A belső és az ökonómia
lat számára az élet által beteljesített ama viszonyt írja le, amikor az életet megtöltő tartalmakhoz való kötődés nyújtja az élet legfensőbb tartal mát. A táplálékok fogyasztása az élet táplálása.
3. Élvezet és függetlenség M int mondottuk, a valamiből élés nem azt jelenti, hogy merítünk va lahol az életenergiákból. Az élet nem abban áll, hogy felkutatjuk és fel emésztjük a lélegzés és a táplálkozás kínálta üzemanyagokat, hanem, ha lehet azt mondani, elfogyasztjuk a földi és égi táplálékokat. Még ha ily módon az élet valami mástól is függ, e függőségnek megvan az ellenté telezése, olyannyira, hogy végső soron eltörli a függőséget. Amiből élünk, nem szolgaivá tesz, hanem élvezetet ad. A szükségletet nem pusz ta hiányként vagy tiszta passzivitásként kellene értelmezni, platóni pszichologizálása, illetve a kanti morál ellenére sem. Az emberi lény kedvét leli szükségleteiben, örül nekik. A „valamiből élés” paradoxon ja, vagy ahogyan Platón mondaná, a gyönyörök őrülete pontosan abban rejlik, hogy kedvünket leljük abban, amitől az életünk függ. Nem ura lom vagy függőség tehát, hanem uralom a függőségen belül. Ez lehet magának a kedvtelésnek és a gyönyörnek a meghatározása. Élni valami ből - íme a függőség a szuverenitáson, a lényege szerint egoista boldog ságon belül. A szükséglet - mint közönséges Vénusz - bizonyos érte lemben egyúttal a Aoyoc, és a Xeyiot gyermeke - Xeyia mint a Aoyo<; for rása, szemben a vággyal, mely a Xoyog Agyta-ja. Ami hiányzik neki, egyszersmind a teljességnek és a gazdagságnak forrása. Boldog függő ség gyanánt a szükséglet, mint ahogyan a telítődő üresség, kielégíthető. Kívülről nézve, a pszichológia azt tanítja, hogy a szükséglet hiány. Az a tény, hogy az ember örülhet a szükségleteinek, azt mutatja, hogy a fizi ológiai szint transzcendálódik az emberi szükségletben, és a szükséglet felmerülésével kívül kerülünk a lét kategóriáin. Még akkor is, ha a for mális logikán belül a boldogság szerkezete - mint függőség általi füg getlenség - mint én, vagy emberi teremtmény - nem válhat áttetszővé ellentmondás nélkül. A szükségletet és élvezetet nem fedhetik le az aktivitás és a passzivitás fogalmai, még ha a véges szabadság fogalmában összeke verednek is. Az élvezet a táplálékkal való viszonyában, mely az élet másikja, maga a sui generis függetlenség, a boldogság függetlensége. Az élet tevékenység és érzelem. Élni annyit tesz, mint élvezni az éle tet. Az élet reménytelenségéről csak akkor értelmes beszélni, ha az élet eredetileg boldogság. A szenvedés a boldogság meghiúsulása, ezért pontatlan lenne azt mondani, hogy a boldogság a szenvedés tá
90