LÁTÓSZÖG
amiben néha én is érzem magam. De van, akit felkavar, sokszor kapok olyan visszajelzést, és inkább idősebbektől, hogy „Úristen, ezek nagyon régi képek…”; „Ez a feketeség olyan, mint a halál…” Érdekes, ki mit rak bele. Eddig két 20. századi brit festőről beszéltél hosszan, akiknek a képei annyira az emberi testről szólnak, hogy szinte hússzagúak. A te festményeid is figurálisak, de nem testképek. A testnél nemhogy a tekintetek, a gesztusok, hanem talán még a ruhák is fontosabbak nálad. Ezzel szemben a képeid eszembe juttatnak olyan magyar és keleteurópai kortársakat, mint Fehér László, Kovács Olívia, de merem említeni a kolozsvári iskolásokat, közülük is mindenekelőtt Adrian Ghenie tortamerényletes sorozatát. Minden további nélkül elhiszem, hogy számodra ez a két halott brit festő, Bacon és Freud fontos. De akkor mit gondolsz, miért lehet az, hogy a festményeid maguk jóval közelebb állnak a kortárs kelet-európaiakhoz? Sok környező országban alkotó művész munkájával vagyok tisztában, és persze hatottak rám, de
a felsoroltak közül egyedül csak Fehér Lászlót ismertem már néhány évvel ezelőtt is, Ghenie pedig egészen új nekem. Egyébként Anthony Cudahy, aki New York-i és feltörekvő, még Freudnál és Baconnél is fontosabb hatást jelentett. A kiszínezős festményeimet ő inspirálta. Ha látod egymás mellett a képeinket, akkor egyértelmű a hasonlóság. Mikor utánaolvastam, akkor derült ki, hogy hasonló módon, fotóarchívumokból választja ki ő is az alapképeit. Visszatérve Fehér Lászlóhoz, az ő festményei valóban fontos benyomást jelentettek, de inkább a hangulatuk. Ha a képeit nézem, akkor egy idő után látom azt a távolságot, ugyanazt a vákuumot, ami engem is érdekel, és amiben az általa megfestett emlékek léteznek. Erre a távolságtartásra a saját képeimben is törekszem. Teljesen – mondjuk azt, hogy történeti szinten – persze nem értem a képeit, vagyis nem éltem abban a korban, nincsenek saját emlékeim a rendszerváltás előttről, de valahogy, valami nehezen megfoghatóra, engem is emlékeztetnek. Fehér úgy hagy el és emel ki részleteket, a képein úgy lebegnek va-
54
