1929-es cikk a Rab Máriáról

A veszprémi kálvária 11 stációs formája a város 1856. évi kataszteri térképén A Kálvária-domb keresztcsoport szobrai ma a Gizella Múzeum belső udvarán láthatók

Dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatási minisztert és annak a miniszteri biztosát Wlassics Gyulát, hogy támogassa az építkezést. Kérése meghallgatásra talált. Három éves projekttervét a minisztérium elfogadta és évente jelentős összeget utalt az építkezés fedezésére. A „Kálvária Építő Bizottság” 1940-ben Madarassy Valter szobrászművészt és Stumf János veszprémi kőfaragómestert bízta meg a szobrok és a stációk kivitelezésével. 1944-ig elkészült a Benedek-hegyi kálváriára felvezető piszkei vörösmárvány lépcsősor, a négy angyallal diszített kapurács és két stáció. A folytatást elsodorták a háború vérzivataros eseményei.

Ami ma látható belőle, azok a szűk kis lépcsők rózsaszín márványból a feljáratnál és az első stáció Krisztus alakjával. A Szent Miklós-szegi ősi kálváriából csak a szoborcsoport maradt meg, szépen restaurálva a Gizella Múzeum belső udvarában látható.

Márkusné Vörös Hajnalka Főlevéltáros MNL Veszprém megyei Levéltára

Jutason, a „Rab Máriánál”

Megjelent a Veszprémi Hírlapban 1929. augusztus 11-én.

„Ismerd meg a Bakonyt, a Mátrát, a Balatont, édes magyar hazánk e még megmaradt kincseit – mondják az államvasutak újan kifüggesztett képei. Járjuk be városunk környékét: Csatárt, Jutast, mondom én. Múlt vasárnap a jutasi erdei várost látogattuk meg. Teli tüdővel szívtuk a fenyves illatát, szemünk a tiszti lakások, gazdasági épületeket futotta be; megjártuk az épülő 3 emeletes palotát. Ezt mindenki láthatja, nem erről akarok szólni, hanem a „Rab Máriá”-ról. Vendéglátó gazdánk a jutasi erdő kis ösvényén vezetett: összeboruló lombok, csicsergő madárkák, csevegő patak kísértek utunkon.

Egy kis hídon át fára erősített Mária szoborhoz értünk, alatta Nagymagyarország térképe fából kifaragva, az altisztképző növendékei ajándéka. Lejjebb a törzsön márványtábla e szóval: „Hálából” , hívő lélek hálatelt szívéből fakadó emlék. Ide jár egy úrinő imádkozni. Mi a „Rab Mária” története? Egy embertársunk raboskodott éven át, mikor ártatlansága kiderült, Mária szobrot tett szabadulása emlékéül egy fára a jutasi erdőbe, csacsogó patak forrása mellé. Egy sziklatömbön, vagy kis padon ülve átadhatjuk magunkat vallásos gondolatainknak, önkéntelen felszáll sóhajom: „Magyarok Nagyasszonya, add vissza régi hazánkat!”. A jövő iskolaév kezdetén a jutasi altisztképző intézet növendékei rendezni fogják a forrást és környékét, de most a maga primitívségében, tudva eredetét – így is kedves.

Zsittvayné