XVII. Székelyföldti Geológus Találkozó - kirándulásvezető, kivonatok by Bartha István Róbert

XVII. Székelyföldi Geológus Találkozó XVII th Geologist meeting of Szeklerland A XVII-lea întâlnire a geologilor în Ținutul Secuiesc

Székelykeresztúr 2015. október 22-25.

LÁTNIVALÓK A VÁROSBAN ÉS KÖRNYÉKÉN 1

Gyárfás-kúria és Pető -körtefa 3

Pető legendai sírja a timafalvi temetőben 4 Molnár István Múzeum 5

Ugron-kastély Fiatfalván 6

A Jézuskiáltó

Római katolikus műemlék templom

XVII. Székelyföldi Geológus Találkozó XVII th Geologist meeting of Szeklerland A XVII-lea întâlnire a geologilor în Ținutul Secuiesc

Székelykeresztúr 2015. október 22-25.

XVII. Székelyföldi Geológus Találkozó Székelykeresztúr, 2015. október 22-25.

KIVONATOS FÜZET ÉS A SZAKMAI KIRÁNDULÁS MEGÁLLÓINAK RÖVID ISMERTETÉSE SZERVEZŐK: BARTHA István Róbert (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest) DÉNES Szilárd (Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) JÓZSA Sándor (ROMGAZ Rt., Székelykeresztúr) NAGY Orsolya Réka (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest) TÓTH Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvár) SZŐCS Emese (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest) Koch Antal Földtani Társaság, Kolozsvár www.foldtan.ro

PARTNEREK: Székelykeresztúr város Önkormányzata

Molnár István Múzeum

www.keresztur.ro

www.mimuzeum.ro

Berde Mózes Unitárius Gimnázium

Keresztúr-szék múzeuma

www.berdemozes.ro

TÁMOGATÓK

www.geo-tech.ro

www.bgazrt.hu

Szerkesztette: Bartha István Róbert Dénes Szilárd Nagy Orsolya Réka Sándor-Zsigmond Ibolya Szőcs Emese

Kiadja/Editat: Koch Antal Földtani Társaság Societatea Geologică Koch Antal Cluj-Napoca, Str. Azuga, Nr. 3/29 Jud. Cluj Nyomtatta/Tipărit: F&F International S.R.L. Editura și Tipogra e 535500 Gheorgheni Str. Dr. Jakab Antal, Nr. 4. Jud. Harghita

Felelős szerkesztő: Bartha István Róbert © Minden jog fenntartva: A szerzők, a szerkesztők és a Koch Antal Földtani Társaság részére, valamint: Címlapfotó: Mihálydeák Antal Térképek: Google Maps and Earth (Google Inc.) Institutul Geologic al României ISBN 978-606-8352-63-3

A kéziratok tartalmáért a szerző teljes felelősséggel tartozik! A szervezők fenntartják a programváltoztatás jogát!

TARTALOMJEGYZÉK Székelykeresztúr térképe, a találkozó helyszínei és a fontosabb látnivalók ............................................................................ 4 Program .................................................................................................................................................................................................. 5 Kirándulásvezető .................................................................................................................................................................................. 6 Kivonatok A beregszászi járás természeti erőforrásai és geoturisztikai lehetőségei Berghauer Sándor, Ésik Zsuzsanna, Gönczy Sándor ............................................................................................................................... 25 Új eredmények az Erdélyi-medence pannóniai brakkvízi csiga- és kagylófaunájának vizsgálatában Botka Dániel, Dávid Ildikó, Magyar Imre ................................................................................................................................................ 28 Szarmata korú ősmaradványok a Puskás Ferenc Stadion területén mélyült BH8. számú fúrás rétegsorából Csoma Vivien .......................................................................................................................................................................................... 32 Az „Elveszett Világ” Természetvédelmi, Turista és Barlangász egyesület tevékenységei a Vargyas-szoros természetvédelmi területen

Demeter Zoltán-Béla, Dénes Ildikó ........................................................................................................................................................ 34 A lepusztulás előrehaladottságának vizsgálata a Kelemen–Görgényi–Hargita hegyvonulat területén Farkas Attila ........................................................................................................................................................................................... 38 Adalékok a Kárpátaljai-síkság miocén ősföldrajzához Gönczy Sándor, Kozák Miklós ................................................................................................................................................................. 42 A kárpátaljai magmás képződmények radiometrikus koradataihoz kapcsolódó problémák Gönczy Sándor, Kozák Miklós ................................................................................................................................................................. 46 A Csomád utolsó robbanásos kitöréseinek új tefrosztratigráfiai eredményei Karátson Dávid, Wulf, Sabine, Veres Daniel, Magyari Enikő, Gertisser Ralf, Király Edit, Timár Alida, Novothny Ágnes, Telbisz Tamás, Szalai Zoltán, Appelt Oona, Jánosi Csaba, Bormann Marc ..................................................................................................................... 50 Somogyi gyepvasércek genetikája és osztályozása Kercsmár Zsolt, Thiele Ádám .................................................................................................................................................................. 53 Tanösvények a környezeti nevelésben és a geoturizmusban Kéri András, Ballabás Gábor, Dömsödi Áron .......................................................................................................................................... 55 Új eredmények a Csomád (Dél-Hargita) és környezetében feláramló fluidumok és gázok eredetével kapcsolatosan Kis Boglárka Mercédesz, Harangi Szabolcs, Palcsu László ...................................................................................................................... 58 Erdélyre vonatkozó, 19. századi földtani térképek topográfiai alapjainak vizsgálata Korodi Enikő, Bartos-Elekes Zsombor, Rus Ioan, Haidu Ionel ................................................................................................................. 61 Új eredmények a magyargyerőmonostori középső-eocén (bartoni) Nummulites perforatus-os összlet képződéséről Kövecsi Szabolcs Attila, Silye Lóránd, Less György, Filipescu Sorin ........................................................................................................ 64 Ammónioalunit és adranosit-Al, új ásványfajok a pécs-vasasi égő széntelepekről Lovász Anikó, Szabó Dávid, Weiszburg Tamás, Szakáll Sándor, Kristály Ferenc .................................................................................... 67 Az MFV múltja, jelene, jövője Páll Dávid Gergely, Veres Zsolt ............................................................................................................................................................... 69

Geoturizmus Sóvidéken Pál Zoltán ............................................................................................................................................................................................... 70 Rétegtan ínyenceknek Pálfy József ............................................................................................................................................................................................. 71 A Rétyi Nyír természetvédelmi terület vízháztartási problémái Papucs András, Pap Endre ...................................................................................................................................................................... 73 Új módszerek a tengeri sünök kutatásában Polonkai Bálint, Görög Ágnes, Bodor Emese Réka ................................................................................................................................. 75 A talajhőmérsékletek jellemzői Marosvásárhelyen Rusz Ottilia ............................................................................................................................................................................................. 77 Asociația CARPATERRA Egyesület …a természetért és az emberekért Soós Ildikó, Iacomir Mihail, Cantor Cătălin ............................................................................................................................................. 81 A korondi hüllőfosszíliák mint őskörnyezet indikátor fajok Sos Tibor, Tóth Attila .............................................................................................................................................................................. 84 Negyedidőszak végi tőzegterületek paleoökológiai elemzése – környezettörténeti vizsgálatok erdélyi lápokon Sümegi Pál, Jakab Gusztáv, Sümegi Balázs Pál, Tóth Attila, Demeter László, László Keve, Győrfi Zalán, Bencze Ünige, Papucs András, Ambrus László, Frink József, Benkő Elek ................................................................................................................................................ 86 A vulkáni fácies fogalma és alkalmazhatósága a Keleti Kárpátok neogén vulkáni vonulatában Szakács Sándor, Seghedi Ioan ................................................................................................................................................................ 88 Késő-miocén ősvízrajz Észak-Somogyban 3D szeizmikus adattömb alapján Szilágyi Zsanett, Karancz Szabina .......................................................................................................................................................... 90 Természetvédelmi és földtani értékek a Csomád-Bálványos Natura 2000 területen Tamás Réka, Hegyeli Attila .................................................................................................................................................................... 92 A Vajdavár-hegység földtudományi értékei Veres Zsolt .............................................................................................................................................................................................. 94 Freiherr zu Racknitz drezdai ásványgyűjtő levelei Teleki Domokosnak Viczián István ......................................................................................................................................................................................... 97 A kolozsvári földtani oktatás kiemelkedő személyiségei a 20. században Wanek Ferenc ......................................................................................................................................................................................... 99

HALADJON EZEN AZ ÚTVONALON TOVÁBB 3 KM-T.

250m

SZÉKELYKERESZTÚR TÉRKÉPE, A TALÁLKOZÓ HELYSZÍNEI ÉS A FONTOSABB LÁTNIVALÓK

PROGRAM CSÜTÖRTÖK (OKTÓBER 22.) Érkezés és szálláshelyek elfoglalása 16:00 – 20:20 Regisztráció: Barna Vendégház, Berde Mózes Unitárius Gimnázium (BMUG), Kúria Vendégház PÉNTEK (OKTÓBER 23.) 08:00 − 09:00 Reggeli a szálláshelyeken 09:00 − 10:00 Molnár István Múzeum meglátogatása 11:00 – 19:00 Szakmai és kultúrtörténeti kirándulás 20:00 – „Bográcsparty” SZOMBAT (OKTÓBER 24.) 08:00 − 09:00 Reggeli a szálláshelyeken és regisztráció a BMUG előterében Tudományos dolgozatok bemutatása. Helyszín: BMUG I. emelet, I. és II. termek I.terem 09:00 − 09:30 Megnyitó 09:30 − 11:00 Plenáris előadások 09:30 – 10:00 Pálfy J. - Rétegtan ínyenceknek 10:00 – 10:30 Wanek F. - A kolozsvári földtani oktatás kiemelkedő személyiségei a 20. században 10:30 – 11:00 Szakács S., Seghedi I. - A vulkáni fácies fogalma és alkalmazhatósága a Keleti Kárpátok neogén vulkáni vonulatában 11:00 – 11:15 Kávészünet 11:15 – 11:30 Botka D., Dávid I., Magyar I. - Új eredmények az Erdélyi-medence pannóniai brakkvízi csiga- és kagylófaunájának vizsgálatában 11:30 – 11:45 Csoma V. - Szarmata korú ősmaradványok a Puskás Ferenc Stadion területén mélyült BH8. számú fúrás rétegsorából 11:45 – 12:00 Karancz Sz., Szilágyi Zs. - Késő-miocén ősvízrajz Észak-Somogyban 3D szeizmikus adattömb alapján 12:00 – 12:15 Polonkai B., Görög Á., Bodor E. R. - Új módszerek a tengeri sünök kutatásában 12:15 – 12:30 Sos T., Tóth A. - A korondi hüllőfosszíliák mint őskörnyezet indikátor fajok II.terem 11:15 – 11:30 Kis B. M., Harangi Sz., Palcsu L. - Új eredmények a Csomád (Dél-Hargita) és környezetében feláramló uidumok és gázok eredetével kapcsolatosan 11:30 – 11:45 Lovász A., Szabó D., Weiszburg T., Szakáll S., Kristály F. - Ammónioalunit és adranosit-Al, új ásványfajok a pécs-vasasi égő széntelepekről 11:45 – 12:00 Karátson D., Wulf S., Veres D, Magyari E, Gertisser R., Király E., Timár A., Novothny Á., Telbisz T., Szalai Z., Appelt, O, Jánosi Cs., Bormann, M. A Csomád utolsó robbanásos kitöréseinek új tefrosztratigrá ai eredményei 12:00 – 12:15 Kercsmár Zs., Thiele Á. - Somogyi gyepvasércek genetikája és osztályozása 12:15 – 12:30 Gönczy S. , Kozák M. - A kárpátaljai magmás képződmények radiometrikus koradataihoz kapcsolódó problémák 12:30– 14:00 Ebéd (BMUG Ebédlője) I.terem 14:00 – 14:15 Sümegi P., Jakab G., Sümegi B. P., Tóth A., Demeter L., László K., Győr Z., Bencze Ü., Papucs A., Ambrus L., Frink J., Benkő E. - Negyedidőszak végi tőzegterületek paleoökológiai elemzése – környezettörténeti vizsgálatok erdélyi lápokon 14:15 – 14:30 Farkas A. - A lepusztulás előrehaladottságának vizsgálata a Kelemen–Görgényi–Hargita hegyvonulat területén 14:30 – 14:45 Kövecsi Sz. A., Silye L., Less Gy., Filipescu S. - Új eredmények a magyargyerőmonostori középső-eocén (bartoni) Nummulites perforatus-os összlet képződéséről II.terem 14:00 – 14:15 Rusz O. - A talajhőmérsékletek jellemzői Marosvásárhelyen 14:15 – 14:30 Korodi E., Bartos-Elekes Zs., Rus I., Haidu I. - Erdélyre vonatkozó, 19. századi földtani térképek topográ ai alapjainak vizsgálata 14:30 – 14:45 Viczián I. - Freiherr zu Racknitz drezdai ásványgyűjtő levelei Teleki Domokosnak 14:45 – 15:00 Kávészünet és a poszterek bemutatása 14:45 – 14:50 Berghauer S., Ésik Zs., Gönczy S. - A beregszászi járás természeti erőforrásai és geoturisztikai lehetőségei 14:50 – 14:55 Gönczy S., Kozák .- Adalékok a Kárpátaljai-síkság miocén ősföldrajzához I.terem 15:00 – 15:15 Kéri A., Ballabás G., Dömsödi Á. - Tanösvények a környezeti nevelésben és a geoturizmusban 15:15 – 15:30 Pál Z. - Geoturizmus Sóvidéken 15:30 – 15:45 Demeter Z. B., Dénes I. - Az „Elveszett Világ” Természetvédelmi, Turista és Barlangász egyesület tevékenységei a Vargyas-szoros természetvédelmi területen 15:45 – 16:00 Tamás R., Hegyeli A. - Természetvédelmi és földtani értékek a Csomád-Bálványos Natura2000 területen 16:00 – 16:15 Veres Zs. - A Vajdavár-hegység földtudományi értékei 16:15 – 16:30 Kávészünet 16:30 – 16:45 Soós I., Iacomir M., Cantor C. - Asociația CARPATERRA Egyesület …a természetért és az emberekért 16:45 – 17:00 Páll D. G., Veres Zs. - Az MFV múltja, jelene, jövője 17:00 – 17:15 Papucs A., Pap E. - A Rétyi Nyír természetvédelmi terület vízháztartási problémái 17:15 – 17:30 Vincze P.- A földtudományi természeti értékek védelme Magyarországon 20:00 – Állófogadás (Bon ni Étterem) VASÁRNAP (OKTÓBER 25.) 09:00 − 10:00 Reggeli a szálláshelyeken

XVII. Székelyföldi Geológus Találkozó Földtani és kultúrtörténeti kirándulás Field Trip Guidebook

Szerkesztette: Bartha István Róbert Nagy Orsolya Réka Sándor-Zsigmond Ibolya Szőcs Emese

SZÉKELYKERESZTÚR MÚLTJÁNAK RÖVID ISMERTETŐJE A Keresztúr város, Keresztúrfalva és Timafalva egyesítéséből létrejött Szitás- vagy Székelykeresztúr a Nagy-Küküllő és a Gagy pataka összefolyásánál, 390-395 m tengerszint feletti magasságon fekszik. A Küküllő északi oldalán, az ártérből enyhén kiemelkedő háton elterülő települést kiterjedt szántóföldek és kertek övezik. A Keresztúr magasságában medenceszerűen kiszélesedő Küküllő-völgyet északról és délről 5-600 m magas dombsor szegélyezi. Az északi dombsort tágasabb völgyek (Hosszúaszó, Gagy és Fehér Nyikó völgye) tagolják. Az agyagos, gyakran suvadásos domboldalakon a szántóföldek mellett kisebb legelőket és kisebb erdőket, a délre néző oldalakon, mindenekelőtt az 535 m magas Jézuskiáltó oldalán, szőlőt találunk. A környék legjelentősebb ásványi kincse a földgáz, melynek feltárása és kitermelése folyamatos. Egyéb kitermelhető ásványi kincse a tégla és a cserép készítésére alkalmas agyagok, valamint a Küküllő medréből származó, az építőiparban felhasználható kavics és a homok. Jelentős értéket képvisel még a sósvíz, melynek hasznosítása a Sóskút fürdőben már a régebbi időkben is jelentős volt. Székelykeresztúr területén a Maros egyik legnagyobb mellékfolyója, a Nagy-Küküllő folyik keresztül, két jelentősebb mellékfolyó ömlik itt bele, a Fehér Nyikó és a Gagy pataka. Természetes állóvíz területünkön nincs, a Hosszúaszó völgyében a patak elgátolásával 11 hektár kiterjedésű mesterséges tavat létesítettek a tavaszi nagyvizek visszatartása céljából, amely mint halastó is hasznosított. A tíz faluval határos város összterülete közel 5000 hektár, a város körül festői szépségű dombok emelkednek. Északon az 505 m magas Jézuskiáltó és a Hosszúaszó (527 m), északnyugaton a Görgény-tető (611 m), délen a Várhegy (616 m), az Omlás, a Falbükk és a Felhágó. A város fölé magasodó Jézuskiáltó hegyen az első világháború 144 keresztúri áldozatának emlékére keresztet állítottak. Katolikus egyházi jegyzőkönyvből (canonica visitatio – 1821) ismert, hogy a 19. század első harmadában már kérték a Jézuskiáltó hegyén a „régen volt fakereszt visszaállítását”. A hegy kereszttel való megjelölése tehát legalább 200 éves, de ennél minden bizonnyal jóval régebbi. Keleten Rugonfalva, a 2004-ben Keresztúrhoz csatolt Betfalva és Kisgalambfalva, délen Felek, Szederjes, nyugaton Újszékely, Alsóboldogfalva, Székelyszenterzsébet, északon Kissolymos, Szentábrahám és Csekefalvához tartozó területek határolják. A szomszédos falvak azokhoz a községekhez tartoznak, amelyek részben a Székelykeresztúri Kistérség régiót alkotják. Az 1926-ban Székelykeresztúrhoz csatolt Fiatfalva ma sem épült teljesen össze a várossal. A napsütésben gazdag, kedvező éghajlat, a széles folyóvölgy alkalmassá tette vidékünket a földművelésre, egyben lehetőséget biztosított az őskori ember itteni megtelepedésének is. Ennek legkorábbi nyomai mintegy 7.000 évvel ezelőttről, a korai neolitikum idejéből származnak. Őseink feltehetőleg a XI. században jelentek meg a vidéken, a tatárjárás előtt 1241-42ben már kő- és téglatemplomuk volt. Nem véletlen tehát, hogy helységünk Sancta Crux, azaz Szent Kereszt néven történő első írásos említésekor, 1332-ben a keresztúri Jakab pap zette e tájegység legnagyobb pápai tizedét, 23 báni dénárt. Székelykeresztúr mezővárosként (oppidumként) való első okleveles említése 1459-ben tűnik fel, és ekkor már az önálló Keresztúrszék, később pedig Keresztúr úszék központja. Székelykeresztúr piacutcás főtere a késő középkori Keresztúr város településmagja volt. A piactérbe egyetlen utca, a Gagy mente falvai felől ide vezető országút, a Csekefalvi utca torkollik. A régészeti eredmények arra utalnak, hogy Keresztúr már a 14. század első felében a mezővárosi fejlődés útjára lépett. Kiterjedése ekkor már jóval túllépte bármelyik közeli falusi települését, a leletek ugyanakkor a korabeli falusi szintet meghaladó ipari tevékenységről árulkodnak: a vasfeldolgozás, színesfém-feldolgozás, valamint bőr- és csontmegmunkálás nyomait észlelte a kutatás, miként a helyi fazekasság leleteire is fel gyelt. 7

A mai kisvárost három település – Keresztúrfalva, Keresztúr /mező/város és Timafalva – 1884-ben történt végleges egyesítése hozta létre. Ehhez csatlakozott a jelenkorban a szomszédos Fiatfalva és Betfalva. A város névadója a Szent Kereszt, amit a középkorban szokás volt urazni, „Kereszt Úr”-ként emlegetni, a „székely” előnevet a történelmi Magyarország közel félszáz hasonló nevű településének megkülönböztetési igénye ragasztotta a névhez. Az itt élő szitakészítők nagy számának köszönhetően általánosan Szitáskeresztúrnak is nevezték, bár hivatalosan sosem volt a neve Szitáskeresztúr. A szitásmesterség, amellyel legalább 70-80 család foglalkozott a 19. század folyamán, a 20. század közepére teljesen kihalt. Fontos megjegyezni, hogy Székelykeresztúr jelentős vásártartó hely volt, előbb két, majd a 19. század első felében még két országos vásár tarthatási joga volt, és a mezőgazdaságát illetően nagyon fontosak voltak a 19. század közepétől kezdődően tartott tenyészállatkiállítások és vásárok is. 1793-ban alapították az Unitárius Gimnáziumot, amely nemcsak Keresztúr és környéke, hanem a Székelyföld jelentős részének fontos oktatási intézményét képezte. 1870-ben Állami Tanítóképző kezdi meg itt működését, amely, az 1955-ös megszűnéséig, tehát fennállása 85 éve alatt több mint 2129 tanítót bocsátott ki falai közül, zömében magyar tanítókat. Székelykeresztúron négy felekezetnek van temploma: katolikus, református, unitárius és ortodox. Ez utóbbit 1938-ban építették. Fiatfalván az unitárius és a református felekezet közösen használja az egyetlen templomot, milyen szép példája a vallási türelemnek és megbékélésnek. A Timafalvi temetőben található Pető legendás sírja. A Gyárfás kúria kertjében pedig látható még Pető körtefája. Az utat a síremlékig jelzőtáblák mutatják a főúttól kezdődően. Innen fel lehet jutni a domb tetején álló kőkereszthez, a Jézuskiáltóra. A közeli Sóskúton természeti gyógyforrások találhatók, amit már a múltban is egészségügyi célokra használtak, emellett a városiak egyik kedvelt kiránduló, illetve sétáló helye.

LÁTNIVALÓK A VÁROSBAN ÉS KÖRNYÉKÉN Gyárfás-kúria és Pető -körtefa Az egykori keresztúrfalvi kiterjedt telken már a késő középkorban valamelyik keresztúri primor családnak az udvarháza állt. A ma is meglévő kúriát a Wesselényi-család valamelyik sarja építtette, a főlépcső fölött elhelyezett kőtábla tanúsága szerint három ízben: 1728-ban, 1746-ban és 1788-ban. Előbb Kemény-kúria néven volt ismert, később az utolsó tulajdonosról Gyárfás-kúriának nevezték el. A székelykeresztúri Gyárfás-kúria nevezetes Pető -emlékhely, hiszen 1849. július 30-án, a fehéregyházi csata előestéjén itt vacsorázott Pető Sándor, és a vacsorát követően majdnem éjfélig volt a kúriát bérlő Varga család vendége. Ennek a történelmi ténynek állít emléket a ház falán 1928-ban elhelyezett márványtábla és a 2005. március 15-én megnyílt Pető emlékszoba. A kúria kertjében áll a körtefa, amely alatt a vacsorát követően a vendéglátó Varga család tagjaival és annak vendégeivel néhány órát eltöltött Pető Sándor. Molnár István Múzeum A Székelykeresztúri Múzeum 1997-től az alapító dr. Molnár István néprajztudós nevét viseli, akinek bronz mellszobra, Györ Sándor karcagi szobrászművész alkotása a múzeum udvarán áll. Az 1946-ban alapított múzeum látnivalói, a szabadtéri néprajzi részlegen berendezett székely házak, egy 1853-as kecseti és egy 1780-as tarcsafalvi lakóház, gazdasági épületek, népi ipari szerkezetek, székelykapuk, a város – Szitáskeresztúr – névadó iparát őrző szitásműhely, természetrajzi gyűjtemény, korszerű régészeti-helytörténeti kiállítás, valamint időszakos képzőművészeti tárlatai számos látogatót vonzanak. A Székelyföld egyik leggazdagabb múzeumában több mint százezer tárgyat őriznek. 8

Római katolikus műemlék templom Székelykeresztúr középkori műemlék temploma a piactéren (Szabadság tér) áthaladó főúttól 60 m-rel délre helyezkedik el. A Szent kereszt tiszteletére emelt plébániatemplom búcsúját a Szent kereszt feltalálása (május 3.), illetve felmagasztalása (szeptember 14.) ünnepén egyaránt megtartották. Első írásos említése 1333-ból származik s a reformáció előtti, utolsó ismert plébánosának nevét 1548-ban jegyezték fel. A legkorábbi templommaradványt a templomhajó hosszfalainak román kori alsó része képviseli. Ennek korát a kutatás a 13. századra feltételezte. A templom körül feltárt alapfalak egy második építési szakaszhoz tartoznak, amely a 13. század végétől a 14. század közepéig tartott, és amelynek tervezett épülete egy nyugati toronypáros, háromhajós, támpillérekkel körbefogott bazilika volt. A többször átalakított épület hajóból, hosszú, gótikus szentélyből és a 18. századi nyugati homlokzatba foglalt barokk toronyból áll. A szentély két oldalán egy-egy sekrestye helyezkedik el. A templom 1904-es renoválása, majd az 1968-as nagyjavítás alkalmával a hajófalon falképtöredékek kerültek elő. Pető legendai sírja a timafalvi temetőben A keresztúri Pető -kultusz sajátos hajtása a Pető -sír a városi temetőben. 1902 óta, amióta a lelkes helyszeretet létrehozta és a néphit táplálja, a legendai sír Székelykeresztúr egyik legjelentősebb zarándokhelye. A keresztúri legendai sír az egyetlen a világon, amelynek sírkövén Pető Sándor neve áll. Rajta mindig virág és koszorú van. Felirata ennyi: „Pető 1849. július 31. – 1902. okt.25.” A két dátum a költő eltűnésének és a legendai sír felállításának napját jelzi. Ugron-kastély Fiatfalván A kastély Fiatfalva nyugati felén épült, egy már a 16. században meglévő régimódi „kő udvarház vagyis kastély”-nak nevezett építmény helyén. Az évszázadok során több tulajdonos birtokolta, a Gerébek, Székely Mózes, Huszárok, Nemesek, Tormák, Bethlenek, Mikók és Ugronok. Atya sága révén gyerekkorában többször is megfordul itt zágoni Mikes Kelemen, a Törökországi levelek írója. A ma is álló épületet 1817 körül Mikó Miklós építtette. A kastély parkjában még láthatóak évszázados fák, a hajdani arborétum néhány megmaradt példánya. A Jézuskiáltó A város északi felén egy 535 m magas domb emelkedik, a tetején kereszttel. A magaslatról letekintve, Székelykeresztúr csodálatos panorámája tárul a szemünk elé. A hegy nevének eredetét a legenda azzal magyarázza, hogy a hegyen a hagyomány szerint már a XIII. században kápolna emelkedett, és a tatár meg más betörések alkalmával az odamenekült lakosság Jézus nevének a kiáltásával hárította el a veszedelmet. Az erős visszhang elriasztotta a támadókat, azt hallva a tatárok azt gondolták, hogy a lakosság nagy haderővel közeledik, s így visszafordultak. A középkori kápolna létét a legendán kívül semmi más nem igazolja. Az írott források tükrében a város fölé magasodó hegy kereszttel való megjelölése legalább 200 éves.

FÖLDTANI BEVEZETŐ Krézsek Csaba 2005-ös PhD dolgozatában részletesen ismerteti az Erdélyi-medence keleti részén található pannóniai üledékek képződési viszonyait. Az alábbiakban a fenti munkára alapozva mutatjuk be a kirándulás szempontjából releváns részeket. A pannóniai üledékek 9 fácies egysége különíthető el. Ezek legtöbbje tengeralatti gravitációs tömegmozgással (zagyár, törmelékár) keletkezett, néhány – leginkább Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc) közelében – pedig kontinentális, folyami üledékképződés során jött létre. A többségében homokos képződmények nyugati irányba csökkenő szemcsemérete a Keleti-Kárpátokat valószínűsíti forrásterületként. A mélytengeri törmelékkúpok építőelemei a lebenyek, míg az ezeket tápláló nomtörmelékes delták prodeltából, delta frontból, delta síkságból állnak. A Gilbert típusú delták építőelemei a bottomsetek, foresetek és topsetek. A sekélyvízi fáciesek csak azokon a részeken maradtak meg, ahol pliocén vulkanitokkal voltak fedve. A szarmata végén bekövetkezett relatív tengerszintesés következtében a legyeződelták (fan delta) a medence központja fele progradáltak, míg a mélyebb részeken mélytengeri törmelékkúpok keletkeztek. A környező hegyvonulatok kiemelkedése miatt bekövetkezett Paratethys elzáródását az endemikus pannóniai fauna megjelenése jelzi. A kora-pannóniai disztális rámpa agyagos üledékei befedik a szarmata végi folyami konglomerátumokat. Ezekre Máréfalvától (Satu Mare) nyugatra homokos legyeződelta üledékek települnek. Ezek a fandelták agyagos mélytengeri törmelékkúpokat táplálnak [Nyárádszentbenedek (Murgești), Kebeleszentivány (Ivănești)]. A durva konglomerátumok diszkordánsan települnek az alsó-pannóniai delta fáciesekre, a mélyekre pedig konkordánsan. Durva konglomerátumok a bevágott völgyekben jelennek meg. A homokos folyami- és delta üledékek a konglomerátumokra települnek. Ezzel egyidőben a mélymedencében agyagos mélytengeri törmelékkúpok keletkeznek. A leg atalabb pannóniai üledékek az Oroszhegy (Dealu) környékén feltáruló kavicsos üledékek.

I. MEGÁLLÓ: MÉLYVÍZI TÖRMELÉKKÚP A Gagyot (Goagiu) Kismedesérrel (Medișoru Mic) összekötő, 136B jelű országút jobb oldalán, az erdő alatt található kirándulásunk első megállójának feltárása. Már távolról is jól látható a kb. 10–15 m magas és 20–25 m széles feltárás litológiája (1.ábra). A maximum 1–1,5 m vastag, párhuzamos rétegeket kavicsos homok, homok és agyag alkotja, távolról nem gyelhetőek meg markáns, nagy reliefű eróziós felületek. A néhány m vastag durvább szemcsés rétegcsoportokat vékonyabb, néhány cm vastag agyag-, kőzetlisztes agyagrétegek választják el egymástól. Közelebbről megvizsgálva változatos sziliciklasztos litológia gyelhető meg. Ahogyan az (A) szelvényen is látszik, a feltárás bal szélének alján, a normál gradált, agyagkavicsokban gazdag, kavicsos homokrétegekre eróziós talppal települ egy igen kaotikus litológiájú rész. Az agyagkavicsokat, homokkő darabokat, valamint a különböző méretű és anyagú kavicsokat és kőzetdarabokat tartalmazó összlet mátrixát agyagos homok alkotja. Továbbá meg gyelhetőek benne elszórtan széndarabok, illetve ritkán egy-egy kagylóhéjtöredék is. A rétegsor többi részére a már említett jól rétegzett, normál gradált kavicsos homok-, homok-, illetve agyagrétegek jellemzőek. Közelebbről megvizsgálva a réteghatárokat láthatjuk, hogy azok legtöbb esetben eróziósak. A rétegek belső szerkezete nem túl változatos, a gradált réteg felsőbb, nomabb szemcsés részén elszórtan kereszt- és síklemezesség gyelhető meg. Az agyagkavicsok gyakran az alsó réteghatárhoz közel, ritkábban a teljes rétegben elszórtan jelennek meg. A rétegek sok esetben szerkezetmentesek (masszívak), illetve összeolvadóak (a réteghatárok nehezen követhetőek, vagy teljesen megsemmisültek). A 125 mikron szemcseméret fölötti iszapolási maradékban csak elvétve találunk – nem túl jól megőrződött – mikrofosszíliákat, amely társaságot kizárólag a kagylósrákok csoportja képezi. Az egyedek többségét sima vázú, a pannóniai korra jellemző Candona nemzetség képviselői – C. (Lineocypris) puppini, C. (Zalanyella) buchii? KRISTIĆ − alkotják, ritkán a díszített Hemicytheria sp. egyedei is felbukkannak. A meg gyelt fáciesegyüttesekből a sziliciklasztos rétegsor képződési környezetére következtethetünk. A normál gradált rétegek, a feltépett agyagkavicsok, az eróziós felszínek és az üledékszerkezetek egy gravitációs tömegmozgással létrejövő üledéksorról árulkodnak.

ÉK D

C B

2m 1.ábra: A szénégető telep mellett, az erdő aljában található feltárás panoráma képe, rajta a vizsgált szelvények.

I. MEGÁLLÓ: MÉLYVÍZI TÖRMELÉKKÚP A környező területen végzett modern szemléletű szedimentológiai vizsgálatok szintén alátámasztják meg gyeléseinket. A Krézsek ( 2005) által, a terület hasonló fáciesegyüttesű kőzeteire kidolgozott őskörnyezeti rekonstrukcióját gyelembe véve, az I. megálló feltárásának üledékét nagy sűrűségű zagyárak hozhatták létre. A medence peremétől a lejtőn haladva, a mélyvíz irányába mozgó zagyárak törmelékkúpokat hoztak létre (7. ábra. az összefoglalóban). Egy ilyen törmelékkúp üledékét láthatjuk a feltárásban. D 2.ábra: A I. megálló feltárásának szedimentológiai szelvényei, amelyek bemutatják a rétegsorra jellemző szemcseméretváltozást és a meg gyelt üledékszerkezeteket. A számokkal jelölt részek fotói megtekinthetőek a következő oldalon található fotótáblán.

A 2

5 4 3

s fc

gran cobb

clay

s fc

gran cobb

clay

s fc

gran cobb

clay

kavicsos homok

keresztlemezesség

vertikális járat

agyagkavicsok

síklemezesség

csuszamlás

I. MEGÁLLÓ: MÉLYVÍZI TÖRMELÉKKÚP 2 Homokos agyag mátrixban úszó homokkő,

vátozatos összetételű kavics, mészkő és szervesanyag törmelék.

Gravitációs tömegmozgás során deformálódott üledékek települnek jól rétegzett homokkőre.

10 cm

20 cm

3 Síklemezes homokra települő nomszemcsés keresztlemezes homok. 4

Masszív, normál gradált, durva-aprószemcsés homok

5 cm 5 Eróziós talpú, durvaszemcsés, masszív homokréteg, agyagkavicsokkal.

10 cm 6 Eróziós felületre települő normál gradált, masszív darakavics réteg.

20 cm 7

Sík- és keresztlemezes, kőzetlisztes nomhomok

20 cm 8

10 cm 13

Síklemezes homokba mélyülő vertikális járatok.

5 cm

3.ábra: Az útbevágásban található feltárás panorámaképe, jelölve rajta a fontosabb eróziós felszínek, réteghatárok, valamint a vizsgált szelvények helye.

II. MEGÁLLÓ : MÉLYVÍZI CSATORNA

II. MEGÁLLÓ: MÉLYVÍZI CSATORNA

gran cobb

clay

gran cobb

clay

gran cobb

clay

Székelykeresztúrtól kb. 15 km-re található a 136B és 135 jelű utak kereszteződése. Itt található a földtani kirándulás második megállója. A több mint 200 m hosszú és legalább 20 méter magas feltárás nagyon látványos módon mutatja be a pannóniai sziliciklasztos üledékek jellegzetes szedimentológiai tulajdonságait. A réteghatárok horizontjai a feltárás teljes hosszában végigkövethetőek, jellegzetes elvégződéseik jól tanulmányozhatóak. Ez igen fontos tulajdonság, hiszen a rétegek oldalirányú folytonossága árulkodó bélyeg lehet az üledékképződés körülményeiről. Az előző feltáráshoz hasonlóan, jól fejlett ciklusos rétegsor gyelhető meg, viszont már távolról is jól látható a különbség az előző feltáráshoz képest. A C Ez nem más, mint a már említett oldalirányú 4.ábra: elvégződések és a kiékelődés. Egy másik fontos A II. megálló feltárásának tulajdonság a rétegkötegeken belül gyelhető szedimentológiai meg. A kötegek vastagságának változása jól szelvényei. észlelhető két markáns eróziós felület között, ugyanis a rétegvastagság felfele egyre inkább csökken. A homokrétegek és kötegek közé agyagrétegek települnek, már távolról is kiemelve 7 a homokos részek vastagságát. Közelebbről megvizsgálva a feltárást, láthatjuk a felfele nomodó, jellemzően darakavics nom 6 szemcséjű, eróziós talpú turbidit rétegeket. A rétegeken belül számos üledékszer kezet gyelmeztet az összlet képződési környezetére. A durvább szemcséjű rétegeken belül kavicszsinórok B (C szelvény), imbrikált agyagkavicsok találhatóak (4. fotó), míg a réteghatárokon lángszerkezetek gyelhetőek meg (5. fotó). A nomszemcsés turbiditek sokszor szerkezetmentesek (2. fotó), de előfordulnak bennük sík- és keresztlemezes rétegformák is (lásd az A szelvény alsó részén). A kavicsos−homokos rétegek közé települő, jól 5 rétegzett, lemezes agyagok vastagsága változó (1. fotó). Az agyagos–kőzetlisztes rétegekbe sokszor egészen vastag, akár 15–20 cm durvaszemcsés, normál gradált lencsék is betelepülhetnek (3. fotó). A rétegekben talált mikrofauna-együttest kevés ostracoda, valamint néhány rosszul megőrződött, részben átkristályosodott – idősebb 3 rétegekből áthalmozódott – bentosz foraminifera, valamint az elszórtan jelenlévő, kisméretű, Globigerina nemzetségbe tartozó plankton egyed 2 alkotja. Az ostracodák az előző feltáráshoz hasonlóan alacsony fajszámmal és kis 4 egyedszámmal jellemezhetőek, amelyek esetén 1 szintén a pannóniai korszakban közönségesnek tekinthető, mélyvízi környezetre jellemző Candona sp., C. (Lineocypris) caudalis dominál, mellette Hemicytheria sp., Amplocypris acuta K RSTIĆ , valamint elvétve Hungarocypris hieroglyphica s fc s fc s fc MÉHES van jelen.

II. MEGÁLLÓ: MÉLYVÍZI CSATORNA Ebben a feltárásban is kétségkívül zagyárak üledékeit láthatjuk, erre utalnak az eróziós talpú, normál gradált rétegek, amelyekben felfedezhetőek a Bouma szekvenciák elemei is. A feltépett agyagkavicsok hossztengely szerinti imbrikálódása, valamint a láng- és labdaszerkezetek további bizonyítékai a gravitációs tömegmozgásoknak. Az üledékképződés folyamata és annak rátája elég nagy volt a már említett lángszerkezetek létrejöttéhez, valamint a szerkezetmentességet és az összeolvadó rétegeket eredményező rétegterhelési és víztelenedési folyamatok végbemeneteléhez. Annak megállapítása, hogy az említett rétegek a zagyárak mely szakaszára jellemzőek, már nem ennyire egyértelmű. Mivel nem látunk markáns, nagy reliefű eróziós felületeket, nem mondhatjuk, hogy a zagyár felső szakaszára jellemző összetett csatornakitöltéseket látjuk, viszont az a tény, hogy az előző feltárással ellentétben itt a rétegek laterálisan elvégződnek és eróziós felületekre kiékelődnek, mégis valamilyen csatornára enged következtetni. Ilyenek lehetnek pl. a mélyvízi törmelékkúpon kanyargó csatornák is. Ugyanakkor ennek egyértelmű bizonyítására szükséges lenne a csatorna gátját is látni, erre viszont a feltárás nem ad lehetőséget. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy az útbevágásban feltáruló rétegsor gravitációs tömegmozgás során, egy zagyár csatornájának az alsó szakaszán, vagy a törmelékkúp felső (proximális) szakaszán keletkezett.

Lemezes agyag, vékony kőzetliszt és homok betelepülésekkel.

Eróziós taplú, normál gradált, szerkezetmentes homok. Turbidit.

10 cm 3

Lencseszerű normál gradált kavics betelepülés.

10cm 5

50cm

Láng- és labdaszerkezetek normál gradált kavicsos homokban.

20cm

Összeolvadó rétegek, réteghatár mentén feltépett agyagklasztok.

III. MEGÁLLÓ: FOLYÓVÍZI MEDERKITÖLTÉS Az eltérőtől tovább haladva Etéd irányába, a 135A jelű megyei út jobb oldalán, az erdő aljában található földtani megállóink III. feltárása. A 10-15 m széles és kb. 10 m magas durvatörmelékes sziliciklasztos feltárás anyagát a kavics és görgeteg méretű klasztok jellemzik, melyek jól beazonosítható markáns eróziós felületekre települnek. A kavicsos sorozatot durvaszemcsés, néhol keresztrétegezett aprókavics és homok követi. A kavicsanyag irányítottsága nem egyértelmű, viszont a kavicsok elterjedése mindig az eróziós felületekhez kötődik. Az egymásba vágó, meder alakra emlékeztető eróziós felületeken megjelenő kavicsok mederpáncélként értelmezhetőek. Ahogyan a szelvényen is láthatjuk, a legalsó eróziós felületre települő kb. 1,5 m vastag kavicsos rétegben keresztrétegzés gyelhető meg, ez értelmezésünk szerint a rétegforma oldalirányú gyarapodásának tudható be. A jellegzetes rétegformák, az egymásba erodáló rétegek, valamint az oldalirányú gyarapodás mind a folyóvízi szállításra utalnak. Az eróziós felületek 1-1 medret képviselnek, amelynek alján mederpáncélként a nagyméretű kavicsok ülnek, ezt követik az apróbb kavicsból és homokból álló, oldalirányba épülő zátonyok. A már említett, a medencét feltöltő zagyár – Gilbert deltarendszer legfelső elemét látjuk ebben a feltárásban. A III. megállónk feltárásának rétegsora a delták topsetjén a delta üledékébe vágó, a durvaszemcsés anyagot a deltafront irányába szállító, időszakos és állandó folyómedrek üledékeit képviseli.

5.ábra: III. feltárás panorámaképe, kiemelve a feltárás alját alkotó konglomerátum.

1m 17

IV. MEGÁLLÓ: ÉNLAKA Énlaki unitárius templom A Firtos-hegy alatt települt falut a római castrum közelében és részben római faragványokból épített, kőfallal körülvett középkori templom uralja. Övpárkányokkal tagolt gúlasisakos tornyát, mely 1830–1833 között épült, a körbefutó cinteremfal fogja közre, s egy fedett folyosó köti össze a templom déli bejáratával. A kerítésfalban délen, közvetlenül a torony mellett, valamint északon nyílik egy-egy faragott fakapus bejárat. A templom belsejét középkori építése óta átalakították. A hajót 1668-ból való, szépen festett kazettás mennyezet fedi. Három kazettát szöveg tölt ki, az egyiken a festő rovásírással is megörökítette nevét: DEUT. VI. EGY AZ ISTEN — GEORGIUS MUSNAI DAKÓ. A hajó nyugati bejáratának ajtószárnyán hajdan hosszú felirat állt. Ma a szürke festés alól csak az 1737-es évszám sejlik. A hajó nyugati felében lévő fa orgonakarzat mellvédjének hosszú feliratából megtudjuk: CHORUS HICCE AEDIFICATUS EST AO. D. 1770 [...] PER MANUS ARTIFICIS GREGORII TOT. A klasszicista orgonaszekrényen az 1848-as évszám látható. A hajót és szentélyt vaskos falú, nyomott csúcsívű diadalív választja el, északi oldalához építve szószék áll, melynek koronája KÉSZÜLT 1758-ban, UJITTATOTT 1828. A szentély szintén kazettás mennyezetű, sötétkék festéssel, közepén ovális táblán ezt olvashatjuk: RENOVÁLTATOTT 1828-BA AMBURUS MIHÁLY CURATORSÁGÁBA. A mai padsorok 1861-ből valók. A papi pad felirata: KÉSZÜLT 1855. FÜLÖP MIHÁLY GONDNOKSÁGÁBA. A hosszú feliratot tartalmazó Úrasztala 1759-ből való. A toronyban két harangot találunk. A nagyobbikon ezt olvashatjuk: KÉSZÜLT AZ ÉNLAKI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG HIVEINEK ÁLDOZAT KÉSZSÉGÉBŐL 1925 ÉVBEN. FERROAGRICOLA NAGYSZEBEN. A kisebbiken: ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTETETT EZ HARANG AZ ÉNLAKI UNITÁRIA ECCLESIA KÖLTSÉGÉVEL AN. 1797 DIE 8 JUNII. 1870-ben a tornyot bádoggal, a templomot zsindellyel fedték be, ekkor épült a kettőt összekötő portikus is. A legutóbbi javításkor a sekrestye bejáratát záró falazatban az 18991900 közötti javítást megörökítő emlékiratra bukkantak, mely az akkori műemlékbizottság 600 koronás javítási segélyéről s az egyháztagok áldozatkészségéről emlékezik meg. 1927ben a templom általános javításakor a zsindelyfedelet cseréppel váltották fel, a támpilléreket beton fedlapokkal borították be.

V. MEGÁLLÓ: NEOGÉN VULKANOSZEDINEMT A Kelemen–Görgény–Hargita vulkáni ív kb. 9 millió éves aktivitása folyamán számos eﬀúzív, explozív és epiklasztos képződmény keletkezett. Lávafolyások, lávadómok, piroklaszt hullás és piroklaszt árak, blokk és hamuárak termékei építik fel a vulkáni láncot. A krátereket törmelékkúpok veszik körül, melyek áthalmozott vulkanoklasztitokból állnak. A kráterek lejtőin lerakódott laza anyagot leggyakrabban törmelék árak halmozták át szárazföldi, esetenként tavi környezetben. A törmelékárak (debris ow) üledékei vastag egységekből állnak, rosszul osztályozottak és nagyméretű blokkokat tartalmaznak. A lahar üledékekre jellemző, hogy vékony, heterogén folyási egységekből állnak, melyeknek eróziós aljuk és csatornáik vannak (Szakács és Seghedi, 1995). A Székelypálfalva (Păuleni) határában található feltárásban nomszemcsés alapanyagban néhány 10 cm átmérőjű vulkáni, ritkábban pedig üledékes kőzetek klasztjai láthatóak. Ezek többségében változatos megjelenésű andezitek, melyek legtöbbször lekerekítettek, ritkábban szögletesek. Ritkábban lemezes szerkezetet mutató agyagos kőzetek klasztjai is megjelennek, melyek méretei valamivel nagyobbak a vulkáni eredetű kőzetdaraboknál. Az üledék gyengén osztályozott, a klasztok nem érintkeznek egymással, kaotikus elrendeződésben jelennek meg. 18

A Székelypálfalva határában található vulkanoszediment feltárás.

1m VI. MEGÁLLÓ: A KECSETI TEMPLOM ÉS HARANGLÁB A Nyikó vize egyik jobb oldali mellékvölgyében, a Gada-patak felső és középső szakasza menti Kecset és Kisfalud római katolikus és unitárius falvak között fekvő református települések. Az első a mater, vagyis anyaegyház, a másik a lia, azaz leányegyház. Orbán Balázs helyszíni kutatása szerint Kecseten„a két csermely közti dombot régi templom koronázta, melynek lebontott anyagával építék a mostani új templomot”. A tudós báró közemlékezetre támaszkodó állítását több, időközben előkerült kőfaragvány erősíti meg, az 1838 és 1842 között épült új templom alapozásakor egy kőből faragott szenteltvíztartót fedeztek fel, az 1978-as renoválás alkalmával pedig az épület belsejében levert vakolat alatt négy darab, vályúzattal faragott kőtömböt találtak. Ezek a faragványok minden bizonnyal egy korábbi templom kövei lehetnek, ám középkori eredetük csupán feltételezhető. A keletelt, sokszögzáródású református kecseti templom a falu melletti dombon emelkedik, mellette az 1795-ből való fatorony. A templom nyugati és déli oldalán portikusokkal védett bejáratok nyílnak a lapos mennyezettel fedett, két fakarzattal ellátott templomba. A kecseti fatorony azon kevés számú erdélyi monumentális népi építkezési emlék közé tartozik, melyet pontosan adatolni tudunk; a megrendelők és a mesterek nevét az egyik ereszgerenda hordozza, a felirat szerint: „EZ FA TORNYOT ÉPITÖTTE CSIKFALVI CSOK JÁNOS A LÉCZEZÉSIG EGY SZEME S EGY KEZE LÉVÉN. / A PLÉHEZÉST, ZSINDELYEZÉST, DECKÁZÁST TARCSAFALVI SYLVESZTER GYÖRGY VÉGEZTE / A KECSETI REFORMÁTUS ECCLEZIÁNAK BENCZÉDI GYÖRGY CURATOR, FELESÉGE BAKK ERZSÉBET, EGYHÁZFIAK: / SZÁSZ GERGELY ÉS PÁL JÁNOS FORGOLÓDÁSOKBAN. IN ANNO 1795.” Csíkfalvi Csók János tevékenységének feltárása a művészettörténészek feladatai közé tartozik még, tudjuk róla, hogy a nagykendi templomnak és fatoronynak építőmestere volt, 1784-ben készítette a siklódi fatornyot és a nyárádszeredai egykori„erős faharanglábat” 1794-ben. A templom mellett dél felől álló fatorony egy másik, újabb feliratot is hordoz, mely szerint „ÚJRA FEDVE 1972-BEN A HÍVEK ADOMÁNYÁBÓL GYÖRGYDEÁK JÁNOS / GYÖRGYDEÁK ANDRÁS, HEGYI FERENC, KISFALUDI MIKLÓS, SZENTLÉLEKI / MESTEREK ÁLTAL – ELEKES GY. SÁNDOR – GONDNOKSÁGA ALATT”. A fatorony kilencoszlopos, szoknyás, árkádos. A talpgerendázat a másutt is megszokott rendszerben, egy síkba lapoltan fekszik a talajszinten. A szoknyát tizenhat darab, a főoszlopoknál rövidebb oszlop képezi; helyzetük követi a főoszlopokat. Az oszlopokat a talpgerendákhoz ferde támaszok rögzítik. A szoknyaoszlopok felső végét koszorúgerenda-keret tartja egybe. A harangház feletti tető több elemből tevődik össze: az alsó, négyzetes ereszvonalú, lapos és alacsony vízcsendesítő részből és az ebből kinövő nyolcszögű magas, a csúcsban már kör keresztmetszetűre váló (ez már bádog borítású) hegyes gúlaidomból áll. A harangház mellvédje függőlegesen deszkázott, a deszkák felső végei vízszintes lécszegélyezéssel záródnak. A széles ereszkiállású, meredek hajlású, éltelenített szoknyatető és a süveg zsindelyfedésű (Szatmári László, 2008). 19

VII.- VIII. MEGÁLLÓK: KECSETI ÉS SZÉKELYSZENTMIHÁLYI KAVICSBÁNYA Az utolsó két megállót egy fejezetben tárgyaljuk. A kecseti kavicsbánya a 35 jelű főúton, Kecset (Păltiniș) és Kecsetkisfalud (Satu Mic) között található, az út menetirány szerinti jobb oldalán. A már felhagyott kavicsbányában több 10 m széles és kb. 30 m magas feltárásban tárul szemünk elé a durvatörmelékes konglomerátum sorozat, melynek anyagát nagymértékben a kavics és görgeteg méretű szemcsék alkotják. A bányában nem volt lehetőségünk alaposabb szedimentológiai vizsgálatokat végezni, de az előzetes meg gyelések és a szakirodalom alapján megállapítható, hogy a felhalmozódott üledékek valamilyen gravitációs tömegmozgás, illetve folyóvízi szállítás során rakódhattak le. A kavicsos rétegek közé betelepülő homokos és agyagos rétegek egyikéből sikerült mikropaleontológiai vizsgálatot végezni. A mikrofauna-társulást kevés sekélyvízi bentosz foraminifera képezi, a Nonion serenus VENGLINSKI Porosononion granosum D`ORBIGNYés az Elphidium cf. hauerinum D`ORBIGNY képviseletében, a kagylósrákok teljesen hiányoznak. A rétegekben megőrződött formák alapján, a feltárás feltételezhetően (késő-) szarmata korú. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy a hivatalos földtani térképeken a feltárás és annak tágabb környezete is pannóniai korúnak van feltüntetve. Természetesen nem zárható ki az sem, hogy a vizsgált anyag egy idősebb képződményből áthalmozódott a medence feltöltődésében szerepet játszó folyamatok során. A székelyszentmihályi (Mihăileni) kavicsbányában az előzetes meg gyelésekre nem volt lehetőségünk, ezért annak kőzeteiről csak annyit mondhatunk, hogy anyagában hasonló a kecseti feltáráshoz. Ugyanakkor a bánya méretei jóval nagyobbak a kecsetinél, ezért bizton állíthatjuk, hogy további érdekességeket rejt magában az ott feltáruló rétegsor.

ÉK

6.ábra: A kecseti feltárás egy részlete.

VII.- VIII. MEGÁLLÓK: KECSETI ÉS SZÉKELYSZENTMIHÁLYI KAVICSBÁNYA

A feltárásra jellemző jellegzetes litológiák: dőlt és imbrikált kavicsrétegek, normál- és inverz gradált homokrétegek , ielltve mikrofaunában szegény agyagrétegek. 21

ÖSSZEFOGLALÓ Az alábbi összetett ábrán szeretnénk összegezni a látottakat. Ahogyan a feltárások leírásában is szerepel, az I. megállónk üledékes sorozatát egy törmelékkúpként értelmezhetjük, míg a II. egy mélyvízi csatornarendszer alsó szakaszaként de niálható. A III. megálló a topsetekbe erodáló folyók üledékét képviseli. Az V. feltárás a medence peremén keletkezett atal vulkáni sorozat vulkanoszedimentjeit tárja fel, míg a VII. és VIII. megállók üledékes kőzetei ismét a medencét feltöltő folyóvízi szállítás és gravitációs tömegmozgás során lerakódott üledékeket tárják elénk.

I.megálló II.megálló III.megálló V.megálló

Krézsek et al. (2010) ábrájának felhasználásával. Az eredeti ábra szerkesztése Krézsek és Filipescu (2005); Rögl (1998); Lourens et al. (2004) és Hilgen et al. (2005) adatainak felhasználásával készült.

I.megálló

III.megálló

II.megálló

IRODALOMJEGYZÉK Szatmári László 2008: Tallózás Kecset és Kisfalud múltjában. Művelődés. Krézsek C., Filipescu, S. 2005: Middle to late Miocene sequence stratigraphy of the Transylvanian Basin (Romania). – Tectonophysics, 410, 437-463. Krézsek Csaba 2005: Sedimentology and architecture of Pannonian (Upper Miocene) deposits from the eastern part of the Transylvanian Basin. Speciality: sedimentology, sequencestratigraphy. PhD értekezés. Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Biológia és Geológia Kar, Kolozsvár. Krézsek C., Filipescu, S., Silye L., Matenco, L., Doust, H. 2010: Miocene facies associations and sedimentary evolution of the Southern Transylvanian Basin (Romania): Implications for hydrocarbon exploration. – Marine and Petroleum Geology, 27, 191-214. Rögl, F., 1998: Paratethys Oliogocene-Miocene stratigraphic correlation. In: Chica, I., Rögl, F., Rupp, C., Ctyroka, J. (eds) Oligocene-Miocene foraminifera of the Central Paratethys. Abhandlungen der Senckenbergischen Naturforschenden Gesellschaft, 549, 3-7. Laurens, L., Hilgen, F., Schackleton, N.J., Laskar, J., Wilson, B., 2004: The Neogene Period. In: Gradstein, F.M., Ogg, J.G., Smith, A.G. (eds.) A Geological Time Scale 2004. 409-440, Cambridge University Press, Cambridge, UK. Hilgen, F., Abdul Aziz, H., Bice, D., Iaccarino, S., Krijgsman, W., Kuiper, K., Montanari, A., Raﬃ, I., Turco, E., Zachariasse, W.-J., 2005: The Global boundary Stratotype Section and Point (GSSP) of the Tortonian Stage (Upper Miocene) at Monte Dei Corvi. Episodes, 28, 1, 6-7. Szakács, A., Seghedi, I. 1995: The Calimani-Gurghiu-Harghita volcanic chain, East Carpathians, Romania: Volcanological features. Acta Vulcanologica, 7(2), 145-153.

XVII. Székelyföldi Geológus Találkozó Kivonatok Abstracts

A BEREGSZÁSZI JÁRÁS TERMÉSZETI ERŐFORRÁSAI ÉS GEOTURISZTIKAI LEHETŐSÉGEI NATURAL RESOURCES AND GEOTOURISTIC POTENTIAL OF BEREHOVE COUNTY Berghauer Sándor1, Ésik Zsuzsanna2, Gönczy Sándor1 II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Földtudományi és Turizmus Tanszék, Ukrajna, Beregszász, berghauer@kmf.uz.ua 2 Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék

The Berehove county is about 650 km2 area within Transcarpathia. This study evaluate the natural resources for tourism emphasizing the geoheritage values. Kulcsszavak: Kárpátalja, természeti erőforrás, geoturizmus Bevezetés A Beregszászi járás Kárpátalja, s egyben Ukrajna egyik közkedvelt turisztikai desztinációja. A terület legfontosabb turisztikai vonzereje az egyedi földtani fejlődéstörténethez (miocén vulkanizmus, egyenetlen medencesüllyedés) köthető termálvízkészlet és geoturisztikai potenciál. A turizmus másik alappillére a Beregszász környéki magyar falvakhoz kötődő örökség turizmus és falusi vendéglátás. Problémafelvetés, célok Ukrajnában a keleti, dél-keleti területeken kialakult háborús konfliktus előtt három turisztikai célterület volt: a Krím-félsziget, a Kárpátok és Kárpátalja, valamint Kijev. Ma mind a külföldi, mind a belföldi turizmus eltolódása figyelhető meg. A külföldiek elkerülik, illetve nagyságrendekkel kisebb számban látogatják az országot és a Beregszászi járást, a belföldi turisták pedig a Kárpátok szanatóriumait és a kárpátaljai gyógyfürdőket részesítik előnyben. E tanulmány célja, a Beregszászi járás természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése, a magas értékekkel rendelkező területek pontos lehatárolása és a vidék szempontjából fontos geoturisztikai lehetőségeknek a feltárása. A kutatási módszer A vizsgált terület természeti adottságainak feltárása során, a Gyuricza (1997) által kidolgozott és általunk átalakított turisztikai szempontú tájértékelés módszerét alkalmaztuk (Berghauer, 2014). Az idegenforgalmi adottságokat raszter bázisú térképeken, számszerűsített paraméterek segítségével, 1 km2-es bontásban, 16 szempont alapján értékeltük. Az eredeti módszertől eltérően, az értékelés menetét geoinformatikai szoftver (ArcGIS) segítségével végeztük. Az adatokból elkészített rácshálókat egymásra helyezve és a térképek azonos négyzeteinek értékeit összegezve kaptuk meg a Beregszászi járás természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelését (1. táblázat).

1. táblázat. A természeti adottságok (egyszerűsített) idegenforgalmi szempontú értékelésének fontosabb összetevői. Forrás: Gyuricza L. 1997; Szerkesztette: Berghauer S. Az idegenforgalmi szempontú értékelés eredményeinek összegzése A vizsgálat értékelési folyamatát lefuttatva és az egyes adottságok értékeit összegezve jól kirajzolódtak azok a területek, amelyek természeti adottságaik alapján a Beregszászi járásban kiemelkednek (1. ábra). A kiemelt területek elhelyezkedését két fontosabb tényező befolyásolja. Egyrészt a tagolt domborzat (abszolút relief, relatív relief, felszabdaltsági index, kilátópontok, lejtőkategória), másrészt pedig az élővilág adottságai (növényzet relatív értékelése, védett természeti értékek, vadászati lehetőségek, szegélyhatás), melyek közül a védett természeti értékek emelhetőek ki. Magas értékekkel rendelkező, összefüggő területet a járás keleti részén találunk. Itt találjuk a Tiszamenti Regionális Tájvédelmi Park Borzsai területet, melynek kedvező adottságait a sűrű vízhálózat is erősíti. Kiemelt területként jelennek meg a Beregszászi-dombvidék magasabb részei: Ardai-hegy, Nagysarok-hegy, Nagy-hegy, Vasbika-hegy és a Lanti-erdő területe. Magas értéket kapott még a magyar határ mentén húzódó Kaszonyi-hegy – a kapcsolódó természetvédelmi területtel –, a közelében fekvő Dédai-tó közvetlen környezete, valamint a járás északkeleti részén található Szarvas- és Csere-erdő egy-egy része. A fentiekből is kitűnik, hogy a járás területének kiemelt részei alkalmasak az öko-, a bakancsos- és a szelíd turizmus fejlesztésére. A terület sajátos földtani adottságainak feltárása új kínálati elemet képezhet, geoturizmus formájában. Ezen belül meg kell említeni a 600–1000 m mélységből kinyert termálvizet, amely a legnagyobb vonzóerő a belföldi turisták számára. Szintén geoturisztikai s egyben történelmi vonzerő a késő középkor malomkőipara, melynek néhány fennmaradt darabja megtalálható a Beregszász környéki falvakban.

1. ábra. A természeti adottságok összesített idegenforgalmi szempontú értékelése a Beregszászi-járás területén Irodalom

Berghauer S. 2012: A turizmus mint kitörési pont Kárpátalján (?) (Értékek, remények, lehetőségek Ukrajna legnyugatibb megyéjében). PhD-értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Földtudományok Doktori Iskola, Pécs. Berghauer S. 2014: A Munkácsi járás természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú kvantitatív értékelése. In: Limes, 2014/1, Beregszász (megjelenés alatt) Gamájanov, A.P. (szerk.): Beregszászi járás. 1:60000 méretarányú térkép. Kartográfia, 2012, Kijev. Gyuricza L. 1997: Tájhasznosítási lehetőségek vizsgálata Nyugat-Zalában, különös tekintettel az idegenforgalomra. Kandidátusi értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. Kárpátalja atlasza 1991. Kárpátalja fő talajtípusai; Kárpátalja éghajlata; Kárpátalja erdővel borított területei; Kárpátalja településhálózata. Комитет геодезии и картографии СССР, 1991, Moszkva. Pap Sz. (Поп С.) 2009: Природні ресурси Закарпаття. Державне видавництво «Карпати», Ужгород., 336 p. Ukrajna topográfiai térképe M 1 : 100 000 № 144, 145, 163, 164, 165, 182, 183, 184, 201, 202, 203. Киевская военно-картографическая фабрика, 2000, Киев. Vaszilenka, O.M. (szerk.): Kárpátalja. 1:200000 méretarányú térkép. Ukrgeodezartográfia, 1993, Kijev. www.download.geofabrik.de/europe.html

ÚJ EREDMÉNYEK AZ ERDÉLYI-MEDENCE PANNÓNIAI BRAKKVÍZI CSIGA- ÉS KAGYLÓFAUNÁJÁNAK VIZSGÁLATÁBAN NEW RESULTS OF INVESTIGATION OF THE PANNONIAN BRACKISH WATER GASTROPOD AND BIVALVE FAUNA OF THE TRANSYLVANIAN BASIN Botka Dániel1, Dávid Ildikó1, Magyar Imre2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék, botkadani@gmail.com, david.ildi518@gmail.com; 2 MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, immagyar@mol.hu

The Transylvanian Basin is an intra-Carpathian sedimentary basin, where more than 5 km thick sedimentary succession has been deposited, from which the Pannonian sequence is only 300 m thick. The estimated age of the Pannonian sediments is between 9.5 and 11.6 Ma. In the literature, 138 mollusc taxa – including 15 new species – are mentioned from 37 localities of the basin. We determined the fauna of 9 localities. 6 faunas indicate profundal environment, while 2 faunas are pointing to sublittoral depositional system. The fossils of Vingard refer to littoral environment. Kulcsszavak: Erdélyi-medence, pannóniai emelet, brakkvízi, puhatestűek, Pannon-tó A mai Erdélyi-medence egy intrakárpáti üledékes medence, melynek története egészen a késő-krétáig nyúlik vissza. Ettől kezdve, több mint 5 km üledék rakódott le a medence egyes részein, melyből 3500 m vastag a középső- és felső-miocén rétegsor. Ezek már kompressziós erőtérben keletkeztek – ellentétben a Pannon-medencével, ahol extenzió zajlott –, így a feltöltődést követően exhumáció és erózió vette kezdetét, ami a fiatalabb üledékek lepusztulását eredményezte. Mára a pannóniai üledékciklusból csupán 300 m üledék maradt fenn, melyek az Erdélyi-medence központi, délnyugati és keleti részének felszínét borítják. Becsült koruk 9,5 és 11,6 millió év közé tehető, de a keleti rész üledékei ezeknél némileg fiatalabbak lehetnek (Sanders et al., 2002; Krézsek és Bally, 2006; de Leeuw et al., 2013; Tiliţă et al., 2013). Ezen képződmények puhatestű faunáját eddig kevesen vizsgálták. A mai napig nem született róluk részletes, átfogó tanulmány. A szakirodalom 138 taxont – köztük 15 új fajt – említ, 37 lelőhelyről (Pană, 1975; Lubenescu és Lubenescu, 1976; Lubenescu, 1981, 1985). Az irodalmi adatokon túl, jelenleg 9 lelőhely [Alsóorbó (Gârbova de Jos), Kibéd (Chibed), Középorbó (Gârboviţa), Marosorbó (Oarba de Mureş), Mihálcfalva (Mihalţ), Oláhlapád (Lopadea Veche), Szászegerbegy (Agârbiciu), Székástóhát (Tău) és Vingárd (Vingard)] anyagán dolgozunk (1. ábra), melyek üledékes kőzetei és előzetes faunalistái a következők: 1. Alsóorbó: szürke kavicsos agyagmárga; Gyraulus tenuistriatus GORJANOVIĆKRAMBERGER, Melanopsis sp. 1 indet., Melanopsis sp. 2 indet., Congeria banatica HÖRNES, Congeria sp. és Paradacna sp. 2. Kibéd: világosbarna durvaszemcsés homok; C. banatica és Paradacna sp. 3. Középorbó: sötétszürke kavicsos agyagmárga, lumasella rétegekkel; G. tenuistriatus, Micromelania striata GORJANOVIĆ-KRAMBERGER, Melanopsis? sp., Orygoceras brusinai

GORJANOVIĆ-KRAMBERGER, Orygoceras levis GORJANOVIĆ-KRAMBERGER, C. banatica, Lymnocardium asperocostatum GORJANOVIĆ-KRAMBERGER és Paradacna sp. 4a. Marosorbó B feltárás: szürke agyagmárga; Gyraulus dubius GORJANOVIĆ-KRAMBERGER, Gyraulus praeponticus GORJANOVIĆ-KRAMBERGER, Odontohydrobia wagneri PAVLOVIĆ, O. brusinai, O. levis és Lymnocardium praeponticum GORJANOVIĆ-KRAMBERGER. 4b. Marosorbó C feltárás: világosszürke agyagmárga; Velutinopsis nobilis REUSS. 4c. Marosorbó E feltárás: sárgásfehér mészmárga; C. banatica és Lymnocardium undatum REUSS. 5. Mihálcfalva: szürke agyagmárga; G. tenuistriatus, Gyraulus sp. indet., M. striata, O. brusinai, O. levis, Undulotheca sp., V. nobilis, Velutinopsis velutina DESHAYES, C. banatica, Congeria sp., L. asperocostatum, Paradacna sp. és Pisidium? sp. 6. Oláhlapád: világosbarna finomszemcsés homok lumasella rétegekkel és világosszürke agyagmárga; G. praeponticus, G. tenuistriatus, Melanopsis vindobonensis FUCHS, Undulotheca? sp., C. banatica, Congeria ?partschi CZJZEK, Congeria sp., L. asperocostatum és Paradacna sp. 7. Szászegerbegy: szürke agyagmárga; G. praeponticus, Undulotheca sp., C. banatica, Lymnocardium sp., Paradacna sp. és Pisidium? sp. 8. Székástóhát: világosszürke agyagmárga; Gyraulus sp. indet., M. striata, O. levis, Undulotheca sp., V. nobilis, V. velutina, Congeria sp., L. asperocostatum és Lymnocardium sp. 9. Vingárd: sárgásszürke finomszemcsés homok; Melanopsis fossilis GMELIN, Melanopsis magna LUBENESCU, Melanopsis sp. 1, Melanopsis sp. 2, Congeria sp. és Unio cf. mihanovici BRUSINA. A lelőhelyeket puhatestű faunájuk és kőzetanyaguk alapján, a Pannon-medencénél is gyakran alkalmazott három bentonikus zónába soroltuk be (Cohen, 2003). A legtöbb feltárás (6 db: Alsóorbó, Középorbó, Mihálcfalva, Oláhlapád, Szászegerbegy és Székástóhát) faunája valószínűsíthetően mélyvízi, a profundális zónára jellemző fajokat tartalmaz. Szublitorális zónára, lejtőközeli környezetre Kibéd és Marosorbó maradványai utalnak. Mindössze egy feltárás – Vingárd – finomszemcsés homokja és puhatestűi engednek litorális, sekélyvízi környezetre következtetni. A jövőbeli revideálás, múzeumi gyűjtemények tanulmányozása, új ősmaradvány-anyag gyűjtése és feldolgozása, illetve terepi szedimentológiai megfigyelések új adalékokat nyújthatnak az Erdélyi- és a Pannon-medence kapcsolatának, valamint a késő-miocén tavi puhatestű faunák ősföldrajzi, őskörnyezeti és ökológiai kapcsolatainak megértéséhez.

1. ábra. A 9 vizsgált lelőhely elhelyezkedése az Erdélyi-medence földtani térképén Irodalom

Cohen, A. 2003: Paleolimnology. The history and evolution of lake systems. Oxford University Press, 500 p., New York. de Leeuw, A., Filipescu, S., Matenco, L., Krijgsman, W., Kuiper, K. & Stoica, M. 2013: Paleomagnetic and chronostratigraphic constraints on the Middle to Late Miocene evolution of the Transylvanian Basin (Romania): Implications for Central Paratethys stratigraphy and emplacement of the Tisza-Dacia plate. Global and Planetary Change, 103, 82‒98. Krézsek Cs. & Bally, A. W. 2006: The Transylvanian Basin (Romania) and its relation to the Carpathian fold and thrust belt: Insights in gravitational salt tectonics. Marine and Petroleum Geology, 23, 405‒442. Lubenescu, V. 1981: Upper Neogene biostratigraphy of the South-West Transylvania. Anuarul Institutului de Geologie si Geofizica, 58, 123‒202. Lubenescu, V. 1985: Nouvelles espéces de mollusques du Pannonien du So de la dépression de Transylvanie. Révue Roumaine de Géologie Géophysique et Géographie, 29, 73‒79. Lubenescu, V. & Lubenescu, D. 1977: Observatii biostratigrafice asupra pannonianului de la Lopadea Veche (Depresiunea Transilvaniei). Biostratigraphic Observations on the Lopadea Veche Pannonian (Transylvania Depression). Dari de seama ale sedintelor, 63, 57‒64.

Pană, I. 1975: Fauna Pliocena din regiunea Odorheiu Secuiesc (SE-ul Bazinului Transilvaniei). Pliocene Fauna of the Odorheiu Secuiesc Area (South-East of the Transylvania Basin). Anuarul Institutului de Geologie si Geofizica, 47, 213‒265. Sanders, C., Huismans, R., van Wees, J. D. and Andriessen, P. 2002: The Neogene history of the Transylvanian basin in relation to its surrounding mountains. In: CLOETINGH, S., HORVATH F., BADA G. and LANKREIJER, A. (szerk.): Neotectonics and Surface Processes: the Pannonian Basin and Alpine/Carpathian System. European Geosciences Union Stephan Müller Special Publication Series, 3, 121–133. Tiliţă, M., Matenco, L., Dinu, C., Ionescu, L. & Cloetingh, S. 2013: Understanding the kinematic evolution and genesis of a back-arc continental “sag” basin: The Neogene evolution of the Transylvanian Basin. Tectonophysics, 602, 237‒258.

SZARMATA KORÚ ŐSMARADVÁNYOK A PUSKÁS FERENC STADION TERÜLETÉN MÉLYÜLT BH8. SZÁMÚ FÚRÁS RÉTEGSORÁBÓL SARMATIAN FOSSILS FROM THE LAYERS OF BH8 BOREHOLE IN THE AREA OF PUSKÁS FERENC STADIUM (BUDAPEST, HUNGARY) Csoma Vivien Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék

Eight boreholes were drilled for geotechnical investigations related to the Puskás Ferenc Stadium renovation. From the Sarmatian layers of the examined BH8 borehole, an alga, 10 foraminifer, 4 ostracod and 2 gastropod taxa were identified. Based on the index fossils appearing in the samples, the examined Sarmatian series can be referred to the Elphidium reginum Zone, which is identical to the Cytheridea hungarica-Aurila mehesi Zone. The foraminifer and ostracod faunas show low diversity. The assemblages in the lowest Sarmatian layers can be characterized of the dominance of Elphidium reginum (D’ORBIGNY) and E. aculeatum (D’ORBIGNY) specimens, whereas in the upper part, the keeled Elphidium fichtelianum (D’ORBIGNY), E. crispum (LINNÉ) and Cibroelphidium ex. gr. granosum (D’ORBIGNY) are abundant. The keeled and aculeate elphidiids are good environmental indicators because their morphological features, such as the spiral canal system and the complex aperture, refer to suspension-filtering epiphytic lifestyle. Recent specimens of E. aculeatum and E. crispum live in great numbers on algae in the neritic zone. The presence of genera Cytheridea and Aurila in the ostracod fauna indicates well oxygenated littoral environment based on recent analogies. Beside the Sarmatian forms, reworked Badenian normal marine foraminifers also appear in the samples. In conclusion, the studied assemblages consist of Sarmatian euryhaline taxa, which indicate warm-temperate neritic, brackish water environment with rich algal vegetation on the seafloor. Similar but more diverse early Sarmatian faunas were found in the boreholes drilled during the preconstructions of Metro line #3 between Ludovika and Nagyvárad squares. Despite the fact that the latter area is close to the Puskás Ferenc Stadium, there are significant differences between the faunas. These can probably be explained by changes in the quality of substrate in few 10 meters similarly to recent shallow marine environments which strongly affects the distribution of bottom water communities. Kulcsszavak: szarmata,ostracoda, foraminifera, Puskás Ferenc Stadion, csökkentsós A Puskás Ferenc Stadion felújításához kapcsolódó talajmechanikai vizsgálatokhoz 8 fúrás mélyült a területen. A vizsgált BH8. számú fúrás szarmata rétegeiből egy alga, 10 foraminifera, 3 csiga és 2 kagylósrák taxont sikerült meghatározni. A mintákban jelenlévő indexfosszíliák alapján a vizsgált szarmata sorozat az alsó-szarmata Elphidium reginum Zónába tartozik, ami megegyezik a Cytheridea hungarica - Aurila méhesi együttes-zónával. A foraminifera és kagylósrák fauna alacsony diverzitást és kis egyedgazdagságot mutat. A legalsó szarmata rétegek együttesei az Elphidium reginum (D’ORBIGNY) és az E. aculeatum (D’ORBIGNY) dominanciájával jellemezhetőek, míg feljebb az élt viselő Elphidium

fichtelianum (D’ORBIGNY) és E. crispum (LINNÉ), valamint a Cribroelphidium ex. gr. granosum (D’ORBIGNY) az uralkodó. Az élt viselő és tüskés Elphidium-félék jó környezetjelzők, mivel vázmorfológiai bélyegeik, a spirális csatorna-rendszer és az összetett szájadéki nyílások szuszpenziószűrő epiphyta életmódra utalnak. Az E. aculeatum és az E. crispum a mai sekélytengerekben algákon él nagy számban. A kagylósrák együttest képviselő Cytheridea és Aurila nemzetségek is recens analógiák alapján sekélytengeri, litorális, jól szellőzött környezetet jeleznek. A mintákban a szarmata alakok mellett megjelennek áthalmozott, normál tengeri környezetre jellemző badeni foraminiferák is. Összességében, a Puskás Ferenc Stadion területén mélyült fúrás szarmata, csak eurihalin formákból álló mikrofauna együttese melegmérsékelt sekélytengeri, csökkentsósvízi környezetre utal, gazdag alga növényzettel az aljzaton. Hasonló összetételű, de diverzebb kora-szarmata együttes került elő a 3-as metró építési előmunkálatai során, a Ludovika tér és a Nagyvárad tér között mélyített fúrásokból. A területek közelsége ellenére megjelenő különbség azzal magyarázható, hogy a mai sekélytengerekben akár pár tíz méteren belül is megváltozhat a bentosz fauna összetétele, például az aljzat minőségének változása miatt. Irodalom

Aloulou, F., Elleuch, B., Kallel, M. 2012: Benthic foraminiferal assemblages as pollution proxies in the northern coast of Gabes Gulf, Tunisia. Environ. Monit. Assess., 184, 777‒795. Báldi K. 1999: Taxonomic notes on benthic foraminifera from SW-Hungary, Middle Miocene (Badenian) Paratethys. Acta Geologica Hungarica, 42(2), 193‒236. Barabás A. 1946: Földtani megfigyelések a Földalatti Gyorsvasút által feltárt szarmata rétegekben. Föld. Kut., 8, pp. 24‒35. Bergen, F. W. and O'Neil, P. 1979: Distribution of Holocene Foraminifera in the Gulf of Alaska. Journal of Paleontology, 53(6), 1267‒1292. Blázquez, A. M., Usera, J. 2010: Palaeoenvironments and Quaternary foraminifera in the Elx coastal lagoon (Alicante, Spain). Queternary International, 221, 68‒90. Boda J. 1971: A magyarországi szarmata emelet taglalása a gerinctelen fauna alapján. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungarian Geol. Soc., 101, 107‒113. Boda J. 1974: A magyarországi szarmata emelet rétegtana. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungarian Geol. Soc., 104, pp. 249‒260. Bogdanowicz, A. K. 1952: Miliolidy i peneroplidy. Trudy VNIGRI, Novaja serija, 64, 338 p. Branzila, M., Chirila, G., Jitaru, M. 2011: Micropalaeontologic content of the sarmatian from southern moldavian platform- a backbulge depozone. Acta Palaentologica Romaniae, 7, 45‒59. Brestenská, E. 1974: Die Foraminiferen des Sarmatian s. str. In: BRESTENSKÁ, E. (ed.), Chronostratigraphie und Neostratotypen, Miozän der Zentralen Paratethys, Bd. IV., VEDA, Verlag der Slowakischen Akademie der Wissenschaften, 243‒293, Bratislava.

AZ „ELVESZETT VILÁG” TERMÉSZETVÉDELMI, TURISTA ÉS BARLANGÁSZ EGYESÜLET TEVÉKENYSÉGEI A VARGYAS-SZOROS TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEN THE ACTIVITIES OF THE “THE LOST WORLD” NATURE CONSERVATION, TOURIST AND CAVING ASSOCIATION IN THE VARGYAS (VÂRGHIŞ) –GORGE NATURE RESERVE Demeter Zoltán-Béla, Dénes Ildikó Elveszett Világ TTB Egyesület, office@vargyasszoros.org

The Lost World” Nature Conservation, Tourist and Caving Association was founded in Baraolt, in December 1996. The primary objective of the association is to manage and protect the natural assets, nature reserves, objects of The Land of Woods and of Szekelyland, to promote ecotourism, to educate for environmental behaviour and awareness, to protect wildlife and waters in the whole area. The most important part of the activity of the association consist in managing the 830 hectare Vargyas (Vârghiş) – Gorge Nature Reserve. It has been the official manager of the reserve since 2004. Kulcsszavak: Vargyas-szoros, Elveszett Világ Egyesület, Dénes István Az “ELVESZETT VILÁG” Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület 1996. decemberében jött létre a Kovászna megyei Baróton, három lelkes természetbarát fiatal kezdeményezésére. Az egyesület elsődleges célja Erdővidék, Székelyföld természeti értékeinek, területeinek a felügyelete és védelme. Tevékenységét már kezdetektől fogva meghatározta a Vargyas-szoros közelsége, ahol az első természetvédelmi őrséget 1997 május elsején szervezte az egyesület. Az egyesület további tevékenységének megalapozásához, irányvonalának kialakításához nagymértékben hozzájárult az, hogy a közel harminc éves kutatómunka hátterével rendelkező Dénes István geológus, barlangkutató 1999-ben csatlakozott az egyesülethez és a 2005-ben bekövetkezett haláláig elnöke is volt annak. Ő tette meg az első lépéseket annak érdekében, hogy a Vargyas-szorost először megyei, majd 2000-ben országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánítsák. Ugyancsak az általa, 1971-ben elkezdett, és a Vargyas-szorosban kifejtett sokrétű tevékenység volt garancia arra, hogy 2004-ben a homoródalmási helyi közösség megbízásával, országos szinten elsők között vegye felügyeletbe az “Elveszett Világ” Egyesület a Vargyas-szoros természetvédelmi területet a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökségtől. Ettől az időponttól kezdődően az egyesület tevékenységének a legjelentősebb részét a Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület felügyelete jelenti. A civil önkéntesek a május szeptember közötti időszakban minden hétvégén, míg az év többi részén időszakosan teljesítenek szolgálatot a területen. A felügyelet a belépő díjak

begyűjtéséből, a területen való járőrözésből, a hulladékok összegyűjtésének és elszállításának megszervezéséből, túraösvények megjelöléséből, átkelőhelyek építéséből és karbantartásából, ismertetőtáblák állításából, felszíni- és barlangi túravezetésekből áll. Tekintettel arra, hogy 2007-től a Vargyas-szoros Natura 2000 különleges természetmegőrzési terület (ROSCI0036) lett, mely része a Homoródi Dombság madárvédelmi területnek (ROSP0027) is, ezért 2010-ben a gondnokságra vonatkozó szerződést a Környezetvédelmi Minisztérium partnerségben írta alá a baróti Magánerdészettel, valamint az “Elveszett Világ” és a brassói Carpaterra egyesületekkel. A több mint 11 év gondnokság alatt az egyesület önkéntesei: kijelölték a természetvédelmi terület határát; elkészítették a terület kezelési tervét; 9 darab ismertető táblát állítottak a szoros különböző pontjain, melyeket folyamatosan karbantartanak; létrehoztak egy ugyancsak 6 információs tablát tartalmazó tanösvényt; 3 új gyalogos pallót építettek a szoros vargyasi felében; 8 alkalommal szerveztek természetvédelmi és honismereti tábort vargyasi, homoródalmási és baróti diákok számára; több ezer példányszámban jelentettek meg a természetvédelmi területet ismertető kiadványokat és szórólapokat; ismeretterjesztő és természetfilmek készítésénél voltak jelen; évente több alkalommal ismeretterjesztő bemutatókat tartottak a környék diákjainak; fotókiállításokat szerveztek; szakmai találkozókon, fórumokon vettek részt; nevelő és népszerűsítő jellegű újságcikkeket jelentettek meg, honlapot (www.vargyasszoros.org) és Facebook oldalt működtetnek, ugyanakkor a lehető legjobb viszonyt ápolják úgy a telektulajdonosokkal, mint a szomszédos falvak lakóival, illetve a helyi és megyei közigazgatási és más hatósági szervekkel. Az állandó felügyelet biztosítása érdekében, az egyesület 2008-2015 időszakban a Környezetvédelmi Minisztérium Környezetvédelmi Alapja és a Kovászna Megyei Tanács támogatásával, illetve a vargyasi önkormányzat együttműködésével megépítette – tudomásunk szerint - Székelyföld első természetvédelmi terület lévő látogatóközpontját, azzal a céllal, hogy az egyre nagyobb számban érkező látogatók tájékozódását megkönnyítse, a természetvédelmi területről megfelelő információkat biztosítson és, hogy ezzel is elősegítse az egyensúly megtalálását a turizmus és természetvédelem között. Az egyesület tagjai igyekszenek úgy megóvni a Vargyas-szoros kivételes természeti értékeit és kincseit, hogy a lehető legkevesebb emberi beavatkozás mellett, a lehető legtöbb idelátogatónak nyújtsanak emlékezetes élményt a szoros látványosságai. A Vargyas-szoros természetvédelmi terület földtani értékeinek a geoturizmus szempontjából való jobb hasznosítása érdekében az egyesület nyitott a témában érdekelt geológusokkal való együttműködésre.

Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület (Dénes István†, Dénes Ildikó) Homoródalmás község határában a Persány-Rika hegység északi végződésénél, a DélHargita lábainál kialakult mészkő sziklaszoros a Székelyföld egyik jelentős karsztvidéke barlangokkal, őslénytani és régészeti lelőhelyekkel, gazdag és változatos élővilággal, festői szépségű tájjal. A Vargyas-szoros és környéke 830 hektáron elterülő országos jelentőségű természetvédelmi terület, ugyanakkor Natura 2000-es természetmegőrzési terület (ROSCI0036) és része a 37.093 hektáros Homoródi-dombság elnevezésű madárvédelmi területnek (ROSPA0027). Közigazgatásilag a Hargita megyei Homoródalmás és a Kovászna megyei Vargyas községekhez tartozik. A szoros felső-kréta korú mészkövekből épül fel. Kialakulásához a területen áthaladó patak lineáris eróziója járult hozzá, amely először keresztül haladt a Hargita vulkáni üledékén, majd belevágta magát a mészkőbe. A mészkőbe vájt kanyonvölgyek domborzati formái közül szinte minden megtalálható itt: sziklafalak, tornyok, gerincek, fülkék, áthajlások, tanúsziklák, dolinák, zsombolyok és kőgörgetegek. A 4 km hosszú sziklaszorosban a Vargyas pataka négy barlangrendszert alakított ki a jégkorszak közepe óta. A hajdani barlangrendszerekből mára kisebb (5‒10 m) vagy nagyobb (10‒1500 m) barlangok maradtak meg a szoros mindkét oldalán. Ezek a barlangok négy szinten (5, 20, 40 és 70‒120 m) helyezkednek el a patak jelenlegi szintje felett. Az ötödik barlangszint a ma is alakuló patakos (aktív) rendszer. A múlt század első felében megindult barlangkutatás napjainkra 122 barlangot tart nyilván, 7410 m összhosszúságban. A feltárt barlangok jelentős őslénytani és régészeti leleteket rejtegetnek, valamint barlangtani képződményekben is gazdagok. Mint elszigetelt barlangvidéken, gazdag és érdekes élővilágot találunk a sötét barlangjáratokban. Itt található a Keleti-Kárpátok egyik legnagyobb denevértelepe. A Vargyas-szoros legnagyobb barlangja az Orbán Balázs barlang (Kőlik, Nagybarlang, Almási-barlang). A barlang Erdély legelső feltérképezett és tudományosan kutatott barlangja. 1835-ben, Nagykedei Fekete István, Udvarhelyszék földmérő mérnöke kutatta és térképezte fel a barlang járatait először. Kutatásainak eredményeit és a barlang „aljrajzát” 1836-ban Kolozsváron jelentette meg egy kis könyvecskében. A barlangok kutatását olyan jeles szakemberek végezték, mint Podek Ferenc, Julius Teusch, Kessler Hubert, Mottl Mária, Traian Orghidan. Kutatásaik eredményeit több tudományos dolgozatban és monográfiában ismertették. A barlangok kutatása és feltérképezése szempontjából nagy jelentősséggel bír Dénes István (1954–2005) geológus– barlangkutató munkássága, melyet 1971-től egészen a 2005-ben bekövetkezett haláláig végzett az Ursus Spelaeus, Avenul és Myotis barlangászkörök, illetve az „Elveszett Világ” Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület tagjaival. Munkásságuknak köszönhetően az Orbán Balázs barlang jelenleg feltárt járatainak összhossza 1527 m, a szintkülönbség 49,9 m (-34,40: +15,50). Négy természetes bejárata ismert, amelyek 20 m-re nyílnak a patak szintje felett. A bejárati termek kitöltésében a gazdag őslénytani maradványok (barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna, farkas, gyapjas orrszarvú, óriás-szarvas, rágcsálók) mellett az itt talált régészeti leletek az emberi történelem minden korszakát képviselik, a pattintott

kőkorszaktól a java középkorig. A Dénes István által talált leletek jelentős része megtekinthető Erdővidék Múzeumában (Barót, Kossuth L. U., 158. sz.). A történelmi időkben, vész idején a szoros barlangjai menedéket nyújtottak a környék lakosságának. Ezt bizonyítják az Orbán Balázs barlang és a Tatárlik bejáratában kövekből épített védfalak maradványai. A szoros másik két látogatható barlangja a Lócsűr (Lólik) és a Kőcsűr. A Vargyas-szoros növényvilága rendkívül gazdag és változatos, ugyanakkor a vadregényes sziklavilág sok állatnak nyújt védelmet és életteret. Több mint 44 ritka és veszélyeztetett, illetve 16 kárpáti endémikus (bennszülött) növényfajt találunk itt, melyek fontos összetevői a terület biológiai sokféleségének. A 7 európai szinten is a védettek közé sorolt élőhely alapján, a Vargyas-szoros joggal tekinthető Románia egyik különleges természetmegőrzési területének.

A LEPUSZTULÁS ELŐREHALADOTTSÁGÁNAK VIZSGÁLATA A KELEMEN–GÖRGÉNYI–HARGITA HEGYVONULAT TERÜLETÉN INVESTIGATIONS RELATED TO THE DEGREE OF DENUDATION IN THE CĂLIMANI–GURGHIU–HARGHITA VOLCANIC CHAIN Farkas Attila Sc Coats Odorhei SRL, fariattila@yahoo.com

The Călimani–Gurghiu–Harghita volcanic chain is situated at the contact zone between the Transylvanian Basin and the East Carpathians. In this territory it’s not difficult to identify the primary volcanic landforms (the remnants of lava dominated composite volcanoes). In this paper we investigate the maps of relief energy and slope steepness, histograms and finally three dimensional DEM-s. From these investigations we can see, that beginning from the Mezőhavas the linear fragmentation of the volcanic terrain decreases spectacularly, because of the younger ages and probably of a shorter erosion history (although the progression in age is slowly between the two edifices). We suppose, that the more dissected surfaces in north are also the result of a positive feedback process in the linear fragmentation. Kulcsszavak: morfometria, lepusztulás, lineáris felszabdalódás, pozitív visszacsatolás Bevezető A Kelemen-Görgényi-Hargita hegyvonulat az Erdélyi-medence és a Keleti-Kárpátok kristályos-középidei övezete között elterülő vulkáni hegylánc. A késő-miocéntől a pleisztocén végéig terjedő időszakban jött létre vonulat menti észak–dél irányú fiatalodási tendenciával, tehát az ív menti magmás tevékenység legfiatalabb tagja (Szakács, 2008). Domborzati és szerkezeti szempontból a terület két részre osztható: a hegyvonulat tengelyében sorakozó és többé-kevésbé lepusztult rétegvulkánok vonulatára, illetve az ezektől nyugatra elterülő ún. vulkáni plató kiterjedt felszínére (Rădulescu et al., 1964 ). A tűzhányó-építmények felépítésében a kompakt lávakőzetek dominálnak (ezek szinte minden esetben a különféle andezittípusok csoportjába tartoznak) kevés piroklasztittal, míg a platót túlnyomórészt vulkáni–törmelékes kőzetek (vulkanoklasztitok) alkotják, amelyek a legújabb kutatások szerint a kitörési központokból származnak, azokkal egyidősek (Szakács és Seghedi, 1995). Ami a felszínalaktani adottságokat illeti, a vulkáni építmények az esetek többségében a mai domborzaton is jól felismerhetőek, a lepusztító erők (periglaciális folyamatok, vonalas erózió) által kiszélesedő kráter- és kaldera udvarokat hordozó formákként jelennek meg. A plató esetében pedig elmondható, hogy egy elsődleges felhalmozódási felszínről van szó, amit a vonulat északi részén majdnem teljesen, a fiatalabb déli részen pedig csak kevéssé szabdalt fel a folyóvízi erózió.

Kutatástörténet A KGH területéről viszonylag gazdag vulkanológiai–geológiai szakirodalommal rendelkezünk, de a kimondottan felszínalaktani kérdésekkel foglalkozó tanulmányok száma viszonylag kevés. Részletekbe menőbb geomorfológiai vizsgálatokat és megállapításokat Székely (1959), Nemerkényi (1987), Schreiber (1994), Kristó (1995) majd később Karátson (1994, 1998) munkáiban találunk. A 2003 végétől ingyenesen hozzáférhető SRTM (Shuttle Radar Topography Mission) adatbázis lehetővé tette számunkra is, hogy a területen néhány alakméréstani vizsgálatot végezzünk. Így, széleskörű adatbázis feldolgozásával és ezek eredményeinek a kiértékelése által vontunk le következtetéseket a vulkáni vonulat felszínfejlődésére vonatkozóan (Farkas, 2014). Jelenlegi tanulmányunkban ugyancsak morfometriai paramétereket, illetve ezek térképi és grafikus megjelenítéseit elemezzük és ezek által próbálunk meg mélyebb betekintést nyerni a denudáció mikéntjébe, a lineáris felszabdalódás előrehaladottságába a vonulat különböző részein. Módszereink, eredményeink Vizsgálataink során, a már említett SRTM magassági adatbázisból létrehozott digitális terepmodelleket, reliefenergia és lejtőmeredekségi térképeket és gyakorisági diagramokat elemeztük, és az alábbi jellegzetességeket sikerült észrevennünk: – A reliefenergia és lejtőmeredekségi értékek északról dél fele haladva csökkenő tendenciát mutatnak, egészen a Hargita-hegység legdélebbi részéig; – a lejtőszögek magasság szerinti eloszlásából létrehozott diagramok görbéi szintén megváltoznak dél fele haladva (1. és 2. ábra); – egy eléggé drasztikus változás figyelhető meg a Mezőhavas kalderájától kezdve, ami az alábbiakban nyilvánul meg: – látványosan csökken a függőleges tagoltság és ezzel együtt a lejtőmeredekség (3. ábra); – a 3D-s terepmodelleken is jól látszik, hogy a Mezőhavastól északra egy sokkal szabdaltabb térszínnel állunk szemben (4. ábra);

Következtetések A reliefenergia és a lejtőmeredekség értékeinek változása egyértelműen a már említett észak–dél irányú fiatalodási tendenciából adódik, vagyis a később kialakult térszíneket a vonalas erózió még nem szabdalta fel erőteljesen (ezt már a korábbi kutatásaink során is hangsúlyoztuk). Viszont érdekes, és mindenképp magyarázatra szorul az, hogy miért csökken látványosabban – mondhatni ugrásszerűen – a felszín felszabdaltsága a Mezőhavastól, vagyis a Görgényihavasok középső részétől kezdve? A teljes körű magyarázat igénye nélkül csak annyit jegyeznénk meg, hogy talán egy pozitív visszacsatolás jelenségével is szemben állhatunk. Vagyis, minél tagoltabbá válik egy felszín a bevágódó folyók miatt, tulajdonképpen a reliefenergiája is egyre inkább növekszik, ami viszont megint visszahat az erózióra, felgyorsítván azt. Így elképzelhető, hogy pl. a Fancsal környékének igencsak fragmentálódott térszínével szemben, a tőle délre elhelyezkedő fiatalabb területek még a kezdeti, lassúbb erózió állapotában vannak. A felszínfejlődési képet természetesen tovább bonyolítja még az, hogy figyelembe kell vennünk a felületileg ható jégkörnyéki folyamatokat is, mint jelentős domborzatalakító tényezőket. Irodalom

Farkas A. 2014: Észrevételek a Kelemen–Görgényi–Hargita vulkáni vonulat felszínfejlődésével kapcsolatosan, XVI. Bányászati–Kohászati és Földtani Konferencia, 2014, 175–178, Székelyudvarhely. Karátson D. 1994: A Hargita és Görgényi-havasok vulkánossága, elsődleges formakincse, és mai felszínének kialakulása, Földrajzi Közlöny, 1994/42, 83–111, Budapest. Karátson D. 1998: Rates and factors of stratovolcanic degradation in a continental climate: a complex morphometric analysis for nineteen Neogene/Quaternary crater remnants in the Carpathians, Journal of Volcanology and Geothermal Research, 1998/73, 65–78, Amsterdam Kristó A. 1995: A Hargita felszínalaktani jellemvonásai, Földrajzi Közlemények, 1995/1, 11–23, Budapest. Nemerkényi A. 1987: Alakmérési vizsgálatok a Kárpátok vulkáni vonulatának egykori kitörési központjain, Földrajzi Értesítő, 1987/36, 273–279, Budapest. Rădulescu, D., Vasilescu, A., Peltz, S., Peltz, M. 1964: Contribuții la cunoașterea structurii geologice a munților Gurghiu, Analele Comitetului Geologic, 1964/23, 87–135, București

Schreiber, W. 1994: Munţii Harghita: studiu geomorfologic, Editura Academiei Române, 134, București. Szakács S., Seghedi, I. 1995: The Călimani–Gurghiu–Harghita volcanic chain, East Carpathians, Romania: volcanological features, Acta Vulcanologica, 1995/7(2), 145–153, Florenza. Szakács S. 2008: A Kelemen–Görgényi–Hargita vulkáni vonulat fejlődéstörténeti vázlata, X. Székelyföldi Geológus Talalálkozó, 2008, 9–15, Csíkszereda. Székely A. 1959: Az erdélyi vulkanikus hegységek geomorfológiai problémái, Földrajzi Közlöny, 1959/73, Budapest.

ADALÉKOK A KÁRPÁTALJAI-SÍKSÁG MIOCÉN ŐSFÖLDRAJZÁHOZ DATA ON THE MIOCENE PALEOGEOGRAPHY OF THE TRANSCARPATHIAN PLAIN Gönczy Sándor1, Kozák Miklós2 II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Földtudományi és Turizmus Tanszék, Ukrajna, Beregszász. gonczysanyi@gmail.com 2 Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék

Besides the Chop-Mukacheve Plain and the Solotvyno Basin the volcanic ranges are often included in the Transcarpathian Depression due to correlations of their tectonic development. Earlier, in absence of radiometric age data the age classification of volcanites was carried out by the biostratigraphic method. Regarding the K/Ar age data the study makes suggestions for the reconsideration of the Miocene paleogeography of the Transcarpathian Plain. Kulcsszavak: Kárpátalja, miocén, ősföldrajz, vulkanizmus Problémafelvetés, célok A kárpátaljai süllyedék miocén eseményeit többen is feldolgozták nagy részletességgel (Venglinszkij, 1975; Voznyeszenszkij, 1988; Malejev, 1964; Merlics – Szpitkovszkaja, 1974). E kiadványokban a vulkanizmust jóval fiatalabbnak írják le, mint amit a K/Ar adatok mutatnak. Míg a térképeken pliocén (levantei v. dáciai–romániai) korúnak tüntetik fel, addig a Középső-Paratethysre vonatkozó korbeosztás szerint badeni, szarmata és késő-pannóniai korúak (Pécskay et al., 2000; Seghedi et al., 2001). A probléma az eltérő emelethatárokban és a vulkanitok biosztratigráfiai alapon történő besorolásában keresendő. E munkában megpróbálkoztunk egyfajta párhuzamot vonni a Kelet-európai és a Kárpátmedencei miocén geokronológiai beosztása között és úgy rekonstruálni az ősföldrajzi viszonyokat, hogy a magmatitok a radiometrikus koruknak megfelelő helyre kerüljenek. Kutatási módszerek Az 1960–2014 között megjelent földtani kiadványokból összegyűjtöttük a kárpátaljai magmás komplexumok radiometrikus koradatait (Bojko et al., 1967; Bagdaszarjan – Danyilovics, 1968; Merlics – Szpitkovszkaja, 1974; Tolsztoj et al., 1976; Sztyepanov, 1989; Pécskay et al., 2000). Sajnos ez az adatmennyiség messze nem nevezhető elegendőnek, hiszen az 1700 km2 területű vulkáni térszínről megjelent 160 adat azt jelenti, hogy minden tíz négyzetkilométerre csupán egy adat jut – mindez természetesen nem egyenletes eloszlásban. Ezután megpróbáltunk kialakítani egy rétegtani párhuzamosítást Kárpátalja és a Pannonmedence belső területei között (1. táblázat). Ezt a munkát negatívan befolyásolta, hogy a felkutatott szakirodalmi források között csak egy esetben találtunk korszak szinten egyszerre megjelenő rétegtani és K/Ar koradatokat (Afanaszjev – Zikov, 1975), amiket megjelenítettük a Magyar Rétegtani Bizottság Középső-Paratethysre vonatkozó ajánlásai mellett (Császár szerk., 2000).

1. táblázat. A Kárpátalján és a Pannon-medence belső területein használt sztratigráfiai beosztások párhuzamosítása (Afanaszjev – Zikov 1975; Császár szerk. 2000 nyomán) Eredmények Kárpátalja területének legidősebb miocén magmás képződményei a Vihorlát-Popricsnij területén található egri–eggenburgi bázisos benyomulások, illetve a Beregszász környékének aljzatából ismert riolittufák. Ottnangi korú riolittufa található az Avas vonulatának aljzatában. A két említett riolittufa előfordulás egyikének sem ismerjük a származását. Ebben az időszakban, az üledékek tekintetében a normál sósvízi környezetben lerakódott, homokos agyag alkotta Burkalói Formáció képződött (Verescsagin,1982). Az ottnangi–kárpáti időszakban kezdődő riolitos vulkáni aktivitás fő területe a Beregszászi-dombság. Több olyan savanyú tufatakaró szint is ismert ebből az időszakból, amelyek kitörési központjai nem tisztázottak. Utóbbiak, illetve az itt kivált márga, homokkő és sós rétegek alkotják a Novoszelicai Formációt. A badeni korszakben az üledékképződés három különböző környezetben ment végbe. Kezdetben, egy fokozatosan kiédesedő környezetben jött létre a Talaborfalui Formáció, majd a középső-badeni elején transzgressziós környezet alakult ki, melynek üledékeit az Aknaszlatinai Formáció képviseli. A korszak végére kialakuló sekélytengeri-, lagúna- és delta fáciesek összességét Taracközi Formációnak nevezzük (Verescsagin, 1982). Badeni kitörési termékeket elsősorban a Beregszászi-dombság és a Vihorlát-Popricsnij területén találhatunk, majd egy újabb intenzív, savanyú vulkáni tevékenység dokumentálható, amelyek kitörési központjai a korábbiakhoz hasonlóan ismeretlenek.

A badeni–szarmata határon a Popricsnij és az Avas területén diorit intrúziók, a Beregszászi vulkán területén bazaltos andezites lávaömlések jelentek meg. Bazaltos andezites lávaömléssel aktivizálódott a salánki vulkán is. A szarmata transzgresszióval induló újabb üledékes összlet a Kövesligeti Formáció, amelynek az északi, északkeleti partvonalán már tavi alluviumok találhatóak, ezen alakultak ki az ős Ung-, Latorca- és Borzsa-folyók (Verescsagin, 1982; Voznyeszenszkij, 1988). Ebben az időben a Beregszászi-dombság területén, valamint a Csap-Munkácsi-medence belsejében savanyú lávát és piroklasztitokat szolgáltató vulkánok működtek. A Popricsnij – Borló területén gabbró és diorit intrúziók, illetve riodácit és dácit extrúziók képződtek, továbbá bázisos piroklaszt-szórás és lávaömlések jellemzőek. A Nagyszőlősi-hegység területén andezit és riodácit lávaömlések következtek be. Az Avas szarmata korú magmatitjai főleg bázisos intrúziók. A tenger visszahúzódása során alakult ki az Almási Formáció (Verescsagin, 1982). A szarmata–pannóniai határon a Kárpátaljai-síkság szigethegyei mutatnak vulkáni aktivitást. Az alsó-pannóniaiben nőtt a terrigén komplexumok aránya, amit az Izai- és a Keselymezői Formációkban követhetünk nyomon. A pannóniai korszakban újabb vulkáni aktivizáció kezdődött. A Popricsnij – Borló magmatizmusában andezit szubvulkáni kőzetek képződése mellett, andezit és bazaltos andezit lávaömlések és tufaszórások figyelhetőek meg. A Határ vulkán savanyú piroklasztitot szolgáltat, korábban viszont dácit és riolit lávafolyások képviselték. Ekkor alakultak ki a Nagyszőlősi-hegység dácitos lávafolyásai, valamint bazaltos andezit láva- és tufahorizontjai a Tupoj vulkán működésével kapcsolatban. Az Avas területén savanyú magmatizmus nyomai fedezhetőek fel. A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Irodalom

Afanaszjev G. D., Zikov Sz. I. (Афанасьев Г. Д. – Зыков С. И.) 1975: Геохронологическая шкала фанерозоя в свете новых значений постоянных распада / A fanerozoikum geokronológiai beosztása az új bomlási állandók tükrében. Наука, Москва. Bagdaszarjan – Danyilovics (Багдасарян, Г. П. – Данилович, Л. Г.) 1968: Новые данные об абсолютном возрасте вулканических образований Закарпатья / Újabb adatok Kárpátalja vulkáni képződményeinek abszolút koráról. АН СССР. Серия геологическая. Москва. Bojko et al. (Бойко А. К. – Круглов С. С. – Кульчицкий Я. О. – Матковский О. И. – Мерлич Б. В. – Спитковская С. М. – Фишкин М. Ю. – Цьонь О. В. – Чеджемов Г. Х.) 1967: Абсолютная геохронология главнейших комплексов Украинских Карпат / Az Ukrán Kárpátok fő komplexumainak abszolút geokronológiája. АН СССР. Труды XV сессии комиссии по определению абсолютного возраста геологических формаций. Császár G. (szerk.) 2000: Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Magyar Állami Földtani Intézet, MRB, 129, Budapest. Malejev E. F. (Малеев E. Ф.) 1964: Неогеновый вулканизм Закарпатья / Kárpátalja neogén vulkanizmusa, 251, Наука, Mocквa. Merlics B. V., Szpitkovszkaja Sz. M. (Мерлич Б. В. – Спитковская С. М.) 1974: Глубинные разломы, неогеновый магматизм и оруднение Закарпатья / A mélytörések, a neogén magmatizmus és az ércesedés Kárpátalján, in: Резвой Д. П.: Проблемы тектоники и магматизма глубинных разломов. Издательсво Вища школа, Лвов, 173.

Pécskay Z., Seghedi, I., Downes, H., Prychodko, M., Mackiv, B. 2000: K/Ar dating of neogene calcalkaline volcanic rocks from Transcarpathian Ukraine. Geologica Carpathica, 51, 2, 83–89. Seghedi, I., Downes, H., Pécskay Z., Thirwall, F. M., Szakács A., Prychodko, M., Mattey, D. 2001: Magmagenesis in a subduction-related post-collisional volcanic arc segment: the Ukrainian Carpathians. Lithos 57. 237–262. Sztyepanov, V. A. (Степанов В. А.) 1989: Эволюция и рудоносность тектоно-магматического центра Синяк (Закарпатье) / A Szinyák tektono-magmás centrum evolúciója és ércesedése (Kárpátalja). Диссертация на соискание ученой степени кандидата геологоминералогических наук. – Академии Наук УССР, Институт геохимии и физики минералов, 226, Киев. Tolsztoj, M. I. (szerk.), Gaszanov, J. L., Moljavko, V. G., Osztafijcsuk, I. M., Prodajvoda, G. T., Szerga, A. J., Szuhorada, A. V., Tolsztoj, M. I. (Толстой М. И. ред. Гасанов Ю. Л., Молявко В. Г., Остафийчук И. М., Продайвода Г. Т., Серга А. Ю., Сухорада А. В., Толстой М. И.) 1976: Геохимия, петрофизика и вопросы генезиса новейших вулканитов Советских Карпат / A Szovjet Kárpátok fiatal vulkanitjainak geokémiája, petrofizikája és képződésének kérdései. – Издательское Объединение «Вища Школа». Издательство при Киевском Университете, 188, Киев. Venglinszkij, I. V. (Венглинский И. В.) 1975: Форфминиферы и биостратиграфия миоценовых отложений Закарпатского прогиба / A Kárpátaljai-süllyedék miocén üledékeinek foraminiferái és biosztratigráfiája. – Наукова Думка, 264, Киев. Voznyeszenszkij, A. I. (Вознесенский А. И.) 1988: История формирования неогеновых отложений Закарпатского прогиба / A neogén üledékek kialakulásának története a Kárpátaljaisüllyedékben. – Академии Наук СССР, Наука, Москва, 109.

A KÁRPÁTALJAI MAGMÁS KÉPZŐDMÉNYEK RADIOMETRIKUS KORADATAIHOZ KAPCSOLÓDÓ PROBLÉMÁK PROBLEMS RELATED TO THE RADIOMETRIC AGE DATA OF THE MAGMATIC FORMATIONS OF TRANSCARPATHIA Gönczy Sándor1 , Kozák Miklós2 II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Földtudományi és Turizmus Tanszék, Ukrajna, Beregszász. gonczysanyi@gmail.com 2 Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék

13 per cent of Transcarpathia’s territory is made up by complexes of magmatic origin. Methods of age classification of these igneous rocks and the radiometric age data themselves raise several problems. The most important among them is that on the geologic maps the K/Ar age data of the complexes dated as Pliocene are grouping around 15 and 13-9 million years, respectively. Kulcsszavak: Kárpátalja, miocén, geokronológia Bevezetés Kárpátalja területén húzódó vulkáni régiókat külső és belső vonulatokra osztják. A külső vonulathoz morfológiailag a Vihorlát – Popricsnij csoportja, a Makovica, a Szinyák, a Borló és a Nagyszőlősi-hegység tartozik (1. ábra). A belső vulkáni vonulat nagyrészt el van temetve. Felszíni vetülete a Beregszászi-dombság és az Avas hegység (1. ábra), bár ez utóbbiban mind a külső, mind a belső vonulat jegyei megtalálhatók (Tolsztoj szerk. 1976; Merlics – Szpitkovszkaja 1974). Problémafelvetés, célok A szakirodalmi közlésekből kigyűjtöttük a kárpátaljai magmás komplexumok radiometrikus koradatait (1. táblázat) (Bojko et al. 1967; Bagdaszarjan – Danyilovics 1968; Merlics – Szpitkovszkaja 1974; Szemenyenko et al. 1969; Tolsztoj et al. 1976; Sztyepanov 1989; Pécskay et al. 2000). E komplexumok vizsgálatakor szembetűnő, hogy a térképek és az ide kapcsolódó publikációk felső-pliocén (levantei) korú magmatizmusról beszélnek. Ugyanakkor e képződmények K/Ar radiometrikus koradatai 15, 13 és 10 millió év körül csoportosulnak, tehát a Kárpát-medencére érvényes, Központi-Paratethysre vonatkozó korbeosztás szerint badeni, szarmata és alsó-pannóniai korúak. A koradatokkal kapcsolatban komoly probléma merült fel, amikor térképi ábrázolásra került sor, mivel a mintavételi pontok 40%-át területileg nem lehet pontosan behatárolni. Újabb gondot okozott, hogy a kárpátaljai geokronológiai adatokat közlő szerzők gyakran nem részletezik, hogy milyen módszerrel készültek az adatok. A felsorolt problémák miatt azt a célt tűztük ki, hogy a már meglévő adatokból használható radiometrikus kor adatbázist hozzunk létre, ahol az említett problémák lehetőség szerint tisztázva vannak.

1. ábra. Kárpátalja főbb vonulatai

1. táblázat. A magmatitok K/Ar koradatainak szerkezetmorfológiai egységenkénti megoszlása Kárpátalján (* – csak a Kárpátaljára eső területről származó adatok) Eredmények Kor és korszakbeosztási problémák A szovjet-ukrán szakirodalom és a radiometrikus koradatok, illetve a nemzetközi és Kárpát-medencei sztratigráfiai nevezéktant használó szerzők között mutatkozó ellentét oka, hogy a szovjet-ukrán szerzők, a magmás képződmények korbesorolását a környező üledékes képződményekkel való párhuzamosítás alapján végezték. Azonban a korbesorolást biosztratigráfiai alapon végző kutatók hangsúlyozzák, hogy Kárpátalja középső‒felső-miocén

korú üledékes rétegei között, így az üledékes és magmás komplexumok között is nagyon gyakran eróziós és/vagy szögdiszkordancia figyelhető meg (Venglinszkij 1975; Voznyeszenszkij 1988; Andreyeva-Grigorovich 1997). Arra vonatkozóan, hogy az erózió milyen mértékű lehetett és mennyi ideig tarthatott nincs megnyugtató bizonyíték. Az elemzett minták származási helyének problémája Azoknak a kőzetmintáknak a származási helye, amelyekből a radiometrikus koradatok származnak, gyakran nehezen behatárolható. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Szovjetunióban áttekintő topográfiai térképeket engedtek csak használni. Az 1960-as 70-es években a terepen dolgozó geológusok gyakran nem a térképlapokon megjelenő topográfiai neveket használták – hiszen azok nagyon nagy területet öleltek fel – hanem a helyi adatközlőktől átvett megnevezéseket, vagy a régi magyar település és topográfiai nevek ukránosított változatát is. A minták származási helyének azonosításában nagy segítséget jelentettek a III. katonai felmérés térképlapjai és a Beregszászi Geológiai Expedíció munkatársai (2. ábra). A minták nagy részét (103 db) viszonylag pontosan lokalizáltuk, a többi (57 db) származási helyét azonban csak kb. 1 km2-nyi területre tudtuk szűkíteni. Ebből következik, hogy az adatok regionális szintű párhuzamosításoknál viszonylag jól használhatóak, viszony lokális szinten csak egyéb módszerekkel együtt érdemes alkalmazni.

2. ábra. A kárpátaljai magmatitok radiometrikus kor adatainak földrajzi megoszlása A radiometrikus korok adatelőállítási módszere Viszonylag jó leírást találhatunk a kormeghatározás módszeréről Bojko (et al. 1967) tanulmányában. A méréseket a Lembergi Egyetem Geokémiai és Mélyszerkezeti Tudományos Kutatóintézetben végezték K/Ar módszerrel. A káliumot „Lange” típusú lángfotométerrel, a radiogén argont MI-1305-ös tömegspektrométeren vizsgálták. A K40 bomlási állandói: λk = 0,557x10-10 év-1 és λβ = 4,12x10-10 év-1 (Bojko 1967; Bagdaszarjan

– Danyilovics 1968). A bomlási állandóra vonatkozó adatok alig különböznek a Pécskay (2012) által közöl bomlási állandótól. A többi általunk ismert publikáció vagy nem közöl radiometrikus koradatot, vagy nem közli az adat előállítás módszerét. A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Irodalom

Andreyeva-Grigorovich A. S. – Kulchytsky Y. O. – Gruzman A. D. – Lozynyak P. YU. – Petraskevich M. I. – Portnyagina L. O. – Ivanina A. V. – Smirnov S. E. – Trofimovich N. A. – Saviskaya N. A. – Shvareva N. J. 1997: Regional sratigraphic scheme of Neogene formations of the Central Paratethys in the Ukraine. Geologica Carpathica. 48 2. 123–136. Bagdaszarjan – Danyilovics (Багдасарян, Г. П. – Данилович, Л. Г.) 1968: Новые данные об абсолютном возрасте вулканических образований Закарпатья / Újabb adatok Kárpátalja vulkáni képződményeinek abszolút koráról. АН СССР. Серия геологическая. Москва. Bojko et al. (Бойко А. К. – Круглов С. С. – Кульчицкий Я. О. – Матковский О. И. – Мерлич Б. В. – Спитковская С. М. – Фишкин М. Ю. – Цьонь О. В. – Чеджемов Г. Х.) 1967: Абсолютная геохронология главнейших комплексов Украинских Карпат / Az Ukrán Kárpátok fő komplexumainak abszolút geokronológiája. АН СССР. Труды XV сессии комиссии по определению абсолютного возраста геологических формаций. Merlics B. V. – Szpitkovszkaja Sz. M. (Мерлич Б. В. – Спитковская С. М.) 1974: Глубинные разломы, неогеновый магматизм и оруднение Закарпатья / A mélytörések, a neogén magmatizmus és az ércesedés Kárpátalján. – In Резвой Д. П.: Проблемы тектоники и магматизма глубинных разломов. Издательсво Вища школа, Лвов. 173p. Pécskay Z. – Seghedi I. – Downes H. – Prychodko M. – Mackiv B. 2000: K/Ar dating of neogene calc-alkaline volcanic rocks from Transcarpathian Ukraine. – Geologica Carpathica, 51, 2, 83–89. Pécskay Z. 2012: A K/Ar kormeghatározási módszer alkalmazása harmadidőszaki vulkáni területek geokronológiai kutatásában. Akadémiai doktori értekezés. MTA Atommagkutató Intézete, 238, Debrecen. Szemenyenko et al. (Семененко Н. П. – Ткачук Л. Т. – Зайдис Б. Б. – Демиденко С. Г. – Котловская Ф. И.) 1969: Итоги исследований, выполненных в Советском Союзе по абсолютной геохронологии геологических формаций Украинских Карпат и сопредельных территорий / Az Ukrán Kárpátok földtani formációin végzett abszolút geokronológiai kutatások eredményeiről. Acta Geologica Academiae Scientarium Hungaricae, Tomus 13, pp. 359–382. Sztyepanov V. A. (Степанов В. А.) 1989: Эволюция и рудоносность тектоно-магматического центра Синяк (Закарпатье) / A Szinyák tektono-magmás centrum evolúciója és ércesedése (Kárpátalja). – Диссертация на соискание ученой степени кандидата геологоминералогических наук. Академии Наук УССР, Институт геохимии и физики минералов. Киев. 226c. Tolsztoj M. I. szerk. – Gaszanov J. L. – Moljavko V. G. – Osztafijcsuk I. M. – Prodajvoda G. T. – Szerga A. J. – Szuhorada A. V. – Tolsztoj M. I. (Толстой М. И. ред. Гасанов Ю. Л. – Молявко В. Г. – Остафийчук И. М. – Продайвода Г. Т. – Серга А. Ю. – Сухорада А. В. – Толстой М. И.) 1976: Геохимия, петрофизика и вопросы генезиса новейших вулканитов Советских Карпат / A Szovjet Kárpátok fiatal vulkanitjainak geokémiája, petrofizikája és képződésének kérdései. – Издательское Объединение «Вища Школа». Издательство при Киевском Университете. Киев. 188c. Venglinszkij I. V. (Венглинский И. В.) 1975: Форфминиферы и биостратиграфия миоценовых отложений Закарпатского прогиба / A Kárpátaljai-süllyedék miocén üledékeinek foraminiferái és biosztratigráfiája. – Наукова Думка. Киев. 264c. Voznyeszenszkij A. I. (Вознесенский А. И.) 1988: История формирования неогеновых отложений Закарпатского прогиба / A neogén üledékek kialakulásának története a Kárpátaljaisüllyedékben. – Академии Наук СССР, Наука, Москва. 109c.

A CSOMÁD UTOLSÓ ROBBANÁSOS KITÖRÉSEINEK ÚJ TEFROSZTRATIGRÁFIAI EREDMÉNYEI NEW TEPHROSTRATIGRAPHIC RESULTS ON THE LAST EXPLOSIVE ERUPTIONS OF THE CIOMADUL (CSOMÁD) VOLCANO Karátson Dávid1, Sabine Wulf2, Veres Daniel3, Magyari Enikő4, Ralf Gertisser5, Király Edit6, Timár Alida7, Novothny Ágnes1, Telbisz Tamás1, Szalai Zoltán8, Oona Appelt9, Jánosi Csaba10, Marc Bormann11 ELTE Természetföldrajzi Tanszék, dkarat@ludens.elte.hu Paleoenvironmental Dynamics Group, Heidelberg University, Sabine.Wulf@geow.uni-heidelberg.de 3 Institute of Speleology "Emil Racovita", Román Tudományos Akadémia, dsveres@gmail.com 4 ELTE MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, emagyari@caesar.elte.hu 5 Keele University, School of Physical and Geographical Sciences, r.gertisser@keele.ac.uk 6 Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Geokémiai és Laboratóriumi Főosztály, edit.kiraly0305@gmail.com 7 Faculty of Environmental Science and Engineering, Laboratory of Luminescence Dating and Dosimetry, alida.timar@ubbcluj.ro 8 ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, szalaiz@iif.hu 9 Helmholtz Centre Potsdam, GFZ German Research Centre for Geosciences, oona.appelt@gfz-potsdam.de 10 Inimii 3/14, RO-530225 Csíkszereda, keramikahr@gmail.com 11 University of Cologne, CRC 806 'Our Way to Europe', marc.bormann@uni-koeln.de 1

In our work (Karátson et al., Wulf et al., Veres et al. submitted papers) we collected and re-evaluated volcanological data with an emphasis on radiometric ages of pyroclastic units. We present new field observations, grainsize analyses and major element glass geochemistry of tephra units, along with OSL measurements and 14C dates. Results show that the final eruptive stage of Ciomadul was characterized by two closely-following violent eruptions, of which the youngest, so far unknown event, took place at ~29 ka BP, ca 3,000 years later than previously thought. Kulcsszavak: Csomád, vulkanológia, robbanásos kitörések, kormeghatározás Az elmúlt évtizedekben nagyszámú tanulmány jelent meg a Csomád vulkán fejlődéstörténetéről (pl. Karátson et al. 2007, 2013; Harangi et al., 2015; Popa et al., 2012; Szakács et al., 2015), újjáélesztetve a föld- és felszínalaktani kutatást a Kárpátok eme legfiatalabb tűzhányóján. Mi több, a térség negyedidőszaki (kvarter) kérdéseinek behatóbb megismerése, különösen a Szent Anna-tó és a Mohos-láp tavi üledékes sorozatainak vizsgálata – elsősorban kormeghatározása – új eredményekkel gazdagította e két kráter létrejöttének, kitöréseinek megismerését is (pl. Magyari et al., 2009, 2014). Egyértelművé vált, hogy a legutolsó vulkánkitörésekre az elmúlt 50 ezer évben került sor, amivel a Csomád nemcsak kiérdemli a Kelet-Közép-Európa legfiatalabb tűzhányója címet, hanem fontos tudományos kérdéssé emeli a vulkánosság esetleges feléledését is. Ugyanakkor, noha a vulkáni fejlődéstörténet alapvonásait már megismertük (pl. Szakács és Jánosi, 1989; Szakács és Seghedi, 1990; Szakács et al., 2015), számos kérdés máig megoldatlan vagy ellentmondásos maradt. Ilyen egyebek mellett a központi lávadómszerkezet mibenléte, a vulkánosság időtartama, a kitörések típusai, központjai, és a

robbanásos kitörések tefrosztratigráfiája, azaz a közelebbi-távolabbi térségben fellelhető piro(vagy általában vulkano)klasztitok elterjedése, rétegtani korrelációja. Mindezen kérdések megválaszolásához – megítélésünk szerint – elengedhetetlen a tefrakibukkanások alapos, részletes feldolgozása, különösen korneghatározása, ami másfelől épp a két legutóbbi nemzetközi publikáció (Harangi et al., 2015; Szakács et al., 2015) alapján továbbra is ellentmondásokat hordoz. Saját munkánkban – melynek során a legutolsó kitörési szakaszra összpontosítottunk – a fenti kérdések legtöbbjének tisztázását tűztük ki célul. Különösen izgalmasnak véljük a tágabb szakmai közönség számára annak megválaszolását, hogy mikor voltak a ténylegesen legutolsó kitörések, egy volt-e vagy több, mi volt ezek lefolyása, jellege. Komplex módszertant bevetve, a nagy mennyiségű új eredményt három, egymáshoz szorosan kapcsolódó tanulmányban bemutatva (Karátson et al., Wulf et al., Veres et al. benyújtott munkák) vulkanológiai szempontból megvizsgáljuk valamennyi ismert vagy általunk térképezett piroklasztit-feltárást, kiértékeljük azok radiometrikus korát, a legtöbb réteg esetében a leírást, értelmezést szemcseösszetétel- és főelem-geokémiai elemzéssel megtámogatva. A kérdéses esetekben – melyek magukban foglalják a két kráter tavi sorozatába mélyült fúrásokat is – OSL- és radiokarbon kormeghatározást is végeztünk. Eredményeink lényegét összefoglalva, a Csomád robbanásos kitörései valóban mintegy 50–52 ezer éve kezdődtek, ennél idősebb ilyen működés nyomát nem találtuk. A robbanásos kitörések – korábbi lávadómokat elrombolva – először a Mohost, illetve az azt részben körülölelő, somma-szerű peremet hozták létre. E kitörések freatomagmás termékei egységes geokémiai jellegeket mutatnak, amelyeket egy alapvető, Torja község menti feltárásról „idős Torja”-típusnak nevezünk. Nem sokkal később létrejött az Ős-Szent-Anna lávadómja vagy kis kúpja is. Ennek hatalmas (a krátert először formáló) robbanása rakta le a Tusnádfürdőtől D-re ismert pliniusi rétegsort (43–47 ezer éve), némileg már más jellegű, de még mindig a „torjaihoz” hasonló jellegű magmából. Ezt követhette – a Köves Ponk kisebb lávafolyása és talán rövidebb szünet után – a Szent Anna-kráter feléledése, feltehetően központi lávadómnövekedéssel. Itt azután, mintegy 31,5 ezer évvel ezelőtt hatalmas, komplex robbanásos kitörésre került sor, amely szétszakította e lávadómot. Az ekkor keletkezett termékek – sajátos, horzsaköves jellegű piroklasztok – blokk- és hamuárakként zúdultak le a Csomád déli és keleti lejtőin, majd a szabaddá vált kürtőből pliniusi felhő szökött fel, melyből messze – egészen Kézdivásárhelyig, de akár jóval távolabb – szóródtak a horzsakövek. Típuslelőhelye, és a kitöréstermékek sajátos geokémiai jellege alapján az ide tartozó piroklasztitokat, amelyek pl. a már régóta üledékgyűjtő medenceként működő Mohost is töltögették, ’TGS’ (Târgu Secuiesc) típusnak nevezzük. Ám a vulkáni működés nem ért véget. Kutatásaink során számos helyen sikerült azonosítani egy még későbbi, mintegy 29 ezer éves tefraréteget, amely a tusnádfürdőihez hasonló geokémiai jellegű (ún. „fiatal Torja”-típus). Ez a kori torjaiakhoz hasonlóan freatomagmás, igen heves kitörésből származhatott, amely – bár csak vékonyabb réteget rakott le – délkelet felé nagy távolságba jutott el, pl. ukrajnai löszszelvényekből is kimutatható. Megfigyelhető a Szent Anna-kráter lejtőin és kimutatható természetesen a Mohos tavi rétegsorából is. E korábban nem leírt kitörés tekinhető tehát a Csomád legutolsó működésének. 29 ezer év óta a vulkán szunnyad.

Irodalom Harangi Sz., Lukács R., Schmitt, A. K., Dunkl I., Molnár K., Kiss B., Seghedi I., Novothny Á., Molnár M. 2015: Constraints on the timing of Quaternary volcanism and duration of magma residence at Ciomadul volcano, east–central Europe, from combined U–Th/He and U–Th zircon geochronology. J. Volcanol. Geotherm. Res., 301 (2015) 66–80. Karátson D., 2007: A Börzsönytől a Hargitáig – vulkanológia, felszínfejlődés, ősföldrajz. Typotex Kiadó, Budapest, ISBN 978-963-9664-66-1, 463 p. Karátson D., Telbisz T., Harangi Sz., Magyari E., Dunkl I., Kiss B., Jánosi Cs., Veres, D., Braun M., Fodor E., Biró T., Kósik Sz., von Eynatten, H, Lin, D. 2013: Morphometrical and geochronological constraints on the youngest eruptive activity in East-Central Europe at the Ciomadul (Csomád) lava dome complex, East Carpathians. J. Volcanol. Geotherm. Res., 255, 43– 56. Karátson D., Wulf, S., Veres, D., Magyari E., Gertisser, R., Király E., Timár, A., Novothny Á., Telbisz T., Szalai Z., Appelt, O., Jánosi Cs., Bormann, M., benyújtva: On the last 52 to 29 ka explosive eruptions of the Ciomadul (Csomád) volcano, East Carpathians – a tephrostratigraphic approach. J. Volcanol. Geotherm. Res. Magyari E. K., Buczkó K., Jakab G., Braun M., Pál Z., Karátson D., 2009: Palaeolimnology of the last crater lake in the Eastern Carpathian Mountains - a multiproxy study of Holocene hydrological changes. Hydrobiologia, 631, 29–63. Magyari E. K., Veres, D., Wennrich, V., Wagner, B., Braun, M., Jakab, G., Karátson, D., Pál, Z., Ferenczy, Gy., St-Onge, G., Rethemeyer, J., Francois, J.-P., von Reumont, F., Schäbitz, F. 2014: Vegetation and environmental responses to climate forcing during the last glacial maximum and deglaciation in the East Carpathians: attenuated response to maximum cooling and increased biomass burning. Quaternary Science Reviews, 106, 278–298. Popa, M., Radulian, M., Szakács A., Seghedi, I., Zaharia, B. 2012: New seismic and tomography data in the southern part of the Harghita Mountains (Romania, Southeastern Carpathians): connection with recent volcanic activity. Pure and Applied Geophysics, 169, 9, 1557–1573. Szakács A. és Jánosi Cs., 1989: Volcanic bombs and blocks in the Harghita Mts. — D. S. Inst. Geol. Geofiz. 74(1), 181–189. Szakács A. és Seghedi, I. 1990: Quaternary dacitic volcanism in the Ciomadul massif (South Harghita Mts, East Carpathians, Romania). IAVCEI International Volcanological Congress, 3–8 Sept., Abstract Volume, Mainz. Szakács A., Seghedi, I., Pécskay Z., Mirea, V. 2015: Eruptive history of a low-frequency and low-output rate Pleistocene volcano, Ciomadul, South Harghita Mts., Romania. Bull. Volcanol., 77, 12, DOI 10.1007/s00445-014-0894-7 Veres, D., Wulf, S., Karátson D., Bormann, M, Magyari E., Schäbitz, F. benyújtva: Correlation of proximal to distal pyroclastic rocks around the Ciomadul volcano and their paleoenvironmental implications. Journal of Quaternary Science. Wulf, S., Veres, D., Karátson, D., Bormann, M, Magyari, E., Gertisser, R., Appelt, O., Fedorowicz, S., Łanczont, M., Gozhik, P., benyújtva: The 'Roxolany Tephra' (Ukraine) – new evidence of an origin from a 29 ka eruption of Ciomadul volcano, East Carpathians. Journal of Quaternary Science.

SOMOGYI GYEPVASÉRCEK GENETIKÁJA ÉS OSZTÁLYOZÁSA GENETIC TYPES AND CLASSIFICATION OF BOG IRON ORES FROM SOMOGY Kercsmár Zsolt1, Thiele Ádám2 Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, kercsmar.zsolt@mfgi.hu; Budapesti Műszaki Egyetem Anyagtudományi és Technológiai Tanszék, adam.thiele@hotmail.com 1

In Inner-Somogy late Pleistocene – early Holocene fluvial freshwater marshes were created by active neotectonic deformations. Bog iron ore deposits were formed in these freshwater marshes. The bog iron ore deposits can be grouped into three types based on their genetics: 1. microbial bog iron ore lenses made by Fe(II)-oxidizing microorganisms 2. limonitic indications formed by chemical oxidation.in the sandy sediments and on the uplifted areas 3. microbial bog iron ore lenses were redeposited by creeks in the area and redeposited bog iron ore layers developed. Kulcsszavak: gyepvasérc, genetika, pleisztocén, somogy, osztályozás Belső-, és Külső-Somogy határán, a Somogyi Dombság Ny-i részén, a Nagyberektől Dre, Somogyfajsz, Libickozma, Somogyszob környékén magas vas(III)-oxihidroxid tartalmú késő-pleisztocén–kora-holocén folyóvízi, ártéri üledékek találhatók. Az érctartalomra jellemző, hogy a somogyi gyepvasérc telepek az avar és a honfoglalás korban a területen folyó vaskohászat ércbázisául szolgáltak (Gömöri, 2000). A gyepvasércet tartalmazó rétegek, a Külső-, és a Belső-Somogy határát jelentő morfológiai kiemelkedéstől (SomogyvárOsztopán-Kaposújlak vonal) Ny-ra, késő-miocén (pliocén) vas- és mangándús vörösagyagra (Tengelici Agyag) települő, 100–150 m vastag, 33–22 ezer éves (Thamó-Bozsó et al., 2010) felső-pleisztocén törmelékes üledékes rétegsor felső részén jelennek meg részben jelenkori patakbevágódások partfalában, részben másodlagosan áthalmozott holocén üledékekben. A rétegsor a Somogyvár-Osztopán-Kaposújlak vonal mentén, késő-pleisztocén deformáció hatására kialakult morfológiai mélyedést követő, É-felé, a Balaton medencéjébe tartó folyó mederszakaszain és árterén rakódott le, ahol az ártereken kialakult mocsarakban kedvező feltételek alakultak ki a Tengelici Vörösagyagból származó, vízben oldott Fe(II) biogén oxidációjához. A különböző formában és koncentrációban megjelenő gyepvasércet tartalmazó képződmények 9 helyről gyűjtött, 16 mintájának szedimentológiai és ásványtani vizsgálata, valamint az ércek geokémiai (XRF, XRD) vizsgálata (Kercsmár és Thiele, 2015) alapján világossá vált, hogy a korábban „gyepvasércek” összefoglaló névvel bizonytalanul definiált képződmények, valójában összetett, több genetikai csoportba sorolható és különböző képződési környezetre osztható, biokémiai vagy tisztán kémiai úton, magas oldott Fe(II) tartalmú vizekből kivált ásványtársulások. A főként Fe, Si, Al, Mn, P, As elemeket és járulékosan Ca-ot tartalmazó gyepvasércek nagyrészt goethit, kvarc valamint muszkovit és illit ásványokból, továbbá röntgenamorf vivianitból állnak. A belső-somogyi gyepvasérc telepek vizsgálataink szerint genetikailag és geokémiailag 3 fő csoportra bonthatók: 1. Elsődlegesen, késő-pleisztocén ártéri mocsári, lápi környezetben, vasbaktériumok életműködése következtében kivált biogén gyepvasérc lencsék. A biogén gyepvasérc lencsék

makroszerkezete néhány mm átmérőjű, limonittal összecementált gumókból áll. Mikroszerkezetükre a legfeljebb 100 nm átmérőjű, főként goethitből álló, mikrobiális tevékenységre utaló gömbös, szemcsés halmaz a jellemző. 2. Elsődlegesen, főként kémiai úton, láptalajok és öntéstalajok képződéséhez kötődve, a talajvíz határán és fölötte, a kapilláris zónában megjelenő limonit indikációk. A talajosodást kísérő limonit indikációk részben a mészkiválásos szinthez kötődnek, részben a rétegsor felsőbb rétegeiben is megjelennek. Ez a kiválás részben egyidős a mocsaras területek biogén gyepvasérc lencséivel, részben azoknál fiatalabb. A talajvíz állandóan magas vastartalma miatt szinte minden területen előfordulhat, jellemzően a lápos területek szegélyén és a kiemeltebb területeken, ahol a magas vastartalmú talajvíz jelen volt a homokos képződmények pórusaiban. 3. Másodlagos, áthalmozott gyepvasérc rétegek. Idősebb áthalmozott limonit gumós rétegek a rétegsorokon belül, recens áthalmozások jelenkori patakok és tavak medreiben jelennek meg. Az oldott Fe(II) tartalom a Külső-Somogy Ny-i peremén a felszínen és a felszín közelben található, magas vas tartalmú, tektonikai szerkezetek mentén a Belső-Somogy területén mélyebben fekvő Tengelici Agyagból származtatható. A magas oldott vastartalom katalizálta a vasbaktériumok működését, ami fokozott biogén Fe(II) oxidációval járt. A biogén úton keletkezett vas-hidroxid adszorbeált foszfát és arzenát ionokat, valamint elem kicserélődéses mangánt tartalmaz. A gyepvasérc telepek magas és koncentrált kalcium-karbonát tartalma utólagosan, a láptalajok és öntéstalajok mészkiválási szintjeiben keletkezett. A terület magas kalcium koncentrációja a késő-pleisztocén hulló porból, illetve a kiemeltebb területekről lepusztuló és áthalmozódó löszös üledékekből származtatható. Irodalom

Gömöri J. 2000: Az avar kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emlékei Pannóniában, Magyarország iparrégészeti lelőhelykatasztere I. Vasművesség, Soproni Múzeum. MTA VEAB, Sopron, 373. Kercsmár Zs., Thiele Á. 2015: A belső-somogyi gyepvasércek genetikája, geokémiai jellemzői és archeometallurgiai jelentősége, Földtani Közlöny 145/1, 53–72. Thamó-Bozsó E., Magyari Á., Musitz, B., Nagy A. 2010: OSL ages and origin of Late Quaternary sediments in the North Transdanubian Hills (Hungary): timing of neotectonic activity, Quaternary International 222, 209–220.

TANÖSVÉNYEK A KÖRNYEZETI NEVELÉSBEN ÉS A GEOTURIZMUSBAN STUDY TRAILS IN ENVIRONMENTAL EDUCATION AND GEOTOURISM Kéri András1,2, Ballabás Gábor3, Dömsödi Áron4 ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium Varangy Akciócsoport Egyesület, rana@freemail.hu, 3 ELTE TTK FFI Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, bagi@ludens.elte.hu 4 Puskás Ferenc Általános Iskola, aron.domsodi@gmail.com 1

A key issue in modern nature conservation education is the introduction of scientific truths and modelling in an easily understandable, enjoyable way. Effective environmental education in impossible without going out to the field. The rapidly growing tematic paths and study trails aim to introduce the natural values, flora and fauna of a given geographical region. There are over 500 study trails in Hungary. Frequently, the information included, the message presented and the way it is presented is out-fashioned. As all are key elements of effective (as well as in misleading) education improvement in this field is an important task. The use of any instruments in education needs good knowledge of them, advantages as well as disadvantages. Selecting study trails for working on them can be helped by the evaluation system we developed with the help of university students and tested in study trails around Budapest. This evaluation system was also used to compare the possible use different study trails in education. Kulcsszavak: tanösvények, ismeretszerzés, környezeti nevelés, geoturizmus A tanösvények tematikus túraútvonalak, amelyek az érintett terület természeti és kulturális örökségéhez kötődnek. Állomásokból állnak, melyeket kijelölt útvonal köt össze. A kijelölt útvonal követésében a tájékoztató táblák vagy füzet szolgál segítségül (Kiss, 1999). A turistaútvonalaktól berendezési tárgyaik különböztetik meg őket: az egységes arculatú táblák, vagy a bizonyos pontokon megszerezhető tájékoztató füzetek. Füzetes tanösvény esetén az állomásokat általában jelzéssel ellátott karók jelölik ki (Kiss, 1999). A látogatók részéről aktív ismeretszerzést kívánnak meg, legfontosabb feladatuk az értékek mindenki számára közérthető bemutatása és ezen keresztül a környezettudatos szemlélet kialakítása. A tanösvények nagy előnye, hogy viszonylag alacsony költségért éveken keresztül szolgáltatnak oktatási-szórakoztatási feladatokat anélkül, hogy folyamatosan jelentős ráfordításokat igényelnének. Emellett alkalmasak arra, hogy tudatosítsák a túrázóban, miért fontos az adott terület védelme, tájképének megőrzése, és hogy milyen veszélyek fenyegetik azt. Látogatásukhoz nincs szükség felkészültségre, vagy különösebb felszerelésre (Kárász, 2003). A tanösvényeket többféle szempontból csoportosíthatjuk. Az ismeretközlés módja alapján léteznek táblás (itt az információ az állomásokon kihelyezett táblákon található), füzetes, és a kettőt kombináló, vegyes tanösvények (Kiss, 1999). Az utóbbi időben jelentek meg az okostelefonokra készült, interaktív digitális tanösvények, ahol a táblákon lévő QR-kód segítségével jutunk a szükséges információkhoz, de létezik olyan változat is, amikor a

tanösvény teljesen virtuális, azaz egy letölthető alkalmazással, GPS segítségével kell megkeresni az állomásokat, mert azok egyáltalán nincsenek jelölve a terepen. Az ismeretszerzés módja szerint beszélhetünk bemutató tanösvényről, ahol a látogató passzív befogadóként megy végig az útvonalon, vagy munkáltató tanösvényről, ahol feladatokat megoldva, például munkafüzetben, aktívan szerzi meg az ismereteket. Az aktivitást segíthetik az újabban divatba jött interaktív táblák, amelyeket fokozottan fenyeget a gyors tönkremenetel, a rongálás problematikája (1. ábra). Jelleg szerinti felosztásban léteznek tematikus tanösvények, melyek egy-egy értéktípus, jelenség bemutatóhelyei. Mellettük találkozhatunk természetismereti tanösvényekkel is. Ezek több jelenséget járnak körül, kevésbé részletesen (Kiss, 1999). Bejárás módja szerint a tanösvény lehet gyalogos (ebből van a legtöbb), kerékpáros vagy lovas. A tanösvények számában az utóbbi évtizedben jelentős mennyiségi robbanás következett be, napjainkban több, mint 500 tanösvény található szerte Magyarországon. Sok civil szervezet, önkormányzat jutott anyagi forráshoz és kívánt áldozni a környezeti nevelés oltárán, azonban hozzá nem értő módon, szakemberek bevonása nélkül cselekedte ezt. A táblák szövegezésében található szakmai hibák, szakemberek bevonásával kiküszöbölhetőek. Súlyosságuk változó, veszélyük, hogy téves információt közvetítenek és rögzítenek. A túlzsúfolt, felesleges információval sűrűn teleírt táblák taszítják a látogatókat, különösen a gyerekek nem állnak meg egy tábla előtt fél óráig. A 2. ábrán igazi elrettentő példát láthatunk. Ha az állomások túl sűrűn következnek, vagy épp ellenkezőleg, nagyon messze vannak egymástól, elkedvetleníthetik a látogatót. A gyaloglást és az ismeretszerzést optimális intervallumokban váltogató tanösvények végig, teljes hosszukban képesek fenntartani az érdeklődést, a lelkesedést. Ugyanígy a túl hosszúra, 15 km-nél hosszabbra tervezett útvonalakat egy átlagos kiránduló számára megerőltető bejárni.

Azt gondolnánk, a tanösvények már puszta létükkel eredményesen tudják szolgálni a környezeti nevelést, a geoturizmust és az iskolai oktatást. De mi is a probléma? A tanösvényeket úgy tervezik, hogy egy átlagos felnőtt kirándulóval akarják megismertetni a környék természeti értékeit. Hogy a gyerekek számára eredményesen hasznosuljon az itt

eltöltött idő, meg kell tervezni a tanösvényen folyó munkát, hiszen az csak egy eszköz, és az eszközök nem tanítanak helyettünk. A geoturizmus számára kevés a közvetlenül hasznosítható tanösvény, mivel a legtöbb túraútvonal általános természetismereti kialakítású, nem pedig tematikus. Ezért amennyiben geotúrát tervezünk, a tanösvények bekapcsolását körültekintően, a tematikánknak megfelelően tegyük. Könnyebb a dolgunk, ha a területen a geológiai értékeket bemutató tanösvény van, de más típusú tanösvényeken is találhatunk meglátogatásra érdemes állomásokat. A meglátogatandó tanösvény kiválasztása nem mindig egyszerű feladat. A választás könnyítéseképpen, az ELTE TTK földrajztanár szakosaival kidolgoztunk egy általános tanösvény értékelő rendszert, amelyet az előadáson ismertetünk. Az értékelési rendszer elemeit az alábbi 1. táblázat mutatja be.

1. táblázat. A tanösvények összehasonlító értékelésének szempontrendszere (saját szerk.) Irodalom

Kárász I. 2003: A természetismereti tanösvények szerepe a környezeti tudatformálásban. In: Természetismereti tanösvények Észak-Magyarországon. Szerk.: KÁRÁSZ I.: Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület, 10–11, Eger. Kiss G. 1999: Hogyan építsünk tanösvényt? (A tanösvények létesítésének elmélete és gyakorlata). Földtani Örökségünk Egyesület, 13–89, Budapest.

ÚJ EREDMÉNYEK A CSOMÁD (DÉL-HARGITA) ÉS KÖRNYEZETÉBEN FELÁRAMLÓ FLUIDUMOK ÉS GÁZOK EREDETÉVEL KAPCSOLATOSAN NEW RESULTS ON THE ORIGIN OF FLUIDS FROM CIOMADUL MTS (SOUTH HARGHITA MTS., ROMANIA) Kis Boglárka Mercédesz1, Harangi Szabolcs1, Palcsu László2 MTA-ELTE, Vulkanológiai Kutatócsoport, Kőzettan és Geokémiai Tanszék, Budapest 2 MTA-ATOMKI, Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratórium, Debrecen

The Ciomadul is the youngest volcano in the Carpathian-Pannonian Region. The volcanic activity was characterized by an initial extrusive lava dome building period from about 200 ka to 100 ka followed by a more explosive eruption stage from 57 to 32 ka. Although the volcano seems to be inactive, several features (e.g., geophysical anomalies in the crust; fast remobilization of near solidus long lasting crystal mush prior to the past eruptions;) suggest that melt-bearing magmatic body could still exists beneath the Ciomadul. This is supported by the abundance of mineral water springs and pools, carbon-dioxide, hydrogen-sulfur emanations. Previous helium isotope measurements by Althaus et al. and Vaselli et al. indicate magmatic origin of these fluids. In January 2015 we commenced a gas-monitoring study to constrain the origin of fluids at Ciomadul by collecting the gas-phase from several mofettes and mineral water springs. Our results indicate carbon-dioxide content of up to 90% and helium content up to 13.19 ppm. The isotopic composition of helium ranging between 2.86-1.13Ra (air-normalized 3He/4He) and δ13C from carbon-dioxide ranging between -3.24‰ and -4.61‰ PDB, coherently indicate the magmatic origin of fluids. Further regular sampling is aimed to monitor the changes of the gas and fluid composition for a prolonged period and possible control of the earthquake activity. Kulcsszavak: Csomád, fluidumok 1. Bevezetés A Kárpát-Pannon Régió délkeleti részén elhelyezkedő Csomád hegység a KelemenGörgényi-Hargita vulkáni vonulat legfiatalabb lávadóm-komplexuma (legutolsó kitörés kora 32 ka, Moriya et aI., 1996, Harangi et al., 2010). A Csomád aktivitása és geodinamikai környezete vitatott. Egyes vizsgálatok magmás testet véltek felfedezni közvetlenül a vulkán alatt 8‒20 km mélységben (Popa et al., 2012). A legfrissebb kutatások szerint (Harangi et al., 2015), amely magnetotellurikai és kőzettani adatokat hangol össsze, a vulkán alatt 7‒20 km mélységben valószínűsíthető olvadéktartalmú magmás test, amely könnyen remobilizálódható friss magma utánpótlódása esetén. A mélyben zajló aktív folyamatokra utalnak a Csomád térségében fellelhető termálvizek, a szén-dioxidban, kén-hidrogénben gazdag kigőzölgések, valamint a közelben található Vrancea szeizmikus zóna is. A Keleti-Kárpátok ásványvizeinek nemesgáz összetételéről, eddigi tudomásunk szerint kevés tudományos munka született (Althaus et al., 2000; Vaselli et al., 2002). Ezek azt mutatják, hogy a fiatal vulkáni szerkezetek környezetében levő kigőzölgések, köpeny eredetű

gázokat tartalmaznak, másrészt a fluidumok a szubdukció során mélybe került mészkövek termikus metamorfizmusából is származhatnak. 2011‒2013 között a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulata és az Erdélyi-medence határán vizsgáltuk az ásványvizekben oldott gázok vegyi-, valamint a nemesgázok izotóp-összetételét. A forrásokban mért hélium tartalmak egy kevert, köpeny és kéregből származó és feláramló gázra utalnak. 2. Anyag és módszer A MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport keretén belül, 2015-ben elkezdett kutatásunk a Csomád és környezetében feláramló fluidumok geokémiájával foglalkozik. Első terepi felmérésünket követően 15 mintán (barlangok, mofetták, fürdők, források és a Szent Anna kráterperem) sikerült a He és Ne nemesgázok koncentrációit, izotóp összetételét valamint a széndioxid szén izotóp összetételét meghatározni. A hélium és neon koncentrációkat, a 3He/4He izotóp összetételt és a széndioxid, szén-, valamint oxigénizotóp összetételét a debreceni ATOMKI, Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában, VG5400 nemesgáz-tömegspektrométerrel, valamint DeltaPLUS XP stabilizotóp-aránymérő tömegspektrométerrel határoztuk meg. 3. Eredmények és következtetések A vizsgált területen a mért hélium koncentrációk 2‒13 ppm között, a hélium izotóp arányok (3He/4He, R/Ra arányban kifejezve) 1,9‒2,8 között váltakoznak. A legmagasabb 3 He/4He értékeket a „vizes mintákon”, azaz a forrásokból, fürdőkből vett mintákon mértük. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a repedések mentén a mofetták légköri gázokkal „frissülhetnek”. A Csomád-Bálványos régióban lévő mofetták és ásványvizek hélium izotóp arányai a köpeny eredetű fluidumok tartományához közelítenek. A kapott 1,9‒2,8 Ra értékek, a felszínre érkező kevert gázra utalnak. Ez úgy jöhet létre, hogy a földköpeny-eredetű magmából kiszivárgó fluidumok, gázok felszínre emelkedésük során kéregben képződött fluidumokkal keveredtek. A széndioxidban mért δ13C (vs. PDB) izotópok -3,24 és -4,61‰ között váltakoznak. Ez szintén arra utal, hogy a Csomád térségében feláramló széndioxid földköpeny eredetű magmából származhat (Rollinson, 1993). A szakirodalomban közöltekhez képest eredményeink azonban némi eltérést mutatnak. Erre már korábban is felfigyeltek és egy időszakos váltakozást feltételeztek a feláramló fluidumok összetételében (Althaus et al., 2000), azonban ezt pontos mérési adatok még nem bizonyították. Ezt legjobban egy folyamatos vizsgálattal lehetne alátámasztani, ami havi, esetleg heti gyakorisággal történik, egyéb paraméterek (radontartalom, források vegyi összetétele) bevonásával. Kutatásunk egy következő lépéseként arra keressük a választ, hogy van-e a felszínre törő magmás gázok mennyiségében kimutatható változás, illetve ennek van-e köze a közelben levő szeizmikus tevékenységekhez. Irodalom

Althaus, T, Niedermann, S, Erzinger, J. 2000: Chem Erde, 60, 189–207. Harangi Sz., Molnár M., Vinkler A.P., Kiss B., Jull, A.J.T., Leonart, A.E. 2010: Radiocarbon, 52, 1498–1507. Harangi Sz., Novák A., Kiss B., Seghedi, I., Lukács R., Szarka L., Westergom V., Metwaly, M., Gribovszki, K. 2015: JVGR, 290, 82–96.

Moriya, I., Okuno, M., Nakamura, T., Ono, K., Szakács, A., Seghedi, I. 1996: Summaries of Research using AMA at Nagoya University, VII. 255–257. Popa, M., Radulian, M., Szakács A., Seghedi, I., Zaharia, B. 2012: Pure Appl. Geophys.,169, 1557– 1573. Rollinson, H. 1993: Longman Scientific and Technical, 343, New York. Vaselli, O, Minissale, A., Tassi, F., Magro, G., Seghedi, I., Ioane, D., Szakacs A. 2002: Chemical Geology 182. 637–654.

ERDÉLYRE VONATKOZÓ, 19. SZÁZADI FÖLDTANI TÉRKÉPEK TOPOGRÁFIAI ALAPJAINAK VIZSGÁLATA ANALYSIS OF THE TOPOGRAPHIC BASIS OF SOME OLD TRANSYLVANIAN GEOLOGICAL MAPS FROM THE 19TH CENTURY Korodi Enikő, Bartos-Elekes Zsombor, Rus Ioan, Haidu Ionel Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Földrajz Kar, Fizikai és Műszaki Földrajzi Intézet, Kolozsvár, korodi.eniko@yahoo.com; bezsombor@geografie.ubbcluj.ro; nelurus@geografie.ubbcluj.ro; ionel_haiu@geografie.ubbcluj.ro

Old geological maps are important sources of information about the state of geological knowledge of a specific period. Using GIS techniques, the old geological data and concepts can be analyzed together with modern ones. Thus, the aim of this work is to present some old Transylvanian geological maps from the 19th century (the map by Haidinger, 1845; the map by Hauer et al., 1863; the map by Hauer, 1867–1871; the map by Herbich, 1878), with special respect to their topographic basis, and to discuss the georeferencing methods and results, as well as its precision and accuracy. Kulcsszavak: Erdély, földtani térkép, térképvetület, geodéziai dátum, georeferálás A régi földtani térképek fontos információkat szolgáltatnak a geológiai ismeretek fejlődéséről. Különösen azokon a területeken, ahol a feltárások ritkák, a korábbi földtani megfigyeléseknek (térképeknek) forrásértékük van, de jelenkori felhasználásuk szükségessé teszi azok kartográfiai pontosságának ismeretét, figyelembe vételét. A régi földtani térképek jelkulcsának és nevezéktanának tanulmányozása mellett a topográfiai alapok (vetület, geodéziai dátum, kezdőmeridián) feltárása rendkívül fontos és a tudománytörténeti szempontokon túlmenően gyakorlati jelentőséggel is bír, hiszen csak ezáltal valósítható meg azok georeferálása, következésképpen modern térinformatikai rendszerbe illesztése (Galambos, 2009; 2010a). Ez lehetővé teszi a különböző időszakokból származó térképek földtani tartalmának összehasonlítását, ezáltal a geológiai ismeretek fejlődésének nyomon követését. Dolgozatunk célja néhány Erdélyre vonatkozó, 19. századi geológiai térkép topográfiai alapjának vizsgálata, a georeferálás módszereinek és eredményeinek, valamint helyességének, pontosságának bemutatása. Tanulmányunkban a következő térképek topográfiai alapjainak meghatározását, georeferálását tűztük ki célul: A Habsburg Birodalom geognosztikai térképének (Haidinger, 1845) Erdélyre vonatkozó térképlapja; Erdély geológiai térképe (Hauer et al., 1863); Az Osztrák-Magyar Monarchia geológiai térképének (Hauer, 1867–1871) Erdélyre vonatkozó térképlapja; A Székelyföld földtani térképe (Herbich, 1878). A georeferálás az a folyamat, amelynek során a szkennelt képformátumú (raszteres) térképhez földrajzi koordinátákat rendelünk egy jól meghatározott földrajzi- vagy vetületi koordináta rendszerben. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy illesztőpontokat (GCP, Ground Control Point) választunk és lokalizálunk a térképen, melyeknek megadjuk úgy a pixelkoordinátáit, mint a térképi koordinátáit a térkép vetületének koordináta rendszerében. A többi pixel koordinátáit a program számítja ki a transzformációs egyenletek segítségével

(Imbroane és Moore, 1999; Timár és Molnár, 2013). Ahhoz, hogy egy térkép georeferálható legyen, szükséges a térkép topográfiai alapjainak (vetület, geodéziai dátum, kezdőmeridián) ismerete vagy megállapítása. A vizsgált térképek vetületének és paramétereinek a meghatározása során abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a földtani térképeknek általában nem volt önálló geodéziai alapjuk, hanem az adott korban létező és jellemző általános vagy topográfiai térképeket használták fel, ezeken tüntetve fel a földtani adatokat (Galambos 2010a;b). Ezért az általunk tanulmányozott földtani térképek topográfiai alapjainak meghatározása tulajdonképpen szakirodalmi adatok alapján és vetületi analízis segítségével történt, annak ismeretében, hogy azok a Habsburg Birodalom (később OsztrákMagyar Monarchia) katonai felmérései közben készültek, így feltételezhetően az első- és második katonai felmérés levezetett térképeit használták fel. A térképek georeferálását a Global Mapper v13.00 térinformatikai program segítségével végeztük el. A vetületválasztás és paramétereik meghatározásának helyességét az újramintavételezett (rektifikált) képek kinézete alapján, a hibákat a Google Earth felületén ellenőriztük (azon térképek esetében, amelyek pontos paramétereit nem sikerült fenntartások nélkül megállapítani). Ugyanakkor a georeferálás pontosságát a MapAnalyst szoftver segítségével is megvizsgáltuk, amely során nemcsak az alkalmazott módszer helyességére, hanem a felvételezési hibákra is fény derült. Tanulmányunk leglényegesebb mondanivalójaként a georeferálás eredményeit (vetületek, geodéziai dátumok, vetületi kezdőpontok paraméterei, átlagos vízszintes hibák) egy táblázatban foglaltuk össze. Köszönetnyilvánítás: A dolgozat megírásához szükséges anyagi támogatást a Humánerőforrás-fejlesztési operatív program 2007–2013. és az Európai Szociális Alap biztosította a “Minőség, a kiválóság, a transznacionális mobilitás doktori kutatás” POSDRU/187/1.5/S/155383 projektből. Irodalom

Galambos Cs. 2009: History of the Hungarian Geological Maps – An Overview from the 18th Century to Nowadays. In: GARTNER, G. & ORTAG, F. (Eds.): Proceedings of the First ICA Symposium for Central and Eastern Europe 2009, Vienna University of Technology, 713–724, Vienna. Galambos Cs. 2010a: Projection analyzis and geo-reference of the old Hungarian geological maps. In: GARTNER, G. & LIVIERATOS, E .(Eds.): Proceedings of the 5th International Workshop on Digital Approaches in Cartographic Heritage, Vienna University of Technology, 183–188, Vienna. Galambos Cs. 2010b: Topographic basis and prime meridians used in historical Hungarian geological maps. Geophysical Research Abstract 12 EGU2010-3851. Haidinger, W. 1845: Geognostische Uibersichts-Karte der Oesterreichischen Monarchie. Térkép, méretarány: M=1:864 000, Bécs. Hauer, F. R. 1867−1871: Geologische Übersichts-Karte der Österreichisch−Ungarischen Monarchie nach den Aufnahmen der k. k. geologischen Reichsanstalt. Térkép, méretarány: M= 1:576 000, Bécs. Hauer F. R., Štur D., Stache G. 1863: General-Karte des Grossfürstenthums Siebenbürgen und der im Jahre 1861 mit dem Königreiche Ungarn vereinigten Theile (Geologische Übersichts-Karte von Siebenbürgen). Térkép, méretarány: M=1:288 000, Bécs. Herbich F. 1878: A Székelyföld Földtani térképe. Térkép, méretarány: M=1:288 000. In: HERBICH F.: A Székelyföld földtani és őslénytani leírása, Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest.

Imbroane, A. M., Moore, D. 1999: Iniţiere în GIS şi Teledetecţie. Presa Universitară Clujeana, 242, Cluj-Napoca. Timár G., Molnár G. 2013: Map grids and datums. Eötvös Lóránd University. ISBN 978-963-284389-6 (PDF), ISBN 978-963-284-390-2 (HTML). http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/gridsanddatums/book.pdf

ÚJ EREDMÉNYEK A MAGYARGYERŐMONOSTORI KÖZÉPSŐ-EOCÉN (BARTONI) NUMMULITES PERFORATUS-OS ÖSSZLET KÉPZŐDÉSÉRŐL NEW DATA ON MIDDLE EOCENE (BARTONIAN) -NUMMULITES PERFORATUS BANK FROM MĂNĂSTIRENI Kövecsi Szabolcs Attila1, Silye Lóránd1, Less György2, Filipescu Sorin1 1

Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Biológia és Geológia Kar, Földtani Intézet: kovecsiszabi@gmail.com, lorand.silye@ubbcluj.ro, sorin.filipescu@ubbcluj.ro 2 Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudoményi Kar, Földtan-Teleptan Tanszék: foldlgy@uni-miskolc.hu

The Nummulites flourished in the Eocene oligotrophic shallow marine environments of the Tethyan area, and formed large accumulations called “banks”. These accumulations can be still recognized at the top of the Eocene Căpușu Formation in the Transylvanian Basin. In order to understand their genesis, we studied these banks located NW of Mănăstireni. Based on our paleontological and sedimentelogical observations we concluded that the studied nummulitic accumulation near Mănăstireni were mostly formed by accumulations of monospecific assamblages: they consist almost exclusively of Nummulites perforatus, and only rare specimens of N. beaumonti. The type of biofabrics, and the identified sedimentary structures suggest the parautochtonous (sensu Aigner, 1985) origin of the banks. The strata forming the base of the studied outcrop were deposited between fair weather-wave base and storm-wave base with reduced hydrodynamic activity, whilst the upper part of the outcrop was deposited in shallow water, with high hydrodynamic characterized wave dominant environment. Kulcsszavak: Nummulites, szedimentológia, őskörnyezet, paleogén Bevezető Az eocénben a Nummulites-ek a sekélytengeri oligotróf környezetek meghatározó faunaelemei voltak, ugyanis a középső-eocén alatt kiterjedt felhalmozódásokat alkottak, amelyeket Arni (1965) nyomán nummuliteszes padnak nevezünk (ang. nummulite bank). Általában ezen képződmények monospecifikus, egy vagy legfeljebb két Nummulites faj alkotta fauna-együttesek maradványainak felhalmozódásából jöttek létre. Az így kialakult pados megjelenésű rétegek az Erdélyi-medence paleogénjében is jelen vannak a Kapusi Formáció felső részében (Popescu, 1978). Az utóbbi 50 évben több kutatás foglakozott a nummuliteszes felhalmozodások genetikai kérdésének megválaszolásával. Arni (1965) szerint a nummuliteszes padok genetikája azon recens korallzátonyokéhoz hasonlítható, amelyek egy mélyebb tengeri környezetben rakódtak le. Ugyanakkor a nummuliteszes padok egy gátat alkotnak, amelyekhez pad előtti-, pad utániés lagunáris fáciesek csatlakoznak. Az Arni-féle modell ugyan fontos kiindulópontot jelentett a nummuliteszes padok kutatásában, viszont később Aigner (1982,1985) és Racey (1995) munkáinak köszönhetően kiderült, hogy a nummuliteszes padok genetikáját az üledékesedési környezet fizikai paraméterei erősen befolyásolják (pl. az A-formák rostálása).

Anyag és módszerek A tanulmányozott minták Magyargyerőmonostor (románul Mănăstireni) település ÉNy-i határában található feltárásból származnak (GPS: É: 46°47'25.0"", K: 23°06'00.5""). A feltárásból 5 mintát (M1, M2, M3, M4 és M5) gyűjtöttünk be, amelyeket közép- és finomszemcsés homokok, A- és B-formájú Nummulites perforatus, alárendelten Nummulites beaumonti vázelemnek alkotnak. Minden mintából megközelitőleg 2 kg anyagot iszapoltunk le egy 63 µm szitán. Az iszapolási maradékban felhalmozódott Nummulites egyedekből kiszámoltuk az A/B arányt. Ezek után véletlenszerűen kiválasztottunk 50 darab A-generációs Nummulites egyedet, amelyeken biometriai méréseket eszközöltünk. A B-generációs egyedek esetében az iszapolási maradékban található összes egyeden elvégeztük a biometriai méréseket. Eredmények és kiértékelésük Az M1, M2 és M4 minta a feltárásnak az alsó szintjéből származik, míg az M3 és M5 a feltárás felső szintjéből lett begyűjtve. Az M1, M2 és M4 mintákból kisméretű, tömzsi Nummulites egyedek kerültek elő. A faunaegyüttesben az A/B arány 39/1 és 112/1 között változik. Ezen arányok paraautochton helyezetet sugallnak a tanulmányozott foraminifera faunaegyüttesnek (Aigner, 1985). A buckás keresztrétegzettség/eroziós melyedések jelenléte viszonylag erős hidrodinamikai aktivitást feltételez a hullámbázis és a viharhullámbázis közti parthomlok (= shoreface) környezetben (Beavington-Penney et al. 2005; Dumas és Arnot, 2006). Az M3 és M5 minták anyagát kisméretű, tömzsi Nummulites-ek alkotják. A minták foraminifera együttesében az A/B arány 80/1, illetve 98/1, ami alapján feltételezhető, hogy a vizsgált faunaegyüttesek szintén paraautochton jellegűek. A B-generációs Nummulites-ek lineáris irányítottságának a jelenléte azt sugallja, hogy a tanulmányozott rétegek egy erős hidrodinamikával jellemzett, hullámzás dominálta selfi környezetben rakódtak le (Aigner, 1985; Racey, 2001; Beavington-Penney et al. 2005). Következtetés A mikropaleontológiai és üledékföldtani megfigyeléseink alapján, a magyargyerőmonostori Nummulites perforatus-os rétegek foraminifera faunaegyüttesei monospecifikus összetételűek, azaz majdnem kizárólag csak Nummulites perforatus egyedek alkotják és csak nagyon kevés N. beaumonti egyedet tartalmaznak. A szöveti bélyegek alapján a vizsgált faunaegyüttesek paraautochton eredetűek (sensu Aigner, 1985). A feltárás alsó szintjét alkotó rétegek egy csökkent hidrodinamikai környezetben, a hullámbázis és a viharhullámbázis között rakódtak le, míg a feltárás felső szintjében magas hidrodinamikával jellemezhető, hullámzás dominálta selfi környezetben leülepedett rétegek fordulnak elő.

Irodalom

Aigner, T. 1982: Event-stratification in nummulite accumulations and in shell beds from the Eocene of Egypt. In: EINSELE G. & SEILACHER A. (Eds.), Cyclic and Event Stratification. Springer, Berlin, 248‒262. Aigner, T. 1985: Biofabrics as dynamic indicators in nummulite accumulations. J. Sedim. Petrol., 55 (1), 131‒134. Arni, P. 1965: L’évolution des Nummulitinae en tant que facteur de modification des dépôts littoraux. Mém. Bur. Rech. Géol. Min., 32, 7‒20. Beavington-Penny, S., Wright, P., V., Racey, A. 2005: Sediment production and dispersal on foraminifera-dominated early Tertiary ramps: the Eocene El Garia Foramtion, Tunisia. Sedimentology, 52, 537‒569. Dumas, S., Arnott, R.W.C. 2006: Origin of hummocky and swaley cross-stratification. The controlling influence of unidirectional current strength and aggradation rate. Geology, 34/12, 1073‒1076. Popescu, B., 1978: On the lithostratigraphic nomenclature of the NW. Transylvania Eocene. Rev. roum. Géol. Géophys. Géogr. (Géologie). 22, 99‒107, Bucureşti. Racey, A. 1995: Palaeoenvironmental significance of larger foraminiferal biofabrics from the Middle Eocene Seeb Limestone Formation of Oman: Implications for petroleum exploration. In: ALHUSSEINI, M.I. (Ed.) GEO’94 The Middle East Petroleum Geosciences, Volume II. selected Middle East papers from the Middle East geoscience conference, published by Gulf-Petrolink, 793‒810, Bahrain. Racey, A. 2001: A review of Eocene Nummulite accumulations: structure, formation and reservoir potential. Journal of Petroleum Geology, 24(1): 79‒100.

AMMÓNIOALUNIT ÉS ADRANOSIT-AL, ÚJ ÁSVÁNYFAJOK A PÉCS-VASASI ÉGŐ SZÉNTELEPEKRŐL AMMONIOALUNITE AND ADRANOSITE-AL, NEW MINERAL SPECIES FROM THE BURNING COAL DUMPS OF PÉCS-VASAS, HUNGARY Lovász Anikó1, Szabó Dávid1, Weiszburg Tamás1, Szakáll Sándor2, Kristály Ferenc2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék, lovasz.a0@gmail.com; 2 Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kőzettani Tanszék

Various and rare secondary minerals may form on burning coal-dumps. One of the world’s richest mineral paragenesis is on Pécs-Vasas burning coal-dump in the KeletiMecsek, southwest Hungary. Three areas of the dump started to burn after 2004. We composed the mineral list of the locality which includes 38 species, including the 2 new species. One of them according to the PXRD, Raman-spectroscopy and FTIR is ammonioalunite (NH4)Al3(SO4)2(OH)6. The other new mineral species is adranosite-Al (NH4)4NaAl2(SO4)4Cl(OH)2. It has been identified using SEM-EDS in the University of Miskolc. Kulcsszavak: égő széntelep, adranosit-Al, ammónioalunit Az égő széntelepeken igen változatos és ritka másodlagos ásványok keletkezhetnek. A Keleti-Mecsekben fekvő Pécs-Vasas egykori külszíni bányája ad otthont a világ egyik leggazdagabb paragenezisének. Számos ásványfajt adott a Kárpát-medencének: először innen írták le a godovikovitot (NH4)(Al,Fe3+)(SO4)2, a kieseritet MgSO4*H2O, boussingaultitot (NH4)2Mg(SO4)2*6H2O, a butleritet Fe3+(SO4)(OH)*4H2O, a mikasaitot Fe2(SO4)3 és a pirakmonitot (NH4)3Fe(SO4)3. Pécs-Vasas a típuslelőhelye az ammóniómagneziovoltaitnak (NH4)2Mg5Fe3+3Al(SO4)12*18H2O, mely ásvány 2009-ben került leírásra. 1782-től zajlott a jura korú szén bányászata, mellyel 2004. december 31-én felhagytak. A bezárás után a külfejtés hányóin a vasszulfidok (pirit, markazit) és a szerves anyag bomlása hatására kialakult lassú égés következtében a mai napig folyamatos a másodlagos ásványok keletkezése. A meddőhányó területén 3 helyen volt ez jellemző, melyből ma már csak egy aktív, azonban a bánya a közelmúltban újra kinyitott, így ez a terület is veszélybe került. Ezt az égő meddőrészt vizsgáltuk az elmúlt 10 év során gyűjtött mintákon keresztül. Az ásványok azonosításához használtunk SEM-et a morfológiai, illetve EDS-t a kémiai elemzésekhez. Ezenfelül röntgen-pordiffrakció és Raman-spektroszkópia vizsgálatokat is alkalmaztunk. Összeállítottuk a terület 38 áványfajból álló listáját, mely tartalmaz 2 új fajt a Kárpátmedencéből. Az egyik az ammónioalunit (NH4)Al3(SO4)2(OH)6, melyet röntgenpordiffrakciós vizsgálattal azonosítottunk. Kiszámoltuk az rácsállandókat, melyek 1%-os hibahatáron belül egyeznek az ammónioalunitéval (a = 7,00646 Å és c = 17,80334 Å), Raman-spektroszkópiával is vizsgáltuk, ezenkívül Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópiával igazoltuk az ammóniumion jelenlétét. A másik faj az adranosit-Al (NH4)4NaAl2(SO4)4Cl(OH)2, mely SEM-EDS vizsgálattal lett azonosítva a Miskolci

Egyetemen. Pécs-Vasas a harmadik lelőhelye az adranosit-Al-nak a szicíliai La Fossa kráter és a németországi Anna bánya után. Irodalom

Altaner, S.P., Fitzpatrick, J.J., Krohn, M.D., Béthke, P.M., Hayba, D.O., Gross, J., Brown, Z.A. 1988: Ammonium in alunites: American Mineralogist, 73, 145‒152. Lovász A. and Szabó D. 2014: A pécs-vasasi égő széntelepeken képződő ásványok, TDK-dolgozat, kézirat, ELTE. Parafiniuk, J. and Kruszewski, Ł. 2010: Minerals of the ammonioalunite–ammoniojarosite series formed on a burning coal dump at Czerwionka, Upper Silesian Coal Basin, Poland. Mineralogical Magazine, 74, 731‒745.

AZ MFV MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE PAST, PRESENT, FUTURE OF DEFENCE ASSOCIATION OF HUNGARIAN GEOLOGY Páll Dávid Gergely, Veres Zsolt Magyar Földtani Védegylet Egyesület, info@mfv.hu

Kulcsszavak: földtudomány, alapszelvény, geoturizmus, környezetvédelem, ifjúság A Magyar Földtani Védegylet Egyesület a földtudományok és a kapcsolódó diszciplinák teljes spektrumát lefedve kutatási, oktatási, környezetvédelmi, természetvédelmi, ismeretterjesztési és kulturális tevékenységét tekinti elsődleges céljának, alaptevékenységének. Az Egyesület a nagy múltra és hagyományokra visszatekintő magyar geotudomány hírnevét kívánja öregbíteni azáltal, hogy óvja és védi a természet értékeit, illetve terjeszti a földtudomány eredményeit. Az MFV a környezettudatosság és a fenntarthatóság értékeinek szellemében végzi minden tevékenységét, célja, hogy az emberi tevékenységek hatásai a természet teherbíró képességének határain belül maradjanak. Ezen értékek közvetítése – elsődlegesen az ifjúság és a diákok felé – a szervezet egyik fő prioritása, ezáltal is törekedve a természetvédelem területén az állampolgári részvétel lehetőségeinek bővítésére. Az Egyesület további célja és alaptevékenysége, hogy a geotudományok kérdéskörét tárgyaló és bemutató előadásokkal, expedíciók, kirándulások és túrák szervezésével – különös tekintettel Magyarországon és a Kárpát-medencében – szakmai vetélkedők és versenyek tartásával, kiadványok megjelentetésével és terjesztésével a hazai- és nemzetközi szakma előtt is megjelenjen, ismertté és elismertté váljon. Az Egyesület az esélyegyenlőség jegyében nemtől, kortól, vallástól, etnikai hovatartozástól és nemzetiségtől függetlenül lehetőséget biztosít mindenki számára, aki a geotudományok iránt érdeklődik, hogy az MFV által rendezett programokon (gyermek és ifjúsági képzéseken, oktatási programokon, túrákon és kirándulásokon) részt vehessen, továbbá azok szervezésében és lebonyolításában is segédkezzen.

GEOTURIZMUS SÓVIDÉKEN GEOTOURISM IN SALT LAND Pál Zoltán Slow Tours Transylvania, Korond, slowttransylvania@gmail.com

The presentation gives an insight overview of a 5 year operation in geologically focused tourism in Salt Land area, Transylvania. Methods of visitor infrastructure development and yearly visitors statistics are presented. Conclusions, but open questions are raised too. Kulcsszavak: Sószoros, sós-agyagos iszap, Csiga-Domb, Aragonit-Múzeum, Fenyőkúti tőzegláp Az előadás megpróbálja összegezni a sóvidéki, geológiailag kiemelkedő természetvédelmi területeken végzett 5 éves tevékenységünk eredményeit. A látogatóinfrastruktúra kiépítésének módjairól értekezünk, majd a látogatók mennyiségi elemzését mutatjuk be. A nem szándékos rombolástól az állagmegőrzésen át az ismertté tételig, mindenféle jó és rossz intézkedést érintve vonjuk le következtetéseinket, illetve teszük fel a még megválaszolatlan kérdéseinket.

RÉTEGTAN ÍNYENCEKNEK STRATIGRAPHY FOR CONNOISSEURS Pálfy József1,2 1

ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, palfy@elte.hu; 2 MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, 1431 Budapest, Pf. 137; palfy@nhmus.hu

The science of stratigraphy, with its long history of research, is among the traditional foundations of geology and our best tool to understand Earth history. Although commonly regarded as a rather old-fashioned, already well-established field, here I attempt to prove otherwise. Through examples from recent stratigraphic research in Hungary or by Hungarian stratigraphers, I demonstrate some of the powerful modern methods, including quantitative biostratigraphy, U-Pb radioisotopic dating, GSSP-based chronostratigraphy, C and Sr isotope chemostratigraphy, cyclostratigraphy and astrochronology. Kulcsszavak: rétegtan, földtörténet A rétegtan egyfelől hagyományosan a geológia egyik alappillére, másfelől a földtörténet megismerésének alapvető eszköze. Nicolas Steno a települési törvényt már a 17. században kimondta, a William Smith révén jó kétszáz éve használjuk az ősmaradványokat korrelációra, Johannes Walther fáciestörvényét a 19. század vége óta ismerjük, a Hollis Hedberg által szerkesztett, nagy hatású International Stratigraphic Guide pedig majdnem negyven éve segít eligazodni a rétegtan útvesztőjében. E hosszú múlt és a gazdag hagyományok miatt sokan tekintenek úgy a rétegtanra, mint egy megállapodott, sőt talán „megkövesedett”, meglehetősen ódivatú tudományterületre. Ez az előadás ezt a képet kívánja megváltoztatni, bemutatva a 21. század elején művelt rétegtan új irányzatait. Az újdonságokat néhány példával szemléltetem, friss magyarországi kutatásokat, vagy magyar kutatók részvételével elért nemzetközi eredményeket bemutatva. A jó öreg biosztratigráfia megfiatalodását a kvantitatív módszerek kidolgozásának köszönheti. Egyikük, az egyedi társulások alkalmazhatósága a Balaton-felvidéki triász rétegtanban is bebizonyosodott. Ugyanitt a koradatok számszerűsítését a módszertani fejlesztések révén jelentősen megnövekedett pontosságú U-Pb radioizotópos kormeghatározás segítette. A kronosztratigráfia nemzetközi szabványosítása a GSSP-k (Globális Sztratotípus Szelvény és Pont) definiálása révén folyik, ennek bemutatására is felhasználható a középső triász ladin emelet magyar vonatkozású példája. Ugyancsak a közelmúltban került kijelölésre a triászjura határ és az alsó jurán belül a toarci emelet alsó határa. Ezek jellemzésében fontos szerep jut a szénizotóp-összetételen alapuló kemosztratigráfiának, és a magyarországi szelvények ilyen irányú vizsgálata is eredményekre vezetett. A globális korreláció lehetőségével kecsegtetnek a stroncium izotóp-összetételére alapozott sztratigráfiai vizsgálatok is. Az üledékes rétegsorokban mind gyakrabban felismert ciklicitás kifinomult matematikai módszerekkel való kimutatása és a Milanković-ciklusokhoz kapcsolása megalapozza az asztrokronológiát, amivel egyes rétegsorok képződésének időtartama adható meg. Az új és a

hagyományos módszerek integrált alkalmazása lehetővé teszi a földtörténeti időskála minden korábbinál pontosabb kalibrálását. A korszerű módszerek segítségével az üledékes kőzetek tagolását, korrelációját és kormeghatározását ma minden korábbinál nagyobb felbontással és megbízhatósággal tudjuk elvégezni. A rétegtani rekord újmódi vallatása, ennek a páratlanul izgalmas archívumnak az alaposabb olvasása pedig a földtörténet, vagy divatosabban a Föld, mint rendszer működése történetének (Earth system history) mélyebb megértését teszi lehetővé.

A RÉTYI NYÍR TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET VÍZHÁZTARTÁSI PROBLÉMÁI WATER MANEGEMENT PROBLEMS OF THE RÉTYI NYÍR NATURAL PROTECTED AREA Papucs András, Pap Endre Kovászna Megyei Természetvédelmi, Vidékfejlesztési és Hegyimentő Központ

Kulcsszavak: Rétyi Nyír, vízháztartás, talajvíz, folyószabályozás, vizes élőhely A Rétyi Nyírt egy fura kettősség jellemzi: egyrészt Orbán Balázs óta Háromszék Szaharájaként emlegetik, ugyanakkor a tündérrózsás tavak világa jut sokaknak eszébe róla (Kónya és Kovács, 1970). A homokdűnék közti tavak vizét, az általánosságban elfogadott elmélet szerint kizárólag az esővíz pótolja, a tavak fenekén képződött iszap vízzáró réteget alkot és megakadályozza ezeknek elfolyását. A kiszáradásuk, eltűnésük fő oka a kevesebb csapadék. Nagy Elek Háromszék vármegye Emlékkönyvében (1899) még így írt: „több százra rúg a tócsoportok száma. (…) Negyven-ötven lépésnyire egymástól ott terülnek ezek a szép, szabályos formájú tószemek karcsú nyírektől, és sötét lombozatú égerfáktól övezve…” A romániai természetvédelemben a földtannak nagyon kevés lapot osztanak. Az uniós támogatások teljes összegét a Natura 2000-es területekre fordítják, ott is az élőhely meg fajmegőrzésre. Az ún. kezelési tervek elkészítésekor ritka, hogy geológus is bekerül a csapatba. Pedig sok vizes élőhely van, melynek fennmaradása részben, ha nem egészében földtani, hidrogeológiai probléma. Így van a Rétyi Nyír esetében is. Kovászna Megye Tanácsa 2011 óta gondnoka ennek a területnek, 2012-ben alakította meg a Megyei Természetvédelmi, Vidékfejlesztési és Hegyimentő központot a kezelésében levő védett területek felügyeletére. A Nyír négy vízfolyás által van körülvéve (délen a Béldi-patak, keleten a Szacsva- és Kovászna-patak, északon és nyugaton a Feketeügy határolja), egy kis nyakkal kapcsolódik a Szacsva fölötti hegyvidékhez. Tehát kizárt, hogy kívülről kaphasson vízutánpótlást. A Nyír környékén több vízügyi munkálatot is végeztek az utóbbi 40 évben: a Feketeügy szabályozása (1970-es évek), vízlevezető árkok készítése (1970-es évek), a rétyi horgásztavak létrehozása (1970-es évek) és a Béldi-patak lemélyítése (2010-ben). Két dolgot kellett ellenőrizzünk: egyrészt a vízzáró iszap-elméletet, másrészt a környező vízfolyások, a Nyír talajvízszintje és a tavak vízszintje közötti összefüggést. A vízügy napi rendszerességgel méri úgy a Feketeügy víz-, mint a Nyír talajvízszintjét, de adataikat nem vetik össze topográfiai szempontból. Így topográfiai felméréssel kezdtünk, melyből egyértelműen kiderült, hogy a Nyír belseje fele haladva a tavak magasabban helyezkednek el, mint a peremen levők, ugyanakkor a tavak vízszintje megegyezik a környező területek talajvízszintjével. A szivárgási vizsgálatok eredménye szerint az iszap nem vízzáró (Fekete, 2014). Számunkra egyértelmű, hogy semmiképpen nem az éghajlati tényezők megváltozása, hanem az ember beavatkozása sodorta az eltűnés szélére a Nyír tavait. Egyrészt a

meggondolatlan vízügyi ténykedéssel (folyómedrek szabályozása árvízvédelmi tevékenységként feltűntetve – gyorsabban folyjék le a csapadék), másrészt a nagyobb termőföldfelület létrehozása érdekében ezt kiegészítették vízlevezető árkokkal. Utóbbi tevékenység nem újkeletű a vidéken: már a második katonai felmérés lapjain megfigyelhetünk lecsapoló árkokat Nagyborosnyó vidékén (Borosnyó neve a szláv breza, nyíres szóra vezethető vissza). Minderre „csak” ráadás a fenyő betelepítése, mely akadályozza a tavak hóval történő feltöltését, ugyanakkor több vizet szív el, mint az őshonos nyír, éger társulás (Szmolka, 2008). Egyéb súlyosbító emberi tényezők: a Rétyi-tó környéki házak egy része a vizet kutakból nyeri, ugyanitt öntözik a kerteket, a legelő állatok számára a vizet kutakból biztosítják. A Feketeügy szabályozása nyomán a meder kb 1‒1,5 méterrel mélyült, megszűnt az áradások által elöltött nyíri területek vízzel történő feltöltődése. A Béldi-patak mélyítése nyomán egyértelműen kimutatható a talajvízszintre gyakorolt szívóhatása a környező vízfolyásoknak. Az eredmény: 1 állandó tó maradt, mely még nyomokban tartalmazza az egykor az egész nyíri tóvilágra jellemző növényfajokat (tündérrózsa, aldrovanda, harmatfű stb). Sajnos itt is volt olyan időszak, mikor a tündérrózsák szárazon maradtak. Megdöbbentő volt 2015 nyarán az egykor közel 2 méter vastagságot elérő tőzegről tapasztalni, hogy mára alig fél méter maradt, a többi elkorhadt. A tavak fennmaradására már csak egy megoldást látunk: sürgősen emelni a talajvízszintet a terület külső oldalán és vízutánpótlást biztosítani a terület közepén levő tavaknak. Tehát fenékgátakkal megemelni a Feketeügy vízszintjét, visszaállítani a Béldi-patak eredeti medrét, megszüntetni a levezető árkokat, beszüntetni a vízkivevést (kutak) a védett terület környékén is, valamint a Béldi-patak hóolvadáskor és esőzésekkor keletkező fölöslegét bevezetni a terület központi részébe. Ezt kiegészíti a területen idegen erdei fenyő visszaszorítása, a későbbiekben teljes eltüntetése. Fontos lenne bármilyen vízügyi tevékenységnél a földtani tényezőket is figyelembe venni, hiszen ezek hatása nem csak lokális. Ugyanakkor a természetvédelem is jobban be kell vonja a geológusokat, akár az élőhelyvédelmi területek megőrzésébe is, mert sokszor a felszín alatt történnek azok a folyamatok, melyek egyedi értékek fennmaradását biztosítanák. Irodalom

Fekete T. 2014: Studiu privind permeabilitatea pământurilor din Mestecănișul de la Reci, jud. Covasna, proiect nr. 819/2014, Geminex SRL, Sf. Gheorghe Kónya Á., Kovács S. 1970: A Rétyi Nyír és környéke, Kovászna Megyei Turisztikai Hivatal, Sepsiszentgyörgy Szmolka P. 2008: Vízi élőhely vizsgálatok a Rétyi Nyírben, és egy élőhely rekonstrukció megvalósításának megalapozása, Magyar Vízivad Közlemények, 2008/16, 287‒318, Sopron

ÚJ MÓDSZEREK A TENGERI SÜNÖK KUTATÁSÁBAN NEW METHODS IN ECHINOID RESEARCH Polonkai Bálint1, Görög Ágnes1, Bodor Emese Réka1,2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék, polonkaib@caesar.elte.hu; gorog@ludens.elte.hu; Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Földtani és Geofizikai Gyűjteményi Főosztály, bodor.emese@mfgi.hu 1

Morphological analysis on more than 500 Echinoid specimens of Badenian Leithakalk Formation were made. 15 parameters were measured and correlation, multivariate (PCA, cluster ward) were carried out. Based on the morphological analysis the following taxonomical revisions were made: Scutella hungarica, S. pygmea, S. muelleri, S. romani and S. vindobonensis are junior synonym of Parascutella gibbercula; Kieria semseyana, Amphiope ludovici and Echinocardium biaense are valid species contrary to other authors; Schizaster hungaricus and S. rakosiensis are junior synonym of S. karreri. Kulcsszavak: tengerisün, morfometria, taxonómia, paleoökológia Az Echinoideák magyarországi – főként kainozoos – sekélytengeri üledékes kőzetek jellegzetes kövületei. Legnagyobb mennyiségben a badeni Lajtai Mészkő Formációból kerültek elő. Magyarországon számos kutató foglalkozott a badeni képződményekkel mind földtani, mind őslénytani szempontból. Közülük a legfontosabbak Vadász (1906, 1914), Kókay (1985, 1990) és Mihály (1969, 1984, 1987), vizsgálatainkhoz a 20. század elején Vadász, majd az 1960-as évektől Mihály révén a gondos preparálási, leltározási, ábrázolási és határozói munkának köszönhetően a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben jelentős kollekció állt rendelkezésre, amin felül a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE-TTK Őslénytani Tanszékének gyűjteményét vizsgáltuk. E két szerző új fajokat is leírt, de munkásságuk őskörnyezeti értékelésre nem vagy alig tért ki. Magyarországon utoljára 1987-ben publikáltak részletesen miocén tüskésbőrűekről. Az azóta eltelt közel 30 évben jelentős taxonómiai revízió nem volt, miközben recens egyedeken végzett vizsgálatok alapján a fosszilis tengeri sünök rendszertana jelentősen megváltozott. Így a magyarországi leletanyag is újraértékelésre szorul. Mindeközben a ma élő példányokon végzett megfigyeléseknek köszönhetően az utóbbi két évtizedben a tüskésbőrűek őskörnyezeti jelentősége is megnőtt. Klasszikus morfometriai módszerekkel már számos ősmaradvány csoport adatelemzési vizsgálata megtörtént, mely módszerekkel finomítani, pontosítani tudták a rendszertani és őskörnyezeti képet, azonban magyarországi anyagból származó tengeri sünökön ezt korábban még nem alkalmazták. A fent említett gyűjtemények közel 1000 badeni tengerisün példányának morfológiai bélyegeit (hosszúság, magasság, szélesség, végbélnyílás és az alzat alsó pereme közötti távolság, végbélnyílás és a szájnyílás közötti távolság, szájnyílás és az alzat felső pereme közötti távolság, a szájnyílás hossza, szélessége, a végbélnyílás hossza, szélessége, az egyes ambulakrális szirmok hossza, a gonoporák közötti távolság, likacspárok geometriai

viszonyai) lettek lemérve. A mért adatok adatbázisba vitelét követően, mint paraméterek szerepelnek az adatelemzésben. A mért karakterek megismeréséhez, jellemzéséhez hisztogramokat szerkesztettem. A módszer során először a dimenziók értéktartományának részekre osztása, majd az egyes osztályok gyakoriságának megjelenítése történik a megfelelő magasságú oszlopokkal. A paraméterek közötti lineáris összefüggések felderítésére korreláció vizsgálatot használtunk és megadtuk a Pearson-féle korrelációs együtthatókat is. Többváltozós adatelemzési eljárásokkal (principal components analysis (PCA) és klaszter analízis), teszteltük a fajon belüli és az interspecifikus variabilitást. Az átfedő csoportok szerkezetének megismerésére a Ward Klaszter analízis adott lehetőséget. A taxonómiában, az előzetes eredmények alapján az alábbi változások történtek. Legnagyobb mértékben a Scutellidae családhoz tartozó, eredetileg Scutella nemzetségbe sorolt fajok morfológiai szabályszerűségek okán a Parascutella genusba kerültek. A korábban Sc. hungarica (VADÁSZ, 1914), Sc. pygmea (KOCH, 1887), Sc. muelleri (MIHÁLY, 1985) és Sc. romani (MIHÁLY, 1985) fajként meghatározott formák a Parascutella gibbercula (DE SERRES, 1829) juvenilis megfelelői. A Sc. vindobonensis morfológiai tulajdonságai alapján szintén a Parascutella gibbercula (DE SERRES, 1829) faj szinonimája. Külföldi szakirodalomban (pl. Kroh, 2005, 2010) a Kieria genust és a hozzá tartozó K. semseyana (MIHÁLY, 1985) egyetlen fajt is az Amphiope bioculata (DES MOULINS, 1837) fajba sorolták, azonban a morfológiai vizsgálatok és a morfometriai értékelés ezt az összevonást nem indokolják. Az Amphiope ludovici (LAMBERT, 1915) formát a legtöbb szakirodalom összevonja az Amphiope bioculata (DES MOULINS, 1837) fajjal, azonban morfológiai sajátosságokban a vizsgált példány jól elkülönül az A. bioculata formától. A Schizaster genuson belül a korábban két külön fajként leírt Sch. hungaricus (VADÁSZ, 1906) és Sch. rakosiensis (VADÁSZ, 1906) a morfológiai jellemzők és morfometriai mérések alapján egy fajba tartoznak, mégpedig a jelen nevezéktan szerint a Sch. karreri szinonimái. Az Echinocardium nemzetségen belül az E. biaense (MIHÁLY, 1985) fajt az E. peroni (COTTEAU, 1877) szinonimájaként írták le, ami azonban morfológiai különbségek alapján nem megalapozott. Irodalom

Kókay J. 1985: Central and Eastern Paratethyan interrelations in the light of Late Badenian salinity conditions. – Geologica Hungarica. Series Palaeontologica 48, 9–95, Budapest. Kókay J. 1990: A budapesti középső-bádeni képződmények. In: PIROS Deák Margit (szerk.): A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1990. évről. MÁFI, 101–108, Budapest. Kroh, A. 2005: Echinoidea neogenica (Catalogus Fossilium Austriae). Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 210 p, Wien. Kroh, A. 2010: Index of Living and Fossil Echinoids 1971-2008. Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien, Serie A, 112, 195‒470, Wien. Mihály S. 1969: Tortonai Echinoideák a Kerepesi úti csatornázás feltárásából. Földtani Közlöny, 99/3, 253–257, Budapest. Mihály S. 1985: Felső-bádeni Echinoideák a budapesti új feltárásokból. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1983. évről. MÁFI, 235–247, Budapest. Mihály S. 1987: Két új Echinoidea faj a magyarországi miocénből. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1985. évről. MÁFI, 237–249, Budapest. Vadász E. 1906: Budapest-Rákos felső mediterránkorú faunája. Földtani Közlöny 36/6‒9, 256‒283, Budapest. Vadász E. 1914: Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. Geologica Hungarica I. 67–277, Budapest.

A TALAJHŐMÉRSÉKLETEK JELLEMZŐI MAROSVÁSÁRHELYEN CHARACTERISTICS OF SOIL TEMPERATURES IN TÂRGU-MUREȘ Rusz Ottilia ANM, Meteorológiai Állomás, Marosvásárhely, ruszotti@freemail.hu

At meteorological stations temperatures of soil at surface and at different depths are measured. Mean air and soil surface (monthly and yearly data from period 1970-2014) temperatures show, that in cold months these temperatures in soil are lower than in air, while in warmer months air temperature is lower. Standard deviations regarding mean temperatures in soil in all cases are higher. Two parts regression in case of annual mean temperatures reveals different years as changes of linear regression, but usually the 80s are most frequently, and in almost cases there are increasing trend in the second part of periods. In case of annual data, these years are 1986 (air temperature) and 2010 (soil surface temperature). Linear trend of number of days when minimum temperature < 0˚C (in air and respectively at soil surface) are not statistical significant non of the cases. I also study the linear trend of mean temperatures in air, at soil surface and at 5 cm and 10 cm depth, from period 19772014 (May-October). In summer months, in all case there are increasing, statistical significant trends. At 5 cm and 10 cm positive trend are detected in May, September and October. The graphical representation of daily mean temperatures (at soil surface and at 5, 10, 20 and 50 cm) from the period June 2014 ‒ May 2015 demonstrated that with depth increases the variability of temperature is decreases. Kulcsszavak: talajhőmérsékletek, Marosvásárhely, lineáris trend A meteorológiai állomásokon nemcsak a levegő, ‒hanem a talaj hőmérsékletét is mérik. Ezek a mérése a talaj felszínén, valamint különböző mélységekben az úgynevezett főbb megfigyelési órákban (00, 06, 12, 18 GMT‒kor) történnek, de a talaj felszínén a maximum ‒és minimumhőmérsékleteket is feljegyzik (1. ábra). A felszínen végzett mérések egységesek, de a kiválasztott mélységi hőmérsékletek változóak, akár egy éven belül is (például jelenleg a klasszikus hőmérőket használó állomásokon a hideg évszakban nem használják a mélységi hőmérőket). Jelenleg Marosvásárhelyen 5, 10, 20 és 50 cm mélységben történnek mérések, automata szenzorok segítségével. Először a levegő hőmérsékletének hónapi és éves idősorait hasonlítottam össze a talajfelszín hőmérsékleteivel, az 1970‒2014-es periódusra. A 2. ábra ennek a két idősornak a hónapi és éves középértékeit mutatja be, míg a 3. ábra a szórást. A hidegebb hónapokban (novembertől márciusig) a levegő középhőmérséklete a magasabb, míg a melegebb hónapokban a talajban magasabbak a hőmérséklet középértékei. A talajon minden hónap estében nagyobb a szórás. A kétrészes regressziós vizsgálat (a legkisebb négyzetek összegének a minimumán alapszik) a következő

éveket mutatja, mint változás a lineáris regressziókban (1. Táblázat): Szinte kivétel nélkül a periódusok második felében növekvő trend mutatható ki. Hét esetben az év megegyezik. A 4. ábrán az éves, kétrészes regressziók grafikái követhetőek. (az AnClim szoftvert használtam) (Stepanek, 2007). Lineáris trendvizsgálatot a Mann-Kendall teszt (Mann, 1945; Kendall, 1975) és a Sen’s slope estimate (Sen, 1968) segítségével, a Makesens szoftverrel (Salmi et al., 2002) végeztem. Először azon napok számát vettem figyelembe (egy éven belül, az 1970‒2014-es időszakban) , amikor a levegő illetve a talajfelszín minimum hőmérséklete 0 ºC alá csökken. Egyik esetben sem találtam statisztikailag szignifikáns trendet. Hosszabb periódusra érvényes idősorokat csak az 5 és 10 cm-es mélységekre találtam, ezeket használtam az 1977‒2014-es időintervallumból (májustól szeptemberig). A két mélységi középhőmérséklet mellett, ugyanerre a periódusra, a levegő- és a talaj középhőmérsékleteit is megvizsgáltam. A lineáris trendvizsgálat eredményei a 2. táblázatban vannak feltüntetve: A felszíni és mélységi (5, 10, 20, 50 cm) talajhőmérsékletek éves menetét az 5. ábra mutatja. Ezúttal napi középhőmérsékleteket használtam, 2014 júniusától ‒ 2015 májusáig (ArcGis szoftver segítségével készítettem az ábrát) (http://www.esri.com). Jól kivehető, hogy a mélységgel együtt a hőmérséklet változékonysága egyre csökken. Negatív középhőmérsékletek már nincsenek 20 cm mélységben.

1. ábra. A hőmérők elhelyezése a kijelölt parcellán a a meteorológiai állomás műszerkertjében

4. ábra. Kétrészes regresszió a levegő és a talaj középhőmérséklete esetében (éves adatok az 1970‒2014-es időintervallumból)

5. ábra. A felszíni és a mélységi napi középhőmérsékletek változása 2014. június 1-től 2015. május 31-ig

Irodalom

Salmi, T., Määttä, A., Anttila, P., Ruoho-Airola, T., Amnell T. 2002: Makesens 1.0. Mann Kendall test and Sen’s slope estimates for the trend of annual data. Version 1.0. Freeware. Finnish Meteorological Institute, Helsinki Sen, P.K. 1968: Estimate of the regression coefficient based on Kendall’s tau. Journal of American Statistical Association, 63, 1379‒1389 Stepanek, P. 2007: AnClim ‒ software for time series analysis (for Windows). Dept. of Geography, Fac. of Natural Sciences, Masaryk University, Brno Kendall, M.G. 1975: Rank correlation method, 4th Ed., Charles Griffin, Londres Mann, H.B. 1945: Non-parametric test against trend. Econometrica, 13, 245‒249 Meteorológiai táblázatok (TM1) a marosvásárhelyi meteorológiai állomásról, 1970‒2014

ASOCIAȚIA CARPATERRA EGYESÜLET …A TERMÉSZETÉRT ÉS AZ EMBEREKÉRT CARPATERRA ASSOCIATION (NGO) Soós Ildikó1,2, Iacomir Mihail1, Cantor Cătălin1 Asociaţia Carpaterra, Avram Iancu u., 40-42 B2 sz., 2. em., 6 a., 500086, Brassó, Románia, carpaterra@gmail.com 2 MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport, Pázmány Péter sétány 1/C,H-1117 Budapest, Magyarország, ildiko.soos14@gmail.com 1

The Carpaterra Association was founded in August 2009 and has 14 active members including the local government of Racoş. The organization is an active environmental protection NGO and its main goal is the sustainable development of the Northern and Central areas of Perşani Mountains. The association maintain and manage eight natural protected reserve with an area of up to 15000 hectares. This region has a great potential to become a geopark in the near future because of its unique natural (geodiversity & biodiversity) and cultural heritage which provide the uniqueness and personality of the area. Kulcsszavak: Persány hegység, geopark, geoturizmus, fenntartható fejlődés 2009-ben Persány Geopark Egyesület néven született a mai Carpaterra Egyesület. Nem rendelkezik nagy hírnévvel, szerény kis egyesület, nagy tervekkel és vágyakkal. Székhelye Brassó városában van, de létezik egy kirendeltsége Alsórákoson is, melynek polgármesteri hivatala egyike az alapító tagoknak. Jelenleg mindössze 14 tagja van, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a gyámságukban lévő védett természeti területeket felügyeljék, óvják és népszerűsítsék. Nem véletlenül volt az alapítási névben a geopark megnevezés, hiszen annak idején a főcél egy geopark létrehozása (Soós, 2011; Iacomir et al., 2011) volt a Persány-hegység környékén. Ez a cél még mindig él, de további kemény munka szükséges a megvalósításához. Az egyesület felügyelete alá nyolc védett természeti terület tartozik a Persány-hegység északi és középső részén. A (1) Homoródi-dombság különleges madárvédelmi terület (Aria de protecție specială avifaunistică Dealurile Homoroadelor ROSPA0027), amelynél gyámsági partnerek a Baróti Magánerdészet és az Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista és Barlangász Egyesület. Mivel az említett terület egyben Natura 2000 terület, átfedésben van további öt országos jelentőségű védett természeti területtel. Ezek közül a következő három védett természeti terület van a Carpaterra Egyesület gyámsága alatt: az (2) Alsórákosi Geológiai Komplexum (Complexul Geologic Racoşul de Jos (B.1.)); a (3) Karhágó kövületlelőhely (Locul fosilifer Carhaga (2.245)) és az (4) Alsórákosi bazaltoszlopok természeti emlék (Coloanele de bazalt de la Racoș (2.239)). Továbbá ugyancsak az egyesület felügyelete alá tartoznak a következő földtani szempontból igen fontos, országos jelentőségű védett természeti területek: a (5) Faragottkői bazaltoszlopok (Aria naturală protejată de interes național Coloanele de Bazalt de la Piatra Cioplită (2.240)); a (6) Homorodfürdői iszapvulkánok (Aria naturală protejată de interes național Vulcanii Noroioși de la Băile Homorod (2.241)), az (7) Olthévízi Bazalt Mikrokanyon (Aria naturală protejată de interes

național Microcanionul de Bazalt de la Hoghiz (2.242)), valamint a (8) Datki szurdokvölgy (Aria naturală protejată de interes național Rezervatia naturală Cheile Dopca (2.243)). Az egyesület által kezelt területek mérete és természeti értékeinek száma egyaránt jelentős. Sajátos élő és élettelen világával, a hozzátartozó közösségek gazdag hagyományaival és kulturális örökségével mindegyik különleges értékeket rejt. Bár e vidék gazdag természeti-, néprajzi- és művelődési hagyományokban, Brassó megye más tájegységeihez viszonyítva gazdaságilag mégis jóval szegényebb. A Carpaterra Egyesület úgy gondolja, hogy egy geopark létrehozása hozzájárulna a turisztikai és gazdasági élet fejlesztéséhez, emellett biztosítaná élővilágának megőrzését és a természetes környezet fenntartható fejlesztését. A terület gazdag a geopark létrehozáshoz szükséges vonzerőkben: földtudományi értékei, jelentős történelmi-, kulturális- és ökológiai értékei, fejlesztésre váró turizmusa van. A geoturizmusnak aktív szerepe van a helyi gazdaság fejlesztésében, mindehhez pedig fontos a helyi közösségek bevonása és a fenntartható területfejlesztés. A geopark és az együttműködő partnerek feladatai közé tartozik a környezeti nevelés, oktatás, valamint bekapcsolódhatnak akár a tudományos kutatásokba is. Alapvető fontossággal bír, hogy tudatosítsuk a helyi lakosok körében is a földtani örökség jelentőségét. Azáltal, hogy a geoparkok az Európai Geopark Hálózat és a Globális Geopark Hálózat tagjaival jó kapcsolatokat ápolnak, rendkívül hatékonyan működhet a turisztikai marketing. Az elmúlt 6 évben az egyesület részt vett a védett természeti területek feltérképezésében, turistaútvonalainak felújításában, valamint újak kijelölésében és ezeknek más, a Kárpátok e vidékein való jártabb turistaútvonalakkal való egyesítésében. Több három nyelvű információs tábla került kihelyezésre a védett területeken. Kapcsolatokat ápolnak a környékbeli barlangász, kerékpáros, madárvédelmi stb. egyesületekkel, egyetemekkel, kutatókkal, a területek népszerűsítése végett. Egyre népszerűbbekké váltak a vezetett túrák is. Több természetvédelmi előadást, interaktív kiállítást tartottak a területhez tartozó települések iskoláiban és kultúrotthonaiban. Rekultiválták a Rákosi bazaltoszlopok, valamint a Fenyős bazalt kőfejtő területét. Évente több szemétgyűjtési akciót is szerveztek, amelyekbe bevonták a helyi iskolásokat és a lakosokat is. „A Svájci Alpokból a Romániai Kárpátokba” című program keretén belül – amely egy svájci–román partnerség a fenntartható fejlődésért – próbálnak megoldásokat találni a védett természeti területek problémáira, valamint az ezek területén lévő települések lakosainak a bevonásával igyekeznek tudatosítani a helyiek körében, a környezetükben lévő természeti értékek gazdagságát. Más hasonló jellegű programok az „Aktív vidéki közösség” és a „Játssz, hogy tanulj. Egy alternatív oktatási eszköz az iskoláknak”, amelyekben ugyancsak aktív szerepe van a Carpaterra Egyesületnek. A bemutatott terület geoparkká nyilvánítása sok munka és hosszú folyamat, de lehetséges, ha együttműködünk és kitartunk céljaink mellett. Ennek érdekében zajlanak a munkálatok, a különböző pályázatok és programok.

Irodalom

Iacomir M., Soós I., Iacomir V., Cantor C. 2011: Perşani Carpathian Geopark Initiative, in: DOLVEN, J.K., RAMSAY, T. and RANGNES, K.: Proceedings of the 10th European Geoparks Conference. European Geoparks Network, 2012, 99‒108, Porsgrunn, Norway. Soós I. 2011: “The Carpathian Perşani Geopark” Initiative, 10th European Geoparks Conference, 2011, 70‒71, Norway. http://www.geopark.hu/ http://www.carpaterra.org/

A KORONDI HÜLLŐFOSSZÍLIÁK MINT ŐSKÖRNYEZET INDIKÁTOR FAJOK REPTILE FOSSILS FROM CORUND AS PALEOENVIRONMENTAL INDICATOR SPECIES Sos Tibor1, Tóth Attila2 „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület, tibor.sos@gmail.com; Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar, Környezettudomány Tanszék, totha@sapientia.ro 1

Fully petrified herps as cast or molds could be found in the carbonate deposits from Corund (Romania). The presence of the extant lizard (Anguis sp.) and some snake species (Coronella cf. austriaca and/or Zamenis cf. longissimus, Natrix sp. and/or Vipera cf. berus) have been presumed till now. These Pleistocene herpetofaunas are often used to suggest paleoenvironmental conditions. As the identified taxa are extant, whose ecological tolerances and habitat preferences are well known, they give us precise information about the paleoenviromental conditions. Kulcsszavak: Korond, mésztufa, hüllő, kövületek, őskörnyezeti indikátorok Ritkán megkövesedett gerinces fosszíliákat vagy élethű lenyomatokat is találhatunk. A Korond-község határában előforduló forrásüledékek környékén még ma is képződnek hasonló kövületek, amikor az elhullt állatokat és növényeket vékony meszes kéreg fedi be, hogy később majd teljesen átkristályosodhassanak. Eddigi kutatásaink során, egy lábatlan gyík (Anguis sp.), néhány kígyófaj (Coronella cf. austriaca és/vagy Zamenis cf. longissimus, Natrix sp. és/vagy Vipera cf. berus) és egy kígyó-hibernákulum késő-pleisztocén korú maradványait sikerült azonosítani a környékről. A pleisztocén korú hüllő- és kétéltűfauna tagjait gyakran használják őskörnyezet indikátor fajokként vagy fajcsoportokként (Holman, 1998). A legtöbb faj esetében ez könnyű, hiszen ma is élő fajokról beszélünk, amelyek ökológiai toleranciája és élőhelypreferenciája is jól ismert. Ezen információk segítségével könnyen felépíthetjük az adott kor őskörnyezeti jellemzőit. Egy adott faj vagy fajcsoport őskörnyezeti vagy ökológiai indikátor értéke azonban változó lehet és ezek a különbségek a fajok toleranciatípusától függnek, hisz tágtűrésű (euriök) és szűktűrésű (sztenök) fajokról is beszélhetünk (és ne felejtsük a köztes tűrésű fajokat sem), melyek meghatározhatják a fajok széles vagy izolált elterjedését. Míg a tágtűrésűek adott környezeti hatótényező szélesebb spektrumát, addig a szűktűrésűek ennek keskenyebb spektrumát képesek elviselni. A jó indikátor szervezetek azok, amelyek a környezeti tényezők szűk intervallumához alkalmazkodtak és jelenlétükkel vagy hiányukkal jelzik a környezeti tényezők bizonyos intervallumát. A korondi aragonitokból azonosított hüllő fajok jelenleg széles európai elterjedésű fajok: elterjedésük a mediterrán régiótól Európa északi részéig húzódik. Míg a tojásrakó fajok északi elterjedését az embriófejlődéshez szükséges meleg napok száma korlátozza, addig mások az álelevenszülést választva szaporodási stratégiaként, még a sarkkörig is eljutottak (például a keresztes vipera, V. berus). Viszont míg e fajok egy része délen a relatív hidegebb

klimájú hegyvidékekhez kötődik, addig északon a melegebb, alacsony fekvésű síkságok lakói. Bár egyes fajok inkább melegkedvelő, domb- és síkvidéki fajok (mint pl. a Coronella cf. austriaca és/vagy Zamenis cf. longissimus, Natrix sp.), míg mások magasabb fekvésű régiókban, hegyvidéken gyakoriak (Anguis sp., Vipera cf. berus), ugyanakkor kisebb sűrűségben megtalálhatóak más tengerszintfeletti magasságokban is (Cogălniceanu et al., 2013). Eszerint ezen fajok nem a legjobb őskörnyezet indikátorok, főleg nem ebben a központi európai régióban. Azonban a fajok jelenlegi elterjedésének ismerete mégiscsak kulcsfontosságú. E fajok mindegyike ma is él az említett területen vagy legalábbis a környéken. Ez alapján az akkori őskörnyezet is a maihoz hasonló lehetett. Ezt a fellelt pollenek típusai is aláírják, amelyek hasonló összetételű vegetációt bizonyítanak (Sos et al., 2011). A melegebb dombvidéki fajok és a hidegebb hegyvidéki környezethez is alkalmazkodott fajok találkoztak itt, egy ma is gyakran előforduló jellegzetes fajközösségben. E fajok jelenléte ugyancsak elárulja, hogy a területen jelen voltak a nyílt, gyepes élőhely típusok is, mint a tisztások, erdőszélek, nyílt patakpartok, déli kitettségű, bokros, sziklás domboldalak, melyek a hüllők kedvelt élőhelytípusai közé tartoznak ma is. Irodalom

Cogălniceanu, D., Rozylowicz, L., Székely P., Samoilă, C., Stănescu, F., Tudor, M., Székely D., Iosif, R. 2013: Diversity and distribution of reptiles in Romania. ZooKeys, 341, 49–76. Holman, A. J. 1998: Pleistocene amphibians and reptiles in Britain and Europe. Oxford University Press, 254, New York. Holman, A. J. 1998: Pleistocene amphibians and reptiles in Britain and Europe. Oxford University Press, 254, New York. Sos T., Tóth A., Tanțău, I. 2011: New reptile fossil records from Corund (Eastern Transylvania, Romania) and their paleoenvironmental significance. Carpathian Journal of Earth and Environmental Science, 6(2): 173-181.

NEGYEDIDŐSZAK VÉGI TŐZEGTERÜLETEK PALEOÖKOLÓGIAI ELEMZÉSE – KÖRNYEZETTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK ERDÉLYI LÁPOKON PALEOECOLOGY OF LATE QUATERNARY PEATLANDS – ENVIRONMENTAL HISTORY FROM TRANSYLVANIA Sümegi Pál1,2, Dr. Jakab Gusztáv1,3, Sümegi Balázs Pál1, Tóth Attila4, Demeter László4, László Keve5, Győrfi Zalán5, Bencze Ünige5, Papucs András6, Ambrus László7, Frink József 8, Dr. Benkő Elek1 MTA Régészeti Intézet Budapest Úri utca 49 sumegi@geo.u-szeged.hu Szegedi Tudományegyetem, Földtani és Őslénytani Tanszék Szeged Egyetem utca 2. 3 Szent István Egyetem, Gazdasági, Agrár és Egészségtudományi Kar, Szarvas 4 Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 5 Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely 6 Kovászna Megyei Önkormányzat, Sepsiszentgyörgy 7 Agora Munkacsoport, Székelyudvarhely 8 Greenviro, Kolozsvár 1

Our aim is to aid peatland and peat layers evaluation of Late Quaternary deposits identified on shallow core profiles from the different catchment basins in the Transsylvania. Furthermore to attain high resolution paleoenvironmental information for the younger part of the Quaternary and the period of the Pleistocene/Holocene transition via multiproxy paleoecological, environmental historical investigations of the peatland borehole sections retrieved from the different catchment basins. A comparison of findings with available nearby peatland sites will enhance our understanding of paleoclimatic, paleoenvironmental changes that occurred during the Late Quaternary in the analysed area. The success of the project depends essentially upon a solid chronology of the investigated archives. The chronology of each site and the samples is built up by stratigraphic analysis complemented by chronometry. The given time-frame (< 100 ky), the chosen archives (peat sediments), and the expected materials (terrestrial macrobotanical remains) call for the set-up of a two step chronological time-peg (on-site stratigraphy complemented by chronometry). Chronometric analysis will be based on radiocarbon analysis of the samples. The two step chronological time-peg approach (on-site stratigraphy complemented by chronometry) will enable to control for potential error of the individual chronometric methods giving a reliable time-frame for paleoclimatic and paleoenvironmental reconstructions on the one hand. This may give a sound basis for a comparison with other international archives of similar peat layers or different nature (icecore, deep-sea core). On the other hand, the predictions on rate of deposition and erosion could be made as well on the basis of a stable chronology. We plan to gain information on the stratigraphy using the approaches of macrobotanical remains and biostratigraphy. The chosen paleoarchives of peatland sediment cores are to be investigated in an approach that integrates a large number of biotic and abiotic proxies, in order to extract the maximum paleoclimatic paleoenvironmental information. Sampling will be implemented systematically in accordance with the internationally accepted standards for paleoecological an paleoenvironmental studies. The proxies were chosen, because they either record environmental processes such as erosion or geochemical cycles (abiotic proxies), or they are

indicative for specific temperature and moisture conditions (some abiotic and most biotic proxies). However, most palaeo-environmental proxies do not indicate an exact temperature or moisture state, but a certain range of palaeo-environmental conditions. Therefore, palaeoenvironmental reconstruction will be optimised by combining proxies and analysing them with regard to overlapping of their palaeo-environmental ranges. For this purpose, a large number of proxies will be integrated, including very diverse types of proxies (vegetal, faunal, chemical, sedimentological). This work has been supported by OTKA Fund K-112318. Kulcsszavak: pealand, paleoecology, environmental history, Transylvania Dr. Benkő Eleknek, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatójának a vezetésével, egy erdélyi és magyarországi kutatókból álló csoport alakult a negyedidőszak végén kialakult tőzegrétegek tanulmányozására. A csoport mind magyarországi, mind erdélyi lápok tőzegrétegeit vizsgálat alá vonta. A vizsgálat legfontosabb célja, hogy a negyedidőszak végén kifejlődött tőzegterületek és tőzegrétegek milyen körülmények között alakulnak ki, alakulnak át. Ugyanis ezek a tőzegrétegek fontos őskörnyezeti és őséghajlati információkat hordoznak a negyedidőszak legvégéről és a jégkor–jelenkor határán történt környezettörténeti változásokról. A kronológiai vizsgálatokat valamennyi lelőhely és tőzegminta esetében radiokarbon elemzéssel végeztük, illetve végezzük el és a tőzegrétegek kifejlődésének kronológiai elemzését teljes egészében radiokarbon mérésekre alapoztuk. Az egykori környezeti tényezők meghatározását a növények makrobotanikai maradványaira, illetve virágporszemekre, spórákra alapoztuk, de minden tőzegmintán végeztünk, illetve jelenleg is végzünk szervesanyag, karbonát, szervetlenanyag-tartalom meghatározást is és fő- és nyomelem vizsgálatokat. Az őslénytani és a geológiai tényezőket összehasonlítva a negyedidőszak végén létrejött tőzegrétegek kialakulásának és fejlődésének a környezettörténeti, paleökológiai hátterét és viszonyait határoztuk meg. Így a tőzegrétegek fejlődésére vonatkozóan integrált paleoökológiai és környezettörténeti soktényezős vizsgálatokat (üledékföldtan, geokémia, makrobotanika, pollen, helyenként malakológia) végeztünk és ennek nyomán rajzoltuk meg az egyes lelőhelyeken a tőzegrétegek kialakulásának környezeti hátterét. A különböző lelőhelyeken végzett tőzegrétegek összehasonlító vizsgálatával pedig az egyes régiókban történt tőzegképződés őséghajlati és őskörnyezeti hátterét sikerült tisztázni. A kutatómunkát az OTKA K-112318 számú pályázata támogatja. Irodalom

Jakab G., Sümegi P. 2011: Negyedidőszaki makrobotanika. Geolitera Kiadó, 252, Szeged. Sümegi P. 2001: A negyedidőszak földtanának és őskörnyezettanának alapjai. JATEPress, 262, Szeged. Sümegi P. 2002: Régészeti geológia és történeti ökológia alapjai. JATEPress, 224, Szeged. Sümegi, P., Gulyás, S. eds. 2004. The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press, 353, Budapest.

A VULKÁNI FÁCIES FOGALMA ÉS ALKALMAZHATÓSÁGA A KELETI KÁRPÁTOK NEOGÉN VULKÁNI VONULATÁBAN THE VOLCANIC FACIES CONCEPT AND ITS APPLICABILITY IN THE EAST CARPATHIAN NEOGENE VOLCANIC RANGE Szakács Sándor1,2, Seghedi Ioan2 Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Környezettudomány Szak, Kolozsvár 2 Institutul de Geodinamică, Academia Română, București

Facies models of composite volcanoes consider a central source of eruptive material distributed in an axi-symmetric centrifugal pattern. 4 facies are defined from center to periphery: central, proximal, medial and distal. The symmetrical facies distribution may be altered by uneven basement topography and interference of material from neighboring volcanoes. Examples of facies interference occur at the closely spaced Miocene composite volcanoes in the East Carpathians. Where magma compositions are different, petrographic features are diagnostic for the volcanic sources. Debris avalanche deposits found far from their source edifices could be distinguished based on clast composition. Medial facies volcaniclastics in the South Harghita Mts. are underline by farther-travelled volcaniclastics originated from older North-Harghita volcanoes. In contrast, ring-plain volcaniclastic deposits around a group of coeval and compositionally similar volcanoes in the southern Gurghiu Mts., could not be assigned to their respective source volcanoes. One major findings of recent studies at Miocene composite volcanoes in the East Carpathians is that their medial facies are dominated by debris avalanche deposits and related debris-flow deposits, whereas primary pyroclastics are much less voluminous. Kulcsszavak: vulkáni fácies, rétegvulkán, Keleti Kárpátok A litosztratigráfiai szempont mindinkább teret nyert az utóbbi időben a vulkáni területek kutatásában és térképezésében világszerte. E szemléletmódot szerencsésen kiegészítheti a vulkáni fácies konceptusának az alkalmazása, főleg azokon a területeken, ahol a vulkáni összletek részben lepusztultak vagy eltemetődtek. A vulkáni kőzetösszletek értelmezése a fácies konceptus fényében hozzájárulhat 1) azok aktuális térbeli helyzetének a meghatározásához a vulkáni felépítmények viszonylatában, 2) a hozzájuk tartozó kitörési központok helyének a meghatározásához és 3) egyáltalán, a vulkáni területek fejlődéstörténetének a megértéséhez. Kiemelendő Török Zoltán úttörő munkássága és éleslátású hozzájárulása a vulkáni fácies konceptusa kérdéskörében abban az időben (az 1950-es évek) amikor világszerte még nem ismerték fel e módszertani megközelítés fontosságát és lehetőségeit. A rétegvulkánok modern fáciesmodelljét egyedi és önálló vulkáni felépítmények felépítésének a kutatására fejlesztették ki, ahol a vulkáni termékek egy központi elhelyezkedésű forrásból származnak és ehhez viszonyítva tengelyszimmetrikus centrifugális eloszlást követnek. Négy (vagy három) koncentrikusan elhelyezkedő fáciest különböztetnek meg a központtól a peremi részekig terejdően a következő sorrendben: központi („mag”), proximális („kúp”), mediális („gyűrű-síkság”) és disztális („alluviális”) fácieseket. A

különböző fáciesek litológiai összetételét felismerhető kőzetösszletek alkotják, amelyekben a kiömléses, robbanásos és áthalmozott termékek részvételi aránya jellemző. Aktív és recens vulkánok esetében ezekhez jól meghatározott vulkánmorfológiai jegyek is társulnak. A lényegében szimmetrikus fácieseloszlást befolyásolhatja a változatos talapzat-domborzat és a szomszédos vulkánok egymáshoz viszonyított távolsága. Közeli vulkánok esetében fáciesinterferenciával lehet számolni, mint amilyenek a fácies-összeolvadás, fácies-juxtapozició és a fácies-szuperpozició. A szomszédos vulkánok közelisége, nagysága, fejlődéstörténete és relatív kora komplex vulkáni szerkezeteket határozhat meg a fácies-interferenciák által. Litosztratigráfiai vizsgálatok, részletes terepi térképezés és további kutatási (pl. geofizikai és geokronológiai) módszerek segítségével meg lehet állapítani, hogy a megfigyelt kőzetösszletek melyik egyedi kitörési központból származnak és hogy azok milyen módon interferáltak egymással, még az olyan régi vulkánosség esetében is, ahol domborzati támpontok már nem állanak a kutató rendelkezésére. Vulkáni fácies-interferenciák releváns példáival találkozhatunk a térben szorosan illeszkedő rétegvulkánok által alkotott Keleti Kárpátok neogén vulkáni vonulatában. A Kelemen Havasok, a Görgényi Havasok, az Északi- és a Déli-Hargita vulkánjainak központi fácieseit szubvulkáni intruziós testek és/vagy összefüggő, erőteljes hidrotermás mállástermékek jelenléte jellemzi. A domborzatilag is jól kirajzolódó és felismerhető „kúpfácieseket” lávakőzetek uralják a vulkánok külső lejtőin, miközben a „mediális fáciest” a törmelékes vulkáni kőzetek uralkodó jelenléte jellemzi, amelyek a peremeken rendszerint erősen interferálnak egymással. Ahol a magmaösszetétel eléggé különböző, ott a kőzettani jegyek és a geokronológiai vizsgálatok alapján ki lehet mutatni az egyes peremi törmelékes vulkáni összletek hovatartozását. A Kelemen-havasok Rusca-Tihu vulkánjának a leomlásából származó törmeléklavina üledékeket például fel lehet ismerni a forrástól több tíz kilométer távolságra is (pl. a Görgényi Havasok nyugati peremvidékén) a jellegzetes kőzettani sajátosságuk alapján. Mivel a vulkáni tevékenység fokozatosan vándorolt északnyugat-délkelet irányba a vonulat mentén, egyes vulkánok „mediális” fácieseinek kőzetösszletei egymásra tevődve fordulhatnak elő, mint például a Dél-Hargita nyugati peremvidékén, ahol a szomszédos vulkánok (Lucs-Láz, Kakukkhegy) törmelékes kőzetei rátelepültek az Észak-Hargita (Vargyas vulkán) távolabbra lehordott periferiális vulkanoklasztitjaira. Ezeket kőzettanilag és eltérő koruk alapján lehet megkülönböztetni. Más esetben viszont, ahol szomszédos vulkánok hasonló kőzettani összetételűek és gyakorlatilag egykorúak (pl. a déli Görgényi Havasok vulkáncsoportja esetében), a „mediális fáciest” alkotó vulkáni törmelékes kőzetek nem rendelhetőek egyértelműen meghatározott vulkáni forráshoz. Az utóbbi évtized vulkanológiai kutatásainak érdekes hozadéka annak felismerése, hogy a Keleti Kárpátok neogén vulkáni vonulatában a „mediális fácies” térfogatának legnagyobb részét vulkáni törmeléklavina ‒ és vele kogenetikus törmelékár ‒ üledékek képezik. A korábban dominánsnak vélt piroklasztikus kőzetek térfogatilag alárendelten vannak jelen a Keleti-Kárpátok neogén vulkáni vonulatában.

KÉSŐ-MIOCÉN ŐSVÍZRAJZ ÉSZAK-SOMOGYBAN 3D SZEIZMIKUS ADATTÖMB ALAPJÁN LATE MIOCENE PALEODRAINAGE SYSTEM IN NORTH SOMOGY BASED ON THE ANALYSIS OF A 3D SEISMIC BLOCK Szilágyi Zsanett, Karancz Szabina Eötvös Loránd Tudományegyetem, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, kszabina@live.com, zsan.szilagyi@gmail.com

The 9-million-year-long existing Lake Pannon was filled up with sediments derived from different directions. The origin and the source-to-sink route of the sedimnets have already been reconstructed and discussed in several works. The Southern margin of the Transdanubian Range north of Lake Balaton, especially the territory of North Somogy is suitable for the research of the evolution of Lake Pannon deposits due to good quality outcrops and extensive seismic coverage. Two therories have been formed regarding the course of the rivers arriving to Lake Pannon from the NW (Paleo-Danube system). These can be basically differentiated by the blocking role of Transdanubian Range. According to the first theory the mentioned mountain range was an elevated island during the Pannonian, only shallow limnic, lagoonal and shoreface sediments were formed around their margin (Jámbor, 1980). The rivers were deviated and could deposit their sediments in North Somogy only after detouring to the west. As opposed to the other theory (Magyar et al., 1999, Sacchi et al, 1999; Horváth et al., 2010; Törő et al, 2012; Sztanó et al., 2013) that claims the Transdanubian Range that time was coverd by shallow lacustrine waters, which was filled up by progressing alluvium of deltas, since there deposits are present directly to the south of the present hills. In the development of the filling system the mountain was not a blocking factor, the rivers and deltas could build in the direction of south, southeast. Their current lack in the area of theTransdanubian Range can be explained by the Pliocene-Quaternary uplift. The 3D seismic volumes acquired around the Mezőcsokonya Trough and Igal High made possible to examine the paleodrainage network, including both deltas and the connecting alluvial plains. This way we tried to take a stand on one of these theories. After horizon mapping, the rivers appearing on the amplitude and other attribute maps made by spectral decomposition, showed north-northwest to south-southeast and northeast to southwest directions with meandering and anastomosing features. Based on these results we concluded that the rivers crossed the area of the present Transdanubian Range which were under water of Lake Pannon before the deltaic progradation. Kulcsszavak: Észak-Somogy, ősvízrajz, 3D szeizmikus adattömb, Késő-miocén A kilenc millió éven át létező Pannon-tavat feltöltő üledékek származásának és mozgásának rekonstrukciójára számos munka született. A Dunántúli-középhegység déli pereme, a Balaton környéke, s még inkább Észak-Somogy területe a pannóniai feltárások és a szeizmikus megkutatottság alapján alkalmas a tó fejlődéstörténetének vizsgálatára.

A Pannon-tóba érkező ősfolyók szállítási irányára vonatkozóan két elmélet fogalmazódott meg ez idáig, melyek alapvetően a Dunántúli-középhegység lehetséges akadályozó szerepének megítélésben különböznek. Az első iskola szerint (Jámbor, 1980), a középhegység a pannóniai során végig szigethegységet alkotott, környezetében csak sekélytavi, tóparti és lagunáris üledékek jellemzőek, a Pannon-tóba érkező folyók a Dunántúli-középhegységet megkerülve rakhatták le hordalékukat Észak-Somogy területén. Ezzel ellentétes vélemény (Magyar et al., 1999, Sacchi et al, 1999; Horváth et al., 2010; Törő et al, 2012; Sztanó et al., 2013) szerint a hegység vízzel borítottságát, majd a tó ezen részének feltöltődését támasztja alá a folyódelták hordalékainak jelenléte a hegység déli peremén és előterében. A feltöltő rendszer épülésében a középhegység nem volt akadály, a folyók és deltáik kerülő nélkül épültek D, DK felé tovább, jelenlegi hiányuk a hegység területén a pliocén–negyedidőszaki kiemelkedéssel magyarázható. A Mezőcsokonyai-árok és az Igali-hát területén mért 3D szeizmikus adattömbök lehetővé teszik a terület ősvízhálózatának, mind a delták és mind a kapcsolódó alluviális síkságok részletes tanulmányozását; így szeizmikus értelmezés alapján próbáltunk meg állást foglalni valamely elmélet mellett. A különböző deltasíkságot és alluviális síkságot leképező horizontok által kirajzolt amplitúdó térképek ÉÉNy-DDK illetve ÉK-DNy irányultságú folyókat mutatnak, melyek a deltasíkságon meanderező, az alluviális síkságon szövedékes jellegűek. A megjelenő mederirányok, a folyóknak a középhegységhez közeli területen való áthaladását, ezáltal pedig a feltöltést megelőzően a hegységvonulat Pannon-tó vízszintje alatti elhelyezkedését igazolják. Irodalom

Jámbor Á. 1980: Szigethegységeink és környezetük pannóniai képződményeinek fáciestípusai és ősföldrajzi jelentőségük. Földtani Közlöny, 110, 498‒511. Jámbor Á. 1980: A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 62, 259 p. Magyar I., D. H. Geary, and P. Müller 1999: Paleogeographic evolution of the Late Miocene Lake Pannon in Central Europe: Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 147, 3‒4, 151– 167. Horváth F., Sacchi, M. and Dombrádi E. 2010: A Pannon-medence üledékeinek szeizmikus sztratigráfiai és tektonikai vizsgálata a Dél-Dunántúlon és Balaton területén: Földtani Közlöny, 140, 4, 391‒418. Törő B., Sztanó O. and Fodor L. 2012: Aljzatmorfológia és aktív deformáció által befolyásolt pannóniai lejtőépülés Észak-Somogyban. Földtani Közlöny, 142, 4, 339–356. Sztanó O., Magyar I., Szónoky M., Lantos M., Müller P., Lenkey L., Katona L. and Csillag G. 2013: A Tihanyi Formáció a Balaton környékén: típusszelvény, képződési körülmények, rétegtani jellemzés. Földtani Közlöny, 143, 1, 73–74. Wright, L. D. 1977: Sediment transport and deposition at river mouths: A synthesis. Geological Society of American Bulletin, 88, 6, 857–868. Uhrin A., Sztanó O., Csillag G. and Hámori Z. 2011: Késő-miocén – pliocén folyók rekonstrukciója a Vértes délkeleti előterében. Földtani Közlöny, 141, 4, 363–381. Horányi A. 2010: Vízhálózat a Makói-árok területén a késő-miocéntől a pleisztocénig – térképezés 3D szeizmikus adattömbön. Eötvös Loránd Tudományegyetem.

TERMÉSZETVÉDELMI ÉS FÖLDTANI ÉRTÉKEK A CSOMÁD-BÁLVÁNYOS NATURA 2000 TERÜLETEN NATURAL AND GEOLOGICAL VALUES IN THE CIOMAD-BALVANYOS SITE OF COMMUNITY IMPORTANCE Tamás Réka, Hegyeli Attila Csomád-Bálványos Natura2000 Gondnokság, vincaminor.monitoring@gmail.com

The Vinca Minor Association is the custodian of the Ciomad-Balvanyos site of Community Importance. The site has a total area of 5993.34 ha located on the administrative territory of Bixad and Turia, in the north-central part of Covasna county. It is characterized by a high relief energy, with significant variations in the inclination of the slopes, with small caves. It is a volcanic area, characterized by post-volcanic phenomena, such as sulfurous and carbon dioxide-filled pits, grottos and caves of all sizes, mofettes, mineral water springs, with a large variety of mineral content, taste and smell. Species involved in the composition of the vegetation are predominantly mountainous ones. Site vegetation consists of: natural grasslands, deciduous forests, coniferous forests, mixed forests and forests in transition. A Vinca Minor Egyesület 2010. februárjában nyerte el a Csomád-Bálványos Natura 2000 védett terület (ROSCI0037) gondnokságát, melynek területe 5993 ha, közigazgatásilag Sepsibükszád és Torja községek területén fekszik. A Gondnokság fő feladata a földtulajdonosok területén található természeti értékek, védett fajok, élőhelyek védelme és fenntartása, esetenként ezek környezeti állapotának javítása. Ezen célok elérése érdekében 2011–2012-ben részletes állapotfelmérés történt, melyet jelenleg monitorizálási folyamat követ. A felmérések és a monitorizálás során információkat kaphatunk a terület védett élőhelytípusairól: a bükkösökről, gyertyános-tölgyesekről és a beerdősülő tőzegmohalápokról, illetve a védett fajokról: szibériai hamuvirág, erdélyi avarszöcske, sárgahasú unka, tarajos gőte, kárpáti gőte, közönséges denevér, nagyfülű denevér, nyugati piszedenevér, medve, farkas és hiúz. Ezek mellett több jégkorszaki reliktum növényfaj népesíti be a védett élőhelyeket. Ugyanakkor a gondnokság fontos feladata a Natura 2000 fogalmának, a terület természeti értékeinek, védett növény- és állatfajainak, élőhelyeinek népszerűsítése, ill. ezek védelmének fontosságára való figyelemfelhívás. Ennek érdekében a Gondnokság környezetnevelési programokat szervez és aktív tudatosító tevékenységet végez. A Csomád-Bálványos Natura 2000 terület leglátványosabb geológiai formációja a Büdöshegy, amely a Csomád-Büdös hegycsoport része. A Büdös-hegyen különleges utóvulkáni tevékenységek figyelhetők meg (mofetták, borvizes források). Itt olyan földtani értékek találhatóak, mint a Büdös-barlang, Timsós-barlang, Gyilkos-barlang, Madártemető, amelyeknek az üregeiből nagy mennyiségű gáz szabadul fel. A gázok ásványi összetétele változatos, a nagy arányban jelenlévő széndioxid mellett kénhidrogén, timsó is megtalálható bennük. A Büdös-hegy lábánál található az ugyancsak utóvulkáni működésekről árulkodó Apor lányok feredője és a Gyógyvizek, amelyeknek a területén sok különböző ásványianyag tartalmú és különböző pH-jú forrást tartanak számon. A Büdös-hegy északkeleti részén található a Buffogó-tőzegláp, egy borvizes, beerdősülő tőzegmohaláp, amely jégkorszaki

reliktumfajoknak ad otthont. Ezen látványosságok mellett a Mikes-fürdők borvizes medencéi is utóvulkanikus tevékenységről árulkodnak. A régió földtani értékeire való tekintettel fontosnak tartjuk ezen jelenségek védelmét, népszerűsítését is. A terület látogatói vezetett kiránduláson vehetnek részt a Sósmező – Mikes-fürdők, illetve a Sósmező – Büdös-barlang – Apor leányok feredője, valamint a Bálványosvár – Buffogó-tőzegláp – Apor lányok feredője – Gyógyvizek - Bálványosfürdő útvonalakon.

1. ábra. Apor lányok feredője (Kékesi Ágota)

A VAJDAVÁR-HEGYSÉG FÖLDTUDOMÁNYI ÉRTÉKEI GEOHERITAGE OF THE VAJDAVÁR HILLS Veres Zsolt Békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium, vereszsolti@gmail.com

The Vajdavár Hills is a small landscape unit in North Hungary. Vajdavár Hills is the only one homogenous sandstone hills, what is app. 600 square kilometers. Some parts of the other mountains (Cserhát, Mecsek, Bakony etc.) are also composed of sandstone. It’s rocks accumulateted in the Tertiary era, among others Oligocene-Miocene sandstones are very typical. The erosional forms of these sandstones are peculiar, especially the bizarre rock formations and the sandstone gullies. There are a lot of caves in the sandstones. Kulcsszavak: homokkő, szelektív denudáció, földtudományi érték, geoturizmus Magyarország északi határvidéke mentén, a Mátra és a Bükk „árnyékában” található az erdővel borított, változatos morfológiájú, a hazai természetjárók és szakemberek által kevésbé ismert, kutatott Vajdavár-hegység. Már a terület elnevezése is problémákat rejt magában, hiszen az elmúlt 150 évben számtalan elnevezéssel találkozhattunk a szakirodalmakban. A teljesség igénye nélkül nevezték/nevezik az Északi-középhegység ezen részét Erdőhátnak, Bolhádnak, ÓzdPétervásárai-dombságnak, Gömör-Hevesi-dombságnak, Ó-Bükknek, Vajdavár-vidéknek és Vajdavár-hegységnek is (1. ábra). Az oligocén, de főként miocén üledékes kőzetekből álló, a pleisztocén óta erősen emelkedő (Peja, 1956; Székely, 1958) és aprólékosan, szinte sakktáblaszerűen felszabdalt dombvidék legmagasabb pontja a Sajó és a Tarna vízválasztóján emelkedő Ökör-hegy (541 m), legalacsonyabb pontja pedig a Hangony torkolatánál található terület (149 m). A Vajdavár-hegység fő felépítő kőzete a Pétervásárai Homokkő Formáció, amely régen „glaukonitos homokkő” vagy „nagypectenes homokkő” néven volt ismeretes. Ezen formáció kőzetein alakultak ki a területen fellelhető földtudományi értékek is. A homokköves összlet az oligocén végén és a miocén elején képződött (egri és eggenburgi emeletek, 23‒19 millió évvel ezelőtt), az akkori üledékgyűjtő folyók által üledékkel bőven ellátott sekélytengeri és parti zónában (Sztanó, 1994; Hámor, 2001; Báldi, 2003). A 20‒400 méteres tengermélységben lerakódott, az akár 600-800 méter vastagságot is elérő képződményt általában sárgásszürke színű, karbonátos kötőanyagú finom- és középszemcsés homok, homokkő, alárendelten kavicsos homokkő alkotja. Átlagos mésztartalma 14‒15%, de ez helyenként akár 25‒51% is lehet (Vass et al., 1992). Ezen paraméterekkel van összefüggésben az a látványos formakincs, amely a formáció homokkövein alakult ki. Az üledék jellegzetes ásványa a zöld színű vasszilikát ásvány, a glaukonit, amely helyenként a kőzetnek jellegzetes, zöldes árnyalatot ad. A „pétervásárai homokkő” ősmaradványokban szegény, ez kifejezetten igaz a formáció alsó részeire, míg a felsőbb tagozatok lumasellaszerű faunát tartalmazhatnak. A homokköves összlet jellemzője a ciklikusság, a keresztrétegzettség, valamint a padosság is.

A Vajdavár-hegységről nem mondható el, hogy kőzettanilag változatos lenne, hisz nagyrészt csak homokkő építi fel. Ha a területet járjuk, szembeötlő a homokköveken kialakult változatos formakincs: gombasziklák, kipreparálódott padok és párkányok, kerekded karbonát-konkréciók (ún. „cipók”), mederlépcsők, szurdokok és kisebb sziklaereszek, „barlangok” váltogatják egymást. A hallatlanul változatos formakincs a homokkő kialakulásával és eltérő cementáltságával hozható kapcsolatba. A homokkőfalak síkjából kiemelkedő, kipreparálódott formák sokkal jobban cementáltak, keményebbek, így jobban ellenállnak a külső erők felszínpusztító munkájának, mint puhább társaik. A szelektív denudáció által létrejött formák részletes vizsgálata során kiderült, hogy azok karbonáttartalma az átlagos 15% helyett, akár az 51%-ot is elérheti és a vastartalom is lokálisan feldúsulhat az összlet bizonyos részeiben (Vass et al., 1992). Nagyobb mésztartalma azzal magyarázható, hogy már a homokkő képződése során a parti területeken bizonyos homoktestek a víz felszíne fölé emelkedhettek, s a köztük áramló víz kedvezett a karbonátanyag kicsapódásának. Ennek köszönhető, hogy a terület hazánk egyik leglátványosabb felszínalaktani formáit hordozza, amelyek bemutatása és egyben megóvása is fontos feladat a hazai természetvédelem számára. A Vajdavár-hegység területén az 1993ban létrehozott, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete alá tartozó Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet látja el a természetvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A földtani természetvédelemben egyre gyakrabban használatos a földtudományi érték kifejezés, amely jóval több tartalmat rejt magában, mint azt gondolnánk. A természeti tájalkotó elemeket hagyományosan két nagyobb csoportba sorolhatjuk: az élő (biotikus) és az élettelen (abiotikus) csoportba. A biotikus elemek közé a növénytani és állattani értékek, míg az abiotikus elemek csoportjába a földtudományi értékek tartoznak. A földtudományi érték kifejezés további négy kategóriát foglal magába: földtani (geológiai) érték, felszínalaktani (geomorfológiai) érték, víztani/vízföldtani (hidrológiai/hidrogeológiai) érték, talajtani (pedológiai) érték (Kiss et al., 2007; 2. ábra). Erre nagyon jó példák a vajdavár-hegységi Leleszi-völgy keleti oldalában emelkedő Szarvas-kő kisebb sziklaereszei, „barlangjai”. A „barlangok” szépen feltárják a Pétervásárai Homokkő Formáció üledékeit, ezért földtani értékek. Látványukkal, változatos formakincsükkel felszínalaktani és tájképi értéket is képviselnek, s a több évszázados emberi felhasználás miatt kultúrtörténeti jelentőséggel is bírnak (3. ábra). A Vajdavár-hegység területe számtalan olyan látványos földtudományi értéket rejt, amelyek geoturisztikai bemutatása mindenképp indokolt lenne (pl. tanösvények, geoparki helyszínek; 4. ábra).

Irodalom

Peja Gy. 1956: Suvadástípusok a Bükk északi (harmadkori) előterében. Földrajzi Közlemények 4/3, 217–240, Budapest. Székely A. 1958: A Tarna-völgy geomorfológiája. Földrajzi Értesítő 7/4, 389–414, Budapest. Sztanó O. 1994: The tide-influenced Pétervására Sandstone, early Miocene, Northern Hungary: sedimentology, paleogeography and basin development. Geologica Ultraiectina Mededelingen van de Facultiet Aardwetenschappen Universiteit Utrecht, 120, 1–154, Utrecht. Hámor G. 2001: Miocene paleogeography of the Carpathian Basin. Explanatory notes to the Miocene paleogeographic maps of the Carpathian Basin 1:3.000.000. Magyar Állami Földtani Intézet, 71, Budapest. Báldi T. 2003: Egy geológus barangolásai Magyarországon. Az utolsó húszmillió év nyomában. Vince Kiadó, 1–200, Budapest. Vass D., Elečko M. 1992: Vysvetlivky ku geologickej mape Lučenskej kotliny a Cerovej vrchoviny 1:50 000. Geol. ústav D. Štúra, 7–196, Bratislava. Kiss G., Benkhard B., Dávid L. 2007: A földtudományi értékek, a természetvédelem és az ökoturizmus kapcsolata a Mátrában. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 189–191, Gyöngyös.

FREIHERR ZU RACKNITZ DREZDAI ÁSVÁNYGYŰJTŐ LEVELEI TELEKI DOMOKOSNAK LETTERS TO DOMOKOS TELEKI WRITTEN BY FREIHERR ZU RACKNITZ, A MINERAL COLLECTOR IN DRESDEN Viczián István Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék

Joseph Friedrich Freiherr zu Racknitz (1744–1818), a high rank official in the Saxonian court in Dresden obtained mineral samples from Domokos Teleki for which he thanked in three letters in 1796 and 1798. The letters are found in the Teleki Library, Marosvásárhely (Târgu Mureş). The minerals were opal probably from Veresvágás (Červenica), copper minerals from Banat district and native tellurium from Transylvania. The minerals were also represented in the collection of Domokos Teleki, today preserved in the Teleki Library. Kulcsszavak: ásványgyűjtés, Teleki Téka, opál, Bánsági bányavidék, termés tellúr. A marosvásárhelyi Teleki Tékában számos olyan levelet őriznek, amelyeket német mineralógusok és ásványgyűjtők írtak Teleki Domokosnak. Ezek nagy részét már korábban ismertettem (Viczián, 2010a,b). Két mineralógus néhány levele azonban kimaradt ebből az ismertetésből, ezeket utólag, 2012-ben kaptam meg Lázok Klára osztályvezető szívessége révén. Ezek közül Batsch professzornak, a jénai Természetvizsgáló Társaság elnökének leveleit a Várfalván 2014-ben tartott Székelyföldi Geológus találkozón mutattam be. Ez alkalommal Freiherr zu Racknitz drezdai ásványgyűjtő leveleit szeretném ismertetni. Joseph Friedrich Freiherr zu Racknitz (1744–1818) udvari marsall volt a szász választófejedelem drezdai udvarában és a drezdai színház igazgatója. Nagy ásványtani magángyűjteménnyel rendelkezett, amely a mai drezdai Ásványtani és Földtani Múzeum egyik megalapozója lett. Goethe is barátjának tekintette, és műveltségét, ezen belül ásványtani ismereteit nagyra becsülte. Teleki Domokos 1795-ös szászországi útja során látogatta meg, majd hazatérve két különleges erdélyi aranymintát és egy veresvágási opált küldött neki. Ezeket bethleni gróf Bethlen Elek (1777-1841) vitte magával Bécsből és adta át Drezdában 1796. február 15-én. Az opál Bethlen nevével együtt ma is beazonosítható egy régi cédulán a drezdai gyűjteményben. Bethlen Elek különösen Racknitz finom modorát és jó ízlését csodálta (Viczián, 2011, 2012). A Teleki Tékában 3 levele maradt meg: 1. levél, Dresden, 1796. február 28. Köszönőlevél, amelyben Teleki látogatását és a Bethlen Elekkel küldött ásványokat nyugtázza. Már korábban részletesen ismertettem (Viczián, 2010a,b). 2. levél, Dresden, 1798. január 22. Ebben a levélben újabb ásványküldeményt köszön meg, amely a következő darabokból állt: opál az anyakőzetben, vörös és másféle rézérc-fajták a Bánátból, valamint fehér aranyérc. A kapott példányok szebbek, mint a neki eddig meglévők ugyanabból az ásványból. Egyben felajánlja, hogy küld cserébe ásványokat Teleki kívánsága szerint. 3. levél, Dresden, 1798. március 28.

További négy ásvány küldését köszöni meg, amelyeket sajnos nem nevez meg. Ismét kifejezi, hogy az ajándékokat szívesen viszonozná valamivel. A 2. levélben megköszönt ásványok közül az opál minden bizonnyal szintén Veresvágásról származott, az első küldeményhez hasonlóan. A vörös réz (rothes Kupfer) a Bánátból bizonyára kuprit (Cu2O). Born Ignác (2014, eredeti: 1774) könyvéből tudjuk, hogy a Bánátban már akkor jelentős rézérc-bányák voltak. Az általa említett főbb réz-ásványok Papp Gábor szómagyarázatai szerint mai néven a kalkopirit, fakóérc, kalkozin, azurit, malachit, termésréz, valamint olyan másodlagos, földes megjelenésű ásványkeverékek („rézmálladék”, „rézokker”), amelyek vörösek is lehetnek a bennük levő kuprittól. Fehér aranyércnek (weißes Goldertz) Papp Gábor (2002) szerint az erdélyi Facebányáról leírt terméstellurt nevezték. Ezt az ásványt küldte Teleki Domokos már 1796-ban Lenznek is több más, később tellurt tartalmazónak bizonyuló erdélyi ásvánnyal együtt (Viczián, 2010a). Teleki Domokos ásványgyűjteményének a halála után elkészített jegyzékében (Szentgyörgyi, 1800) sok bánsági réz-ásványt találunk, de vörös színűt egyet sem. Az ásványgyűjtemény tellúr-ásványokban különösen gazdag volt. Ezeket a jegyzék a következő címszó alatt sorolja fel: „Tellurertz” (németül), „Erdéllyi értz v. Szilván” (magyarul). Ide tartozott 34 ásványminta, a lelőhelyük Offenbánya és Nagyág, mai néven a terméstellúrnak és szilvanitnak (írásérc) felelhetnek meg. A katalógus szerzőjének érdeme, hogy Klaproth csak 2 évvel korábban, 1798-ban publikált leírását (Papp, 2002) már ismerte és a tellúr nevet már használta. Ugyanakkor még fenntartotta az Erdélyre utaló szilván nevet is, amelyet a nemzetközi irodalom, pl. Werner még egy ideig párhuzamosan használt. Irodalom

Born Ignác 2014: Úti levelek ásványtani utazásról. Born, Ignatz Edler von: Briefe über Mineralogische Gegenstände. Fordította: Fuchs Péter. Milagrossa, 308, Miskolc. Papp G. 2002: A Kárpát-övezetben felfedezett ásványok, kőzetek és fosszilis gyanták története. Studia Naturalia 14. Magyar Természettudományi Múzeum, 204, Budapest. Szentgyörgyi I. 1800: Verzeichniss der, vom Seel. Grafen Dominique Teleki hinterlassenen und am 21-ten July 1800 zu M. Vásárhely vorgefundenen Mineralien. Kézirat, Teleki Téka, Marosvásárhely. Viczián, I. 2010a: Letters of German naturalists to Domokos Teleki, first president of the Jena Mineralogical Society (dated 1796 to 1798). Acta GGM Debrecina, Geology, Geomorphology, Physical Geography Ser. 4–5, 75–87. Viczián I. 2010b: Teleki Domokosnak, a jénai Ásványtani Társaság első elnökének írt levelek a marosvásárhelyi Teleki Tékában (kivonat). XII. Székelyföldi Geológus Találkozó – Dénes István Emlékkonferencia, Barót, 2010, 23. Viczián I. 2011: Ásványokat hozó-vivő erdélyi vándordiákok a 18. század végén (kivonat). XIII. Székelyföldi Geológus Találkozó, Gyergyószentmiklós, 2011, 77–79. Viczián I. 2012: Az ásványtan iránti érdeklődés a németországi egyetemeken tanuló erdélyi diákok között a 18. század végén. In Gudor B., Kurucz Gy., Sepsi E. (szerk.): Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter (1712–1769) korában. Károli Gáspár Református Egyetem, L’Harmattan Kiadó, 108–121, Budapest.

A KOLOZSVÁRI FÖLDTANI OKTATÁS KIEMELKEDŐ SZEMÉLYISÉGEI A 20. SZÁZADBAN OUTSTANDING PERSONALITIES OF THE 20TH CENTURY IN THE EDUCATION OF GEOLOGY IN CLUJ Wanek Ferenc Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság

This paper aims to briefly review the activities of the prominent personalities who have played a decisive role in the historical storms of the 20th century, not only in the research and teaching of geology at the university in Cluj, but also in directing its fate. This is the first attempt to proportionally outline the local geology education in a uniform approach of Hungarian and Romanian lines. Kulcsszavak: egyetemtörténet, földtanoktatás, Kolozsvár, személyiségek, 20. század Ebben a dolgozatban először próbáljuk meg összefoglalni a kolozsvári (úgy a román, mind a magyar) földtani felsőoktatás történetét, meghatározó személyiségeinek tükrében. Korábban, már foglalkoztunk a kolozsvári magyar felsőfokú geológusképzés 20. századi történetének egyes részleteivel (Wanek, 2001, 2002), illetve néhány kiemelkedő személyiségeivel külön dolgozatokban is. Az itteni román földtanoktatás történetével kapcsolatos újkori munkák (Ghergari 1994, Mârza, 2008), vagy akár a román oktatásban részt vett tanárok és intézményvezetők életútjáról a romániai szakirodalomban megjelent számos nekrológ is, szintén egyoldalúan közelítették meg a kérdést. Ezért vállalkozunk jelen dolgozatunkban összefoglalni a kolozsvári földtanoktatás 20. századi történetét, annak kiemelkedő személyiségei tükrében. Nincsen szándékunkban a mindenkori kolozsvári egyetem sorsát az impérium- és rendszerváltások tükrében kielemezni, ez meghaladná az adott kereteket, de az ezzel kapcsolatos személyi – és implicite intézményi – váltásokat, nemhogy megkerülni nem akarjuk, hanem éppen e történelmi fordulatok tükrében próbáljuk megközelíteni a tárgyalandó személyiségek szerepét. Nyilván, sommásan utalva oktatói és tudományos érdemeikre is. Az 1872-ben alapított modern Kolozsvári tudományegyetemen, a 20. század beköszöntekor, az egységes Földtan Tanszék élén Koch Antal (1843–1927) utódja, Szádeczky Gyula (1860–1935) állt (a nemesítéssel járó Kardoss nevet csak később, 1914-től használhatta). A korábbi budapesti egyetemi magántanár fő kutatási területe a kőzettan volt. Koch Antal sokoldalúságát megközelíteni sem tudta, nem is próbálta, de ami annak idején elődjének még nem sikerült, ő elérte, hogy a tanszéket megossza, amikor korábbi tanítványa, majd tanársegéde, Szentpétery Zsigmond (1880–1952) 1911-ben magántanári képesítést szerzett, átruházva az őslénytan és rétegtan egész kérdéskörét fiatal munkatársára (mellesleg, ő is, alapvetően ásványtani érdekeltségű volt. Talán Tulogdy János (1891–1973) lett volna a kiszemelt tanítvány, aki teljes mellszélességgel fordult volna a Szádeczky-korszakban mostoha sorsú őslénytan és rétegtan szakok felé, de a történelem közbeszólt. A két fiatal, tehetséges tanársegédet: Tulogdy Jánost és Balogh Ernőt (1882–1969) frontra vitték (az első

megsebesült, leszázalékolták, a második orosz fogságból – rendkívül kalandos úton – szökött haza), s mire visszatértek, már megfordult a világ. Az 1918-as gyulafehérvári egyesülési gyűlést követően, 1919. május 12-én, Onisifor Ghibu (1883–1972) nacionalista középiskolai tanár vezetésével a román hadsereg körülvette a kolozsvári egyetem központi épületét, és 4 órát adott a tanároknak a távozásra, hogyha nem teszik le az esküt a román állam iránti hűségre. Az egész épületből egyetlen ember maradt a helyén: Szádeczky-Kardoss Gyula. A berendezkedő új egyetem egészében átvette előde intézetét, annak teljes felszerelésével. A földtan oktatásában annyi intézményi változás állt be, hogy 1920-ban ténylegesen elvált a Föld- és Őslénytan Tanszék az Ásvány- és Kőzettan Tanszéktől. Az elsőnek élére Ion Popescu Voiteşti (1876–1944) kapott kinevezést, a másodiknak, Victor Stanciu (1894–1953). Míg az előbbi elsősorban a regionális földtan, az utóbbi az ércásványok kutatója volt. Míg Popescu Voiteşti 1941-es nyugdíjba vonulásáig állt tanszéke élén, Stanciu megőrizte posztját 1952-ig (1935–36-ban a Természettudományi Kar dékánja is volt). A második bécsi döntést követően, visszatért az addig Szegedre átmentett Ferenc József Tudományegyetem, közben a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem Dél-Erdély két városába: Nagyszebenbe és Temesvárra menekült. A földtanoktatás az utóbbi helyen folyt. A Kolozsvárt újraszerveződő Földtan Tanszék élén a négy év alatt, a Szegedről visszatért Szentpétery Zsigmond állt. De ez volt az az időszak, amikor a Trianon miatt az egyetemi karriertől elesett három „Nagyöreg”, úgymint Balogh Ernő, Tulogdy János és Török Zoltán (1893–1963) visszatérhetett a középiskolából a felsőfokú oktatásba. Amikor az orosz front áthaladt Kolozsváron, ugyan az egyetem még befejezhette 1945 nyaráig a megkezdett tanévet, de egy új magyar egyetem ügyében való tárgyaláskor egyedül Balogh Ernőt professzort fogadták el a minisztériumban, mint aki román állampolgár volt, a Természettudományi Karról. 1945-ben megszületett az egy év múltán Bolyai nevét felvevő erdélyi magyar tudományegyetem. Az Ásvány–Kőzettani Intézet élére Balogh Ernő, míg az Őslénytan–Földtan Intézet vezetésére Török Zoltán kapott kinevezést. Török Zoltán 1958-ban átadta a Tanszék vezetését Mészáros Miklósnak (1927–2000), az őslénytan és rétegtan szakembernek (az egyetemek összeolvasztását követően, prodékán és dékán is volt). Nagy Lajos (1921–1982) 1950 februárjától került a Bolyai Egyetemre (a regionális földtan szakavatottja), de 1952-ben már dékán és prorektor volt, majd a Victor Babeş román egyetembe való beolvasztás (1959) után, az egyesített Földtan Tanszéket vezette 1967-ig. A román egyetem 1945 nyarán tért vissza. Az Ásvány–Kőzettan Tanszék élén nem volt személyi változás, hanem az Őslénytan–Földtan tanszék vezetését a Temesvárról visszatért Otto Protescu (1882–1959) 1947-es nyugdíjazását követően Ioan Alexandru Maxim (1902– 1968) professzorra (a földfelszínalaktannal is kacérkodó paleontológusra) bízták. Victor Stanciut 1953-ban Eugen Stoicovici (1906–1992) váltotta a kémikusi végzettségű ásványtanász, de vasgárdista múltja miatt, 1957-ben félretették, Valeriu Lucca (1908–1969) érctelep-szakértővel váltva, aki a két egyetem összeolvasztásáig irányította az Ásvány– Kőzettan Tanszéket. Nagy Lajos után újból Eugen Stoicovici vette át az egyesített tanszék vezetését 1972-es nyugdíjazásáig, amikor Ion Mureşan (1934–2012) mineralógus lépett a helyére 1985-ig. Őt váltotta Eugen Nicorici (1928–2007) őslény- és rétegtanász a rendszerváltásig. Ezzel a

100

mandátummal egy időben, a dékán Iustinian Petrescu (1941–2008) paleobotanikus, illetve az egyik prorektor Lucreţia Ghergari vegyészi képzettségű ásványtanász (1932–2012) voltak. Az említetteken kívül, még néhány kiemelkedő oktatót is bemutatok előadásomban. Irodalom

Ghergari, Lucreţia 1994: Învăţământul geologic-mineralogic la Universitatea din Cluj (1919–1944), Studia Universitatis Babeş–Bolyai, geologia, XXXIX., 5–6, Cluj-Napoca. Mârza, I. 2008: Povestea vieţii mele (confesiuni şi schiţe de portrete), Presa Universitară Clujeană, 505 o. Cluj-Napoca. Wanek F. 2001: Bolyai Tudományegyetem: a földtanoktatás története, in: DÁNÉ T., EGYED Á., SIPOS G., WOLF R. [szerk.]: Kolozsvár 1000 éve, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 346–375, Kolozsvár. Wanek F. 2002: Magyar szakemberek a romániai kutatóműhelyekben és azokon kívül Erdély földtani megismerésének szolgálatában, in: TÁNCZOS V., TŐKÉS Gyöngyvér [red.]: Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről, II. 125–177, Sapientia Kiadó, Kolozsvár.

101

SZÉKELYKERESZTÚR

I.MEGÁLLÓ

EBÉD

VACSORA

III.MEGÁLLÓ III.MEGÁLLÓ

ETÉD

RUGONFALVA

II.MEGÁLLÓ

IV.MEGÁLLÓ

ÉNLAKA

SZÉKELYPÁLFALVA

VIII.MEGÁLLÓ

VI.MEGÁLLÓ

kultúrtörténeti megálló

földtani megálló

szarmata sziliciklasztos üledékek

neogén vulkanoszediment

2,5 KM

település

ebéd/vacsora helyszíne

pannóniai sziliciklasztos üledékek

XVII. Székelyföldi Geológus Találkozó helyszíneinek földtani térképe

VII.MEGÁLLÓ

KECSET

V.MEGÁLLÓ

SZÉKELYKERESZTÚR

I.MEGÁLLÓ

EBÉD

VACSORA

III.MEGÁLLÓ III.MEGÁLLÓ

ETÉD

RUGONFALVA

II.MEGÁLLÓ

IV.MEGÁLLÓ

ÉNLAKA

SZÉKELYPÁLFALVA

VIII.MEGÁLLÓ

VI.MEGÁLLÓ

2,5 KM

XVII. Székelyföldi Geológus Találkozó kirándulásának útvonala és megállóhelyei Jelmagyarázat ebéd/vacsora földtani megálló helyszíne kultúrtörténeti település megálló

VII.MEGÁLLÓ

KECSET

V.MEGÁLLÓ