164
A KÉRDEZÉS MŰVÉSZETE
•
Vizsgáljuk meg az okokat! Tegyünk jel miért kérdőszavas kérdéseket! Ha személyes ügyre terelődik a szó. mint a fent említett lemondás esetén, akkor a beszélgetési célszerű négyszemközt folytatni. Személyes és szakmai okai is lehetnek, amiért valaki hirtelen úgy érzi, hogy munkahelyet kell váltania. Az érintettnek szüksége lehet arra, hogy kíváncsi tekintetektől távol adhasson magyarázatot. A példánkban szereplő vezérigazgató nem adott erre esélyt, inkább támadásba lendült. A reakciója valószínűleg hozzájárult, hogy Earl még aznap kilépett, és otthagyta a szervezeti problémákkal és utódlási gondokkal küzdő vállalatot. Még ennél is rosszabb, hogy mások is a nyomdokaiba léptek. A tanulság: mindig keressük az okokat! Kérdés: Miért gondolod, hogy ezt kell tenned? Kérdés: Miért ez a megfelelő út? Kérdés: Miért került erre sor? Kérdés: Mit mondtak az emberek, mielőtt ez bekövetkezett?
•
Vonjuk le a következtetéseket a következő esetleges lépésekre vonatkozóan, és lépjünk tovább! Ez a néhány lépés lehetővé teszi, hogy kitárgyaljuk a meglepetést, és szükség esetén gyorsan vagy épp megfontoltabban reagáljunk. Vajon elkerülhető lett volna a meglepetés, ha a vezérigazgató mást kérdezett volna Earltől? Talán. De a vezetőknek akkor is lépten-nyomon számítaniuk kell a meglepetésekre.
Felellesi minőségben akkor ért az első meglepetés, amikor kést szorítottak a nyakamhoz. Nem ekkor készültek első ízben megkéselni, mióta az acélműben dolgoztam, mégis nagyon meghökkentett cz a húzás. Az acélmüvek veszélyes munkahely volt. Az üzem bejáratán szereplő szám azt jelezte, hogy hány órát dolgoztunk le a legutóbbi halálos kimenetelű üzemi baleset óta. Az acélmű minden munkaköre balesetveszélyes volt, és minden elképzelhető baleset előfordult már, kezdve onnan, hogy a síneken dolgozókat elütötte a vonat, egészen addig, hogy az ohadt acél megégette a munkásokat. Elvétve tettlegesség is előfordult a munkások között, de mindig a felettesek vizsla tekintetétől rejtve. Voltak lövöldözések, késelések, verekedések eszközökkel és puszta kézzel, valamint az iskolás fiúkra is jellemző lökdösődés és taszigá-lás. A gyengélkedőben sokszor feküdtek olyanok, akik munka közben „elestek". Én a melós csapatban dolgoztam - így nevezték az acélműben a fizikai állományt. Kevés kollégámnak volt meg az érettségije, és sok börtönviselt ember is volt köztük. A csapatom tagjai kemény fickók voltak, és ők végezték az üzem legkeményebb, legveszélyesebb munkáit. Engem „diáksrácnak" becéztek, miután