Hol keressem?

PÁLI PATRÍCIA

Hol keressem?

Egy a háttér, egy az út, egy az illúzió, egy a kérdés– de mi a te személyes történeted? II/II.

Harmincas éveiben járó, kellemes benyomást keltő, magasan kvalifikált, a saját szakterületén saját erőből magas pozíciót elért /önálló vállalkozást felépítő nők, stabil – stabilnak hitt – párkapcsolattal/ házassággal, amiben anyagilag prosperálóbbak, mint társuk, azaz anyagi biztonságot nyújtóak önmaguk és ezen keresztül párjuk számára. Viszonylag fiatal gyerekkel rendelkező vagy gyereket tervező nők rendezett egzisztenciális és anyagi, családi háttérrel, akik egy irigylésre méltóan tökéletes idillből hirtelen a szakítás/ válás, a megcsalva és elárulva levés rémületében találják magukat, amire az első reakció a kényszeres bizonyítási vágy…

…hogy még jobb, hogy még tökéletesebb, még inkább az elvárásoknak megfelelő, még többet a másiknak megadó legyen, hogy még inkább bebizonyítsa...

A 3 pontosan elkülöníthető fázis, a „Hol keressem?” útjának 2. és 3. fázisa ezt hozza el az ezen az úton haladó nők életébe.

2. fázis

Hol keressem magamban az „énemet”, amiről eddig nem is tudtam, hogy olyannak lennie kellene?

„Építsd tudatosan önmagadat!” pillér építésének a kezdete.

Hol keressem meg azt a részemet, amiről nem is tudom, hogy van, amit soha nem építettem?

Miután a veszteség kríziséből kilépünk és maguk mögött hagyjuk az első szakasz - a görcsös ragaszkodás fázisát - rémült döbbenetét, azt a félelmet, hogy a férfi elvesztésével az életét veszti el a nő, a félelmet, hogy életképtelen lesz párja nélkül, megérkezünk a második fázisba.

Amikor elkezdenek egy másik lábat növeszteni, akkor kezdik ezek a nők megérteni, hogy az élet nem csak puszta szenvedés és magányosan megküzdendő harc, hanem egy hely, ahol a harcon túl ott van az örömnek, az élményeknek, a boldogságnak, a kényelmesen megélhető pillanatoknak a helye. Ahol az embernek lehetnek valódi és emberi vágyai, ahol szólhat róla is a pillanat, amit örömmel teljesít az őt szeretettel körülvevő emberek csoportja, a hely, ahol nem csak adni kell, hanem ahol kapni is lehet szabadon!

A második fázis az én építés folyamata lesz, ahol a nyitó kép maga lesz az üresség.

Szorgalmas, kitartó, megbízható - ennek a triumvirátusnak a Bermuda háromszögéből indulunk ki, amikor elkezdjük megkeresni az “ént”.

Teljesen ismeretlen terepre tévedünk klienseimmel, ahol olyan végtelenül triviális, de számukra mégis teljesen idegen dolgokról kezdünk el beszélni, hogy: ”Kik is ők valójában?”

Hogy túl minden tudatosan felépített szakmai szerepen kik is ők, mint emberek? Milyen emberi értékekkel rendelkeznek? Miért is szerethető emberek ők a saját jogukon?

Az önismereti út, az „Építsd tudatosan önmagadat!” láb felépítése a múltban gyökerező családi minták, a kizárólag az „Építsd tudatosan pályafutásod!” fókuszra szűkülő énkép kizárólagosságának feloldásán és az önkorlátozó hiedelmek feldolgozásán keresztül, a saját igények és vágyak felismerésén, természetes megélésén és azok környezet felé való kommunikálásán keresztül vezet. Amin keresztül végezetül eljutunk kölcsönösségen alapuló emberi viszonyok létének elfogadásához.

Az „Építsd tudatosan pályafutásodat” és az „Építsd tudatosan önmagadat!” pillérek összhangba hozása és az énen belüli szerepük és viszonyuk kidolgozása és helyes arányaik megtalálása a nők számára egy valóban kiegyensúlyozottan megélhető új élet kezdete.

3. fázis

Hol keressem meg magamnak azt az embert, aki végre méltó társam lehetne?

És, hogy mi lesz az egész folyamat vége? Egy nagy kérdés: „Hol keressem?” Értem, hogy ki vagyok! Felépítettem azt, akivé válni szerettem volna! Tudom, hogy mire vágyok! De vajon létezik olyan ember a valóságban, akit társamul el tudnék képzelni?

És azok a nők, akik tudatos munkával és kontrollal építették fel újra az életüket, szembesülnek életük legnehezebb helyzetével, hogy tökéletesen semmi kontrollal nem rendelkeznek ezen helyzet felett és talán hiába volt az egész önismereti munka és szemfelnyitás. Mert lehet, hogy ezzel sodorták magukat egy olyan helyzetbe, ami miatt az örök magányra kárhoztatták magukat. Mert lehet a föld nem hord a hátán olyan férfit, aki „méltó lenne” egy párkapcsolatra vele.

Már önmaguk méltányolása okán sem tudják becsukni a szemüket és méltatlan kompromisszumokba belecsúszva megalkudni egy előre láthatóan diszfunkcionálisan és nem egyenlő szinten köttetett kapcsolatra.

Már önmaguk méltányolása okán sem tudják becsukni a szemüket és méltatlan kompromisszumokba belecsúszva újra kezdeni egy olyan párkapcsolatot, amiből legutóbb „szabadultak”.

Csak marad a kínzó kétely, hogy ebből a helyzetből hogyan állnak fel és építenek egy új életet, amiben nem a magány a részük, hanem egy boldog párkapcsolat.

És ahogy elkezd telni az idő és a vágyott társ csak nem érkezik meg, elkezdik ezek a nők az önismereti munkát egy hibaként megélni, ami miatt úgy érzik, irreális illúziók után vágynak.

Hibaként, amit ki kell javítani.

Hol keressem még magamban a hibát, amit még kijavítva végre társra találhatok?

Mert az első és jól berögzött reakció és a környezetből jövő segítő, sejtető sugalmazás is erre viszi a fókuszt!

„Csak lejjebb kellene adni az igényeket!” – jönnek a segítő tanácsok.

De ez már nem járható út, hiszen azt már tudja az ezt az utat bejárt és magát végre valamire tartó nő, hogy az igények leadása milyen párkapcsolathoz vezet…

De akkor hol a „megoldás”? Hol a társ, kire mindig is vágyott? Hol keressem? Bízzak a csillagokban vagy fogadjam el sorsomat?

Hogyan épül fel ez a történet?

Én - saját praxisom tapasztalatairól tudok mesélni - nagyon pontosan látható elemeket látok. Hogyan, milyen családból jönnek? Milyen anyai mintát látnak? Az apák milyen szerepet töltenek be a családban és ezzel milyen párkapcsolati mintát adnak?

Mi az a mondat, ami, mint irányt adó intelem meghatározza ezeknek a nőknek az egész sorsát?

Milyen párkapcsolatokat kerestek “ébredésük előtt”?

Miért és milyen tökéletes pillanatra várnak a gyermekvállalással kapcsolatban?

Miért lesznek teljesen vakok emberi értékeikre?

Hogy hogyan épül fel egy méltó párkapcsolat iránt igény az “Építsd tudatosan önmagadat!” munka végeztével?

Hogyan tevődik fel a fájdalommal teli kérdés a “Hol keressem?”

Merre vezet út a “Hol keressem?” kétségbeesett felismerésén túl?

Én itt leszek, hogy elmeséljem milyen építőkövek építenek egy olyan életet, ahol az “Építsd tudatosan pályafutásodat!” egylábon kín keservvel előre haladó életének teljhatalma valósul meg, s innen hogyan vezet út az “Építsd tudatosan önmagadat!” pillér felépítésével egy méltóbb élet felé, egy életbe, ahol már csak a nagy kérdés maradt:

„Hol keresselek életem másik fele?”