A téli bezártság kibírható a norvég minta alapján

Második hullám, bezártság, az osztrákok már 24 órás kijárási tilalmat vezettek be, napok kérdése, itthon is új és szigorúbb szabályok léphetnek életbe. Ez után az év után közhelynek hathat, hogy fókuszáljunk csak a pozitív dolgokra, kitartás, mindjárt vége, már látjuk az alagút végén a fényt. Viszont bármennyire közhely, az események adottak, viszont az erre adott válasz reakcióink nagyban befolyásolhatják közérzetünket.

A minap egy érdekes tanulmányba botlottam a The Guardian (https:// www.theguardian.com/science/2020/ sep/26/dreading-a-dark-winter-lockdown-think-like-a-norwegian oldalán. A cikk arról szól, hogyan élnek az emberek az Északi-sarkkörön, mi segíti a mentális frissességüket a téli időszakban. A város neve, ahol járunk Tromsø, ami valamivel több, mint 310 kilométerre fekszik az északi sarkkörtől. Akinek a szemüvegén keresztül bepillantást nyerhetünk a város életébe, Karl Leibowitz, pszichológus, aki New Jerseyben nőtt fel, így érhető volt az aggodalom mikor először megérkezett Norvégiába, ahol tombolt a tél.

Nem újdonság számunkra sem, hiszen a saját bőrünkön tapasztaljuk azt a bizonyos téli fáradtságot, amikor hosszúak az éjszakák és rövidebbek a nappalok. Nehezünkre esik minden, mindig levertek, fáradtak vagyunk, és még oda kell figyelni a megfelelő vitamin pótlásra is. Ez nem csak nálunk okoz problémát, több országban is tapasztalható, hogy ezen időszak depresszíven hat az emberekre. Karl célja az volt, hogy jobban megértse a helyiek gondolkodását a tartós sötétségről és megismerje, miként képesek mentálisan megbirkózni ezzel az időszakkal.

A szűrt napfény télen a Norvég kis várost, Tromsøt, mindössze maximum három órányi napfénnyel tiszteli meg. De hiába a csekély napfény, a helyieken nyoma sem látszik depressziónak vagy letargiának. Ők

sem immunisak a változásokra, ugyanis alvási zavart okoz a napfény hiánya, ami egy helyi egyetem kutatásaiból megismerhető, viszont a mentális egészségük teljességgel kifogástalan marad. Mit tudnak ők, amit mi nem? A cikkből kiderül, hogy Karl úgy véli az egyik legjobb módszer, amivel a stressz ellen védekeznek az egyfajta sajátos gondolkodásmód, pozitivitás, ez megvédi őket ebben az időszakban. Leibowitz megállapításai nem légből kapott információk, hanem több évtizednyi megalapozott kutatás eredményei. Ebből az következik, hogy saját magunk hozzáállása befolyásolja állapotunkat. Logikus, hiszen, ha egy hír, vagy esemény negatívan hat ránk és mi erre fókuszálunk, az egyre inkább csak lehúz és lehangol bennünket.

Azok az emberek, akik a kihívást és az akadályok leküzdésének lehetőségét látják ebben a helyzetben, akár tanulásként fogják fel, sokkal inkább kiegyensúlyozottabbak tudnak maradni ezekben a napokban is. Ha valaki a veszélyre összpontosít ebben a szituációban, a problémákra és a megoldhatatlanságra, egyértelműen negatív következményekre számíthat. Természetesen bizonyos helyzetekre adott válaszreakcióinkat befolyásolják saját körülményeink, rendelkezésre álló forrásaink. Ettől függetlenül, ha valaki tudatosan összpontosít egy adott szituáció megoldására, akkor változtathat hozzáállásán. Gondolkodásunk összhangban van fizikai állapotunkkal is a szakértő szerint, így állítása alapján, az élettani reakciók is változhatnak. Egészségünk egy depreszszív időszak alkalmával romolhat, hajlamosabbak vagyunk betegségeket elkapni, hatással lehet a pulzusunkra vagy a vérnyomásunkra is. A jelen helyzetben, pedig senkinek nem hiányzik, hogy gyengüljön az immunrendszere, mindig az egészség a legfontosabb, de most még különösebben. A pszichológus elméletének alátámasztása végett, a Norvég város lakosainak egy részével kérdőívet töltetett ki, amely alapján állítása biztos alapokon nyugszik. A kitöltőknek állításokkal kellett egyetérteni vagy éppen nem egyetérteni. Többek között ilyen állítások voltak olvashatóak a tesztben: „Szeretem a téli hónapok meghitt hangulatát.” / A téli időszak sok csodás változást hordoz magában. / A téli időszak korlátozó. / Sok minden van, amit nem lehet szeretni a télben. A válaszadók közül szinte mindenki a pozitivitásra fókuszált és a jólétre koncentráltak. Nem féltek a téltől és az előttük álló sötét hónapoktól, hanem lehetőségnek tekintették. Mikor Karl a helyiekkel beszélgetett, akkor sokan furcsán néztek rá már a kérdések kapcsán is, nem értették, hogy mit nem lehet élvezni a télben. A helyiek kihasználják a tél adta sportolási lehetőségeket (sí, szánkó) illetve imádnak bekuckózni egy forró itallal a takaró alá. Természetesen a szorongásaink és belső feszültségeink nem tudnak egyik pillanatról a másikra felszívódni. Mégis, akár, ahogy a Norvég példa is mutatja, ha arra törekszünk, hogy a jó dolgokra összpontosítsunk, akkor sokkal jobban érezhetjük magunkat.