Robert Merle: Francia história

elszakítja kötőfékét, kitör a karámból, s csődöréhez fut. Kössük be a hajadon fejét, mielőtt kitörne a gyalázat.

- Nem bánom, adjuk össze őket íziben - mondta apám. - Elébb szerezzen magának birtokot a legény. Le Breuil éppen eladó.

- Le Breuil? Merre van? A neve ismerős.

- Itt van mindjárt szomszédságunkban, az ayzies-i út mentén, a kőbányán túl. Szép nagy darab föld. Igaz, csupa kő, hanem fakad rajta egy jó vizű forrás, s fű is terem elég jó néhány juhnak. Harminc bárány eltartaná Cabusse-t feleségestül, ha még a mieinket is rájuk bízzuk, urasan megélnének. Mint fivérem is tudja, e percben nem látunk hasznot juhaink után, ami volna, azt a pásztor felemészti.

- De konyít-e vajon Cabusse a pásztorkodáshoz?

- Fiatal korában három- s négyszáz főt számláló nyájat terelgetett hegyen-völgyön.

- Van-e ház a földhöz?

- Van, csak a teteje szorul itt-ott foldozásra. Jonas majd kifaragja nekik a zsindelyeket.

- Úgy legyen - bólintott Siorac. - Hanem Isabelle haragudni fog ránk e dolog miatt. Hamarosan búcsút kell mondania komornájának. Mi lett vajon ama leányzóval, kiről fivérem beszélt, azzal a Sarrazine nevezetűvel?

- Egy hét nem sok, addig sem volt nálunk. Szereztem neki másutt helyet. Isabelle nem akarta Mespechben megtűrni, s igaza volt. Szemérmetlen egy fehércseléd az a Sarrazine. Kísértésbe vinné magát az öreg ördögöt is!

Siorac szája félig elnyílt. Szólt volna, de meggondolta s lenyelte. Némán bámult ki az udvarra, s bal kezének két ujja ütemesen dobolt az ablak egyik ólomba foglalt karéján.