Gazdag papa, szegény papa

forrásai, de nem fizetek értük; mások fizetik ki. Ők a bérlők. Tehát a "fizessünk először magunknak" elv első számú alapszabálya, hogy ne verjük magunkat adósságba. Noha utoljára fizetem ki a számláimat, úgy intézem, hogy csak kis összegű, jelentéktelen számlákat kelljen kifizetnem.

A második alapszabály: ha alkalmanként megszorulunk, akkor is magunknak fizessünk először. Hagyjuk, hadd követelőzzenek a hitelezők és akár az állam is. Szeretem, amikor bedühödnek. Hogy miért? Mert szívességet tesznek nekem. Ők ösztönöznek arra, hogy még több pénzt szerezzek. Tehát először magamnak fizetek, befektetem a pénzt és hagyom a hitelezőket dühöngeni. Általánosságban amúgy is azonnal kifizetem őket. A feleségemnek és nekem hitelünk van. Csak nem engedünk a nyomásnak, és nem költjük a megtakarított pénzünket vagy adjuk el a részvényeinket a fogyasztói tartozások törlesztésére?! Ez ugyanis nem vallana pénzügyi intelligenciára.

A megoldás a következő: 1.

Ne verjük magunkat nagy adósságokba. Tartsuk alacsony szinten a költségeket.

Először az eszközöket teremtsük meg, csak azután vegyünk nagy házat vagy szép autót.

A mókuskerékben vergődni nem intelligens dolog.

2.

Ha megszorulunk, hagyjuk nőni a nyomást, ne nyúljunk a megtakarított pénzünkhöz vagy a befektetéseinkhez. Használjuk fel a növekvő nyomást arra, hogy felébresszük pénzügyi lángelménket, és a pénzszerzés új módozatainak kiötlésére sarkalljuk; csak azután fizessük ki a számláinkat. Ezáltal jobb képességekre teszünk szert a pénzszerzésben és fejlesztjük pénzügyi intelligenciánkat is.

Amikor nehéz anyagi helyzetbe kerültem, sokszor kemény fejtörés árán sikerült több bevételhez jutnom, miközben elszántan védtem az eszközeimet. Hiába kiáltozott a könyvelőm fedezetért, én jó katonához méltóan védtem az erődöt, az eszközök erődjét.

A szegényeknek szegényes szokásaik vannak. Egy bevett rossz szokást ártatlanul úgy emlegetnek mint "nyúljunk a spórolt pénzhez". A gazdagok tudják, hogy a megtakarított pénz még több pénz előteremtésére való, nem a számlák kifizetésére.

Tudom, hogy ez kegyetlenül hangzik, de ha nem keményítjük meg a lelkünket, a világ ideoda fog lökdösni.

Aki nem szereti az anyagi nyomást, keressen magának megfelelő módszert. Ilyen például, ha csökkenti a kiadásokat, bankban tartja a pénzt, többet fizet jövedelemadó gyanánt, mint amennyi tisztességes lenn, biztonságos befektetési jegyeket vásárol és csatlakozik a nagy átlaghoz. Ez azonban megsérti a "fizessünk először magunknak" elvet.

Ez az elv önfeláldozásra vagy pénzügyi absztinenciára sarkall. Nem azt jelenti, fizessünk először magunknak, azután haljunk éhen. Az élet értelme, hogy élvezzük. Ha felébresztjük magunkban a pénzügyi lángelmét, mindent megkaphatunk, gazdagok lehetünk és anyagi áldozatok nélkül kifizethetjük a számláinkat. Ez a pénzügyi intelligencia.

6.

FIZESSÜK MEG JÓL A BRÓKEREINKET: A jó tanács ereje. Gyakran látok házakra kifüggesztett táblát, melyen ez áll: "Eladó a tulajdonos által". A tévében pedig mostanában sokan nevezik magukat "váltóközvetítőnek".

Gazdag apám tanítása értelmében az ilyesmi rossz vért szül. Ő abban hitt, hogy a szakembereket jól meg kell fizetni, és én osztom az álláspontját. Ma drága ügyvédeket, könyvelőket, ingatlanügynököket és brókereket foglalkoztatok. Hogy miért? Mert ha - és tényleg csak akkor, ha - ezek az emberek valóban jól értik a szakmájukat, akkor a szolgálataik pénzt termelnek. És minél több pénzt termelnek, annál több pénzem lesz nekem.

Az információ korát éljük. Az információ felbecsülhetetlen érték. Egy jó bróker ellátja a