ODAADÁSSAL A SEGÍTSÉGRE SZORULÓKÉRT

Nagy Klára, a vásárosnaményi intézményünk vezetője a BTESZ egyik igencsak meghatározó személyisége. Akárhol is találkozunk vele, jelenléte és kedves hangja azonnal megnyugvással tölt el bennünket. Egy vérbeli, csupaszív szakember Ő, akitől rendkívül sokat tanulhatunk. De vajon milyen út vezetett számára a BTESZig? A következőkből bizony ez is kiderül.

Kedves Klári, kérlek mesélj magadról! Mit tudhatunk rólad?

Vásárosnaményban élek a családommal, ahol 2000-ben telepedtem le, amikor is férjhez mentem. Egyébként Kárpátalján születtem és ott is nevelkedtem. Magyarországra munkavállalás útján kerültem és itt ismerkedtem a férjemmel, akivel 23 éve élünk boldog házasságban. Két gyermek/fiatal felnőtt boldog édesanyja vagyok.

Középiskolai tanulmányaimat szülőfalumban végeztem el, majd a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karán végeztem szociálpedagógusként. Ezt követően szakvizsgát tettem, majd szintén a Debreceni Egyetemen tanultam fejlesztéspolitikai szakreferens szakon.

A szociális szférát választottad életutadul. Miért?

Igazából a segítő szakmához való vonzalmam és kapcsolatom már gyermekkoromban kia- lakult, hiszen én úgy nőttem fel, hogy a teljesen vak nagypapám velünk élt. Számomra az elfogadás, a segíteni akarás egy természetes dolog volt, amely a mai napig elkísér.

Az, hogy erre a pályára kerültem nem volt tudatos a részemről, de az életben azt gondolom, hogy semmi nem történik véletlenül és valaki az én utamat ebbe az irányba terelte, amelyért természetesen nagyon hálás vagyok.

Az életben nagyon sok emberrel találkozunk, akik hatással vannak ránk és hozzátesznek va- lamit a személyiségünk fejlődéséhez. Vannak, akiktől bátorítást, önbizalmat, empátiát tanulunk és vannak, akik a tetteikkel próbálnak a helyes útra terelni, míg mások szeretetre, vagy az önzetlenségre tanítanak meg minket. Egy biztos, soha nem a véletlen műve a velük való találkozás és az elválás sem.

Az ember karrierje néha tele van hullámvölgyekkel. Neked mi volt a legnehezebb pont a karriered során?

Számomra igazán nehéz, vagy mély pont még nem volt a karrierem során. Voltak nehéz időszakok, amikor összecsaptak a fejünk felett a hullámok, de a sötét felhők mögül mindig kisütött a nap. Amit nehéz számomra feldolgozni és elfogadni, amikor nem tudok valamin változtatni, amikor rajtam kívülálló okok miatt történnek az események és nincs rá hatásom. Szerencsére mostanában nagyon kevésszer tör rám ez az érzés, mert a stabilistást érzem a környezetemben és a munkámban is.

Hogy találtál rá a BTESZ-re?

2009-ben lett a kisebbik gyermekem 3 éves és akkor kezdtem el munkát keresni. A városban a szociális szférában dolgozó volt kollegák is tudták, hogy szeretnék újra munkába állni és ők jelezték nekem, hogy hallottak egy új szolgáltatót, aki helyi vezetőjét keresi házi segítségnyújtás vezetésére, elindítására. Mivel már idősellátásban volt korábbi tapasztalatom, ezért jelentkeztem az állásra és pár napon belül már felvételt is nyertem.

A térségben tudtam, hogy erre a szolgáltatásra szükség van, hiszen az elöregedő falvakban sok idős szorult segítségre. Így nagy lelkesedéssel és lendülettel vetettem bele magam az új feladatba. A felvetésem, miszerint erre a szolgáltatásra nagy igény volt, rövid idő alatt bebizo- nyosodott, hiszen néhány hónap alatt közel 500 idősnek nyújtottunk segítséget a mindennapi feladataik ellátásában.

Jelenleg a BTESZ vásárosnaményi intézményét vezeted. A szervezeten belül milyen út vezetett idáig?

Az én utam nagyon kiegyensúlyozott volt a BTESZ életében, hiszen 14 éve ugyanazt az intézményt vezetem, építem, amelyre az első perctől a vezetőség felkért. Azt gondolom, hogy nem csak az én utam volt ez alatt a 14 év alatt kiegyensúlyozott, hanem az egész intézmény működése, amely természetesen nemcsak nekem köszönhető, hanem a közel 70 munkatársnak, akikkel együtt dolgozok. Amit még szeretnék kihangsúlyozni, hogy a közvetlen hozzám tartozó középvezetők és a törzsgárda tagjai nélkül az intézmény stabilitása nem lehetne ennyire biztonságban. A szakmai munka mellett, kiváló vezetést és irányítást végeznek a területen dolgozó kollegák körében.

Melyik a számodra legkedvesebb pillanat az elmúlt évekből?

Természetesen nagyon sok kedves pillanat volt az elmúlt évek alatt. Sok mindent átéltünk már együtt a kollegákkal, sok szép és nehéz pillanatot is. Számomra a legszebb pillanatok azok, amikor a kollegáimat boldognak látom. Humánus vezetőként az én álláspontom az, hogy ha a kollegák jól érzik magukat a munkahelyükön és boldogok attól, amit végeznek és azt érzik, hogy egy jó közösséghez tartoznak, akikre számíthatnak, akkor a munkájukat is lelkesedéssel és örömmel fogják végezni.

Mindezek érdekében a szakmai támogatáson túl, minden évben több közös összejövetelt szervezünk, ahol együtt tudunk lenni és szép közös emlékeket megélni.

A mai napig azt látjuk, hogy teljes erőbedobással dolgozol. Mi motivált/motivál a mindennapokban?

Imádok itt dolgozni! A munkámon túl, amelyet nagyon szeretek, a munkahelyi közösség, a vezetőség támogatása és az ellátottak elégedettsége az, amely motivál engem. Az, hogy tudom és érzem, hogy az, amit csinálunk az fontos és hasznos és hogy minden szinten elismerik a munkánkat. Számomra a BTESZ nemcsak egy munkahely, hanem ennél sokkal több, szinte azt mondhatom, hogy a családom után a legfontosabb az életemben.

Mi a szociális “szupererőd”?

Szerintem a humánus és a pozitív személyiségem, hogy mindenben és mindenkiben a jót keresem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy naiv és befolyásolható vagyok, de megadom az embereknek a lehetőséget, hogy megismerjem őket és hogy bizonyíthassanak.

Októberben vehetted át a Tevékeny Szeretet Díjat. Milyen érzés volt mikor megtudtad, hogy a díjazottak között vagy?

Természetesen nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy a fenntartó az elmúlt években végzett munkásságomat méltónak találta, hogy elsők között vehettem át a díjat. Az ember mindig örül a pozitív visszacsatolásnak, hiszen ez a mi mozgató rugónk. Vezetőként kevésszer adatik meg az nekünk, hogy elismerést, dicséretet kapjunk és ezek az alkalmak ettől sokkal fontosabbak a számunkra. A BTESZ elismerése a számomra minden elismeréssel felér, hiszen mi úgy működünk, mint egy nagy család, ismerjük egymást és én azt gondolom, hogy ezzel a díjjal nemcsak a munkásságomat ismerte a fenntartó, hanem azt is, amilyen ember vagyok.

Ha most csak a karrieredet nézzük, milyen célkitűzéseid vannak a jövőre nézve?

A BTESZ-ben mindig fejlődünk, mindig vannak új céljaink és kihívásaink. Jelenleg Vásárosnaményban egy új, szenvedélybetegek és pszichiátriai betegetek számára megnyíló nappali intézmény elindítása van folyamatban, amelyet már egy saját tulajdonú, újonnan épített gyönyörű épületben fogunk megvalósítani.

Ezenkívül természetesen a meglévő szolgáltatások biztonságos működtetése mellett, a szakmai munka fejlesztése folyamatos célunk. Nekem továbbra is az egyik legfontosabb célom közé tartozik az együttműködő/támogató munkahelyi közösség fenntartása.

A jövőbeni új szolgáltatások elindításának és megszervezésének a lehetőségét sem tudom kizárni, hiszen egyre több a segítségre szoruló embertársunk.

Ha egy tanácsot adhatnál a kollégáidnak, mi lenne az?

A legfontosabb, hogy azt érezzük, hogy értékesek vagyunk és a munka, amit végzünk ÉRTÉKES!

Honti Orsolya