Sós Dóra
„az élet praktikus kérdései közt” (t. d. nyomán)
„az élet praktikus kérdései közt” a fecnire / éppen csak annyit vetettem: /szerezni egy új barátot / a régi lejárt eljárt megjártam vele / akárha szerelmesek / csüngtünk egymás képzelgésein / kezünket lábainkat egymáshoz dörgöltük és / nevetésünkben több volt ostoba vicc robbantó erejénél /a pálcikaember / volt kezeink lábaink csavargása a papír görbe vonalai közt / amit kínos százhúsz percekben egymás margóira véstünk / csavarogtunk a kocsmában /emlékszem egy este / öt kutya volt egyszerre az ölemben / akárha népmesében: / vigyázz lesz még eleged a kutyaként lődörgő emberi(eb)ből / szimatol kertek alján lődörög / oldalában múltánnyi husáng széles fájdalom / mozdulataiban alázott sunyítás / és te úgy megszeretted / akárha szerelmesed rokonod bármid volna / mihez kötődni annál is / jobban / DE! valahol a jóság kisiklott egy döglött / madár csontvázát sodorva arrébb a porban / a barátságunk alig hemperedett / az idő télbe fagyott / és a kutya megszökött / a zsebemben turkáltam / de nem tudtam birtokolni / emberileg mondva: szomorú lettem / már saját fegyverével élve / vonyítottam körbe bús éjszakába / micsoda neonfény zuhanás részeg enyelgés a bánattal / viszki dzsessz és papírhajók sörszag és képregény / volt bennem valami délutáni napfény / te hagytad itt / akár a seggedből szivárgó éjszakát / aligis tudtam felidézni mit szerettem benned / de láncod a szél gúnyosan megcsörgette néha / esetleg alkalmanként rossz éjek alkalmával vehemens síró kacajjal /és nekem mintha lett volna egy újabb kötelességem / valami a feledéssel / azt tudtam csak / mennyire kiléphetetlen vagyok / mennyire bezárt és mennyire függő / mennyire egyszem-ember az egész részeként / fogyó holdak mázolt bohócarcával / sörbuborékokba képzellek / és hallom a dalod / és hallom ki voltál mellékutcákba érve / még közös ajándékot is / / nyugtalanul tobzódva az együttlétben / kerestünk Noénak / 2010. szeptember |
33