2.3. Az idő kötöttségektől mentes formája mint egy-két perc, kissé tetszőleges mértéknek tűnik” (Thompson, 1990: 63). Új időkezelési gyakorlat kialakítására volt tehát szükség,11 illetve ekkor jelent meg a szabadidő iránti igény is. A szabadidő jelentőségének korábban korántsem egységes megítélése – a rendszerváltást követő strukturális okokra visszavezethető, jelentős mértékű növekmény megjelenése és megmaradása óta – megváltozott, amit jeleznek a rendszeres nagymintás, országos vizsgálatok is. A témával kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben mind az egyének életében, mind a társadalom egésze számára egyre fontosabb területté válik a munkán kívüli világ, egyre fokozódó érdeklődésre tartanak számot a különböző szabadidős tevékenységek. A megnövekedett, tömbösített, jellegében, felhasználási lehetőségeiben kibővült/megváltozott szabadidő és az ebből fakadó társadalmi problémák modern korunk termékei. A szabadidő definiálására számos megközelítésmód, koncepció létezik, melyek korántsem tekinthetők egységesnek vagy egyértelműnek, pusztán közös igazodási pontok fedezhetők fel bennük, melyek központi eleme a szabadidőnek a munka negatívjaként való meghatározása. Nincs egyetértés abban sem, hogy mit jelent a szabadidő az egyes ember és a társadalom számára. A különböző felfogások abban értenek egyet, hogy az idő szabadságát tágabb értelmezésben az adja, hogy tartamát munkatevékenységeken kívüli tevékenységek töltik ki. Vitányi Iván rámutat, hogy a definíciók általában egy pozitív és egy negatív részt tartalmaznak. A negatív arra vonatkozik, hogy mi nem tartozik a szabadidőhöz (a munkatevékenység, az ún. fél-szabadidő, a higiénikus tevékenységektől kezdve a bevásárlásig és a munkahelyre való utazásig). A pozitív definíciók a szabadidőben végzett tevékenységek közös sajátosságait emelik ki. A tevékenységek kiválasztása szabad, azaz egyéni döntés tárgya (Vitányi, 1976: 135). A választás szabadsága felől közelítve a kérdéshez világosan látszik, hogy a szabadidőben végzett nem munkajellegű tevékenységek sem szabadok teljes mértékben (például nyelvtanulás), funkcionális választások eredményeként jelennek meg az egyén tevékenységszerkezetében. A ténylegesen szabad felhasználású idő, amely az egyén attitűdje, értékei szerint formált, jellemzően a kulturális fogyasztás, a különböző sport- és hobbitevékenységek széles skálájához kapcsolódik. A következő fejezetben a szabadidő fogalmához, a szabadidős tevékenységek vizsgálatához kapcsolódó legfontosabb elméleteket tekintem át.
2.3.1. A szabadidő interdiszciplináris megközelítése A szabadidő mindig a létfenntartás biztosítását szolgáló tevékenységekre fordított életidőhöz viszonyítva válik mérhetővé és érzékelhetővé, kifejezve az időháztartásban az idő egy speciális fajtájának egy bizonyos értelemben vett szabadságát. Fukász meghatározása szerint a szabadidő nem csupán az idő bizonyos fajtáját jelöli, hanem azt tovább építi, nemcsak a rendelkezésre álló időalap szerkezeti vázát adja, hanem annak értékjelentését, kvalitatív vonását is kiemeli (Fukász, 1988: 55). Vitányi meghatározása szerint a szabadidő az életmódnak az a része, amely a művelődéssel és a kultúrával közvetlenül érintkezik (Vitányi, 1976: 131). Touraine-nal (1959,1969) egyetértésben úgy vélem, hogy a szabadidő olyan társadalmi tevékenységek együttese, amelyeket a modern társadalomnak az egyén által elfogadott értékei és normái irányíta11
Mindehhez szükséges volt a mechanikus időmérő, az óra feltalálása, használatba vétele és elterjedése is.
27