26
Dobos András besorolják az elsőszülöttek közé, akik az égben fel vannak jegyezve Tenálad, Urunk Jézus Krisztus, a mi Istenünknél és Urunknál. Mert Téged illet minden dicsőség tisztelet és imádás a Te kezdetnélküli Atyáddal s jóságos és elevenítő Szentlelkeddel együtt most és mindenkor és mindörökkön örökké. N: Ámen.
Hogy későbbi kiegészítéssel van dolgunk, az világosan látszik a gondolati törésből. A epikletikus kérés, vagyis a Szentlélek lehívása után ugyanis egy exorcizmus következik. Úgy látszik, az ima szerkesztői különösen fontosnak tartották, hogy egy exorcizáló részt még hozzáfűzzenek az eredeti imához. A víz démonoktól való megtisztításához Isten különleges kegyelmére van szükség. Ezután egy második epikletikus egységet találunk, pozitív módon megfogalmazott kérések egész sorát. A középpontban itt az újjászületés motívuma áll, melyre eddig csak halvány utalást történt: […] tedd ezt a vizet a megváltás vizévé, a megszentelés vizévé, a test és a lélek megtisztítójává a bilincsek leoldójává, a bűnök megbocsátójává, lélek megvilágítójává, az újjászületés fürdőjévé, lélek megújítóvá, a gyermekkéfogadás ajándékává, az enyészhetetlenség köntösévé, az élet forrásává.
Ezt követően az imádság szerzője az embolizmus klasszikus eszközével él: hogy Isten elé terjesztett kérését alátámassza, magának Istennek a szavaira, ígéretére hivatkozik. Egy Szentírási hely e célból történő idézését hívjuk embolizmusnak. Az epikletikus kérésnek ez a fajta nyomatékosítása a legtöbb szentség ünneplésének fő imájában megfigyelhető; az anaforákban ez nem más, mint az alapítási szavak idézése.46 Itt az Úr Izajás könyvében elhangzó szavaira történik hivatkozás: „Mosdjatok meg és tiszták lesztek, vessétek ki a gonoszságot lelketekből! (Iz 1,16)” Indirekt módon történik utalás a Szentírás más helyeire is: Jn 3,5 („Te adtad nekünk onnan felülről az újjászületést” – „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát”), Ef 4,24 („vesse le a régi embert, akit a csalárd kívánság romlásba dönt és öltse magára az új embert, a te hasonlatosságodra alkotott új teremtményt” – „Öltsétek magatokra az új 46 Cfr. Giraudo, “In unum corpus”, 219.