MÓRINÉ MÜLLER VERONIKA KÖRBER HUNGÁRIA GÉPGYÁRTÓ KFT

Az élet adta lehetőségeket el kell fogadni

Soha nem volt karriertervem, inkább azt vallom, hogy az élettől el kell fogadni és meg kell ragadni azokat a lehetőségeket, amik adódnak. Ha újrakezdeném, és ez az út adódna, ugyanezt járnám – vallja Móriné Müller Veronika, a Körber Hungária Gépgyártó Kft. termelési kontrollingvezetője.

– Körber Hungária – gépgyár, zömében férfi munkatársakkal, műszaki emberekkel. Nőként, vezető pozícióban egy ilyen közegben mennyire nehéz boldogulni?

– Nagyon szeretek férfi akkal dolgozni, egészen más világ az övék, mint a nőké. A férfi ak nagyvonalúak, stratégák. Szükség van azonban arra az elemzőképességre, aprólékosságra, óvatosságra is, amit egy nő képvisel. Szerintem az az ideális és egészséges, ha férfi ak és nők együtt dolgoznak. A cégnél töltött 23 év alatt soha nem éreztem, hogy gyengébbnek, vagy kevesebbnek gondolnának a kollégáim azért, mert nő vagyok. Elfogadtak vezetőként is, aminek talán az a titka, hogy nem akarom jobban tudni náluk azt, amiben ők a jók, viszont én tudok olyat hozzátenni a munkájukhoz, amivel segíthetem őket. A múltam, a tapasztalatom és a szakmai tudásom elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy vezetőként is elismerjenek.

– Hogyan vezetett az útja a Körberhez?

– Győrben végeztem 1995-ben a Széchenyi István Egyetemen közgazdászként, majd friss diplomával a kezemben visszavágytam a szülővárosomba, Pécsre. Egy évet dolgoztam a felszámolás alatt álló Mecsekurán Kft.-nél könyvelési területen, de többen is kapactitáltak, hogy lépjek tovább. A Zsolnay Gyárban megüresedett egy kontroller pozíció – jelentkeztem, felvettek. Két évet dolgoztam ott – ez az időszak a munka mellett azért is meghatározó része volt az életemnek, mert ott ismerkedtem meg a férjemmel. Majd 1998-ban jött a lehetőség: egy akkoriban nem túl ismert cég, a Hauni Sopianae keresett kontrollert. Megpályáztam, sikerült. Mikor odakerültem, 240 fő dolgozott a cégnél – ma a Haunit Körbernek hívják, és mintegy ezer embernek ad munkát.

– Ön a termelési kontrolling vezetője, egy tízfős csapat egyik irányítója. A cég növekedésével együtt épült a karrierje?

– Gazdasági tervek, előrejelzések készítése, döntéstámogatás – kezdetben leginkább ezek jellemezték az általam végzett, egyszemélyes kontrollingmunkát. Majd az ezredforduló tájékán döntött úgy az anyavállalat, hogy nagyobb léptékben szeretné fejleszteni a céget. Az addigi berendezésgyártási tevékenység mellé alkatrészgyártás is párosult, majd beindult a gépgyártás is, idővel pedig a lemezüzem is megkezdte a működését. Ahogy színesedett a paletta, úgy a kontrolling fejlődése is szükségessé vált. Elindult a rendkívül szerteágazó tevékenységi kört magában foglaló, termelést támogató operatív kontrolling a cégnél, ennek lettem én akkor a vezetője. Kezdetben ötfős volt a csapat, ma már tíz szakember vesz részt a munkában, akiknek tevékenységét a központi kontrollingot vezető társammal együtt igazgatjuk.

Móriné Müller Veronika rugalmas időbeosztásban dolgozik

– Három tizenéves gyermek édesanyja. Vezető beosztásban dolgozóként mennyire jut ideje a családra, kikapcsolódásra?

– Rugalmas időbeosztásban dolgozom, ami azt jelenti, hogy néha bizony éjszakába nyúlnak a feladatok. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen van egy remek férjem, aki nagyon sokat segít a gyerekek körüli teendőkben. Egy ilyen, biztonságot nyújtó társ mellett három gyermek édesanyjaként is meg lehet teremteni az egyensúlyt munka és család között – elégedett vagyok az életemmel, amit jól bizonyít, hogy ha például a nagylányom követni szeretné a példámat, nem beszélném le róla. Immár öt éve Orfűn élünk, a természet közelsége a kikapcsolódást is jelenti számomra. Van kertünk, állataink, szeretek kirándulni, biciklizni – erre is jut időm.

– Vágyik többre, mint ahol most tart?

– Feljebb nem vágyom a ranglétrán, teljesen kiegyensúlyozottnak érzem így az életem. Bőven van még mit tanulnom így is – a vezetést, mint szakmát szeretném a lehető legjobban elsajátítani, ebben van még hová fejlődnöm. Soha nem volt karriertervem, inkább azt vallom, hogy az élettől el kell fogadni és meg kell ragadni azokat a lehetőségeket, amik adódnak. Ha újrakezdeném, és ez az út adódna, ugyanezt járnám.