Kálvária?

Volt-e Veszprémben Kálvária?

Márkusné Vörös Hajnalka

Veszprém ősi kálváriája a város déli részén a mai Eötvös Károly Megyei Könyvtárral szembeni Kálvária-dombon állt. A középkori Szent Miklós-szeg romos templomának köveit a török hódoltság utáni újjáépítés korszakában széthordták, de a domb fennsíkja a 20. század első harmadáig megőrizte szakrális jellegét: a templom és a temetkezőhely melletti területet már a 18. század közepén kálváriaként használták.

Építésének pontos idejét nem ismerjük, de 1746-ban már biztosan megvolt, mert a városi tanács elrendelte a kálvária alatti út hídjának javítását, ami egyben postaútként is szolgált. Szoborcsoportját Padányi Bíró Márton megrendelésére 1747-ben Kovács (Schmidt) József faragta, akinek a várbeli Szentháromság-emlékművet is köszönhetjük. Padányi említi végrendeletében is, mint vásárolt szérűskertjének határát. A középkori hagyományokat őrizve jeles napokon ide vezettek a székesegyháztól induló körmenetek, ápolva a Mária tiszteletnek egy sajátos veszprémi hagyományát, amely Mária hét fájdalmát elevenítette fel. A veszprémi kálvárián eredetileg tizenegy stáció állt Krisztus kínhalálát és Mária kínszenvedését megjelenítő képekkel, hasonlóan a barokk székesegyház domborműves ábrázolásaihoz. Ez a pálosok által terjesztett rózsafűzér-ájtatossággal kapcsolatos, amelynek Veszprémben mély hagyományai voltak. A kálvária 18. századi formáját csak a 19. század végén egészítették ki 14-re, durván megrongálva ezzel a középkori templom (akkor már alig látható) falait. A veszprémi katolikus hívők számára különösen a húsvét előtti nagyböjtkor és a Mária ünnepek alkalmával nőtt meg a kálvária jelentősége. Tömegesen keresték fel esténként, hogy imádkozva végigjárják a jelképes utat, amelyet szenvedések közepette Jézus Krisztus megtett.

A hívőknek az év egy bizonyos időszakaszaira korlátozódó látogatásai miatt a Kálvária-domb kevés törődést kapott. A helyi újság sokszor tette szóvá elhanyagolt állapotát. Végül 1890 tavaszán Véghely Dezső alispán rendeztette környezetét. Ekkor készült el a múzeum felőli oldalon a két szerpentinút. S ezzel egyidejűleg megszűnt „a túloldali szűk, kellemetlen és sokszor életveszélyes lépcsőzetes feljáró”, amelynek területét eladták Werner Károlynak, majd a Kálvária-domb területét is elcserélték. A város a Szent László-templom körüli közterületért megkapta az akkori Kálvária-domb területét a püspökségtől. A régi kálvária stációk pusztulásnak indultak, 1937-ben már csak négy volt belőlük. 1955re pedig már csak kettő maradt mutatóba. Ebben az időben a pihenni vágyóknak még kellemes helyet nyújtott az újonnan parkírozott, padokkal ellátott dombtető, majd az egyetem I. épületének alapozási munkája során a Kálvária-domb déli részét elbontották, megmaradt területét elhanyagolták. Dr. Rott Nándor püspök az új kálváriát a Temetőhegyen, a Szent László templom parkjában szerette volna felépíteni. 1921ben Velty Ferenc kőfaragó mestert bízta meg a tervek kidolgozásával. A régi kálvária hármaskeresztjét átszállították a Kálvária-dombról és a Szent László templomhoz felvezető keleti lépcsősor végén helyezték el, amit a püspök kívánsága szerint egy Piéta szoborral egészítettek volna ki. A kálvária 14 stációját vöröskőből tervezték kifaragni. 12 stáció költségeit a veszprémi káptalan tagjai, egyet-egyet Dr. Óvári Ferenc és Angeli György vállalták magukra. A terv mégsem valósult meg, mert a hármaskereszt szoborcsoportjába egy hatalmas vihar során villám csapott és ezt rossz jelnek tekintették.

A veszprémi kálvária felépítésének terve újra az 1940-es években vetődött fel. Takács Károly veszprémi sekrestyeigazgató indítványozta, hogy a Benedek-hegyen alakítsanak ki egy kálváriát. Nagy erővel kezdett a szervezésbe, megalakította a „Kálvária Építő Bizottságot”, amely az adománygyűjtést és az építés lebonyolítását vállalta. Az építés alaptőkéjét Dr. Rott Nándor és Dr. Tóth Tihamér püspökök kálvária építésére szánt hagyatéka, a Credo Férfi Egyesület, a Keresztény Tisztviselők Egyesülete és az egyházközség adományai biztosították. A Kinizsi Pál Altisztképző Intézet növendékei munkájukat ajánlották fel a nemes ügy érdekében. A káptalan tagjai és Czapik Gyula (1887–1956) veszprémi püspök (1939–1943) tartózkodó volt az építés ügyében, anyagilag nem támogatta a vállalkozást. Takács Károly olyan erővel, akarással és elszántsággal szerette volna megvalósítani tervét, hogy meggyőzte

A veszprémi Kálvária-domb északi oldala Rhé Gyula régészeti feltárása után 1931 őszén. Dr. Cholnoky Jenő örökítette meg a középkori templom és a 14 stációs kálvária akkori állapotát