Isten ajándéka

légkört tapasztal meg a szülő, amelyet pozitívan él meg, és valóban közeledni fog a gyülekezet felé is, még inkább Isten felé. Mi még fiatal óvoda vagyunk, szeptember óta működünk, de dolgoztam már más intézményekben, tapasztalatból mondhatom, hogy különösen a krízishelyzetbe került családoknak jelenthet sokat, hogy mi ott vagyunk mögöttük, és nemcsak az egyik jó óvoda vagyunk a sok közül, hanem olyan lelki közeg is, ahová jöhetnek támaszért. Jelenleg a mi intézményünkben van szabadkeresztyén és katolikus nevelő is. Hálás vagyok az Úristennek, hogy összegyűjtött bennünket, hogy tudunk együtt imádkozni a gyerekekért, egymásért, élő kapcsolatban vagyunk Istennel – mondja a svábhegyi óvoda vezetője.

Vodai Katech Zis

A hitben élő ember számára az imádság a lélek lélegzetvétele, nélküle elerőtlenedik az ember. A gyermekek közül kevés az, akinek első imádságát az édesanya a kiságy mellett mondta el, többségük az óvónőtől hall ilyet először. Az óvodába érkező gyermek kezdetben a nevelő kezeinek összekulcsolását lesi el, később ajkairól a szavakat is. Nem is kell erőltetni, mivel a sze- ténetek feldolgozása az óvodákban drámapedagógiai módszerekkel, játékos formában történik. A 3–6 éves gyermekek természetes életkori sajátossága, hogy a játékok útján tanulnak és fejlődnek, ezért is fontos, hogy a teremtett környezet, a természet csodáit is ezen a módon ismerjék meg. A keresztyén óvodák nagy többsége éppen ezért „zöld” vagy madárbarát óvoda – folytatja Pethő Melinda. – Az óvodák kiemelt szerepet szánnak a gyermekek érzelemvilágát, értelmi, erkölcsi fejlődését elősegítő játékoknak. Nevelési céljaikat a szülőkkel közösen valósítják meg, szorosan együttműködve a fenntartóval. A gyülekezet lelkipásztorai az óvodában dolgozó pedagógusok és az ő munkájukat segítők lelkigondozását is kiemelt figyelemmel kezelik. Az óvodaprojektben együttműködünk a Református Pedagógiai Intézettel, sok segítséget kaptunk tőlük az intézményi alapdokumentumok elkészítésében, velük együtt dolgoztuk ki a Református Óvodapedagógus Tanulmányi Ösztöndíj- és Mentorprogramot (RÓTÖM). Legutóbb arra kértük őket, hogy szervezzenek négyalkalmas online képzést azoknak a leendő óvodavezetőknek, akiknek még nincs óvodavezetői gyakorlatuk.

Szt Nd J Vodapedag Gusoknak

– Ösztöndíjprogramot dolgoztunk ki a leendő óvodapedagógusok számára, amelynek ötletét az adta, hogy a református óvodákban dolgozó óvodapedagógusok számát mintegy 40 százalékkal kellene megnöveli a fejlesztett óvodai férőhelyek számához igazítva. A képzés tematikájának meghatározásakor arra törekedtünk, hogy a kezdő óvodavezetők átfogó képet kapjanak az intézményvezetőként rájuk váró feladatokról: a szakmai vezetésen túl felkészítést kapnak a munkáltatói, illetve gazdálkodási és tanügyigazgatási feladataik ellátására is – mondja Pethő Melinda. A program szakmai vezetője lapunknak azt is elmondja, hogy egyre kevesebben jelentkeznek óvodapedagógus-hallgatónak, többen lesznek pályaelhagyók, vagy el sem helyezkednek óvodapedagógusként a pálya alacsony társadalmi megbecsültsége miatt. A nagyobb városoktól távolabb eső új óvodáink fenntartóinak nincs egyszerű dolguk a megfelelő szakemberek toborzásával. A legnagyobb hiány a Tiszáninneni Református Egyházkerületben és a Tiszántúli Református Egyházkerületben mutatkozik. Magas szakmai színvonalat képviselő, keresztyén lelkiséggel bíró szép, új óvoda azonban jelenthet a hallgatóknak perspektívát és vonzerőt. Igényfelmérés után tavaly szeptemberben nyolc hallgatóval ösztöndíjprogram indult. Az MRE megkötötte a szerződéseket a tutorokkal és a mentorokkal is az érintett időszakokra. Feladataik között szerepel a hallgató bevezetése a református óvoda keresztyén pedagógiai/nevelési sajátosságaiba, a fenntartó egyházközség bemutatása, a hallgató szakmai gyakorlatának teljes körű segítése, később a gyakornok módszertani segítése, a jelölt írásbeli és gyakorlati munkájának, tevékenységének ellenőrzése és értékelése. – Most érkeznek be hozzánk az első tutori és hallgatói értékelések a 240 órás gyakorlat időszakáról, csupa öröm olvasni! – mondja Pethő Melinda. – A tutor/mentor és a hallgató (később gyakornok) együttműködése segíti a pályázót a fejlődésében, szakmai céljai megvalósításában, a teljesebb, értéktudatos életre való felkészülésben. A református óvodák munkatársai és fenntartói pedig olyan – magasan képzett és hiteles – új munkaerőt kapnak, akik már nemcsak részesei, de gyakorlói is a keresztyén tanítás rendszeres átadásának. Az országos óvodaprogram várja azon fenntartók jelentkezését, akik fogadnának hallgatókat gyakorlatra, illetve akiknek szükségük lesz óvodapedagógus-utánpótlásra. Emellett biztatják a református óvodák óvodapedagógusait is, hogy jelentkezzenek mentori szakvizsgára, mert szép és hálás feladat az elhivatottság továbbadása az új generációnak.

B R Nyka F Zetek

V Rj K A Gyerekeket

Gyermekekhez vinni Isten szavát mindig áldás és lehetőség, ugyanakkor nehéz feladat is. Gyermeki nyelven továbbadni az Isten örökkévaló üzenetét, megtalálni a kapcsolódást a kicsinyek életvalósága és Isten szava között egyáltalán nem egyszerű. A Református Pedagógiai Intézet Bárányka füzetek címet viselő sorozata ezt kívánja segíteni. Abból a mindennapi gyakorlatból indul ki, hogy református óvodáink nagy részében minden foglalkozási nap elcsendesedéssel, Isten Igéjére való odafigyeléssel, áhítattal kezdődik. Ezeket az alkalmakat gyakran óvodapedagógusok tartják, akik szívesen vennének segítséget a gyermekeket megszólító és biblikus áhítatokhoz.

A Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvoda szeretettel várja azokat a családokat, amelyek a gyermekük megkeresztelésekor a hitben való nevelésre tett fogadalmukhoz elfogadták gyülekezetük segítségét, amit az óvodában folyó neveléssel nyújt. Ugyanilyen szeretettel várják azokat a családokat is, amelyek vágynak a biztonságra, lelkiségre, noha nem keresztelték meg a gyermeküket; de azokat is örömmel fogadják, akik más felekezethez tartoznak, és elfogadják az óvodában kínált keresztyén nevelést.

Zila Péterné óvodavezető azt mondja, ők nagyon szeretik és használják is a Református Pedagógiai Intézet által szerkesztett segédanyagokat. – Például a Bárányka füzetek itt is kézen-közön járnak, nagyon jól lehet belőlük dolgozni. A pedagógiai intézet honlapján is szívesen tallózunk. Mi megvettük a Parakletos Könyvesház teljes bábkészletét is, amelyet a hittanfoglalkozásokon előszeretettel veszünk elő – mondja az óvodavezető.

A hitéleti nevelés tehát a felnőttek hitére támaszkodik: személyes életünk hitre épül, hitben zajlik; hitből merjük vállalni a nevelést Istentől kapott megbízatásként. – A hitéleti nevelés leghatékonyabb eleme a „rejtett tanterv”: azok a dolgok, amelyeket nem magyarázunk, nem tudatosítunk, hanem egyszerűen élünk – mondja Zila Péterné. – Ez azt jelentené, hogy a református pedagógus mindig szárnyaló hitet él át, soha nincsenek konfliktusok, mindig szeretjük egymást, a gyerekeket, a szülőket? Nem. De törekszünk erre, harcoljuk a hit harcait, a konfliktusainkat, az emberi élet minden gyarlóságát, és közben ott vagyunk Isten jelenlétében, keresztyének vagyunk a harcainkban, sikereinkben, bukásainkban. Ebbe ágyazottan valósulhat meg a gyermekek között a bibliai ismeretek átadása, az Ige hirdetése. A református intézmények esetében fontos, hogy kötődjenek a helyi gyülekezetekhez, hogy lelkipásztoraink közöttünk legyenek, hogy egymást szeretetben hordozzuk, hogy meggyőződéseinket, hibáinkat, sikereinket vállaljuk, őszinte légkörben éljünk, gyakoroljuk a személyes és a közösségi imádságot. A felnőttek a hitéleti nevelés miatt is felelősek saját lelki állapotukért, gondot kell fordítaniuk lelki életükre. Ezt azonban nem lehet szabályzatokkal, utasításokkal működtetni, nem lehet fegyelmi úton kikényszeríteni, ez minden dolgozó személyes felelőssége, az intézményvezetés lelki kockázata – mondja búcsúzóul Zila Péterné.  FOTÓ: HIRLING DÁVID, DORKÓ DÁNIEL

Professzorunk,

Sarkadi-Nagy Pál egykor arra biztatta a teológusokat, hogy mindenkinek legyen veteményeskertje vagy legalább néhány cserép virágja, amikor lelkész lesz, hogy növekedést lásson, hogy el ne keseredjen, mert a gyülekezetben nem mindig lát majd ilyen változást és eredményt. Pesszimizmus, korábbi lelkipásztori tapasztalatai mondatták ezt vele vagy a realitás? Már nem tudjuk tőle megkérdezni. De igaz, mindenkinek szüksége van olyan tevékenységre, kikapcsolódásra, amely a vitalitásra, minőségi növekedésre, gyümölcstermésre mutat. Mert ha nem küzdünk a keserűség ellen, meggyökerezik, és az növekszik föl, kárt okozva bennünk és a környezetünkben (lsd. Zsid 12,15). Legyenek olvasmányaink, regény, vers, olyan filmélmény, amelyben győz a hit, a jóság és a szeretet.

Hemingway Akiért a harang szól című híres regénye idézettel kezdődik a már nagybeteg, angol költő teológustól, aki 1624-ben írta: „Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, hiszen egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól” (John Donne). Minden halál a mi halálunk is.

A református egység napja ugyancsak azt hangsúlyozza minden évben, hogy nem vagyunk egyedül. Kontextust ad ez az ünnep egyéni sorsunk és életvezetésünk fontosságának. Érzékeljük-e, látjuk-e, hogy nem az a valóság, amit individuális léptékben mérünk, mert része vagyunk kisebb és nagyobb közösségeknek és végül is az egész emberiségnek? Ez a látás nem kevesebb felelősséget ad, inkább nagyobbat. A magába zárt, önmagába fordult és torzult egyén magányos sóhaja zsákutcába vezet: mit számít az én egyéni életem és cselekedeteim a nagy egészhez képest? Számít.

A gyülekezet tagjai és pásztora is egy közösséget alkotnak. Egymásra vannak utalva. Szemébe néznek-e kölcsönösen egymásnak, hogy olvassanak belőle? Nem kínos kutakodással, csak érdeklődő szeretettel. Észreveszik-e a gyötrő szomorúságot, a segítségkérést? Vagy megijednek attól, és magára hagyják, attól félve, hogy elrejtett, saját be nem gyógyult sebeikre emlékeztetnek, fölszaggatva azokat. Menjen máshoz, keressen orvost, pszichológust, papot. Az irgalmas samaritánusnak is lehettek volna érvei, ha már a pap meg a lévita is elkerülte a bajbajutottat, talán tudtak valamit. Tanuljuk a józan egyensúlyt a munka, felelősség és a kikapcsolódás, feltöltődés között! 

IMÁDKOZZUNK!

Te mellettünk vagy, Urunk. Nem akarsz máshogy tenni. Hogy is lehetne másképpen, hiszen örömödet lelted a teremtésben, és láttad, öröm az embernek veled lenni. Biztonság és békesség nekünk a jelenléted, annál sokkal jobban szereted az embert, hogy ezt nélkülöznie kelljen! Létünk rád van szabva, lelkünk fulladozik nélküled, miért is vonnád meg magad tőlünk?! Azt, hogy lehetséges tőled távol lenni, csak mi gondoljuk. Hogy tetteink, szavaink romlottsága eltaszíthat minket tőled, igen, mi néha így gondoljuk. De kik vagyunk mi, porszem emberek, hogy felülírhatnánk a te velünk lenni akarásod? Szabadíts meg minket attól a végzetes tévedéstől, hogy tudunk olyat tenni, ami automatikusan, örökre elválaszthatna tőled, amire ne lenne kész rögtön a bocsánat! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

Heti Bibliai R Szhez

Név szerint

Az ötvenes évek második felében Pál Korinthusban tartózkodott, újabb utazásait tervezte. Jeruzsálembe készült, majd nyugat felé akart fordulni, Rómába, és tovább, Hispániába, a mai Spanyolország területére (Róm 15,23–25).

Róma, az akkori világ központja különleges helyet foglalt el már a korai keresztyének életében is. Nem tudjuk, ki alapította itt az első gyülekezetet, de biztosan nem Pál, aki levelét utazása tervezése során úgy írta meg, hogy még soha nem járt a városban. Épp ezért elgondolkoztató a nagyívű, mély teológiai kérdéseket fejtegető irat utolsó fejezete, melyben Pál mintegy kéttucat helyi keresztyént említ név szerint. Honnan ismert ilyen sok helybelit? A kutatókat már kétszáz éve foglalkoztatja ez a probléma. Van, aki feloldhatatlannak látja ezt az ellentmondást, és arra gondol, hogy az utolsó fejezet eredetileg önálló életet élő ajánlólevél volt, melyet Pál Fébének adott, amikor útnak indította (16,2). Sokan hozzáteszik: lehet, hogy Fébé az ajánlólevelet nem is Rómába, hanem Efézusba vitte magával, ahol Pálnak sok ismerőse élt, például az itt említett Akvila és felesége: olyan rómaiak, akik Claudius császár rendelete miatt kényszerűségből hagyták el a várost, Korinthusba, majd Efézusba költöztek, megismerkedtek Pállal és a keresztyénséggel, majd a császár halála után (Kr. u. 54) talán hazatértek (ApCsel 18,1–3.24–26; Róm 16,3).

Ajánlólevélre a befogadás érdekében volt szükség. Pál abban bízhatott, hogy ismerősei és hallomásból ismert testvérei munkatársát óvni és segíteni fogják. Nem kényszerül kétes biztonságot és ellátást ajánló fogadókba, hanem lesz, aki megnyitja háza ajtaját előtte. Egységnapra készülő egyházunkat a Rómába írt levél utolsó fejezetének névlistája egyszerű kérdéssel szembesíti: számontartjuk még egymást? Ismeretlenül is?

Kitárjuk életünk és házunk kapuit egy ismeretlen keresztyén előtt?  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD