Sós Dóra a hajó volt az első aztán már a felhőkarcoló is süllyedt és mint répa került föld alá várva a kitépésre de befedte a föld és ott rohadt vak üveggel emlékezett emlékezett a kígyó útra ami szerterepedezett és mint kínos mosoly szertetört amint nem volt aki nézze a karakterek elnémultak és pasztellarcuk elfolyott a dalforrása csendben apadt majd a csend ömlött csak tovább és elmásztak a végső felhők és elszikkadt a végső csermely az ég elszürkült és hámosítva hullott a föld mész és bazalt sakktábla lett a nemlét büszkén hirdeti az új alternatívát a művészetben az új paradigma szerint nincsen többé életrajz csak maga szöveg nincsen többé arc csak nyomok hogy itt volt valaki és emlékezett de a szöveg csak mondja és mondja sorait: hogy az író halott
11