Szabadidő - Búcsú a nyártól

BÚCSÚ a nyártól

Az utóbbi években egyre inkább jellemző volt, hogy az időjárás meg-megviccelt minket. A nyarak egyre forróbbak és hoszszabbak, a telek enyhébbek, és a tavasz, illetve ősz már csak a naptárunkban jelent három-három hónapot. Pedig mindkét évszak fontos, hogy a természetet is, és persze minket is felkészítsen a változásra.

Sokan úgy tekintünk az őszre, mint a felelősség és megannyi feladat időszakára. Amíg iskolába járó gyermekeink voltak, és/vagy aktívan dolgoztunk, addig természetesen az ősz mindig együtt járt az elintéznivalók sorával és kötelezettségek nyomásával. Míg nyáron a hosszú nappalok megengedték, hogy úgy érezzük munka után még bármi belefér az időnkbe, úgy a rövidülő nappalok és a napsütéses órák számának csökkenése szürkébbé és valahogy monotonabbá is tudják tenni hétköznapjainkat, hiszen a ködös, nyálkás időjárás valahogy a hangulatunkat is befolyásolja. Azonban most irányítsuk a figyelmünket inkább ennek a különleges időszaknak az édes és szerethető oldalára. Bár tudom vannak, akik számára keserédes öröm, de talán már mind várjuk a vénasszonyok nyarát azt, amikor a rekkenő hőséget felváltja a kellemes őszi szél, vagy amikor éjszakára lehűl a levegő. A gyümölcsleveket és jégkockával telt poharakat forró italra, gyümölcsteára cserélhetjük és a szúnyogszezonnak is hamarosan vége szakad. Ősszel a természet új köntösbe bújik. Erre a változásra pedig idén igyekezzünk újra rácsodálkozni, ahogy anno gyermekként is tettük. Megkezdődik az alma, körte és szőlő szüret is, valamint a melegen fogyasztható gyümölcsös/zöldséges piték ideje is. Nem beszélve arról, hogy a sétáink, netán túráink során már nem izzadunk meg az első lépéseket követően. A természet lassanként visszahúzódik és jó, ha mi is lelassulunk picit a nyári zizegés után. Egy-egy esős délutánon kifejezetten jól tud esni az embernek, ha hagyják könyvet olvasni és abban egészen elmerülni, ezáltal kikapcsolódni.

Kányádi Sándor: Valami készül című verse tökéletesen leírja, az érzést, amit a nyárutó kellemes levegője, a déli nap ereje ad számunkra. „Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon már egy-egy csősz ül: Nézd csak a tájat, de szépen őszül.”