutatja be.
bizonyos, hogy ezek a mélyen elkeseredett
Mindezek után mihez kezdjünk a kiállítás plakátján látható clown-
megállapítások már nem Nepálról, még
demiurgosz szörnyű mosolyával? „Sorozatom a társadalomnak és a tév-
csak nem is a hagyományos vagy a kor-
hitben élő lények bohóchoz hasonló hamis mosolyának tart tükröt.” – írja
társ művészetről szólnak, hanem a globális
némileg enigmatikusan a kiállítás katalógusában ANIL SHAHI,20 akinek
világról, ahol összekeveredtek a szerepek és
Ne nevetess meg című (2012), kilenc olajfestményből álló sorozata „ikonikus”
az értékrendek, és senki nem találja – még az istenek sem! – a helyét.
19 Marylin M. Rhie, and Robert A.F. Thurman: Wisdom and Compassion. The Sacred Art of Tibet, Asian Art Museum of San Francisco and Tibet House, New York, in association wit Harry N Abrams Inc., New York, 1991 20 Anil Shahi: Don’t Make Me Laugh. Kayastha, Schickelgruber, 2019, 140.
21 Anil Shahi: Don’t Make Me Laugh. Kayastha, Schickelgruber, 2019, 140.
Ang Tserin Sherpa Repülj magasan, 2018, aranyfüst, akril, tus, vászon © Ang Tsherin Sherpa, Fotó: Fotohollywood
19