Az önnemző Logosz képe Alexandriai Kelemen teológiájában
175
(Νοῦς) törvényes fiának nevezi. Azonban az „alaknélküli” kifejezés gyökerét Platón Fedroszában találhatjuk meg, tudniillik Platónnál a „valóságosan létező” alaknélküli (ἀσχημάτιστος),16 ezt a tanítást Kelemen a már fent említett Str. V, 16, 4-ben szó szerint idézi, ahol azt fejti ki, hogy a Logosz a teremtés okaként kijön az Atyából, amikor testté lett önmagát nemzi (Jn 1,14), hogy láthatóvá váljon. Könnyen párhuzamot fedezhetünk fel a „Logosz láthatóvá válása (Str. V, 16, 5)” a „tündöklő szó hallhatósága” (Str. VI, 34, 3)”, és az „élet fája gyümölcsöt hozó virág” (Str. V,72, 2-3) képei között, amelyek a megtestesült, a megtestesülés előtti és az Atyában lévő Logoszt szimbolikusan illusztrálják. Kelemen a Logosz „láthatóságáról – szemlélhetőségéről”, „alakjáról”, és körülírhatóságáról az Excerpta ex Theodotos c. művében részletes magyarázatot ad, mégpedig János evangéliumának a prológusával, karöltve a páli teológiával. Az Exc. Theod. 19, 4-ben a Kolosszei levél 1,15 versének az idézetét találjuk: „Ő a láthatatlan Isten képmása” ezt a kifejezést Kelemen, „az azonos Logosz fiára értelmezi (λέγει τοῦ Λόγου τοῦ ἐν τἀυτότητι)”.17 Az „azonos Logosz” különös fogalma az isteni Logosz egyediségét és egységét hivatott kifejezni, az isteni Logosz személyét feldaraboló valentiniánus gnosztikusokkal szemben. Ugyan ebből a polemikus indíttatásból Kelemen nyomatékosítja, hogy az isteni Logosz nemzése – akiben az Atya mindeneket teremtett – teljesen szenvedélymentes (vö. Exc. Theod. 19, 4). A továbbiakban az Exc. Theod. 19 a Filippi levél 2,7 idézetével folytatódik: „szolgai alakot vett fel (μορφὴν δούλου λαβεῖν)”, ami logikailag összetartozik a fent említett és Platónnál is megtalálható „alaknélküli (ἀσχημάτιστος)” kifejezéssel. Ugyanis Kelemen magyarázatában az „alaknélküli” Logosz az „Atya keblén” nyugovó immanens Logoszra utal, és egyben abszolút transzcendens állapotára, mivel távol van a világtól és minden más teremtménytől. Az „alakban lévő Logosz,” nem anyagi értelemben lesz körvonalazódó, magának az alaknak a felvétele a teremtő Logosz szemlélhetőségét és a világgal való kapcsolatát fejezi ki. A Logosz ebből az aspektusból az Atya akaratát teljesíti a világban, tehát konkrét kapcsolatba kerül a 16 Phaedros 247c, továbbá Platonnál a Demiurgosz az, aki formákkal és számokkal mindennek alakot adott διεσχηματίσατο vö. Timaiosz 53b. 17 Szövegvariánsok: St (Bunsen) τὸν λόγον τοῦ λόγου LP τὸν λόγον <λέγει> τοῦ λόγου Casey <αὐ>τὸν λέγει τοῦ λόγου Ruben. Nem több Logoszról tanít Kelemen, hanem egyről, a τὸν λόγον τοῦ λόγου értelme világos, ha a Logosz aspektusait különböztetjük meg és nem magát a Logoszt. Ezzel is hangsúlyozza Kelemen ugyanannak az isteni Logosznak a különböző aspektusait.