SZÉPIRODALOM
Beállt a derekam, érzem, ahogy megmozdulok az ágyban, ott van benne az esti csatornamászás, nem fáj nagyon, de ahhoz eléggé, hogy kurvára örüljek, amiért nincs több tüntetősdi. Lesz végre időnk Nikkával, erre gondolok, mielőtt belép a konyhából, és az arcomba nyomja a telefonját, tereprendezés, bazmeg, tereprendezés! Mikiegérék így nevezik, ami tegnap este történt a Konrádon, és hogy azért volt rá szükség, mert a kilenc napja tartó állandó zajongás zavarta a környékbeli lakókat, és nincsen vezetői engedély a drónokra, anélkül pedig nem lehet röptetgetni őket. Ombudsman, Amnesty International, mondják ideges arcok, miközben a videón egy tüntető, mintha béna lenne, úgy lógatja a lábait, a rendőrök viszont felmarkolják és elcipelik, aztán snitt, és hullámos barna hajon csillan a vörösség. Persze most már Szlendermen és Holgerszon is szolidáris, háborog Nikka, hirtelen eszükbe jutott, hogy ők talán ellenzékiek volnának, flashmobokat tartottak a reggeli buszokon és villamosokon, nézd csak, így éreznek együtt velünk ők meg a híveik, a kurva anyjukat. Siettet, hogy induljunk, de dél lesz, mire elkészül, folyton a Rottweilert bújja, mert a két tábor összeverődött a Continentalnál, és cirkusz nélkül visszafoglalták a Konrádot, hajuk szála se görbült, rendőr egy se volt ott, nem számítottak rá, hogy a szétverés után rögtön másnap reggel bárki visszamenne. Szlendermen és Holgerszon emberei épp lökdösődnek valami neonácikkal, amikor kiérünk, nehogy már a buzi fasiszták játsszák itt az empatikust! Ezek Betmenék lesznek, mondja Nikka, ő szokta szállítani a szkinhedeket, és behúzza a nyakát, miközben a bölcsésztársait keressük. Kopaszok állnak mindenhol, van náluk egy rakás hulladék, először nem értem, minek hurcolják erre-arra a sok kerítésdarabot meg palánktöredéket, aztán leesik, hogy építenek, van a közelben egy befejezetlen irodaház, biztos onnan nyúlják le a dolgokat. Egyik kukát vontat el mellettem, a másik egy padot, összeszednek mindent a barikádhoz,
12