Dal+Szerző magazin 2012/02

Scroll for more

Page 40

JOGI ESETEK

SZERZŐ KONTRA ZENEMŰKIADÓ

WILLIS BEMOSOTT EGYET A ZENEIPARNAk Nem valószínű, hogy sokan felkapják a fejüket arra a hírre, hogy egy bizonyos Victor Willis bírósági úton visszakapta régen szerzett dalainak jogát. Arra viszont már jóval többen figyelnének, hogy Willis volt az egyik szerzője és előadója a Village People mindenki által ismert Y.M.C.A. című slágerének, aminek jogairól annak idején lemondott. Most viszont úgy tűnik, hogy ezentúl másod- vagy harmadmagával ő söpörheti be a dal bevételeit. Willis az amerikai szerzői jogi törvény 34 évvel ezelőtti módosítására hivatkozva nyert pert, és ez még jobban megzavarhatja a mostanában amúgy is sok kihívással küzdő zeneipart. Victor Willis hirtelen nagyon híres lett a zenei szakmában. Valószínűleg ő sem gondolta volna, hogy az olyan újságok, mint a Huffington Post egy lapon fogják emlegetni Bob Dylannel vagy Bruce Springsteennel. Minden bizonnyal még karrierjének csúcsán sem nagyon tudták név szerint, hogy ki ő, legfeljebb az általa alakított rendőrt ismerték a Y.M.C.A. klipjéből.

Persze annyira nem egyszerű a szerzők dolga, ugyanis legkorábban tíz, legkésőbb két évvel a lejárat előtt jelezni kell az igényt, Willis azonban megugrotta ezt az akadályt. A dalok jogait kezelő Can’t Stop Productions és a Scorpio Music mégis beperelték, hogy megakadályozzák ezt a kis partizánakciót. Az első, de később visszavont érvük az volt, hogy Willisnek nem is járnak ezek a jogok, mert a kiadó megrendelésére, szinte munkaviszonyban írta a dalokat („works made for hire”). A másik pedig az, hogy ő csak társszerző a dalban, és a törvénynek csak a többiekkel együtt szerezhet érvényt. Barry Moskowitz bíró egyik érvnek sem adott helyt, mert szerinte ez olyan mértékben megnehezítette volna a szerzői jogok visszaszerzését, ami ellentétes minden jogalkotói szándékkal. A bíró szerint „a törvénymódosítás indoka éppen az volt, hogy megóvja a szerzőket az egyoldalú kikötésektől, és foglalkozzon az egyenlőtlen tárgyalási pozíció problémájával, hiszen a dal sikerét addig nem lehet felbecsülni, amíg fel nem használják azt.”

Pedig Willis a Village People soraiban több tízmillió lemezt adott el a hetvenes évektől kezdve, ráadásul a diszkócsapat összes slágerének társszerzője is volt. Nyilván azt gondolja mindenki, hogy emiatt semmi gondja nem lehet az életben, maguktól dőlnek hozzá a dollármilliók, a valóság azonban az, hogy Willis annak idején könnyelműen lemondott a dalai felett gyakorolt jogokról, és nem túl előnyös szerződéssel átadta azokat egy zeneműkiadónak. Persze még akkor, amikor fogalma sem volt róla, hogy ekkora sláger lehet belőlük. „Nagyon fiatal és naiv voltam” – nyilatkozta most Willis –, nem tudtam, hogy mit adok ki a kezemből. Bármilyen szerződést elém raktak, én azt aláírtam.” Nem csoda, hogy Willis 1980-ban bekövetkezett kiszállása óta leginkább a drogügyeivel került be a hírekbe. Willis természetesen rettenetesen örül a döntésnek, és a Twit­ teren már annak ellenére biztat mindenkit, hogy szerezzék vissza Szerencséjére azonban az amerikai törvényalkotók 1978-ban beik- a dalaikat, hogy ő maga még mindig a bíróságra jár. Willis ugyantattak egy változást, ami kimondja, hogy 35 év után az eredeti szer- is csak harmadrészben a szerzője a daloknak. A másik kettő a zők, ha akarják, visszakaphatják a számok feletti jogok gyakorlását, Village People-t összerakó, 1991-ben AIDS-ben elhunyt Jacques és ezzel természetesen a bevételek is hozzájuk kerülnek ezután. Morali francia zeneszerző, valamint Henri Belolo, Morali üzleti Ezt használta ki Willis is, aki Billy Joel, Bruce Springsteen, Tom partnere, aki viszont Willis szerint csak papíron volt dalszerző, és Waits és Bob Dylan mellett jelezte, hogy igényt tart a dalaira. inkább a zenekar ügyeit intézte. 38