• A kommunikáció hatékonyságának tudata A kultúrák közötti kommunikáció azt jelenti, hogy képesek vagyunk egy üzenetet átküldeni a fent bemutatott kommunikációra jellemző kulturális különbségek széles spektrumán. Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a járulékos nehézségeknek és figyelmesebbé válunk: „Rájöttem, hogy nem elég előre tisztázni a dolgokat, hanem újra és újra el kell mondanunk mindent…” (Válaszadó Magyarországról, Intercultool projekt) • A társadalmi rituálék ismerete „…az angolok nagyon hideg, távolságtartó, zárt népnek látszanak. De 5 órakor maguk mögött hagyják a munka világát, és mindenki elmegy a pub-ba, ami az élet egyik központja: az anglo-szaxonok megnyílnak egy korsó sörrel a kezükben, rátalálnak önmagukra, levetik gátlásaikat, és szeretetre méltóak lesznek.” (Válaszadó Olaszországból, Intercultool projekt)
A kapcsolódás érzés A kutatásunk résztvevői által említett ötödik kritikus viselkedési aspektus a kapcsolatteremtés nagyon személyes területét érintette. A szociális kapcsolatrendszer elvesztése egyike a kritikus kihívásoknak, amellyel szembe kell néznie egy új országban megtelepedett embernek. Ha a szociális háló a mindennapok logisztikájának támogató rendszereként jelentős, akkor döntő fontosságú az alapvető pszichológiai szükségletek felől nézve is. Baumeister és Tice szerint a szociális kapcsolatrendszer valójában a boldogság legfőbb érvényes tényezője (2001). Ennek megfelelően minden külföldi számára kulcsfontosságú a szociális hálózat megteremtése az új környezetben. „…a legproblematikusabb aspektusok egyike az, hogy nehéz külföldön baráti kapcsolatrendszert létrehozni…” (Válaszadó Olaszországból, Intercultool projekt) „A személyközi kapcsolatok sok energiát igényelnek, mert Svájc és Németország hidegebb természetű. Mindenki csak a maga dolgával törődik, nem érzik úgy, hogy tenniük kellene azért, hogy otthonosan érezd magad.” (németországi és svájci tapasztalattal rendelkező olasz válaszadó, Intercultool projekt) A szociális környezet tagjaihoz való kapcsolódás valójában identitásunk egyik funkciója, az ún. „pragmatikus” funkció (Camilleri). Ez elvezet az adaptációban rejlő következő kihíváshoz, a pozitív identitások fenntartásához.
Önazonosság Míg az interkulturális témakör irodalmában a kulturális identitáscsere jól dokumentált, és széles körben kutatott, kevés hangzik el arról, hogy a személyiség teljes rendszere milyen kihívásnak van kitéve az átmenetben, annak ellenére, hogy a kulturális identitás csak egy aspektus a számos közül, ami ilyenkor veszélybe kerül. A pszichológiai konstrukciók mind valamilyen okból léteznek, azért, hogy specifikus funkciókat elégítsenek ki, s ugyanez igaz az identitásra is. Eddig nem jött létre közös egyetértésen alapuló kimerítő lista arról, hogy mik az identitás funkciói vagy elvei, különböző kutatók különböző listákat állítottak fel. Mivel a személyiség rendszere egy alapvetően nyitott, interaktív szerkezet, a társadalmi környezet megváltozása alapvetően befolyásolja annak kilátásait, hogy hogyan felel meg a különböző alapelveknek: • a barátoktól és családtól való távollét maga után vonja, hogy a kapcsolati/pragmatikus funkciónak teljesen újjá kell épülnie vagy újra kell szerveződnie, hogy a távolságot áthidalja • azt az esetet kivéve, ha az országváltás nem befolyásolja szakmai mobilitásunkat vagy tanulási tervünket, az a képességünk, hogy kompetens funkciókat lássunk el, veszélyeztetve van, ha nem tudunk a képzettségünknek megfelelő munkát találni, nem tudjuk honosíttatni a diplománkat stb. • kollektív énképünket veszélyeztetik a befogadó országban uralkodó, kulturális identitásunkkal (azaz etnikumunkkal, nemzetiségünkkel, vallásunkkal stb.) kapcsolatos sztereotípiák, előítéletek. 27