Gál Soma
Persze sokkal inkább a nyelv, mint a volán fenegyerekei. Nem tudom, hova valósiak, de biztos, hogy sok büszke falusit megszégyenítenének a rengeteg káromkodással, amit ismernek és használnak. Apám csak botránkozott rajtuk, nem is értette, miért kellett az állomásukat pont a legforgalmasabb út mellé áthelyezni, így mindenki látja, és sajnos hallhatja is őket. Emlékszem, mennyire ideges volt, mikor először elmesélte, hogyan találkozott a Széchenyin a párkákkal meg néhány jelentéktelen társukkal – akik a falnak vagy a facsemetéknek dőlve ácsorogtak a járdán, mert nem voltak érdemesek a padra ülni – de bizonyos voltam benne, hogy beszélni csakis azt a hármat hallhatta. – Észrevetted te eddig a taxisokat, akik a Főtéren voltak? – kérdezte hazaérve, hevesen. – Embert alig láttam, csak a kocsikat állni egész nap. – Na épp ez az, eddig én se, sőt, szerintem senki se vette észre őket, most meg az egész város hallhatja, milyen alpárian beszélnek. – Miért, mit hallottál? – Estére ott kellett parkolnom, akkor már ingyenes. Ahogy mentem vissza a kocsihoz, ott káromkodtak meg böfögtek, de valami irtózatosan hangosan. – De mi történt? Mi felháborítót csináltak? – Például elsétált mellettük valami nő, biztos ismerték, mert személyesebben szóltak hozzá, de hangosan, az meg sietett volna tovább, nyilván érezte, milyen kellemetlen, de azok a parasztok kiabáltak utána, hogy „még mindig jó nő vagy, Joli”, vagy valami ilyesmit. Apám ilyen. Mindenki sérelmén botránkozik, de csak csendben mondja a magáét, a lovagias és bátor visszaszólásokat. Ahogy én is. Akkor is persze helyeseltem, men�nyire igaza van, tényleg milyen alpáriak azok a taxisok, de micsoda versenyeket rendezhetnek maguk közt, hiszen mással nem is kell foglalkozniuk, mint egymást szórakoztatni, meg legyőzni. Ezért indulnak a végtelen szitokver-
2012. tél |
21