a magazin. #002

a magazin. #002

CÍMLAP:

MONDIK

NOÉMI

KÉPEIMET KÉT ÉVE MICROSOFT PAINTBEN KÉSZÍTEM. VÉLETLENÜL JÖTTEM RÁ, HOGY A PAINT

“FORMAI SAJÁTOSSÁGA, A “PIXELES” KOCKÁSSÁG MENNYIRE ILLIK MUNKÁIM TÁRGYÁHOZ. 2011-

BEN MINDEN NAP LERAJZOLTAM, AMIT AZNAP ETTEM. EMELLETT BONTAKOZOTT KI A MOSTANI IRÁNYVONAL: A FŐ TÉMÁM AZ ÉLETEM A LAKÓTELEPEN, EZEN BELÜL SZENVEDÉSEIM, ÁBRÁNDJAIM, HÉTKÖZNAPI ÉS HÉTKÖZNAPIAN SZÜRREÁLIS KALANDJAIM. ÁLTALÁBAN KONKRÉT, ÁTÉLT ESEMÉNYEKBŐL INDULOK KI. 2011-BEN VÉGEZTEM A KISKÉPZŐ GRAFIKA SZAKÁN, AZÓTA A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEMRE JÁROK.

“

SZERKESZTŐK

Hegyi Maja Sándor Ildikó

DESIGN /// TÖRDELÉS

Menyhárt Lia MENYHÁRT LIA

KÖZREMŰKÖDŐK

Bíró Zita Bubreg Balázs Dobos Csaba Eckert Bianka E357 Füge Kata Gerner Kitti HOLLÓSY ORSOLYA Hornyák Lilla Kiss Ágnes Kormos Zsófia Anna LUGOSI NÓRA Moroncsik Ádám RUSSAY BETTINA Soltész Péter Szolykó Dávid Varga Sziszi Várnagy Szabolcs Viszló Sára Zsobrák Nóra

INGYENESEN LETÖLTHETŐ

ELÉRHETŐSÉG 0630/3780624

DÁMOSY GÉZA GRAFI KUS, VONALMŰVÉSZ (Künstlergruppe Bonn, Németország)

SORON KÖVETKEZŐ EGYÉNI KIÁLLÍTÁSA KÖRBERAJZOLT VILÁG (FÉL ÉVSZÁZAD ÚTIRAJZAI) CÍMMEL 2013. MÁRCIUS 13.-TÓL PÉCSETT A MŰVÉSZETEK ÉS IRODALOM HÁZÁBAN

AGG LILI nyulak

A MÁSODIK KIÁLLÍTÁSOD LASSAN EGY ÉVE NYÍLT EGY HIDEG TÉLI ESTÉN, A SZOBÁ-BAN, EGY NAGYON ÉRDEKES CÍMMEL: HOVA NYÚL A NYÚL? ÉS VALÓBAN A NYÚL VOLT A KÖZPONTI TÉMÁJA. TUDOM, HOGY UNOD A KÉRDÉST, DE KÉZENFEKVŐ, MIÉRT PONT A NYÚL? Fontosnak tartom leszögezni, hogy plüss nyulakról van szó, méghozzá gyerekkorom kedvenc játékairól. Azonban nemcsak emiatt használom előszeretettel ezt a formát, hanem izgalmasnak találom a benne rejlő képi lehetőségeket. Olyan alakzat a nyúl, ami szinte a végtelenségig absztrahálható, viszont a jellegzetes fülek miatt megtartja figurális tulajdonságait, a befogadó számára felismerhető marad. Annak, hogy játékokról van szó, több szempontból is jelentősége van. Egyrészt reflektálni szeretnék a művészet, mint játék tézisre, mely külön hangsúlyt kap azokon a munkáimon, amikor szövegekkel is dolgozom.

Másrészt az esetenként megjelenő brutalitás élét kívánom elvenni, becsempészve némi iróniát, egy olyan figurával, ami igazából nem élőlény, hanem megszemélyesített tárgy.

Végül, mint a gyermeki én hordozója, a szerepjáték fontos eszközeként jelenik meg a nyúl. Természetesen megvannak a veszélyei annak, ha ennyire erősen ragaszkodunk egy figurához, például, hogy eltereli a befogadó figyelmét a festmény valódi üzenetéről, ezért fontosnak tartom újragondolni a nyúl felhasználását. A legújabb munkáimon kapott egy társat, egy kancsil nevű állat személyében, valamint több esetben csupán a plüss felület textúráját használtam fel.

A HÉTKÖZNAPOKBAN ESZTÉTIKA ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET SZAKRA JÁRSZ. VAN KAPCSOLAT A MŰVÉSZETTEL?

Úgy gondolom, hogy az ELTE-n eltöltött idő mindenképp hasznos volt számomra. Mint tudjuk, a kortárs képzőművészet legtöbb esetben konceptuális, de legalábbis reflektál az elmúlt korok művészeti jelenségeire. Ezért alapvető követelmény, hogy mind a művészettörténettel, mind a művészetfilozófiai irányzatokkal tisztában legyünk.Ezen felül, közvetlen módon is felhasználom a képeim alkotásakor az egyetemen tanultakat. Hogy konkrét példát említsek, legújabb festményeim problémafelvetésének alapját Hans Belting: Kép-Antropológia (Kijárat Kiadó, 2003) könyve adta.

Talán a szöveggel, mint textúrával való foglalkozásom is köthető a bölcsészeti tanulmányokhoz, de ezt inkább személyes vonzalomnak definiálnám.

HOGYAN JELLEMEZNÉD A STÍLUSODAT? A stílus kérdése rettentően problematikus, sok szempontból félrevezető, ezért nem is kívánok belemenni. Egyik kedvenc festőmtől idéznék, akinek munkásságát a realizmustól az absztrakt festészetig sokféle stílus jellemez.

Gerhard Richter egyik interjújában nyilatkozta: ”Az absztrakt festmények fiktív modellek, mert azt a valóságot jelenítik meg, amely szemmel nem látható, szavakkal nem írható le, és mégis létezik. Ezt a realitást ilyenféle szavakkal próbáljuk megragadni: ismeretlen, megfoghatatlan, végtelen, s évezredeken át pótszavakkal kísérletezünk: menny és pokol, istenek és ördögök. Az absztrakt festmény jobb megközelítést kínál, mert tökéletesen, mondhatni a művészet rendelkezésére álló minden eszközzel illusztrálja a „semmit”. ... S ez korántsem művészi játszadozás, hanem szükségszerűség, hiszen az ismeretlen egyszerre kelt bennünk félelmet és ugyanakkor reményt, és ezek az ábrázolások lehetséges magyarázatot szolgáltatnak a megmagyarázhatatlanra, vagy legalábbis módot nyújtanak arra, hogy foglalkozzunk vele.” (Ruhrberg, Karl – Schneckenburger, Manfred – Fricke, Christine – Honnef, Klaus: Művészet a 20. században. Szerkesztette Ingo F. Walther. Taschen/Vince Kiadó, Budapest, 2004. 341-342. oldal) Tehát Richter talált valamit, ami minden művére igaz, de nem köteleződött el egyik stílusirányzat iránt sem. Egyelőre én sem szeretnék ilyen lépéseket tenni, kiváltképp azért sem, mert jelenlegi képeimet egy gondolkodási folyamat vázlatpontjainak tekintem.

A FESTÉSZET MELLETT EGY MÁSIK MŰVÉSZETI ÁGBAN IS MEGMUTATTAD MAGAD, EZ PEDIG A KISFILMEZÉS. VANNAK ILYEN JELLEGŰ TERVEID A TOVÁBBIAKBAN IS?

Igen, mindenképpen szeretnék a továbbiakban foglalkozni filmezéssel. Legutóbb egy végletekig lelassított performansz-felvételt készítettem, aminek célja az volt, hogy egy alig mozgó, festményszerű kompozíció jelenjen meg, minimális történettel. Persze rögtön szembesültem a film befogadhatatlanságával, de ennek ellenére fontos állomásnak tartom a képeim szempontjából, hiszen azokhoz szorosan kapcsolódó elemekből építkezett, mint a szöveg, az emberi test, a kibelezés aktusa, illetve természetesen egy plüss nyúl. Jelenleg nem tervezek újabb filmet, de ötletek vannak, amit ha a körülmények engedik, meg is fogok valósítani.

A HARMADIK KIÁLLÍTÁSOD CÍME IS ÉRDEKES: BOLYHOK. MIT TAKAR A NÉV? A cím a bolyhos anyagra utal, ami befedi a nyúl testét vagy éppen kitölti azt.

De ez az anyag megjelenik a magamról festett aktokon is: mint egy fullasztó daganat a fejen vagy a testből kiömlő tömőanyag. A test úgy jelenik meg, hogy elveszti a testiségét, csupán egy kép marad vissza, egy burok, amiben hiába kutakodunk, mert vattán kívül nincs benne semmi. Ugyanez köszön vissza az állatos képeken is, ahol a kancsil különböző módon, sokszor brutálisan játszadozik a nyúllal, de természetesen itt sem folyik vér, csak vatta. Ezek szerepjátékok egy érthetetlen világban, egy olyan világban, aminek nincs súlya, testi kiterjedése, hanem tisztán képi elemekből építkezik.

SZÖVEG Hegyi Maja FOTÓK Radics Dorottya

Susán Péter HEgyi MAJA

FOTÓ

szöveg

VISZLÓ SÁRA “ NEM MONDOK EL MINDENT, DE MINDENT MEGFESTEK.” PICASSO

VISZLÓSÁRA A HÉTKÖZNAPI ÉLETBEN ÜGYVÉDBOJTÁR. DE GYEREKKORA ÓTA FEST, RAJZOL. ENNEK EREDMÉNYEIT LÁTHATTUK ELSŐ KIÁLLÍTÁSÁN.

AZ ELSŐ KÉRDÉSEM ADOTT IS, HOGYAN FÉR ÖSSZE EZ A KÉT DOLOG, A JOGÁSZKODÁS ÉS A MŰVÉSZET? LEHET-E KÖZTÜK KAPCSOLAT? Valóban két végletről van szó, de szerintem bármi összeegyeztethető, ha nagyon akarjuk. A festészet mindig is több volt nekem egy hobbinál, komolyan szerettem volna művelni, bár tény, hogy az egyetem alatt alig vettem elő az ecsetet.

Most azt gondolom, hogy nem is baj, mert, úgy jóval tovább tartott volna lediplomáznom. A két világ közötti különbséget most is megérzem. Más fajta gondolkodásmódot, hangulatot igényel a két tevékenység, és még nehéz „átkattannom” egyikből a másikba. A nappal dolgozom, este/éjjel festek elvét követem egyelőre. A legnagyobb nehézség, amivel szembesülnöm kellett, hogy mindkettő teljes embert igényel, így nagyon nehéz megtalálni úgy az egyensúlyt, hogy egyik se menjen a másik rovására. Ezzel még szenvedek.

A kettő közötti kapocs szerintem a kreativitás.

A jogi ügyeknél is rengeteg kreativitásra van szükség, hiszen minden élethelyzet, történet más és egyedi, míg az esetekre alkalmazandó jogszabályok absztraktak. Van, hogy nem kevés ötletességet igényel a képviselendő álláspont melletti érvrendszer kidolgozása. Számomra ez az egyik szépsége a jognak, és gyakorlatilag emiatt tudtam végigcsinálni az egyetemet.

az alkotásnak, maximum az érvényesülés terén találkozom majd jóval több nehézséggel. De ez is csak kihívás!

KICSIT A KÉPEKRŐL. ÉRDEKES VOLT SZÁMOMRA A KIÁLLÍTÁSODAT NÉZVE, HOGY MILYEN KÜLÖNBÖZŐ STÍLUSOKBAN ALKOTSZ. VAN ITT ABSZTRAKT FESTMÉNY, ALAK, ÉS SZEMÉLYES KEDVENCEM KOLLÁZS IS. MIÉRT EZ A SOKSZÍNŰSÉG? MELYIK STÍLUS ÁLL HOZZÁD A LEGKÖZELEBB?

Igazából az absztrakt festmények állnak hozzám a legközelebb. Talán azért, mert a belső világok, hangulatok foglalkoztatnak leginkább, és ezeknek az ábrázolására számomra ez a legalkalmasabb módszer. Bár ez nem annyira tudatos választás, inkább ösztönös. Szeretem vegyíteni a két ábrázolási módot is, mármint a figuratív festészetet az absztrakttal, a megfoghatót „megfoghatatlan” környezetbe helyezni. Emellett szükségem van még a gyakorlásra, ezért emelek be időközönként konkrét dolgokat, alakokat a képekbe, mert azt gondolom, hogy az absztrakt festészetnek jó technikai alapokkal van csak létjogosultsága.

Mindenféle technika érdekel, illetve az, hogy milyen határokat lehet velük feszegetni. Szerintem kell is az állandó megújulás. A montázst, kollázst nagyon szeretem. Főleg az vonz, hogyan lehet kiszakított, egymásnak ellentmondó, apró részTERV VOLT ANNO VALAMI MŰVÉSZETI letekből egységes egészt kreálni. Valószínűleg innen jön a hegesztés iránti vágyam. Évek óta meg SULI IS VAGY CSAK A JOG? Persze, volt ilyen elképzelés, csak aztán csináltam szeretném tanulni. pár vargabetűt. A gimnázium alatt még a kép- EZ VOLT AZ ELSŐ KIÁLLÍTÁSOD. MIK zőre készültem, de harmadikban kiköltöztem Fran- VOLTAK A VISSZAJELZÉSEK? ciaországba, és csak az érettségi évében jöttem Nagyon pozitív visszhangja volt a kiállításnak és haza. Mivel kimaradt egy év rajz, mérlegelni kel- nagyon sok bíztatást kaptam. Nagyon jól esett, lett. Végül francia szakos lettem. Első félév végén hogy mindezt főleg olyan emberektől, akiknek a viszont rám tört a pánik. Egy szakot kevésnek véleménye fontos számomra. Teljesen váratlan ítéltem, így elhatároztam, hogy újrafelvételizem. meglepetésként, a kiállítást követően kaptam egy Első helyre – kisebb szülői unszolásra – beírtam a levelet, amiben az egyik ismerősöm leírta, miért jogot, mert kizártnak tartottam, hogy felvesznek, tetszenek neki a képek, mit jelent adott kép, illetve és ezt követték a listán azok a szakok, amit ak- képsorozat számára, mire asszociált, mit indított el kor valóban szerettem volna, mint a filmelmélet és benne. Azt a levelet egyszerűen öröm volt olvasni. filmtörténet, illetve a művészettörténet szak. A vicc JÖVŐBENI TERVEK? ESETLEG LESZ OLaz, hogy mindenhova felvettek, de mivel a jog volt YAN, HOGY A MŰVÉSZET LESZ A FŐ az első helyen, nem volt választási lehetőségem. VONAL, VAGY EZ MINDIG „CSAK” EGY Az elején nem sok lelkesedéssel álltam hozzá a JÓ KIS HOBBI MARAD? dologhoz, de ma már egy cseppet sem bánom, Nagy tervek nincsenek, kicsik vannak, utóbbiból hogy így alakult. A jogot idővel megszerettem, az rengeteg. Próbálok reális célokat kitűzni, és lépésegyetemi éveim pedig nagyon jók voltak, még ről lépésre haladni. Nagyon szerettem volna Pesmindig visszasírom néha őket. Már akkor úgy gon- ten is összehozni egy kiállítást. Ez sikerült is. Auguszdoltam, hogy ha igazán a festészettel szeretnék tusban lesz a megnyitó. Egyelőre a jogászkodást foglalkozni, úgyis megtalálom majd a módját, il- és a festést párhuzamosan csinálom, mert miért ne letve, az hogy jogi diplomám van nem akadálya lehetne egyszerre több dolgot csinálni?

FOTÓ

GERGELY LINDA

szöveg

SÁNDOR ILDIKÓ

SZŐKE

GERGELYBETŰI

GERGŐ LEGINKÁBB A SZAVAK, BETŰK EMBERE. GRAFIKUS MŰVÉSZKÉNT SOK MINDENNEL FOGLALKOZIK, TERVEZ ÉS FEST IS. MONDHATJUK, HOGY A TIPOGRÁFIA ÁLL HOZZÁD A LEGKÖZELEBB AKÁR A GRAFIKUST, AKÁR A MŰVÉSZT NÉZZÜK? MIÉRT PONT EZT VÁLASZTOTTAD?

ségem volt ki is állítani az elkészült képeket.

Először tehát csak nosztalgiázni akartam, aztán saját meglepődésemre máshova is hívtak kiállítani, így új képeket kezdtem festeni.

Javarészt ennek is köszönhetem az Ankert-es A tervezőgrafika egyik legfontosabb ága a projektet, hiszen náluk is kiállíthattam, így istipográfia, nem mindegy, hogyan használjuk, merkedtünk össze. mihez es mennyire nyúlunk hozzá. Egy betű önmagában képként is tud funkcionálni, ezért is VANNAK MÁS JELLEGŰ FESTMÉNYEfantasztikus. Egy tisztességes betűtípust akár ID IS? évekig is lehet rajzolni, ebből is látszik, mennyire összetett műfaj. Én alapvetően vonzódom a Nincsenek, de kell, hogy legyenek majd. betűkhöz, leginkább mint képhez, nehéz megAHOGY MÁR EMLÍTETTED, GRAFIKmagyarázni, miért.

A NOD A SAJÁT PROJEKTED, AMINEK KERETÉBEN ELKEZDTED A BETŰKET ÉS SZAVAKAT MEGFESTENI. TÁVOLRÓL TALÁN ÚGY TŰNNEK A KÉPEID, MINTHA SZÁMÍTÓGÉPPEL MEGSZERKESZTETT PRINTEK LENNÉNEK, DE KÖZELEBBRŐL AZONNAL LÁTSZIK, HOGY KÉZZEL ÉS SABLONOK HASZNÁLATA NÉLKÜL FESTETTED ŐKET. MESÉLJ ERRŐL PICIT.

USKÉNT TE TERVEZTED AZ ANKERT DESIGNJÁT. EZ KIZÁRÓLAG MUNKA, VAGY ILYENKOR KAP AZ EMBER AKKORA SZABADKEZET, HOGY MŰVÉSZKÉNT IS ALKOTHASSON?

Szerencsés voltam az Ankert-tel, mert szinte minden megvalósulhatott, amit elterveztem, alapvetően szabad kezet kaptam, csak a technikai részletek és az anyagi források szabtak gátakat. Ez egy olyan munka volt, ahol manuálisan is részt kellett venni a felfestésnél, 2011 nyarán kezdtem el festeni, vissza akartam vagy a 17 m-es pultnál, amit hajnalban festérni a manuális technikákhoz, igazi festékkel tettünk, mert nagyon szoros volt a határidő. akartam dolgozni. Szerencsére gyorsan lehető-

TÖBBEN BÉRELTEK EGYÜTT A FŐVÁROSBAN EGY MŰHELYT, AMIT A FLATLAB NÉVRE KERESZTELTETEK? HOGY TELNEK OTT A HÉTKÖZNAPOK? Egészen pontosan hatan.

Tulajdonképpen ez egy műhely, ahova bármikor bejöhet az ember dolgozni. Ez az egyik nagy előnye, illetve az, hogy nem otthonról kell a munkával foglalkozni. Tulajdonképpen ez egy kis közösség, segítjük a másikat, valamint kikérhetjük más véleményét, ami otthon nehezen menne, hiszen mindannyian freelancerek vagyunk.

MIN DOLGOZOL JELENLEG? Jelenleg több budapesti bár-bistro, szórakozóhely arculatán dolgozom, illetve saját munkákon is szeretnék, ha jutna rá időm.

FOTÓ

Schäffer viola Menyhárt lia szöveg

russay bettina

Meztelen valóság. Ezzel a címmel készült az első kiállításunk, aminek a SZOBA adott helyet. Mindhárman formatervezők vagyunk és szeretjük a művészetet, fontos számunkra a képi világ bemutatása, lehetőleg más szemszögből is. Az ötlet először a magazin. nulladik számának a bemutatóján jött mikor is Andrea Mary Marshall képei megragadták a fantáziánkat. Persze, ennyire bevállalós képsorozat nem jött volna létre, de valamilyen szinten beindította az agytekervényeket. Mivel szeretünk aSZOBA-ba járni, elkezdünk gondolkodni azon, vajon hogyan lehetne ezt a kettőt összekötni.

Így jött a meztelen valóság című kiállítás, minek célja az volt, hogy bemutassunk egy átlagos női testet, vagyis azt, hogy ilyen is van és ezt is fel lehet vállalni. a SZOBA felirat a hely szeretete miatt jött.

Russay Betti ötletét két barát segítségével vitte véghez Menyhárt Lia és Schäffer Viola, kiknek a képi világán két különböző egyéniség is megjelenik, ami azt is megmutatja, hogy két barát mennyire másként is nézheti a dolgokat. A képeken Betti látható, a betűket Viola festette. Szerencsére egy barát által hozzá fértünk egy stúdióhoz is, ami nélkül nem igazán jöhetett volna létre.

MEZTELEN VALÓSÁG a SZOBA

NIKON

on

ne

FOTร

nikon one szรถveg

HEGYI MAJA

Nikon

MÁR RÉGÓTA A MAGYAR GRAFFITI EGYIK LEGMEGHATÁROZÓBB ALAKJA. Újabban azonban már galériákból is ismerhetjük munkáit.

AZ ELSŐ KÉRDÉSEM TEHÁT ADOTT IS, MIT GONDOLSZ huszonöt perc alatt végzünk, optimális esteben ez bőven elég és ERRŐL AZ IRÁNYRÓL, HOGY AZ UTCAI MŰVÉSZET sosem volt ott nagy mászkálás, maximum napközben.

Elkezdtük fehérre kenni mikor a semmiből megjelent és odasétált GALÉRIÁKBA KÖLTÖZIK?

négy készenlétis rendőr, abban a kék overállban. Egyből kérdezték mi a francot csinálunk itt. Mivel a festék spray -ket meg a többi holmit a kocsiban hagytuk, a slusszkulcsot meg elrejtettük, csak a diszperzit volt nálunk. Eegyből beadtuk, hogy önkéntesek vagyunk. Ugyan nincs engedélyünk, de mindig itt járunk át edzésre és gusztustalannak találjuk ezt a gettó aluljárót, ezért megpróbáljuk megszépíteni, kifestjük hogy egy kulturáltabb környezetben mozoghasson mindenki.

Elhitték minden szavunkat. Szó nélkül leléptek, megjegyezvén hogy DE GONDOLOM, ALKOTSZ MÉG AZ UTCÁN IS.?

A munkáim nagy része kiaknázza a kreativitásom egy részét általában, “maguk hülyék, jó munkát.” Aztán mi is leléptünk. Inkább nem de inkább az van hogy a kultúrának ebben a szegmensében elértem kockáztattunk. amit szerettem volna és nem látok már elég kihívást abban, hogy aktívan kelljen ezt csinálnom. Szóval nem igazán vagyok aktív az utcán. TUDJUK, HOGY A FILMIPARBAN IS DOLGOZOL, AHOL IS DÍSZLETEKET KÉSZÍTESZ. MENNYIRE KAP SZABAD Emellett szívesen átadom a helyem azoknak, akik most aktívak. Más KEZET MÉGIS A MŰVÉSZ EGY ILYEN VISZONYLAG platformok felé koncentrálok, de továbbra is az alkotói kategórián KÖTÖTT MUNKA SORÁN? belül. Boldog vagyok így. Általában amiatt hívnak, mert egy feladatot szeretnének rám bízni , amiről úgy gondolják, hogy megbízhatóan ki tudom vitelezni.

MI VOLT A LEGEMLÉKEZETESEBB, LEGIZGALMASABB Az esetek felében ezek nem feltétlenül passzolnak a saját stílusoSZTORID AZ UTCÁN FESTÉSRŐL? mhoz, inkább a hozzáértésemben bíznak. A filmipar kitűnő megélTalán furcsa, de nekem nem igazán van omega sztorim mindenféle menekülésekről, zsaruhajszákról, egyrészt mert többet koncentráltam hetést tud biztosítani amellett hogy rendkívül kreatív feladatokkal, kijó style -ra mint a bevállalós helyekre, másrészt meg mert a vadabb hívásokkal állítanak szembe. Ehhez azonban szükség van a feladat szitukban sem volt sosem baj. Nyugis, tapasztalt, eszüknél lévő tár- iránti alázatra és egymás iránti bizalomra ami miatt nem foglalkozom sasággal mozogtam. Mindnekinek a minőség volt a lényeg. Egy íz- vele hogy szabad kezet kapok -e vagy megmondják hogy mit szeben már vagy tíz évvel ezelőtt egy kihalt, szétfirkált, romos aluljáróba retnének látni. Természetesen szinte mindig, a tervezőkkel az adott mentünk le négyen, hogy nagy, színes rajzokat fessünk. Természetesen elképeléseket szem előtt tartva alakítjuk a kivitelezést, sokszor az én nem volt semmiféle engedélyünk, egy tipikus graffitis éjjel lett volna. A véleményemre hagyatkozva és szerencsére eddig még sohasem hely falai nagyon rossz minőségűek voltak, gondoltuk lealapozzuk, volt panasz, hiszen az art director addig úgysem veszi át a helyszínt , ameddig az a az elképzeléseknek legjobban meg nem felel. hagyjuk száradni - tavasz volt, nem kellett sok időt hagyni - és húsz, Felismerték az értékét, a mondanivalóját. Véleményem szerint a legtöbb értékelhető, valamit közölni vágyó alkotás megérdemli az elismerést így vagy úgy. A galériákban foglalt hely pedig az értékelés és elismerés egyik mércéje. Ettől még az, ami az utcára való, az ott is marad. Senki nem szabályozza, hogy a kiállítások mellett ne lehetne mást is csinálni.

ÉS VÉGÜL, MESÉLJ EGY KICSIT A SHOPP!-RÓL. A Shopp - urban art gallery egy tradicionális elveket követő, művészellátó és galéria. A “bench feeling”, azaz a találkozó és beszerzőhely tematikáját követi, ami sokkal inkább egyfajta kulturális kereszteződés, mintsem egy szimpla üzlet. Az első hazai bolt rendszer jelenegi helytartója, amit mint azt sokan előttünk, ajándékba kaptuk az előző generációtól. Volt más bolt is amik graffitik festéséhez is forgalmaztak termékeket, de kevés és nem a writerekhez szóltak, csupán a pénztárcákhoz. Máshol nem voltak szórófejek, markerek, magazinok, ruhák és tucatnyi dolog ami a kultúrához tartozik. Mi a szakirányú vonalat visszük tovább, nyitva az alkotói tevékenységek felé, mert mint azt az első kérdéssel magad is említetted, az út az utcákról könnyen vezethet a büntetések helyett a galériákba.

MŰVÉSZ

LAKÁSOK

Bubreg Bazsi

„

KÉPZŐMŰVÉSZ, GRAFIKUS A KEDVENC TEREM A NAPPALIMBAN A SAROK, AHOL A FÉL ÉLETEMET TÖLTÖM A GÉP ELŐTT, ÉS A KONYHA, AHOL A TÚLÉLÉSÉRT SZÁLLOK HARCBA NAP, MINT NAP (MERTHOGY IMÁDOK FŐZNI).

”

KORMOS DIVATTERVEZŐ, KÉPZŐMŰVÉSZ ARTIST ZSÓFIA STREET „ ANNA

A két kedvenc helyemet választottam, a konyha és az étkező közötti polcrészt, ahol sok kacat van (konyhába nem feltétlen való dolgok), de ott vagyok a legtöbbet.

A másik pedig az íróasztal, ahol a füzetek kapnak helyet. Illetve a cipős rész

”

VISZLÓ SÁRA FESTŐMŰVÉSZ, JOGÁSZ A kedvenc helyem a kanapé bal csücske, főleg „felkelés után. Onnan bámulok ki reggel, kávét iszogatva az ablakon és próbálok valami rendszert vinni az épp aktuális napba, illetve onnan rálátok a fénysor alatti sarokra, amit nagyon szeretek, mert mindig megnyugtat.

”

LILla ARCA LILI ARCA

Én nem vagyok blogger. Én csak néha lefotózom az arcomat, meg a barátaim arcát meg ismeretlen emberek arcát és feltöltöm a netre, egy olyan oldalra, amit a saját arcomról neveztem el (lilla’sface.tumblr. com). Szerettem volna blogger lenni, de túl sok munkával jár; twitter, tumblr, facebook, instagram napi sokszor, minimum. Meg túlzottan érdekes

sem vagyok – bár remekül tudok, viccekkel szórakoztatni saját magamat, zenét hallgatni és azon gondolkodni, hogy milyen sok dolgom lesz majd holnap. Azért szeretném ha egyre többen csatlakoznának elképesztően anti high fashion életemhez, és ha elegen összegyűlünk, alapítunk egy hadsereget és közösen elpusztítjuk az összes műszálas zoknit.

FOTÓ szöveg

HORNYÁK LILLA

A street style nekem alkalmazott divatot jelent, az inspiráció legalapvetőbb formája, ha divatról beszélünk.

A kifutókon szaladgáló outfiteket mindenképpen üti a high fashion és a second hand egyedi kombinációja, amiket csak az utcákon láthatunk.

Manapság a leghipebb arcokat a pécsi Király utcán kívül Berlinben találjátok – pfff New York...

Akiket mindenképpen érdemes követni; Scott Schuman (The Sartorialist), Deniz Miray Petrini (Style Tao), Tommy Ton (Jak & Jil) és II. Erzsébet

Ha a Fashion Week-re gondolok, az amerikai tinifilmek gimis lányai jutnak eszembe először. Minden évben eljön az a hónap, amikor a divatfővárosokban a fashionisták, bloggerek, fotósok, styleistok és alapvetően mindenki, akinek egy kicsit is köze van a divathoz, megőrül. Ilyenkor semmi más nem számít, csak, hogy mit és hogyan viselsz és persze, hogy kivel bandázol. Az emberek bájos mosolyok kíséretében folyamatosan méregetik egymást és közben arra várnak, hogy valaki végre lefotózza őket. Mindenki cool, mindenki egyedi.

A divatbemutatókon az elmúlt pár években már sokkal érdekesebb az, hogy az első pár sorban ülők mit viselnek, mint a kifutókon felvonultatott legújabb trendek.

Természetesen a média szenzáción, a 15 perc hírnéven és új celebek kreálásán kívül a divathét mögött rendkívül komoly üzleti érdekek, kapcsolati lehetőségek és rengeteg munka van.

Az egész jelenség egy hatalmas cirkusz, ami elképesztő lendülettel szippant magába. Egyszerűen ott kell lenni.

SOKSZOR HALLOTTUK A SRÁCOKAT RANDOM ZENÉLNI, ÉS KÍVÁNCSIAN VÁRTUK, HOGY MIKOR LESZ BELŐLÜK EGY VALÓDI ZENEKAR. ÍME A D.O.G. WE HEARD THESE GUYS PLAYING RANDOMLY, AND LOOKED FORWARD TO SEE THEM TURN INTO A REAL BAND. AND HERE THEY ARE: D:O.G

HOW LONG HAVE YOU LOT BEEN ACTIVE TOGETHER, AND HOW DID YOU MEET UP?

Dani: Well I have been writing rhymes my whole life. I would bust them out here and there in front of good friends and music has always been in my blood. One day many moons ago I met this ancient creature called Simi by coincidence. He mentioned to me that he makes music himself so I started busting one of my classics, “Lando”. We ended up parting ways that night, but the next morning I got a phonecall, and when I answered the first thing I heard was, “Duuude, we gotta make a beat fot that”. Soon afterwards we encountered a savant by the name of Thomas. The thing was that we never really planned on making a band. We just loved to make music together. One day a few years ago a good friend of ours asked us why aren’t we doing something serious with this?

We looked at each other, asked ourselves the same question, and the rest is history. I think it’s special that the guys who I ended up doing a band together with have travelled here from the far ends of the earth, the US and Norway... I guess there has to be some greater force in the background, guiding them to Pécs.

Thomas: It was written!

Simy: I’ve known Thomas and Dani for quite some time. We would always mess around and make a funny tune here and there, but once the three of us really started working together, and feeding off of each other, thats when we discovered our formula. I think that if anyone likes our music its because its coming from three buddies who are just having honest fun.

Dani: I think this whole culture-mashup thing we have going on really helped to shape our identity as a band. For instance, Thomas is Norwegian, but he lived in Singapore as a teenager.

Thomas: Yeah, and then Marlon is from Germany, but we met up with him in Pécs, of all places! It all sort of came together… In the beginning, we would rap and sing along with Dani, and back it up with guitars, and then when Marlon joined, he put his DJ / sampling skills into the mix. In the beginning we had a pretty raw sound, it was just the three of us hootting and hollering the song we’ve made the week before. With Marlon’s involvement we refined things, we filled in a lot of gaps that were missing for us. It just seemed natural to complete the crew with a bassist and a drummer, so we recruited Kenta and Keko from Punnany, and that’s where we’re at now, that’s the D.O.G. band.

MIÓTA VAGYTOK ÉS HOGYAN ALAKULT KI A JELENLEGI CSAPAT?

Dani: Amióta az eszemet tudom rímeket, dalokat fabrikálok, kb. saját magam, illetve a haverjaim szórakoztatására. Jó pár évvel ezelőtt aztán összetalálkoztam egy különleges lénnyel, aki a Simy névre hallgatott. Előadtam neki az egyik ’klasszikusomat’, a ’Lando’ címűt, és aztán elváltak útjaink. Másnap csörög a telefonom, felvettem és Simy egyből így kezdte: ’Haveeeer, muszáj lesz írnunk egy alapot a tegnapi reppedhez!’ Ezek után találkoztunk Thomas-sal és váltunk zenei triumvirátussá… igazából nem is gondolkodtunk azon, hogy zenekart alapítsunk, amíg egyszer egy barátunk rá nem kérdezett. Egymásra néztünk, és nem igazán tudtunk okot találni, ami ellene szólt volna. A többi meg már, ahogy mondani szokták, történelem. Ez a sztori szerintem azért is érdekes, mert a földgolyó távoli sarkaiból, az USA-ból illetve Norvégiából érkeztek Pécsre, és hát legalábbis kozmikus erőknek kellett munkálkodniuk, hogy így egymásra találjunk.

Thomas: Így kellet lennie.

Simy: Jó ideje ismerem Danit is, Thomast is, sokszor lógtunk együtt, és ilyenkor mindig ment a hülyéskedés meg a zenélgetés, született egy rakás közös nóta. Igazából hárman kölcsönösen hatottunk egymásra, így állt össze a D.O.G. formula. Szerintem, ha valakinek bejön, amit csinálunk, az azért van, mert őszinte, szimplán csak három jóbarát közös örömzenélése.

Dani: Ez a kulturális-katyvasz effektus szerintem az egész zenekar összeállására nagy hatással volt. Thomas norvég, de sokat élt pl. Szingapúrban.

Thomas: Igen, Marlon pedig német, és a vicc az, hogy mind itt találkoztunk, Pécsett.

Szépen összeállt az egész, az elején Simy, Dani és én zenélgettünk együtt, alapvetően gitárokkal kísérve a dalokat meg a reppeket, aztán beszállt Marlon is DJ / Sampler –bűvölő guruként, utána pedig szinte törvényszerű volt, hogy kell egy dobos meg egy bőgős is, úgyhogy Punnanyból ismerős Kentával és Kekoval kiegészülve lett teljes a mostani felállásunk. A kezdetekben nagyon nyers volt a hangzás, aztán ahogy Marlon meg a többiek beszálltak, finomítottunk rajta.

FOTÓ

MÁTÉ PÉTER szöveg

HEGYI MAJA

FOTÓ

CSIZMADIA PÉTER

AN INTERESTING SETUP INDEED. WHAT KIND OF MUSIC DOES ALL THIS DIVERSITY ADD UP TO? Marlon: That’s a good question; we have yet to pin down an exact name for what we do… This mixture of styles sort of overlaps many traditional genres, turns the whole thing on its head, but sounds different from everything else in the end. We like to call it ‘lovable swingin dirt’ :) I know this may sound a bit confusing… Maybe if we all quoted are most important musical influences? That would give you a better idea of what we represent.

Thomas: OK go! I’ll start: Tom Waits / Jack White / Curtis Mayfield Dani: 213 (Nate Dogg, Warren G, Snoop Dogg) / Cody Chestnut / Michael Jackson Simy: Stevie Wonder / John Coltrane / James Brown Marlon: Why don’t you put Wesley Willis up in there?

Simy: ’Cause I just found out about him. He hasn’t really influenced me too much yet, I just think he’s great! How ’bout you?

Marlon: Stones Throw artists / Brainfeeder artists / D-Styles WE KNOW YOU ALL LOVE SPONTANEOUS SITUATIONS, BUT PREPARING FOR A CONCERT IS DIFFERENT. HOW DID YOU MANAGE TO GET THE GANG ORGANISED? AND HOW DID YOUR FIRST GIGS GO DOWN? Thomas: That’s right, preparation is serious business, so we tried to take it seriously. We were practicing a lot, and we tried to motivate each other. I’ve already had some experience with my old band (Revelstone), but for the rest of the guys it was a completely new thing. I have to add that our management threw us in at the deep end, to see if we could swim… All of a sudden we were standing on stage at two of the biggest clubs in Budapest, A38 and Akvárium, doing our first ever gigs… We just can’t thank Punnany Massif enough for giving us the opportunity to open for them at these prestigious venues!

Dani: It was great experience, and it also taught us some important lessons for the future: we learned that there’s still loads for us to learn :) More importantly, it turned out that what we want to do actually works! Seriously, this must be the best job in the world!

Simy: Yeah, this is what this band is for: entertaining others while we’re having a great time ourselves!

FUTURE PLANS? Dani: Oh, we got loads of those :) Seriously though, we really do have some serious plans: we’re working hard on our debut album, which is set to be released this spring. In the meanwhile, we naturally want to reach as many people as possible, do videos etc. and of course to play as many gigs as we can!

Marlon: Oh yeah, don’t forget: a very important date – on the 16th of February we’ll have our first ever official gig in Pécs, at the Pécsi Est Café!

Thomas: We’ll have an interesting line-up, too! We’ve invited a guest, a band from Debrecen, they’re called ’A Nyughatatlan’, and they do great Johnny Cash covers :) After the show Zoli Karnics of Psycho Mutants fame will be DJ-ing!

ÉRDEKES EZ A FELÁLLÁS. MIFÉLE ZENE JÖN KI ENNYI KÜLÖNBÖZŐ HATÁS EREDŐJEKÉNT? Marlon: A kérdés jó. Még nem sikerült egzakt nevet találnunk annak a stílusnak, amit a D.O.G.-vel játszunk… Merthogy ez az mixtúra, ami minket zeneileg jellemez, valahol a hagyományos zsánerek határán mozog, jó pár mindent a fejére állít és összekever, és ebből a masszából hoz ki valami újat. Egyébként magunk között ’lovable swingin dirt’ –nek szeretjük hívni, de nem hiszem, hogy ezt jól le lehet fordítani. Talán így egy kicsit konfúznak hangzik, lehet jobban értelmezhető, ha mindannyian mondunk pár olyan zenészt vagy bandát, aki hatással volt ránk?

Thomas: Oké, próbáljuk meg! Kezdem én: Tom Waits / Jack White / Curtis Mayfield Dani: 213 (Nate Dogg, Warren G, Snoop Dogg) / Cody Chestnut / Michael Jackson Simy: Stevie Wonder / John Coltrane / James Brown Marlon: Hogyhogy Wesley Willis nem szerepel a listádon?

Simy: Mert őt csak nemrég ismertem meg, nem igazán tudott még hatással lenni rám, de attól még persze király. És te?

Marlon: Stones Throw előadók / Brainfeeder előadók / D-Styles TUDJUK, HOGY IMÁDJÁTOK A SPONTANEITÁST. EGY KONCERTRE FELKÉSZÜLNI AZONBAN EGY TELJESEN MÁS VONAL. MILYEN VOLT A MUNKA? ÉS ÚGY EGYÉBKÉNT, MAGA A KONCERT? Thomas: Így van, a felkészülés komoly munka, fegyelmezetten járogattunk a próbákra, próbáltuk motiválni egymást, hogy ezt most érdemes komolyan venni. A korábbi zenekarommal (Revelstone) én szereztem már tapasztalatokat, a többieknek viszont egészen új élmény volt ez.

Hozzá kell tennem, hogy ráadásul a menedzsmentünk egyből a mélyvízbe dobott minket: egyszer csak Budapest két talán legnagyobb klubjának, az A38-nak meg az Akváriumnak a színpadán találtuk magunkat, úgy, hogy előtte ezzel a felállással még egyikünk sem lépett színpadra… Nagyon nagy köszönettel tartozunk a Punnany Massif-nak azért, hogy hittek bennünk és bevállalták, hogy előttük játszhattunk!

Dani: Nagy élmény, és nagy tanulság is volt nekünk ez a két koncert, erőt adott a folytatáshoz, rájöttünk, hogy még rengeteg mindenben tudunk és kell is fejlődnünk, de talán még fontosabb, hogy bebizonyosodott: élvezzük a színpadon töltött időt mi is, és a közönség is!

Komolyan mondom, ennél jobb melót még nem találtak ki.

Simy: Ez a zenekar erre született, szórakoztatunk, és közben remekül szórakozunk!

JÖVŐBENI TERVEK? Dani: Na, azok vannak. Komolyra fordítva: nagyon komoly és szép terveink vannak, gőzerővel dolgozunk az első lemezünkön, tavasszal szeretnénk megjelentetni, közben építgetnénk a zenekar hírnevét, videoklip stb. és természetesen minél többet szeret koncertezni!

Marlon: Ja, nagyon fontos dátum: február 16-án lesz életünk első hivatalos pécsi bulija, a Pécsi Est Caféban!

Thomas: Érdekes line-up lesz aznap este: vendégként elhívtuk ’A Nyughatatlan’ zenekart, akik Debreceniek, és Johnny Cash feldolgozásokat játszanak, a koncertek után a Psycho Mutants frontember Karnics Zoli fog DJ-zni!

FOTÓ

Taragyia Tomiszláv szöveg

Várnagy Szabolcs

MONO8 BESZÉLGETÉS ÖNMAGUNKKAL MONO8, BOCI, DEADHEAD

„Hogy ne csak interjúink legyenek, ti írjatok magatokról, így izgalmasabb lesz” – mondta Maja, majd arra kért, mutassuk be a MONO8 nevű projektünket. Ennek persze nagyon örülünk, de nem ezt fogjuk tenni. Inkább beszélünk brand menedzselésről, sok zajról, szerelemről és hangsúlyos herékről a felcsatolható dildók végén.

KEZDJÜK AZ ELEJÉN...

Iváncza „boci” Boglárka és Várnagy „deadhead” Szabolcs, akik mi vagyunk, utóbbi, aki ezen sorokat gépeli. boci amúgy fotós, deadheaonline kommunikációval és újságszerkesztéssel foglalkozik, a közös pont pedig a zene és némi öklözőzsír, amit szépen tálalva el szeretnénk juttatni azokhoz, akik értékelik.

Az első közös projektünk a Space Inhalerz, amit nemes egyszerűséggel azért indítottunk el, hogy legyen egy buli, ahol olyan zenét hallhatnunk, amit szeretünk. A Kinóban, a Pécsi Est Caféban, a ZION-ban és a megújult, aztán rövidesen sajnos újra bezárt Urániában is teltházat csináltunk, ebben a sorrendben. Nyilván kellett ehhez egy hangulat, ami azóta eltűnt. Nevezetesen, hogy az emberek megvesztek az elektronikus zenékért, jött a dubstep hullám és akaratunkon kívül is, de többé-kevésbé azt képviseltük, amiért mindenki bizsergett.

örömünket... lehet, hogy ez az analógia most már kicsit túl hosszúra nyúltt).

A MONO8 kis, nyugodtabb zenei projektünk, melyben az elektronikus zene azon korát istenítjük, amikor észrevétlenül folyhatott két szám egymásba, amikor az emberek élvezték, hogy új zenéket hallanak és megorroltak a dj-re, ha egymás után négy olyan számot játszott, amit a teremből hatan ismernek. A MONO8 azért van, hogy felfedezzünk. Szeretnénk, hogy ez legyen az a buli, ahol megkaphatják az emberek a napi pozitív töltetet. Ahol elfelejthetik a mindennapi nyűgöket, ihatnak pár fényt és/vagy viszkit, közben jó zene szól, amire illik táncolni, de nem túl hangos, hogy beszélgetni is lehessen.

Itt kell megemlítenünk, hogy chromeshelter is részt vesz a projektben, ha ideje engedi, illetve boci öccse, ivancza is rengeteget foglalkozik az oldallal, amiért imádjuk őket rendesen.

A FALON FOLYIK A ZAJ...

Kis, családias, szép és jó... nem. Ha láttál már facebook üzenőfalat, tudod, hogy tele van szeméttel. Gőzöd sincs, hogy mi miért van ott, mi alapján látod azokat az ismerőseidet, akiket megmutat, és miért rejti el előled a szomszédodat. A több ezer rajongóval rendelkező oldalak is elvesznek a „reklámstratégiában” – fizess, vagy nem fognak észrevenni. Azonban az a szokás még nem alakult ki újra az emberekben, hogy az internet a facebookon kívüli részében bolyongjanak, egyelőre nézik meredten a nagy kék oldalt, „értem én, hogy van, de minek?!” kifejezéssel, amit derűs mosoly vált fel, ha valaki megoszt egy kismacskát.

Az évek leforgása alatt azonban két dolog történt, nagyjából azonos kifutással. Egyrészt elfogyott a lelkesedés és az érdeklődés az emberek részéről, ami korántsem meglepő, hisz minden csoda három napig tart. Viszont közben egyre égetőbbé kezdett válni, hogy a zenei rajongásunk masszív szelete egyszerűen nem fér bele egy Space Inhalerz buliba. Amikor ezzel próbálkoztunk, mindenki úgy nézett, mint ahogy a hatalmas heréket méregetik egy Itt tartunk jelenleg, a nagyobbik rajongóbázis arra kíváncsi, amit hallani akar, a kisebbik pedig nem hall minket. Mit teszünk ilyenkor? dildó végén, „értem én, hogy van, de minek?!” kifejezéssel.

Kitalálunk egy új stratégiát és reméljük a legjobbakat.

SZERELEMRŐL ÉS KURVÁKRÓL...

Eljön mindenkinek az életében az a pont, amikor először eszébe A spaceinhalerz.com ezentúl egy gyűjtője lesz mindannak, amijut, hogy nekiálljon kurvázni. Amikor kíváncsi és benne van a hez közünk van és ami király. Megtalálhatjátok rajta az összes lendület, hogy ő most bizony befizet egy menetre. Na nem a ha- eseményünket, zeneajánlókat, a Space Inhalerz és a MONO8 tos mentéről egy fogatlant választ, hanem szépet, igényeset, jól hangulatába illő tartalmakkal egyaránt. Komoly hangsúly van a öltözöttet és kedveset. Először új, pezsdítő és egyben ortó, olyan honlapon, hisz bár tavaly decemberben nem jött el a világ vége, ösztönöket szabadít fel, melyek létezésére nem is gondoltál volna, de hisszük, hogy fel kell készülni a facebookon túli életre, mert ez a kék förmedvény előbb-utóbb úgy fog járni, mint a myspace. Ekkor és persze mindent megtehetsz. pedig, ha az elektronikus zene iránt érdeklődők csak egy honAz instant örömöket imádjuk, amikor nem kell várni, nem kell ten- lapot kezdenek el hébe-hóba nézegetni, az a miénk legyen. ni semmit, legyen jó itt és most. Ám az itt és moston túl ez a fajta élvezet nem marad meg, a kurva nem töri össze a szíved, és ÍGY LEZÁRÁSKÉPP... itt érhető tetten az újkeletű és a hagyományos elektronika közti Egyébként sokkal jobban jártok, ha más módokon próbáltok kommunikálni velünk. Ha kicsit is érdekel, hogy milyen zenéket bírunk, különbség. Az egyik kiszolgál, a másikért ki kell tartani. nézzétek meg a honlapunkat – spaceinhalerz.com - vagy a Tehát két hét (hónap? év?) után rájössz, hogy mást is szeretnél MONO8 facebookját – facebook.com/mono8music - vagy a csinálni. Intimebbet, gyengédebbet, hisz a kurvával bármit megte- személyes mixcloudunkat – boci: mixcloud.com/boci és deadhetsz, de mégsem, mivel ez a kapcsolat egy határon nem tud túl- head: mixcloud.com/deadhead. Ha pedig a világról alkotott mutatni. A MONO8 a szerelem, ami hiányzott nekünk (persze ezzel véleményünk érdekelne, inkább élőben kapjatok el minket... bár nem mondjuk azt, hogy a kurvázásban nem leljük már mérhetetlen ebben az eddigi 5501 karakterben sem sikerült teljesen a témánál maradnunk, de ilyen téren személyesen sem lesz jobb a helyzet.

FOTÓ

Sas Andrea

FOTร

Somay Mรกrk szรถveg

Hegyi Maja Sรกndor ildikรณ

TESﾃ適

Berger

EHHEZ AZT HISZEM, NEM ÍROK BEVEZETŐT, AZ ELSŐ SOROKNÁL JOBBAN ÚGYSEM TUDNÁM ÁTADNI, MILYEN HANGULATBAN IS TELT EZ AZ INTERJÚ EGY TAVALYI ÁPRILISI ESTÉN.

BERGI: Akkor megcsinálom én az interjút.

DALMA: Jó, jöhet.

BERGI: Ki a kedvenc bátyád?

MAJA: Ikrek vagytok tényleg?

BERGI: Aha, nem látszik, mint 2 tojás?!

DALMA: Hasonlítunk szerintem.

BERGI: De tényleg, mind a ketten sármosak vagyunk.

DALMA: Csapó Ádám csinált velünk interjút, emlékszel?

BERGI: Igen, az volt az utolsó közös interjúnk.

MAJA: Na, arra gondoltunk, hogy ilyen mesélős legyen inkább, mert abból tök őszinte interjút lehet csinálni. Nem tudom, meséljetek.

BERGI: Hát 30 éve vagyunk testvérek.

DALMA: Én lány vagyok, ő fiú.

BERGI: Igen, ikrek vagyunk. Az iker témára térjünk ki? Nem, fölösleges. Nem tudom, mit kéne mesélnünk. Én agyhalott vagyok ma. Valami konkrét kérdést inkább.

ILDU, MAJA: Mi is.

BERGI: Hú de jó, hogy akkor ma csináljuk.

MAJA: Na, akkor, mikor jött a zene mind a kettőtöknek?

BERGI: Én 13 éves koromban kezdtem el dj-zgetni, általános iskolás suli-bulikon a 2es Gyakorlóban.

DALMA: Volt valami neve, nem? Valami rave.

BERGI: Várjál, akkoriban nagy Mayday mánia volt, úgyhogy APRILDAY. Akkor a Dalma is gyűjtötte még a Bravo magazinokat és volt olyan időszak is, hogy dj Dalma.

14 évesek voltunk, amikor még a Publikum rádió ment és épp műsorkészítőket kerestek. A Dalmával már jó ideje hallgattuk a rádiót (pl. a Rage-ék műsorát, a Mortal Kombatot, meg a Kecskének a műsorát) és akkor kitaláltuk, hogy mi is akarunk csinálni rádióműsort. Aztán végül is bevettek minket nagy röhögések közepette.

DALMA: Kérdezték, hogy miről akarunk műsort csinálni, összedugtuk a fejünket és végül az ottani rádió műsorvezetők slágerlistáját csináltuk meg. Nagyon ciki volt. Jártunk ilyen kérdőívekkel, hogy neked mi a kedvenced és szarrá szopattak minket, de tényleg.

BERGI: Igen, az elején még a Gróf Balázs keverte le a műsorunkat és ő is visítva röhögött folyamatosan. És akkor utána jött, amikor 8.osok voltunk, hogy nyáron kihúztunk 4 hónapra Melbourne-be a Dalmával . Aztán mikor visszajöttünk, megelégeltük ezt a slágerlistás dolgot és én elkezdtem csinálni egy techno műsort, a Dalma meg jazz műsort. Innen kezdődött.

Amúgy meg én úgy emlékszem, hogy te a rádiózás után egy jó ideig nem foglalkoztál zenével. Mert én 18 éves koromban felköltöztem Pestre és már 2 éve fenn éltem, amikor a Dalma egyszer csak közölte, hogy „ képzeld, lesz egy koncertem a Trafóban”. Én meg: „mid?”. Mert az oké, hogy azóta kiderült, hogy nagyon jó a hangja a Dalmikának, nagyon szeretjük, de én előtte a büdös életben nem hallottam zenélni, max amikor a zuhany alatt

énekelt és kihallatszott. De hát most az alapján... Emlékszem, úgy mentem el a Trafóba Zagastic koncerte, hogy megnézem a tesómat, de tök ciki lesz, majd végig bólogatok és a végén odamegyek, hogy „jól van, azért jó volt ez Dalma”. Nagyon kevesen voltak, velem együtt vagy 10 ember, de a második szám után annyira meglepett, hogy baszki a tesómnak kurva jó a hangja, ilyen libabőrös katarzis élmény volt konkrétan, és hazafelé még írtam is egy sms-t, hogy: „neked ezzel kell foglalkoznod… és, ha bármiben tudok segíteni, én mindig ott leszek , de neked ezt kell csinálnod”.

DALMA: Igen, nagyon izgultam, mert akkor látott először, ugyanis Pesten akkor kezdtünk el koncertezgetni. Pécsett meg vidéken már volt előtte pár. Vokálosként kezdtem és rögtön 2 hónap után mondtam, hogy van pár szám ötletem, meg kéne őket csinálni és akkor kapásból felvettek velem 4-5 számot és onnantól a Bulcsúval ketten voltunk szólisták. A Bergi pedig tényleg nagyon el volt érzékenyülve, nagyon édi volt.

BERGI: Meg is jegyeztem akkor, hogy ezt majd egyszer el fogom mesélni egy interjúban. Igen, mert nálam ugye meg volt a kontinuitás, én 13 éves korom óta ugyanazt csinálom, úgyhogy itt nem volt nagy váltás.

De a Dalma végigjárta az önkifejezés különböző formáit (versírás, festés) és utána jött csak a zene.

MAJA: Tehát előbb inkább képzőművész voltál?

DALMA: Igen, én először a Képzőre készültem, fel is vettek, de kiiratkoztam.

Előtte festő szakra jártam ide Pécsre 1 évet a művkarra és utána vettek át intermédiára a Képzőre, ahova harmadszorra vettek fel.

BERGI: Csak ott nem nagyon szerették, hogy a saját utadat is járod.

DALMA: Igen, döntenem kellett, mert nem lehet két lovat egyszerre megülni, úgyhogy idén otthagytam az egyetemet.

ILDU: És akkor a művészet?

DALMA: Eredetileg grafikusnak készültem, aztán, amikor az intermédiára kerültem, akkor pedig főleg animációval foglalkoztam.

Grafikákat, rézkarcokat, nyomatokat meg nagyon nagy méretű képeket készítettem, amik nem festmények voltak, hanem valamilyen grafikai technikával készültek, vagy fekete fehér rajzok csak nagyban.

BERGI: És van az a nagyon híres rézkarc, amin én vagyok rajta.

DALMA: Egy csomón te vagy rajta.

ILDU: Na, folytassuk a zenei vonalat, ahol abbahagytuk.

BERGI: Igen, még a köztes évekről annyit, hogy amikor még mind a ketten itt voltunk Pécsett, a gimi alatt és nyomtuk évekig a rádiózást, ott volt a rádiós holdudvar ugye (cOp, Bodoo Marci, Gróf Balázs, egy

későbbi hullámmal csatlakozott a Steiner, meg a Sirmo, aztán még később a Jankó Matyiék) és szervezgettünk bulikat mindenfelé. Ez amúgy a legelső Remeterétes buli idejére datálódik, amit a Steiner Krisztiánnal szerveztünk, akkor voltunk 15 évesek, szóval 15 éve. Emlékszem, az még úgy nézett ki, hogy a Krisztiánnal 2 napig butikokat jártunk, hogy csinálunk egy elektronikus zenei partit és tudnának-e támogatni? Ilyen 2000-3000 forintokat szedtünk össze, de szerintem csak azért kaptuk, hogy hagyjuk őket békén. A szóróanyag meg az volt, hogy fogtunk egy A4-es lapot, amire rá lettek vagdosva dolgok és az lett így összefénymásolva. Ja, meg ekkoriban voltak a TV torony meg a Szenes bulik.

Aztán 18 éves koromban, az érettségi után azonnal felköltöztem Pestre és abban az évben összesen, ha 3 fellépésem volt, mert ugye itt már nem voltam, fenn meg még nem. De néha még hazajárogattam, csináltunk bulikat a Sörházban is, aztán annak is vége szakadt. És akkor én Pécsről sok évre elvonultam, mármint hogy nem szerveztem semmit ide. Pesten viszont igen, ugye ott kialakultak az új kontaktok, csak hát ott is végig kellett járni a szamárlétrát. Mert Pécsett olyan szempontból könnyebb volt, hogy amikor mi elkezdtük, akkor nem nagyon volt ilyen, nem kellett bizonyítani, Pesten meg ugye akkor már nagyon ment az underground zenei élet, rengeteg dj, mindenki védi a saját kis pozícióját.

Aztán, 10 éve megnyílt az A38 Hajó és én tök véletlenül kerültem oda. Kurvára le voltam égve, mert a Sirmoval csináltunk egy bulit a Sörházban, amin több százezret buktunk és gyorsan kellett valami meló. Egy haverom szólt, hogy most fog nyitni ez az A38 nevű hely, ahova lehetne menni a nyitóhétvégére dolgozni. Én bementem, nem ismertem senkit, majd közölték, hogy „akkor te leszel a kasszás, tessék, itt van. És mennyi a belépő? Nem tudjuk, nem találtuk ki.

1000-1500, valamennyit szedj. Oké”. Aztán az első napom végén kérdezték, hogy akkor jövő héten mikor jössz? És igazából, azóta ott vagyok. Azt meg szerintem nem kell ecsetelni, hogy a Hajó miért dobta meg a zenei karrieremet, iszonyat sok kontakt, külföldi, magyar egyaránt. A Dalma szerintem így is-úgy is ismertté vált volna Pesten, de a Hajó azért lerövidítette ezt az időszakot.

DALMA: Ja, segítettek sokat.

BERGI: És téged Dalma mi vett rá, hogy felköltözz? Várj, elmondom: hiányzott a testvéred.

DALMA: Igen, de én egyébként nem akartam Budapestre menni, elmentem Kaposvárra egy évre tervezőgrafikát tanulni, utána pedig kiutaztam Londonba.

Kiköltöztem, de aztán vissza is költöztem, mert konstatálnom kellett, hogy hiába vettek fel ott egyetemre, anyukámék nem tudják kifizetni . De akkor már felvettek a művészeti karra itt, Pécsett , innen meg ugye átmentem a Képzőre és ezért költöztem fel.

BERGI: És a zenekarok?

DALMA: A zenei karrierről annyit, hogy kezdtem a Zagasticban, majdnem egy időben alakult a Singas Project, egy nagyon kicsivel később az Esclyn Sindo.

Ez a 3 együtt futott egy ideig, aztán kiszálltam a Zagasticból, az Esclyn Sindo feloszlott, majd újjáalakult, aztán megint feloszlott és megint újjáalakult. A Singas ezt megtette már kétszer legalább, aztán vége lett a Zagasticnak, meg az Esclyn Sindonak. Ja, közben még volt a Realistic Crew, amibe beszálltam, majd kiszálltam, majd beszálltam és kiszálltam. Mindegy a lényeg, hogy jelenleg nincs se Realistic, se Esclyn Sindo, se Singas, se Zagastic, hanem egy új formációm van, a Volkova Sisters és ezt csinálom már második éve. Itt hárman vagyunk, a Sándor Dani az Esclyn Sindoból, a szerzőtársam pedig a Garrison a Soerii & Poolek Soerii-je, az agya, aki egy nagyon kedves ember és mindig mosolyt csal az arcunkra.

Itt tartunk most.

MAJA: Nagyon aranyosan beszéltek egymásról, de mindig is ilyen jó tesók voltatok?

BERGI: Nem, legyünk őszinték: 14-18 éves korunkig nagyon nem voltunk jó tesók, de olyan szinten, hogy volt olyan, hogy a Dalma körbekergetett a lakásban egy konyhakéssel.

DALMA: Az nem 14 évesen volt, hanem 9 évesen. Na, jó, de egy szobában vagytok, két teljesen más világ, ki ne marta volna egymást 18 éves korig?

BERGI: Igen, akkor lettünk megint jóban, amikor felköltöztem ugye, a távolság jót tett. De egyébként most, hogy már mind a ketten Pesten vagyunk, kb. ugyanannyit találkozunk, mint amikor még Dalma Pécsett volt, mert ő most ugye a Rohamot csinálja (programszervező), én meg az A38-at, úgyhogy vagy ő dolgozik, vagy én. Meg hát ugye a fellépések miatt is. És az is elég ritka, hogy meg tudjuk hallgatni egymást.

Ja, és akkor még annyi, hogy elkezdtünk közösen zenélni, ami már nagyon régóta terv volt. Korábban nem volt még ilyen, csak olyan, hogy beraktam vokál nélküli zenéket és a Dalma énekelgetett rá, de szerintem ez mindkettőnknek inkább parasztvakítás volt.

DALMA: Parasztvakítás volt, de nagyon jól működött és a mai napig kérdezik, hogy miért nem lépünk fel együtt.

Szerintem kb. négyszer volt ilyen közös fellépésünk. Meg néha csak szeretek a Bergi zenéjére táncikálni a színpadon.

BERGI: Na, és akkor visszakanyarodva, azért is maradt el eddig a közös zenélés, mert időhiány volt meg én is nyomtam még az egyetemet, de tettem anno egy fogadalmat, hogy ha vége az egyetemi szarságnak, akkor ráfekszem a zeneírásra és akkor így közösen is, aztán lesz, ami lesz. Mert hát a Dalma az, akivel a leginkább egy hullámhosszon vagyunk, úgyhogy ha ez nem működik, akkor semmi. Szóval megpróbáljuk.

ZSOBRÁKNÓRA

ZSOBRÁKNÓRA

ZSOBRÁKNÓRA

VARGASZISZI

VARGASZISZI

Designer Drums

FOTÓ

Podobni Mihály szöveg

Moroncsik Ádám

A DESIGNER DRUMS CÉLKITŰZÉSE, HOGY AZT JÁTSSZA ÉS OLYAN ZENÉKKEL TÁNCOLTASSON, AMELYRE A TŐLÜNK NEM IS OLYAN MESSZI ORSZÁGOK KLUBJAIBAN MINDEN JÓ ÍZLÉSSEL RENDELKEZŐ FIATAL JOGGAL TARTHAT IGÉNYT. NÁLUK MEGFÉR EGYMÁSSAL A HOUSE, A FUTURE GARAGE, A BASS MUSIC, A TRAP ÉS A NU DISCO, DE PERSZE FOLYAMATOSAN FIGYELJÜK A LEGÚJABB TRENDEKET. A CÉL, HOGY MENŐ AKTUALITÁSOKKAL ÉS RELEVÁNS KLASSZIKUSOKKAL SZÓRAKOZTASSÁK ÉS NEM MELLESLEG A MAGYAR SZÍNTÉRRŐL IS BEMUTASSÁK A KEDVENCEIKET.

A sztori 2012 tavaszán indult, amikor is Dankó Gergő és Vereczkey Ákos azon agyalt, hogy kellene csinálni egy olyan bulikrút, akik tényleg a legtutibb elektronikus zenéket játsszák. A srácok szóltak Moroncsik Ádinak, Horváth Szilveszternek és Lang Ádámnak, hogy van-e kedvük csatlakozni a projekthez. Természetesen volt. Összeállt egy öt igencsak különböző srácból álló elektronikus boyband.

Mind az öten évek óta foglalkoznak a zenével. Egytől-egyig bloggerkednek, többük rendszeresen felcsap zenei újságírónak, vannak, akik sok éve partiszervezősködnek Budapesten, vannak, akik zenekarokban játszanak és van, aki saját zenei projektet is tol. Szóval az összeszokás nem volt súrlódásmentes. Sőt, emberáldozatokat is követelt, de erről később. A projekt koncepciójában mindenki egyetértett és mindannyian tudtak hozzátenni valamit a Designer Drumshoz. A tavasz vége és a nyár az útkeresést és a srácok összeszokását jelentette. A fiúk, a jó pár fővárosi fellépés mellett vendégeskedtek Pécsett és Egerben is.

Az első nagyobb szabású saját estre a városligeti Pántlikában került sor augusztus végén, aztán gőzerővel beindult az őszi szezon. Jött az első külföldi fellépős buli, nem kisebb nevekkel, mint XXYYXX és Giraffage. A Soundkitchennel karöltve megcsinálták a srácok az Akvárium első kilencszáz fő feletti partiját októberben. Még ebben a hónapban jött az emberáldozat. Lang Ádám kiszállt a csapatból. Nem egyeztek a többiekkel a Designer Drumsról való elképzelései.

Szóval négyen maradtak. Gergő, aki a Designer Drums mellett a Keep North-t, a svéd zenére fókuszáló projektjét is viszi, Ákos, aki évek óta fontos pont a budapesti bulliszervezésben, Ádám, aki megannyi stílusban kipróbálta már magát dj-ként és szervezőként, valamint Szilvió, aki Route 8 néven nemzetközi szintekre törő elektronikus projektjét is építi. Bár mindenki kiveszi a részét a szervezésből és a bulikat közösen találják ki, a feladatok azért megoszlanak. Legtöbbször Ákos és Gergő felel a szervezésért, bookingért, Ádám építi a koncepciót, készíti és rajzolja a csapat arculatát, Szilvió, a csapat lelkiismerete pedig beindítja az estéket bitang warmupjaival.

Az október hozott még külföldi fellépős bulit, a maradék két hónapban pedig az immár négy fős Designer Drums végigdj-zte a főváros legmenőbb klubjait az Ankertől a Corvin tetőn át a Toldiig.

A Designer Drums egyik fontos célja, hogy bemutassa a kurrens hazai elektronikus szcéna új és feltörekvő neveit. A srácok bulijain lépett fel először live produkciójával például Palmfood is, de vendégeskedett már náluk olyan vén partiróka is, mint Popbitch.

Az idei év első nagyobb szabású bulija a Mais Monsieur partifotó-blog első születésnapjának celebrálása volt, ami igencsak magasra tette a lécet. Februártól hasonló, sőt még erősebb bulikra és izgalmas fellépőkre lehet számítani. A Designer Drums-tervek változatlanok: aktuális bulizenékkel táncoltatni stílusokon átívelve és megmutatni, hogy itthon is működik az, amit egy-egy menő londoni, vagy berlini klubban hallhatunk.

RÖGTÖN FELTŰNT AZ ELSŐ KÖZÖS ESTÜNK ALKALMÁVAL, HOGY NINCS KOTTATARTÓ A ZONGORÁHOZ. GERINEK NEM KELL. Ő FEJBŐL ÉS SZÍVBŐL JÁTSZIK. MESÉLJ ERRŐL A KOTTANÉLKÜLI ZONGORÁZÁSRÓL KICSIT. Kotta nélkül zongorázni olyan, mint gravitáció nélkül biciklizni. Nincs semmi, ami a földön tartson... És ezt a zongoratanárom is tudta. 10-12 évesen megmutattam neki az első saját szerzeményeimet és néhány ismert dal egyéni feldolgozását, mire ő félretette a kötelező tantervet és lehetőséget adott vizsgadarabokként játszani ezeket a számokat. Egy-két évvel később már kötelező volt saját dallamokat bemutatnom az év végi koncerteken. Rendkívüli élmény volt. Mindig támogatta az önálló kis próbálkozásaimat. Nagyon sokat köszönhetek neki.

Aztán rájöttem, hogy ha nincs, ami vezesse a szemed, oda nézel, ahová akarsz. A zenész egy emberekkel teli helyen a társaság életének résztvevőjévé válik. Még, ha nem is beszél. Elkapni egy mosolyt, mikor elkezded játszani a hátsó sarokban ülő emberke kedvenc számát, vagy mikor egy 40 hallgatóból álló évfolyam egy első emeleti 64 m2-es panellakás nappalijában az akkor TO-s néniként dolgozó

édesanyádnak torkaszakadtáből énekli a Ha én rózsa volnék-ot és te kíséred őket... Nem, ezekről nem szabad lemaradni...

BÁRMIT EL TUDSZ JÁTSZANI AZONNAL, ELSŐ HALLÁS UTÁN. EZ AZ ABSZOLÚT HALLÁS SZÁMUNKRA ABSZOLÚT HIHETETLEN… Nincsen ebben akkora titok. Az emberek szeretik a populáris zenét.

Egy zene pedig akkor populáris, ha könnyen az ember fülébe mászik és ott nagy erőkkel kapaszkodik. Szakmailag ezeknek a daloknak annyira könnyű és az évek alatt jól bevált alapharmóniái vannak, hogy pillanatok alatt lekövethetők. Akár első hallásra is... Amikor elkezded dúdolni a kedvenc számod, ugyanazt csinálod a hangoddal, mint én a zongorával. Eszközként használod memóriád “leképezéseként”.

20 év folyamatos muzsikálás elég idő arra, hogy az ember valóban sajátjaként kezelje a hangszert. Sokszor úgy is érzem, mintha a billentyűk az ujjaim, az ujjaim pedig billentyűk lennének.

LEGJOBBAN AZT SZERETJÜK BENNED, HOGY A SPONTANEITÁS MESTERE VAGY, ÉS AMIKOR MAGADTÓL JÁTSZOL AZ EGYSZERI ÉS MEGISMÉTELHETETLEN. DE GONDOLOM, AZÉRT VANNAK „BEVÁLT” DALLAMOK. VAGY HOGY VAN EZ?

FOTÓ

szilas judit

FOTÓ

kovács zoltán szöveg

sándor ildikó

KIS GERIzongora GERI AZ EGYIK SZEMÉLYES KEDVENCÜNK. MÁR TÖBB, MINT EGY ÉVE, AMIKOR IS RÁTALÁLTUNK A NÉVJEGYÉRE A SZOBA HŰTŐJÉN. ÉS TARTOZUNK NEKI EGY AJÁNLÁSSAL. NA, ŐT TELJES SZÍVBŐL AJÁNLJUK.

Jól gondolod. Mindenkinek vannak kedvencei. Akármilyen témáról is legyen szó. Ha valaki nagyon szeret mondjuk egy filmet és már sokszor megnézte, egy következő alkalommal azt veszi észre, hogy kívülről mondja a szöveget. Még ha nem is akarta megjegyezni, akkor is tudja.

Nálam a zene világában ilyenek a filmzenék. Nagyon sok időt töltök azzal, hogy filmzenéket hallgatok, és mikor rögtönzésre kerül a sor, sokszor visszaköszönnek azok a harmóniák, amiket már többször hallottam. Hogy az ember ezeket a dallamokat miként köti össze, az már valóban rejtély. Ezt az egészet kicsit úgy képzelem el, mint egy könyvet.

Mindenki által ismert betűkből és szavakból áll, amiket az író, ha saját ízlése szerint helyez egymás után, szerzővé válik. Valahogy így van ez az egyéni dallamokkal is.

építész lettem. De teljes értékű produktumot jelenleg a zongorám segítségével vagyok képes létrehozni. És bár egy saját páncéltőkés pianínó a kezdetektől kísér a pályán, a digitális zongora sokkal több lehetőséget ad a zenélgetésre. Többek között az a tudat, hogy bármikor leülhetek játszani, és nem kell aggódnom a szomszédok nyugodt álmaiért, számomra mindent megér.

TUDJUK, HOGY TAVALY TELJESÜLT EGY ÁLMOD, LETT EGY SAJÁT ZONGORÁD. MIT JELENT NEKED A ZONGORÁD?

Most egy kicsit nehéz ügy a szabadidő téma. Főként látványtervezőként igyekszem megállni a helyem a nagyvárosban, de az első alkalom sikerére való tekintettel, mindent meg fogok tenni azért, hogy ez tovább működhessen. Önző módon azért is, mert mi, zenészek is nagyon élveztük. A SZOBA tökéletes helyszínnek bizonyult, Pausz Petyával hihetetlenül jól együtt lehetett dolgozni és nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk veletek közös megmozdulásra.

Általában azt, amire éppen szükségem van. Ha például feszült vagyok, akkor fél óra játék után a napsütötte Béke szigetén lógatom a lábam a 25 C°-os tengervízbe.

Komolyra fordítva, én ebben vagyok a legkreatívabb. Gyerekkoromtól kezdve bennem van az alkotás iránti vágy, aminek enyhítésére

ELINDÍTOTTÁL EGY NAGYON ÉRDEKES KEZDEMÉNYEZÉST A KÖZELMÚLTBAN BAKELIVE NÉVEN, AMIKOR IS ZONGORISTA ÉS DJ EGYÜTT JÁTSZIK TELJESEN IMPROVIZÁCIÓRA ÉPÍTVE. AZÓTA BESZIPPANTOTT A FŐVÁROS, DE MIT GONDOLSZ LESZ ENNEK FOLYTATÁSA?

FOTÓ

Czéh-Tóth Máté kovács zoltán szolykó dávid Veszely Dániel szöveg

Dobos csaba

szoba SESSIONS

Ahogy minden jó kalandot egy váratlan és felelőtlen lépés előz meg, úgy a SZOBA| sessions is egy spontán, hirtelen felindulásból pattant ki. Nem kellett több, mint pár kör alkohol, egy rakás kreatív és lendületes ember, akik a galéria falai között kölcsönösen inspirálták és motiválták egymást és már készen is állt a nagy mutatvány.

Szinte közhelyes, de valóban így történt: a pillanat, a mélyben szunnyadó ötletek és egy löket pálinka összeadásából kirobbant a szándék, a „ne agyaljuk túl, inkább csináljuk” hozzáállás és tényleg, valami elindult, aminek még csak a körvonalai rajzolódtak ki a szemünk előtt, de ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy elkezdjük követni azt a valamit. Ha bárkiben volt is valamennyi szkepticizmus, az gyorsan levetkőzte a második hétre, a csapat nagy része pedig eleve úgy ment neki, hogy ez marha jó és nem jöhet semmi, ami megállíthatná majd a hajónkat.

Az első forgatási napon – noha a társaság nagy része csak ott rázott kezet először, élesben, a tűzvonalban – rögtön olyan hangulat lett úrrá rajtunk, mintha már évek óta együtt dolgoznánk, de minimum együtt csavarogtunk volna Pécs utcáin. Nem így volt, de a dolog kémiája mégis működött. Az első videóknál még csak biztonsági játékot űztünk, haverokat hívtunk meg, akikkel volt valamelyikünknek olyan kapcsolata, hogy tudtuk, úgyis eljön, bármi marhaságra próbáljuk is majd rávenni. Aztán szépen lassan, szájról-szájra elkezdett terjedni a dolog híre, és végül nem kellett több két filmnél és már ők kezdtek el kopogtatni, hívni minket, hogy nem lehetne-e valamit, esetleg.

Közben pedig mi is megerősödtünk és egyre bátrabban feszegettük a kreatív határainkat.

Legyünk őszinték: ez marha szép, de jelen állapotában ez még mindig csak egy hobbi-projekt, egy szerelemgyerek, amit csinálunk lendületből, a magunk szórakoztatására és a helyiek örömére. A visszajelzések és az első reakciók után levont következtetések viszont azt súgják, hogy ez sokkal nagyobbra is kinőheti magát, mint amilyennek mi magunk elképzeltük az elején. De, valahol ez törvényszerű, és amíg valami – bármi – a maga természetes ütemében halad és fejlődik, addig

nem érheti nagy baj, addig biztonságban van. Viszont egy ponton túl éppen az nyomhatja agyon, ha visszahúzzák, ha nem nyílhat ki és mutathatja meg magát teljes pompájában.

Szóval ez az időszak most nekünk egy kvázi vízválasztó pillanat, amikor azt nézegetjük, hogy hogyan tovább és legfőképpen, hogy merre. Kicsit fel kell nőnünk, de már nem félünk tőle, mi több, mi magunk akarjuk ezt a folyamatot. Mert az ugye egyértelmű, hogy folytatjuk!

Naná! Az eddig publikált 15 videónkat összesen több mint 50 ezerszer tekintették meg a csatornánkon. A két legnagyobb internetes hírportál címlapon foglalkozott velünk. És ami a legszebb: nem csak a városban, de a könnyűzenei szintéren is elterjedt a dolog híre.

Hogy egy példát mondjak: a minap megkerestem két top-előadót, akik mind (szakzsargont használva) A-kategóriás zenekarok frontemberei. Óvatosan bedobtam, hogy milyen ügyben keresem őket, mire mindkettőtől azt a választ kaptam, hogy „persze, ismerem a sorozatot és nagyon szeretjük. Megtisztelő a felkérés! Találjuk ki és csináljuk.”

Szóval már gondolkoznak bennünk, számolnak velünk – ott vagyunk az emberek és a világ fejében. Berúgtuk az ajtót. Ezzel azonban nem értünk el mindent.

Ez jelen pillanatban csupán annyit jelent, hogy már nem kell bizonygatnunk a létjogosultságunkat, nem kell tépni a szánkat arról, hogy ez igenis jó.

Ezen már túl vagyunk. Most kell csak az igazi, lényegi munkát elkezdeni és nekiveselkedni a fejlődésnek, a fejlesztéseknek.

Első ilyen jellegű lépésként a videók mellé már interjúkat is forgatunk, hogy a zenei élményen túl egy komplexebb képet kapjon a közönség aktuális vendégünkről. Ezzel már egy picit magazinosabbra vettük a figurát, ami nem kavarja meg, csak emeli az egész értékét. Amit semmiképpen sem akarunk elfelejteni a későbbiekben sem, hogy a sorozatnak

van egy tehetségkutató „névtelen” művészek is bemutatkozzanak nálunk. Nem akarunk beleesni abba a hibába, hogy elfelejtjük őket. A zene mindenkié, ugye. A következő év tehát nagyon izgalmas lesz nekünk és egyben látványos kifelé is. Ha szigorú matekkal akarjuk megközelíteni: hét hónapja indultunk el. A keleti filozófiákban a hetes szám a kiteljesedést, az evolúciót, a kitartást és a bölcsességet jelenti. Utóbbinak nem tudom, hogy mennyire vagyunk birtokában. Fiatal korunkból kifolyólag valószínűleg még nem. Kitartással azonban annál inkább rendelkezünk. A kiteljesedés illata pedig érezhető a csatornánkon és a videóinkon. Szeretjük ezt az illatot. És jó érzés tudni, hogy ti is.

AZ

BA

ÉJSZAKA

AJNOKAI

FOTÓ

talabér géza szöveg

füge kata

HOGYAN JÖTT AZ ÖTLET AZ ÉJSZAKA BAJNOKAIHOZ? Az Éjszaka Bajnokai rendezvénysorozat egy központi PUMA kampány itthoni adaptációja. A PUMA Social lényege az, hogy olyan embereket szólítsunk meg, akik nem veszik sem magukat, sem a sportolást túl komolyan – a sportos életmód nekik a városi bringázást, deszkázást, éjszakai csocsózást és a hajnali hazasétálást jelenti.

KIK AZ ÉJSZAKA BAJNOKAI? KIKET SZERETNÉTEK ELÉRNI A PROGRAMOKKAL? Mindenki az Éjszaka Bajnoka, aki azon túl, hogy a barátaival iszik egy fröccsöt munka után, szeretné egy picit tartalmasabban eltölteni az estét. Szeretnénk elérni azokat az embereket, akiknek találni egy longboard kompatibilis utcát vagy egy új éjjel-nappali gyrosost legalább akkor öröm, mint megdönteni egy egyéni rekordot a futópadon.

MIÓTA MEGY A SOROZAT? A PUMA Social 2010-ben indult és Budapesten volt is néhány rendezvény akkor, de az Éjszaka Bajnokai sorozat 2012 nyarán indult el.

MILYEN SPORTOKBAN MENNEK A BAJNOKSÁGOK? Csináltunk csocsóesteket, strandfoci bajnokságot, lengőtekézést és ping-pong versenyt.

EZEK KÖZÜL MELYIK VOLT A LEGNÉPSZERŰBB, HOL JELENT MEG A LEGTÖBB BAJNOK? Számokat nem tudnék mondani, de talán a ping pong bajnokság az, ami után a legtöbben jöttek oda hozzánk azzal, hogy ’ugye lesz következő?’

ELŐFORDULT, HOGY TÖBBSZÖR RENDEZTETEK UGYANOLYAN BAJNOKSÁGOT? Igen, augusztusban minden héten rendeztünk csocsóestet egy-egy budapesti helyen. (a Telepen, a Gozsdu Manó Klubban, a Fröccsteraszon és az Anker’tben is.)

HOGY KERÜLETETEK KAPCSOLATBA A FAUN PROJECTTEL? Szerettünk volna, ha nem csak a rendezvények jelentenék az Éjszaka Bajnokai kampányt, hanem társul melléjük valami maradandó is. A másik szempont pedig az volt, hogy támogassunk olyan kezdeményezéseket/projekteket, amelyekben hiszünk, és amelyek közel állnak a filozófiánkhoz. Például az 1000% csoport tagjai tervezték és festették a pingpong asztalunkat, a lengőteke bajnokságon pedig élőben festettek. A Faun Projectet pedig mi kértük fel arra, hogy tervezzenek egy egyedi kollekciót a PUMA Social-nek.

A FAUN-DESZKÁKAT INKÁBB MŰALKOTÁSNAK SZÁNTÁTOK, VAGY MINDENNAPOS GURULÁSRA? Fontosnak tartottuk azt, hogy a kollekciót egyben mutassuk be az embereknek, hiszen a 6 deszka a Faun Project első artist szériáját képezi, színvilágában és designjában is eltér a csapat többi munkájától. Ezzel együtt minden deszka azért készül, hogy guruljanak rajta, nem azért, hogy falon lógjon, bármilyen jól is néz ki, ezért 2013-ban mindegyiknek meglesz gazdája.

MI HOZTA PÉCSRE AZ ÉJSZAKA BAJNOKAIT? Elsősorban Majáék lelkesedése Az Anker’t-es bemutató után jártam a SZOBÁ-ban, ahol pár perc után egyértelmű volt, hogy a pécsi longboard rajongó közönség szívesen látná a kolleckiót élőben, így nem gondolkoztunk sokat azon, hogy mi legyen a következő lépés.

MILYEN VOLT A PÉCSI MEGMOZDULÁS? NEKTEK HOGY TETSZETT? Én mindig szívesen megyek a SZOBÁ-ba, szeretem a hangulatát. Tetszik, hogy van egy összetartó kis közösség, akik olyan szuper dolgokat csinálnak, mint például az a videó, amit együtt néztünk meg. Nagyon családias este volt, és ez pont így volt jó, jó volt ebbe belecsöppenni.

PÉCS UTÁN MÁS VIDÉKI VÁROSOKBA IS TERVEZTEK MENNI? Egyelőre nincs tervben.

MI VOLT A LEGJOBB SZTORI AZ ÉJSZAKA BAJNOKAI RENDEZVÉNYEKEN? Az én kedvencem az volt, amikor az Anker’t-ben rendezett strandfoci bajnokságon több kutya figyelmét is felkeltettük a labdákkal, végül az egyik labda nem is maradt egy darabban az este végéig. Még az estéről készült videóba is bekerült.

MILYEN SPORTÁGAK VÁRHATÓAK MÉG A JÖVŐBEN? Egyelőre maradunk ezeknél, de elképzelhető, hogy nyitunk a bringások felé is.

MIT KÍVÁNTOK 2013-RA? Hosszú tavaszt, autómentes utakat, simább aszfaltot, finom hamburgert éjszaka is és kevesebb korán kelést.

CzéhBálint

SZOLYKÓDÁVID

SZOLYKÓDÁVID

SZOLYKÓDÁVID

/

FOTÓ szöveg

Bíró Zita

VIA FERRATA

A hegyek csodálatosak, lenyűgözőek, félelmetesek és az emberek évszázadok óta próbálják meghódítani őket. A magas csúcsok, a meredek sziklafalak azonban csak a merész, profi hegymászók birodalma – gondoljuk sokan.

A via ferrata útvonalak kiépítésével (ami a Dolomitokban az 1900-as évek elején kezdődött)ez megváltozott, és nekünk, “halandóknak” is elérhetővé tette, hogy megtapasztaljuk a csúcsok meghódításának fantasztikus élményét.

A via ferrata “vasalt utat”, vagy ahogy a németajkúak nevezik (klettersteig) mászóösvényt, biztosított utat jelent. Ezek az útvonalak legtöbbször meredek hegyoldalak kitett párkányain, gerincén, függőleges falain vezetnek. Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy acél sodrony vezet végig az útvonalon, mely 3-10 méterenként a sziklába van rögzítve.

Ennek kettős funkciója van – egyrészt egy beülő és karabi-

nerek segítségével ehhez rögzítjük magunkat, így biztosítva, hogy ha esetleg rosszul lépünk, megcsúszunk, akkor sem történik semmi baj (ez azért önmagában persze nem elég, sisak viselete is kötelező), másrészt a sodrony, a rögzítések, és néhány helyen a sziklába rögzített egyéb lépcsők, létrafokok segítséget nyújtanak a mászáshoz, az előrejutáshoz.

Első alkalommal mindenképp tanácsos szervezett úttal menni, vagy legalábbis egy tapasztalt via ferrata-zó személlyel. Én 2012 nyarán jártam először via ferrata útvonalon, Cortina D’Ampezzo környékét vettük célba.

Tapasztalt túrázó voltam már akkor is, de ‘hegymászás/ sziklamászás’ élményem egyetlen Havihegyi szerencsétlenkedés volt korábban.

Miután egész éjjel utaztunk, kissé mélyvíz volt, hogy kora délután nekiindultunk egy nem kimondottan kezdőknek kitalált

útvonalnak, a Michelli-Strobel Ferratanak, a Col Rosa hegy csúcsának. A parkolóból (1280m) kb. 1 órát túráztunk és leküzdöttünk 300 m szintkülönbséget csodaszép erdei túraútvonalon, mire elértük a kiépített utat, innen még 630m szint volt a csúcsig. Nem volt könnyű.

Egyrészt fáradtak voltunk, másrészt a vadonatúj magashegyi bakancsom (amit korábban nem nagyon volt alkalmam kipróbálni) már az alsó szakaszon feltörte a lábam, harmadrészt, mivel nem éreztem úgy, hogy biztonságosan tudok kapaszkodni kesztyűben, anélkül próbálkoztam – így viszont lenyúztam az ujjaimról a bőrt, és végül azért sem, mert nem voltam igazán felkészülve olyan kitett szakaszokra, ahol ha a hátam mögé néztem, egy ezer méteres szakadék nézett vissza…

Voltak olyan pontok, ahol megálltam, és úgy éreztem, innen egyszerűen nincs hova tovább lépni, nem tudom hová tenni a

lábam, a kezem, nincs mibe kapaszkodni – de szépen lassan (és némi noszogatás hatására) minden ilyen ponton sikerült túllendülni.

Közben elég erős szél fújt, néha hatalmas felhőket kergetve a sziklák közé – így legalább a szakadékot nem láttam – és a végére az eső is eleredt, de mindezek nem számítottak, mikor végre elértük a hegycsúcsot (2240 m), ahonnét csodás látvány tárult – volna a szemünk elé, ha nem esik az eső.

Tényleg felemelő érzés elérni a célt, és közben minden porcikádban érzed, hogy megdolgoztál érte. Ott még nem azt mondtam – de most már alig várom, hogy újra megmásszunk egy olyan csúcsot, mely amúgy elérhetetlennek tűnik. Cortina D’Ampezzo környékén rengeteg felfedezésre váró útvonal van még, a pár órástól az egész napos túrákig, függőhidakkal, a hegyekbe vájt világháborús alagutakkal, vízesésekkel. Kinek kell a tengerpart, ha ilyen opció is van?

A figyelem

NAPJAINK EGYIK LEGISMERTEBB MÉDIközéppontjában FLUOR ASZEMÉLYISÉGE, MÁR NEMCSAK A VIVA TELEVÍZIÓT, RÁDIÓKAT ÉS A YOUTUBE CSATORNÁJÁT ÁRASZTJA EL, HANEM A MOZIKAT IS. NEMRÉGIBEN BEMUTATOTT FLUOR FILM NÉV ALATT FUTÓ DOKUMENTUM SZÖSSZENET, A FIATAL RAPPER ÉLETÉBE ENGED EGY KIS BETEKINTÉST. OTT JÁRTUNK, ÉS NEM CSALÓDTUNK.

Amióta a tv és internet átvette az irányítást az egyszerű hétköznapi ember életében, muszáj foglalkozni a csodadobozban megjelenő emberekkel is. Bezzeg régen, amikor még nagyapáink… kezdhetnénk a sort, szóval sok-sok évvel ezelőtt, amikor még létezett olyan, hogy könyv - erre ma már szinte alig emlékszik valaki – az írott szó birodalmán keresztül ismerkedtünk meg különleges, tehetséges hősökkel, példaképekkel. Olyanok akartunk lenni, mint Toldi Miklós, Akhilleusz, vagy éppen János Vitéz. Ma őket felváltják a filmek és zene/média világában uralkodó ikonok. Ők a celebek, sztárok, hírességek, kiknek életét minden ember irigyli (az is, aki azt állítja, hogy nem, hiszen Dr. House óta tudjuk, hogy mindenki hazudik). Fontosak, hiszen gyorsabban, mindenki számára elérhető, és sokkal szuggesztívebb hatást érnek el, mint korábbi poros társaik. És itt nem csak a legbefolyásolhatóbb – tinédzser – korosztályról van szó. Ismerni kell őket, és ha nem is megítélni, de eldönteni, hogy rajongóvá válunk, avagy sem.

Miután a technika fejlődésének köszönhetően minden felgyorsult, talán ezért is lehet az, hogy míg korábban több éves turnézás, sok-sok eladott lemez, vezércikk kellett ahhoz, hogy valaki országos hírnévre tegyen szert, ma ez már egyszerűbb, hiszen egyetlen dolog kell: magas nézettség a YouTube-on. A népszerűséghez legalábbis ennyi elég, hogy aztán e mögött mi rejtőzik, az majd kiderül.

Fluor Filigran 2010-ben Fluor néven vált egy ország számára legalább annyira ismertté, mint a nevével megegyező gázfajta. Ha az ember beírja a Google keresőbe a Fluor szót, előbb kiadja a partyszemcsis előadóművész videóját, mint a maró gáz okozta hatásokat. A valamikor underground rapperként induló tinédzser barátja, majd későbbi lakótársa – SP (Éder Krisztián) – közreműködésével elkészített Partyarc című dallal, ha nem is végérvényesen, de úgy tűnik egy hosszabb időre átpártolt a kicsit populáris – elektronikus világ irányába. Mivel ez ma a „menő”, több ember hallgatja, természetes, hogy így rá is felfigyeltek. Ezt követte a Mizu, ami meghozta az abszolút a sikert és hírnevet, majd következett a Halenda és a Partyállat.

A Fluor FILM a kezdeteket meséli el, egészen a napjainkig tartó Fluor lázig. A film alapvetően jó, egyszerű, és ezért is működik. Ami nagyon érdekes, és furcsa, hogy egy igazán kis költségvetésű, nem éppen mozi

ba szánt (eredetileg csak egy rövid kis YouTube doku lett volna) alkotás, mégis bekerült a nagy közönség elé. Most lehetne azt mondani, merthogy a pénz, hogy ebből is akartak kaszálni, de igazából nem erről van szó. Két okból sem: a: Fluor elsődleges közönsége a fiatalabb tizenévesek, akik nem nagy valószínűséggel ülnek be egy viszonylag komoly filmre, hiába imádottjukról szól, és az hiába ül be utána beszélgetni, és b: lásd a, pont. Mégis itt van, mégis megcsinálták. akkorminek? Tiszta vizet öntsenek a pohárba? Rántsuk le a leplet? Ki is Fluor valójában? Nem kell, hisz tudjuk, a magát konzekvensen partyállatnak nevező Fluor Tomi nem az álszenteskedés mestere. Talán kevés hozzá hasonló őszinte, bevállalós média személyiséget ismerni.

Nem árt egy ilyen kis összefoglalás arról, hogy ki is ő, honnan érkezett, milyen változásokon ment keresztül. Rengeteg támadás érte korábbi rajongóitól, hogy ő is eladta magát a médiának, de úgy gondolom az önparódiába átcsapó Csicskalángos egy sora: „eladtam magamat a médiának” kimondja, amit nem kell másnak. Értse mindenki úgy, ahogy akarja.

A filmben nagyon sok hazai előadó, rapper, barát szólal meg, mesélnek Fluorral való kapcsolatukról, hatásáról, mint zenész, közszereplő, részletesen újratárgyalják a Kiszel Tünde botrányt (ami SP szavaival élve valóban az évszázad egyik legjobb videó-botránya lett). Az Animals Cannibals, Eckü, Pixa, Sp, Hajós András és még sorolhatnám közreműködésével készült mozgókép vicces és a legnagyobb erénye, hogy őszinte. A megszólalók természetes környezetükben, végtelen lazasággal beszélnek rapzenéről, a mai zenei világ működéséről. Nincsenek tabuk, rengeteg eredeti képanyag került összevágásra, sok korai felvétel, a kezdetektől, a legelső videoklipeken át, a szó szerinti kifulladásig tartó Fluor dömpingig. Nyilván mindennek a csúcsa – egyelőre – a Mizu, nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné, s maga a film is egy sajátos Mizu feldolgozással jelzi végét. Plusz erénye a mozinak a megfelelő időtartam, nem laposodik el, - Tarr Bélát idézve - éppen addig tart, ameddig kell.

A film egyszerre egy nagyon szerény, hamar zavarba jövő, a hírnévvel járó fókuszált figyelmet nem mindig könnyedén kezelő, de egyszerre laza, szókimondó és vagány srácot mutat be, egy igazi karaktert, akinek helye van a mai magyar közéleti személyiségek egyre szélesedő listáján.

FOTร

miki 357 szรถveg

kiss รกgnes

A múlt októberben költözött be NIKI a SZOBÁ-ba és találkozott közönségével összesen hat alkalommal az ősz folyamán. A Pécsi Légitársaság produkciója eredetileg a Művészetek Házában született 2012 tavaszán egy kísérleti programsorozat keretében. A kísérlet érdekesnek bizonyult, kedvünk támadt folytatni. Erre pedig a SZOBA a lehető legalkalmasabb helyszínnek bizonyult. Mert hát hol is játsszunk egy szereplős lakás-színházat, ha nem a SZOBÁ-ban?

A NIKI sokféle reakciót képes kiváltani, voltak, akik nagyon szerették, sőt nézték volna még tovább, volt, aki felállt és kiment, - vélhetően szakadt a cérna - , volt, hogy sűrű, nagy csönd volt taps előtt és olyan is volt, hogy nem volt taps. A nézők egyszer csak elhagyták a helyszínt szépen, csendben, mintha attól tartanának, hogy megzavarnak valamit.

Anélkül, hogy különösebben magyarázkodni akarnánk: a NIKI nem könnyű eset. Embert próbáló; nézőt főleg, de színészt is legalább annyira, meg persze rendezőt. Egy szereplő, a nézőkkel egy térben, egy fényben, semmi diszkrét félhomály, minden látszik és hallatszik a nézőtéren (is), itt senki nem tud elbújni. Menekülési útvonal pedig nincs. Mert az egy szem ajtó a játéktérben helyezkedik el, tehát játszik. A néző, amint leült, kénytelen-kelletlen konstatálja, hogy az az ajtó, amin bejött, már nem létezik, pontosabban már nem az övé. (Ezek után nagy bátorságra vall, ha valaki mégis úgy dönt, hogy kimegy.)

“Támaszkodjatok bátran a levegőre!” Szeretünk változatos helyszíneken, térspecifikus előadásokat létrehozni, ilyen volt 2010-ben az EKF projekt keretein belül bemutatott Utcai ablak – Schaár Erzsébet emlékére, amelyet a Hattyúház Galériában játszottunk. Az Utcai ablak fehér térben játszódott, hatalmas ablakokkal és Schaár Erzsébet szobrásznő műveit, életének kiragadott mozzanatait idézte meg, meg amit még a mi fantáziánk hozzátett. Ugyanebben az előadásban Anne Bogart módszerével, a “Szempontok”-kal is kísérleteztünk, amely

Aztán ott van az a furcsa tény, hogy bár a kedves néző színházba jött, és tudja jól, hogy milyen az, ez mégsem olyan: az egyetlen szereplő nem szólal meg sokáig. Később rájön a néző, hogy ez most már mindig így lesz. És valamiért mégis nézi.

De miért? Miért nézünk valakit, aki bár színpadon van, nincs színpadon, (igazából, mi ülünk az ő kanapéján, székén, hokedlijén), nem beszél és látszólag semmi érdekeset nem csinál? És mitől lesz akkor mégis érdekes? Miért érdekes a másik ember élete?

Vagy egyáltalán az?

Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennünk, miközben a NIKI-n dolgoztunk és ezekre csak az akkor és ott történő nézői reakciók lehetnek válaszok. Önző dolog kitenni a közönséget ilyen kísérletnek? Bizonyára az, de a színész sincs sokkal jobb helyzetben. A műfaj hagyományos kapaszkodói sehol sincsenek, a szcenírozás minimális, az akció minimális, a játék hártya-vékony, nincs partner, nincs monológ, vicces impró, táncos betét, zenés tapsrend…

Ha már színház, legyen tétje…mindkét oldalon.

Aki nem látott még előadást Pécsi Légitársaságtól, azoknak üzenjük, hogy nem, a többi nem ilyen. Már csak azért sem, mert ahogy a fentiekből is kitűnik, kíváncsiak vagyunk, célunk a kísérletezés, mindig új dolgok kipróbálása. Nem törekszünk egy fajta markáns stílus, vagy arculat megteremtésére, amely talán inkább korlátozna minket. Ha van arculatunk, akkor az a

Robert Wilson színháza mellett az egyik lényeges inspiráció volt a művészeti vezetőnk, Tina számára (Rosner Krisztina).

Szintén a 2010-es évben mutattuk be a Hoppáretikül – bohócrevü felnőtteknek című előadásunkat, amely teljesen más utakon jár. A két személyes előadást (Kiss Andrea, Hollósi Orsolya) a clowning, illetve a physical comedy kategóriájával lehet leginkább leírni, de méginkább úgy, hogy 50 perc geg és nevetés két bohócra, beszéd nélkül, szigorúan felnőtteknek.

kísérletezés, a játék. „Támaszkodjatok bátran a levegőre” A Pécsi Légitársaság valójában négy személyt takar: Rosner Krisztinát, Hollósi Orsolyát, Kiss Andreát és Horváth Krisztinát, 2012 tavaszán csatlakozott hozzánk Balassa Zsófia is szervezőként. Ez persze nem jelent kizárólagosságot, nyitottak vagyunk a másokkal való együttműködésre is. 2009.-ben döntöttünk úgy, hogy megalakulunk, de már előtte is dolgoztunk együtt közös színházi projektben a Janus Egyetemi Színházban. A JESZ-ben született a Walami Witkacy (Stanislaw Ignacy Witkiewicz Példa-dráma című műve alapján), amely az első közös premierünk volt. Már itt eldőlhetett, hogy szeretjük a kihívásokat, Witkiewicz műve ugyanis, bár műfaji megjelölése szerint dráma, pár szerzői instrukción kívül egy árva mondatot sem tartalmaz. Tovább emelte a tétet, hogy az előadást két hét alatt kellett létrehoznunk. A Walami Witkacy-t követte a Jövés-Menés (Samuel Beckett azonos című műve alapján, majd a Madame Poe (felolvasó színház Erdős Virág drámájából).

FOTÓ

Tóth-Simon Márió szöveg

Hollósi Orsolya

2009-től tehát létezünk és dolgozunk, amikor a lehetőségeink adottak. Légitársaság lett a nevünk, mert ez jól hangzik és Pilinszky egy sorát választottuk mottónknak:

lehet leginkább leírni, de méginkább úgy, hogy 50 perc geg és nevetés két bohócra, beszéd nélkül, szigorúan felnőtteknek.

Kiss Andreávalval a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohócaiként nemzetközi színész, és bohóc- workshopokon szereztük meg az ehhez az előadáshoz szükséges muníciót.

Amióta elkészült az Exit-Ponvadráma és a NIKI is, lett egy új mottónk is: “Girls just wanna have fun”. (Cindy Lauper)

NIKI

EGY MAGYAR L TANZÁNIÁB

MÁR GYEREKKOROM ÓTA REMÉLTEM, HOGY EL FOG JÖNNI AZ IDŐ, MIKOR AFRIKA VALAMELY ORSZÁGÁBAN FOGOM MEGTALÁLNI A HELYEM, HA NEM IS ÖRÖKRE, DE ÉLETEM EGY FONTOS SZAKASZÁT FOGOM OTT TÖLTENI. NEM CSAK ÚGY NYARALNI, KEDVTELÉSBŐL, HANEM VALAMI HASZNOSAT TENNI OTT. SOHA NEM GONDOLKODTAM, HOGY AFRIKA MELYIK RÉSZE LENNE SZÁMOMRA A LEGIDEÁLISABB, ENGEM AZ EGÉSZ KONTINENS VONZOTT. AHOGY A HÚSZAS ÉVEIMBE KEZDTEM, PRÓBÁLTAM KERESNI AZ ALKALMAT, HOGYAN S MIKÉNT VALÓSÍTHATOM MEG A NAGY KALANDOT. EMLÉKSZEM, HOGY AZNAP, AMIKOR BETÖLTÖTTEM A 24. ÉLETÉVEMET, AKKOR KERESTEM FEL EGY KEDVES BARÁTOMAT, AKITŐL CSAK REMÉLNI MERTEM, HOGY EL TUD IRÁNYÍTANI AZOKHOZ AZ EMBEREKHEZ, AKIK ÁLTAL - MINT MOST MÁR TUDJUK - TANZÁNIÁBA JUTHATOK. AZ EVS (EUROPIAN VOLUNTEER SERVICE) PROGRAM VOLT SZÁMOMRA A TÖKÉLETES. SEGÍTSÉGÉVEL RÖVIDEBB IDŐSZAKRA ELJUTHATTAM PORTUGÁLIÁBA, GRÚZIÁBA, TÖRÖKORSZÁGBA. AFRIKAI UTAM ELŐTT EGY ÉVVEL EGY ILYEN PROJEKTNEK KÖSZÖNHETŐEN JUTOTTAK EL MAITANZÁN BARÁTAIM PÉCS

LÁNY BAN GERNER KITTI

ZÁN BARÁTAIM PÉCSRE. AKKOR MÉG NEM SEJTETTÜK, HOGY ELJÖN MAJD AZ IDŐ, AMIKOR UGYAN EBBEN A KÖZÖSSÉGBEN LESZEK ÚJRA, CSAK ÉPP EGY MÁSIK FÖLDRÉSZEN. A TALÁLKOZÁS UTÁN MÁSFÉL ÉVVEL SIKERÜLT ELJUTNOM AZ ÁHÍTOTT KONTINENSRE. MONDANOM SEM KELL, MILYEN ÉRZÉSEK KERINGTEK BENNEM, BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY MINDENKI ISMERI AZT AZ ÉRZÉST, AMIKOR NAGYON AKARSZ VALAMIT, TETTÉL IS ÉRTE ÉS AZTÁN … NEHÉZ VOLT ELHINNI. MIKOR A LEADER-EM FELHÍVOTT IGAZÁBÓL NEM IS ÉRTETTEM MIT MOND, VISSZA IS KELLETT KÉRDEZNEM, MAJD ÚJBÓL ELMONDTA, HOGY ÚGY NÉZ KI, SIKERÜLT, DE VÁRJUK MÉG MEG A HIVATALOS EREDMÉNYT. MIUTÁN AZ IS MEGÉRKEZETT, ISMERETEIMET TANZÁNIÁRÓL, PRÓBÁLTAM FELFRISSÍTENI ÉS FELKÉSZÜLNI A „FEKETE KONTINENS”-RE. RÉGEBBEN EGY KALAP ALÁ VETTEM AFRIKA ÖSSZES ORSZÁGÁT, MINDENHOL HASONLÓ EMBEREK, HASONLÓ SORSOKKAL, PERSZE GONDOLTAM, HOGY EZ NINCS TELJESEN ÍGY, DE UGYANÚGY GONDOLTAM A KENYAIRA, AHOGY A TANZÁNRA. MOST, HOGY MÁR ITT ÉLEK NÉGY HÓNAPJA, TUDOM, HOGY EZ NEM ÍGY VAN, TANZÁNIA A BÉKE ORSZÁGA, TELJESEN MÁS, MINT A SZOMSZÉDJAI.

DE, HOGY HOGYAN INDULTAM EL, MILYEN VOLT A MEGÉRKEZÉS ÉS MIT IS CSINÁLOK ITT… Már túl voltam a „bőröndújratervezés” 1-es, 2-es és 3-as szakaszán is, amikor rá kellett jönnöm, hogy 20+8 kb-ba semmi sem fér, szóval vittem, amit tudtam. A majd egy napos út után Dar es Salaam-ban szállt le a gépünk, a landolásnál, ami egyből szembetűnt, azok a rendszertelen fények voltak, hajnalban érkeztünk meg. A terminálba érve, mintha a súlyod megduplázódna, mintha a meleget cipelted volna magadon. Dar es Salaam az éjszakában rémisztő volt számunkra és kaotikus, a legjobb szó a rendszertelenség, ami szerintem itt mindenre igaz. A pályaudvaron hatalmas tömeg, lökdösve mindenkit, próbált eljutni a céljához, mi pedig csak arra figyeltünk, hogy valaki ki ne vegye a kezünkből a kézipoggyászt. Egyáltalán nem éreztem magam biztonságban, de majd 6 óra utazás után végre Tangába érkeztem, még két magyar társammal egyetemben. Ami elsőre szembetűnt, az a rengeteg szemét, ami mindent körülvett, egy olyan városban, aminek csodálatos növényzete van, lenyűgöző óceánja és kellemes városképe. Megérkezve a szállásunkra egy nagyon aranyos családi ház várt minket azokkal a fiúkkal, akiket másfél éve láttam utoljára.

Elevenen él bennem még mindig ez az érzés, a kíváncsiság, a boldogság, a megnyugvás érzésének keveréke.

Októbertől elkezdtünk Tangában angolt, drámát és magyart tanítani, magyart csak három fiúnak, akik jelenleg Pécsen önkéntesek, a program cserealapon működik.

Délelőtt szuahéli óránk van, tanuljuk a helyi nyelvet, ami egészen egyszerű, mind a nyelvtant és a kiejtést is beleértve. Párhuzamosan mindezzel kertgazdálkodásba is fogtunk, egész nagy területen termesztünk zöldségeket és csirkéket is nevelünk, mindez az ifjúsági központnál található, ami a munkahelyünk. Körülbelül húsz fiatallal foglalkozunk, 20-25 évesek, többségében fiúk. A központban található egy hangstúdió is, ami hamarosan szintén felújításra kerül, ugyanis a helyi vezetőinknek van egy zenekara, az EAZY MEN. A munka után kikapcsolódást az óceán jelenti, minden hónapban egyszer full moon partyra megyünk, havonta egy alkalommal, telihold idején bukkan ki a vízből egy sziget, ami másfél órára van hajóval a parttól, hatalmas tábortűz kerekedik zenével ilyenkor, és csak a hold ad fényt. Fényképekkel lehetetlen megörökíteni, saját szemmel kell látni.

Mióta itt élek, nagyon sok új élményben van részem, nem csak a full moon party okozta örömmel, rossz élmények is elkísérnek. Néha azt gondolom sok az egy év, amit itt fogok tölteni, néha hatalmas nyugalmat érzek, amit nem adnék semmiért. Más a környezet, más a kultúra és teljesen mások az emberek.

Tetszik, hogy mindenhol banán és kókuszfák vesznek körül, minden zöld, mindenhol növények és állatok, nem tetszik viszont, hogy mindenki szabadon szemetel, bármi legyen nála, üveg, elem, papír, fém. Bár mégis, ahogy járkálok az utcákon, elfeledem mindezt, mert annyira harmonikus a környezet, az utcák tele vannak gyerekekkel, akik rögtön

megrohamoznak, ahogy meglátnak és már messziről kiabálják a neved.

Szeretem, mikor Kitti dada-nak hívnak, ez testvért jelent, mindenki testvérnek hívja a másikat, és sokszor mondják, hogy Tanzániában mindenki egy család. Egy család vagyok a szomszédokkal, egy család vagyunk azokkal, akiket tanítunk, de az idegenekkel is a városban. Úgy gondolom szép dolog ez, és tényleg el is hiszem, hogy figyelnek az emberek egymásra.

Ha fehér ember látogat a városba, rögtön kiabálják rá a Mzungu kifejezést, ami európai embert jelent és összekötik a pénz fogalmával, a nagyon sok pénzével. Az utcán pedig állandó jelleggel követnek és kéregetnek, van, hogy percekig jönnek utánad, és ha nincs veled helyi kísérő, akkor gondolkodhatsz azon, hogy is tudsz megszabadulni az illetőtől. Úgy gondolom, hogy az embereknek itt is megtalálható minden típusa, ahogyan Magyarországon is, nekem is sikerült megismernem megannyi embert itt, sokukban csalódtam, sokak a barátaim lettek, az itteni élet, folyamatos training-ek sorozata. Soha nem tudod, milyen új dologba ütközöl és vajon jól tudod-e kezelni azt. Azt hiszem ez az a hely, ahol nagyon észnél kell lenned és átgondolnod a tetteidet legalább kétszer, mielőtt cselekszel.

A környék, ahol élünk borzasztóan szegény, bár a mi szállásunk egészen jól felszerelt, van víz és áram is, bár a vizet hétvégenként elzárják, ilyenkor a ballonokat használjuk. A gyerekeknek, akikkel foglalkozunk ilyen szerencséjük nincs, sokan nem is tudnak enni mindennap.

Néha, amikor a srácok eltűnnek néhány napra, akkor már tudom, hogy valami gond lehet, általában maláriások vagy néhány napig kimaradt az étkezés. Sokszor ajánlottuk már fel nekik, hogy egyenek nálunk, próbáltunk gyógyszerrel is segíteni, de a mi készleteink is végesek.

Most, hogy zöldségeket termelünk és állatot is tartunk, talán számukra is könnyebbé válik az élet. Házaikon nincs plafon és a háznál tartott tyúkok is sokszor a szobában vannak. Sok helyen már a szúnyogháló kiszakadt az ablakon és rongyokkal van elreteszelve a szakadás, így a szoba teljesen sötétté válik.

Itt tanultam meg spórolni úgy igazán, kevesebbel is beérni, és talán a türelmem is erősebb lett. Ez egy nagyon fontos erény itt egy „fehér ember” számára.

Csak egy ilyen helyen tudatosulhat benned 100 % osan, hogy sok mindened van az itteniekhez képest. Mindent egybevéve, amikor a város felé tartva meglátom az óceánt, és a halászokat a vízen, azt a sok kis szigetet, ami a part közelében fekszik, és azt a csodás növényzetet, elönt a nyugalom és a szépség érzete. Csodálatos helyen töltöm ezt a rövid egy évet és nagyon sok érdekes emberrel tudom mindezt megosztani. Biztos vagyok abban, hogy a nagy igyekezetem azt hozta meg számomra, amire mindig is vágytam. Itt vagyok Afrikában, hangosan kimondva, még mindig hihetetlen.

Nem cserélnék senkivel!

Ebben a szellemben került sor a „Több, mint Gyár” elnevezésű programra is, ami a pécsi Bőrgyár mára üres, ám szerkezetileg teljesen rendben lévő épületeiben zajlott le. A hangsúly itt a figyelemfelhíváson volt, a korábbi Pécsi Egyetemi Napok helyszíne ugyanis már nem tölt be gyár-funkciót – annak ellenére, hogy 1960-as években az ország legnagyobb bőrgyárának számított. Persze erről sok helyi nem is tud. A lakosság pécsi értékekkel kapcsolatos ismereteinek bővítése szintén célja a csoportosulásnak, szerintük ugyanis annak ellenére, hogy Pécsen milyen lehetőségek vannak, a helyiek csak nagyon kevéssé használják ki ezeket. „Sokan itt vannak, de valahogy mégsem élik a várost” – mondja Balázs. „Kötelességünk felhívni a figyelmet mindenre, ami ekkora értéket képvisel.”

Pécs egy másik városi problémájával foglalkozó rendezvény volt a Belváros.Like! Balázs Zilahi Péterrel és dr. Kondor Tamással közösen dolgozott az EKF városfejlesztési hatásait értékelő tanulmányon, a Belváros.Like! tulajdonképpen egyfajta terepmunka volt ehhez. A Király utca és a Ferencesek utca tengelyére koncentráltak, hiszen itt a fejlődési lehetőségek kiaknázása komoly nehézségbe ütközik a lakossági érdeklődés hiánya miatt: az üzletekben kicsi a kereslet, mert első ránézésre kevésbé színvonalasak, mint egy bevásárlóközpont boltjai. Ugyanakkor a működtetők naponta élet-halál harcot vívnak, ami mellett képtelenség fejleszteni, újítani. Az egy napos akció tehát a sétálóutcák élettel való megtöltését célozta meg, méghozzá a Pécs Holding bevonásával: az utcákban üresen álló kirakatokat a program idejére a b2 rendelkezésére bocsátották. Így a meglévő boltok, vendéglátó egységek, és a Színház aktív részvétele mellett a kihasználatlan tereket installációkkal, a járókelőket is bevonó játékokkal –például egy élő twisterrel – lehetett megtölteni. A program rengeteg embert megmozgatott, és itt is szembetűnő volt, hogy az építészet a házak és közterek megtervezésén túl milyen sokban hozzájárulhat még egy város életéhez.

Persze a b2 a határok kitágítása mellett az alapok lefektetését is elengedhetetlenül fontosnak tartja. Erről szólt a 2012 májusában, Orfűn megrendezett III. Pécsi Építész Jamboree, ahol az ország majdnem minden építész karáról érkeztek hallgatók, hogy a 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállításra készülő makettanyag legyártását elkezdjék. Ez volt az a pont egyébként, amikor a Pollack dékánja, Bachmann Bálint

A

B2

INNOVÁCIÓS HALLGATÓI CSOPORT

Makovecz a tónál

twister az utcán

FOTÓ

szentendrei antal

KÓSA BALÁZS ELNÖK, ÉS BARNA ESZTER, HR-ES ELNÖKHELYETTES EGY ESŐS JANUÁRI ESTÉN MESÉLT A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM POLLACK MIHÁLY MŰSZAKI ÉS INFORMATIKAI KARÁN MŰKÖDŐ B2 CSOPORT MUNKÁSSÁGÁRÓL. INDULÁSKOR A SZAKKOLLÉGIUM ÉS A TANULÓCSOPORT ÖTVÖZETÉT SZERETTÉK VOLNA LÉTREHOZNI, AHOL A HALLGATÓK MÁR EGYETEMI KARRIERJÜK LEGELEJÉTŐL KEZDVE RÉSZT VEHETNEK VALÓS ÉPÍTÉSZETI FELADATOK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN. EZZEL PÁRHUZAMOSAN MINDENKINEK A VÉRÉVÉ VÁLHAT A CSAPATMUNKA, AMI KULCSFONTOSSÁGÚ, HISZEN AZ ÉPÍTÉSZ EGYEDÜL NEM ÉPÍTÉSZ. BÁR A JELENLEGI TAGOK MINDEGYIKE POLLACKOS HALLGATÓ, A PROJEKTEK MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN KIDERÜLT, HOGY TÖBBEK KÖZÖTT JOGÁSZOK, BÖLCSÉSZEK ÉS KÖZGAZDÁSZOK IS SZOROSAN EGYÜTT TUDNAK MŰKÖDNI A B2 MUNKÁJÁVAL. DE MIT IS CSINÁL EGY CSAPAT ÉPÍTÉSZ-HALLGATÓ AZ AMÚGY SEM TÚL BŐSÉGES SZABADIDEJÉBEN?

szöveg

füge kata

Kezdésnek például egy Makovecz Imre-emlékestet. Az első nagyobb lélegzetvételű projekt 2011 őszén a Kossuth-díjas építész születésének évfordulójára rendezett este volt, a Balokány ligetben.

Előadások, kiállítás, és a fénypont: pécsi általános- és középiskolások, óvodások és prominens szakmabeliek –például az Ybl-díjas Pelényi Margit– által készített lámpások úsztatása a park taván. Joggal feltételezhetjük, hogy nem lehet könnyű a pécsi lakosságot ilyen, erősen szakmai programokkal lázba hozni. Ennek fényében a hatóságok felé előzetesen 200 főre volt bejelentve a rendezvény, amin végül összesen 1200-an vettek részt. Érdeklődés tehát, úgy tűnik, mindenképpen van. Nem mellesleg a helyszínválasztás sem volt véletlen: Makovecz Imre munkásságában a közösségteremtés rendkívül nagy szerepet játszottak – a b2 célja pedig, hogy felhívja a figyelmet a problémás, méltatlanul mellőzött pécsi közterekre.

is kezdte komolyan venni a csoportot – ennek ékes bizonyítéka volt, hogy miután megérkezett és körbenézett az orfűi rendezvényen, fogta magát és felvásárolta a résztvevőknek az összes sört, ami csak létezett a faluban.

A szervezet finanszírozása a sörellátáson kívül is nehéz kérdés. A rendezvények volumenéhez képest „szinte nulla forint költségből”, célzott támogatók segítségével dolgoznak. A Pécs Holdinggal való, fent említett együttműködésen túl mindig az adott rendezvényhez kapcsolódó helyi vállalkozásokat keresik meg a partnerség lehetőségével. Papírboltot a Balokánybeli lámpások anyagához, vagy a Kodály Központot az áramellátás biztosításához, ugyanott. A dolog mára kétirányú, a Bőrgyár és a Balokány liget fenntartói is nagyon hálásak voltak az ottani programokért és figyelemért. És hogy mi a jövő? „Elsősorban a csapatépítés”– mondja Balázs, de aztán hamar kiderül, hogy ez legfőképpen a közös munkán keresztül fog megvalósulni. „A korábbi projektek hozadékaként készítünk vázlatterveket a Bőrgyárnak a terület hasznosíthatóságára. Tervezési munkákat csinálunk még egy vonyarcvashegyi nagyközség által kiírt ötletpályázatra, és a gyűrűfűi kápolnához is. Ez utóbbi feladatot nagyon szerrtjük, mert úgy tűnik, lehetőségünk lesz teljesen a nulláról az épület kivitelezéséig mindenben részt venni. Ez különösen tanulságos, hiszen gyakran nehéz a kivitelezés-technikai újdonságokat az építőiparon keresztülvinni.” A csapat egyik grandiózus terve, hogy közreműködjön évente egy pécsi kocsma belsőépítészeti tervezésében, megvalósításában. A költséghatékony, de eredeti megoldások vannak a középpontban, és ismét csak a kivitelezésben való részvétel. Na meg persze a közös, konstruktív munka, és az elengedhetetlen vitatkozás, építő kritizálás. „Szintén a látókör-bővítés miatt nagyon fontosnak tartjuk a különböző tudományterületek képviselőivel való együttműködés erősítését. Tervben van az egyesületté válás is, így a finanszírozás, a pályázatokon való szereplés és az érdekképviselet is hatékonyabban menne. Szeretnénk igazán jól csinálni, hogy akár még tananyag is lehessen a munkánkból.” Az elismerés mindenesetre eddig sem maradt el: 2012 szeptembere óta a b2 az „Egyetemi Kultúráért” rektori kitüntetés büszke gazdája.

OROSDY DANI

OROSDY DÁNIEL 1980-BAN SZÜLETETT PÉCSETT, AMI – LÁSSUK BE – ELEVE KOMOLY HIBA, LEGALÁBBIS AZ ELADÁSOK SZEMPONTJÁBÓL BIZTOSAN (MAROSVÁSÁRHELY ÉS BUDAPEST MOSTANÁBAN CSAKNEM LEKÖRÖZHETETLEN).

VILÁGÉLETÉBEN AZ IRODALOM, ZENE, FILM ÉS ÁLTALÁBAN A MŰVÉSZETEK ÉRDEKELTÉK, ENNEK MEGFELELŐEN A JOGI EGYETEMET VÉGEZTE EL 2003-BAN. TÖBB TUCATNYI FILMES TÉMÁJÚ ESSZÉT ÉS KRITIKÁT PUBLIKÁLT, TÖBBEK KÖZÖTT A FILMVILÁGBAN, A FILMVILÁG BLOGON, VALAMINT A MOZINETBEN, AHOL Ő VOLT A DIRECTOR’S CUT ROVAT VEZETŐJE IS. KÉT ÉS FÉL ÉVEN ÁT OKTATTA A FILMKRITIKA TANTÁRGYAT A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZTUDOMÁNYI KARÁN. KÉT ESSZÉT ÍRT A GRINDHOUSE – A FILMTÖRTÉNET TILTOTT KORSZAKA CÍMŰ KÖTETBE, SZERKESZTŐJE VOLT TÖBBEK KÖZÖTT AZ 501 LEGFONTOSABB FILM, AMIT MINDENKÉPPEN LÁTNOD KELL ÉS LOST – AZ ELTŰNTEK KRÓNIKÁJA CÍMŰ KÖTETEKNEK. A HALOTT ÜGYEK AZ ELSŐ NYOMTATÁSBAN MEGJELENŐ REGÉNYE. FURCSÁNAK TALÁLJA, HA VALAKI ÖNMAGÁRÓL ÍR EGYES SZÁM HARMADIK SZEMÉLYBEN, DE ÚGY VÉLI, EZT IS MEG LEHET SZOKNI, MINT BÁRMIT, KIVÉVE TALÁN A SZNOBOK ROSSZINDULATÁT ÉS MARTY FELDMAN TEKINTETÉT. KICSIT TUD BASSZUSGITÁROZNI, RAJZOLNI VISZONT EGYÁLTALÁN NEM. NEM TART ÁLLATOKAT, DE ÁLLAT MÁR TARTOTTA ŐT (EGY LÓ, A HÁTÁN, EGYSZER). ERŐSEN ŐSZÜL, AMI CSAK AZÉRT NEM ZAVARJA KÜLÖNÖSEBBEN, MERT KOPASZODIK IS.

HALOTT ÜGYEK A KRITIKUSOK SZERINT: „Orosdy regényének színhelye a remek nevű Sárványhahota, a fájóan kisszerű, korrupt, unalmas magyar kisvárosok mintadarabja, valahol a Rokonok-beli Zsarátnok szomszédságában. (...) A Halott ügyek erősebb első harmadában a posványos magyar valóságot értő-érző, és okosan kifigurázni is képes szatírának mutatkozik, a második rész viszont olyan, mintha Terry Pratchett pubertáló kisöccse akarta volna megírni az eleve komikus Néma revolverek városa paródiáját.” (Kránicz Bence, Mozinet. hu) „Orosdy Dániel Halott ügyek című munkája mindenképpen hiánypótló kezdeményezés, hisz a sajátosan kelet-európai életérzést a nagy elődök és a populáris kultúra eszköztáraival keveri – friss és egyéni módon. (...) Szépen és lendületesen kanyarognak a kollázsszerűen összeragasztott szövegek, Orosdy érezhetően nagy kedvvel és lendülettel barangolja be a számára kedves kulturális referenciapontokat. A kelet-európai groteszk, a keserédes, sírva-nevetős magyar humor, a míves nyelvi játékok ugyanúgy felsejlenek a háttérben, mint filozofikusabb vénájú angolszász szerzők, vagy épp Orosdy legkedvesebb filmélményei.” (Huber Zoltán, Dark Corners) „Mintha Bulgakov elolvasta volna Vonnegut Börleszkjét, elmesélte volna a Rokonok Móricz Zsigmondjának, a beszélgetést pedig Örkény István gépelte volna le részegen. Ami elsőre nem rossz.” (Toroczkay András, Magyar Narancs) RÉSZLET A KÖNYVBŐL: Baktattak. Baktattak és baktattak.

– Érdekel még egy rejtvény?

– Hogyne. Miért ne?

– Oké, itt jön. Ez nem anagramma lesz. A viszonyulásról szól. Hogy hogyan néz az ember a dolgokra, beleértve önmagát és másokat is. Feladvány, tanmese, példabeszéd. Vagy csak egy szar vicc, majd meglátjuk.

– Megint több napom lesz a megoldásra?

– Ááá…! Ki tudja, mennyi van hátra még bármiből

is. Itt, helyben kell kiokoskodnod. Mehet?

– Mehet. Figyelek.

– Rendben. Miről szól a Hófehérke? Ma már emlegettük Disney-t, az ő klasszikus rajzfilmjére gondolok. Láttad, nem?

– Persze, nagyon szeretem.

– Mindenki szereti. Olyan, mint a virsli.

– Azért mindenki biztosan nem szereti, de mindegy.

– Persze, hogy nem szereti mindenki! A virslit se szereti mindenki.

Klári felröhögött, de nem kifejezetten gonoszan.

– Jól van, gondolkodj csak nyugodtan. – cigit vett elő a zsebéből. – Rágyújtasz? Ákos sosem dohányzott.

– Igen, kösz. – felelte, majd kivett egy szálat. Klári rögtön adott tüzet is.

– Szóval a Hófehérke?…

– Bizony. Egyszerű a kérdés.

– Az. Hát miről is szólna? A menekülő, világszép hercegkisasszonyt befogadják a törpék, jön a gonosz, lenyomják, aztán a jóképű herceggel együtt a csaj ellovagol a boldogságba. Happy end, mindenki boldog. Ennyi.

– Erről szólna?

– Mi másról? Persze hogy erről!

– A nagy lófaszt! „Mindenki boldog”, te jó ég! – Klári szabályosan forgatta a szemeit félig-meddig tettetett mérgében. – Elmondom neked, miről szól ez a te hepiendes tündérmeséd: ez egy náci, pontosabban árja propagandatörténet! Ákos megkövülten nézett az asszonyra.

– Gondold már végig! A szép, fekete mostoha meg akarja ölni a fehér riválist, a hercegnőt, de a befolyásolható munkásosztály egy tagja, azaz a Vadász futni hagyja. Mit csinál ezután a te Hófehérkéd?

Beveszi magát a csúnya, nagy orrú, nagy fülű, talán látens homokos, de mindenképpen dolgos törpék házába. Kéretlenül benyomul, rendet rak, összetöri ami nem tetszik neki, aztán meg jól is le is bassza a munkából hazatérő, megfáradt szerencsétleneket.

Addig hízeleg és erőszakoskodik, amíg be nem fogadják, bár marhára jól megvoltak nélküle is. Vállalja a házimunkát, amit túlnyomórészt bedrogozott erdei állatok végeznek el. Jön a feka mostoha be fejezni a melót, de persze pórul jár, a rabszolgává tett, felhergelt törpék kinyírják. És ki kapja a végén a csajt? Kié lesz a zseton, a muff, a hatalom, az öröm, a dicsőség? Egy árja hercegé, aki nekrofil

hajlamainak engedelmeskedve lesmárol egy hullát!

Mit csinált ő addig? LOVAGOLT, BASZD MEG! Terelgette azt a büdös gebét az erdőben! Ennyivel járult hozzá a kizsákmányoltak és elnyomottak közös munkájához, a kollektív megaláztatáshoz és szenvedéshez! A törpék melóztak a bányában, tűrték a hárpiát, kinyírták a gonoszt – és miért?! Csak hogy a gazdag fehér ribi megtalálja az ő gazdag fehér pasiját! Ki járt jól?! A két nagyhatalmú árja a fehér lovon! Ki baszott rá?! A Tükör, aki okos volt, a Vadász, aki mások szennyesét mosta, a mostoha, aki nem volt elég fehér, és a törpék, akik békében megvoltak egymással, amíg a heteró fehér pina bele nem tenyerelt az életükbe! Az értelmiség, a munkásosztály, az ilyen-olyan kisebbségiek mind bekaphatják, ha egy arrogáns fehér mást akar! EZ a Hófehérke! Ákos némán szívta a cigarettáját, még köhögni is elfelejtett.

– Ez lenne a Hófehérke?

– Persze! Pontosabban: persze, hogy nem! Még pontosabban: akár ez is lehet a Hófehérke, ha nagyon akarom! Érted már?! Én sem gondolom, hogy ez a helytálló értelmezés, de le tudnám nyomni bárkinek a torkán, ha nagyon akarnám.

Viszonyulás kérdése az egész.

– A törpék szerették Hófehérkét. Együtt daloltak és táncoltak vele, imádtak puszit kapni tőle.

– Látod?! Ez igaz. Mégsem vágtál közbe, hogy gond van a logikámmal!

– Nem. Tényleg nem.

– Pedig megtehetted volna. Mondjuk a szexualitás oldaláról nézve szegény törpék mindenhogyan ráfáznak. Ha homokosok, akkor el kell viselniük egy agresszív heteró csajt, ha nem, akkor meg azt, hogy ott billegeti magát ez a jóforma fehérnép, akit nem kaphatnak meg. Ez is csak viszonyulás. Viszonyulás kérdése az egész.

– Szóval a viszonyulásé.

– Bizony. Minden összekeveredik minden mással.

Aki kritizálni mer, gyűlölködik. Aki gyűlölködik, csak kritizál. Ha szeretsz valakit vagy valamit, végletesen elfogultnak kell lenned, különben az már nem is szeretet. És a Hófehérke nem más, mint az árja faj nagyságáról és felsőbbrendűségéről szóló tanmese.

Baktattak. Halkan baktattak. Baktattak és baktattak.

grafika

Merényi „Grafitember” Dániel

Szalonnászsályás buci 40 gr húsos szalonna, apró kockákra vágva 250 gr liszt 4 tk sütőpor 1 kk só 40 gr krémsajt 1 evőkanál zsálya, felaprítva 2 dl tej kevés tej a tészta tetejére

Kapcsoljuk be a sütőt, és melegítsük elő 210 fokra. A szalonna zsírját teflonserpenyőben olvasszuk ki, majd kb. 5-6 perc alatt pirítsuk aranybarnára. Konyhai papírtörlőn itassuk le és hűtsük ki.

Szitáljuk tálba a lisztet, szórjuk hozzá a sót, a sütőport és a zsályát. Keverjük ehhez a mixhez a krémsajtot és a tejet, végül a szalonnát is. Jól gyúrjuk össze a tésztát, majd formázzunk belőle kerek bucit. A tetejét konyhai ollóval vagy késsel bevágjuk, majd megkenjük egy kevés tejjel. A tésztát sütőlapra helyezzük, és 30-35 perc alatt készre sütjük (ha esetleg a teteje túl gyorsan barnulna, alufóliával lefedjük).

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra.

A liszteket szitáljuk egy tálba, szórjuk hozzájuk a sütőport, a cukrot és a sót. A hideg vajat vágjuk apró kockákra, adjuk a porokhoz, majd az ujjainkkal dolgozzuk az egészet morzsa állagúra. A meggyet daraboljuk fel és keverjük a tésztához. Ezután adjuk hozzá a túrót és apránként a tejszínt is, és gyúrjuk a tésztát addig, amíg összeáll. Ha megvan, tegyük át egy lisztezett felületre. Szórjunk kevés lisztet a tetejére is, majd a kezünkkel lapogassuk kb. 2.5 cm vastag koronggá (a tészta nagyon könnyű és eléggé ragad, úgyhogy óvatosan, csak kevés mozdulattal kell vele dolgozni). Lisztezett késsel vágjunk belőle kb 10 hasonló méretű darabot, és süssük őket 30 percen át. A sütés félidejében megszórhatjuk a scone-ok tetejét kristálycukorral. forrás: 101cookbooks.com

Meggyes-túrós scone

POGÁCSA FORMÁJÚ, ÉLESZTŐMENTES, ÉDES VAGY SÓS SÜTI, AMI A RÉGEBBI IDŐKBEN A SKÓCIAI TEÁZÁSOK ELENGEDHETETLEN KELLÉKE VOLT

Füge Kata

120 gr sima liszt 125 gr teljes kiőrlésű liszt 1 ek sütőpor 50 gr porcukor ½ tk só 85 gr hideg vaj 120 gr magozott meggy (lehet fagyasztott vagy befőtt is) 170 gr túró 80 ml tejszín

Házi baguette

Házi

pékség

1,5 bögre 50 fokos víz 1 tk szárított élesztő 550 gr liszt 2 tk só ½ bögre jégkocka 1) A vizet és az élesztőt keverjük össze egy mély edényben, hagyjuk állni 15 percig.

Szitáljuk egy nagy tálba a lisztet. Folyamatosan adagoljuk hozzá az élesztős vizet, miközben egy villával épp csak addig keverjük az így kialakuló tésztát, amíg összeáll. Konyharuhával letakarva pihentessük 20 percig.

2) Következő lépés a sózás. Egyszerűen szórjuk a sót a tésztára, és konyhai robotgép dagasztó karjával, vagy kézzel dagasszuk kb. 8-10 percig. (A baguette végső állagán meglátszik ez a 8-10 perc, érdemes küzdeni.) Ha túlságosan ragad a tészta, adjunk hozzá lisztet, kb. fél evőkanalanként.

Egy tálat vékonyan olajozzunk ki, és ebben pihentessük a tésztát 1 órán át, letakarva.

3) Ezután a hajtogatás következik: tegyük lisztezett felületre a tésztát, majd nyújtsunk belőle 20x15 cm-es téglalapot. A szélesebb oldalakat hajtsuk be középre, majd ismételjük meg ugyanezt a rövidebb oldallal is. Az így kapott bucit sima oldalával felfelé helyezzük vissza az olajos tálba pihenni, újabb 1 órán át.

4) Kb 35-40 perc elteltével melegítsük elő a sütőt 245 fokra.

5) Az 1 órás pihenőidő leteltével jön a formázás és a sütés. A tésztát osszuk fel 3 részre és sodorjunk belőlük egyenként 35 cm hosszú, kb 6-7 cm széles rudakat. Éles késsel harántirányban vagdossuk be a tetejüket, ha úgy gondoljuk, egy kis vízzel is lekenhetjük őket (ettől a felületük simább lesz). Helyezzük a baguetteket sütőlapra, majd tegyük be a tepsibe. Rögtön ezután a jégkockákat szórjuk egy kisebb tepsibe vagy tűzálló tálba, amit a sütő aljába helyezünk (így gőz képződik, abban pedig a ropogós héj).

20 percnyi sütés után a baguette alját fakanállal megkopogtatva kongó hangot kell hallanunk, ekkor kész a kenyér.

A lisztet szitáljuk egy nagy tálba, majd adjuk hozzá a szárított élesztőt, a cukrot és a sót. Keverjük jól el. Öntsük a keverékhez az olívaolajat, majd folyamatosan adagoljuk a vizet – a liszt minőségétől is függ, hogy pontosan mennyire lesz szükség. Annyit használjunk fel, hogy kellemes tapintású, ruganyos tésztát kapjunk. Ezt hagyjuk a tálban, fedjük le konyharuhával, és langyos helyen kelesszük 8-10 órán, vagy akár egy éjszakán át.

A sütőt melegítsük elő 250 fokra. A feltét alapanyagait jól keverjük össze egy csészében. A tésztát amennyire tudjuk, nyújtsuk téglalap formára, kezünkkel igazítsuk el és nyomkodjunk bele kis mélyedéseket. Ecsettel vagy kanállal kenjük rá a feltétet, majd 10-12 perc alatt süssük készre.

Focaccia 525 dkg liszt 1 csomag szárított élesztő 2 tk kristálycukor 1 púpos tk só 0.7 dl olívaolaj 2.5 dl „kézmeleg” víz FELTÉT: 4 gerezd fokhagyma, felaprítva 1.5 tk szárított zöldfűszer (pl: oregano, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom) ½ tk só 3 ek olívaolaj

mindent bele keksz

HOZZÁVALÓK 10 FŐRE: 150 g vaj 200 g barna cukor 1 tk sütőpor csipet szódabikarbóna 225 g liszt csipet só 2 tojás 100 g dió 200 g étcsokoládé 4 ek kakaó 2 marék ribizli (fagyasztott)

A vajat robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a cukrot és a sót. Tovább keverjük, közben beleütjük a tojást és beleszórjuk a sütőporos-szódabikarbónás-kakaós lisztet. Végül a durvára vágott diót, csokoládét és a fagyasztott ribizlit is beledolgozzuk a tésztába. A masszából 1 cm széles korongokat formázunk, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket, és mehetnek is a 180 ºC-ra előmelegített sütőbe 14 percre. Már csak annyi a feladat, hogy a kihűlt finomságot elfogyasszuk.

Forrás: saját recept

Házi cukrászda

ribizlis torta

a tésztához - 24 dkg liszt 6 dkg cukor 1 tojás csipet só 12 dkg hideg vaj a töltelékhez - 50 dkg ribizli 4 tojásfehérje 20 dkg porcukor 1 ek citromlé 10 dkg darált mandula

ECKERT BIANKA

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tészta hozzávalóit egy tálba öntjük, majd jól összedolgozzuk, golyóvá formálva, alufóliába csomagolva hűtőbe tesszük 1 órára. Egy 26 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk-lisztezünk. Az alját kibéleljük a tésztával, majd letakarjuk sütőpapírral, rászórunk valamilyen nehezéket (bab, lencse) és 10 percig elősütjük. Ha kész, a nehezékeket, valamint a sütőpapírt eltávolítjuk. Közben a ribizlit megmossuk és leszemezzük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd folyamatos keverés közben hozzáadagoljuk a cukrot, citromlevet, a darált mandulát és a ribizlit (pár ek. kivételével, amit díszítésként a tortára teszünk). Az így kapott masszát a tészta tetejére öntjük és egyenletesen elsimítjuk, majd a félrerakott ribizlivel megszórjuk. Visszatesszük a tortát a sütőbe és 180 fokon még 50-60 percig sütjük, majd kivesszük, hagyjuk kihűlni és porcukorral megszórva már lehet is tálalni.

Forrás: ősrégi Glamour

1 kg málna (én fagyasztottat használtam) 500 g mascarpone 6 tojás 6 ek cukor 2 csomag vaníliás cukor kb. 4 csomag babapiskóta (de lehet kevesebb, ezt majd látni fogod, ahogy a rétegeket teszed) két kisebb zacskó tejszín kevés málnaszörp amiben megforgatom a babapiskótát

ISTENI TÚRÓ málna TORTA

75 dkg túró 20 dkg vaj 4 tojás pici só 1/2 sütőpor 6 ek gríz 1 citrom héja lereszelve + leve kifacsarva 20 dkg cukor

misu

A tojásokat szétválasztom, először a fehérjét 2 ek cukorral kemény habbá verem, félre teszem. A sárgáját 4 ek cukorral, és a vaníliás cukorral habosra keverem, majd hozzáadagolom a mascarponét és ezzel is még keverem egy kicsit. Ha kész a mascarponés massza, akkor óvatosan hozzákeverem a tojásfehérjét és a felvert tejszínt is. A babapiskótákat én málnaszörpbe forgattam. Az összeállításhoz először a tál aljába egy kevés krémet teszek, majd arra megy rá a babapiskóta, krém, málna, majd megint egy réteg babapiskóta, krém, málna – addig amíg el nem fogynak az alapanyagok:) A legtetejére málna kerül. Minimum 2 órán át kell hűtőben állni hagyni, hogy még jobban összeérjenek az ízek. forrás: Mascarpone toboz belseje, felturbózva

A sütőt előmelegítem 175°C-ra. A tojásokat kettéválasztom, majd a fehérjét habbá verem. A sárgáját a vajjal és a cukorral habosra keverem és fokozatosan hozzáadagolom a többi hozzávalót. Az így kapott túrós masszához lágyan hozzáforgatom a tojásfehérjét, és egy kilisztezett sütőformában 1óra alatt készre sütöm.

Forrás: Anyu receptje

Először is a tészta alapanyagait dolgozzuk össze, majd 1 órára hűtőbe tesszük. A pihentetés után kivesszük a tésztát és kinyújtjuk.

A tésztából egy nagyobb méretű pogácsaszaggatóval (ha nincs otthon, megteszi a pohár is) köralakú formákat szaggatunk. Az így kapott köröket egy előre kibélelt muffinformába nyomkodjuk (kosárka-alakot formálva). Sütőpapírt teszünk a torták belsejébe, abba pedig nehezéknek lencsét, majd így sütjük 10 percig a 180 fokra előmelegített sütőben. 10 perc elteltével vegyük ki a nehezékeket, majd még 5 percig süssük a kosárkákat. Mialatt sül a tészta, elkészítjük a tölteléket. Egy közepes méretű serpenyőben felolvasztjuk a csokoládét a vajjal együtt, majd folyamatos kevergetés közben hozzáadjuk a forró tejszínt, és csomómentes, lágy masszává keverjük a tölteléket. Az elkészült kosarakat egyszerűen megtöltjük a csokimasszával, és berakjuk a hűtőbe kb. 1 órára.

Forrás: nosalty

csokis kosarak

HOZZÁVALÓK KB 30-40 DB KOSÁRHOZ: TÉSZTÁHOZ 50 dkg liszt 30 dkg vaj 2 tojás 10 ek porcukor 2 púpos ek kakaópor kevés só TÖLTELÉKHEZ 2 tábla tejcsokoládé (de tetszés szerint lehet használni étcsokoládét is) 2 dl tejszín 4 dkg vaj