hogy a legizgalmasabbakat segítsék az elindulásban. Már a nyitás évének őszén elindultak olyan legendás zenei klubok, mint a GM49, KFT, Budapest Ragtime Band, Európa Kiadó, Kontroll Csoport stb. Szinte ugyanekkor indította el Parov Nikola a Zsarátnok együttessel a főváros akkori legsikeresebb délszláv táncházát. A színvonalra jellemző volt, A Lágymányosi Közösségi Ház hogy ennek a táncháznak a törzstagjai épülete a 80-as évek közepén hamarosan Martenica néven táncegyüttest alapítottak, és 1983-ban megnyerték a „Ki mit tud?”-ot. A magyar táncházat az Ökrös együttes képviselte, hasonló sikerrel. A kezdetektől itt működött hosszú éveken át Dinnyés József daltulajdonos One Man Klubja, felejthetetlen író-költő találkozókkal, irodalmi eseményekkel. Az elképzelések megvalósítását segítette az addigi merev gazdálkodási szisztémán lazító un. speciális maradványérdekeltségi rendszer bevezetése, ami a közművelődési tevékenység folytatásához, a csökkenő támogatások kiegészítéseként segítette megteremteni az anyagi fedezetet. A rugalmasabb gazdálkodás lehetősége így hozta létre sajátos vállalkozásként a ház hangstúdióját, nyomdáját, nyomdai előkészítőjét, amelyek bevételei jelentősen segítették a programok megvalósítását. Hamarosan a főváros egyik legprogresszívebb képzőművészeti műhelye és kiállító tere lett az LKH. Kádár Miklós keramikus, szobrász, művésztanár segítségével az akkori legjobbak vállaltak kiállításokat, happeningeket, performance-kat (pl. Birkás Ákos, Bukta Imre, Bernáth(y) Sándor). Mindezek mellett benépesültek a klubszobák is; volt bábcsoport Granasztói Szilvia vezetésével, Biblia ismereti klub, nyugdíjas klubok, a környékbeli drogos fiatalok szüleinek önsegítő csoportja, olyan segítőkkel, mint Dr. Gerevits József stb. 1984-85-ben a közösségi ház az akkor megnyílt Kamaraerdei Ifjúsági Parkkal volt összevonva, az LKH vezetője egy évig Szakall Judit volt, aki elsősorban az amatőr színjátszást erősítette, ő vezette az akkor fénykorát élő Tükörszín diákszínjátszó csoportot. 1985 végétől a bezárásáig Berek Péter vezette a házat. Kuriózumnak számítottak a – Mandel Róberttel közösen szervezett – templomi koncertek a Kelenföldi Református Templomban, ahol a nagyméretű orgona térhódításáig templomi hangszernek számító hangszereken (cimbalom, trombita, bőgő stb.) szólaltak meg egyházi és világzenei művek, olyan szólistákkal, mint Geiger György, Fábián Márta, Pege Aladár, Höhna Gusztáv, Sebestyén János, Lehotka Gábor…
73