3
Előszó Kutatásmódszertani kézikönyv című kötetünk a társadalomtudományi, pontosabban a szociális képzésekben résztvevő hallgatók számára készült, elsődlegesen azzal a céllal, hogy segítse a minél színvonalasabb szakdolgozatok elkészülését. A szerkesztők egy olyan kötet elkészítésére vállalkoztak, mely mintegy „kézen fogva” vezeti végig az olvasót az alapfogalmakon és a kutatási terv elkészítésének lépésein, továbbá betekintést enged a kvantitatív és kvalitatív adatgyűjtési módszerekbe és az adatok elemzésébe. A könyvben összesen kilenc tanulmány kapott helyet, amelyben vannak a kvalitatív és a kvantitatív adatgyűjtési módszerekkel foglalkozó írások. Ezeket kiegészítve tájékozódhat az olvasó a szakirodalom használatra és a forráskutatásra, valamint a szakdolgozat terjedelmi arányaira vonatkozó javaslatokról. A kötet nyitó tanulmánya R. Fedor Anita és Huszti Éva írása arról szól, hogy hogyan és mit kutassunk. A szerzők a kutatási lépések ismertetését érthető, könnyen alkalmazható, az önálló hallgatói munkát segítő stílusban közlik. A tanulmány a kutatási terv lépéseit mutatja be, melyben kitérnek többek között a hipotézis-alkotás szabályaira, ismertetik a konceptualizációs és az operacionalizációs eljárásokat, továbbá a mintavételi módszereket. A tanulmánykötet első részében a kvalitatív technikák részletesebb ismertetésére kerül sor. Zolnai Erika munkájában a kvalitatív kutatások és módszerek jellegzetességeivel és típusaival foglalkozik. A kvalitatív kutatási módszerek közül elsődlegesen az interjúkra koncentrál, bemutatva azok típusait és jellemzőit, ideértve a fókuszcsoportos interjútechnikát is. A kvalitatív kutatásokat és eljárásokat a kvantitatív kutatásokkal veti össze, ismertetve a két megközelítés és módszercsoport sajátosságait, alkalmazási körét, és az általánosítás lehetőségét. A tanulmány a kvalitatív kutatásokból származó adatok feldolgozásához is hasznos segítséget nyújt. Patyán László és Szoboszlai Katalin az esettanulmány készítésének rejtelmeibe vezetik be az olvasót. A szociális munka szemszögéből alkalmazott esettanulmány kapcsán a szerzők az „eset” meghatározásának a fontosságát emelik ki, a kutatónak, szakembernek ezzel kell tisztában lenni. A szociális munkához kapcsolódó esettanulmányt elsősorban kvalitatív módszerként értelmezik, mely a megfigyelést, az interjút és a dokumentumelemzést foglalja magába. A fejezet második felében a szociális munkába alkalmazott esettanulmányokat ismertetik a szerzők, először az egyes típusok szerkezetét vázolják fel, majd azt bontják ki. R. Fedor Anita, Kovács János és Balogh Erzsébet írása elsősorban a kvalitatív adatgyűjtés során generált adatok elemzéséhez nyújt segítséget. A tanulmány elméleti része foglalkozik mindazokkal a kérdésekkel, melyek a tartalomelemzés megértéséhez és jellemzéséhez szükségesek. A szerzők az alkalmazási módok mellett a tervezés lépéseit is taglalják, továbbá érhetővé teszik a mintaválasztás jelentőségét, és a kontextualitás szerepét a tartalomelemzésben. Az írás nemcsak a módszer elméleti jellemzőit tartalmazza, hanem konkrét, gyakorlati példán keresztül illusztrálja annak használatát, eljárásait. A könyv második része egy speciális kutatási terület bemutatásával, továbbá a kutatásmódszertani írások legtöbb vitát kiváltó kérdésével, a statisztikai elemzésekkel foglalkozik. Huszti Éva tanulmánya az egyéni kapcsolathálózatok kutatásáról szól, tartalmazza mindazokat a módszereket, amelyek napjainkban ezen a területen a leggyakrabban