Page 1

2017. október

Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja

Őrangyalok - főszerkesztő 3. oldal: Szent László-év 12. - Dr. Darvas-Kozma József 4-6. oldal: A reformátor útja - Dr. Darvas-Kozma József 7. oldal: Az ismeretlen méltósága - Matthias Mühl Játékos ismerkedés szentekkel - Vitos Antal 8-10. oldal: Virágok a hegyoldalban II. - Interjú Márk József ferencessel - Sárközi Sándor SP 11. oldal: Mária neve - Dr. Bakó Mária Hajnalka 12. oldal: Filmajánló - Patsch Ferenc SJ Élj úgy, mintha ma lenne... - 777 blog.hu 13. oldal: Újabb kalandok a Mese Birodalmában 1. - Katóca 14. oldal: Derűs oldal 15. oldal: Rejtvények és megfejtők 2. oldal:

16. oldal: Márton

Áron - Kozma László


VIII. évfolyam 10. szám

Őrangyalok Tiszteletük a 16. századtól kimutatható. Hazánkban 1913-ig szeptember első vasárnapján ülték, amikor X. Pius pápa végérvényesen a mai helyére tette. Őrangyal titulusú a nagyváradi Irgalmasok temploma, az Arad megyei Angyalkút, a Temes megyei Kisősz (Gottlob), Székelyföldön Verebes és Deményháza temploma, és egykor Angyalosé. Hitvallásunkban mondjuk: „Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.” Az angyalok nem képeznek külön, átmeneti világot Isten és a mi világunk között, hanem a mi világunkhoz tartoznak, annak kiegészítését és kiteljesedését eszközlik. A Szentírás következetesen állítja, hogy az angyalvilág létezik, és Isten rendelése szerint jelen van az emberek világában. Dániel (7,9-10. 13-14) és a Jelenések könyve (Jel 12,7-12a) az angyalok ezerszer ezreiről, tízezerszer tízezreiről szól, akik Istennek szolgálnak és hódolnak előtte. Nevük (héberül mal'ak, görögül angelos) nem természetüket, hanem szerepüket jelzi, jelentése: hírnök, küldött. Az angyali univerzum előtt Isten feltárta további teremtői tervét, ami próbatételnek bizonyult. Ismeretes a Szentírásból (2Pt 2,4), hogy az angyalok közül többen, büszkeségi döntés és szeretetlenség folytán, fellázadtak Isten ellen. Szerettek volna mindent és mindenkit a pusztulásba és a semmibe rántani: ők a démonok, fejük a Sátán. Ellenfelük Mihály főangyal az isteni igazság megtestesítője, aki mennyei háborút vívott a sátánnal a látható világ teremtése előtt. Levetették az őskígyót, ezzel lefokozták, s a sátán hatalma végzetesen összezsugorodott, ezután csak a földre terjed ki, ott is meghatározott időre (Jel 12,7-10). Az angyalok ettől kezdve erkölcsi minősítésre tesznek szert: egyfelől a jó angyalok, másfelől a bukott angyalok, s a kettő között állandó ellenkezés van (Zak 3,1k). A sátán romboló erejét és a történelemre gyakorolt befolyását megdöbbentő kifejezésekkel sorolja fel a Biblia. A teremtett világ sem olyan, amilyennek a Teremtő alkotta, bemocskolta azt az ember ősbűne (Ter 3). Az emberiség bukfencezni kezd a mélység felé, amerre a bűn logikája vonszolja. Ekkor hangzik el Isten üdvösség ígérete, és a jó angyaloknak – akik szolgálatára állnak, akik szemlélik arca dicsőségét, és éjjel-nappal zengik dicséretét –,

2

Az imaapostolkodás szándéka októberre: A munka világáért, hogy mindenki számára biztosított legyen a tisztelet és a jogvédelem, és hogy a munkanélküliek lehetőséget kaphassanak a közjó építésére.

ekkor Isten közbenjáró feladatot adott az egyes emberek, az egyes népek és az Egyház javára (vö. Zsid 1,14). A jó angyaloknak adatott szerep nem változott: a mennyben folytonosan szolgálnak Istennek, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket (Mt 18,10; Csel 12,15). Az angyalok kettős szerepe összetartozik, mint ahogy az embernél is Isten dicsőségére válik, ha gyakorolja a szeretetet. Mindez Jézus Krisztus kinyilatkoztatásánál világosodik meg, hisz Ő a szent angyalok feje (Kol 1,16). Mellette állnak mint hírvivők vagy szolgálattevők: Máriának angyal viszi az üdvözletét (Lk l,26), Betlehemben az angyalok dicsérik Istent és hirdetik az Üdvözítőt (Lk 2,13), szolgálnak Jézusnak a pusztában (Mt 4,11; Mk 1,13), jelen vannak haláltusájában (Lk 22,43) és hirdetik feltámadását (Lk 24,4k). Jézus úgy emlegeti őket, mint valóságos és tevékeny lényeket, akik az emberek fölött őrködve is látják az Atya arcát (Mt 18,10). Életük nincs alávetve a földi állapotnak (Mt 22,30). Nem ismerik ugyan az utolsó ítélet napját, mert az az Atya kizárólagos titka (Mt 24,36 p), de ők lesznek végrehajtói (Mt 13,39-49; 24,31). Már most osztoznak Isten örömében, amikor a bűnös megtér (Lk 15,10), második eljövetelének napján az angyalok fogják kísérni (Mt 25,31); elküldi őket, hogy összegyűjtse a választottakat (Mt 24,31) és kiűzze a kárhozottakat az Országból (Mt 13,41k). Az őskeresztény gondolkodás Jézus szavaihoz csatlakozik, amikor biztosít arról, hogy az angyalok alá vannak rendelve neki és őrzik az embereket. Az angyalok tisztelete népünk körében már Szent István korában elindult. Csak hitben meggyengült korunkban kevés szó esik róluk a hittanórán és az igehirdetésben, annál többször a mesék és a mágia világában. Mivel üdvösségünket szolgálják az angyalok, tiszteljük őket helyesen és kérjük, hogy oltalmazzanak meg a láthatatlan világ gonosz hatalmainak támadásától, hogy üdvösségre jussunk és társaságuknak örökké örvendezzünk. „Isten angyala, aki őrzőm vagy, akire bízott az isteni kegyesség, világosíts fel, őrizz, kormányozz és vezess engem a mai napon. Ámen.” Köszönjük meg mennyei Atyánknak, hogy ilyen megbízható őrző és vezető angyalokat adott mellénk. Minden Kedves Olvasónak az őrangyalok segítségét kérem munkatársaim nevében is, a főszerkesztő

KRISZTUS VILÁGA – Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja. Kiadja: Salus

Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztők: Balázs Tünde, Sárközi Sándor. Lapterjesztő: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389, Elérhetőség: 530230 – Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38. sz., Hargita megye, tel/fax: +40266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.


lovagkirály

Szent László-év 12. László király sógora, Zelemér (Zvoinimir) horvát király halálakor zűrzavar és belháború keletkezett Horvátországban. Ekkor Lászlót Ilona húga, a megözvegyült horvát királyné és a horvátok egy része beavatkozásra kérte fel. László már csak azért is szívesen hajlott a szavukra, mert a nyugat felé vezető utakat ellenfele, IV. Henrik császár tartotta kezében. László 1091-ben megindította csapatait az uralma alatt álló Száva-vidékről a Karsztokon át a tengermelléki Ó-Horvátország elfoglalására. Komnenosz Elek bizánci császár, aki Zárában székelő kormányzója útján igényt formált mind Dalmácia, mind Horvátországra, azzal válaszolt, hogy a Moldva és Havasalföld területén lakó kun-besenyőket ráuszította Kelet-Magyarországra. Ezek Kapolcs vezérletével a törcsvári szoroson át Erdélyt rohanták le, majd a bihari tájakat pusztították, onnan távoztukban feldúlták a DunaTisza közét. László csak annyit tett, hogy az óhorvát fővárosban, Tinninbe (ma Knin) behelyezte unokaöccsét, Álmos herceget horvát királynak. Amikor visszatérésekor meghallotta a kun-besenyő támadást, amilyen gyorsan tudott seregével a Tisza mentén rabolva vonuló és a Temes-vidéken át haza igyekvők után sietett. László pedig ezt mondta vitézeinek: „Jobb nekem veletek meghalni, mint feleségeteket és fiaitokat fogságban látni.” Így szólván könnyekre fakadt és vörös zászló alatt elsőnek támadt a Pogáncs folyónál mulató kun-besenyőkre és egy ember kivételével az egész sereget megsemmisítette vagy fogságba ejtette. Ekkor történt, hogy a csata hevében egyszer csak fölkiáltott: ,,Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!” A következő évben orosz földre kellett hadat vezetnie, hogy a kunok támadásának elejét vegye. 1093ban pedig a lengyel herceg érdekében vonult fel. Ez év húsvétján történt, hogy a Szentszék követei érkeztek Francia-, Spanyolországból, Angliából, Britanniából a francia király öccse, IV. Vilmos toulouse-i gróf vezetésével, aki II. Orbán pápa keresztes hadjáratának tervét ismertette a királlyal, s arra igyekezett rávenni, hogy legyen a zarándoksereg vezére Jeruzsálembe. László komolyan foglalkozott a gondolattal – utolsó, 1095 húsvétján kibocsátott dénárjára olyanféle keresztet veretett, amilyet a keresztesek viseltek, ám sorsa másként alakult. 1095-ben rokonát, Konrád morva herceget kívánta támogatni, akivel együttesen készült Jeruzsálembe, s akit bátyja kizárt az utódlás-

ból. El is indult hadával Konrád megsegítésére, de a morva határ közelében váratlan betegség döntötte le lábáról. Összehívatta az ország főembereit, s a közjó érdekében utódjának Kálmán herceget tette meg. Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert. Keresztény hittel magához vette az oltáriszentséget, és 1095. július 29-én boldogan tért meg az Úrhoz. A váradi székesegyházban temették el, amit temetési templomának építtetett. A rendkívüli gyógyulások, csodák már temetésekor elkezdődtek, és váradi sírja hamarosan zarándoklatok színhelye lett. 1077-ben, László trónra lépésével Magyarország és az Árpád-ház történetében új korszak vette kezdetét. Egyéniségében olyan új vonás jelentkezett egyetemes európai viszonylatban, amelyet utókora is csak homályosan sejtett. A típus neve – a lovagkirályé – csak László halála után, a 12. században, francia földön született meg. Mégis a lovagkirály típusa László alakjában néhány évtizeddel előbb jelenik meg, mint Franciaországban, és mint a francia eszményt a keresztes hadjáratok révén átvevő többi európai országban. A “lovagság” mint eszme sajátos módon olvasztotta magába a küzdés és halálmegvetés szellemét a felebaráti szeretet egy formájával, mely a kereszténység védelmét célozza. László a harc bátorságán túl a hit erkölcsi motívumait igyekezett elsősorban megvalósítani: védelmet a rászorulóknak – így elsősorban a szegényeknek és árváknak meg a nőknek, mint azt a kerlési ütközet leányrabló kunjával folytatott küzdelmének krónikarészlete is mutatja. Ércbe öntött alakja a lovagok eszményképe lett. Magyar királyok és külföldi uralkodók példaképévé vált. Emlékét Komnenosz Mánuel császárnak – László unokájának – udvarában tanulta meg tisztelni III. Béla, aki utóbb szentté avattatta. Őt tekintette ideáljának Nagy Lajos király, Zsigmond király, aki német-római császár létére, László sírja mellé temettette magát. Dr. Darvas-Kozma József

3


A reformátor útja 4

Otrokocsi Fóris Ferenc 1648-ban Otrokocson született Gömör vármegyében református köznemesi családból. Családi neve a Flórián egyházi személynév rövidülésének változata, akár a Fórika, Fóri becéző apanév. Szüleitől mély vallásos nevelést kapott és alapvető tanulmányait a sárospataki iskolában végezte. 1669-ben a szatmári iskolában tanított, ahol a jezsuita Kolics Lukács páter felvetette a fiatal mesternek az alapvető kérdést: „Hol volt a reformált egyház Luther, Kálvin és Zwingli előtt?” A kérdés zavarba hozta Fórist és később is foglalkoztatta. 1667-72-ben az utrechti egyetemen tanul. 1673-ban a doktorok koszorújával ékesítve tért vissza hazájába és elfoglalta a rimaszécsi lelkészi állást. Ekkor szakadt a magyar protestantizmusra történetének legválságosabb korszaka: a Wesselényi-összeesküvés leleplezését követő országos megtorlások ideje. A felkelőkkel tartott összeköttetés címén a Pozsonyban székelő rendkívüli törvényszék eléidézte és felelősségre vonta a protestáns papokat, prédikátorokat és tanítókat. Egyes prédikátorok híveik közt maradtak és a katolikus esperesek felügyelete mellett kereszteltek, eskettek, felolvasták Pázmány, Káldy prédikációit, temettek. Mintegy huszonöt fiatal nőtlen papot pedig, elvégezvén Nagyszombatban a hittudományi tanfolyamot, katolikus pappá szenteltek. Fóris Ferenc 1674 márciusában megjelent a törvényszék előtt, de sem a fogda, sem a munka nem törte meg szilárd ellenállását, és ama 25-30 közé tartozott, akiket a rendkívüli törvényszék a nápolyi gályákra ítélt. Lipótvárról 1675. március 18-án indították el a tíz hónapig tartó útra Morvaországon, Ausztrián, Stájerországon át Triesztig, onnan január közepén a nápolyi gályákra, ahonnan 1676. február 11-én Ruyter tengernagy közbenjárására kiszabadultak, és holland hajókon mentek Velencébe, onnan Zürichbe. Itt rö-

viden leírta száműzetését és kiállott sanyarúságait. Zürichből társaival Utrechtbe ment, hogy régi ismerőseit fölkeresse, akik segítették tanulmányaiban. Még 1676-ban, hét társával átkelt a tengeren, Angliába ment, ahol az oxfordi könyvtár rengetegébe temetkezett. 1679-ben elhagyta nyugatot és visszatért rimaszécsi lelkészi lakába prédikálni. 1681-ben, még az országgyűlés végzése előtt, amely engedélyezte a száműzöttek hazatérését, Gyöngyösön lelkész, ahol Szent Vazul görög egyházatya műveit olvasta. Imakönyvet adott ki hívei számára. Tépelődött, lelke háborgott. Hatással volt rá a spanyol származású de Royas Kristóf tinini püspök békeszózata a magyar országgyűléshez és annak protestáns tagjaihoz, amely a közeledésre és az egyesülésre hívta fel az elszakadt testvéreket. 1687-ben Kassára került. Két éven át gyakran kereste az eszmecserét a jezsuitákkal és az egri kanonokokkal. Irodalmi művein a megértés, a lelki közeledés, a vonzódás hangjai uralkodnak. 1690. március elején a helvét főkurátor kizavarta őt parókiájából. Nyugatra megy, és a kálvinisták és lutheránusok egyesülésén dolgozott. Ősszel átkelt a tengeren, hogy az oxfordi könyvtárt látogassa. Ott újból a könyvtár rengetegébe temetkezett, kora tudósainak és az ősegyház atyáinak írásait tanulmányozta, amikor „csodálatos fény ragyogott fel elmémben”, amely őt a katolikus vallásba sodorta. Eleinte ördögi kísértésnek vette a rendkívüli élményt és kérte Istent, hogy szabadítsa meg tőle. A belső sugallat után lassan belátta, hogy a pápa nem az antikrisztus, amint azt a harcok hevében hagyományszerűen mondani szokták. Az ősatyák írásai pedig meggyőzték őt arról, hogy az Egyház az evangélium szerves folytatása. Nem kelt ki többé műveiben a katolikus vallás ellen.


reformátusból katolikus

1691 novemberében a franekeri egyetem kálvinista tudósait: Burmannt, Esseniust, Boetiust hallgatta, akik megkedvelték a szorgalmas, tehetséges és lelkes magyar ifjút. Az egyetemen folyt heves harcok nyomán a a Biblia minél mélyebb és igazibb megismerésére, a régi felfogás és az újítás között felmerülő ellentétek kiegyenlítésére törekedett. Foglalkozott hittudománnyal, nyelvészettel, történelemmel, elsajátította a héber, káld és görög nyelvet. Itt írta meg nagyobb feltűnést keltő Origines Hungaricae című kétkötetes munkáját, amely összehasonlító nyelvészetünkben hosszú ideig kiváló iskolát nyitott meg. 1693 májusában Utrechtben tanárát, Leusdent látogatta meg, akinek ajánló levelével Amszterdamon és Németországon át visszatért Kassára. Protestáns hitsorsosai óvakodtak tőle, ő pedig nyíltan kereste az eszmecserét a jezsuitákkal és az egri kanonokokkal. A kassai jezsuita Annuae szerint 1694 januárjától három hónapon át rejtőzködve élt a kassai Kisdi-féle szemináriumban, majd 1694. április 13-án, húsvétvasárnapot követő kedden, életgyónást végzett és „privatim” megáldozott. A kassai kálvinistáktól félve nem vallotta meg áttérését. Az egri püspök tanácsára gyalog Nagyszombatba ment és ott elmerült Kempis Tamás Krisztus követése című művének olvasásába. A nagyszombati egyetemi nyomda egymás után adta ki legújabb írásait, végül „mint lassan csiszolódó drágakő Isten országának építéséhez”, 1694. augusztus 29-én ünnepélyesen áttért a katolikus vallásra,

keze írásával fogadta, hogy ahhoz élete utolsó leheletéig hű marad. A Szent Miklós templom előtt nagy tömegnek mondott beszédében a tévelygő juhokhoz hasonlította magát, amelyet a jó Pásztor megtalált és vállán visszavitte a többihez. A protestáns közvéleményt megdöbbentette a nagy tudós és gályarab átállása, aki egész életében az igazságot követte, kereste, őszinte meggyőződését, tiszta lelkiismeretét követte, és megnyugvást talált a katolikus Egyház kebelén. Az Examen reformationis című munkája őszintén feltárja lelki fejlődését: „Magamon tapasztaltam, hogy a lelkek mélyén ott van a szeretet az Anyaszentegyház iránt, pedig akkor még tévedésben voltam. Isten belső megvilágításban megmutatta, hogy a vallási békét csak úgy szolgálhatom, ha megismerem az Anyaszentegyházat és azt teszem törekvéseim központjává. Mélyreható és súlyos kutatások után napról-napra érvek alapján meggyőződtem róla. Ezért ne csodálkozzanak rajtam s ne gyalázzanak protestáns barátaim, hogy szakítva hitegységünkkel, a római Egyházhoz csatlakoztam s most azt óhajtom, hogy ők is kövessék példámat a viszálykodás és elkeseredett harcok feladásával.” A Theologia prophetica című munkájában mondja, hogy a Szentírás, a régi szentatyák és az imádság érlelte meg benne az elhatározást. 1694-ben Nagyszombatban kiadott Apologeticum bonae conscientiae testimonium (A jó lelkiismeret hitvédelmi bizonyítéka) című művének a címében is hangoztatja a protestánsok rágalmai ellen és a katolikusokkal való nyílt tárgyalásának okait:

5


reformátusból katolikus

6

se non aliter, quam unice validis e Scriptura Sacra depromptis argumentia permotum esse a Deo ad dandam Ecclesiasticae pacis Catholicae operam… vagyis: „ha nem másként, csak egyedül a Szentirásból vett érvényes érvekkel inditott el Isten arra, hogy munkálkodjam a Katolikus Egyház békéjén...” Fóris Ferenc hő vágya volt, hogy Rómába zarándokoljon és a pápa előtt hódoljon, leszálljon a katakombák mélyére, a vértanúk sírjaihoz, akik életüket adták Krisztusért és az Egyházért, hogy leboruljon a két apostolfejedelem sírjára, a sziklára, amelyre Krisztus az Egyházat alapította. Végül tanulmányozni kívánta az egyházi élet középponti kormányzó szervét, a kúriát, amelyet azért tisztelt, mert a szellemi és fegyelmi bomlással szemben egységet, szilárdságot biztosít, amely a krisztusi tanítás kristálytiszta forrása. A Rómába utazó Fóris a hatóságoktól útlevelet és ajánló levelet szerezett, s alig másfél hónap alatt, 1696 november elején elérte az Örök várost. A Kongregációnál röviden ismertette múltját. Kérése, hogy a Kongregáció római tartózkodási idejére szerezzen tartásdíjat. A Kongregáció november 12-i ülésén hat hónapra havi 15 scudo segélyt szavazott meg. A scudo 5 aranykoronának felelt meg, amiből Fóris kényelmesen megélhetett és mozoghatott. Érintkezett a város és a kúria híres hittudósaival, a pápa személyes hittudósával, és eltemetkezett a könyvtárakban, ahol főképpen az egyházatyák műveinek kiadásait használhatta. Szorgalmasan látogatta a Sapienza római egyetem bölcseleti, hittudományi és jogtudományi előadásait, hogy eme tudományokból összefoglaló szigorlatban beszámoljon az egyetem tudósai előtt és doktori fokozatokat szerezzen. Fóris Ferenc katolikus hitét és jámborságát táplálták a katakombák, a földalatti Róma, a bazilikák ősi egyszerűsége. Közben peregtek a hónapok és kevés volt a hat hónap, ezért a bécsi nunciushoz folyamodott, kinek közbenjárására a Kongregáció április 15-én tartott havi ülésében újabb hat hónapra folyósította a havi 15 scudo segélyt. Lankadatlan szorgalommal folytatta egyetemi tanulmányait, és a Kongregációhoz fordult, hogy szerezze meg számára, noha nem egyházi férfiú, a pápa hozzájárulását a bölcseleti, a hittudományi és a jogtudományi doktori fokozat elnyeréséhez. Fóris előrehaladott kora ellenére szerencsésen megküzdött a szigorlatok roppant feladatával. Szeptember 30-án már mint a hittudomány és a vele egybekapcsolt bölcselet, továbbá mint a két jog doktora mondott hálás köszönetet a Kongregációnak, Isten áldását, hosszú életet kívánt jótevőinek, hogy eredményesen munkálkodjanak az Anyaszentegyház javára. A maga részéről azon lesz, hogy hazájában az elszakadt testvé-

reket az igazság útjára és a Szentlélek adta békességben egy akolba édesgesse. 70 scudo útiköltséggel és három ajánlólevéllel hagyta el Rómát, amely felejthetetlen élményekkel és szilárd hittel töltötte meg a lelkét. 1698 januárban már Nagyszombatból adott életjelt szerencsés megérkezéséről. Egymás után megjelent munkáiban fel-felbukkannak a római emlékek, élmények. Meghatotta a rend és fegyelem, amely Rómából az egész világegyházra kihat, a katakombák és az őskeresztény bazilikák eredeti kereszténységet lehelő légköre, hiszen már Szent Jeromos megjegyezte – írta Fóris –, hogy a rómaiak vallásosságát és szilárd hitét a vértanúk sírjainak gyakori látogatása táplálta. Ismerte az újkor jelentős hittudósait vagy műveiket, pl. Canisius Szent Péter egyházdoktort, azokat, akik az egyetemes Egyház lelki megújulásának apostolai voltak: Néri Szent Fülöpöt, Loyolai Szent Ignácot és Kalazanci Szent Józsefet. Római évének friss benyomásait tükrözi a Roma civitas Dei sancta, azaz Róma, Istennek szent városa című munkája, amely 1698 őszén jelent meg Nagyszombatban. Még október 17-én öt példányt leküldött a Kongregáció titkárának azzal a kéréssel, hogy egyet ajánljon fel nevében XII. Ince pápának és a pápa hittudósának. A titkár megköszönte a küldeményt, a pápa atyai szeretettel fogadta a neki ajánlott példányt és apostoli áldását küldte szerzőjének. A Rákóczi-szabadságharc anyagi nehézségeket okozott, ugyanakkor egymás után haltak meg jótevői, munkáinak kiadását vállaló mecénásai. Minden munkájában az ellenfél meggyőzésére törekedett. Kéziratban munkái közül említésre méltó a Historiae Hungarorum Ecclesiasticae című, amely a magyarok megtérésétől saját koráig szövi az eseményeket. 1699-ben a nagyszombati Akadémia jogtanára és a káptalani levéltár őre. Kollonich Lipót érsek megbízásából az esztergomi érseki és káptalani levéltár anyagának feltárásával is foglalkozott. 1713-ban még egyszer Rómába látogatott. Hazatérése után is fáradhatatlanul dolgozott. Két munkáját is kiadta, amely életcéljának foglalata: a kereszténység egyesítése, és a szétszakadt erők összefogása a kereszt ellensége, a török ellen. Haláláról a nagyszombati plébánia anyakönyvében feljegyezték: 1717. október 1-jén hunyt el, és a Szent Mihály templom cintermében helyezték örök nyugalomra. Egy kései méltatója így jellemezte: „Otrokocsi Fóris Ferenc, korának egyik legkiemelkedőbb elméje és több irányban úttörője, fáradhatatlan kitartással végig küzdött viharos élet után érkezett meg a nyugalom kikötőjébe.” Összeállította: Dr. Darvas-Kozma József


magasságok

Matthias Mühl

Az ismeretlen

méltósága A tengerbe merülő fénylő napkorong, a szép fekvésű fogadó, az idilli kunyhó az erdő szélén, csiripelő madarakkal: ezek azok a pillanatok, amelyeket a pihenőszabadság alatt, vagy akár a hétköznapok közepette is „romantikusnak” találunk vagy annak nevezünk. Azonban a romantikának ezen értelmezési formája merőben eltér attól a gondolattól, melyet a romantika korának jeles képviselői, mint a költő-filozófus Georg Philipp Friedrich von Hardenberg is (17721801) vallottak. Egy ősi nemesi család tizenegy gyermeke között másodikként született és Novalis művésznév alatt meghatározó hatással volt 19. század első felének művészetére és irodalmára, mely időszakhoz némely kortársunk még napjainkban is előszeretettel közeledik. Novalis számára a „romantika” elsősorban nem – egy esetleg giccses – érzelem volt. Sokkal inkább arról a törekvésről szólt, hogy a művészetek révén összefüggésbe hozza mindazt, ami első látásra ellentétesnek tűnik. Eszerint a valóság rejtelmes összetevőit óhajtotta láttatni, mindazt, ami transzcendens, ami túlmutat saját magán. Novalist a valóság eredeti értelme érdekelte: „Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt.” A romantika korában ellenérzés nyilvánult meg a valóságnak csak egyoldalúan felvilágosult és empirikus értelmezésével szemben. Mélységet kerestek, olyan mélységet, mely nem tárul fel a racionalizáló kutató előtt. Egy ilyen kiindulási pont új fényben tüntetheti fel az életnek a szöveg elején felsorolt „romantikus” pillanatait is. Ebben az értelmezésben, ezek a pillanatok, már többek lennének, mint puszta érzések, olyan pillanatokká válnának, amikor túlléphetünk saját puszta létünkön és megsejthetünk valamit az élet titkából. Egy szövegtöredékben így fogalmaz Novalis: „Minden, ami jó a világban, az Isten közvetlen hatása.” És akkor talán egy másik mondatában is igazat kell adnunk neki: „A világot romantizálni kell.” Fordította: Bács Béla János Christ in der Gegenwart, 2017. augusztus 13.

Oltárra emelt barátaink

játékos ismerkedés szentekkel

„Ha ez az ifjú, életben marad, és állhatatos lesz, rendünk dísze, fénye, a kereszténység eszményképe válik belőle.“ Így nyilatkozott a ferences rend főnöke a próbaévét töltő Kapisztrán Szent Jánosról a monteripidói kolostorban. Az ifjú életben maradt és kemény önmegtagadást gyakorolva állhatatosan kitartott szent hivatásában. Pontosan 600 évvel ezelőtt, 1417 októberében ünnepélyes fogadalmat tett, majd Fiesoléban hittudományi tanulmányokat kezdett. Tanára egy olyan kitűnő ferences teológus volt, aki további életútjának is meghatározója lett. - Kiről van szó? 2017. október 28: Kosztka Szent Szaniszló beöltözésének 450. évfordulója. Az éppencsak 17 éves lengyel ifjú. a Jézus Társaság római központi noviciátusában öltötte magára a szerzetesrend ruháját. Családja kényszeríteni akarta, hogy térjen haza, de ő időközben meghalt. Nem hosszas apostolkodással, hanem rövid életének önfegyelmező, szent tisztaságával vált szentté. - Hány hónap szerzetesi életet ajándékozott az isteni Gondviselés Kosztka Szent Szaniszlónak? Szent Vendel remete a pásztorok, különösen a juhászok védőszentje. Pásztor öltözetben ábrázolják, kutyával és báránnyal a lábánál. A gondviselő Isten küldte egy ideig pásztornak, de később visszatért a remeteségbe; innen hívták el, hogy legyen egy közeli rendház apátja. Akár remete, akár pásztor, akár rendházi elöljáró volt életét mindig Isten bőséges áldása kísérte. Most éppen 1400 éve annak, hogy 617 körül az örökkévalóságba költözött. Melyik németországi püspökséghez tartozott Szent Vendel remete? 374 táján történt az afrikai Karthágóban. Egy húsz év körüli manicheus eretnek főiskolai hallgató beleszeretett egy szép és okos katekumen rabszolgalányba. A leány viszontszerette őt; ezért az szenvedélyes ifjú megvásárolta és ágyasává tette. Nem vehette feleségül, mert azt tiltotta a római törvény. Vakációban a lánnyal együtt ment haza Thagasztébe, de hitbuzgó özvegy édesanyja nem engedte meg, hogy a szülői házban éljenek. Közben szüntelen imádkozott fia megtéréséért. Kitartását és szigorúságát Isten megáldotta: gyermeke elbocsátotta élettársát, és Istennek szentelte az életét. Példaadó magatartása ez a gyermek lelkéért aggódó szülőnek! Kik a főszereplői a fenti történetnek (anya és fia)? Összeállította: Vitos Antal

1

2

3

4

7


interjú...

Virágok a hegyoldalban II.

8

- Sokan azt hiszik, hogy a papi-szerzetesi élet bús, gyümölcstelen, sivár élet. - Csakhogy mi Istennek szolgálunk, és Isten tud adni olyan belső lelki örömet, amit a világ nem élvez. De persze az is kell, hogy a pap Istennek szentelje az életét, és élje tisztességgel a papi-szerzetesi életet. Nemcsak a szabályokat kell megtartani, hanem a lelkiséget is hordozni, ahogy Szent Ferenc Istennek szentelte az életét. - Említetted, hogy amikor az első prédikációdra készültél, akkor nemcsak Te remegtél, hanem talán még a szószék is. Szerettél prédikálni? - Gátlásos voltam gyermekkoromtól fogva, de Isten segítségével áttörtem minden gáton. Az első lelkipásztori kisegítésem Széken, Szamosújvár mellett volt, ott mondtam az első beszédemet. Igaz, hogy megtanultam, de a hívek úgy néztek, hogy szinte sütött a szemük. Ha rémülten is, de mondtam. Jött a második prédikáció. Meleg nyári nap volt, s a hívek elcsendesedtek, még szundikáltak is, akkor olyan jóízűt prédikáltam, kezdett már jól menni. A plébános, akit helyettesítettem, csak egy feladatot hagyott nekem, hogy érik a cseresznye, és vigyázzak, nehogy a csókák elhordják. A második prédikációm arról szólt, hogy minden jó fa - jó gyümölcsöt terem. Ezt szépen fejtegettem ott a szószéken, de közben a gyermekek, legényecskék leették a cseresznyét a fáról, legalábbis megdézsmálták. - Azután Somlyóra kerültél... - Felmentem a szószékre, és onnan prédikáltam. - Az kicsit furcsa, hogy a szószéken felette vagyunk a népnek, egy részük nem néz ránk, mert alattunk van... - Ezek néztek, mert kíváncsiak voltak rám. De mi történt? Korábban munkás katona voltam. Hát látom, hogy négy egykori katona barátom ott ül alattam. Eljöttek, mert hallották, hogy itt vagyok. Meghallgattak, örvendtek, és aztán gratuláltak is. De mit gondoltam én: Milyen szerencsém, hogy katonakoromban megőriztem hidegvéremet, lelkiségemet, szép beszédemet, barátságomat. Mert ha nem ez lett volna, akkor most joggal mondhatnák: Hogy megszentült ez odafel, pedig gonosz katona volt! - Munkaszolgálat volt, 3 évig... Azalatt nem támadt az a gondolatod, hogy nem mégy vissza kispapnak, ferencesnek? - Ott is rendszeresen jártam templomba, októberi vecsernyékre is. Katonaruhában. A renddel is kapcsolatot tartottunk, bejártunk Brassóban a kolostorba. Azután 1951 Szent István napján elvitték a barátokat, akkor pedig a plebánossal tartottuk a kapcsolatot. Még orgonáltam is, amikor a német kántort elüldözték. Vagy engedéllyel, vagy anélkül, de kijártam a templomba a laktanyából. - A papi életben miket szerettél a leginkább? - Mivel kántori végzettségem is volt, ezért a zenei szolgálatot nagyon kedveltem, orgonálni, énekelni. Még kántorokat is tanítottam később éveken keresztül. Aztán vonzott a szentmise-szolgálat, a hívekkel való kapcsolat, szerettem tanítani a gyermekeket, s ők is szerettek engem. Sokat kellett gyóntatni itt Somlyón, hiszen kegyhely. Búcsúsokat fogadni, templomot bemutatni a vendégeknek... Mindig kihangsúlyoztuk, hogy a Szűzanya tisztelete a legfontosabb Somlyón.


... egy gyémántmiséssel

- Majdnem 50 éve már... - Amikor 1953 őszén a katonaságtól leszereltem, nem volt lehetőség, hogy folytassam a papi felkészülést. De kaptam egy üzenetet Gurzó Anaklét atyától: „Menj el Désre, mert ott folytatjuk a teológiai tanulmányokat, amit Vajdahunyadon kezdtetek!” Gondolkoztam, mert a barátok akkor el voltak zárva a világtól, internálva voltak. Ki tudja, hova viszik még el őket, esetleg Baragánba vagy Szibériába? Amikor mégis bementem a kolostorba, a provinciális atya azt kérdezte: „Miért jöttél vissza? Nem tudod, hogy ma itt vagy, holnap pedig esetleg Szibériában?” S mondtam neki: „Főatya, azt kívánom csak, hogy együtt vigyenek!” Kezdetben nyolcan voltunk, Albert atyával ketten maradtunk meg. Amikor eljött a szentelés ideje, gyorsított menetben szentelt fel minket Márton Áron püspök úr. Egyik vasárnap szubdiákónusnak, másik vasárnap diákónusnak, a harmadikon pedig papnak. A tanárainkban félelem volt, nehogy a hatóság megakadályozza ezt. Ezért nem volt semmiféle tömeg, teljesen titokban történt. Akkori jelmondatom: „Uram, szeretem házad ékességét és dicsőséged lakhelyét.” Azután Désen Fidél főatya leküldött engem Gyulafehérvárra a püspök úrhoz a következő kéréssel: ha az üldözések erősödnek, akkor a ferences papokat és testvéreket helyezze el egyházi szolgálatba. Mentem háromszor is, egyszer még reggeliztem is vele. A Securitate kíváncsiskodott, hogy mivel jártam a püspökhöz? Közben persze tudtak mindent, hiszen folyt a titkos lehallgatás. De szembesülniük kellett azzal, hogy amit mondok, igaz... - Egy kegyhelyre kerültél tehát... - Szolgálatom Csíksomlyón 1970 óta tart. Albert atyával mindent együtt beszéltünk meg, akár ő volt a főnök, akár én. 1990-től írom mindmáig a Domus Historiát, a háztörténetet. 1995-től sok egészségügyi gondom volt, operációk, azok meggyengítettek, de 2000-ig aktívan működtem, akkor nyugdíjba tettek. Persze sok adminisztrációs és egyéb feladatom maradt, pl. a gyóntatások. A kolostorban én vagyok az a szabad pap, akit reggeltől estig lehet gyóntatásra kérni. Látom azt, hogy aki Somlyóra jő, annyi problémával, elkeseredettséggel érkezik, és vágyik rá, hogy elmondhassa ezeket egy papnak. Az már fél vigasztalás. Nemcsak ledarálják a bűneiket, hanem életkérdésekhez kell sokszor hozzászólnunk. - 10 éve vagyok Székelyföldön, érzékelek sokfajta életvitelt és gondot. Kevés a jó munkahely, sokan elvándorolnak. Mik a székelységnek a mostani problémái? - Egyrészt ez. Azután sokan elvallástalanodnak, ez általános történelmi jelenség... Régebben egységes volt egy falu, de mostanság az emberek atomizálódtak, elhidegednek egymástól... Erős a törekvés meggazdagodni és módosabbá válni, igazságosan vagy akár igaztalan úton is... A szekularizációval együtt jár, hogy a házasságot könnyebben felbontják. Régebben szégyen volt felbontatni a házasságot... - Az alkohol korábban is nagy gond volt? - Székelyföldön pálinka volt. Ez csak egyesek életét vitte iszákosságra, és nem volt ilyen általános, mint most. Manapság sokszor a közösség, a munkahelyi kollektíva hozza őket abba a helyzetbe, hogy kell inni. Befejezik a munkát, s mennek bé a kocsmába vagy vendéglőbe. - Gyengül-e Székelyföldön a Mária-tisztelet? - Nem. Megtartotta az erejét. Ősi, élő hagyomány. - Az elsőszombatokon ámulok, hogy mennyien jönnek! - A Somlyói Szűzanya fogalommá lett. Tisztelni, elmenni Őhozzá búcsúra, segítségét kérni, imádkozni Hozzá. A hívek szeretik mondani az olvasót is, faluhelyen tizedenként rózsafüzér-csoportok vannak, még a férfiak is mondják, pl. itt Taplocán.

9


10

- Nyugat-Európát 1978-ban körbejártátok János atyával. Lourdes-ban is jártatok, és szinte az összes Mária-kegyhelyen. - Nemcsak világjárás volt a célunk, hanem a kegyhelyek látogatása, azzal a szándékkal, hogy majd Somlyón miként szervezzük a hitéletet. Lourdes-ban a mise után keresztaljákkal vonultak gyertyás körmenetre a hívek, énekelve a Mária-himnuszt: Ave, ave, ave Maria! S amikor énekelték, felemelték a gyertyákat és a zászlókat. An�nyira megtetszett nekem, hogy elhatároztam, otthon a Somlyói Szűzanyához írok egy éneket. Mondták rá, hogy himnusz, de én hangsúlyoztam, hogy köszöntés. Ez lett a Mária-köszöntőkön felhangzó himnusz: Eljöttünk Hozzád Szűzanyánk... Szövegét, dallamát, orgonakíséretét is én írtam. Köszöntünk Somlyó szép Csillaga, Üdvözlégy áldott Szűzmária! - Miért „csillag”? - A szépsége, ragyogása. Jelessége. A nap Jézus, ő pedig csillag. - A Krisztus világa folyóirat a Krisztus világossága folyóiratnak a folytatása. Annak alapításakor Te is ott voltál, s írtál is bele cikkeket. - Incze Dénesnek, mondjuk, főbiztatója voltam: tegye, hogy legyen újságunk! Nagyon szép volt az elindulás 1990-ben. A címen sokat gondolkodtunk (Jézus tanítása, Jézus szava), végül talán én javasoltam ezt a címet. Incze Dénesben az volt a nagy merészség, hogy jeles embereket, főpapokat kért fel, s ezek tekintélyt adtak a lapjának. És akkor még nem volt ilyen sok egyházi újság sem. Az Agape volt Délvidékről, Magyarországról pedig az Új Ember, azokat olvastuk. - A pünkösdi búcsút Ti indítottátok újra, s ez később hallatlanul kivirágzott, szinte világtalálkozóvá nőtte ki magát... - 1990-ben volt az első szabad búcsú, erre már olyan sokan jöttek, hogy nem fértünk el a templomban. A 90-es évek elején Albert atyával oltárt építettünk kinn a templom előtti téren, s azon az oltáron végeztük a szentmisét. A híveket köszöntöttem a kinti szószékről, végeztük a szentmisét és utána jöhetett a körmenet, ami ’90 előtt le volt tiltva. Az árvaház mellett mentünk fel, egészen a Salvator kápolnáig, ott elénekelték az énekesek az „Egészen szép vagy, Mária” kezdetű éneket, a főpap áldást adott, s a Szent Antal úton jöttünk le. - 1-2 év alatt rohamosan megnőtt a tömeg. Vajon miért? - Az érdeklődés errefele fordult, és mind többen keltek fel a környékről is, keresztaljákat szervezve. Vonattal kezdtek jönni a magyarországiak is. A templom előtt, de még a parkolóban sem fért el a tömeg, és akkor 1993-ban Albert atyával elhatároztuk, hogy a szentmisét kivisszük a két hegy közti nyeregbe. Megszerveztük a karszalagos rendezők társaságát. Velük átbeszéltük a teendőket, ezért nincs visszaélés, fegyelmezetlenség a búcsún. Az első időkben segítségünkre voltak a Márton Áron Gimnázium tanárai is, az utóbbi időkben a Segítő Mária Gimnázium segít sokat. Akkora tömeg volt, hogy egyszerre indulni nem lehetett. Albert atya megjavíttatta az utat a kertünkön keresztül, és a rendezők irányításával vonultunk, ki erre, ki arra. Lassan kialakult. - És felkeltette az érdeklődést ebben az országban, de Magyarországon és a szomszédos országokban is. - És kezdték átpolitizálni, hogy ez egy nagy-magyar találkozó. Erre mi Albert atyával tiltakoztunk, sajtóban is és rádióban is, hogy nem az a fontos, hogy magyar találkozó, hisz ez mindig is az volt, csak most nagyobb, hanem a búcsújárás a lényege, és a Szűzanya-tisztelet. Ezért nem engedtük meg a politikusoknak sem, hogy beszédeket mondjanak. - Ugyanakkor pedig mégis jó, hogy a magyarságnak egy vallásos rendezvény is az összetartója, pünkösdkor. Nemcsak fesztiválok. - Kétféle ember jön a búcsúra. Az egyik a hitből, Mária-tiszteletből. Ez az igazi. A másik turisztikai szempontból jön, mert szépek tájak, az ünnepség. De nincs olyan ember, akire hatással ne lenne az a tömeges vonulás, közös imádságok, énekek. S bármilyen szándékkal is jön, valamit mégis kap ebből a hűséges vallásosságunkból. - „Virágokat”, a hegyoldalban... Kérdezte: Sárközi Sándor piarista


Évától – Máriához

Mária neve és Magyarok Nagyasszonya kvintesszenciája 1992 szeptemberében, a Mária neve ünnep előtti napokban sürgető telefonüzenetet kaptam Budapestről, a Szikla-, Magyarok Nagyasszonya- templom restauráló gondnokától, Herpy Máriától (idén töltött 80 évet). Kérdésnek nem hagyott helyet, azt kérte, csomagoljak és induljak hozzá Budapestre egy zártkörű lelkigyakorlatra. Pillantani sem maradt lehetőségem, annyira szorított az idő és a helyzet. Olyan volt ez a hír, mint egy üstökös, berobbant a hétköznapjaimba hatalmas erővel és fénnyel, magával ragadott és máris száguldottam vele a végtelenbe. Éreztem, valami nagyon fontos dolog fog elkezdődni az életemben. Felkerekedtünk neveltlányommal, Nagy Éva Máriával, akinek akkorra már helyet csináltam volt az életemben, így mindenhová magammal hurcoltam. A lelkigyakorlat a Mária lakásán volt megszervezve, kevés résztvevővel. Előadója a boldogemlékű Máriás Lajos (Öcsi bácsi) jezsuita atya volt, aki magyarra fordította Bossis Gabriella kétkötetes naplóját. A lelkigyakorlat éppen szeptember 12én, Mária neve napján kezdődött. Mindhárman viseljük ezt a nevet, kettőnknek névnapja is. Évám, aki Szenteste született, az Éva nevet ünnepli, de útja Évától Máriához tart. Érkezésünk, mivel csak nekem szólt a meghívás, kis aggodalmat keltett. Mária megkérdezte: „Mit kezdjünk itt ezzel a kislánnyal?” Egy pillanatig pácban voltam, hiszen nekem természetes, hogy mindenüvé magammal viszem, most viszont fennakadtam. Csendesen kértem: „Nem lesz baj vele…” Nem is volt (mára főnővér a kórházban…) A legszebb Mária neve ünnepét tartottuk. 1991-92-ben második évet végeztem a civil teológián, és a nyár folyamán a felnőtt fiataloknak tartottam lelkigyakorlatot a csíkcsomortáni Magyarok Nagyasszonya templomban a Szentháromságról. Éreztem, dogmatikailag rendben volt a téma, de most alkalmam nyílik kiértékeltetni a munkámat, ezért magammal vittem a lelkigyakorlatom jegyzeteit, abban a reményben, hátha az atyának lesz ideje ránézni… Nagyon szerettem volna, ha egy nagy tudású, hozzáértő ember véleményt mondana ebben a teológiailag kényes kérdésben. Kényes, mert felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan… A Szentháromságnak a gyakorlatban való bemutatásával folytatódott további életem alakulása. Én csak egy kis időt kértem az egyik esti szünetben,

és egész estét kitevő párbeszéd lett belőle. Míg az 1981-es nagybörzsönyi lelkigyakorlatom Kemenes Gábor és a helybeli plébános atyával a kapunyitás volt, ez a lelkigyakorlat az elindulásé, mély lélegzetvétel a Szentháromság és a Szűzanya-Mária ölelésében. A fiatalok lelkigyakorlatán ugyanis a gyönyörű Jézus szíve kép adta az egység ihletét, viszont amikor a képet négybe kellett volna vágnom, akkor döbbentem meg: a metszésvonalak éppen a Jézus Szívén mentek át, azt kellett volna négybe vágnom. Ezt nem tudtam megtenni, ezért más, az alján írással ellátott képeket kerestem, amelyeket elvághattam átlósan négy háromszögbe, Atya, Fiú, Szentlélek és a Szentháromság hordozója, az alapon álló Szűzanya-Mária részre. A résztvevők mindenike valamelyik csoporthoz tartozott a négy közül, a részek szerint kellett ös�szeraknia képeket kiscsoportokká. A lelkigyakorlat fontos kérdése volt: „Milyen kapcsolatban vagyok a nekem jutott isteni személlyel, vagy Szűzanya-Máriával, akit a kiscsoportban képviselek?” Döbbenetes felismerések érkeztek a kérdésre. Természetesen a Máriás lelkigyakorlat résztvevőit is megfogta ez a felállás. Ennek a bemutatkozásnak lett eredménye meghívásom a Kamilliánus mozgalomba, boldogemlékű Dr. Simon Ernőné, Éva-anyám (lelkigyakorlatos résztvevő) részéről, ami kiteljesedett, a szintén általa kezdeményezett római tanulmányaimban. A folyamat a kórházpasztorációban teljesedett ki Csíkszereda kórházaiban. Ma is csodálattal gondolok vissza erre a huszonöt évre, mennyi lelkesedés, tetterő volt bennünk… A Mária neve napja, magasztossága még nagyobb hangsúlyt kapott a Magyarok Nagyas�szonya templomok búcsúnapjaival, amelyek mind otthont adtak az elkövetkezendő időkre: a budapesti Sziklatemplom (hazajártam), a római Szent Péter bazilikában a magyarok altemploma, a csíkcsomortáni templom, és a nyíregyházi társszékesegyház (ahol a Kamilliánus kolostor helyet kapott). Hálát adok a Mindenható Istennek és mindenkinek, aki valamiféleképpen szereplője volt ennek a huszonöt évnek ezekért a lelkigyakorlatokért, a Mária névért és ezekért az „otthonokért”, ahol beteljesülhetett az Úr Jézustól 1990-ben kapott küldetés: „Az Úr Lelke rajtam…” (Lk 4,18). Bakó M. Hajnalka

11


pálosok a ifi hegyen oldal

Ajánlom a Pi élete című filmet! Ang Lee rendezésében gyönyörű látvány, a háromdimenziós mozi egyik mesterműve. Mindazonáltal komoly kérdéseket vetett fel számomra emberségről, hitről, istenkeresésről, felnőtté válásról, önmagunkkal való szembesülésről krízishelyzetekben, szimbólumokról. Egy baráti családdal néztem meg a filmet először. Egy héttel utána beszélgettünk is egy jót a látottakról. Érdekes részre bukkantam a december 20-i Heti Válasz 77. oldalán Pál Feri atya interjújában: „Arra a kérdésre, hogy bizonyítható-e Isten létezése, a tudomány legtisztább válasza, hogy nem illetékes a válaszadásra. Ha tudományosan nem lehet eldönteni, hogy egy istenélményemben valóban Vele találkoztam-e, vagy csupán valamilyen biokémiai folyamat zajlott le bennem, akkor én választhatom meg, melyik értelmezést fogadom el. Ez már a legkevésbé sem elméleti kérdés, hiszen akárhogy döntök, az hatással lesz az életem egészére.” Szerintem, ezt a filmtől függetlenül mondta Pál Feri, de nagyon idetalál. Másodszor is megnéztem a filmet négy jezsuitával és egy férfi munkatárssal, velük is beszélgettünk róla. A beszélgetésekből, a filmről írott vélemények olvasásából és a töprengéseimből ez tűnt ki számomra: nem mindegy, hogyan nézzük a világot, az eseményeket, az embereket, magunkat. Például nézhetem úgy mindezt, mint Isten csodálatos alkotását. A világ és az ember alapvetően jó. Mindenki értékes, mert Isten van létünk és személyünk legmélyén. Ebből adódik alapvető emberségünk és méltóságunk. De nézhetem úgy is mindezt, mint véletlen anyagi (fizikai, kémiai és biológiai) eseményt. Nézhetek úgy a másik emberre, mint aki kihasználható, félrelökhető, letaposható, felfalható az én érdekemben. Az igazán nagy tudósok közül többen rácsodálkoznak a világ és az ember szépségére, titokzatosságára. Sok mindent nem láthatunk, nem tapasztalhatunk meg érzékszerveinkkel. There is more than meets the eye. Visszafogottan fogalmazva: a világ és az ember több, mint amit külső érzékszerveinkkel felfoghatunk. „Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.” (2 Kor 4, 18) Ajánlom a filmet, mert lelki gyakorlat is... Forrás: http://jezsuita.blog.hu

12

Pi Patel Indiában nevelkedik, míg egyszer csak ő és egész családja el nem hagyják hazájukat, hogy állatkertjükkel Kanadába költözzenek. Azonban egy nagy vihar következtében a hajó, amin utaznak, elsüllyed, csak Pi marad életben, és egy bengáli tigrissel kénytelen a mentőcsónakját megosztani, cirka 227 napig. Mindezt és az óceánon átélt „élményeit” a felnőtt Pi meséli el egy írónak. A film nem klasszikus hajótörés-történet, hanem Pi Patel lélekemelő meséje hitről, élni akarásról.

Patsch Ferenc SJ

Filmajánló

Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod! Reggeli dugóban araszolgatva, tekerem a rádióadókat, egyszer csak megüti a fülemet egy mondat, amelyet harsogva mond a műsorvezető. „Itt a nyár, itt a Sziget Fesztivál, gyerünk bulizni, élj úgy, mintha a mai lenne az utolsó napod! Csapassátok!” Ami azt illeti, én egyből csapattam is, merthogy áttekertem gyorsan máshova, de érdemes elgondolkodni egy pillanatra. Félreértés ne essék, egyáltalán nem a bulizással van a probléma, hiába igyekszik úgy beállítani a keresztényeket a média jelentős része, mintha mi a hétvégi estéinket kötött hálósapkában és nyakig begombolt inggel töltenénk, miközben gyönyörködünk a szandál-zokni kombinációnkban. Nem, mi is ugyanúgy szeretünk önfeledten szórakozni, és jól érezni magunkat, de jobb, ha valamit nem felejtünk el: tényleg úgy kell élnünk, mintha a mai lenne az utolsó napunk itt a Földön! Mert ez azt jelenti, hogy mi pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy egyszer számot kell adnunk arról, hogy mit tettünk le az asztalra. Hogy egyszer lesz Valaki, aki megkérdezi tőlünk, hogy éltünk-e a lehetőségeinkkel, hogy jó emberek voltunk-e, hogy méltók vagyunk-e ennek a bizonyos Valakinek a szeretetére. Élj úgy, mintha a mai lenne az utolsó napod! Legyél jó ember, segíts másokon, szeresd a felebarátaidat és legyél nagyon boldog. Vedd észre Isten ajándékait az életedben, örülj az apró dolgoknak is. Élj úgy, hogy ha tényleg ez életed utolsó napja itt a Földön, akkor rengeteg embernek hiányozzál. Csapasd így az életed! Forrás: 777blog.hu


gyerekoldal

Újabb kalandok a Mese Birodalmában 1. Kedves Gyerekek, képzeljétek, minap levelet, pontosabban meghívót kaptam barátaimtól Meseországból. Remélem, még emlékeztek MEKEGŐre (azaz Mekk Gegőre, a kecskére, a híres Mekk Elek unokájára), NYOLCra (a teknősre, Mekegő legjobb barátjára), DOKTORra (Uhu Viktorra, a kis bagolyra, aki orvosnak tanul) és HERCEGre (az ifjú oroszlánra, kinek tisztességes neve XIII. Rex King König Leopold)! Ők küldték nekem a következő levelet:

Miután elolvastam a fenti levelet, azonnal írtam barátaimnak egy sürgönyt, melyben megköszöntem a meghívást és megígértem, hogy a megjelölt helyen leszek a jelzett időponban. S aztán gondolatban felidéztem, mi minden történt a Mese Birodalmában, mikor utoljára ott jártam, és megpróbáltam felidézni mindazoknak a nevét, akikkel ottlétem alatt találkoztam. Remélem, hogy ti is emlékeztek még KIPIKOPIra az Erdei Iskola fakopáncsára, aki remekül kommunikál a Morze-jelekkel, MANCSÓS MIKLÓS nevezetű iskolaigazgató medvére, FIFIre, a kis nyúlra, akinek keresésére indultunk, s aki SZELÍDECSKÉvel és VADÓCcal fogságba került a titokzatos tölgy barlangjában. Az elátkozott királyfiakra, JÓSÁGra, TÜRELEMre és ALÁZATra, akik ikrek lévén úgy hasonlítottak egymásra, mint három tojás, csak a szemük színe volt más-más, és Alázat szolgájára, MÁRTONra, aki az átok hatására jegesmedvévé változott, és akinek segítségével sikerült megtörnünk az átkot.

Természetsen EVETKE, a kis mókus is eszembe jutott, hisz az ő útmutatásai alapján sikerült megszerezni az örök fiatalság vizéból azt a 3 cseppet (sőt négyet), amely által Alázat királyfi felszabadult az átok alól. S talán még arra is emlékeztek, hogy FECSKEFI, a kis fecske keresésére indulva eljutottunk a manók országába, ahol MAMMON az alig két arasznyi manókirály uralkodott, s akiről nem tudni, hogy feljött-e velünk, amikor mi elhagytuk a manók országát. A kis tündér, NONI, Pötyikével (azaz Rózsácskával) tartott, s nála volt az a két-két szem fekete és fehér cukorkaszem, melynek hatására megszűnik KOKETÁJ manó átka, s a barátunk, Pötyike, a kis katicabogár vissza tud változni királylánnyá (azaz ismét Rózsácska királykisasszony lehet). S miután így felidéztem a sok szép és kalandos emléket és mindazokat, akikkel ott találkoztam, egy kényelmes fotelbe helyezkedtem, és elmondtam azt a varázsigét, amely segítségével át tudok jutni a Mese Birodalmába. Amint kimondtam a mondóka utolsó szavát, már ott is voltam a Mese Birodalmában, épp azon a helyen, ahol az előző alkalommal. A varázsige, melynek segítségével nekem sikerült átjutnom (lehet, hogy nálatok is működik!) így kezdődik: Álom, álom, édes álom Szárnyaiddal… A folytatását is megtudhatod, ha a 15. oldalon lévő betűrengetegből megkeresed és kihúzod mindazokat a mesefigurákat, akiket sikerült felidéznem s a megmaradt, azaz ki nem húzott betűket balról jobbra és fentről lefele haladva összeolvasod (MEKEGŐ, NYOLC, DOKTOR,

HERCEG, PÖTYIKE, RÓZSÁCSKA, KIPIKOPI, MANCSÓS MIKLÓS, FIFI, SZELIDECSKE, VADÓC, MÁRTON, ALÁZAT, JÓSÁG, TÜRELEM, FECSKEFI, MAMMON, KOKETÁJ, NONI és EVETKE ). A mesefigurák nevei balról jobbra,

jobbról balra, lentről felfele és fentről lefele is be lehetnek írva. Könnyítésként azokat a betűket, melyek legalább két mesefigura nevében egyszerre szerepelnek (azaz a szavak keresztezik egymást), ki vannak emelve

S hogy mi minden történt a Mese Birodalmában a varázsige elmondása után, azt a következőkben mesélem el. Titeket pedig arra kérlek, hogy ha megtaláltátok a varázsige befejező sorait, nekem is írjátok meg, hisz ebből megtudom, hogy érdekel titeket, mi minden történt odaát. Tehát várom leveleiteket! Katóca

13


derős oldal

A híres fotóst vendégségbe hívják. A vacsora után a háziasszony beszélgetésbe elegyedik vele: - Gratulálok a képeihez, nagyon szépek! Biztosan jó fényképezőgépe van. Erre a fotós: - Gratulálok a vacsorához, nagyon finom volt! Biztosan nagyon jó fazekai vannak! A rendőr matematikát tanul, egy nap sugárzó arccal jön haza, és a feleségéhez fordul: - Asszony, a matematika csodálatos! Mit szólsz ahhoz, hogy: 5-7+2=0! - ?! - Elmondom még egyszer! 5-7+2=0! Hát nem csodálatos! - Nem értem - mondja az asszony -, de mondj egy konkrét példát. - Figyelj asszony! Megy egy busz a végállomás felé. 5 utas utazik rajta. A végállomáson leszállnak 7-en. Hát persze hogy fel kell szállnia 2 embernek, hogy üres legyen a busz!

- Mit tennél, ha előtted lenne egy oroszlán, mögötted egy jaguár, és a puskádban már csak egy golyó van? - Lelövöm az oroszlánt, majd beszállok a Jaguárba és hazamegyek.

Megy a székely a fiával horgászni. Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek: - Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején? - Azt én nem tudom - mondja az öreg. Eltelik egy újabb félóra. - Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek. - Hát azt én nem tudom - feleli az öreg. Társkereső hirdetés: Kis idő múlva: Fiatal vagyok, jóképű és izmos. Anyagilag is jól ál- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek. lok, hat kocsim van, két házam, és egy nyaralóm - Azt nem tudom - mondja újra az öreg. a Karib-tengeren. Nem keresek senkit, csak dicse- És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek? kedni akartam. - Nem baj, kérdezz fiam, hogy okosodj.

14

Két idegen srác egymás mellé kerül egy repülőn. Az egyiknek van egy jó könyve, azt olvasná, de a másik nem hagyja: - Beszélgessünk, úgy jobban telik az idő! - Miről akarsz beszélgetni? - Mondjuk az atomenergiáról! - Jó, de mielőtt erről beszélgetnénk, meg tudnál magyarázni nekem valamit? A kecske, a tehén és a ló ugyanazt a füvet eszik, és mégis más-más a trágyájuk: a kecskéé bogyó, a tehéné lepény, a lóé pedig száraz fű. Miért van ez így? - Nem tudom. - Hát akkor hogy a francba akarsz te az atomenergiáról beszélgetni, amikor még ehhez sem értesz?


rejtvények és megfejtők

Keresztrejtvény „ Szeretem a hivatásom, a beteg megtanít Istent egyre jobban szeretni! Oly sok szívszeretetet adhatok, hisz a szegény betegek oly sok szeretetre vágynak. Adja Isten, hogy az ő dicsőségére sokaknak segíthessek...“ (Boldog Batthyány – Strattmann László, 1870 – 1931) Az idézet befejező része a rejtvény vízszintes 2. és függőleges 1. számú soraiba van elrejtve.

Vízszintes: 12. Hosszasan vagy ismételten zengő. 13. ...-... kezekkel! Félre! 14. Aki tud írni és olvasni. 15. ... Troll, Heinich Heine német író műve. 16. Veder tartalma! 17. Hangzóközi rövid mássalhangzót megnyújtva ejtő. 19. Frissít, élénkít. 21. Főütőér. 22. Salvadori gkj. 23. Kicsinyítő képző, a -ka párja. 24. Kettő a régi Rómában. 26. Nem – angolul. 27. Időmérő szerkezet. 28. Eme, pályája elején járó személy. 31. „ ...-..., nem/ ...-..., nem/ nem megyünk mi innen el ...“- népdal részlet. 33. Tíz Londonban. 34. Nagyon régi. 36. Japán drámai műfaj. 37. Pa ...-..., Falusi Mariann együttese. 38. Hargita Népe, röviden. 39. Kártyában a legnagyobb értékű lapra. 41. ... jang, kínai tartomány, fővárosa Hangzhou (CHEK). 43. Eső, köd apró, ritkás szemekben hulló. 45. Újpesti Torna Egylet, röviden. 46. Becézett Zoltán. 48. Személye járművet fékez. 50. Zlin (cseh város) bejárata! 51. Gyerekes nő életkörülményeinek alakulása.

Függőleges: 2. Erősen emelkedően. 3. Eme rigófajta. 4. Azonosan gőgös! 5. Dobja. 6. Becézett Ida. 7. Magyarországi gyógyszergyár-alapító személyneve (Richter). 8. Az egyik érzékszerven (névelővel). 9. Az esőnek vége! 10. Valaminek a legfelső része. 11. A legmélyebb női énekhang. 15. Albán hírügynökség. 18. Ezen a helyen (kissé régiesen). 20. ... kicsi néger – Agatha Christie egyik nagysikerű krimije 1939-ből. 22. A művész kezétől származó alkotásra. 25. A korosabbikkal kapcsolatos. 27. Stannum vegyjele. 29. Határozói rag, az -an párja. 30. Belső sugallata, sejtelme. 32. Erdélyi-érchegységbeli román. 35. ...szab neki, megmutatja, merre menjen. 39. Esőben álló. 40. Isten neve a mohamedán vallásban. 42. Hússal készült. 43. A test motorja. 44. Román juh! 47. Köteléket bont. 49. Mindenes! 51. .. elveszett cirkáló – Rejtő Jenő műve.

Készítette: Korodi Zoltán – Tusnádfürdő

A szeptemberi keresztrejtvény megfejtése: Vízszintes 2. Nézzetek, úgy küldelek, mint Függőleges 14. Bárányokat a farkasok közé Helyes megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Bagosi Erzsébet – Felsővisó, Dávid Imre – Kézdivásárhely, Fazakas Ilona – Kézdivásárhely, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ilona – Csíkszereda, György Ferenc – Csíkszereda, Halmi Ibolya – Marosludas, Hajdú Gabriella – Csíkszereda, Kovács Erzsébet – Kézdivásárhely, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Nagy Rozália – Borszék, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Szabó Gizella – Nagybánya, Tamás Ágnes – Szentegyháza, Tomanek Erzsébet – Medgyes, Tempfli Mária – Kézdivásárhely, Szőcs I. József – Madéfalva, Séra Xántusz Katalin – Kézdivásárhely, Udvari Hanga – Csíkszentkirály, Vitos Antal – Csíkszentmárton A megfejtéseket október 25-ig várjuk! (Szent Kereszt Plébánia 530230 – Csíkszereda, Kossuth L. u. 38. Hargita megye) A megfejtők között könyveket sorsolunk ki! Szerencsés megfejtőnk: Szabó Gizella – Nagybánya

Email-cím: lorinczevakatalin @yahoo.com; postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Á. utca 80., 530211 Csíkszereda, Hargita megye.

Oltárra emelt barátaink, szeptemberi megfejtés: 1. Nursiai Szent Benedek 2. Az Isten városáról 3. 56 évesen (1270-ben hunyt el) Helyes megfejtők: Nagy Rozália – Borszék, Halmi Ibolya - Marosludas, György Ferenc – Csíkszereda, Séra Xántusz Katalin – Kézdivásárhely, Tempfli Mária – Kézdivásárhely, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Rácz Zoltán Vilmos - Csíkszereda A megfejtéseket október 25-ig várjuk!

Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy a Hargita Gyöngye nemcsak a fizikai szomjúságot oltja, hanem a lelki szomjúságra is ad segítséget. A Hargita Gyöngye a szomjas öröme! 15


Felemelted népednek keresztjét Töretlen válaszol győztes eszméd Három kereszt a Tolvajos-hágón – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron? Kérdezzetek havasi virágot Kopár sziklán dereng napsugár-folt Fény ragyog a lélek-pusztaságon – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron?

Tanúságként források fakadnak Az egekből záporoz a harmat. Magasság és mélység eggyé váljon – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron?

Kérdezzétek egy nép sóhaját Kit képvisel, a vértanúk sorát Békét hirdet börtön-némaságon – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron?

Fenyőtűkön némán lepergő könny, A szavával vízesés dörögjön. Én Istenem! – szétoszlik a tájon – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron?

Felel piros pünkösd-láng szavával A zöldellő fenyves illatával Áradó hit fehér tisztaságon – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron?

Kérdezzétek meg szavát az Oltnak A Marosnak, ők majd válaszolnak Testvér-folyó, ölelésre vágyón – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron? Kérdezzétek meg a lármafákat Lobogásuk századokon átcsap Ébresszenek szívedbe sugárzón – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron? Búzakalász – ki köti a kévét Egy nemzetnek tenger szenvedését. Krisztus testét felemeli áldón – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron? Távolokban rajzolódó bércek Kemény vonal, mint szikla-arcélek Mert a pásztor őrködik a nyájon – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron? Poharak és mosolyok csendülnek Ahogy felragyog a búcsú-ünnep: Szegett kenyér emlék-vacsorádon – Kérdezzétek: szent-e Márton Áron? És a napok sorai betelnek, Fiaival válaszol a nemzet. Élő hittel, örök tanúságon Érc-harangod zendül, Márton Áron. Csíkszereda, 2017. aug. 27.

Oktober 2017  
Oktober 2017  
Advertisement