A csíkszeredai kerületi munkásbiztositó pénztárunk által iparosaink annyira zaklatva vannak, hogy inkább lemondanak mindenről, semhogy tanoncot vagy segédet alkalmazzanak, a tagdijakat tűzzel vassal behajtják, de ha valakinek segélyre van szüksége és azt ki kell fizetni, arra nincs pénz, esztendők eltelnek amig valaki onnan segélyt kap, ez az intézmény sem felel meg a hivatásának. Az uj végrehajtási törvény a legnagyobb kárt az ipartestületeknek teszi, mert amint eddig is tapasztaltuk, a községi végrehajtás eddig is annyira lanyha volt, hogy csak ott eszközöltek végrehajtást, ahol már semmiképpen sem tudták mellőzni, de most az uj végrehajtási törvény értelmében még ott sem foglalnak, ahol eszközölhetnék a foglalást — s igy az a körülmény állott be, hogy testületünk tagjainak alig fele ha eleget tesz kötelezettségének, mig a másik felétől a község elöljárósága és az uj végrehajtási törvény alapján sem lehet felhajtatni. Az ipartestület tervbe vette egy Iparos Otthon felépítését, mire nézve egy háztelek adományozásáért kérést adott be a községi képviselőtestülethez. Volt iskolaköteles tanoncunk 30, ebből az évzáró vizsga alkalmával próba-munkát készített 13 tanonc, amely szép eredményre mutat. Segédek forgalma volt 1910. évben bejelentve 128, kijelentve 105, szaporulat 23 segéd. Beszegödtetett 13 tanonc, az elmúlt évről volt 17, összesen 30 tanonc. Felszabadult 6 tanonc. Iparigazolványt nyert 2 iparos, iparáról lemondott 4. Ipartestület tagjainak száma 1910. év végén 135. Ügykezelési szám 278, ebből idegen megkeresés 84, saját kiadásunk 194. Békéltető bizottság működött egy esetben, melyen határozatot kellett hozni.