Gazdag papa, szegény papa

hozzám az apja.

- Mit gondolsz, engedjem neki, vagy tegyem azt, amit a többi szülő, vegyek neki egy autót? Így feleltem: - Ez rövid távon feloldaná a feszültségeket, de hosszú távon nem tanul semmit a gyerek.

Fel tudnád használni a fiad kocsi iránti vágyát arra, hogy valamiféle tanulásra ösztönözd őt?

Egyszeriben leesett neki a tantusz, és hazasietett. Két hónappal később találkoztam vele újra.

- Na, megvan a fiad autója? - kérdeztem.

- Nincs. De adtam neki 3 000 dollárt kocsira. Megmondtam, hogy ebből finanszírozhatja majd az egyetemi tandíjat, nem kell a saját spórolt pénzét használnia.

- Milyen nagyvonalú vagy! - mondtam.

- Nem igazán. Egy feltétellel adtam neki a pénzt. Megfogadtam a tanácsodat, és kihasználtam a gyerek kocsi iránti vágyát, hogy rávegyem, tanuljon meg valamit.

- No és mi volt a feltétel? - kérdeztem.

- Először is leültünk, és elkezdtünk játszani a társasjátékoddal, a CASHFLOW-val. Közben hosszú vita alakult ki köztünk a pénz bölcs felhasználásáról. Azután előfizettem neki a Wall Street Journal-re és vettem neki néhány tőzsdéről szóló könyvet.

- És mi lett az eredménye? - érdeklődtem.

- Megmondtam neki, hogy a 3.000 dollár az övé, de nem vehet belőle azonnal autót. Vehet rajta részvényeket, azután keressen magának egy brókert, és ha sikerül megdupláznia a pénzt, megveheti belőle az autót, a 3.000 dollárt pedig félreteheti a tanulmányaira.

- No és mi történt?

- Nos, eleinte szerencsével járt, de néhány nappal később mindent elvesztett, amit nyert.

Ekkor kezdte el igazán érdekelni a dolog. Most körülbelül 2.000 dollárt bukott, de egyre lelkesebb. Elolvasta az összes könyvet, amit vettem neki, és még többet vett ki a könyvtárból. Rendszeresen bújja a Wall Street Journal-t, lesi az üzleti barométert, és az MTV helyett a CNBC-t nézi. Csak 1.000 dollárja van, de egyre jobban érdekli a dolog és rengeteget tanul. Tudja, hogy ha elveszíti a pénzt, még két évig gyalog jár. De úgy tűnik, nem zavarja. Sőt, tulajdonképpen már nem is nagyon érdekli a kocsi, mert talált egy szórakoztatóbb játékot.

- Mi lesz, ha elveszíti az összes pénzt? - kérdeztem.

- Akkor megyünk át a hídon, ha odaértünk. Inkább most veszítsen el mindent, mint hogy a mi korunkban tegye majd kockára mindenét. Azonkívül meg eddig ez az oktatására költött leghasznosabb 3 000 dollárom. Amit most tanul, annak egész életében hasznát fogja venni, és úgy látom, elkezdte tisztelni a pénz hatalmát. Azt hiszem, már nem szórja a pénzt.

A "fizessünk először magunknak" bekezdésben azt állítottam, ne is próbáljon meggazdagodni, akinek nincs önfegyelme. Hiszen az eszközökből készpénzhez jutni könnyű, de a pénz irányításához már nagy lelki és szellemi erő kell. A mai fogyasztói társadalomban a külső kísértések hatására sokkal könnyebb elszórni a pénzt és a kiadásrovatba írni. A kevés lelki erő azt eredményezi, hogy a pénz a legkisebb ellenállás irányába folyik. Ez vezet a szegénységhez és az anyagiakért való küzdelmekhez.