Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben by budapestartweek

NyomotokbaN. InspIráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben In your trace. InspIratIonal forces In russIan and HungarIan contemporary art

Mikve Galéria | 2019. április 7–23.

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben In your trace. Inspirational forces in Russian and Hungarian contemporary art

kiállító művészek | exhibiting artists Oroszország | Russia: AES+F, Blue Noses, Dmitry BULATOV, Chto Delat, Dmitry FILIPPOV, Evgeny GRANILSCHIKOV, Lyudmila KALINICHENKO, Oleg KULIK, Andrei MONASTYRSKI, Katrin NENASHEVA, Anatoly OSMOLOVSKY, Elena SLOBTSEVA, u/n multitude, ZIP group Önszerveződő terek | Artist-run spaces: APXIV, Elektrozavod Galéria, School of Engaged Art Magyarország | Hungary: BIRKÁS Ákos, GALAMBOS Áron, KIS RÓKA Csaba, Kis Varsó, MÁTYÁSI Péter, SZABÓ Ádám, SZABÓ Dezső, SZŰCS Attila, TRANKER Kata Önszerveződő terek | Artist-run spaces: Bartók-negyed, Dél Galéria, MŰTŐ Kurátor | Curator: VÉKONY Délia Tanácsadó | consultant: Ilmira BOLOTYAN

A Budapest Art Week központi kiállítása

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben A Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képző művészetben című kiállítás a két ország jelen kortárs képzőművészeti helyzetére reflektál. A tárlaton huszonkilenc művész(csoport) mutatkozik be. A kiállítás azt a kérdést veti fel, hogy vajon milyen meghatározó művészeti hangokat találunk a két szcénán belül, és ezek milyen hatással vannak a következő, fiatalabb generációra? Oroszországban a 1990-es évek végétől néhány művész (pl. Andrei Monastyrski, Anatoly Osmolovsky) meghatározó felfogása inspirált mára nemzetközileg is elismert fiatal alkotókat, önszerveződő tereket, kollektívákat. A 90-es években ezek a művészek saját kezdeményezéseiket indították el. Monastyrski Collective Actions nevű kollektív performatív szerveződése határozta meg a Moszkvai Konceptualisták után következő művészeti szcénát, művészek és elméleti szakemberek létrehozták az IPSI-t (Kortárs Művészeti Intézet), Osmolovsky pedig megalapította saját iskoláját Baza néven, amely hiányt igyekezett pótolni a kortársművészeti oktatás területén. Világhírű lett ebből a generációból az AES+F, a Blue Noses, és a Chto Delat is – utóbbi egy társadalmilag és politikailag roppant érzékeny művészeti szervezet, akik folyamatosan a világ legfontosabb intézményeiben állítanak ki. Ők szintén saját iskolával, a School of Engaged Arttal büszkélkedhetnek, ahol társadalomtudatos művészeti oktatást folytatnak. A kiállításon megmutatkozó fiatalabb generáció ezekhez az iskolákhoz köthető. Ezek a művészek egy sajátos művészeti nyelvet alakítottak ki, amely minőségében és összetettségében párját ritkítja, sok esetben tele van humorral, teljesen nemzetközi művészeti nyelvet beszél, és érzékenyen egyensúlyoz az aktivizmus és a művészet határán. A kollektívákban való gondolkodás különösen jellemző erre a generációra, az önerőből induló kezdeményezések alapozzák meg a legtöbb eseményt. Az APXIV (Archive) egy olyan fiatal alkotókból álló szervezet, ahol a művészet eseményekké alakul át. A kiállítások a gyárépület területén zajlanak, ahol a kollektíva főhadiszállása található. Ezek gyakran 24 órás események, amelyek során a közönség aktív bevonásával alakítják ki a műveket, így időben és térben megismételhetetlen alkotások jönnek létre. Az Elektrozavod Galéria is hasonló önszerveződő elven működik, bár inkább külön kiállítókra koncentrál. Ehhez a generációhoz tartozik a videómunkáiról és filmjeiről ismertté vált Evgeny Granilshchikov, aki egy sajátos művészeti nyelven, zenével alátámasztva ad képet Moszkva jelenéről, társadalmi kérdéseiről és a fiatalság életérzéséről.

Dmitry Filippov tájakkal való munkájában egy land-art utáni művészeti terepmunkát folytat, míg az u/n multitude és a ZIP csoport erős, társadalomkritikus, filozofikus, ugyanakkor humoros munkái a művészet és a politikai aktivizmus határait feszegetik. Magyarországról a kiállítás a teljesség igénye nélkül hoz példákat olyan alkotóktól, akik meghatározó szemléletmódjukkal akár a hivatalos oktatás keretei között, akár azon kívül hatást gyakorolnak a következő generációra. Szűcs Attila festészete és művészeti felfogása, interdiszciplináris hozzáállása, egyszerre a 21. század nyelvét használó, ugyanakkor klasszikus jegyeken alapuló művészete meghatározó. Szabó Dezső felfogása a képről, a kép természetéről és annak igazságtartalmáról, valamint a művész mint képalkotó felelősségéről örök téma a művészetben, és roppant aktuális kérdés ma is. Szabó Ádám a szobrászat határait feszegeti filozofikus humorral. Ez a bátorság teljesedik ki az ifjabb generáció, a Dél Galéria művészei keze között is. A Kis Varsó nemzetközileg elismert konceptualista hozzáállása a művészethez sok fiatal számára inspiráló irány, és Birkás Ákos nemzetközi karrierje, és a folyamatos megújulásra való képessége önmagában is tanító erővel bír. Az ifjabb generációba tartozó Kis Róka Csaba festészetében a figuralizmus és az absztrakció határait bontja fel, és értelmezi át a test és a szervek szimbólumrendszerét, Mátyási Péter költői megközelítéssel bánik a növények és a természet motívumaival. Galambos Áron közhelyeket használó festészete egy apokaliptikus mediatizált világ hangulatát idézi, míg Tranker Kata a hétköznapokból kiinduló, szabad asszociatív figurái egy különös, de valahol mindenki számára ismerős világot teremtenek. A kiállító művészek között a kapcsolat létező, de sokoldalú. Esetenként szoros a viszony, hiszen többen a művészek közül együtt dolgoztak, egymást tanították. Más esetekben viszont nem is ismerik egymást, munkáik mégis egy közös Zeitgeist szárnyai alatt találkoznak. Közös pont talán mindegyik kiállítónál az, hogy sajátos művészeti hanggal szólnak aktuális társadalmi, kulturális ügyekről és problémákról. Ugyanakkor munkáik nem politikai kommentárok vagy az aktivizmus eszközei, hanem megmaradnak egy univerzális művészeti hangnál, amely folytatja a tradíciót, de nyelvezetében megkérdőjelezhetetlenül kortárs.

Vékony Délia – kurátor

Central exhibition of the Budapest Art Week 6

In your trace. Inspirational forces in Russian and Hungarian contemporary art The exhibition of contemporary Russian and Hungarian art In your trace. Inspirational forces in Russian and Hungarian contemporary art is devoted to the current situation of the Russian and Hungarian art community. The show brings together twentynine artists/groups from Russia and Hungary. The exhibition raises the question whether what are the influential voices within the two scenes and how do they influence the younger generation? In Russia, from the end of the 1990s onwards a generation of influential artists, such as Andrei Monastyrski and Anatoly Osmolovsky gave rise to a specific artistic vision that inspired the now established next generation and also led to the creation of self-organized, non-governmental spaces and collectives. Monastyrskiâ&#x20AC;&#x2122;s Collective Actions initiative influenced the scene following the Moscow Conceptualists, the IPSI (ICA, Institute of Contemporary Art) was founded by artists and theorists and Osmolovsky also founded his own school called Baza that aimed to fill a gap in contemporary art education. From this generation the group AES+F have become artist superstars, the Blue Noses group enjoy international recognition, and the Chto Delat, a socio-politically sensitive art collective exhibits in the most important art institutions. The latter group also pride themselves with their own school called School of Engaged Art where socio-conscious art education is the aim. The graduates of these and other similar schools have shaped their own artistic voice that is outstanding in its quality and complexity, in their sense of humor and in speaking an international artistic language that balances sensitively on the border of art and activism. Thinking in collectives is a characteristic of these artists, and most events are initiated by self-organized spaces. APXIV (Archive) is a collective consisting of young professionals in which art becomes an event. Exhibitions take place at the â&#x20AC;&#x153;headquartersâ&#x20AC;? of the group, in an old factory building. The events/ exhibitions often last for 24 hours and they are real-time happenings in which the artwork is shaped with the participation of the visitors, therefore they cannot be repeated. Electrozavod Gallery is an artistrun space that rather concentrates on individual exhibitors. To this generation the video-artist film-maker Evgeny Granilshchikov belongs who, in a special artistic tone juxtaposed by music creates

images about Moscow’s present, its socio-political issues, and young people’s future. Dmitry Filippov works in distant fields and creates a kind of post-land-art projects, u/n multitude and the ZIP group present strong socio-critical, philosophical yet humorous works, in which they stretch the boundaries of art and political action. In Hungary, the situation is different, yet we can find defining artistic visions. The exhibition, without the aim of presenting a complete picture, showcases artists who represent a particular spirit in art and affect the next generation either within a university context or simply through their pivotal artistic mindset. The artistic practices of Attila Szűcs, his interdisciplinary approach and respect for the tradition of art is influential for the following generation. Dezső Szabó’s approach to the image, the nature of pictorial representation, its truth-value and the responsibility of the artist as a ’maker’ of images is an eternal topic in art and is a pressing subject today. Ádám Szabó stretches the boundaries of sculpture with philosophical humor. This courage is pushed further by the hands of the young artists of the Dél Gallery. The internationally renowned conceptual attitude of Little Warsaw is inspiring for many and Ákos Birkás’s international career and his ability to reinvent himself as an artist over and over again is exemplary by itself. Csaba Kis Róka erases the border between figurative and abstract and reinterprets the symbolic language of the body and its organs in his paintings. Péter Mátyási treats plants and nature with a poetic elegance, while Áron Galambos uses clichées to show an apocalyptical, mediatized world. Kata Tranker’s free associative forms emerging from everyday phenomena seem strange yet very familiar to everybody. The connection among the oeuvre of the exhibiting artists is complex. In some cases there is a strong influence as many of these artists have worked together and taught each other. In other cases they do not even know each other, yet their works meet under a common Zeitgeist. A common point for all exhibitors may be the use of a unique artistic voice in the sense that they address actual socio-political issues and problems, however their works are not political commentary or activism. Indeed, they follow a universal artistic language that continues tradition, yet in its tone, it is unquestionably contemporary.

Délia Vékony – curator

Action half-life (2003) 005-ös motívum, 3-as epizód | fotónyomat, vászon Motiv L_005 #1 from Episode 3 | photo print on canvas 150×150 cm

AES+F Az AES+F orosz művészcsoport (1987) alapító tagjai: Tatiana Arzamasova, Lev Evzovich és Evgeny Svyatsky. Fridkes Vladimir 1995-ben negyedik tagként csatlakozott a kollektívához. A csoport legújabb munkái leginkább a fotó, a videó és a digitális technológiák metszéspontjai mentén alakulnak, azonban a tradicionálisabb médiumok iránti állandó érdeklődés is alakítja alkotásaikat. Az AES+F nagy vizuális narratívái feltárják a globális kortárs kultúra értékeit, konfliktusait és vétkeit. Az „Action half-life” projektben a művészek felteszik a kérdést, hogy „Mit jelent a hősiesség korunkban, amikor a háború, hőstett és pátosz csupán végtelen tömegforgalmazásra elherdált virtuális műsor?” A képeken fiatal hősöket láthatunk a sínai sivatag virtuális tájában, ahol a fájdalom és a szenvedés a játék természetéből fakadóan tilos.

Tatiana Arzamasova, Lev Evzovich and Evgeny Svyatsky have founded the Russian artist group AES+F in 1987. Fridkes Vladimir joined the group in 1995. The group’s recent works were developed at the intersection of photography, video and digital technologies; however, they are nurtured by a persistent interest in more traditional media. AES+F’s grand visual narratives explore the values, vices and conflicts of contemporary culture in the global sphere. In their project ‘Action half-life’ AES+F poses the question ”What is heroism in our time when war, exploits and pathos are just part of a virtual show endlessly dissipated into mass circulation?’’ The images show young heroes in the landscape of the virtual Sinai desert, where pain and suffering are forbidden by the very nature of the game.

A Knoll Galéria jóvoltából | Courtesy of Knoll Gallery Vienna and Budapest

APXIV (2017) Enteriőr kép | Interior photograph

APXIV (Archive) Az APXIV (Archive) egy független művészeti szerveződés, amely 2016-ban alakult és a Távolsági Rádiókommunikációs Kutatóintézet archívumának egykori helyiségeiben található. Az APXIV-t a teremtés és együttműködés szándéka vezeti. A művészek az alkotói folyamatokra koncentrálnak, és igyekeznek a konvencionális kiállítási gyakorlatoktól elmozdulni. A legtöbb kiállításuk egynapos esemény, amelyek általában egy közös állítást fogalmaznak meg. A kiállított munka, a Not in this dimension / Nem ebben a dimenzióban (2019) hősugárzókból áll. Az esemény létrehozása, a néző jelenléte és a kialakuló interakció rendkívül fontos az APXIV számára. „Bár jelenleg nem tartózkodunk a kiállítótérben, de ha ott lennénk, most biztosan melegebb lenne. A hősugárzók a jelenlétünket képviselik. Az exotermikus testek alkotta egyesített rendszer a jelenlétünk hőhatását adja vissza.” 10

APXIV (archive) is an independent self-organization of artists. It was founded in 2016 and is situated in NIIDAR’s former archive room. APXIV artists focus on the artistic process and try to escape from the conventional approach to exhibition practices. Most of the exhibitions take place in one-day events, often forming a single common statement. Consisting of heaters, the exhibited work is entitled ‘Not in this dimension’. The creation of the event, the presence of spectators and our interaction with them are extremely important parts of APXIV’s practice. “We are not in the exhibition space right now, but if we were, it would definitely feel much warmer. What if we were there? Thus heaters became actors to represent our presence. The heat we radiate and the heat radiated by the heaters become a joint system that precisely reproduces the thermal effect of our presence.”

Eleven Blokk kiállítótér | Kato Six kiállítása (2017) Eleven Blokk exhibition space | Kato Six exhibition: Change change (2017)

Bartók-negyed Az Eleven Blokk Alapítvány kezdeménye zésének köszönhetően jött létre a Bartóknegyed projekt, amely egy kulturális inkubátor Budapest központi helyén, a XI. kerületben. A források hatékony és fenntartható használata, a művészet közösség építő ereje, az identitás kérdése és a részvétel fontossága központi szerepet kapnak szemléletében. A Bartóknegyed egy hálózat: műtermeket menedzselnek, műhelyeket és közösségi tereket koordinálnak korábban használaton kívüli terekben, fiatalok és idősek számára szerveznek programokat a helyiek és az egész város számára.

The Eleven Blokk Foundation initiated the establishment of a cultural incubator area called Bartók Quarter in the 11th District, in the heart of Budapest. The project primarily focuses on the efficient and sustainable use of resources, the community building power of art, questions of identity and the importance of participation. Bartók Quarter is a network: we manage studios, workshops and community spaces in previously abandoned tenements, organizing programmes for young and old, local residents and the whole city alike.

Sérült kép 1 (2015) | olaj, vászon | 80×100 cm Damaged image 1 (2015) | oil on canvas | 80×100 cm

Birkás Ákos Birkás Ákos munkáiban a művészet és a művész szerepét társadalmi-politikai kontextusban vizsgálja. Műveiben meghatározó a művészettörténet és a kommunikáció társadalmi összefüggései iránti figyelem. Írásainak, festményeinek és fotóinak hatása a helyi és a nemzetközi közegben is széleskörű. Birkás Sérült kép című festmény-sorozatában, amelyet Az egész és a maradék című kiállításán mutatott be 2016-ban, az absztrakt és realista ábrázolásmódok egymást felerősítő, ellentétes közegekként jelentek meg. Birkás itt a társadalmi feszültségeket, a mediális közösségi hálózatok és az egyén viszonyának működését mint aktuális szociális-politikai jelenséget festészeti problémaként is felvetette.

The works of Ákos Birkás deal with the role of art and of the artist in a sociopolitical context. His works are defined by the attention paid to the complex social relations between art history and communication. With his essays, paintings and photos, he has a wide impact on the local and international art world. Birkás’s Damaged image series was showcased at The Totality and the Rest exhibition in 2016. In those works, abstract and realistic ways of representation appeared as mutually reinforcing, yet opposing media. Social tensions, medial social networks and their relationship with the individual as current socio-political phenomena emerge as a painterly problem as well.

A Knoll Galéria jóvoltából | Courtesy of Knoll Gallery Vienna and Budapest

Szuprematista transzparensemberek (2006) | fotó | 100×75 cm | Ed. 2/10 Suprematist Bannermen (2006) | photograph | 100×75 cm | Ed. 2/10

Blue Noses A Blue Noses művészcsoport (1999) hosszútávon Viacheslav Mizinből és Alexander Shaburovból személyéből áll. Nemzetközi hírnevüket elsősorban provokatív performanszaiknak és szarkasztikus tabudöntögető témáiknak köszönhetik. A Russia, Go on! (Gyerünk, Oroszország!) és a Suprematist Bannermen (Szuprematista transzparensemberek) két humorosan beállított fotósorozat. Mindkét mű félpucér férfiakat ábrázol egy erdős tájképben, ahogy fa sámlikon állva zászlót vagy transzparenst lengetnek. Míg a Russia, Go on! című sorozatban a zászló van a középpontban, addig a Suprematism Bannerman című munkán a transzparensemberek” különböző szuprematista szimbólumokat – kereszt, kör, négyzet – tartanak fel. Mindkét alkotásban az orosz ideál- és identitásképekkel űznek szarkasztikus, dekonstruktív játékot: a test ellenálló-képességét vizsgálják a hideggel, a nemzeti lobogóval és a szuprematizmussal szemben.

The artist group Blue Noses (1999) consisted of Viacheslav Mizin and Alexander Shaburov on the long run. They became internationally renowned for their provocative performances and sarcastic breaking of taboos. Russia, Go on! and Suprematist Bannermen are two humouristically staged photographic series. Both are depicting semi naked men in the forest, standing on small wooden stools and holding a flag or a banner. In Russia, Go on! it is the flag that plays a central role, whereas the bannermen have various suprematist symbols – a cross, a circle, and a square. In both artworks Blue Noses are playing with the sarcasm and the deconstruction of the image of Russian ideals and identities – the body’s resistance to cold, to the flag and to suprematism.

A Knoll Galéria jóvoltából | Courtesy of Knoll Gallery Vienna and Budapest

Access point (2016) | Interaktív, idő-alapú szobor dokumentáció | 3’52” Access point (2016) | Interactive, time-based sculpture documentation | 3’52”

Dmitry Bulatov Dmitry Bulatov (1968, Kalinyingrád) a tudományos művészet (science art) jelentős képviselője. Kutatásai során az interdiszciplinaritás jegyében ötvöz különböző műfajokat és művészeti irányzatokat, alkotásaiban nyelvi és halláson alapuló, vizuális, tudományos, biológiai és robotikai elemeket is használ. A kiállításon bemutatott projektet Alexey Chebykinnel (1961 Lisva) együtt hozta létre. Céljuk a múlt tudományának ötvözése a jelen technológiájával. Az anamorfózis már a kora reneszánszban megjelenik: ezek a képek a művészetben a legmagasabb technikai tudást tükrözték, de átfogó tudományos kutatást is képviseltek. A projekt az anamorfózist a 21. század hipervalóságának történelmi prototípusaként mutatja be, Tatlin tornyát véve központi elemként, amely az utópisztikus építészet emblematikus műve. Mindezt a művészek a fű növekedésével párosítják, és a nagy eszmék világát a természet ritmusával ütköztetik. 14

Dmitry Bulatov (1968, Kaliningrad) is a leading expert and practitioner of science art. His research focuses on interdisciplinary art, including visual, lingua-acoustic, art-science, biological and robotic art. Together with Alexey Chebykin (1961, Lisva) the project presented in the exhibition is an initiative that brings the science of the past and today’s technology together. The idea of anamorphoses appeared in the Early Renaissance – these images were the proof of technical mastery and also a product of a thorough scientific research. This project presents anamorphoses as a historical prototype of the 21st century’s augmented reality, taking Tatlin’s Tower as central motif that is an emblematic piece of utopian architecture, paired with the growing of grass as the hourglass for the rhythm of nature.

Biztonságos menedék (2017) | kétcsatornás video-installáció | 36’ 31” Safe Haven (2017) | two-channel video installation | 36’ 31”

Chto Delat A Chto Delat (Mi a teendő?) csoportot 2003ban hozta létre egy művészekből, kritikusokból, filozófusokból és írókból álló munkacsoport Szentpéterváron. Céljuk a politikaelmélet, a művészet és az aktivizmus összefogása. Független művészeti iskolát is alapítottak School of Engaged Art néven, amely saját, művészetipolitikai témájú újságot is kiad. A Safe Haven (Biztonságos menedék) egy hálózat, amelyet olyan művészek, írók és zenészek számára hoztak létre, akiknek az élete, a szabadsága, az emberi méltósága a hazájukban veszélyeztetett. A Safe Haven által nyújtott otthonban dönthetnek a jövőjükről: politikai menedéket kérnek, vagy visszatérnek a hazájukba. „Egyelőre még nincs szükségünk a Safe Haven segítségére… De mi lesz, hogyha egy napon ez megváltozik? Mi lesz, ha arra kényszerülünk, hogy egy kis norvég szigeten rejtőzzünk el a veszély elől?”

The collective Chto Delat (What is to be done?) was founded in early 2003 in Petersburg by a workgroup of artists, critics, philosophers, and writers with the goal of merging political theory, art, and activism. They are also running an independent art school called School of Engaged Art, publishing their own newspapers. Safe Haven is the name of a network of residences for artists, authors and musicians who live in countries where their life, freedom and human dignity are in danger. In the Safe Haven residences they can decide their further fate – whether to request political asylum or return to their native land. “… We are not yet in need of assistance in the form of a Safe Haven… But what will happen if we do have need of a Safe Haven? What will happen if at some point we find ourselves hiding from danger in a residence on one of the small Norwegian islands?”

Dél előtt kiállítás enteriőr (2018) | Eleven Blokk kiállítótér Before noon exhibition enterior (2018) | Eleven Blokk exhibition space

Dél Galéria A Dél Galéria egy olyan, művészek által létrehozott közösségi és kiállítótér, ami a szobrászat határterületeinek feszegetésén alapul. A csoportot alkotó hat művész munkássága a kísérletezés izgalmával kalandozik az építészet, a grafika, a mozgókép és az installáció területein. Céljuk egy olyan tér létrehozása, ami lehetővé teszi, hogy a hagyományos műtárgypiac keretein kívül megszülető alkotások is összefogott megjelenési lehetőséget kapjanak. Úgy hiszik, hogy a progresszív szobrászat szervezett térben való megjelenése segít ennek az úttörő műfajnak a pozicionálásában a mai megújuló művészeti világban. A csoport tagjai: Gombos Andrea, Hajas Katinka, Hardi Ágnes, Leitner Levente, Melkovics Tamás, Sallay Dániel

The Dél Gallery is a community space and art gallery that was called into existence by artists, based on the idea of stretching the dimensions of sculpture. While creating their artworks, the members roam the fields of architecture, graphic design, motion picture and installation with the elation of experimenting. Their aim is to create a forum that facilitates the gathering of artworks created outside the traditional market by establishing a space for their presentation. They believe that the existence of such a space helps to position this pioneer genre in the renewing art world of today. Artists: Andrea Gombos, Katinka Hajas, Ágnes Hardi, Levente Leitner, Tamás Melkovics, Dániel Sallay

Elektrozavod kiállítótér – Sphere kiállítás | Elektrozavod exhibition space – Sphere exhibition (2018) kurátor/curator: Alexander Plusnin | fotó/photo: Alexander Plusnin

Elektrozavod Gallery Az Elektrozavod galéria (2012) egy független non-profit kísérleti kiállítótér, amely egy volt Távolsági Rádiókommunikációs Kutatóintézet területén helyezkedik el. A művészek maguk valósítják meg a kiállításaikat: az egyéni kiállításokhoz független kurátorokat és szerzőket kérnek fel, a csoportos kiállításokat pedig saját maguk gondozzák. Kilenc emberből heten dolgoznak a műhelyekben művészként, hatan pedig különböző szinten vesznek részt a galéria életében. A kiállítási tervezetet a beérkező felkérések közös megvitatását követően alakítják. „2012 óta rengeteg emberrel állítottunk ki, megalkottuk a saját közösségünket. Nem hiszünk az egyéni szerzőiség eszményében. A Budapest Art Weeken egy rezidensekkel készült interjúfilmet, illetve ars poeticákat és kiállításokról készült archív pillanatképeket fogunk bemutatni.”

Elektrozavod gallery (2012) is a non-profit independent experimental exhibition space located at the territory of the former Research Institute of Long-range Radio Communication. Artists build exhibition plans themselves: in addition to the creation of individual projects, they rule their own group exhibitions as curators, invite independent curators and authors of personal projects. Out of 9 people, 7 people work in the workshops as artists, 6 people take part in the life of the gallery at different levels and they form the exhibition schedule after a collective discussion of the incoming proposals. “Since 2012, we have exhibited a lot of people, formed our own community and we’ll give a voice to this community. We do not believe in the idea of single authorship. At the Budapest Art Week we show a movie consisting of interviews with our residents, general artistic statements as well as archival snapshots from the exhibitions.”

Minden, amit tehetek (2019) | fotó, rajzok, szöveg | változó méret All I can do (2019) | photography, drawings, text | various sizes

Dmitry Filippov Dmitry Filippov (1989) művész, kurátor Gornyakban, az Altaj régióban született. Az Elektrozavod Galéria társszervezője és kurátora. 2017-től az Expedíció projekt társalkotója. A kutatási platform célja nehéz történelmi múlttal bíró oroszországi régiók feltérképezése. Dmitry művészeti kutatást végez az ország különböző területein, különösen olyan helyeken, amelyek nem számítanak szokványos művészeti területeknek, mint például elhagyatott földek vagy régi gyárak. „Ez a mű az én művészeti alkotó-folyama taimat reprezentálja. Sokféle dolgot tartalmaz: dokumentumokat a helyekről, ahol dolgozom; módszereket, amelyekkel létrehozom a tárgyakat, és az érzéseimet is, amiket a folyamat közben megélek. Bemutatja az érdeklődési köröm határait és az orosz kortárs művészetben adódó lehetőségeimet.”

Dmitry Filippov (1989) artist and curator from Gornyak, Altai region. He is a co-organizer and curator of the Elektrozavod Gallery in Moscow. From 2017 Dima is a co-creator of the project Expedition, a research platform that aims to explore different Russian regions with complicated history. Dmitry is focused on field works and artistic research of the different areas of Russia making works in places that are not considered as spaces of art like fields, abandoned territories or former factories. “This work represents my artistic method. It contains documents of places where I work, means I use for producing objects and also feelings I have in the process, drawing boundaries of my interests and my opportunities in Russian contemporary art.”

Pálma-tanulmány (2017) | akril és olajpasztell bútorlapon Palm study (2017) | acrylic and oil pastel on furniture board | 80×75 cm

Galambos Áron Galambos Áron Nyíregyházán született 1986-ban. 2012-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát. Festészetében az esetlegesség és a véletlenszerűség tűnik uralkodó jegynek, de munkái lassú és megfontolt kontempláció eredményei. Képeiben dominálnak az olyan klisék, mint a pálmafa vagy a tenger. „Jellemzően talált tárgyakra festek közhelyeket. A festett részek gyakran kollázsszerűek, utalva a mindennapiságból való beemeltségükre. A képek készítésénél három fogalom kap nagyobb szerepet: az egyszerűség, a játékosság és a véletlen.”

Born in Nyíregyháza in 1986, Áron Galambos graduated in painting from the Hungarian University of Fine Arts in 2012. Accidentality and chance appear to be domineering elements in his artworks; however, they are the result of slow and careful contemplation. In his paintings he uses clichées such as palm trees or the sea. „I usually paint clichés on some kind of found object. The painted parts are often like a collage, emphasizing their common, everyday origin. There are three concepts that I find especially compelling: simplicity, playfulness and accidental events.”

Hajnalban az álmaink kifényesednek (2017) | egy-csatornás video | 7’30” At dawn our dreams become brighter (2017) | single channel video | 7’30”

Evgeny Granilshchikov Művész, rendező, videó munkákat és kísérleti filmeket készít. 2016-ban Cím nélkül (Veszteségek után) kiállítása a moszkvai Multimédia Művészeti Múzeumban az utolsó néhány évben bekövetkezett világszintű kataklizmát vette alapul. A személyes élmények és különböző műfajok, például az avantgárd zene és fotográfia alapos ismerete segítségével egy rendhagyó képet festett az új világról. At dawn our dreams become brighter/ Hajnalban az álmaink kifényesednek (2017) munkája a moszkvai fiatalság hétköznapjait, politikai kiszolgáltatottságát és ifjúsággal teli reményeit helyezi egy nosztalgikus, időtlen hangulatba.

Artist-director since 2011 works with video and creates experimental films. In 2016, his exhibition Untitled (After Losses) was held in the Multimedia Art Museum, Moscow dedicated to the world’s cataclysms of the last two years. Personal experience and the involvement of a variety of media, including avant-garde music and photography, allowed him to create an unlikely image of the new world. His work, At dawn our dreams become brighter (2017) invites us to the everyday reality of Moscow youth, displays its political vulnerability and places its vital hopes into a nostalgic, timeless atmosphere.

Háztartásbeli szürrealizmus (2015) | 18 darabos fényképsorozat – részlet | változó méret Household Surrealism (2015) | part of a series of 18 photographs | various sizes

Lyudmila Kalinichenko Lyudmila Kalinichenko (1985, Miassz) kreatív kutatása többnyire intuitív, mégis speciális problémákra fókuszál. Olyan dolgok foglalkoztatják, mint a modern kommunikációban jelenlévő “copy-paste” metódus jelentősége és a posztinternet esztétika lehetőségei, a kép- és művészeti forma-mutációk performatív természetének kutatása, illetve bizonyos szimbólumok interpretációja, és a jelen kultúránkban jelenlévő hagyomány kutatása. „Képesek vagyunk a helyzet megváltozt at ására azáltal, hogy megváltoztatjuk a hozzáállásunkat… A fantáziám, a testem és mindennapi dolgok felhasználásával elkezdtem létrehozni új történeteket és karaktereket, új jelentésekkel és emlékekkel gazdagítottam az otthoni környezetemet. A szabad asszociáció metódusa és az irónia váltak fő segédeszközeimmé a teljesen szürrealis performanszok megalkotásában…”

Lyudmila Kalinichenko (1985, Miass) creative search is largely intuitive, but focused on specific issues. She is interested in the study of the importance of the copy and paste method in modern communications and aesthetic post-internet possibilities, observation of the performative nature of image and art form mutation, the interpretation of a symbol and the search for the traditional in the current culture. “We can change the situation by changing our attitude…. Using imagination, my body and ordinary things I started creating new stories and characters, enriching domestic environment with new meanings and memories. The method of Free Associations and irony became my main tools, creating completely surreal performances of things…” She is represented by the Malyshchuk Foundation

A művészt a Malyshchuk Alapítvány képviseli 21

Green Piece Of Shit (2019) | olaj, vászon | 150×375 cm Green Piece Of Shit (2019) | oil on canvas | 150×375 cm Fotó/photo: Zana Krisztián

Kis Róka Csaba Kis Róka Csaba (1981, Székesfehérvár) a magyar kortárs festészet kiemelkedő és összetéveszthetetlen alakja. Az akadémikus zsánerfestészet különböző ágait feszegeti, miközben a kompozícióban, a képi formában, a festészeti technikában és a színvilágban a szó legnemesebb értelmében klasszikus marad. „A festés folyamatos szembesülés önmagammal és a világgal. A célom az, hogy olyan munkákat hozzak létre, amelyek túlmutatnak a festmény iránti elvárásaimon, mind az ábrázolt motívumot illetően, mind a festés metódusában. Ez sorozatos meglepetéseket eredményez az alkotói folyamat során, ennek következtében a festmény mint médium ellenáll a szerialitásnak, megismételhetetlen, akárcsak egy biológiai organizmus. Ennek a felismerése vezetett arra, hogy fókuszomba az ember belső működésének feltárását állítsam.”

Csaba Kis Róka (1981, Székesfehérvár) is an exceptional and unmistakable figure of contemporary Hungarian painting. He pushes the boundaries of the various branches of academic genre painting, while in terms of compositions, structure, painterly technique and colour he remains classical in the noblest sense of the word. “Painting is the continuous process in which I encounter both myself and the world. My goal is to create works that alter my original expectations towards a painting – both in terms of the depicted motif and the painting method. This results in a series of continuous surprises throughout the painting process. Therefore, the painting as a medium resists the construct of seriality; it is unrepeatable, just like a biological organism. It was this realisation that led me to choose as my main focus the exploration of the inner workings of humans.”

Familyspeak (2016) | fotó, polisztirén 120×200×10 cm Familyspeak (2016) | photo, polystyrene 120×200×10 cm

Kis Varsó / Little Warsaw A Kis Varsó művészduó különböző médiu mokban alkotott műveiben a történelmi emlékezettel, illetve a személyes és közösségi élmények ütköztetésével foglalkozik. A művész szerepét nemcsak mint képek és tárgyak alkotóját, hanem mint saját kontextusának alakítóját is vizsgálják. Kutatásaik eredményeként a műtárgy maga is a politikai, szociális és ideológiai változások tárgyaként jelenik meg. A Familyspeak című művön a szobrász Beck András (1911–1985) munkássága tágabb kontextusban szintén értelmezhető. A szobrász és Olvasó munkás című szobra jelenik meg egy archív fotó részleteként, amely 2 méter magasan, életnagyságban, a szobor esetében annak valós köztéri méretében látható.

Through a wide variety of media, the Hungarian artist duo Little Warsaw addresses historical memory and confronts personal encounters with community experiences. They examine the role of the artist not only as a producer of images or objects, but also as an active agent of the context they are embedded in. Thus, the artwork itself is also presented as a subject of political, sociological and ideological changes. Through the interpretation of his works, the story of the sculptor, András Beck (1911–1985) gets a broader context. Beck and his sculpture, called Reading Worker, is presented in Familyspeak as a fragment of an archive photograph. The fragment is enlarged in order to show the artist and its work in life-size on the 2-meter high surface.

A művészek és a Kisterem Galéria jóvoltából | Courtesy of the artists and Kisterem Gallery

Veszett kutya, vagy az utolsó tabu, Alone Cerberus által őrizve (Alexander Brenerrel) Bolshaya Yakimanka utca, az M Guelman Galéria előtt (1994 november 23.), 2’38” | performansz-dokumentáció The Mad dog or Last Taboo guarded by Alone Cerberus (together with Alexander Brener) Bolshaya Yakimanka Street in front of the M Guelman Gallery, Moscow, (November 23, 1994) | performance recording

Oleg Kulik Olek Kulik (1961, Kijev) ukrán születésű orosz művész kutya-performanszairól lett híres, amelyek során kutyaként viselkedve gyakran odaláncolja magát tárgyakhoz vagy más emberekhez. A verbális kommunikáció helyett alkalmazott erőszakos, kiszámíthatatlan fizikai megnyilvánulásokon keresztül Kulik – ahogy ő fogalmazott – „tudatosan ki akar esni az emberi keretekből”. Ugyan Kulik elsődleges célja az, hogy provokatív viselkedésével kiszakítsa a performansz résztvevőit komfortzónájukból, munkáját értelmezhetjük a társadalom mögöttes, rejtett erőinek megnyilvánulásaként, de arra is ráébreszthet, hogy miután az emberek álságos világában csalódtunk, az állatvilág őszintesége milyen üdítő.

Oleg Kulik (1961, Kiev) is a Ukranian-born Russian artist best known for his performances in which he assumes the role of a dog, frequently chaining himself to objects and other people. By communicating through violent, unpredictable physical action in lieu of verbal commands, Kulik hopes to reach “a conscious falling out of the human horizon”, he has explained. Although Kulik is a provocateur who aims to shake the participants of his performance with his often violent actions, his work can also be seen as a shedding of light onto the unseen forces of society, or his actions can also be embraced as a turning towards the animal world after the world of people deceive us with their pretensions.

Mátyási Péter Mátyási Péter Budapesten született 1982-ben. 2009-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Ugyanebben az évben tanulmányokat folytatott Londonban a Chelsea College of Art and Designban. Számos csoportos kiállításon vett már részt, és kiállított több nagy presztízsű nemzetközi művészeti vásáron. A Bartók-negyed program kezdeményezője, az Eleven Blokk Alapítvány alapítója, és az alapítványhoz tartozó önszerveződő művészeti terek koordinátora. „Munkáim fókuszában olyan hétköznapi fogalmak állnak, mint személyes és kollektív emlékezet, mementó, csodálat, természet és kultúra. Az ehhez hasonló, sokszor véletlenszerűnek tűnő életeseményekből fakadó középpontokat próbálom egy architekturális gondolkodásmódon keresztül értelmezni a képzőművészet eszközeivel.”

Péter Mátyási was born in Budapest in 1982. He graduated in painting from the Hungarian University of Fine Arts in 2009. In the same year, he has studied at the Chelsea College of Art and Design in London. Besides participating in numerous group exhibitions, he has exhibited his works at a number of prestigious international art fairs. He is the initiator of the Bartók Quarter project, founder of the Eleven Blokk Foundation and coordinator of the artist-run spaces belonging to it. ”My works are focused on everyday concepts like personal and collective memory, memento, amazement, nature and culture. I try to interpret the meeting points of similar, often random life events through an architectural way of thinking with the tools of fine art.”

Shwedagon a performanszért. Akció helye (1999) | performanszdokumentáció | 24’13’’ Shwedagon to the performance. Scene of action (1999) | performance recording | 24’13’’

Andrei Monastyrski Andrei Monastyrski (1949, Pechenga, Szovjetunió) író, költő, művész és elméleti szakember, a moszkvai konceptualista mozgalom egyik vezetője. A Collective Actions (Kollektív Akciók) egyik alapítója, a legtöbb projekt kezdeményezője, amiket a Kiruccanások vidékre sorozat formájában dokumentált. Több kortársművészeti publikációja jelent meg orosz és nemzetközi lapokban. „A nézők a havas tájon át a vörös szövet irányába indultak. Amikor mindenki odaért, kiterítették és ollóval darabokat vágtak ki belőle… Miután ezzel végeztek és elhagyták a performansz helyszínét, a szervezők egy kisebb négyzetes vörös anyagot helyeztek a földre, amin fehér betűkkel ez állt: « SHWEDAGON AZ AKCIÓÉRT « AZ AKCIÓ HELYE », és elhagyták a terepet.”

Andrei Monastyrski (1949, Pechenga, USSR) is an author, poet, artist and art theorist, one of the leaders of the Moscow Conceptualist movement. One of the founding members of Collective Actions, he initiated most of the group’s projects and documented them in their Trips to the Countryside. Several of his articles on the theory of contemporary art have been published by Russian and international journals. „Viewers were asked to move across the snowy field toward the red cloth. When everybody reached the cloth, it was spread on the ground and viewers were offered to cut out pieces of the red fabric with a scissor… After the viewers finished cutting and had left the site of the performance, organizers put a small rectangular red shred of material with white lettering on it stating « SHWEDAGON FOR THE ACTION « PLACE OF ACTION » on the ground and left the field.”

Non-Profit Budapest című kerekasztal-beszélgetés a Break out 2.0 kiállítás ideje alatt (2018) Non-Profit Budapest round-table discussion during the Break out 2.0 exhibition (2018)

MŰTŐ A MŰTŐ egy független művészeti platform, amely kiállítások, workshopok, zenei rendezvények szervezésével, sok esetben társterületeken aktív szereplők és intézmények bevonásával hoz létre programokat. Kiállításaik szervezésénél fő szempont, hogy szakmailag sokszínű programot mutassanak be és – túlmutatva a vizuális központú képzőművészeten – bevonjanak zenei és hangművészeti projekteket, előtérbe helyezve a fiatal, friss diplomás művészeket a szakma bármely területéről. A kiállítótér működtetése mellett ugyanakkora hangsúlyt fektet a csoport mint művészeti kollektíva reprezentálására is. A csoport tagjai: Agg Lili, Balázs Nikolett, Barta Bence, Bernáth Dániel, Fischer Ron, Kókai Zsófia, Molnár Ráhel Anna, Romhány Veronika, Teplán Nóra

MŰTŐ is an independent platform that organizes exhibitions, workshops and musical events, which, in many cases, involve representatives – individuals as well as institutions – from other fields. Their main mission is to assemble a professionally diverse program that goes beyond visually centered art and introduces musical and other art projects as well as focusing on young, freshly graduated artists. Besides running the exhibition space, they also consider it important to represent themselves as an art collective. Members: Lili Agg, Nikolett Balázs, Bence Barta, Dániel Bernáth, Ron Fischer, Zsófia Kókai, Ráhel Anna Molnár, Veronika Romhány, Nóra Teplán

Gruz 300 (2018) performansz-dokumentáció | digitális fotó | változó méret performance recording | digital photo | variable dimensions

Katrin Nenasheva Katrin Nenasheva Krasnodarban született 1994-ben. Alkotásaiban a művészet és a politikai aktivizmus kapcsolatára koncentrál. A Makszim Gorkij Irodalmi Intézet költészeti műhelyének diákja, a Kortárs Művészeti Intézet „Szabad Műhelyek” programjának résztvevője, a Mediaudar aktivista művészeti fesztivál és az Orosz Kortárs Művészeti Triennálé kiállító művésze. Munkáiban, amelyek gyakran akciók is, a művész a saját testét használja, amelyet különböző közterekben és intézményekben pozícionál. Alkotásainak célja, hogy felhívja a figyelmet a hatalom kérdésére, a test erejére és a nőiség kérdéseire. A Gruz 300 című munkájában Katrin egy ketrecbe zárta magát Moszkva és más orosz városok utcáin, és az emberek erre a helyzetre adott reakcióit tanulmányozta.

Katrin Nenasheva was born in Krasnodar in 1994. Her art concentrates on the relationship of artistic practice and political activism. Katrin was a student of the poetry workshop of the Maxim Gorky Literary Institute , a graduate of the School of Contemporary Art “Free Workshops”, a participant of the festival of activist art “Mediaudar”, participant of the First Russian Triennial of Contemporary Art. In her works that are often actions the artist uses her own body that she positions in public spaces and institutions in order to draw attention to systems of power, the force of the body and the questions of the feminine. In Gruz 300 Katrin locked herself in a cage that was later placed on the streets of Moscow and various other Russian cities. In this action she studied people’s reactions towards the situation.

Állati projektek fesztiválja, Leopárdok betörnek a templomba és szent tárgyakat zúznak szét Anatoly Osmolovsky, Regina Galéria, Moszkva | 1992 Március 5. TV Galéria program Garage Archívum Gyűjtemény (Nina Zaretskaya archívum), Garage Kortárs Művészeti Múzeum, Moszkva Festival of Animalistic Projects: Anatoly Osmolovsky, Leopards Burst into the Temple and Shatter Sacred Vessels, Regina Gallery, Moscow | March 5, 1992. TV Gallery program episode Garage Archive Collection (Nina Zaretskaya archive), Garage Museum of Contemporary Art, Moscow

Anatoly Osmolovsky Anatoly Osmolovsky (1949) Oroszország egyik kulcsfontosságú művésze és kritikusa. A 90-es években a Moszkvai Konceptualisták munkájához ambivalensen állt hozzá, és extrém performatív munkáiról lett hires, amikben általában közterekben kúszott-mászott, állatokat imitált. Ma leginkább szobrokat készít, fontos intézményekben tart előadásokat és publikál. A TV Galéria videó Osmolovsky művét, a Leopárdok betörnek a templomba és szent tárgyakat zúznak szét (1992) munkát mutatja be. Ezt a művészeti szituációt Osmolovsky anarhisztikus ellenállás aktusaként a Regina Galériában (Moszkva) rendezte meg. Három leopárdot hozatott a galériatérbe, az állatok minimalista festmények és prominens személyek portréi között pásztáztak. Osmolovsky számára a művészet új hulláma új irányokkal és zabolázatlan, állati erőkkel tört be a művészet szentélyébe.

Anatoly Osmolovsky (1949) is one of Russia’s most important artists and theorists since the 1990s. He had an ambivalent relationship with the Moscow Conceptualists, and in the 1990s he became known for his extreme performative works in which he crawled in public spaces and used and imitated animals. Today, Osmolovsky predominantly works in sculpture, lectures and writes for important forums. The TV Gallery clip presented in the exhibition presents Osmolovsky’s work entitled Leopards burst into the temple and shatter sacred objects (1992) at Regina Gallery, Moscow. The artist, as a protest of anarchy, places three living leopards into the exhibition space with minimalist paintings and photographic portraits of important individuals. The new wave of art for Osmolvosky was taking a new direction, bursting into the scene with untamed energy.

Az el nem kezdődött háború (2015) | Stop-motion animáció | 1’ 19’’ War does not begin (2015) | Stop-motion animation | 1’ 19’’

Elena Slobtseva Elena Slobtseva multidiszciplináris művészként tekint magára. Videókon, animációkon, rajzokon, szobrokon és installációkon dolgozva fedezi fel a modern világban rejlő szorongásokat, káoszt és rendet. Hisz benne, hogy művészi gyakorlata képes megoldást találni a szorongásra és a maga módján – az ellentmondásos szituációk elfogadása által – megküzdeni azzal. Elena stop-motion és számítógépes animációkat, grafikákat és objekteket készít. Előszerettettel használ irodai és ipari kapcsokat a közösségek konfliktusainak és interakcióinak metaforikus ábrázolásához. A kapcsok élettelen felülete életre kel egy látens konfliktus metaforájaként. A fémkapcsok stratégikusan manővereznek, csatára készülnek az asztalon, azonban amikor szemtől szembe kerülnek az ellenséggel, a szivacstáblába temetik magukat, nyomaikkal elpusztítva a felszínt.

Elena identifies herself as a multidisciplinary artist, working across video, animation, drawings, sculpture and installation and exploring anxieties, chaos and the order of the modern world. She believes that this artistic practice can offer and itself become in a way a coping mechanism for anxiety, as acceptance of conflicting situations. Elena makes stop-motion and computer animation, graphics and objects using her preferred material – office and construction staples – as a metaphor for communities, their conflicts and interactions. The dead surface of staples comes to life in a metaphor of latent conflict. The staples make strategic manoeuvres, preparing for a battle on the table, but when they come face-to-face with the enemy, they bury themselves in the foam board, leave trails and holes and destroy the surface.

A művészt a Malyshchuk Alapítvány képviseli.

The artist is represented by the Malyshchuk Foundation.

Szemétégető (2014) | vas, gyapjú | 85×201×100 cm Incinerator (2014) | iron, wool | 85×201×100 cm

Szabó Ádám Szabó Ádám (1972) művészetének áttételes formában leggyakrabban maga az idő a témája: a szobrok készítése közben fényképezi azok készítési fázisait, a képekből pedig animációt állít össze, amelyet legtöbbször együtt mutat be az elkészült tárggyal. Az animáció mégsem egyszerűen a szobor készüléséről szól, hanem más folyamatok, mozgások jelennek meg benne, amelyek ellentétben állnak a szobor mozdulatlanságával. „Makettszerű gyárépület vasból, amelynek kéményéből gomolyog a füst. A füst szobrászi és gondolati értelemben is izgat. Szobrászilag érdekesnek találom, hogy az egyfelől határozott alakkal rendelkező, másfelől viszont a változékonysága és pillanatnyisága miatt meghatározhatatlan füst hogyan jeleníthető meg szoborban. Gondolatilag pedig a füst asszociációi izgatnak: mást sugall a cigaretta füstje, és mást a vulkánból előtörő porés gázfelhő.”

The primary subject matter of Ádám Szabó’s (1972) art is time: while making sculptures, he takes pictures of the stages of the process which are animated later and displayed together with the final object. However, the animation is not simply about the making of the object, since various other movements are shown in it that are in contradiction with the immoblity of the sculpture. “A modellike factory building made of iron with a smoking chimney. Smoke interests me from a sculptural and conceptual perspective. I am interested in how smoke, defined in shape yet due to its nature, always changing with the moment, can be shown in sculptural form. Conceptually, I was interested in the various associations related to smoke: the smoke of a cigarette suggests something very different to the dust and smoke cloud of a volcano.”

Black box II. (1999) | C-print | 95×145 cm

Szabó Dezső Szabó Dezső (1967) képzőművész 1990–97-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. Érdeklődése a kezdeti monokróm festészeti munkák után a fotografikus képrögzítés felé fordult. Légi és természeti katasztrófák, különféle természeti jelenségek, titokzatos helyszínek, mélytengeri felvételek, többnyire televíziós adások kimetszett állóképeiből modellezett látványokat rögzít kisfilmes kameráján. A látvány és a kép újrateremtésével Szabó a képek működésének mechanizmusára, azok jelenkori státuszára kérdez rá. A Black box sorozat látszólag a hírekből kiragadott képek, amelyek valóságtartalma mindenki szerint megkérdőjelezhetetlen. Felmerül a kérdés, hogy vajon valós-e a média által közvetített kép, vagy egy szerkesztett realitást látunk? Hol van és mi a művész szerepe az ‚igaz kép’ alkotásában?

Dezső Szabó (1967) studied at the Painting Faculty of the Hungarian Academy of Fine Arts between 1990–97. After his early monochrome paintings, he turned to photography. He records the scenes of air and natural disasters, various natural phenomena, enigmatic locations, and deep-sea photography, on his small film camera, modelled from still photos extracted from television programmes. With the re-creation of the scene and the image, Szabó questions the mechanisms of the functioning of images and their contemporary status. The series Black box presents images that are seemingly taken from the news, therefore they are considered as unquestionable. However, the question arises whether this is really the case. Does the image channeled to us present reality, or are we witnessing a constructed reality? Furthermore, what is the artist’s role in the making of the ‘true image’?

A művész és a Vintage Galéria jóvoltából | Courtesy of the artist and Vintage Gallery

Black Box (2018) 200×260×40 cm panel, stadur lemez 16 eredeti rajz, különböző technikával, papíron | 16 digitális print, papíron | digitális lejátszóegység, fejhallgató 200×260×40 cm stadurplate | original drawings, various techniques | digital print on paper | digital recording, headphones

Szűcs Attila Szűcs Attila (1967, Miskolc) a magyarországi képzőművészet kiemelkedő alakja. Művészetének központi elemei a fény és az idő, de munkái az emlékezet-diskurzuson alapuló filozófiai áramlatok tengelyében is értelmezhetőek. Az installáció központi eleme egy fekete doboz, amely a művészet szinte minden ágán végigvonuló misztikus motívum vizualitástörténetéhez kapcsolódik. „A fekete doboz Stanley Kubrick monolitjához, valamint a rendező halála után a velem készült álriporthoz, a fake news megtermékenyítő lehetőségeihez, az intuitív megismerés kimeríthetetlen forrásához vezeti a látogatót.” A doboz maga egy wunderkammer, amelynek kis világító réseiben Szűcs legújabb rajzai kerülnek bemutatásra.

Attila Szűcs (1967, Miskolc) is a defining figure of Hungarian fine art. The central themes of his art are light and time, but his works can also be interpreted within philosophical directions based on memory-related discourse. The central element of his installation is a massive Black Box. The artwork revolves around the visual history of this mystical motif present in almost every branch of art through the ages. “The Black Box, points the visitors to Stanley Kubrick’s legendary monolith and to the imitated interview I made with the director after his death. The box symbolizes the fertilizing possibilities of fake news, that is, of the inexhaustible sources of intuitive cognition.” The box itself is a wunderkammer, and into its shining nooks Szűcs has installed his most recent drawings.

A művész és a Deák Erika Galéria jóvóltából | Courtesy of the artist and Erika Deák Gallery

Saját logika (2018) | papír, tészta, fa, fotó | 60×60×40 cm Own Logic (2018) | paper, pastry, wood, photo | 60×60×40 cm

Tranker Kata A természetes fogalmaink igazságtartományának határai nem jelölhetők ki egyértelműen, azaz egy dolog nemcsak igaz lehet vagy hamis, hanem vannak köztes értékek is. A határvonalaknemcsak a bizonytalanság vagy a homályosság, hanem a fogalmak természetes tulajdonságainak is velejárói. A problémakörből kiindulva készültek Tranker Kata tárgyai, amelyek szubjektív asszociációkat használnak a reflexióhoz. A tárgyegyüttes a mérete és az alkotó személyes és önreflexív élethelyezeteinek kivetülései által is nagyon intimmé válik, előtérbe helyezve az egyéni tapasztalásfontosságát, megkérdőjelezve a tudás objektivitását. Tranker Kata (1989, Székesfehérvár) munkái számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjtemény részét képezik.

The borders of our natural notions of truth are not easily set: one thing can not only be true or false, rather there are also transitional values. Boundaries are not only inherent to uncertainty or obscurity, but also to the natural characteristics of concepts. The subjective systems shaped by these interpretations are turned into associative objects in the works of Kata Tranker. With their dimensions and references to the artist’s self-reflections, the objects become quite personal, enhancing the significance of subjective experiences and questioning the objectivity of knowledge. The works of Kata Tranker (1989, Székesfehérvár) can be found in major Hungarian and international collections.

Villamos „Vágy” avagy az Utolsó Internacionálé (2017) | videódokumentáció | 6’17” Tram “Desire” or the Last Internationale (2017) | video documentation | 6’17”

u/n multitude A Villamos „Vágy” avagy az Utolsó Internacionalé című művet köztéri intervenciók is alkotják. Az u/n multitude az Utolsó Internacionálé című dalt adja elő egy körbe-körbe járó városi villamoson, hogy a Szevasztopoltól Port Arthurig tartó úton szembesüljön identitáskrízisével. Az u/n multitude egy művészekből és zenetörténészekből álló közösség. A szerzők munkáikat „politikai zeneműként” tartják számon. Ebben az esetben a zene egyfajta hézagként szolgál: a pillanat erejének megtapasztalásán keresztül szociális és történeti konfliktusok megértését segíti. Ezek a „zeneművek” emlékeztetnek minket a műalkotás és a társadalmi értelmezés közti tágas térre. Tagok: Nikita Spiridonow, Lena Zubtsova, Ilya Fomin, Igor Krivda, Sonia Rumyantseca és mások.

Tram “Desire”, or the Last Internationale, constitutes interventions into public space. A city tram operating in a loop with the group u/n multitude performs the song ‘Last International’ onboard from Sevastopol (the place of departure was in Ukraine) to Port Arthur (destination place is in Russia) to meet its unstable identity. u/n multitude is a community of artists and music historians.The authors call their works «political scores». Music in this case is a kind of lacuna for understanding social and historical conflicts through experiencing the moment in its duration. These «scores» bring back the wideopen space between the artwork and the social interpretation. Participants: Nikita Spiridonov, Lena Zubtsova, Ilya Fomin, Igor Krivda, Sonia Rumyantseva and others.

B.O.P. (2013) | videó-dokumentáció | 10’15” B.O.P. (2013) | video documentation | 10’15”

ZIP group

(Evgeny Rimkevich, Vasily Subbotin, Stepan Subbotin)

Az orosz művészeti csoport 2009-ben alakult Krasnodarban. A ZIP csoport nevéhez köthető a Krasnodari Kortárs Művészeti Intézet (KICA), a CAN nevű független street art fesztivál, a Pyathikhati művészeti rezidencia-program, és társalapítói voltak a Typography nevű Krasnodari Kortárs Művészeti Centrumnak is. A ZIP csoport alkotásainak gyakori témái a munka, a közösség és az önszerveződés. Az egész termet felölelő installációikat munkára, pihenésre, és egyéb interakciókra alkalmas utópisztikus terekké alakítják. A BOP („Egyszemélyes Sztrájkőrségi Fülke”) a fő «harci» egységük, a projektjükben megjelenő első objektum. Az árnyékszékre emlékeztető BOP egyrészt védőöltözet a tüntetőknek, másrészt tankként funkcionál az erőltetett menetben. A BOP alkalmas hat transzparens, illetve hangszórók és megfigyelő-kamerák hordozására. Az objektum összeszerelési útmu tatója nyilvános, így bárki képes megépíteni.

ZIP is a Russian art group created in 2009 in Krasnodar. The group is the founder of the Krasnodar Institute of Contemporary Art (KICA), the independent festival of street art «CAN», the art residence «Pyatikhatki» and co-founder of the Krasnodar Center for Contemporary Art «Typography». In their works, the ZIP group refers to the themes of labor, community and self-organization, turning their total installations into utopian spaces for work, recreation and interaction. Booth of Individual Picketing (BOP) is the main «combat» unit and the first object that appeared in the project. Reminiscent of some rustic toilet, BOP is both a protective suit for protesters, and a «tank» for the forced march. It is able to carry up to six banners, speaker and camera surveillance. BOP’s assembly instructions are public domain, so anyone can realize it.

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar képzőművészetben Mikve Galéria | 2019. április 7–23. In your trace. Inspirational forces in Russian and Hungarian contemporary art Mikve Gallery | April 7–23 2019 Igazgató | Director: BÉRCZI Linda Kurátor | Curator: VÉKONY Délia Tanácsadó | Consultant: Ilmira BOLOTYAN (Garage Kortárs Művészeti Múzeum | Garage Museum of Contemporary Arts) Kurátor-asszisztens | Assistant curator: BALÁZS Barnabás, BÁRDICS Adél Közönségkapcsolat, PR | Public relations: BALOGH Máté András, KortársPRos Kiadó | Publisher: Activ Color Kft. Felelős kiadó | Executive publisher: BÉRCZI Linda Grafika, kiadványterv | Design: NEMES Anita, nemessis.hu Fordítás, korrektúra | Translation, proofreading: SZIJ Barbara Nyomda | Print: Premier Nyomda Kft. A borítón | on the cover: SZABÓ Dezső – Black box II. (1999) | C-print | 95×145 cm bpartweek.hu budapestartweek budapestartweek # budapestartweek A kiállítás és a katalógus létrejöttét támogatták | The exhibition and the catalog were supported by:

Külön köszönet a moszkvai Garage Kortárs Művészeti Múzeumnak, a Deák Erika Galériának, a Knoll Galériának, a Kisterem Galériának, a Vintage Galériának és a Malyshchuk Alapítványnak a kiállítás létrejöttéhez nyújtott segítségért. Special thanks to the Garage Museum of Contemporary Art, Moscow, the Deák Erika Gallery, the Knoll Gallery, the Kisterem Gallery, the Vintage Gallery and for the Malyshchuk Foundation for their support in the realization of the exhibition.