határainkon túl
Bőröndökkel Dél-Olaszországon át
Maria, engedd le a kosarat! Fapados röpülővel, előszezonban, bőröndökkel kempingezni – ez az összeállítás felelt meg a pénztárcánknak.
N
ápolyt látni és elszörnyedni – még Kairón edzett turistának is fönnakad a szeme, amint beér a túlzsúfolt busszal a város főterére. Külvárosi, a román szocialista diktatúrát idéző lakótelepek mediterrán változatain keresztül halad buszunk a városközpont felé, bűzlő, legyekkel körüldongott szeméthegyek között, száradó lepedők, munkásnadrágok alatt, robogókat kerülgetve, keresztül-kasul kanyarodó autók között meg-megállva tárul elénk a méretes Garibaldi tér. Világmárkák hamisított termékei, órák, táskák, cipők, papucsok, nadrágok, pólók tengere mentén húzzuk görgős bőröndjeinket a néger és arab árusok között. Aztán taxisok ragadnak ránk, a vonatjegy 2 eurójához képest 70-ért kínálkoznak. A főtér éles ellentéte a főutca, a via Róma, amelyet a mai napig mindenki via
Az olaszoknak tényleg nem érdemes nyelvet tanulniuk. Az olyan rafinált külföldi, aki egy mosolyba burkolt scusival fordul a helybelihez, az nyilván tud olaszul. Ha öt perc múlva a bennszülött levegőt vesz, s meghallja tőlünk, hogy non capisco, akkor leesik neki a tantusz, de csak félig. Elmondja még egyszer ugyanazt, ugyanolyan pörgőn és dallamosan, olaszul, mint az előbb. Taglejtései viszont szélesebbek, kidolgozottabbak, mimikája színpadiasabb, még a lábával is magyaráz. Ha ezt mosolyogva tűrjük, akkor
Kincses Kalendárium
a 2012-es esztendőre
Toledónak hív. A térképet fölülbírálván mi is ezen a néven keressük. A név a spanyol megszállás idejéből való, s valamilyen nosztalgiát testesíthet meg, legalábbis ennek tudjuk be, hogy széles mosollyal, kézzellábbal magyarázzák az idegen nyelveket nem beszélő olaszok a helyes irányt.
137