kis kincses Balta Mózsi nagyot sóhajtott: – Dob, csudaszép dob! – Az bizony dob – mondta a tábornok, és biztatóan veregette meg a fiú vállát. – No eridj, és segíts, ha tudsz! – Ördögadta kölyke! – dohogott Bem apó, és újból a térképhez telepedett. Mire hajnalodott, a mécsesek lobogó fényében előtte állt hűséges embere, Mickievic őrmester, mögötte pedig az erdei legényke. – Tábornok úr, jelentem, a Gábor Áron-tüzérek hetes ágyúja a helyén van! Sikerült kiemelni. Balta Mózsi nagy komolyan intett. – Az bizony sikerült. Megmondtam, így lesz. Akkor csatolta éppen a kardját Bem apó, s már kérette a lovát is. Rámutatott a legényke süvegére. – Mondd, gyerek, kell neked az a süveg? Balta Mózsi meglepődött. – Bizony kell, mert benne van a fejem! – Én meg azt mondom, cseréld el ezzel, ni! Jó nagy koponyád van, nem esik le! Leemelte az egyik Kossuth-huszár csákóját. Nagy nevetés közben a süveg a huszár, a csákó a legényke fejére került. Most a dobra mutatott. – Megvernéd, ha parancsolnám? Ekkor már Balta Mózsi a mennyekben érezte magát, Bem apó valóságos katonává avatta az ügyes gyereket. – Megverném? De mennyire! Értem én a dobolást. Az erdőben fűzfa dobbal adunk hírt. – Hát akkor, fiam – mondta Bem apó, és intett a tiszteknek –, parancsomra te adod meg a jelt a támadásra. Gyerünk! Bem apó a lovára pattant. Ott állt mellette – dobogó, boldog szívvel – Balta Mózsi kislegény, a sereg új dobosa. Szemét a tábornokra függesztette, úgy figyelte a parancsot. – Verd! – hangzott a parancs. És Balta Mózsi rávágott a dobra. Belezengett a hegy, a környező erdők, a völgy. Száz és száz dob vette át a vezéri dob hangját. Kürtök harsantak. Ágyúk dörögtek. – Előre! – harsogta Bem apó. – Előre! – harsogta ezer és ezer torok. Rohamra indultak a honvédek, hogy elsöpörjék az ellenséget. És Bem apó lova mellett egy kislegény szaladt boldog lihegéssel. Verte a hadidobot csatára, diadalra! Így lett Balta Mózsi erdei legényke Bem apó kisdobosa.
Kincses Kalendárium
253
a 2012-es esztendőre