Palágyi László
Utazások egy vonat ablakán bámulok kifelé s befelé az üvegen innen és túl mint zöldsisakos ólomkatonák úgy menetelnek fák máris egy városban vagy éppen elterült az este a külvárosi sivár sötét három hete halott már szaga van közben a belvárost persze fények tördelik indul az éjszakai parfümös lázadás jobbra-balra kacsintgató autók nem tudsz magadról semmit nincs előnyöd várod a zöldet és fojtogat egy nyakkendős beszélgetés taxiba szálltál krémszínű a megviselt kocsi és a taxis kopott kabátja is ez rögtön nyugtalanít mintha összejátszott volna ellened valami lelombozó összhang gumicukor illata áradgat a taxis felől ami legalább kómában tart és nem halsz ebbe a harmóniába most tenyerén hordoz a félelem gyökerébe visszavágyó fa a szíved mozdulataid riadt ágak talán egy elfelejtett szláv ős hagyatéka ez az őrület amit nyomban elfújsz mint egy bűzösen égő gyertyát és letagadod a családfádat április volt kis híján nem érted el a vonatod csorogni kezdett a szíved imádkozni is próbáltál de meg-megakadtál minden szóban aztán meg ajándéknak érezted ahogy a sínektől nem messze víz ürügyén hideg és tiszta kékség tárult elébed a szüzességed aznap nem vesztetted el
36