Dobos András
Liturgikus fegyelem a Magyar Görögkatolikus Egyházban* TARTALOM: 1. Status quaestionis; 2. A liturgikus fegyelem fejlődése a történelem folyamán; 2.1. Hagyomány; 2.2. Közösségi rend; 2.3. Közösség más egyházakkal – egyetemesség; 2.4. A rubricizmus időszaka; 2.5. Két princípium: adaptáció és egységesítés; 3. Liturgikus fegyelem a mai magyar görögkatolikus egyházban; 3.1. A kódex; 3.2. Nyitott kérdések; 3.3. Abúzusaink okai; 3.4. A főpásztor szerepe; 3.5. Teendőink
1. Status quaestionis A liturgikus fegyelem rendkívül összetett kérdéskörét írásunk nem elsősorban egyházjogi, hanem inkább teológiai szempontból vizsgálja. Szükséges ezért előrebocsátanunk, hogy a téma tárgyalása során olyan dolgokra is rákérdezünk, melyek a kánonjogász számára kézenfekvőek és magától értetődőek, azaz úgy fogadja el azokat, amint azok a hatályos jogban le vannak fektetve. A legalapvetőbb kérdés, ami e téren fölmerülhet: mi szükség van egyáltalán a liturgikus fegyelemre? Miért kellenek szabályok az istentiszteletben? Lehet, hogy az olvasók többségének bizonyos előírások megléte mi sem természetesebb, de korántsem evidens azok számára, akik a dolgot a történész szemével vizsgálják, sem azok számára, akik, más keresztény felekezetekhez tartozóak lévén, értetlenül állnak a liturgikus szabályok roppant bonyolult rendszere előtt. Ráadásul nem kevés érv szól amellett sem, hogy a liturgikus fegyelem csupán korlátozza a híveket az igazi istendicséretben. 1. Szólnunk kell mindenekelőtt egy szentírási, ha úgy tetszik, teológiai érvről. Ha a Biblia egyes helyeit1 nézzük, valóban kérdéses, kell-e, szabad-e egyáltalán szabályozni a keresztények istendicséretét? Az igazi imádók „Lélekben és igazságban” fogják imádni az Istent – * E rövid tanulmány alapjául a 2011. december 15-én a Hajdúdorogi Egyházmegye papsága számára megtartott rekollekciós előadás szolgált. 1 Jn 4,19-24; Róm 8,26; Róm 12,1; Gal 4,6-10; Zsid 9,1-10,18.