Látószög
mégsem törődik. Pécsi szobrászati
frissességének megőrzése, akár a
tanulmányainak rögvest a kezdetén
korábbi századok skiccfüzeteinek
letett a márványról, a kontraposzt-
és akvarelljeinek.
ról és az örökkévalóságról. Bernini
A „szobrász” számára értékte-
és Michelangelo nagyságának felis-
len a művészettörténeti vonatkozás
merése után hamar tudatosult ben-
is. Határozott jelenkori tudata a ha-
ne az is, hogy a nagymesterek for-
gyománytól való elszigetelődéssel
manyelve ma már nem beszélhető,
párosul. Megátalkodottan most él.
nemes matériáik kifáradtak mos-
Felvállalható örökséget nem tud
tanára. Az idő megrágta, kikezdte
kínálni számára sem Bernini, sem
ezeket, s közben maga is láncsze-
a neoavantgárd, holott a közelmúlt
mekké pergett szét. Szalay „szob-
progressziójával valóban rokonsá-
rász”: az időt és az anyagot közösen
got mutat Szalay kísérletező kedve,
kezeli, szerinte azok együtt profa-
(nyelvi) kreativitása és a hétköz-
nizálódtak, s végül az örökkévaló-
napiság iránti vonzalma. Ráadásul
ság helyében csak momentumok, a
a munkái között található Erdély
bronz helyén hulladékfém maradt.
Miklós-parafrázis (Piros hó), és a
Így aki társa akar lenni korának, az
nemrég megrendezett Bookmarks
enged a – Thomas Hylland Eriksen
kiállításon is szerepelt mint a neo-
antropológus által diagnosztizált
avantgárd
– „pillanat zsarnokságának”, és a
kánonhoz köthető újabb nemze-
világfalu webkettes kódnyelvéhez,
dék legfiatalabb képviselője. Szalay
illetve
információs
és
posztkonceptuális
lüktetéséhez
szerint azonban ez a kapocs nem
igazodik. Ebben a pulzálásban vi-
több a művészettörténet önkéntele-
szont a klasszikus anyagok éveket
nül ható – vis a tergo – tömegvonzá-
felölelő faragása-csiszolása talmi
sánál. A „szobrász” állítja magáról,
póz. Az érték immár nem az elmé-
hogy nem hisz sem a mesterekben,
lyült kézműves munkában, hanem
sem az elődökben.
a pőre ötletben áll: Szalay ezeket
Patikamérlegen adagolt, csak
a gondolatsziporkákat igyekszik
gondolkodás hatására oldódó, de
az útjába akadt tucattárgyakba és
méregerős iróniája a napjainkban
-anyagokba injekciózni. Attitűdjé-
dívó emlékezetmentést és archiválá-
nek lényege ugyanúgy az intuíció
si lázat sem kíméli. Maradványérték
2013. ősz |
57