SZÉPIRODALOM
nézni. Attól félt, a nővére meglátja a szemében a félelmet, mert valójában azt akarta tudni, Tasneem bízik-e, lát-e abban esélyt, hogy ez a polgárháború szabadsággal végződik. Megházasodnék, de modern esküvőm lenne, olyan nyugati, tudod, ahol mindenki koktélruhában van, darálta egy szuszra Tasneem, mint akit egyáltalán nem lepett meg a kérdés és mint aki készült a válasszal. Vadoma belemártotta a kezét a mellette álló vödör vízbe és lefröcskölte vele a nővérét, hogy lehetsz ilyen lüke, mondta, és elvigyorodott hozzá. De most miért, vonta meg a vállát Tasneem, ha ennek vége lesz, akkor bulizni kéne. Máshogy meg nem lehet nagy bulit csapni, mint esküvővel, Aleppóban nincsenek szórakozóhelyek, csak Damaszkuszban vannak olyan igaziak. Na és kihez mennél férjhez, fűzte tovább Vadoma. Nyilván egy forradalmárhoz vagy a BBC kirendelt riporteréhez, egy olyan haditudósítóhoz, aki aztán elvinne magával Amerikába vagy minimum Ausztráliába. Kanada? Nem, ott marha hideg van, még hidzsábban is, húzta el a száját Tasneem. Emlékszel Amal lagzijára? Az mennyire rossz volt már, szegényke. Nekünk már nem kellene, hogy olyan konzervatív legyen. Ha leváltanák a minisztert. Ja, az az esküvő elég nyomi volt, vette át gyorsan a szót Vadoma. Főleg az a nagy terem maradt meg bennem, ahogy a közepén két részre volt osztva egy papír paravánnal. Az egyik oldalán voltunk mi, anyával meg Slavával, a másik oldalon meg apa és a többi férfi. A díszek mondjuk elég szépek voltak, az a sok virágcsokor az asztalokon, meg a gyöngyös terítők. Nem tudom, az enyémen nem lenne ilyen flanc, mondta Tasneem. Valami sivatagi esküvő kéne, és egy terepjárón vagy egy motoron mennénk a vőlegényemmel a szertartásra, ami egy pici dzsámiban lenne, és engem viccből a motorhoz csatolt utánfutón vinne, ahogy a kis falukban szokás a nőket. És akkor ilyen medencés bulival folytatódna, mondjuk. Ahol nem kell külön terekben ünnepelni. Egyébként is, Amal esküvőjén,
60
