/Horvatorszag-csodalatos-kulturalis-oroksege-2011 by Croatian National Tourist Board

HRVATSKA TURISTIČKA ZAJEDNICA

Croatian National Tourist Office

Kroatische Zentrale für Tourismus

Narodowy Ośrodek Informacji Turystycznej

Iblerov trg 10/IV, p.p. 251;10000 ZAGREB, HRVATSKA Tel:+385 1 46 99 333; Fax:++3851 455 7827 Internet: www.hrvatska.hr E-mail: info@htz.hr

New York 10118, 350 Fifth Avenue, Suite 4003, U.S.A. Tel:+1 212 279 8672 Fax: + 1 212 279 8683 E-mail: cntony@earthlink.net

Kroatische Zentrale für Tourismus

Republiki Chorwacji 00-675 Warszawa, IPC Business Center, ul. Koszykowa 54 Polska Tel: +48 22 828 51 93 Fax: +48 22 828 51 90 E-mail: info@chorwacja.home.pl

Kroatische Zentrale für Tourismus

11135 Stockholm, Kungsgatan 24, Sverige Tel: +46 853 482 080 Fax: +46 820 24 60 E-mail: croinfo@telia.com

1010 Wien, Am Hof 13, Österreich Tel: +43 1 585 38 84 Fax: +43 1 585 38 84 20 E-mail: office@kroatien.at

60313 Frankfurt/M, Hochstrasse 43, Deutschland Tel: +49 69 23 85 350 Fax: +49 69 23 85 35 20 E-mail: info@visitkroatien.de 80469 München, Rumfordstrasse 7, Deutschland Tel: +49 89 22 33 44 Fax: +49 89 22 33 77 E-mail: kroatien-tourismus@t-online.de

Kroatiska Turistbyrån

Kroatisch Nationaal Bureau Voor Toerisme

Ente Nazionale Croato per il Turismo

1081 GG Amsterdam, Nijenburg 2F, Netherlands Tel: +31 20 661 64 22 Fax: +31 20 661 64 27 E-mail: kroatie-info@planet.nl

Ente Nazionale Croato per il Turismo

1000 Bruxelles,Vieille Halle aux Blés 38, België Tel: +32 255 018 88 Fax: +32 251 381 60 E-mail: info-croatia@scarlet.be

20122 Milano, Piazzetta Pattari 1/3, Italia Tel: +39 02 86 45 44 97 Fax: +39 02 86 45 45 74 E-mail: info@enteturismocroato.it 00186 Roma, Via Dell’Oca 48, Italia Tel: +39 06 32 11 0396 Fax: +39 06 32 11 1462 E-mail: officeroma@enteturismocroato.it

Chorvatské turistické sdružení

110 00 Praha 1, Krakovská 25, Česká Republika Tel: +420 2 2221 1812 Fax: +420 2 2221 0793 E-mail: info@htz.cz; infohtz@iol.cz

Chorvátske turistické združenie

Office National Croate du Tourisme

Хорвaтckoe туристическое соовщество 123610 Moscow, Krasnopresnenskaya nab. 12 office 1502, Russia Tel: +7 495 258 15 07, Fax: +7 495 258 15 07 E-mail: HTZ@wtt.ru

Hrvaška turistična skupnost

1000 Ljubljana, Gosposvetska 2, Slovenija Tel: +386 1 23 07 400, Fax: +386 1 230 74 04 E-mail: hrinfo@siol.net

821 09 Bratislava, Trenčianska 5, Slovakia Tel: +421 2 55 562 054 Fax: +421 2 55 422 619 E-mail: infohtz@chello.sk

Kroatische Zentrale für Tourismus

Horvát Idegenforgalmi Közösség

Oficina de Turismo de Croacia

1054 Budapest, Akademia u. 1, Magyarország Tel.: +36 1 267 55 88, Fax: +36 1 267 55 99 E-mail: info@htz.hu

Office National Croate de Tourisme

75116 Paris, 48, avenue Victor Hugo, France Tel: +33 1 45 00 99 55 Fax: +33 1 45 00 99 56 E-mail: infos.croatie@wanadoo.fr

Croatian National Tourist Office

London W6 9ER, 2 Lanchesters, 162-164 Fulham Palace Road, United Kingdom Tel: +44 208 563 79 79 Fax: +44 208 563 26 16 E-mail: info@croatia-london.co.uk

8004 Zürich, Badenerstrasse 332, Schweiz Tel: + 41 43 336 20 30, Fax: +41 43 336 20 39 E-mail: info@kroatien-tourismus.ch 28001 Madrid, Calle Claudio Coello 22, esc.B,1 °C España Tel.: +34 91 781 5514 Fax: +34 91 431 8443 E-mail: info@visitacroacia.es Kroatiens Turistkontor Bjørnholms Allé 20; 8260 Viby J; Danimarca Tel.: +45 70 266 860 Fax: +45 70 239 500 E-mail: info@altomkroatien.dk

www.horvatorszag.hr

GRATIS

JAPAN, Ark Hills Executive Tower N613, Akasaka 1-14-5, Minato-ku, Tokyo 107-0052 Tel.: +81 03 6234 0711 Fax: +81 03 6234 0712 E-mail: info@visitcroatia.jp

MAJÁK STRUGA, OSTROV LASTOVO

AZ ADRIAI TENGERÉSZET GAZDAG TÖRTÉNETE A DUBROVNIKI, OREBIĆI, KORČULAI, BIOGRADI, SENJI, RIJEKAI, ROVINJI ÉS NOVIGRADI MÚZEUMOKBÓL ÉS MÚZEUMI GYŰJTEMÉNYEKBŐL

HORVÁTORSZÁG CSODÁLATOS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGE Horvátország kulturális öröksége kevésbé ismert, mint egyes hatalmas és tekintélyes országok kulturális öröksége. Nincsenek olyan nagyszabású műemlékei, mint például az egyiptomi piramisok, az olaszországi Pompei, vagy a német Alpokban lévő Neuschwanstein kastély. Horvátország sosem volt hajdani nagy császárságok központja sem, ezért számos látogatót fog meglepni, hogy területéhez viszonyítva több UNESCO védettséget élvező kulturális örökségi helyszínnel rendelkezik, mint például Franciaország vagy Németország. Horvátország számos olyan értékes kulturális műemlékkel is rendelkezik, melyeknek szintén az UNESCO listáján lenne helyük. Az ország nagyságát tekintve különösképpen jelentős a horvát szellemi örökség gazdagsága, mivel az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján szereplő nem kevesebb, mint kilenc kulturális kincsével Horvátország a világ azon országai közé tartozik, melyek a legtöbb, védettséget élvező szellemi kulturális kinccsel rendelkeznek. Az UNESCO listáján a dubrovniki Szent Balázs ünnepe; a horvátországi (Pag, Hvar, Lepoglava) csipkekészítés, a kastavi kolomposok éves farsangi felvonulása; a Hvar szigeti Za križen körmenet; a szűk intervallumú kétszólamú éneklés Isztrián; a gorjani Királynő (Ljelja) éves tavaszi menete, a hagyományos zagorjei fajátékok készítési módja, a Sinji Alka nevű vitézi torna Sinjből, az Észak-Horvátországban honos mézeskalács készítés szerepel. Az ojkanje ének felkerült a sürgős védelemre szoruló szellemi örökség listájára. A materiális és szellemi kulturális örökség eme gazdagságának egyik oka Horvátországnak a fontosabb közlekedési útvonalakon és a jelentősebb civilizációk, melyek mindegyik meg kívánta őrizni saját lenyomatát, mezsgyéjén történt különlegese elhelyezkedésében rejlik. Horvátország éppen ezért jeleskedik kis területén különlegesen változatos kulturális örökséggel és a civilizációnak az őskortól a legújabb korig terjedő

minden korszakából származó műemlékek jelenlétével. Horvátországban ily módon az ókori Görögország, az ősi Róma megannyi műemléke, kora középkori műemlék, a mediterráneumi reneszánsz, a Közép-európai barokk és az újkori szecessziós örökség egyaránt megtalálható. Vannak itt a legkorábbi őskorból származó egyedülálló emlékek is, mint amilyen a világ egyik legfontosabb neandervölgyi ősember lelete Krapinában, a Vučedoli újkőkori kultúra Vukovárnál, a római kor előttről származó illír építmények és sok minden más. Horvátországban az olyan helyi emberek tudásának megannyi tanúságtételét is megtaláljuk, akik a jelentős környező kultúrák korabeli irányzatait követték, ám olyan egyedülálló autochton eredményeket is produkáltak, mint amilyenek a horvát uralkodók Észak-Dalmáciában épült középkori kis templomai, vagy Dubrovnik óvárosának palotái. Számos horvát építész és művész kötelezte le az egész emberiséget, mint például Juraj Dalmatinac, aki a 15. században a šibeniki katedrálison a montázsépítészet addig sosem látott módját alkalmazta, vagy Ivan Meštrović, kinek szobrai különösen fontos helyszíneket ékítenek az amerikai egyesült államokbeli messzi Chicagóban. Horvátországnak sikerült megőriznie az autochton falusi építészetet is, amely szemléletesen tanúskodik kulturális sokszínűségéről. Ily módon napjainkban is láthatóak a fából készült régi házak és kis templomok a síkvidéki Pannóniában, a különlegesen hosszúkás alakú, tágas udvarú házak a Dunamentén, a festői présházak Észak-Horvátország dombjain, vagy a zsindelytetős régi házak a hófödte hegyvidéki Horvátországban. Meglehet még nagyobb a vonzereje az isztriai hegyek tetején vagy az Adriai-tenger horvát partjain és szigetein megtelepedett kőházas mediterrán falvaknak. Ez a változatosság világosan mutatja, hogy éppenséggel itt keveredtek a nagy európai civilizációk, s hogy pont itt érintkeznek a szlávok, a románok és a germánok legnagyobb európai népcsoportjainak behatásai. A horvát kulturális örökség pazarságára továbbá az a tény is hatással volt, hogy éppenséggel keleti határai mentén húzódik a nyugati és keleti kereszténység, azaz a nyugati és a keleti kultúra egykori határvonala. Itt volt egykoron az előrenyomuló iszlám civilizáció visszaszorítását szolgáló utolsó védvonal is a középkorban, amiről a sok tekintélyes erőd és a gazdag hadi történet megannyi más emléke tanúskodik. Horvátország kulturális örökségének világviszonylatban hat legjelentősebb része - Dubrovnik Óvárosa, Split történelmi komplexuma a Diocletianus-palotával, Trogir történelmi városa, a poreči Euphrasius bazilika, a šibeniki Szent-Jakab katedrális és a hvari Starigradi-mező - az UNESCO Világörökség listáján is szerepel. Ezek mellett Horvátország további 340 védettség alatt álló történelmi egységet, valamint egy sor különálló történelmi építményt, templomot és kápolnát, erődöt és várat, kastélyt és kúriát, valamint régészeti lelőhelyet óv. Horvátország megannyi múzeumában felbecsülhetetlen értékű és változatos kulturális kincseket őriz, s itt van a fesztiváloknak és rendezvényeknek a zenés és filmes eseményektől a folklór programokig és karneválokig terjedő sokasága. Mindenki talál tehát az ízlésének megfelelő kulturális tartalmat, így hát induljunk és élvezzük őket!

HORVÁT IDEGENFORGALMI RÉGIÓK ZÁGRÁB

ISZTRIA

KÖZÉP-HORVÁTORSZÁG

KVARNER

SZLAVÓNIA LIKA – KARLOVAC

DALMÁCIA-ZADARI RÉGIÓ DALMÁCIA-ŠIBENIKI RÉGIÓ

DALMÁCIA-SPLITI RÉGIÓ

DALMÁCIADUBROVNIKI RÉGIÓ

A kiadó nem garantálja az itt szereplő információk teljes pontosságát és nem vállalja az információk pontatlanságából vagy változásaiból eredő felelősséget.

UNESCO VILÁGÖRÖKSÉG GAZDAG KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGGEL RENDELKEZŐ VÁROSOK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG EGYÉB FONTOS HELYSZÍNEI

ISZTRIA

A varázslatos föld A Horvátország legnyugatibb részében, ott ahol a Földközi-tenger a legmélyebben hatol be az európai kontinensbe, elhelyezkedő Isztriai-félsziget mindig is különleges vidék volt. Csak úgy, mint Isztria idegenforgalmi régiója, melyhez ugyan csak egy, ám látogatottságát tekintve Horvátország vezető idegenforgalmi megyéje – Isztria–megye- tartozik. Isztria a különlegességét egyrészt elhelyezkedésének, másrészt pedig annak köszönheti, hogy a magas Učka hegymaszszívum elszigeteli Horvátország más részeitől. Egyedülálló elhelyezkedése és az őt ért legkülönfélébb behatások ötvözete különleges kultúrát, tájat, zenét és gasztronómiát szült, s ennek köszönhetően sokan nevezik varázslatos földnek. Isztria első ismert lakói a félszigetnek is nevet adó illír Histria törzs tagjai voltak. Az ókorban fontos részét képezte a Római Birodalomnak, melynek bukása és a horvátok betelepülése után a frank uralkodók és az aquileai pátriárka uralták. A 15. századtól Isztria nyugati partvidékén a Velencei Köztársaság, keleti részén és belső vidékein pedig a Habsburgok vették át a hatalmat. A 18. század végén egy rövid ideig francia, majd egészen az I. Világháború befejeztéig osztrák irányítás alá kerül. A két világháború között az Olasz Királysághoz tartozott, majd 1945 -től először Jugoszlávia részeként, majd 1991-től az önálló horvát állam egy megyéjeként Isztria végre Horvátország része lett. Ezen rövid történelmi áttekintés azért is fontos, hogy megértsük az isztriai kultúra gazdagságának és Isztria - egy olyan terület - különlegességének az eredetét, ahol Horvátországon belül talán a leginkább kifejezésre jutott a jelentős kultúrák, illetve a szláv, római és germán népcsoportok keveredése. Az isztriaiak éppen ezért messze földön olyan emberekként ismertek, mint akik képesek megőrizni saját egyediségüket, s egyben meglehetősen toleránsak is, akik tiszteletben tartják a különbözőségeket. Éppen ezért a csekély számú olasz kisebbség ellenére Isztriában a horvát és az olasz nyelv egyenrangú. Noha Isztria kultúrájának gazdagsága és örökségének szépsége a varázslatos félsziget egészét átszövi, ez mégis csak ROVINJ városában jut a leginkább kifejezésre. Rovinj látképe a városka kellős közepén lévő Szt. Eufrázia-templommal és annak harangtornyával Isztria egyik legmeghatározóbb jelképe (1). Rovinj szépsége már az ősidőktől fogva számos művészt vonzott, akik megittasultak varázslatos látképeitől, megőrzött ódon városi há-

5 8

6 11

4 7

zaitól (8) és az óvárosi rész festői kis keskeny utcáitól (5). Ezen kis utcák között különleges helyet foglal el a Grisia, az alkotásaikat a turisták sokaságának hagyományosan a helyszínen kínáló művészek gyülekezőhelye (7). A város központjában lévő barokk épületben kialakított rovinji múzeumban régi mesterek festményei kerültek kiállításra (2 és 11). Megtalálhatók itt a rovinji és az isztriai élettől megihletett művészek alkotásai is a 19. századból, de különösképpen az osztrák uralom idejéből, amikor Isztria stratégia szempontból a tekintélyes Habsburg Birodalom különösen fontos részét képezte (15). A takaros félsziget Novigrad nevű festői történelmi kisvárosában található egyedülálló és egészen különleges „Galerion” tárgyi és fotó gyűjtemény hatásos módon regél az Osztrák-Magyar haditengerészet jelentőségéről és mindennapjairól (3). A plébániatemplom melletti kőtár (4) őrzi és mutatja be az egyházi liturgia inventáriumának igen értékes és Isztria múltját illetően kivételesen fontos kőmaradványait. Novigradnak sok dolgot sikerült megőriznie építészeti örökségéből, ezek közé tartozik a város tekintélyes védfala (10). Novigradhoz hasonló az elhelyezkedése Isztria legészakabbra fekvő part menti városkájának, Umagnak is, mellyel átellenben helyezkedik el Horvátország egyik legnagyobb jachtkikötője (6). A többi tengerparti kisvároska is eszményi elhelyezkedésű, mint például a hajósok által igen csak kedvelt, a védett öböl feletti dombon megtelepedett Vrsar (13). Az isztriai partvidéken fennmaradt kulturális örökség nagy része a velenceiek idején épült, amiről Márk evangélista és a Serenisima címerállata, a szárnyas oroszlán ábrázolás is tanúskodik, mint például az Isztria déli részében lévő Baleban (9). A kivételesen gazdag régészeti örökség számos múzeumban is bemutatásra kerül, melyek közül nagyságát és jelentőségét, illetve a kiállított tárgyak számát tekintve országos szinten is kitűnik a pulai Régészeti Múzeum (14). Rovinjhoz, Novigradhoz vagy Umaghoz hasonlóan Isztria nyugati partjának központi városaként Poreč is a félszigeten történt vonzó elhelyezkedésével jeleskedik (16). A turisták számát tekintve egész Horvátország legerőteljesebb idegenforgalmi központjában található Isztria legnagyobb értéket képviselő kultúrtörténeti emléke is. Ez a POREČI EUPHRASIUS- BAZILIKA, Isztria eleddig egyetlen UNESCO Világörökségi helyszíne. A bazilika Euphrasius püspökről kapta a nevét, kinek idejében, a 6. században egy még régebbi bazilika alapjain felépült. A bazilika jelentősége éppenséggel építésének időpontjában rejlik, mivel a keresztény múlt eme korai szakaszából alig van olyan műemlék, ami teljes egészében fennmaradt volna. Építésének különleges stílusa okán a 6. századi kora bizánci művészet pompás példányaként is egyedülálló, melyhez foghatót aligha találunk ilyen messze, nyugaton. Ez pedig a híres bizánci Justinianus császár jól szervezett uralkodásának köszönhető, aki ebben az időben szilárdította meg a megelőző évszázadokban megrokkant Római Birodalom hatalmát. A bazilika kívülről majdhogy nem észrevehetetlen, mivel tökéletesen beleilleszkedik Poreč óvárosának urbanisztikai szerkezetébe (18). Belsejébe lépve azonban elámulunk páratlan struktú-

ráján (22), s főként pompázatos és különleges oltárán (21). A kor más bizánci templomaihoz hasonlóan pazar mozaikok díszítik, melyek legjobb állapotban fennmaradt darabjai a templom szentélyében (17), valamint a teljes bazilika-együttes különleges gyűjteményében láthatóak. Közülük a legismertebb a halat, mint Krisztus jelképét ábrázoló mozaik (20), amely egyben sajátos jelképe is lett Poreč városának, melyet éppen ezért a mozaik városaként is emlegetnek. Poreč természetesen nem csupán a bazilikából áll; festői városközpontjában több tetszetős és megóvott régi épület is fennmaradt. Isztria más városaihoz hasonlósan Porečnek is van saját helytörténeti múzeuma. Ebben a múzeumban is kiemelt helyet élvez a festészet, a műgyűjtemény legértékesebb részét az egykor tekintélyes és gazdag Carli család tulajdonát képezi (19). Az Isztriai-félsziget legdélebbi csücskében elhelyezkedő PULA Isztria legnagyobb városaként első ránézésre sem a benne rejlő kulturális gazdagságot, sem közvetlen környezetének szépségeit nem sejteti. Ennek oka síkvidéki elhelyezkedésében, a város méretében és a település peremére épült építményekben keresendő. A város központjába beérve azonban monumentalitásával és megőrzöttségével rögtön lenyűgözi a látogatót a pulai amfiteátrum (28), amely arról tanúskodik, hogy Pula és Isztria már az ókorban is különösen nagy fontossággal bírt. Ez a világ hatodik legnagyobb, s egyik legjobb állapotban fennmaradt amfiteátruma. Az amfiteátrum a Kr. u.-i I. században, Vespasianus császár idejében épült és kinézete gyakorlatilag két évezrede változatlan. Egykoron az akár 20 000-es nézősereget is vonzó kegyetlen gladiátorküzdelmek színhelyéül szolgált, míg napjainkban idegenforgalmi látványosság és kedvelt helyszíne a legkülönfélébb rendezvényeknek (31), melyek legtöbbje olyan, a komolyzenei és balett produkcióktól (30) a rock koncertekig (29) terjedő zenei rendezvény, melyekhez különösképpen passzol az amfiteátrum egyedülálló atmoszférája és akusztikája. A itt megrendezésre kerülő összes program közül azonban mégiscsak a játékfilmek országos, illetve nemrég óta nemzetközivé lett fesztiválja a legismertebb, melyet minden év júliusában rendeznek meg. Az amfiteátrumon kívül Pulában egy sor más római kori műemlék is van, mint például

19 20

25 26

a Sergius-diadalív (33) a város kellős közepén. Pulában működik továbbá a kiállítási anyagát tekintve Horvátország egyik legjelentősebb múzeuma – az Isztriai Régészeti Múzeum, melyben a legnagyobb számban vannak kiállítva az az őskortól a középkorig terjedő isztriai régészeti leletek (34). Számos, főként az újkorból származó értékes műemlék található az Isztriai Történeti Múzeumban, valamint kisebb műgyűjteményekben (27). Érdekes képeket és grafikákat találunk a Városháza tekintélyes épületében (32). Ezek többsége a Habsburg, azaz Osztrák-Magyar Monarchia idejéből (25) származik, amikor Pula volt a világ egyik legnagyobb hadikikötője. Pula környéke szintén bővelkedik különlegesen értékes kultúrtörténeti műemlékekben, melyek közül Isztria fő természeti gyöngyszemeként kiemelkedik a Brijuni Nemzeti Park, ahol olyan különlegesen értékes ókori műemlékek vannak, mint a római villák (26), illetve az Osztrák-Magyar monarchiabeli erődkomplexumok. Ezek közül a legpompásabb a Mali Brijun szigeti erőd (24), amely napjainkban esetenként színdarabok előadására szolgál. Pula közelében található a római kor előtti Nezakcijum nevű ókori illír település, valamint az Isztriai-félsziget legdélebben kitüremkedő részében a Kamenjak-foknál a lenyűgöző Porer -világítótorony (23). Míg Isztria part menti részének kulturális öröksége főként urbánus délszaki hangulatával nyűgözi le az idelátogatót, a félsziget ugyanilyen szép belső része jellemzően az apró isztriai falvak és kisvárosok takaros vidékének varázsával bűvöl el. Legszebb részeit a dombtetőkön megtelepedett romantikus kisvárosok adják, melyek közül a legismertebb az Isztria legnagyobb folyója, a Mirna völgye és a zöldellő Motovuni erdő felett megtelepedett

36 39

MOTOVUN (35). A Motovuni Filmfesztivál helyszíneként ismert, amely a hagyományosabb pulaival szemben inkább a fiatal nézőközönséget vonzza, ily módon lehelve életet ebbe az elbűvölő ódon városkába. A varázslatos Grožnjant (41) is a fiatalok keltik életre, mivel itt székel a Zenélő Ifjúság nemzetközi központja (39). Itt van még az ódon Buzet (43), Oprtalj, Hum, Pićan, a romantikus Završje (42), illetve további városkák. Azon felül, hogy az isztriai dombokat ékítik ezen kisvárosok zöme azért is különleges, mert Buzethez (44), hasonlóan csodás panorámát nyújtanak Isztria szépséges belső vidékeire. Isztria büszkélkedik a világ legkisebb városának mondott Hummal, melynek mindössze 17 lakója van. A Glagoliták fasora nevű hét kilométer hosszú útról ismert, melyet az óhorvát glagolita írás stilizált betűinek szobrai szegélyeznek (45). Belső-Isztria templomainak és palotáinak belső terei is sok érdekességet rejtegetnek. Különösképpen látványos a vodnjani Szent Balázs-templom belseje a kereszténység kezdetének idejéből származó szentek mumifikálódott holttestével, valamint a bujei Szűz Mária-templom oltára (40) és értékes festményei (37). Az isztriai templomokban lévő megannyi képzőművészeti alkotás közül talán a legismertebb egy bizonyos Vincent od Kastav mester haláltáncot ábrázoló 15. századbeli freskóciklusa a Pazinhoz közeli Beram Sziklás Szt. Mária templomában. Isztrián belül különleges helyet foglal el LABIN (47), Isztria megye keleti részének egyetlen nagyobb városa. Ez a hajdani bányászváros különlegesen festői történelmi városmaggal (36 és 38) rendelkezik, amely telis tele van a legkülönfélébb történelmi korokból származó jelentős építményekkel, melyekben több képtár és kisebb múzeum is működik. Különösen érdekes a szoborpark galéria, melyben napjainkban is számos hazai és külföldi művész alkot és állít ki. (56). A város a bányászoknak a fasiszta megszállók ellen a két világháború között szervezett felkeléséről is nevezetes.

Isztria kellős közepén helyezkedik el fővárosa, PAZIN. Látképét a Verne Gyula Sándor Mátyás című regényét megihlető félelmetes Pazini-szakadék felett emelkedő fenséges kastély (49) uralja. A kastély a korai középkorból, a frankok uralkodásának idejéből származik, míg mai formáját főként a 16. században, a Habsburgok idejében nyerte el. A kastélyban működik a sokak által az egész megye legérdekesebb gyűjteményének tartott Isztriai Néprajzi Múzeum (46), melyben az isztriai népi örökség jellegzetességeit bemutató népi viseletek értékes gyűjteménye van kiállítva. A viseletek között kitűnik a dél-isztriai Vodnjan városának tetszetős népviselete (58). Vodnjantól nem messze telepedett meg a Svetvinčenat nevű különleges isztriai városka, melynek fő látványossága Placa nevű főtere. A reneszánsz teret a városka jelképének számító Grimani-vár (57), a templom és egy sor hasonló stílusú ház uralja. Isztria szerte másutt is vannak eme varázslatos föld bebarangolására hívogató különféle szépségek: a Sveti Lovrečben lévő ódon templomtornyoktól (51) az olyan várakon és palotákon át, mint a baleiak (48) egészen Boljun szerű titokzatos építményekig (53 és 54).

KVARNER – Közép-Európa és a

Mediterráneum összefonódásának a bája A természeti és kulturális szempontból is különlegesen változatos Horvátországon belül is az egyik legsokszínűbb rész a Kvarner térsége, amely a Tengermellék-Fennsík megyét fedi le. Ehhez a régióhoz tartozik a Kvarner-öböl több szigettel is megtűzdelt tengerpartja, valamint a hegyvidéki Horvátország apró történelmi vidékének, a Gorski kotarnak a nagyobb része. A langymeleg Mediterráneum kőházakkal és gazdag középkori és reneszánsz örökséggel rendelkező területe éppen itt fonódik össze a hűvösebb Közép-Európa tekintélyes erődökkel, várakkal és barokk templomokkal

tűzdelt térségével. A történelmük nagyobb részében idegen hatalmak fennhatósága alatt álló Isztriával és Dalmáciával ellentétben a Kvarner térségében már a korai középkortól a horvátok uralkodtak. Ennek köszönhetően Horvátország ezen része az autochton horvát kultúra számos műemlékét vonultatja fel. Kiemelt szerepet játszott ebben a nemesi Frangepán család, melynek várai és erődjei Kvarner szerte a mai napig fennmaradtak. Erről tanúskodik a horvátoknak a 9. századtól a 19. századig használt egyedülálló horvát írásmódjával, a glagolitával megírt gazdag írott örökség is. Kvarner továb-

10 13

11 14

12 16

bi különlegességének számít a karneválozás hagyománya, a Rijekai karnevál a világ legnagyobb karneváljai közé tartozik. A kvarneri térség több különféle kisebb földrajzi egységből áll, úgy mint a Tengermellék és a Kvarneri Riviéra az Isztriai-félsziget tengermelléki részében, a Cres-lošinji szigetcsoport, Krk és Rab szigetek, valamint a hegyvidéki térségben

lévő Gorski kotar. A Kvarneri Riviéra és a Cres-lošinji szigetcsoport kultúrtörténetileg Isztriához tartoznak, Rab-sziget egykoron Dalmácia fennhatósága alatt állt, míg Krk egy ideig egyaránt volt Isztria és Dalmácia része. Napjainkban ezek a területek mind Rijekához, mint fő városi központhoz kötődnek. A kvarneri térség egyben a horvát idegenforgalom bölcsője-

20 21

22 24

ként is fontos, hiszen a Kvarneri Riviéra központjának számító ABBÁZIA (OPATIJA) Közép-Európa egyik első fürdőközpontja, s egykoron az Osztrák-Magyar Monarchia fő fürdőzőhelye volt. Éppen ezért sokan a horvát idegenforgalom „hivatalos” kezdetét 1844-re teszik, amikor is a tehetősebb turisták fogadására régi apátság (opatija) tőszomszédságában megépült a Villa Angiolina. A régi abbáziai szállodák majd mindegyike megőrizte funkcióját, míg az Učka zöldellő lankáiba belesimuló Abbázia látképe a kvarneri idegenforgalom egyik legkedveltebb motívuma (1). Ezen szállodák között különleges helyet foglal el az Abbázia kellős közepén székelő Kvarner (2), amely külső és belső pompája (5) illetve a régmúlt idők hangulatát árasztó légköre okán is fontos rendezvények és programok kedvelt helyszíne. Semmivel sem kevésbé puccosak az olyan patinás abbáziai szállodák, mint a Palace (4), a Zagreb (10), az Opatija (12), vagy a megannyi többi hotel. Különösen kellemes és egészséges éghajlata miatt Abbázia kedvelt klimatikus gyógyhely, s éppen ezért építették itt meg az első szállodákat is. Erről tanúskodnak korunk olyan egészségturisztikai létesítményei, mint az ismert Thalassotherapia (7). Abbáziában több kaszinó (13), előkelő étterem és kávézó (16) is működik, s tíz kilométer hosszan itt kanyarog a lungomare nevű híres tengerparti sétány, amely egészen a festői Lovran városkáig vezet. Lovran, illetve a Medvejához és Ikához hasonló környező kis települések a jellemzően kiválóan pozícionált (6) pazar villáikkal (11) tűnnek ki. Az Abbáziai Riviéra hajdani építőmestereinek gazdag formai megoldásairól is nevezetes, lett légyen szó teljes épületek (15), erkélyek (8), vagy homlokzatok (14) kialakításáról. Ez a kreativitás a szállodák és villák díszítőelemeinél (3), valamint a belső terek értékes festményekkel és szobrokkal történt pazar kialakításánál is kifejezésre jutott (9). A Mediterráneum és Közép-Európa metszéspontjában elhelyezkedő Kvarnernek kivételes történelmi jelentőségéről vall RIJEKÁNAK, Horvátország fő kikötővárosnak és egyben egész Nyugat-Horvátország legjelentősebb városának a kulturális öröksége is. Kivételes stratégiai elhelyezkedése okán a múltban több gazdája is volt, úgy mint a velenceiek, a Habsburgok, a franciák, a magyarok és

30 37

34 35

36 38

az olaszok, míg a két világháború között Olaszország és az akkori Jugoszlávia osztozott rajta. Rijeka legnagyszabásúbb épületei a 19. század második feléhez kötődnek, ekkor válik ugyanis az Osztrák-Magyar monarchia magyar részének fő kikötővárosává. Ebben az időben építik meg a nagy kikötőt az igazgatási épületekkel (17), a Modello Palotát (23) és a Kormányzói Palotát is, amely kívülről (19) és belülről (25) egyaránt lenyűgöző. Több templom is van itt, melyek közül a kapucinusok Lourdesi Miasszonyunk temploma kinézetével kelti fel a figyelmet (24). Rijeka szépsége a középületeinek homlokzatán (26) és a belső terekben - mint például az Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház belseje - egyaránt fellelhető megannyi formai részletben is rejlik (21). Rijeka napjainkban leginkább a karneváljáról ismert, amely a világ öt legnagyobbja közé tartozik, s amely az ősi szláv hagyományok és a közeli Velence városának a karneváljára hajazó urbánus mulatság egyedülálló ötvözésével tűnik ki. Mivel a karneválon rengeteg rijekai és a kvarneri régió egészéből

ideérkező látogató vesz részt, a fő karneváli felvonuláson akár 100 000 résztvevő és vendég is összesereglik. A Rijekai Karnevál legismertebb felvonulói a közeli hegyvidéki hátországból érkező, ősi pogány szokásokat felelevenítő halubjani kolomposok (22), valamint a velencei udvarban szolgált egykori mórokról elnevezett ún. morčićok (18). A morčić figurával díszített fülbevalók és más ékszerek Rijeka sajátos védjegyének és egyben kedvelt szuvenírjének számítanak. Rijekában számos, a korábbi korokból származó műemlék található,

melyek közül kiemelkedő jelentőséggel bír a város központjában lévő, Rijeka patrónusának nevét viselő 17. sz.-i Szent Vitustemplom (27), melynek különleges alakja oválist formáz (28). Rijeka gazdag örökségét múzeumai őrzik, melyek közül a legjelentősebb a Városi Múzeum, a Kormányzói Palotában működő Tengerészeti és Történeti Múzeum, valamint a Kortárs és Modern művészetek múzeuma (20). Rijeka legrégebbi emlékei azonban nem a város központjában, hanem a központtól keletre lévő dombon megtelepedett Trstatnegyedben találhatók. Itt telepedett meg a Trsat-erőd, melynek története még a római kor előtti időkre nyúlik vissza (29). Trsat központi kulturális látványossága a trsati Csodatévő Szűzanyatemplom, amely Máriabisztrica mellett Horvátország legjelentősebb kegyhelye. A szentély és a templom kezdetei a 13. századik nyúlnak vissza, míg a jelenlegi barokk stílusú templomot (27) a Frangepánok építtették a 17. században. A Frangepán örökség ezen kívül Rijeka környékén is feltünedezik. A crikvenicai erőd (38 és 39) egészen napjainkig fennmaradt és részben szállodaként üzemel, míg a Kraljevicában lévő Frangepán erőd is remek állapotban maradt ránk (34). Viszonylag jó állapotban maradt fenn a Bribirben lévő Tureta-

71 70

torony (37), az ókori erőd alapjaira emelt Drivenik-erőd a Crikvenica hátországában (40), illetve a 13. század előttről származó Grobnik-erőd. Rijeka környékén további erődöket is találunk, melyekhez az isztriai erődítményekhez hasonlóan gyakran társulnak a dombtetőkön megtelepedett városkák. Brseč (31), Kastav (33), Veprinac (36) és Mošćenice (32), noha egészen közel fekszenek Rijekához, történelmi távlatokból tekintve az Isztria részét képezik. Számos Rijeka környékén lévő tengerparti hely tűnik ki festőiségével, különösképpen Bakar (30), az azonos nevű öbölben fekvő kisváros, amely hosszú időre visszanyúló tengerészeti hagyományairól nevezetes. A természeti szempontból festői Gorski kotar nem különösebben gazdag kultúrtörténeti kincsekben, mivel az első korszerű utak mint egy háromszáz évvel ezelőtt történt

megépültéig ezeket a vidékeket gyakorlatilag lakatlan erdők borították. Azért itt is akadnak a Frangepánok korából származó erődök, szép várak és templomok, míg főként az apró gorani települések festői hagyományos architektúrájukkal tűnnek ki (43). A települések nagyrészt az utak mellett vannak, lett légyen szó hegyi magaslatokról, mint a Risnjak Nemzeti Park „előcsarnokában” lévő Crni Lug (41), avagy a karsztos terepeken lévő olyan fennsíkokról, mint a különösképpen hosszúkás alakú Ravna Gora (42). A várak közül a Zrínyiek Čabarban lévő 17. sz.-i vára (46) és a Ravna Goránál lévő, a 19. század végéről való romantikus Stara Sušicavár (45), az egyházi építmények közül pedig a Gomirjében lévő 17. századi pravoszláv kolostor (44) érdemel említést. De térjünk vissza a tengerre, ezúttal a kvarneri szigetekre, melyek rengeteg látnivalót kínálnak a kulturális örökség sze-

73 79

relmeseinek. Noha a legtöbb értékes műemlékkel a szigetek történelmi fővárosaiban - Krk, Rab vagy Cres - találkozhatunk, a kisebb helyek sincsenek híján a látnivalóknak. Így például CRES és LOŠINJ szigetek kultúrtörténetileg leggazdagabb települése a két sziget találkozásánál megtelepedett történelmi Osor városka. Egészen a 15. századig a két sziget fővárosa és egyben püspöki székhely is volt, amiről a majdnem teljes egészében fennmaradt középkori városmag tanúskodik (47). Meglehetősen festői a szigetvidék többi települése is, mint például a Lošinj-szigeti Nerezine (49), illetve a Cres-lošinji szigetcsoporthoz tartozó földdarabok települései. Mivel ezeken az apró szigeteken nincs gépkocsi közlekedés, az embernek olyan érzése lehet, mintha megállt volna az idő. Ez a helyzet a Susak nevű kis szigeten is, amely egyedülálló népviseletéről (48) és különleges temetőjéről (51) nevezetes. Az Unije nevű sziget azonos nevű települése ódon házainak látképével (50 és 52), míg a majdnem teljesen magára hagyott Srakane Vele elszigeteltségével tűnik ki a tenger közepén (53). Az elszigeteltség érzése még jobban érzékelhető a Lošinj környéki magányos világítótornyoknál, mint például

a Galijolán (54), amely napjainkban az ún. robinzon turizmus kedvelőinek szolgál szálláshelyül. Napjainkban Lošinj szigetének legfontosabb és egyben az adriai szigetek legnagyobb urbánus települése Mali Lošinj (59), amely csupán a 19. században, a szomszédos Veli Lošinjt lekörözve jutott vezető szerephez, amiről egyébként a települések nevei (Mali Lošinj/Kis Lošinj; Veli Lošinj/Nagy Lošinj) is tanúskodnak. Mali Lošinj újabban az 1996-ban a közeli tengerfenéken felfedezett, a Kr. e.-i 4. sz.-ból származó ókori Apokszimenosz szoborról (55-58) vált ismertté, melynek külön kiállítási helyet alakítottak ki a Kvarner Palotában. Értékes tárgyakat találunk Mali Lošinj más kiállítóhelyein is, mint például a Piperata magángyűjteményben (61), míg a festői Veli Lošinj (62) kultúrtörténeti kincse a neves reneszánsz velencei festő, Bartolomeo Vivarini festményével (60) díszített Remete Szent Antal-temlom (63).

75 76

74 78

A kicsi és sűrűn lakott Lošinj-nyal ellentétben a Krk-szigettel a legnagyobb horvát sziget címért versengő Cres kifejezetten ritkán lakott. Lakóinak többsége a sziget egyetlen városi rangú településén, Cresben él, amely a 15. században indult erőteljesebb fejlődésnek, miután a sziget fővárosává nevezték ki (71). Műemlékei közül kiemelkedő jelentőséggel bír a 15. századi Havas Szűzanya-templom, amely érdekes kapujával (65), szép belső terével (66) és értékes műalkotásaival (67) tűnik ki, s ugyanebből a korból származik a ferences kolostor is (68). A tenger felett magasodó dombok tetején történt festő elhelyezkedésük és megőrzött architektúrájuk okán Cres-sziget több kis települése is különlegesen értékes vidéki egységként élvez védettséget, mint például Predošćica (64), a szép népviseletéről ismert Orlec (72), a fakókeselyűk védelmére létrehozott öko-központjáról ismert Beli (69), s mind közül a leglátványosabb, a szelíd homokos öböl felett magasodó szirten trónoló Lubenice, a nyílt tengerre nyíló felülmúlhatatlan panorámájával (70). KRK szigetén szintén ugyanolyan érdekesek a nagyobbacska települések, mint például a megőrzött óvárossal rendelkező ősi Krk (73) és az apró helyek, mint amilyen a népdal által is megénekelt, tenger felett megtelepedett festői Vrbnik (80). Krk városa püspöki székhely katedrálissal (82), melynek története a régmúlt 6. századig nyúlik vissza és amely gazdag egyházművészeti gyűjteményével tűnik ki (75). Krk városától nem messze van a kis szigeten megtelepedett Košljun kolostor (74) szép kis templomával (76), a műalkotások érté-

kes gyűjteményéről ismert múzeumával (81 és 83), valamint számos kéziratot őrző levéltárával (79). Krk szigetén találtak rá a híres Baskai kőtáblára is (77), amely a horvát diplomáciatörténet glagolita írással feljegyzett legnevezetesebb, a 11. század végéről származó emléke. A sziget déli részében a szép fürdőhelyeiről és megőrzött folklór örökségéről ismert Baškához közeli Jurandvorban találtak rá (78). Jurandvorban a kőtábla másolata van kiállítva, míg az eredeti kőtáblát kivételes jelentősége és sérülékenysége miatt a Zágrábban székelő Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia előcsarnokában őrzik. A Kvarner legdélebbi részén lévő RAB-sziget messze földön ismert Rab nevű városának jó állapotban fennmaradt történelmi magjáról (84), melyben különleges helyet foglal el templomainak (87 és 93) négy harangtornya. A három 12. századból származó román kori és egy 17. századból származó barokk stílusú harangtorony fényképen is szerepelnek (88). Csakúgy, mint Krk, Rab is püspöki székhely volt, s ezért katedrálisa eredeti középkori belső terével (86) tűnik ki, melyet festmények (92) és egyéb értékes műtárgyak (89, 90 és 91) díszítenek. Rab különleges szerepet játszott San Marino városállam megalapításakor a szomszédos Appeninfélszigeten. A legendárium szerint ugyan is San Marinot a 4. században a Rab-szigetről elszármazott bizonyos Marin kőfaragó mester alapította, akiről aztán a törpeállam a nevét is kapta.

86 87

90 89 91

6 7

LIKA – KARLOVAC RÉGIÓ – A gazdag hadi múltú

térség

Az Adriai-tengerig kinyúló régiók közül a Lika – Karlovac (Károlyváros) régió a legnagyobb, mivel Horvátország leggyérebben lakott részeit fedi le. A kedvezőtlen természeti adottságokon felül a terület gyéren lakottságára a viharos múlt, azaz a számos háborús pusztítás is hatással volt, különösképpen a keresztény Európa és az Oszmán birodalom között folyt harcok idejében. Éppen ezért itt viszonylag kevés történelmi emléket találunk, s a fennmaradtak zöme is a vidék gazdag hadi múltjához kötődik. A régió a következő két megyéből áll: Lika-Senj és Karlovac. Lika-Senj megyéhez tartozik a Horvátország hegyvidéki részéhez tartozó Lika nevű történelmi vidék nagyobb része; a Likára támaszkodó karsztos és vadon tengerparti rész, valamint Pag sziget északi része. A hegyvidéki Horvátország egy része Karlovac megyéhez tartozik, ám legnagyobb részét a történelmi korduni vidék és a pannóniai Horvátországban lévő Kulpamente teszi ki. A régió katonai hagyományait támasztja alá az is, hogy legnagyobb városát, Károlyvárost (Karlovac) katonai erődként alapították, s a történelmi Kordun név is a vidék franci elnevezéséből - cordon militaire (katonai/hadi övezet) - ered.

Annak ellenére, hogy ez a vidék gyéren lakott, számos neves személy származik innen, akik közül a legismertebb a világ egyik legnagyobb feltalálójának tartott Nikola Tesla, valamint olyan történelmi személyiségek, mint Ante Starčević, a „Haza atyja”-ként aposztrofált politikus, Frangepán Ferenc Kristóf (Fran Krsto Frankopan) főúr és hadvezér, illetve Ivana Brlić-Mažuranić, az egyik legnagyszerűbb horvát írónő. Lika – Karlovac tengerparti részének egyetlen nagyobb tele-

pülése a legnagyobb horvát hegység, a Velebit aljában megtelepedett SENJ, melynek nevezetessége a horvát tengerpart egészének leghatalmasabb erődje, a Nehaj-vár (1). A 16. században épült, s a hírhedt senji uszkókok innen védelmezték a horvát partokat a törökök támadásaitól. A várban egy múzeum működik (5), amely gazdag fegyver- (2) és népviselet(6) gyűjteménnyel büszkélkedik. Senj hadi fontosságáról a városi kikötőben lévő torony (3) és a körerőd formájú festői világítótorony (4) tanúskodik, míg tengerészeti jelentőségéről a senji múzeumokban, valamint az Arti Szűz Mária-templomban kiállított hajómakettek vallanak (7). Senj azért tudott jelentős kikötővárossá fejlődni, mert a tengermelléki városok közül a legközelebb fekszik Horvátország belsejéhez, míg a 18. században a Károlyvárosig kiépített József császár-útnak egy emlékművet is állítottak (9). A viszonylag kis kiterjedésű Senj éppen ezért püspöki városi is, amiről a 12. századi Szűz Mária-katedrális is tanúskodik (8). A Lika – Karlovac régióhoz tartozó egyetlen nagyobb sziget PAG, melyet a Senjhez közeli apró Prizna kikötőből induló komppal lehet megközelíteni (12). A régióhoz pontosabban csupán Pag-szigetnek az egykoron Rab városához gravitáló északi fele tartozik, míg a sziget egykoron Zadar város fennhatósága alatt állt déli része jelenleg Zadar megyéhez tartozik. A sziget északi részének egyetlen jelentősebb települése Novalja, amely Zrće nevű szép strandjáról és pörgős éjszakai

életéről ismert. Novalja területe már a római időktől lakott, amiről a római vízvezeték maradványai (15) és több víz alatti amfora lelőhely (17) is tanúskodik. Tengerész és néprajzi hagyományairól (11) többet tudhatunk meg, ha felkeressük a helyi múzeumot (16). Novalja környékén több kisebb település is van, melyek közül kiemelendő Caska (az ókori Cissa) a Római Birodalom idején jelentős városi rangjáról tanúskodó régészet leleteivel és a tonhal rajok érkezésének megfigyelésére szolgált kör alakú toronnyal (13), valamint sziget legészakabbi csücskében lévő Lun, amely érdekes régi kis templomairól (14) és több mint kétezer éves olajfáiról (10) nevezetes. Senjtől a Velebit hegységen át LIKA belső vidékei felé haladva a likai erdők és áttetsző tavak, mint például a Krušćica-tó (21) smaragdzöldjébe simuló idilli falvak látványa fogad. Az erdők gazdag faállománya és a hűvösebb éghajlat miatt az itteni házak főleg fából épültek. A legjobb állapotban a horgászok által kedvelt Gacka-völgyében, az áttetsző Gacka-folyó (29) partján maradtak fenn, ahol vízimalmokat (30) és egyegy régimódi malmot is láthatunk (27). Hasonló vízimolnár

települések a régió más területein is vannak, mint például a Kordun nevű történelmi vidék Slunj városkájában, melyet a középkori erőd maradványain felül a Slunjčica-folyó Koranába való betorkolásánál elhelyezkedő Rastoke vízimolnár település ékesít (26). A tájjellegű népi kultúra a Lika-Senj megye fő településének számító Gospić környéki falvakban is fennmaradt, amiről a hagyományos népi építészet mind régebbi (31), mind újabb keletű példányai tanúskodnak. Likában részben az olyan régi mesterségek is fennmaradtak, mint például a hagyományos horvát hangszer, a tamburica készítése (28). Gospićban van a Likai Helytörténeti Múzeum, amely őskori leleteiről nevezetes (23). A Gospićhoz közeli Smiljan faluban született Nikola Tesla, a világ egyik legnagyobb feltalálója. Szülőházában, amely előtt szobra áll, múzeumot rendeztek be (18). A Nikola Tesla születésének 150. évfordulója alkalmából 2006-ban megnyílt korszerű múzeumban (20) az életét felidéző fényképek láthatók, illetve a váltóáramot, az elektromos áram vezeték nélküli továbbítását és más találmányait szemléltetik (19).

23 24

31 29

Lika második legnagyobb városában, a Gacka-völgyében megtelepedett Otočacban a vidék gazdag népi örökségét bemutató tárgyak múzeumi gyűjteménye kapott helyet (24), melynek legértékesebb kiállítási tárgya egy bronzkorból származó sisak (22), a vidék őslakosainak számító illír japoda törzs idejéből. Lika – Karlovac régió másik végében, az egykori József császár-, Karolina- és Lujza utak kiindulópontjánál helyezkedik el KÁROLYVÁROS (KARLOVAC), melyet 1579-ben a török betörések visszaszorítására építettek. Ekkor alakították ki a Koranának a Kupába való beömlésénél azt a hatszögű csillag alakú, sáncokkal megerődített reneszánsz várerődöt, melynek egyes részei a mai napig fennmaradtak (32). Károlyváros környékének hadi fontosságáról számos ódon erőd (43), bástya (37) és vár tanúskodik. A fennmaradt erődök és várak közül kiemelkedik a

Károlyváros határában álló Dobóc (Dubovac), Novigrad na Dobri (35), a Kupa-folyó feletti Ozaly (Ozalj) (34) és a Frangepán-vár Ogulinban (36). Különlegességével kitűnik Ribnik (33), melyet – mivel teljesen körbe vette a víz – Wasserburgnak, azaz vízivárnak is neveztek, illetve a Brinjében, a Lika felé vezető út mentén lévő Sokolac-erőd, fennmaradt és felújított gótikus stílusú várkápolnájával (41). Mivel Károlyvárosból fontos utak vezetnek a tengerpartra, több megőrzött régi híd (42) és az utak építőinek emléket állító szobor is van errefelé (44). A károlyvárosi régió múltbéli gazdagságáról és fejlettségéről regélnek a Károlyvárosi Múzeum kiállítási tárgyai (39), illetve az a tény, hogy a Károlyváros melletti Ozalyban található Európa ezen részének egyik legrégebbi vízerőműve, a népszerű „Munjara” (40).

KÖZÉP-HORVÁTORSZÁG

A barokk templomok és paloták, valamint a középkori várerődök birodalma Noha Közép-Horvátország elhelyezkedése első ránézésre nem tűnik központinak, mivel Horvátország különleges alakja miatt annak északnyugati részében található, mégiscsak a középpontban van, mivel két nagy másik egység – a délnyugati hegyvidéki rész, melyen keresztül a tengerpart felé vezet az út és kelet felől Szlavónia ölelésében helyezkedik el. Központiságának meglehet még fontosabb érve, hogy ez Horvátország legsűrűbben lakott része, ahol az ország lakosságának majd fele él. Közép-Horvátország egyben Horvátország messze legnagyobb idegenforgalmi régiója, amely hét megyéből (Zágráb, Krapina-Zagorje, Varasd, Muraköz, Kapronca-Körös, Belovar-Bilogora és Sziszek-Moszlavina) áll, melyek gyűrűként veszik körbe Horvátország fővárosát, Zágrábot. A kedvező népsűrűség és a kulturális kincsek bősége azon történelmi ténynek köszönhető, hogy Horvátország eme részét megkímélték a háborús pusztítások. Így aztán Közép-Horvátországban számos fennmaradt középkori urbanisztikai egység, hegytetőkön megtelepedett ódon erőd és vár, romantikus várkastély, erődítmény és

palota, pompás templom és értékes múzeum van. Közép-Horvátország egy sor kisebb történelmi régióból áll, úgy mint: a Zágrábtól északra fekvő dimbes-dombos Hrvatsko zagorje, a Mura és a Dráva folyók közötti Muraköz, a síkvidéki Drávamente a Dráva mentén és a Szávamente a Száva mentén, a karsztos délen a Bánság, s itt van még Prigorje, Moszlavina, Turopolje és Žumberak is. Éppen ezért a régió közepén fekvő Zágráb, Horvátország fővárosa lakóinak és az idelátogatóknak változatos lehetőségeket kínál a környékén. Mivel a régmúltban a horvát állam központja az ország tengermelléki részében székelt, Közép-Horvátország értékes kulturális műemlékeinek zöme a késő középkorból és az újkorból datálódik, noha van errefelé számos őskori és ókori emlék is. Közép-Horvátországon belül különleges helyet foglal el a sűrűn lakott Hrvatsko zagorje, amely idillikus, a például pont ezt a nevet viselő Vinagore (Szőlőhegyek) környékén lévő szőlőhegyeiről ismert (1). A vidéki táj festőiségéhez hozzájárulnak az út mentén itt-ott feltűnő fogadalmi keresztek (14). A Hrvatsko zagorje több neves horvát személyiség szülőhelyeként is ismert. Közülük a leghíresebb Josip Broz Tito, az antifasiszta mozgalom vezére és a szocialista Jugoszlávia elnöke, aki a Kumrovec nevű faluban látta meg a napvilágot. A

faluban egy eredeti parasztházakból álló különleges szabadtéri néprajzi múzeum működik, amely bepillantást enged az egykori falusi életformába (11). Az egyik ház Josip Broz szülőháza, amely előtt az ő szobrát helyezték el (3). Szintén a Hrvatsko zagorjében született a 19. századi horvát nemzeti megújhodási mozgalom vezére, illetve Franjo Tuđman, az önálló horvát állam első elnöke. A Hrvatsko zagorje fővárosaként működő Krapinában található Horvátország legfontosabb őslénytani lokációja – a neandervölgyi ősember lelőhelye Krapinánál. A lelőhely mellett, a régi múzeum helyén 2010-ben nyitotta meg kapuit Horvátország sokak véleménye szerint leglátványosabb múzeuma – a Krapinai Neandervölgyi Ősember múzeuma (10), amely az embernek az őskortól napjainkig tartó fejlődéstanát mutatja be, míg a múzeum melletti dombon lévő parkban a neandervölgyi ősembert (7) és a környezetében élt állatokat ábrázoló szobrokat helyeztek el. A lelőhely fontosságáról tanúskodik az is, hogy képe a National Geographic 1996 januári számának címlapján szerepelt. Sajnálatos módon Közép-Horvátországhoz kötődnek az ország történetének legsötétebb fejezetei is. Az egyik legnagyobb történelmi tragédia helyszíne a szávamenti Jasenovac. Ezen a helyen és a környező falvakban működött ugyan is a II. Világháború idején a hírhedt usztasa koncentrációs tá-

bor. Az itt kialakított emlékpark központi emlékműve a „Jasenovaci virág” (2). A Szávamente napjainkban már az autentikus népi építészetű, jellegzetes faszerkezetű és díszítettségű (8) korablje nevű parasztházakat (12 és 13) felvonultató falvakról is ismert, melyek közül a leghíresebb az 1994-ben Európa első gólyafalujává nyilvánított lónyamezei Čigoć (9). A bőséges termálvizek és azok alkalmazásának hagyománya miatt Közép-Horvátországban található az ország legtöbb gyógyfürdője. Közülük némelyeket még az ókori rómaiak alapítottak, amiről a legjobban a Varasdi Gyógyfürdő (Varaždinske toplice), az egykori Aquae Iasae tanúskodik (6). Közép-Horvátország fejlett gyógyfürdő kultúrájáról tanúskodnak a fürdőkön belül kialakított monumentális fürdőépületek is, különösképpen Daruvárban (4) és Lipikben (5). Közép-Horvátország valódi lelkülete a leginkább mégiscsak az olyan késő reneszánsz és BAROKK VÁROSOKBAN kerül kifejezésre, mint Varasd (Varaždin), Belovár (Bjelovar), Sziszek (Sisak), Kapronca (Koprivnica), Samobor és Csáktornya (Čakovec). Ezen városokban a jellegzetes, főként 16. és 17. századi közép-európai építészeti örökség maradt fenn. Különösképpen csinos a főtere Kaproncának, melyet egy díszpark is ékít (16), Samoboré, melyet egy ódon díszkút ékesít (17), illetve a Jézus Szentséges véréhez zarándoklók városaként ismert Ludbregé, melyen jelképesen még a „világ közepét”- „Centrum mundi” is megjelölték (24). Számos építmény nyűgöz le pompás kinézetével, mint például a 17. században épült varasdi Prassinsky-Sermage palota (29). Különösképpen érdekesek a hidak is, mint például a vörös téglából épült Régi Híd Sziszekben (15), de a szépség iránti törekvés a városi közparkok és temetők tetszetős kialakításában is tetten érhető. Közülük a legesztétikusabb a varasdi temető, melyet magas élősövény vesz körbe, s éppen ezért egy park kinézetét kelti (18). Számos múltbeli leletet és műalkotást őriznek a majd minden városban megtalálható múzeumokban. Nagyobb részük több különféle gyűjteménnyel is rendelkező helytörténeti gyűjtemény, mint például a Samobori Múzeum (30), de működnek specializált múzeumok is, mint például a kaproncai Élelmiszeripari Múzeum (22). Közép-Horvátország erőteljes festészeti hagyománnyal is rendelkezik, s így több műgyűjtemény is megtekinthető, mint például a varasdi Galerija Stančić, amely Varasd legjelentősebb festője előtt tiszteleg (25). Jó állapotban fennmaradt és értékes műkincsei, az itt működő számos múzeum, illetve az idelátogatók iránti különleges gondoskodás okán Varasd kiemelt helyet foglal el Közép-Horvátország városainak sorában. Mindez a leginkább az utcai járókelők Špancirfest nevű jellegzetesen közép-európai fesztiválján kerül kifejezésre (19). A Špancirfest minden év augusztusának végén megrendezésre kerülő programsorozatán a húsz egynéhány országból érkezett több mint ezer fellépő produkcióit mint egy 200 000 látogató élvezi. A Špancirfest védjegyének számítanak a hagyományos régi egyenruhák (20) és a kosztümös rendezvények (21 és 26). Felelevenítik a régi mesterségeket (28) és a Varasdot oly annyira jellemző zenei kultúra is képviselteti magát (27). A helyszínen különféle hagyományos termékeket is vásárolhatunk, megkóstolhatjuk a gasztronómiai örökség különlegességeit, sőt a Špancirfesten akár egy szép kép beszerzésére is van lehetőség (23). Közép-Horvátország legszebb ékköveinek VÁRAIT, ERŐDJEIT ÉS VÁRKASTÉLYAIT tartják, melyekből Horvátországban sehol másutt nincs ilyen sok és ilyen pompás kialakítású. Közülük az első helyen a Horvátország északnyugati csücskében, egy romantikus tó feletti sűrű erdőben megtelepedett Trakošćani vár áll (37). A 13. században kisebb erődnek épült, jelenlegi formáját a 19. század végén, a Draskovics grófi család idejében nyerte el. Trakošćan pompája a leginkább tornyaiban (39) és a vár kapujában (38) kerül kifejezésre, míg építőinek hozzáértése a kisegítő épületek és udvarok kialakításában érhető tetten (40). A vár népszerűségéhez a termeiben kialakított múzeum is hozzájárul, melyben Horvátország legértékesebb fegyver és régi hadi felszerelések gyűjteménye van kiállítva (36), melynek zömét maga Draskovics gróf rendezte el. A számos régi puskán felül (35) ódon középkori páncélzatokat (31) is megtekinthetünk, sőt a múzeumban egy értékes régi bútorsorozat (32 és 33), illetve egy csomó régi könyv és feljegyzés is kiállításra került (34). Pompázatosságával a 16. századi varasdi Vár is kitűnik (48), amely a központi Vá-

41 46

45 48

rosi múzeumnak ad otthont. Varasdtól északra, Horvátország Muraköz nevű legészakabbra fekvő vidékének központjában, Csáktornyán van a híres Zrínyi grófi család vára (50), amely szintén múzeumként üzemel (54, 55 és 56). Varasdtól délre még egy szép várkastélyt láthatunk: a romantikus Maruševec várat (42). Még délebbre, a Hrvatsko zagorje dombjain telepedett meg a lenyűgöző Veliki Tabor erőd, melynek kinézete szinte semmit sem változott 16. századi megépítése óta (46). A kardforgatók és solymászok kedvelt gyülekezőhelyeként ismert, akik oda vannak a várfalak aljában és az erőd belső udvarában uralkodó középkori hangulatért (47). Napjainkban múzeumként működik (41), amely a múltjában megélt viharos történésekről tanúskodik (52 és 53), melyek között kiemelt helyet foglal el Desinićka Veronika és az ő tragikus szerelmi történetének legendája. A Hrvatsko zagorjéban újabb keletű várakat is találunk, mint például a Gornja Stubica-i Oršić (43 és 49), melyben az érdekes Parasztlázadások múzeumát rendezték be (58). A 16. században ugyan is itt készítették elő Horvátország történetének egyik legnagyobb parasztlázadását. Matija Gubec parasztvezér emlékét a vár előtt álló szobor őrzi (57). Ifjabb várnak minősül a Pregradánál lévő Bežanec is, amely luxushotelként üzemel (51). A Zágrábhoz közelebb fekvő Zaprešićben van a különlegesen jó állapotban fennmaradt Novi Dvori feudális birtok, melyben egykoron maga Jellasics bán is élt. A birtok egyik épületében hozták létre a neves horvát festőművész,

Matija Skurjenij festményeit bemutató gyűjteményt (61). Közép-Horvátország délkeleti részében is vannak pompás kastélyok a vízpartok mellett, mint például az Una-folyó közepén lévő szigeten megtelepedett Hrvatska Kostajnica-i vár (59), melynél azonban jelentősebb a Kupának a Szávába történő betorkollásánál álló sziszeki erőd (60), amely a horvát hadseregnek a túlerőben lévő török seregek felett aratott 1593-as győzelméről nevezetes. Hasonlóan dicsőséges múlttal büszkélkedik a szentgyörgyvári (Đurđevac) erőd is (62) Közép-Horvátország északkeleti csücskében. Sajnos egy csomó, néhai hősies erődöt evett meg az idő vas foga, s így egykori dicsőségükről csupán romjaik regélnek, mint például Samobor (44) vagy a Krizsevácnál lévő Kalnik (45) várának falmaradványai. KÖZÉP-HORVÁTORSZÁG EGYHÁZI ÖRÖKSÉGÉNEK szépsége semmivel sem marad el a világi örökség kincseinek szépsége mögött. Majd minden városban találunk legalább egy csinos templom, s faluhelyen is több értékes templom van. Egyházi örökségét illetően is különleges helyet foglal el Varasd, melyet a templomtornyok városaként is emlegetnek. Templomai közül a legjelentősebb a 17. századi Mária Mennybemenetele-templom, amely pompázatos oltáráról híres (63). Ugyanebből az időből származik a szép szószékkel rendelkező Keresztelő Szent János-templom (66). Különösen értékes egyházi örökséget mondhat magáénak Hrvatsko zagorje is, noha errefelé nincsenek nagyobb városok. Legfontosabb temploma a Bisztricei Szűzanya-templom

67 72

77 78

(68 és 69) a Horvátország fő búcsújáróhelyének számító Marija Bistricában (65). Az oltár szépségét illetően azonban a Belec faluban lévő Havas Boldogasszony-templom viszi el a pálmát (67). Pazar külső- és belső kialakításával a lepoglavai pálos kolostor temploma (75), míg mesebeli megjelenésével és elhelyezkedésével a vinagorai templom (70) tűnik ki. A pompás belső terekkel rendelkező festői templomok KözépHorvátország más részeire is jellemzőek. A legszebb templomok a következő helyeken találhatók: a Sziszeknél lévő Sela (64 és 72), a Sveti Ivan Zelinánál lévő Komin (71), valamint a Horvátország legészakibb pontjában lévő Štrigova, Szent Jeromosról elnevezett templomával (76). Különleges helyet foglal el a Szentháromság-templom a Jastrebarskónál lévő Krašićban (74), amely egyébiránt Alojzije Stepinac horvát érsek szülőhelye. A nem római katolikus templomok közül kitűnik a krizseváci görög katolikus katedrális (73). A Közép-Horvátországgal való ismerkedés nem lenne teljes a világszerte nagy hírnévre szert tett NAIV MŰVÉSZEI által készített alkotások felfedezése nélkül. Ez elsősorban a drávamenti Kaproncához közeli, azonos nevű faluból indult

Hlebinei festőiskola képeire vonatkozik, melyek két kiállítóhelyen, a Hlebinei Naiv Művészetek Galériájában és a festő iskola alapítójának, Ivan Generalićnak (81) a festményeit és az életéből vett fényképeket bemutató (87) Generalić Galériában (84) tekinthetők meg. Ivan Generalić Josip nevű fia (80 és 89), Hlebine és a környező drávamenti falvak több lakója, illetve a Közép-Horvátország más részeiből származó megannyi művész is kitűnt festői tehetségével. Sokan közülük napjainkban is aktívak, s a festészet mellett szobrászkodnak is (88), mint például a ritkaságszámba menő drávamenti női művészek egyike, Ljubica Matulec (82 és 83). Több híres naiv művésznek van saját kiállítóhelye szülőhelyén. Ivan Lacković Croata (78) a podravinai Batinske faluban (86), Ivan Rabuzin a Hrvatsko zagorjében lévő Ključ faluban, a veternicai Matija Skurjeni a Zágrábnál lévő Zaprešićben állította ki műveit. A horvát naiv művészek, mint például Mijo Kovačić (79), Ivan Rabuzin (77) és Matija Skurjenij (85) fő műveinek zöme a zágrábi Naiv Művészetek Múzeumában került kiállításra.

83 85

ZÁGRÁB VÁROSA

A megóvott középkori és újkori örökséggel büszkélkedő modern főváros A többi európai fővárosok zöméhez hasonlóan Zágráb is kiemelkedően gazdag kulturális örökséget tudhat magáénak. Éppen ezért képez különleges közigazgatási egységet (megyét) és idegenforgalmi térséget, melyet Közép-Horvátország területe karéjoz. Mivel Zágráb már a 11. században fontos település, majd a 16. században Horvátország fővárosa volt, számos műemlék származik ezekből a régmúlt időkből, különösképpen a jó állapotban fennmaradt Felsőváros (Gornji grad) nevű óvárosában. Az Alsóváros (Donji grad) jelenlegi városközpontja több, a 19-20. században emelt épülettel is büszkélkedik. Mivel jelentősége ellenére Zágráb egészen a 20. századig kisvárosnak számított, fontosabb nevezetességeinek zöme a város központjában, azaz a Felső- és Alsó-városban koncentrálódik. Itt sorjáznak legbecsesebb palotái, templomai és múzeumai, sőt szállodái is. A Zágrábba látogatók így a kulturális örökség nagyobb részét gyalogszerrel is bejárhatják, s Zágrábnak azt a különlegesen meghitt hangulatot is sikerült megőriznie, amely az európai országok fővárosainak többségéből már kiveszett.

4 5

7 11

A város központjában lévő zöld területek és parkok sokasága még kellemesebbé teszi az itt tartózkodást. Közülük a városközpontot lópatkó alakzatban karéjozó parkok füzére, az ún. Lenucci-patkó a leglátványosabb, amely nevét arról a Milan Lenucci nevű építészmérnökről kapta, kinek szépérzéket dícséri a parkláncolat 19.-20. század fordulóján történt kialakítása. Azoknak az idelátogatóknak, akik nem kedvelik a rövidebb sétákat és a város más részeire is kíváncsiak, a zágrábi villamost javasoljuk. A város közösségi közlekedésének fő eszköze már a 19. századtól forgalomban van. Kevés olyan európai város van, amely olyan sűrű, a város minden fontosabb pontját lefedő villamoshálózattal büszkélkedhet, mint Zágráb. A vendégek rendelkezésére áll az Felső- és Alsó-város között közlekedő sikló, valamint a függővasút is, amely a város minden pontjáról látható Medvednica-hegység csúcsára vezet. Ez az erdős hegység (2) a Felsővárosig, illetve rajta keresztül egészen a város Jellasics nevű főteréig nyújtózik (1). Ha

vonattal érkezünk meg Zágrábba, a Főpályaudvarról kilépve rögtön a város központjáig nyúló parkok füzérének látványa tárul a szemünk elé. Ez a látkép fogadta a Párizstól Isztambulig közlekedő híres Orient Expressz utasait is, kiknek kiszolgálására épült meg 1925-ben Zágráb legismertebb szállodája, a Hotel Esplanade, amely jelenleg a Regent szállodalánchoz tartozik (3). A hotel tőszomszédságában terül el a Lenucci-patkó legzöldellőbb része, a zágrábi Botanikus kert. Ha a Főpályaudvartól egyenesen a város központja felé veszszük az irányt, az ALSÓVÁROS nagy léptékű szecessziós épületei mellett haladunk el, melyek főleg a 19. és 20. század fordulóján épültek. Közülük elsőként a Főpályaudvar tűnik fel jellegzetes homlokzatával (8). Vele átellenben az egyik legismertebb zágrábi látkép, a Művészeti pavilon (12), Horvátország első kifejezetten kiállítási célra emelt épülete fogad bennünket, amely előtt egy, szökőkutakkal és a Horvátország első királyát, a 10. században regnált Tomislavot ábrázoló szoborral (19) ékített parkot látunk.

10 14

Ha kerülőúton indulunk a város központja felé, a Hotel Esplanadétől (14) és a Botanikus kerttől nyugat felé a Horvát Nemzeti Színház (13) és a Mimara Múzeum (15) épülete mellett haladunk el. Induljunk bármely irányban is, a város főterén lyukadunk ki (7), melynek közepén a tér névadójának, Jellasics bánnak a lovasszobra (5) áll. A zágrábiakat különleges kapcsolat fűzi ehhez a szoborhoz. A kommunista időkben eltávolították a főtérről, majd a város lakóinak nagy

örömére 1991-ben állították vissza eredeti helyére. Az Alsóváros peremén is találunk érdekes épületeket, melyek közül a legismertebb a Horvát Képzőművészek Háza, amely még 1938-ban épült a legismertebb horvát művész, Ivan Meštrović tervei alapján (16). Az Alsóváros palotáit jellemzően pompás belső terek (4 és 6) és gazdag bútorzatok (9) díszítik. Pazarságát illetően kitűnik az Oktogon passzázs (10), korunk bevásárlóközpontjainak sajátos előfutára.

Az Alsóváros peremén újabb keletű épületek is kinőttek a földből, mint például a Cibona torony (11), noha a város modernebb déli részében több effajta épületet is találunk, melyek közül kitűnik a Kortársművészeti Múzeum (18). Természetesen nem feledkeztek meg a zágrábiaknak a zöld területek és a gyermekeknek a mozgás iránti igényéről (20) sem. Éppen ezért a város központjához legközelebb eső tó, az újzágrábi Bundek (17) a zágrábiak és az idelátogatók különösen kedvelt gyülekezőhelye. A nyüzsgő Alsóvárossal ellentétben a középkori Felsőváros alapjáraton békét és nyugalmat sugároz, amit a mai városközpont feletti két dombon történt megtelepedésének és romantikus szűk utcácskáinak köszönhet, melyekhez a mai napig a leggyakrabban az óváros még szűkebb kapuin át vezet az út. Ezek közül a legismertebb a Kőkapu (23), amely a Csodatevő Szűzanya képe miatt fogadalmi helyként is szolgál (26).

A Felsőváros két részből, a nyugati dombon lévő, világi jellegű Gradecből és a keleti dombon megtelepedett egyházi Káptalanból (Kaptol) áll. A Káptalan kellős közepén emelkedik a Szt. István és Mária Mennybemenetele katedrális, Horvátország leghatalmasabb, s 105 méterével egyben legmagasabb egyházi építménye (35). A régmúlt 11. században épült, több ízben is átépítették, s mai formáját a 19. század végén nyerte el. Az előtte lévő terecskén emelkedik az arany Szűz Mária szoborral díszített oszlop (27). A felsővárosi templomok közül különösképpen a 14. századi Szent Márk-templom (33) nőtt a zágrábiak szívéhez, amely Horvátország és Zágráb címereivel díszített színpompás tetőjéről nevezetes (30). Közvetlenül mellette, az egykori világi Gradec központjában áll a horvát kormány székhelyeként szolgáló épület (32 és 34), nagyszabású bejárati kapujával (29). A közelben van a jezsuita Szt. Katalin-templom (24)

pompás belső terével (25) és oltárával (21). Közvetlenül mellette, az egykori jezsuita kolostor épületeiben kapott helyet Zágráb egyik fő kiállítási helye, a Klovićevi dvori (22 és 38). A Felsővárosban található Zágráb sokak szerint legtetszetősebb kialakítású múzeuma, a Városi Múzeum, melyben a város múltjából származó eredeti tárgyak (36), hajdani zágrábi embereket megidéző figurák (39) kerültek kiállításra, míg központi helyét a Felsőváros makettje foglalja el (37). A felsővárosi várfalakkal átellenben fekvő Tuškanac Park csendjében, egykori lakóházában alakították ki a neves zágrábi és közép-európai író, Miroslav Krleža emlékmúzeumát (28) amely előtt az író szobra áll (31). Az Alsóvárosban még több múzeumot találunk. Zágráb egyébiránt a benne működő nagy számú múzeumról ismert. ZÁGRÁBBAN harminc MÚZEUM van, képtárból pedig még ennél is több. Közülük a legjelentősebb a Mimara Mú-

zeum, amely alapítójának, Ante Topić Mimara műgyűjtőről neveztek el. Mint egy 4 000 különféle kiállítási tárggyal rendelkezik, s különösképpen üveggyűjteményéről (48), távolkeleti gyűjteményéről (49) és a régi mesterek festményeinek gyűjteményéről (44 és 56) ismert, mely utóbbiban a festészet olyan kiemelkedő nemzetközi képviselőinek remekművei tekinthetők meg, mint Bruegel (53) és Velazquez (54). A kiállított tárgyak – melyek zöme az ókorból származik - számát (460 000 darab) és minőségét illetően a Régészeti Múzeum áll az első helyen. Külön őskori (52), ókori (43) és középkori gyűjteménye is van, illetve egy kivételes egyiptomi gyűjteménnyel is büszkélkedik (41). Az Iparművészeti Múzeum szintén nagyszámú, mint egy 160 000 kiállítási tárggyal büszkélkedik, melyek a horvátországi materiális kultúra magját képezik (40 és 50). A 19 különféle gyűjtemény közül kiemelt helyet foglal el az óra-

51 52

(45) és a bútorgyűjtemény. A Klovićevi dvorival egyetemben (51) ez a múzeum szolgál az időszakos kiállítások leggyakoribb helyszínéül. A képzőművészeti galériák közül a régi mesterek gyűjteményének köszönhetően (59) a Strossmayer Galéria viszi el a pálmát (55), amely alapítójáról, Josip Juraj Strossmayer püspökről kapta a nevét (60). A pazar Modern Galéria (58) a falusi idilljeiről

48 49

ismert Nikola Mašićtól (46) egészen Edo Murtićig, és az ő pazar absztrakt képeiig (42) terjedően a 19. és 20. századbeli hazai művészek alkotásaival büszkélkedik (47). Különösen nagy népszerűségnek örvend a régi bánya modelljéről, Nikola Tesla megidézett találmányairól és az itt kiállított eredeti régi repülőgépekről ismert Technikai Múzeum (57), csak úgy, mint a 2009-ben megnyílt Kortársművészeti Múzeum (61).

ZÁGRÁB, SZENT KATALIN-TEMPLOM

SZLAVÓNIA

Az ősi Közép-Európa a tekintélyes Duna partjain 2 3

Horvátország keleti részében, a tekintélyes Duna, Dráva és Száva folyók karéjában helyezkedik el a termékeny Szlavónia. Dalmácia után ez Horvátország második legnagyobb történelmi régiója, amely rónaságairól, tölgyeseiről, festői szőlőhegyeiről, régi borospincéiről, barokk palotáiról és templomairól nevezetes. Jól megőrződött errefelé a parádés lovaskocsikkal, a festői népviseletekkel, a tamburica hangjaival és az egyedülálló ételkülönlegességekkel megtűzdelt hagyományos folklór örökség. Közép-Horvátország után ez Horvátország második legnagyobb idegenforgalmi régiója, amely a következő öt megyéből áll: Verőce-Drávamente, Pozsega-Szlavónia, Bród-Szávamente, Eszék-Baranya és VukovárSzerémség. A turisták viszonylag kisebb számban látogatják, mivel kívül esik a tenger felé vezető főbb idegenforgalmi útvonalakon. Az őt felfedezni vágyóknak azonban számos kellemes meglepetést tartogat, főként azoknak, akik a rejtett kulturális értékek iránt érdeklődnek. Noha Közép-Európán belüli elhelyezkedéséből fakadóan Szlavónia kulturális szempontból meglehetősen hasonlít Közép-Horvátországhoz, mégis számos dologban különbözik. Míg Közép-Horvátországot megkímélték a háborús pusztítások, Szlavónia történelmének nagyobb része alatt török uralom alatt állt, s csupán a 18. század elején szabadult fel. Éppen ezért jelenlegi lakosainak zöme Horvátország, illetve a Habsburg Birodalom, melynek részét képezte, más végeiből telepedett be. Az ilyetén történelmi körülmények miatt Szlavóniában viszonylag kevés kulturális kincs maradt fenn. Egynéhány különösen nagy értékéket képviselő bronzkori emlék azonban mégis megmaradt, mint például a Szlavónia sajátos jelképének számító, több mint 4 000 éves Vučedoli galamb (8). Hajdanvolt jelentős ókori városok és erődök maradványai is vannak errefelé, s egy-egy helyen még a török idők előtti középkorból is maradtak fenn ritkaságszámba menő emlékek, mint például a legkeletebbre fekvő horvát város, a Duna feletti Újlak (Ilok) városfalai (3), melyeknek köszönhetően a település a 16. sz.-tól kezdődően vissza tudta verni a török támadásokat. A védfalakat később a törökök is használták, s szolid megépítettségüknek köszönhetően a mai napig fennmaradtak. Szlavónia műemlékeinek zöme a 18. századból származik, ekkor épültek meg legszebb épületei, főként azok a templomok, melyek megépítésével a területnek a keresztény fennhatóság alá történt visszakerülését ünnepelték. Ezeket rendre pompásan díszített oltárok ékítik, mint például a Bródban (Slavonski Brod) lévő ferencesrendi kolostor esetében (2). Ehhez az időszakhoz kötődik a térség gazdaság felvirágzása is, amiről Pozsega (Požega) város iparos céheinek díszes síremlékei tanúskodnak (4). Szlavónia a tekintélyes Duna, Dráva és Száva folyók ölelésének köszönhetően közlekedési szempontból is megnövelte jelentőségét (5), mivel a folyami kikötőkből lovaskocsikon szállították tovább az árut, s

így Szlavónia napjainkban is büszke a lótenyésztés hagyományára (1). Közlekedési jelentősége és síkvidéki részei miatt Szlavónia sajnos mindig is a hódítani vágyók célkeresztjében találta magát, s így területe majd minden jelentősebb háború folyamán jelentős pusztításoknak volt kitéve. Különösképpen igaz ez a II. Világháborúra, amikor a Duna menti Kiskőszegnél (Batina) zajlott le a náci csapatok és a szovjet Vörös Hadsereg közötti egyik legvéresebb összecsapás. Ennek a csatának állít emléket Antun Augustinčić horvát szobrászművész alkotása (6). Horvátország összes térsége közül megint csak Szlavónia, s azon belül is Vukovár városa szenvedte meg a leginkább a Honvédő háborút. A hős városnak is kikiáltott Vukovárt teljesen lerombolta a Jugoszláv Néphadsereg, a II. Világháborút követő egyik legnagyobb emberiesség elleni bűntettet elkövetve, amiről az Ovčara emlékterület és a vukovári temetőben a hősök emlékműve emlékezik meg (7). Szlavónia legnagyobb városaként Eszék is jelentős károkat szenvedett a Honvédő Háború folyamán, azonban mára már teljesen renováltak. A Dráva-folyó parti, olyan jellegzetes VÁROSI PALOTÁKKAL tűzdelt látképén, mint amilyenben a város fő színháza is székel (12), a Szent Péter és

Pál – templom uralkodik (9) a város Trg Ante Starčevića nevű főtere mellett (10). Nagyszabású városi palotákat Szlavónia más városaiban is láthatunk úgy mint Vinkovce (Vinkovci) (11), Vukovár (20), Verőce (Virovitica) (14), Bród (15 és 18) illetve különösképpen Pozsega (13 és 16). Ez utóbbi, Szlavónia múltjának legfontosabb városa büszkélkedik Horvátország egyik legszebb terével (19), noha ezzel valószínűleg nem fognak egyet érteni Szlavónia jelenleg második nagyvárosának, Bródnak a lakói (17). Szlavónia egészének barokk építészeti örökségét illetően mégis csak az eszéki Erőd viszi el a pálmát. A hadi erődnek és várnak ezt a különös elegyét, melyben hajdanán szokványos városi életet éltek, 1712-ben a síkvidéki védelmi építmények mintájára kezdték építeni. Falai kivételével, melyeket nagyobb részt lebontottak, az Erőd egészen napjainkig szinte teljesen eredeti állapotában maradt fenn (32). Jelenleg itt székel az Eszéki Egyetem és a Szlavón Múzeum (24), valamint legvonzóbb látványosságaként a korszerű Régészeti Múzeum (28 és 29). Az Erőd egyben Szlavónia egyetlen, az UNESCO Világörökségi listájára javasolt kulturális kincse. Az eszéki Erődtől eltérően Bródban az egykori védelmi falak jó állapotban maradtak fenn (27). A 18. századi szlavón

32 37

30 31

26 34

40 41

43 44

erődök zöméhez hasonlatosan ezt az erődítményt is Savoyai Jenő herceg és hadvezér építtette. Az erőd nagyobb része turisztikai céllal funkcionál és a régi mesterségek bemutatkozását szolgáló helyiséggel (38) is rendelkező múzeumként működik (21), míg részben Bród város polgármesteri hivatalának ad otthont (42). A régebbi erődkomplexumokból Szlavóniában viszonylag jó állapotban maradt fenn Újlak erődje (34), a ferencesrendi kolostorral és a római Odescalchi család (egykoron Újlak hercegei) palotájával, illetve egy korszerűen kialakított múzeummal. Itt van a híres újlaki tramini bor előállítására szolgáló nagyhírű újlaki borospince (26) is. Innen nem messze van a Principovac nevű vidéki kúria (35), amely kellemes kialakítása miatt különféle rendezvények kedvelt színhelye. Újlakkal ellentétben az Orahovica feletti Papuk hegységben megtelepedett középkori Ružica tekintélyes várából már csak romok maradtak (36). Szlavónia és Baranya eseménydús újkori hadi múltjáról a II. Világháborús csata színhelyén,

Kiskőszegen működő múzeum regél (25). Mivel az Eszéktől keletre eső szlavón Drávamente viszonylag újabb építésű, több várkastély és palota is fennmaradt, melyek közül a leglenyűgözőbb a valpovói NormannPrandau kastély (22), részben fennmaradt falaival (31). A legelegánsabb a klasszicista Pejačević kastély Našicében (39), melyet tetszetős díszpark és tó karéjoz (40). A kastély arról a híres nemesi családról kapta a nevét (33), amely a szlavón Drávamente nagyobb része fele uralkodott. Ebben a kastélyban élt Dora Pejačević, a híres horvát zeneszerzőnő és zongoraművész, kinek hajdani zongorája (23) a našicei Helytörténeti Múzeum kitüntetett kiállítási darabja. A Pejačevićek egy további kastélya ékíti Szlavónia legnyugatabbra fekvő városának, Verőcének a központját is (30). A legkülönlegesebb azonban a Dráva parti Donji Miholjácban lévő legifjabb kastélynak számító Mailath kastély, amely a 20. század elején az errefelé egyáltalán nem felkapott angol vadász stílusban épült (37). Vannak szép kastélyok délebb-

48 51

55 57

56 58

60 54 59

67 68

re, a szőlőtermő Pozsegai katlanban is, mint például a Kutjevói kastély (41) a híres 13. századi borospince mellett. A SZLAVÓN EGYHÁZI ÖRÖKSÉG szintén gondosan őrzi azon idők szellemiségét, amelyekből származik. A legértékesebbek a püspöki székhelyekhez kötődő építmények, mint például Pozsega esetében, amely az egyik legszebb püspöki építménnyel büszkélkedhet (49) Szent Háromság nevezetű főterén A főteret egyébként a rettegett betegség áldozatainak emlékére emelt Pestis oszlop (Kužni pil) ékíti (48). Szlavónia legmonumentálisabb egyházi épülete a diakovári katedrális, melyet 1866-ban Josip Juraj Strossmayer diakovári püspök építtetett, ezzel is erősítve Diakovárnak, mint Szlavónia egyházi központjának a jelentőségét. A diakovári katedrális vörös téglás külseje (47), és egy pompás oltár és üvegablakok díszítette belseje (43) egyaránt lenyűgöző látvány. Ez a jellegzetes téglavörös szín egyébként Eszék Szent Péter és Pál-templomának külsején is feltűnik (46). Szépségével tűnik ki a verőcei ferencesrendi kolostor is, a hozzá tartozó Szent Rókus-templommal (55). Különösképpen a templom belseje (50), a kolostor udvara (56) és ebédlője (45) tetszetős. A ferenceseknek köszönhető a bródi Szent Háromság-templom (52) és a Duna menti Šarengradban lévő kolostor (54) pompázatossága is. Különleges értékkel bírnak némely kisebb templomok is, mint például a szerémségi Lipovacban lévő Szt. Lőrinc-templom (58), avagy a baranyai Topolja falunál lévő Szent Péter és Pál templom, melyet 1722-ben Savoyai Jenő herceg az Oszmán Birodalom felett aratott győzelem emlékére építtetett (59). A külső kinézetét túlszárnyaló jelentőséggel bír a Našicénél lévő templomos rendi Szent Márton kistemplom (60), amely egyike a török előtti időkből származó kevés fennmaradt templomoknak. Egészen különleges a Diakovárban lévő Szt. Háromság-templom (51), belsejében az egykori török mecset megőrzött maradványaival, csak úgy, mint a valpovói kastély falaiba mélyesztett kápolna (57). Különleges kinézetével tűnik ki a Verőcéhez közeli Suhopoljében lévő Avilai Szt. Teréztemplom (44), a Brodski Drenovacban lévő Szent Dömötör-templom (46), valamint a pravoszláv Szent Miklós monostor Orahovicánál (53). Végezetül pedig a Szlavóniában tett kulturális célú séta elképzelhetetlen lenne anélkül, hogy a látogatót meg ne érintené a régió különleges NÉPI KULTÚRÁJA, amely csak úgy árad az olyan idilli szlavón falvakból, mint a Száva-parti Davor, melynek háztetőit benőtte a fű (68), a tágas udvarok gazdagságából, melyekben régi lovas kocsik állnak (67), míg Szlavónia lelkületéről a házak homlokzatának szívmelengető színe (69) és a parasztházak belsejének egyszerűsége vall (63). A termetes parasztházak ugyanolyan szépek és fantáziadúsak (66) mint a megerőltető munka utáni pihenést szolgáló házikók az olyan szőlőtermő vidékeken, mint a pozsegai szőlősdombok lankái (64). Ezen falvak közül szépségével különösképpen kitűnik a baranyai Vörösmart (Zmajevac) a főutcáján lévő parasztházak sorába harmonikusan beleilleszkedő templomtornyokkal (61). Még jobban átérezhetjük a vidék lelkületét, ha a baranyai borászok házaiba betérvén (62), belekóstolunk azokba a könnyű borokba, melyeket gondosan kialakított borospincéikben őrizgetnek (65).

DALMÁCIA – ZADARI RÉGIÓ

Az ősi korai horvát kultúra kiindulópontjánál

Dalmácia a legnagyobb és a világon legismertebb horvát történelmi régió. Lévén Horvátország legdélebbi részében helyezkedik el, ez a napsütés, a langymeleg tenger, az olíva, a borok, a halak, a dalok és a kőházak alkotta festői települések földje – az ős erejű Mediterráneum. Egyben ez Horvátország kulturális kincsekben leggazdagabb része, az UNESCO Világörökségi listáján szereplő összesen hat horvát helyszínből ötnek az otthona. Mivel Dalmáciát a leggyakrabban északi felől szokás megközelíteni, a négy dalmát turisztikai régió közül mi is itt kezdünk, s elsőként a Zadar megyét magában foglaló zadari térséggel ismerkedünk meg.

Ide tartozik Zadar, Közép-Dalmácia történelmi központja, Pag-, Dugi otok-, Ugljan- és Pašman-sziget, valamint egy csomó kisebb sziget. Horvátország idegenforgalmi régiói közül a zadariban található a legtöbb lakott sziget, míg kiterjedt szárazföldi hátországa az Adriai-tenger horvát részének legfejlettebb mezőgazdasági területeként ismert. Ugyan ezen területek mindegyike bővelkedik az őskorból datálódó leletekben, a vidék történelmi öröksége főként ókori és középkori kincsekben gazdag . A zadari régió az általa biztosított kedvező életfeltételek, s a horvát Adria kellős közepén történt stratégiai elhelyezkedése okán több, legutóbb a Honvédő Háborúban elszenvedett háborús pusztításnak is ki volt téve. Számos, az őskorban és az ősi illírek és rómaiak idején volt életre utaló emlék van

errefelé, s éppen a zadari régióhoz köthető az első horvát királyság kialakulása, s a korai horvát kultúra megannyi emléke. A horvátok a 7. században itt léptek első ízben kapcsolatba az ókori kultúrával, melynek emlékeivel lépten-nyomon találkozunk, s az európai népek közül az elsők között vették fel a kereszténységet. Habár a 15. századtól a zadari térség partmenti részét a velenceiek uralták, míg a hátország török fennhatósága alá került, Dalmácia zadari részében mindez idő alatt is fennmaradt az az erőteljes horvát nemzeti érzület, amely a 19. századtól az I. Világháború végéig tartó osztrák uralom ideje alatt is kitartott. A zadari térségben erősödött fel a Dalmáciának a Horvátországhoz történő csatlakozását szorgalmazó nemzeti mozgalom, melynek eredményeképpen a régió elő-

ször az egykori Jugoszláv Királyság, majd 1991-től az önálló Horvátország részévé vált. Napjainkban ez az erőteljes nemzeti elkötelezettség egy különösképpen gyors gazdasági fejlődést generál, melynek következményeképpen Zadar és térsége Horvátország jelenleg legdinamikusabban fejlődő régiói közé tartozik. Az erőteljes fejlődés ellenére a zadari térség természeti környezete jó állapotban maradt fenn, míg a kultúra megannyi emléke továbbra is harmonikusan illeszkedik bele a természeti tájakba (4) és a települések városi struktúrájába (5). A zadari vidék kiemelkedő történelmi jelentőségének és kulturális gazdagságának egyik legodaadóbb tanúja ZADAR a horvát adriai térség legnagyobbikának számító óvárosa (1), míg a várost és a környező szigeteket, mint például Pašman (3), különösen

gazdag egyházi örökség jellemzi. A Dalmácia második legnagyobb városának számító Zadar lakói úgy vélik, hogy éppenséggel az ő tengerparti sétányukról látható a világ legszebb naplementéje, s ebbéli véleményüket Alfred Hitchcock, a hetvenes években itt járt világhírű brit rendező is osztotta. Ezen a sétányon helyezték el tehát az attraktív „Tengeri orgona” és a „Nap üdvözlése” elnevezésű installációkat, melyeket szívesen keresnek fel az idelátogatók (2). Zadar számos temploma közül kiemelkedő helyet foglal el a különleges kör alakú (7), 9. századi Szent Donát-templom (8), amely Zadar sajátos védjegye és egyben látképének kihagyhatatlan része. Itt van továbbá a 12. századi Szent Krševan bazilika (10 és 9) és a 12 – 13. századi Szent Anasztázia ka-

tedrális (6), továbbá az 5 – 18. századból származó, Szent Simonról elnevezett templom, kinek földi maradványait a főoltáron lévő híres ereklyetartóban őrzik (13). Zadar jelentőségét támasztja alá az a tény is, hogy már a 12. századtól érseki székhelyként szolgál, s éppen ezért az Egyházművészeti Múzeum állandó egyházművészeti kiállítása, melyet Miroslav Krleža, a kiváló horvát író után csak „Zadar aranya és ezüstje” néven emlegetnek, az aranyból és nemes kövekből készült műalkotások tömegével büszkélkedhet, melyek között a legtöbb az értékes kereszt (12) és vallásos kép (15). Zadar történelmi városmagja bővelkedik a legkülönfé-

lébb kulturális műemlékekben úgy mint városfalak, paloták, középületek és fenséges kapuk. A tornyok közül a Kapitány torony (11), a kapuk közül pedig a Szárazföldi kapu (12) érdemel említést, mely utóbbi Michele Sammicheli késő reneszánsz kori építész alkotása. Zadarban kapott helyet az Ókori üveg múzeuma is, amely páratlan gyűjteményével és kiállítási anyagával (14), valamint teljeskörű összhatásával tűnik ki (16). Városfalain túl Zadar egynéhány modern építészeti művel is büszkélkedik, melyek közül a kosárlabdateremmel és fedett medencével rendelkező új sportkomplexum (17), valamint a „Nap üdvözlése” elnevezésű (18) izgalmas vizuális installáció érdemel említést. Mivel Zadar a korai középkorban a bizánci Dalmácia köz-

pontja volt, a horvát királyság fő egyházi központjának szerepét a hozzá közeli NIN városka töltötte be. A festői kis szigeten (27), melyet több régi kapun á lehet megközelíteni (22 és 26), már a Kr. e.-i 9. században települést alapítottak az illír liburn törzs tagjai. Mivel Nin lett a horvát püspökök székhelye, a 11. században építették itt meg a kivételesen értékes, különleges kinézetű középkori Szent Kereszt templomocskát (30), melyen kívül a városkában további kisebb templomokat és kápolnákat is találunk (25). A Ninhez közeli dombon telepedett meg a horvát középkori művészet egy további gyöngyszeme, a román kori Szent Miklós templomocska (19). Napjainkban a 12. századból származó egykori kora keresztény és középkori katedrális, a

35 37

harangtoronnyal is ékített Szent Anzelmusz-templom látja el a plébániatemplomi funkciókat (24). A plébániatemplom kincstárában a régmúlt horvát történelem egykori katedrálisából megmaradt holmikat őrzik, melyeken a hajdani tekintélyes adományozok – köztük a Šubić hercegek – nevei is szerepelnek (20 és 21). A régészeti gyűjtemény az őskortól a napjainkig terjedő időszak tárgyainak értékes gyűjteményét őrzi, különös tekintettel a nini lagúnában fellelt római és kora középkori hajók maradványaira. Zadarnak a RAVNI KOTARI és BUKOVICA mikro régiókban lévő szárazföldi hátországa szintén bővelkedik értékes kultúrtörténeti emlékekben, melyek között kiemelt helyet foglalnak el a horvátországi templomos lovagokhoz és johannitákhoz fűződő emlékek. A Vrana nevű város volt a székhelyük, s a híres vranai priorok egészen addig, míg a város a 16. században a törökök uralma alá nem került, kulcsszerepet játszottak a horvát középkori állam igazgatásában. Vranából mára már csak a Vrana-tó partján honos azonos nevű faluban lévő egykori városfalak (37), illetve a vranai születésű Jusuf Mašković, a török hadsereg tengerna-

gya alapította török karvánszeráj fontos maradványai emlékeztetnek a régmúltra. A Ravni kotari jelenkori központjaként szolgáló Benkovac városában is találunk egy tekintélyes erődöt és mellette egy régi templomot (38). Benkovac az ősidőkben is fontos központ volt, amiről a közelben volt egykori római város, Asseria maradványai is tanúskodnak (33). Benkovác közelében vannak a Kličevica (34) és a Karin (42) erődök, mely utóbbi alatt helyezkedik el a Karin nevű 15– 18. sz.-i ferencesrendi kolostor (39 és 40) a szárazföldbe legmélyebben beékelődő, Karinsko more nevű adriai öbölben. A Karinsko more vize a Ribnica szoroson keresztül ömlik bele a Novigradsko more öbölbe, amely az ódon középkori erőd aljában megtelepedett, festői Novigrad városkáról kapta a nevét (31). A Velebit délkeleti lankáinak karszt pusztaságában, a szárazföldi részbe még beljebb hatolva, a Krupa-folyó völgyében (32) telepedett meg a 16. századi pravoszláv Krupa monostor, melynek temploma az 1602-ből származó freskókkal díszített belsejéről nevezetes (36). Ravni kotariban és Bukovicában több más régi kis templom is van (41), melyek

harmonikusan illeszkednek bele a Velebit lankái és a tenger partja között húzódó vidékbe (35). A ZADARI SZIGETEK is értékes történeti örökséggel bírnak. A zadari térség egyébként partjának kivételes tagoltsága (55) miatt közkedvelt a hajósok körében. A szigetek között különleges helyet foglal el Pašman, melyen egymás tőszomszédságában két értékes kolostor is van: a Kraj nevű helyen lévő 14– 18. sz.-i ferencesrendi (48) és a Tkon feletti Ćokovac-hegyen megtelepedett 12– 15. századi bencés kolostor (49), amely Horvátország egyetlen jelenleg is aktív benedekrendi férfi kolostoraként néhány régi festményt felvonultató értékes gyűjteményéről is nevezetes (47). Az Ugljan-sziget melletti kis Galevac szigeten egy 15. századi harmadrendi ferences kolostor található (51).

A zadari szigeteken régi erődöket és tornyokat is láthatunk, mint például a Vir-szigeti Kaštelina (50) vagy a Silbán lévő Toreta kilátó (53), míg a Dugi otokon lévő Veli rat földnyelven trónol az egyik legszebb horvát világítótorony (43). A zadari szigetek legértékesebb kulturális örökségi kincsét azonban annak legnagyobb szigetén, a sóról, sajtról és csipkéről elhíresült Pagon találjuk. A szárazfölddel egy, a mai napig fennmaradt bástyákkal megerődített híd köti össze (45 és 52). Pag 15. századból származó, az utcák és terek szabályos ortogonális hálózatát alkotó urbanisztikai központja (46) valószínűleg a neves horvát építő- és szobrászmester, Juraj Dalmatinac tervei szerint készült. A városka központjában helyezkedik el az ugyanezen időszakból származó Mária Mennybemenetele-templom (44).

44 47

45 48

46 51

1 3

5 6

4 7

DALMÁCIA – ŠIBENIKI RÉGIÓ

A Földközi-tengeri építészet nemzetközi jelentőségű emlékeinek őrzője

Zadartól dél felé haladva a Dalmácia – Šibenik térség vár ránk, amely a Krka és a Kornati nemzeti parkjairól nevezetes. A Šibenik-Knin megyét lefedő régió azonban értékes kulturális örökséggel is büszkélkedik. Egyébiránt maga a megye is két legfontosabb történelmi városának – az Adria parti fő város és a napjainkban nagyobb jelentőségű Šibenik, valamint a másik, a múltban fontosabb királyi város, a Dalmatinska zagorában megtelepedett Knin – nevét hordozza a magáéban. Dalmácia šibeniki része a szomszédos zadari területhez hasonlóan három részből áll: a partvidékből, melynek központi helyén Šibenik városa trónol; a tagolt szigetvilágból a Murter, Prvić, Kaprije, Žirje, Zlarin és Krapanj szigetekkel; valamint a Dalmatinska zagora nevű „hátországból ”Drniš és Knin városkák környékén. Noha a šibeniki térséghez nem tartoznak nagyobb szigetek, az Adria legtagoltabb szigetcsoportjának számító Kornati kiterjedése miatt az összes adriai régió közül ehhez a térséghez tartozik a legtöbb sziget.

12 14

17 19

Dalmácia más részeihez hasonlóan a šibeniki térség is bővelkedik az őskortól egészen napjainkig terjedő időszakból származó legkülönfélébb kulturális emlékekkel. Errefelé különösen sok az illír, római és kora középkori régészeti lelet, s a legnagyobb becsben a 15. és 16. századi emlékek állnak. A horvát történelem szempontjából ez a térség a kora középkori horvát királyság központjaként jelentős, melyet a 9. századtól egészen a Magyar Királysággal a 12. században történt egyesülésig a horvát királyok és hercegek uraltak. Ily módon a többségében az ókori városok alapjaira épült dalmát városoktól eltérően Šibenik az első nagyobb ősi horvát tengerparti város. A 11. században, IV. Petar Krešimir király idején épült, kiről közkeletűen Krešimir városaként is emlegetik. Ebben az időben Horvátország fővárosa Knin volt, melyet viszont Zvonimir király emlékére, aki székes városául választotta, a mai napig Zvonimir városának neveznek. Dalmácia šibeniki részének legbecsesebb kulturális műemléke az UNESCO Világörökségéhez tartozó šibeniki katedrális, de itt van a festői Primošten is szőlőskertjeivel, illetve számos őskori régészeti lelőhely, különösképpen Bribirska Glavicán és Knin környékén. Az egyházi építmények közül szépségével és különleges elhelyezkedésével a Krka-folyó kiszélesedésében lévő tavacska kis szigetén kitűnik a Visovac-szigeti ferencesrendi kolostor (1). Tőle nem messze, a Krka-folyó szurdokában telepedett meg a pravoszláv Szt. Arkangyal monostor (3), amely a már említett Krupa monostorral együtt a horvátországi szerb pravoszláv egyház legértékesebb műemlékének számít. Dalmácia ezen részének sajátos védjegyének számít a viharos múltjáról tanúskodó megannyi erőd. Magában Šibenikben is van belőlük három: a Szent János- (Sveti Ivan), a Szent Anna(Sveta Ana) és a Šubićevac-erőd (2), sőt a Šibenikbe vezető egyetlen tenger felőli bejárót is megerődítették a szűk Szent Antal átjárónál (8), ahol a 16. században emelték a monumentális Szent Miklós-erődöt (9). A közelmúlt háborújában megélt szenvedéseknek állít emléket a legmagasabb horvát hegység, a Dinara aljában lévő Kijevo faluban emelt újkeletű templom (6). A šibeniki térség az olyan festői kis helyekről is ismert, mint a Krka-folyó mentén megtelepedett Skradin (5), vagy a Prvićszigeten lévő Prvić Šepurine (4). A legnevesebb horvát szobrász, Ivan Meštrović szülőhelyeként is elhíresült Dalmatinska zagora hátországának falvait is a festőiség jellemzi. A mester szülőfaluját, Otavicét választotta végső nyughelyéül, ahová

egy különleges mauzóleumot is építtetett (7). Dalmácia šibeniki részének legfontosabb kulturális kincse azonban a SZENT JAKAB KATEDRÁLIS Šibenik városában. Ez a nagyszabású építmény 1431-től egészen 1535-ig, több mint száz éven keresztül épült. Lenyűgöző kinézete leginkább a zseniális horvát építő- és szobrászmester, Juraj Dalmatinac munkáját dicséri, míg kupoláját Nikola Firentinac fejezte be. Az UNESCO elsősorban a gótikus és a reneszánsz stílusú architektúra páratlan ötvözése (10 és 16), valamint a hatalmas kőblokkokat felhasználó különleges építési módja miatt vette fel a Világörökségi listára. Ez az építési mód a katedrális kupolájánál a legszembetűnőbb (15). Az építmény belseje még pompázatos külsejénél is lenyűgözőbb (12). Az épület további különlegessége a 71 férfi-, női- és gyermekfejet ábrázoló fríz (11 és 13), a templom szobrokkal bőségesen ékített belső tere (14), valamint pazar kapuja (21). A katedrális harmonikusan belesimul Šibeniknek a Šubićevac hegy aljában megtelepedett, meredek szűk utcácskákkal szabdalt óvárosi részébe, amely további kulturális látványosságokkal – leginkább kis templomokkal – is bír, úgy mint a Szent Borbála-templom (19), a Szent János-templom (20) és az egykori katolikus templom helyén épült pravoszláv Szűzanya Mennybemenetele-templom (18). Šibenik világi épületei közül a Városháza 16. századi épülete érdemel említést (22). Noha Dalmácia šibeniki részének PARTJAI és SZIGETEI nem bővelkednek olyan sok értékes és monumentális építményben, mint maga Šibenik városa, festőiségük és megőrzött népi örökségük lenyűgöző. Mindez különösképpen a dimbes-dombos félszigeten megtelepedett Primoštenre (24) igaz, melyet egy keskeny földszoros köt össze a szárazfölddel. A körülötte elterülő híres szőlőültetvények a szorgos emberi kéznek a kopár kő felett aratott diadalának a példaképei (32). A primošteni szőlőültetvények jelentőségéről tanúskodik az is, hogy a „Japan, Flora 2000.” nemzetközi kiállításon bemutatott Horvát kert kompozíció, melyben a szőlőültetvények kiemelt szerepet kaptak, arany éremben részesült. Ezek után kezdeményezték a primošteni szőlőhegyek felvételét az UNESCO Világörökségi listájára. A felvétel mellett szól az az érv is, hogy a szőlőket ábrázo1ó fénykép az UNESCO párizsi épületében kiemelt helyén van kifüggesztve. A régi szokások

a Primošten környéki falvakban, köztük Jurlinini Dvoriban (29) is fennmaradtak, ahol láthatjuk, hogy hogyan is éltek (27) és dolgoztak (30) egykoron errefelé. A hagyományok megőrzésében több szigeti település is jeleskedik. Ilyen például a Murter-szigeti Betina (23), amely az ősi hajók építésének hagyományáról ismert (26). Itt van a Murter nevű halászfalu is (25), melynek lakói emberemlékezet óta a Kornati szigeteken lévő földeken gazdálkodnak (33), avagy Krapanj, az Adria legkisebb lakott szigete (31), amely szivacskészítő hagyományára büszke (28). A kis szigeten az elmaradhatatlan helytörténeti múzeumot is magában foglaló ferencesrendi kolostort is találunk. A DALMATINSKA ZAGORA hátországi vidéke is számos, főként az ókorból és a korai középkorból származó érdekességet tartogat, melyek közül a legjelentősebb a Skradinhoz közeli hegyen lévő Bribirska Glavica nevű lelőhely az illír korból származó, részben fennmaradt városfalakkal, valamint egy római (35) és egy korai horvát város maradványaival. A Krka-folyó szurdoka mentén helyezkedik el a Burnum nevű lelőhely, egy, a helyén még régebbi illír tábor alapjaira

épült római tábor megőrzött maradványaival (41), amely mellett egy római aréna romjai is fennmaradtak (44). A Šibenikhez közelebbi Danilo lelőhelyen egy őskori település maradványait tárták fel (43). A šibeniki hátország egészen kivételes látványossága a legmagasabb horvát hegység, a Dinara aljában lévő 9. századi Szent Megváltás-templom, amely a fennmaradt harangtoronnyal rendelkező legrégebbi horvát templom (40). A Dinara aljában lévő Knin városkában tekinthetjük meg a 16. századból származó vélhetőn legnagyobb reneszánsz erődöt (34). Mellette egy kis múzeum (37) kapott helyet, melyben a régmúlt időkből, illetve a Honvédő Háborúból származó kiállítási tárgyakat helyeztek el (36). Több erőd van a Krka parti Drniš környékén is (45), mint például Nečven grad (46), vagy a Drniš városa felett emelkedő erőd (42). Mivel Ivan Meštrović, a híres horvát szobrászművész Drniš környékéről való, a drniši múzeum a mester alkotásainak gazdag gyűjteményével rendelkezik. Szobrain kívül (39) kevés számú festményeinek egyikét is kiállították, amely az anya alakját ábrázo1ja (38).

DALMÁCIA – SPLITI RÉGIÓ –

Három UNESCO védettség alatt álló nagy műemlék együttes és még sok minden más

Dalmácia legnagyobb idegenforgalmi régiója a legnagyobb dalmáciai város, Split körüli részen terül el, melyhez csupán egy megye, a Split-Dalmát megye tartozik. Ez Dalmácia központja, s egyben szíve is, ahol Dalmácia lakóinak többsége él, s ahol a főbb dalmát szigetek és a legszebb strandok is vannak. Itt koncentrálódnak a legértékesebb kulturális műemlékek, s egyben az UNESCO Világörökségi listán szereplő hét horvát kincs közül négynek is - Split történelmi városmagja a Diocletianus palotával, Trogir történelmi városa, valamint a Starogradi mező Hvar szigetén – ez az otthona. Amennyiben – ahogy azt sokan állítják - Dalmácia a hamisítatlan Mediterráneum vidéke, akkor a Split környékét karéjozó központi részét nyugodtan nevezhetjük a Földközi-tengeri térség szívének.

4 7

Dalmácia spliti része a többi dalmát vidékek történelmi sorsában osztozott, ám központi elhelyezkedésének és a kiterjedt hátországa adta védettségének köszönhetően kevésbé volt kitéve a szomszédos vidékekről érkező támadásoknak. Ez az oka annak, hogy olyan sok ember él itt, s hogy oly annyira elevenen él errefelé az ősi mediterráneumi lelkület. Mind ez különösképpen igaz Split városára, amely Zágráb után Horvátország második legnagyobb városa, s egyben fő kulturális központja. Splithez közel helyezkednek el KözépDalmácia további jelentős part menti települései - Trogir és Omiš –, míg dél felé továbbhaladva terül el a festői szépségű Makarskai Riviéra. Split előtt sorjáznak a nagy dalmát szigetek, úgy mint Brač, Šolta, Čiovo, Hvar és Vis, míg Split felé gravitál Dalmácia belső részének a legnagyobb szelete is Sinj, Imotski, Vrlika és Vrgorac településekkel. Noha ezen területek mindegyike bővelkedik az ősidőktől napjainkig terjedő időszak kulturális örökségi kincseiben, Közép-Dalmácia különösképpen jó állapotban fennmaradt ókori kincseiről nevezetes. Itt található Dalmácia két legfontosabb ókori települése: az ógörög Issa és a római Salona, valamint Horvátország legnemesebb ókori gyöngyszeme – SPLIT TÖRTÉNELMI ÓVÁROSA azaz a DIOCLETIANUS-PALOTA. Az a közismert spliti nótában elhangzó ténymegállapítás, mely szerint Diocletianus római császár „a világ legszebb fertályában, Split kellős közepén” (1) építtette meg palotáját, nem is jár olyan messze az igazságtól. Ez a római császár ugyan is a 3. század végén majdani palotájának helyéül az erdővel borított Marjan hegy aljában lévő védett és nyugodt öblöt jelölte ki, amely előtt a szebbnél szebb szigetek nyújtóznak, s amely mellett még ma is gyógyhatású vizek fakadnak. A palota alapját szabályos, közel 200 méter oldalhosszúságú négyszögek alkotják, s több toronnyal is megtűzdelt magas falak veszik körbe (2). A palota kedvező elhelyezkedését mi sem tanúsítja jobban, mint hogy területe a megépítésétől egészen napjainkig folyamatosan lakott, valamint hogy még mindig ez a legnagyobb dalmát város életének a központi színtere. A Split patrónusáról, Szt. Dújmóról elnevezett katedrális (5) évszázadok óta székel Diocletianus császárnak a 3-4. század fordulóján épült mauzóleumában, melyet eme funkcióváltás miatt némileg átépítettek és belsejébe értékes egyházi holmikat helyeztek el. Bejárata elé a 12. században egy nagyszabású román kori harangtornyot emeltek. Pazar belső tere napjainkban is a megannyi hívő és

13 15

24 25

23 28

a turista kedvelt gyülekezőhelye. A katedrális előtt találjuk a Diocletianus császár imádásának színhelyéül szolgált Oszlopcsarnokot, amely ma a hívők és turisták gyülekezőhelye, valamint nagystílű operaelőadások – különösképpen Verdi Aidájának – felülmúlhatatlan nyári színpada (4). Diocletianus palotájában napjainkban színházi produkciókat adnak elő (8) és dalmát klapák lépnek fel (7) – itt zajlik Split mindennapi élete (11). Közvetlenül mellette olyan neves horvát személyiség szobrai kaptak helyet, mint a horvát nyelv védelmezője, Nini Gergely (12) és a horvát irodalom szülőatyja, Marko Marulić, (6). A palotából négy kapun – a Vas-, az Arany-, a spliti Pjaca felé vezető Ezüst- (10), valamint a palota pincéin át a splitiek és az idelátogatók legkedveltebb séta- és gyülekezőhelyének számító tengerparti sétányhoz vezető Tengeri-kapu (9)– át lehet kimenni. Rengeteg értékes kulturális műemlék található a Diocletianus palota falain kívül is, melyek között kiemelt helyet foglal el a Prokurative (27) nevű reneszánsz tér a palota nyugati pereménél, ahol minden évben megrendezésre kerül a splitiek

andalító melódiák iránti rajongását ünneplő dalmát sanzonok fesztiválja. Split más részein is találunk tetszetős ódon palotákat (28). Split a MÚZEUMOK VÁROSAKÉNT is ismert. A múzeumok között kiemelt helyet foglal el a horvát régészeti emlékek múzeuma (16), melyben különösképpen a horvátoknak a 9-12. századból és a kora középkori horvát államból származó tárgyi emlékei kerültek kiállításra. Splitben van továbbá a legnagyobb horvát szobrászművész, Ivan Meštrović alkotásait bemutató három horvátországi képtár legfontosabbika (13 és 14). Számos értékes festményt (15) őriznek a Városi Múzeumban is, amely izgalmas belső kialakításával tűnik ki (18 és 19). Splitben több képzőművészeti galéria is működik, melyek közül a 19. századi festmények értékes gyűjteményével (20) büszkélkedő Műalkotások gyűjteménye (21), melynek egy régi kórházi épület (22) ad otthont, valamint a híres horvát festőről elnevezett Vidović Galéria (17) érdemel említést.

32 35

39 41

100

Split, mint a horvát tengerpart legnagyobb városa és a Földközi-tengeri térség harmadik legnagyobb utaskikötője, jelentőségéről tanúskodik a spliti Horvát Tengerészeti Múzeum. A múzeum a korai középkortól (24) és a nagy vitorláshajók idejétől (25) egészen napjainkig terjedően (23) mutatja be a különböző tengereket szelő hajók makettjeit. Különösképpen gazdag a múzeumnak a 19-20. sz.-i haditengerészetet bemutató részlege (26). Split csupán az I. Világháborút követően lett Dalmácia fővárosa, miután Zadar, a térség addigi fővárosa ideiglenesen olasz uralom alá került. Dalmácia ókori központja Salona volt, melynek maradványai Split város közvetlen közelében, a mai Solinban láthatók. Az ÓKORI SALONA annak a Dalmácia nevű, hatalmas ókori provinciának volt a metropolisza, amely akkoriban nagyobb területet foglalt el az Adria keleti partján, mint a mai Horvátország. Salona jelentőségéről vallanak azok a kiterjedt maradványok (42), melyek gyakran szolgálnak meglepetésként az idelátogatóknak (37), mivel a lelőhely nagyobb része Split ipari külvárosán belül helyezkedik el. Egyes épületek teljes alapja (30), illetve az egykori római paloták néhány megmaradt boltíve (35) is látható. A Salonában feltárt emlékek nagy része azonban Split legbecsesebb, s egyben 1820-as alapításával Horvátország legrégebbi múzeumában, a Régészeti múzeumban őrzik. A múzeum épületét egy érdekes élőcsarnok (40), tetszetősen kialakított belső tereit (36) pedig mint egy 150 000 kiállítási tárgy ékíti. A salonai és más ókori római lelőhelyekről származó tárgyakon felül az ógörög (33) és kora középkori

időkből származó holmik is vannak itt. A gyűjtemények közül kiemelkedő az ókori szarkofágok (31 és 34), kőplasztikák (32 és 38), ókori agyag lámpások és római üvegek (29 és 41), csont- és fém-tárgyak (39), valamint a drágakövek gyűjteménye. A Kaštelai-öböl Splitnek és az ókori Salonának is otthont adó partjainál van Horvátország kulturális örökségének egy további, az UNESCO Világörökségi listáján is szereplő gyöngyszeme – a TROGIR TÖRTÉNELMI VÁROSA. Egy kis szigeten telepedett meg a szárazföld és a Čiovo-sziget között, mellyel hidak kötik össze, s gyakorlatilag teljesen megőrizte középkori kinézetét (43). Trogir azért is különleges, mert az ókori görög időktől fogva folyamatosan lakják, s így a városkában egymás tőszomszédságában helyezkednek el a hellén korból, az ókori római korból, a korai középkorból és a késő középkorból származó emlékek. Trogir legfontosabb kulturális műemléke a 13–15. századi Szent Lőrinc katedrális, amely – amint azt a felirat is jelzi - a kor talán legjobb kőfaragója, Radovan mester alkotta lenyűgöző szépségű, román stílusú kapujáról (47) és a monumentális cibórummal ékesített oltáráról (54) ismert. A templom északi hajójában van a 15 sz.-i Orsini Szent János kápolna (49) melynek falait és mennyezetét díszítő pazar szobrok (57) a dalmáciai reneszánsz építészet és szobrászművészet csúcsát jelentik, s melyek Nikola Firentinac, Andrija Aleši és Ivan Duknović munkáját dicsérik. A katedrális tőszomszédságában van a 15. századi városi Loggia (56), s ugyanebből a századból való a városka nyugati részében trónoló

101

44 45

47 51

102

54 55

Kamerlengo-torony is (55), melyet számtalanszor megénekeltek a trogiri melódiákban. Trogir gazdag múltjának legtöbb emlékét a Garagnin – Fanfogna palotában működő Városi múzeumban őrzik, amely értékes festmény (45 és 46) és szobrászati (52) anyaggal, s egy gazdag könyvtárral is büszkélkedik (44). Pazar gyűjteményt mondhat magáénak a 11. századi Szent Miklós női bencés kolostor (50). Legfontosabb kiállítási tárgya és egyben Trogir város sajátos jelképe a szerencsés pillanat istenét, Kairost ábrázoló görög dombormű (53) a Kr. e.-i 3. századból. Trogir szűkebb környezete is számos jól megőrzött kulturális műemlékkel rendelkezik, melyek közül kiemelt helyet foglal el a spliti repülőtérhez közeli Pantana lelőhelyen lévő 16. századi malom (48), valamint egy 15. századi torony a Marina nevű helyen (51). Dalmácia spliti részének partjai felől útnak indulván a Közép-dalmáciai szigetek felé, ókori és középkori emlékek sokasága, zöldellő tájak, festői városkák és falvak várnak ránk. Ezen szigetek között különleges helyet foglal el HVAR, melyet a neves amerikai Traveller magazin a világ tíz legszebb szigete közé választott. A sziget települései közül a látogatókat szépségével a leginkább a tekintélyes középkori várfalakkal karéjozott Hvar, a sziget „fővárosa”(58) nyűgözi le. A város felett magasodó Španjola nevű erődjéből (60) lenyűgöző kilátás nyílik a zöldellő Pakleni szigetekre (61) és a nyílt tengerre. A Hvar városában lévő apró múzeumok és más kiállító helyiségek (66) igen értékes műalkotásokat őriznek, melyek közül az egyik legjelentősebb a Hvar városában lévő 15. századi ferencesrendi kolostor ebédlőjében látható Utolsó vacsora (65). A Hvarba érkező turisták a legtöbb időt kétségtelenül nyüzsgő főterén szeretik eltölteni, melyet a 17. századi későreneszánsz katedrális (70) valamint a régi Arsenal és a legrégebbi horvát színház épülete karéjoz. Kedvelt turista látványosság a bencés kolostor is, amely az agave kaktusz rostjából helyben készített csipkéjéről híres (67). Hvar szigete azonban nemrégiben leginkább a sziget névadójához, az ókori Pharoshoz tartozó óvárosi (Stari Grad) agerről (föld, birtok) vált világszerte ismertté. Ez a felparcellázott földdarab a régmúlt hellén

103

időktől fogva áll itt érintetlenül, s ennek köszönhetően az UNESCO 2008-ban vette fel a Starigradi mezőt a Világörökségi listára (63). A sziget egykoron fő településének számító Stari Gradnak a múzeumában éppen ezért az ősi Farosnak szentelt különleges kiállítást láthatunk. Ezen gyűjteményen felül a múzeumnak külön tengerészeti és néprajzi gyűjteménye is van, valamint itt működik a Juraj Plančić Képgaléria is, amely eme híres Stari Grad-i származású festő nevét vette fel (62, 71 és 83). Maga Stari Grad városa is tengerpartjának (69) és utcáinak (79) hamisítatlan mediterrán hangulatával vonzza a látogatókat. Stari Grad kulturális örökségének legértékesebb darabja a 16. század derekán épült megerődített vár, a Tvrdalj, melyet a neves horvát költő, Petar Hektorović építtetett, majd itt is élt és alkotott (72). A sziget más részei is elvarázsolnak festőiségükkel, melyeket megannyi levendulamező, régi kőfal, kisebb templom és kápolna ékesít (64). Jelsa városa a Szent Jánosról elnevezett reneszánsz-barokk térről (68), Vrboska a 16. századi Könyörületes Szűzanya templom-erődről nevezetes (73), míg a fennmaradt hagyományos kőépítésű falvak közül Velo Grablje tűnik ki (59). Noha BRAČ, a legnagyobb és egyben legmagasabban fekvő dalmát sziget nem rendelkezik annyi ókori emlékkel, mint

104

Hvar, pazar látképeivel, a jellegzetes habarcsfalakkal szabdalt hangulatos mediterrán tájaival (82), a legszebb strandokkal és a helyi házak köveinek vakító fehérségével hívja fel magára az idelátogatók figyelmét. Egyébként az ókori brači kőfejtőkből származik az a kő, melyből számos dalmáciai, velencei palota, sőt a washingtoni Fehér Ház egy része is épült. A bračiak különc természetükről is híresek, amely abban mutatkozik meg, hogy előszeretettel emelnek szobrokat olyan embereknek, akik valamivel különösképpen meghatották őket: Selcében II. János Pál pápának, Hans Dietrich Genscher német politikusnak és Lev Tolsztojnak orosz írónak emeltek emlékszobrot (80). Brač-sziget legjelentősebb kulturális műemléke a Blacamező kolostora, melyet még a 15. században, mélyen a hegyekben építettek a horvát glagolita szerzetesek (74). A kolostor misztikus kontemplatív hangulatával, régi csillagvizsgálójával és múzeumi gyűjteményével nyűgözi le az idelátogatókat (76). A sziget fő helytörténeti múzeuma a sziget hegyes belső részében, egy régi toronyban (81), a Škrip nevű festői falucskában kapott helyet (77). Brač látogatóit a fehér brači kőből épült templomok nagystílű harangtornyai is lenyűgözik, melyek közül a legérdekesebb a Ložišćében lévő 19. századi harangtorony, Ivan Rendić horvát szobrászművész alkotása (75). A brači kő vakító fehérsége éke-

105

65 66

70 71

106

80 77

107

síti a Petrinović családnak a legnagyobb brači településén, Supetarban lévő tetszetős múzeumát is (78). A parttól legtávolabb eső nagyobbacska sziget, a nyílt tengeri VIS Horvátország legértékesebb hellén kori lelőhelyéről, illetve a Vis és Komiža nevű két városának partjait jellemző hamisítatlan mediterrán atmoszférájáról és kristálytiszta tengeréről ismert (88). Mindez részben a sziget egészen 1991-ig tartó elszigeteltségének is köszönhető, mivel a kommunista Jugoszlávia katonai bázisként külföldiek nem látogathatták. Az autentikusság különösképpen a sziget déli részében lévő

108

Komižát jellemzi (89 és 92), melynek központját a festői Grimaldi torony uralja (86). A Komiža felett trónoló legfontosabb, Szent Miklósról elnevezett helyi templomból (85) fenséges kilátás nyílik a nyílt tengerre és a tengerparttól legtávolabb fekvő Biševo, Sveti Andrija és Palagruža szigetekre. Még szebb kilátás nyílik a Komiža feletti ennél is kedvezőbb helyeken megtelepült kis templomokból (90). A Komižánál lévő tenger mindig is gazdag volt halakban, s ezért a település az Adria egyik fő halászfalujaként ismert. Van itt egy különleges halászati múzeum is (91), és a sziget halas éttermei is különleges hangulatot árasztanak (87).

A sziget északi részében lévő Vis városka egy kiterjedt, csendes öbölben telepedett meg, amely a hajósok kedvelt horgonyzóhelye (94). Vist is ódon templomok (95) és hangulatos kőházak jellemzik (99), s éppenséggel itt volt a Kr. e.-i 4. században Dalmácia legfontosabb települése, az Issa nevű görög kolónia. Az Issából származó leletek a visi Régészeti Múzeumban kaptak helyet, amely a régi amforák (96) és egyéb kerámiatárgyak (97) szép gyűjteményéről nevezetes. Legfontosabb kiállítási tárgya és egyben Vis sajátos jelképe Artemisz görög istennő bronzból készült fejszobra (93). A Földközi-tengeri térség egyik fontos stratégia pontjának

100

számító Vis mellett zajlott le 1866-ban a Habsburg és olasz haditengerészet egymás ellen vívott egyik legnagyobb tengeri csatája, melynek évfordulójáról napjainkig megemlékeznek (98). Vis a II. Világháborúban is fontos szerepet játszott, mivel 1944-ben a sziget belsejében lévő barlangban húzódott meg a partizán csapatokat irányító vezérkar, melynek Josip Broz Tito volt a vezetője (100). A Közép-Dalmáciában tett utazás végén itt az ideje, hogy bepillantsunk annak DALMATINSKA ZAGORA nevű karsztos belső vidékére, az ősi szokások őrzéséről nevezetes

109

101 102

103

104

105 106

110

107

108

110

113

109

111

112

hegylakók és harcosok büszke földjére. A legismertebb, máig élő helyi szokás a Sinji alka nevű horvát vitézi játék, amely minden év augusztusában Dalmatinska zagora legnagyobb városában, Sinjben kerül megrendezésre, azon 1715-ös csata emlékére, melyben 500 sinji horvát harcos sikeresen verte vissza a 60 000 fős török sereg támadását. Ezen a vitézi tornán a hagyományos alkári viseletbe öltözött lovasok (105) vágta közben három próbálkozásból igyekeznek kopjájukkal beletalálni az alka nevű apró vaskarika közepébe (106) és összegyűjteni a győzelemhez szükséges legtöbb pontot. Az alka többi résztvevője is hagyományos viseletet ölt magára (102), míg Sinj és környékének leányai is őrzik hagyományos népviseletüket (103). Az alkán kívül Sinj Dalmácia legnagyobb becsben tartott szent helyéről, a Sinji Csodatevő Szűzanya kegyhelyről ismert, (101), s egy érdekes múzeuma is van (104). Sinj környékén több ókori és kora középkori leletet is felvonultató lelőhelyet is találunk, míg helyi jellegzetességnek számítanak a stećci nevű különleges középkori síremlékek (107). A Sinjtől Split felé vezető úton van a Dalmatinska zagora legmonumentálisabb emlékműve - a tekintélyes Klisi erőd, amely a törökökkel a 16. században vívott csatákról nevezetes (108). Mai napig fennmaradt falairól (112) és bástyáiból (109 és 111) tárul elénk Split városának egyik legszebb panorámája. Monumentális erőd jellemzi Dalmatinska zagora második legnagyobb városát, Imotskit is (110 és 113), melynek aljában a varázslatos Kék-tó csillog.

111

DALMÁCIA – DUBROVNIKI RÉGIÓ A horvát kulturális örökség legszebb ékköve

112

113

6 7

A horvát kulturális örökség legszebb ékköve, Dubrovnik Óvárosa az ország legdélebbi részében, és egyben legnaposabb idegenforgalmi régiójában, Dalmácia-Dubrovnik térségben helyezkedik el, melyhez a szinte teljes egészében a part mentén elhelyezkedő Dubrovnik-Neretva megye tartozik. Benne Dubrovnik, a térség legszebb és legfontosabb, de legkevésbé sem egyetlen kulturális ékköve. Ide tartozik a Marco Polo szülőhelyeként elhíresült Korčulasziget, a zöldellő Mljet, a Lastovo és az Elafiti szigetek festői kis településeikkel, a Pelješac-félsziget szőlőültetvényeivel

114

és a hajóskapitányok házaival, a varázslatos Konavlei-völgy, illetve a Neretva termékeny deltája. A dubrovniki térségben végbement kivételes történelmi fejlődésnek köszönhetően a 13-18. századig tartó időszakban virágzott itt a horvát kultúra és művészet. Ez az aranykor a 16. században, a dicsőséges Dubrovniki Köztársaság fennállása alatt érte el csúcspontját (1). DUBROVNIK ÓVÁROSÁNAK a dubrovniki repülőtér felől a magasan a tenger felett vezető úton megérkezvén elénk táruló panorámája (2) Horvátország és egyben az egész Földközi-tengeri térség egyik legismertebb látképe. Egyébiránt

25 28

115

Dubrovniknak az UNESCO Világörökségi listáján szereplő méltatása is „az Adria ékköve a dalmát partokon” szavakkal kezdődik, hiszen aligha van még egy olyan város a világon, amely ilyen varázslatosan telepedett volna meg a tenger felett magasodó sziklán és ilyen jó állapotban megőrizte volna kőből emelt középkori városfalait és védbástyáit (3). Melyek jó okkal vannak itt, hiszen Dubrovnikot szépsége és gazdagsága miatt többen is le akarták igázni, legutóbb például a 20. század utolsó évtizedének háborújában. A dubrovniki városfalak ágyúi mellett ma már nem katonák, hanem békés turisták (5 és 8) és a színházi rendezvények és folklór programok résztvevői időznek (4). Az ágyúk és puskák helyett a jó szándékú turisták manapság ebben a világon egyedülálló panorámában gyönyörködnek, melyet fényképezőgépükkel is igyekeznek megörökíteni (7 és 9). A városfalakon belüli középkori Dubrovniknak a fő ütőere a Stradun utca (30), melynek nyugati végében találjuk a Nagy Onofrio szökőkutat (6), az utca keleti végében lévő Luža téren pedig a Dubrovnik szabadságát jelképező Orlando oszlopot (10). A Luža tér a turisták legkedveltebb gyülekezőhelye (29), s egyben a helyi programok – különösképpen a város fő kulturális rendezvények számító Dubrovniki Nyári Játékok – egyik fő helyszíne (11).

116

A Luža tér karéjában találhatóak a középkori Dubrovnik legfontosabb világi épületei – a dubrovniki városatyák egykori székhelyéül szolgáló gótikus-reneszánsz Rektor palota (18) és a Sponza palota (26). Csakúgy, mint az óváros főbb épületei, mindkettő a régmúlt 15. században épült. A Rektor palotát egy érdekes előcsarnok díszíti, amely a különféle színházi produkciók közkedvelt helyszíne (16). Múzeummá átalakított belső terében (14) több régi bútort (15), festményt és szobrot (17) láthatunk, sőt az egykori dubrovniki főurak hordszékét (19) is kiállították. Az egykor vámhivatalként szolgált Sponza palota, amely jelenleg Dubrovnik város levéltárának ad otthont, szintén érdekes előcsarnokkal büszkélkedik (27). A Luža téren helyezkednek el az Óváros főbb szakrális építményei is – a város patrónusának nevét viselő Szent Balázstemplom (31) és a Mária Mennybemenetele katedrális (23). Mindkét épületet barokk pompa jellemzi, mivel a 17. század végén, a végzetes 1667-es földrengés után épültek. A katedrális belsejében egy pompás orgona (22), kincstárában pedig értékes tárgyak találhatók, melyek közül a legnagyobb jelentőséggel Szent Balázs fejének ereklyéje bír. Dubrovnik városmagjában van egynéhány pazar belső térrel rendelkező hangulatos kolostor is. Így például a jezsuita

34 37

117

41 43

45 46

118

kolostoron belüli templomot freskókkal díszített falak ékítik (24), a ferencesrendi kolostort a régi gyógyszertári eszközök gyűjteménye, a domokosrendi kolostort pedig egy gazdag képgyűjtemény (20) és egy tetszetősen kialakított udvar (28) díszíti. Más egyházakhoz tartozó szakrális építményei közül a 15. századi zsinagóga érdemel említést (25), amely folyamatos működését tekintve Európa második legrégebbi zsinagógája. Dubrovnik múzeumairól is ismert, melyek éves szinte mint egy fél millió látogatót fogadnak. A Rektor palotában lévő leglátogatottabb múzeum mellett említést érdemel a Tengerészeti Múzeum, ahol mindent megtudhatunk a dubrovniki hajózásnak a középkortól a 20. századig terjedő történetéről (12 és 13). Dubrovnik környékén ugyan nincsenek jelentősebb építmények, a vidék a zöld környezetbe beleilleszkedő harmonikus architektúrájával nyűgöz le. Mindez a Horvátország legdélebbi szegletében lévő termékeny földű KONAVLEI völgyben jut a leginkább kifejezésre. Mind ez a szép helyi népviseletek őrzésében (39) és az olyan megóvott építészeti örökségben érhető tetten, mint a Ljuta patak forrásánál lévő Konavoski dvori (34). Konavle folklór örökségét a Čilipiben lévő Néprajzi múzeumban őrzik (37). Konavlének és az egész horvát szárazföldnek a Prevlaka félszigeten fekvő legdélebbi pontja stratégiai jelentőségéről nevezetes, mivel innen ellenőrzik a szomszédos Montenegróhoz tartozó Boka kotorska-öböl forgalmát, s így nem csoda, hogy itt a mai napig egy tekintélyes erőd uralkodik (33). Konavle legfőbb települése a festői Cavtat (32), a neves horvát festőművész, Vlaho Bukovac szülőhelye. Szülőházát a festményeinek (38) otthont adó képtárrá alakították át (40).

Cavtat másik értékes ékessége a Račić család 1921-ben épült mauzóleuma (35), Ivan Meštrović horvát szobrászművész alkotása (36). Dubrovniktól nyugati irányban húzódik a dubrovniki Tengermellék, amely a horvát nemesek zöldellő kertekkel karéjozott nyári rezidenciáiról nevezetes. A festői Trsteno település egyik ilyen birtokán (42) alakították ki a legszebb horvát arborétumot, ahol kis területen egy csomó szubtrópusi növényt, virágot és fát ültettek el. A Trsteno arborétum díszparkként került kialakításra, s szobrok díszítik, melyek közül a legismertebb a festői szökőkút előtt pózoló görög Poszeidon isten szobra (45). Az arborétumban kellemes pihenőhelyeket is kialakítottak, melyekről szép kilátás nyílik a nyílt tengerre (49). Még nyugatabbra húzódik a dubrovniki régió legkülönlegesebb természeti vidéke, a NERETVA DELTÁJA, jó állapotú mocsaras területekkel és Neretva partján megtelepedett festői kis településekkel, melyek közül szépségével és rendezettségével Opuzen városa tűnik ki (46). A Neretva deltájának legnagyobb városának számító Metković közelében van a Vid nevű falucska az egykori ókori Narona helyén. Itt, az eredeti lelőhelyen hoztak létre egy múzeumot a számos márványból faragott császárszobrot felvonultató római fórum, azaz az Augusteum egy része felett (43 és 44). Ha a dubrovniki Tengermelléktől Korčula felé vesszük az irányt, a dimbes-dombos, szőlőtermő PELJEŠAC-félszigeten haladunk keresztül. A félsziget régi központja a festői Ston, amely az őt a szárazfölddel összekötő földszoroson települt meg. Ston és a szomszédos, osztrigatenyésztéséről híres Mali Ston között egy tekintélyes fal húzódik (41). Pelješac nyugati végében telepedett meg Orebić, a félsziget

119

legnagyobb települése és a hajóskapitányok híres központja (47). Orebić erőteljes hajós hagyományáról két tengerészeti gyűjtemény is tanúskodik: az egyik a Tengerészeti múzeumban (52) kapott helyet, a másik pedig az Orebić feletti hegyen lévő ferences kolostor (48) gyűjteményének részeként tekinthető meg (51). A Gospe od Anđela nevű templomból és kolostorból (50 és 53) feledhetetlen kilátás nyílik a Pelješaci-csatornára, Korčulára és a többi szigetre. A dubrovniki térség legnagyobb szigete, KORČULA ismét a nagyszabású épületek pompájával kényeztet, főként azonos nevű fő városa, Korčula (58), amely mai kinézetét a 14. és 16. század között nyerte el, akkor amikor a Velencei Köztársasághoz tartozott. Korčula a halgerincet formázó utcaszerkezetéről és fennmaradt gótikus-reneszánsz épületeiről híres. Ezek közül a legismertebb a Szt. Márk katedrális (64), gazdagon díszített külsejével (67) és belsejével, melyben a neves velencei festőművész, Tintoretto egy alkotását őrzik (63).

120

Második legfontosabb egyházi építménye a város melletti Badija szigetecskén lévő ferences kolostor (69), amely szintén tetszetős külsőt mondhat magáénak (68). Itt van a Városi Múzeum is (59), amely a legrégebbi időktől (62) egészen a 20. századik (65) terjedő időszakból rendelkezik kiállítási tárgyakkal. Korčula látogatóinak azonban a legérdekesebb látványosság a Polo család háza (66), mivel innen indult útnak a család legnagyobb hírnévre szert tett fia, Marco Polo, a nagy világutazó. A korčulaiak gondosan őrzik örökségüket, amiről a vallási események megtartása (60), s még inkább a Moreška nevű középkori vitézi játékok tanúskodik, melyet hagyományosan évente egyszer rendeznek meg a város utcáin (61). Értékes örökséggel büszkélkedik a sziget nyugati részében megtelepedett Vela Luka és Blato is. Az andalító melódiákról ismert Vela Luka (54) mellett találjuk Dalmácia legfontosabb őskori lelőhelyét, a Vela Spila-t. Itt, a városka feletti

121

73 74

122

barlangban (57) számos újkőkori kerámia és csont tárgyat, valamint fennmaradt díszes sírokat találtak (56). A sziget belsejében lévő festői Blato, az adriai szigetek egykoron legnagyobb települése napjainkban minőségi mezőgazdálkodásáról és megóvott tájjellegű építészetéről ismert (55). MLJET és LASTOVO, a partoktól legtávolabb elhelyezkedő két dubrovniki sziget jobbára természeti örökségéről, a Mljet Nemzeti Parkról és a Lastovo Természetparkról ismert. Vannak persze érdekes kulturális kincseik is, melyek közül a legfontosabb a 12. századi bencés kolostor (74) a nemzeti parkon belül elhelyezkedő Veliko jezero tó kis szigetén (75). Lastovon a sziget azonos nevű, a termékeny mező fölötti lankákon amfiteátrumszerűen megtelepedett fő települése kinézetével nyűgöz le (73). A házak tetején magasodó fantáziadús kéményeiről (70), megőrzött népviseletéről (71) és különleges karneváljáról nevezetes. Az építészet egészen

különleges gyöngyszemeinek számítanak azok a 19. században épült régi világítótornyok, melyek a Lastovohoz tartozó tengervizek legtávolabbi szigetein, Sušacon (72) és Glavaton (76) telepedtek meg. A Dalmáciában és Horvátországban megtett utunk végezetével vétek lenne megfeledkezni a Dubrovnik előtt elterülő Elafiti szigetcsoportról, a dicsőséges Dubrovniki Köztársaság legfényesebb korszakából származó varázslatos ódon nyári lakjaival és palotáival, melyekből a legtöbbet Šipan szigetén találunk. Közülük is a legszebb a Stjepović – Skočibuha család 16. századi reneszánsz palotája (77).

123

KIADJA: Horvát Idegenforgalmi Közösség / A KIADÁSÉRT FELEL: Niko Bulić / SZERKESZTETTE: Slavija Jačan Obratov / KÖZREMŰKÖDÖTT: Iva Puđak / KONCEPCIÓ, SZÖVEG: prof. dr. sc. Zoran Klarić / TÉRKÉP ELKÉSZÍTÉSE: Studio Bregant / KONCEPCIÓ, DIZÁJN: Sergio Gobbo / Studio Gobbo Grožnjan / FÉNYKÉPEK: Sergio Gobbo, Damir Fabijanić (10. sz. fotó/45. old.), Kortárs Művészeti Múzeum (18. sz. fotó/59. old.; 61. sz. fotó/63. old.) / LEKTORÁLTA: Horváth Mira / NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS: Comgraf Umag / NYOMÁS: RADIN PRINT, Sveta Nedelja, 2010.

124

STRUGA VILÁGÍTÓTORONY, LASTOVO-SZIGET

HRVATSKA TURISTIČKA ZAJEDNICA

Croatian National Tourist Office

Kroatische Zentrale für Tourismus

Narodowy Ośrodek Informacji Turystycznej

Iblerov trg 10/IV, p.p. 251;10000 ZAGREB, HRVATSKA Tel:+385 1 46 99 333; Fax:++3851 455 7827 Internet: www.hrvatska.hr E-mail: info@htz.hr

New York 10118, 350 Fifth Avenue, Suite 4003, U.S.A. Tel:+1 212 279 8672 Fax: + 1 212 279 8683 E-mail: cntony@earthlink.net

Kroatische Zentrale für Tourismus

Republiki Chorwacji 00-675 Warszawa, IPC Business Center, ul. Koszykowa 54 Polska Tel: +48 22 828 51 93 Fax: +48 22 828 51 90 E-mail: info@chorwacja.home.pl

Kroatische Zentrale für Tourismus

11135 Stockholm, Kungsgatan 24, Sverige Tel: +46 853 482 080 Fax: +46 820 24 60 E-mail: croinfo@telia.com

1010 Wien, Am Hof 13, Österreich Tel: +43 1 585 38 84 Fax: +43 1 585 38 84 20 E-mail: office@kroatien.at

Kroatiska Turistbyrån

Kroatisch Nationaal Bureau Voor Toerisme

Ente Nazionale Croato per il Turismo

1081 GG Amsterdam, Nijenburg 2F, Netherlands Tel: +31 20 661 64 22 Fax: +31 20 661 64 27 E-mail: kroatie-info@planet.nl

Ente Nazionale Croato per il Turismo

1000 Bruxelles,Vieille Halle aux Blés 38, België Tel: +32 255 018 88 Fax: +32 251 381 60 E-mail: info-croatia@scarlet.be

Chorvatské turistické sdružení

110 00 Praha 1, Krakovská 25, Česká Republika Tel: +420 2 2221 1812 Fax: +420 2 2221 0793 E-mail: info@htz.cz; infohtz@iol.cz

Chorvátske turistické združenie

Office National Croate du Tourisme

Хорвaтckoe туристическое соовщество 123610 Moscow, Krasnopresnenskaya nab. 12 office 1502, Russia Tel: +7 495 258 15 07, Fax: +7 495 258 15 07 E-mail: HTZ@wtt.ru

Hrvaška turistična skupnost

1000 Ljubljana, Gosposvetska 2, Slovenija Tel: +386 1 23 07 400, Fax: +386 1 230 74 04 E-mail: hrinfo@siol.net

821 09 Bratislava, Trenčianska 5, Slovakia Tel: +421 2 55 562 054 Fax: +421 2 55 422 619 E-mail: infohtz@chello.sk

Kroatische Zentrale für Tourismus

Horvát Idegenforgalmi Közösség

Oficina de Turismo de Croacia

1054 Budapest, Akademia u. 1, Magyarország Tel.: +36 1 267 55 88, Fax: +36 1 267 55 99 E-mail: info@htz.hu

Office National Croate de Tourisme

75116 Paris, 48, avenue Victor Hugo, France Tel: +33 1 45 00 99 55 Fax: +33 1 45 00 99 56 E-mail: infos.croatie@wanadoo.fr

Croatian National Tourist Office

London W6 9ER, 2 Lanchesters, 162-164 Fulham Palace Road, United Kingdom Tel: +44 208 563 79 79 Fax: +44 208 563 26 16 E-mail: info@croatia-london.co.uk

www.horvatorszag.hr

GRATIS

JAPAN, Ark Hills Executive Tower N613, Akasaka 1-14-5, Minato-ku, Tokyo 107-0052 Tel.: +81 03 6234 0711 Fax: +81 03 6234 0712 E-mail: info@visitcroatia.jp