2. Az iskola szerepéről és lehetőségeiről
szolgáltatások, a kiterjedtebb és szorosabb kapcsolati háló, valamint a magasabb innovációs hajlandóság emeli ki a többi közül. A kutatási eredmények azt is jelzik, hogy igen erős az összefüggés az inkluzív környezet és a tanulói eredményesség között (Varga A. 2015b).
2. Az iskola szerepéről és lehetőségeiről A minőségi oktatás megvalósulása kapcsán kulcskérdés, hogy miként érvényesül az iskola hatása a kedvezőtlen családi hátterű, hátrányos helyzetű tanulók esetében. Ezzel kapcsolatosan alapvetően két modellt lehet megkülönböztetni: a (1) kumulatív hatások modelljét és a (2) védelmező modellt. Előbbi szerint az iskola egyformán hat az alacsonyabb és a magasabb társadalmi-gazdasági státuszú tanulókra, vagyis a családi hátterüktől függetlenül képes számottevően javítani és rontani is a teljesítményükön, míg az utóbbi azt az álláspontot képviseli, hogy a különböző státuszú és hátterű tanulókra eltérően hat az iskola, mely azt is jelenti, hogy a hátrányosabb helyzetű tanulók többet profitálnak, profitálhatnak egy jó iskolával, mint a kedvezőbb helyzetben lévő társaik (OECD 2011). Arra vonatkozóan, hogy melyik hatásmechanizmus érvényesül inkább az iskolákban az eddigi kutatások nem adnak minden kétséget kizáró választ (OECD 2010b, 2011, 2013a, 2016a). Ugyanakkor jelentős kutatási eredmények támasztják alá, hogy a hátrányos helyzetű tanulók esetében pozitív és negatív irányba is nagyobb hatása van az iskoláknak, vagyis a kevésbé jó iskolák az átlagosnál rosszabb, míg a jó iskolák az átlagosnál jobb hatással vannak az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú tanulók teljesítményeire (Bryk– Raudenbush 1992; Creemers et al. 2010). Mindez alapvetően azt jelzi, hogy mindenképpen érdemes közelebbről megvizsgálni azokat az iskolákat, amelyek az alacsony státuszuk ellenére növelni tudják tanulóik eredményességét. Az iskolákra fókuszáló rezilienciavizsgálatok épp azokat a rizikó- és védőfaktorokat, háttérfolyamatok igyekeznek feltárni, amelyeknek ezek az iskolai sikerek köszönhetőek. Ehhez kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy az egyén (tanuló) a legtöbb esetben – például az iskolában is – egyszerre több rizikó- és védőfaktor hatásának is ki van téve, ráadásul ezen tényezők kapcsolata általában nehezen átlátható, viszonylagos, igen összetett és kontextusfüggő (Ungar 2004). Kutatásom konceptualizálása és operacionalizálása szempontjából alapvető kérdésként merül fel, hogy melyek azok az alapelvek, amelyek a reziliens – azaz a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos összetételük ellenére átlagon felüli, jó eredményeket elérni képes – iskolák sikeres működését meghatározzák, vagyis, hogy mely tényezők erősítése járulhat hozzá a reziliencia fejlesztéséhez. A rezilienciavizsgálatok fókuszpontját leginkább az határozza meg, hogy elsősorban mire helyezzük a hangsúlyt: vannak kutatók, akik a rezilienciát személyiségbeli 83