Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat
Letölthető cikkek
tiltás ellenére. Szakmája nincs. Az asszony sem rendelkezik szakképzettséggel. Az Örs vezér téri aluljáróban – aktualitástól függően – különböző dolgokat árul: nőnapon virágot, nyáron zöldpaprikát, karácsony idején szaloncukrot, csokoládéféleségeket. A családfenntartó, a család vezetése, irányítása is rá hárul. A gyermekek közül 1990-ben a legidősebb 17, a legkisebb 6 éves volt. A második fiúgyermek (15 éves) születése óta súlyos értelmi fogyatékos, képezhetetlen. Egész nap himbálódzó mozgást végez, beszélni nem tud, artikulátlan hangokat ad. Nagy szeretettel gondozzák. A probléma „Nincs pénzünk, nem tudunk megélni, segélyért jöttem!” – jelentkezik a család. A szomszédok véleménye: „G-ék nem dolgoznak, állandóan segélyékért kuncsorognak!” A család valóban rosszabb anyagi körülmények között él/t/, mint az átlag. Ennek hátterében különböző tényezők álltak – volt a családgondozó véleménye. Máról-holnapra élt, csak rövidtávon gondolkodott a család; hosszútávú, perspektívát jelentő céljaik nem voltak (nem is lehettek). A környezetükben nagyon sok hasonló helyzetben lévő ember élt, mégis elítélték G. J.éket – talán a saját tehetetlenségük miatt. GJ-né jól megtermett, energikus, talpraesett asszony, „nem egy elveszett ember” – kézben tartotta a család ügyeit, s úgy ahogy, de működött a dolog. A bevételek-kiadások tételes felsorolása alapján kiderült, hogy a család egyetlen biztos pénzforrása a gyermekek után járó családi pótlék. (A fogyatékos gyerekre emelt összegű pótlékot kaptak.) További bevételt jelentett az asszony engedély nélküli, illegális árusításaiból származó jövedelem – emiatt gyakran megbírságolták a közterület felügyelők. Az apát a hosszantartó kórházi kezelés után 50%-os rokkantnak nyilvánították: rokkantsági nyugdíjra nem volt jogosult, „jó levegőn végzett, könnyű fizikai munká”-t engedélyeztek számára az orvosok. (Ilyen jellegű munkát meglehetősen nehéz találni a fővárosban...) A 17 éves nagyfiú iskolába nem járt, nem dolgozott, semmilyen jövedelemmel nem rendelkezett. Alkalmi munkát sem vállalt. Napjait a „haverokkal” töltötte. Az általános iskola hat osztályát végezte el. Korábban– anyjával együtt – háztakarító volt az IKV-nál, s munka mellett a Dolgozók Általános Iskolájába járt. Az asszony elmondása szerint főnökük nem nézte jó szemmel az iskolai tanórák miatti távolléteket, s emiatt a fiú otthagyta állását, ugyanakkor az általános iskolát sem fejezte be. Mivel nagyméretű, összkomfortos bérlakásban él a család, a lakásfenntartási költség már '90-ben 7-8. 000 Ft volt havonta. (Ma kb. 14. 000 Ft.) Ezen kívül 1989-ben 20. 000 Ft-ért, OTP-részletre videomagnót vásároltak – a havi törlesztés kb. 700 Ft volt. Költségvetést nem készítettek, becslésem szerint kb. 3-4. 000 Ft-ot költöttek havonta cigarettára és alkoholra. Az anya egyáltalán nem fogyasztott szeszesitalt és nem is dohányzott. A fennmaradó összeget a mindennapi megélhetésre fordították: élelmiszer, ruhanemű, iskolaszer stb. — Tagjai a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi csoportjának: különféle akciók, kedvezményes vásárok alkalmával a bolti árnál lényegesen olcsóbban jutnak különféle árucikkekhez (pl. nagy tételben burgonya, hagyma, alma, mosópor, papírpelenka stb.)
73
Család, Gyermek, Ifjúság 1995/ 5