hengerelés és kalapálás által iparkodtak elérni, most a galvanoplasztikai eljárás biztos módja az egyenletes állomány előállításának. A lemez további kikészítése, u. m. az alapozás, az alapnak befehérítése stb., valamint a metszésnél használt eszközök is a metszési eljárások szerint különfélék. További információ a jegyzetben (6.1.)
rézmetszetes késői 1910-ből
Fotógravűr Amikor egy felpolírozott fémlemez felületét fényérzékennyé teszik, ami fényre vagy UV-re érzékeny és, erre a felületre exponálnak be egy fekete fehér filmről a grafikát. A kimélyített mélyedésbe viszik be az oldott mázat, és emelik ki hengerléssel, vagy nyomással ( mély vagy magas nyomással) a papírra. Tamponnyomás Amikor az elkészített fém vagy műanyag negatív kliséből gumival kiemelik a mázat, és ezzel a gumival viszik fel közvetlenül a kerámia felületére a mintát. Nincs szükség hordozó papírra, és védő emulzióra, de körülményesebb a használata. Szita A nyomósablon (szita) egy megfelelő nagyságú keretre (fára, fémre) felfeszített poliészter szövet. Ezt bevonjuk egy emulziós fényérzékeny réteggel, majd az 1:1 méretű filmet rávilágítjuk. A fény hatására a fényérzékeny réteg, ahol fényt kapott megszilárdul (polimerizálódik), kitölti a szita szöveteit, és nem engedi át a festéket. A többi rész vízzel kimosható, itt „kilyukad” a sablon, és lesz rajta festékáteresztő réteg.
a híres „willow pattern” mintájú Milton gyár angol tányér 1890-ből szitás matrica
3.2 MATRICA FELISMERÉSE NAGYÍTÓVAL A képek jegyzékében olyan közeli fényképeket láthatunk, ahol határozottan felismerhetőek a különböző matricák minták pontjai és jellegzetességei. Általános szabály nem adható, mivel a túlégetett és a direkt színes matricánál nincsen raszterpont. Inkább az mondható el, hogy a kézi festés ismerhető fel a jellegzetes ecsethúzás végekről. Illetve a matrica „ túl egyenletes”, nincs a festéknek esetlegessége, vastagsága, mindenütt egyenletesen vastag.