ISTEN AJÁNDÉKA A CSALÁD

II. ÖKUMENIKUS PIKNIK ALSÓNÉMEDIN

Dr. Tüske Zoltán polgármester úr az Ökumenikus Pikniken elmondott beszéde

Tisztelt Lelki Vezetőink!

Tisztelt Egyházközségi Elöljáróink!

Kedves Gyerekek, Hölgyeim és Uraim!

A tavalyi év után immáron második alkalommal gyűlhettünk össze egyházközségeink, önkormányzatunk, és a művelődési ház szervezésében az Ökumenikus Piknikre.

Azt gondolom, hogy az országosan megtartott, hivatalos, az egyházak által elrendelt ökumenikus alkalmak nagyon fontosak és jelentőségük, szükségességük vitathatatlan. Mégis minden ilyen januári alkalompáros után maradt bennem egy kis hiányérzet. Távolinak, ritkának éreztem az évenként megrendezendő ökumenikus szertartásokat. Számomra tehát az Ökumenikus Piknik hiánypótló, a két egyházközség teljességét átfogó, olyan kötetlen, békés, baráti összejövetel, ahol Isten nevében, lelki épülésünkre és egymás iránti tiszteletünk, megbecsülésünk kifejezésére gyűlünk össze. Erre pedig ma nagy szükség van, talán sokkal nagyobb szükség, mint amekkora szükség erre korábban volt. Azt tapasztalhatjuk a nagy világban – hallván a különböző médián, közösségi csatornákon keresztül bennünket elárasztó információkat –, hogy évről-évre, napról-napra egyre több támadás éri a kereszténységet, a keresztény kultúrvilágot. Számunkra keresztények számára ezredéve ad iránymutatást, mindannyiunk által helyesnek elfogadott jövőképet, az Isten-haza-család hármasa

Tudjuk, hogy család nélkül nincs jövőnk. Társadalmi együttélésünk legfőbb sarokköve a család, ahol a nagyszülők, az anya, az apa és a gyerekek tökéletes bizal- mi egysége fennáll, ahol ismerjük egymást, ahol számíthatunk a szülőkre, a gyerekekre és ahol bensőségesen, őszintén megélhetjük önmagunkat. Elmondhatjuk örömeinket, szomorúságainkat, kérdezhetünk és választ kaphatunk kérdéseinkre, elmondhatjuk félelem nélkül véleményünket vagy az általunk fontosnak tartott értékeinket. A család egyéni identitásunk megteremtője, alakítója és védelmezője. A családi bástyáink sokaságára épül nemzetünk. A nemzetünk, melyben nyelvünk, hazaszeretetünk, nemzeti kultúránk kovácsol egységgé bennünket. A nemzeti öntudatunk olyan alap, melyre támaszkodva bizton tudhatjuk, hogy nem állunk egyedül a világban, tudjuk mi a történetünk, tudjuk honnan jöttünk, kik a hőseink és miért adták önzetlenül életüket vagy éppen szabadságukat és persze tudjuk merre tartunk magyarokként.

Végül a családjainkat, nemzetünket átölelő és a legsúlyosabb történelmi helyzetben a szomorú, néha tragikus pillanatokban is mellettünk álló bennünket és nemzetünket vigasztaló és áldó végtelen erő és szeretet az Isten. Nélküle semmik vagyunk, Vele viszont mindenek, mert Ő Éltetőnk. Istenhitünkből táplálkozik keresztény identitásunk, az olyan értékek tisztelete és életünk részévé tétele, mint Istenünk mindenek feletti szeretete, a szüleink megbecsülése, a másik ember identitásának, akaratának és vagyoni sérthetetlenségének tiszteletben tartása. Sajnos ma azt tapasztalhatjuk, hogy folyamatos háború zajlik családunk, értékeink, hagyományaink, szokásaink, hitünk, kultúránk, de még gyermekeink neveltetése ellen is. Ezen ideológiai háború lényege, a múlt eltörlése, a történelem fontosságának tagadása, a normál családi rend megbontása, a társadalom, a nemzet évezredes szöveteinek széttépése. Határozott véleményem, hogy ezt nem hagyhatjuk, ellen kell állnunk a leg- nagyobb árban is és ez a mai alkalom, itt szűkebb hazánkban Alsónémedin része a gátépítésnek, mely az abnormalitás és szenny beáramlásának útját állja, amely gát keresztény, családi, nemzeti, kulturális identitásunk letéteményese.

Kedves Barátaim! Amíg mi keresztények össze tudunk fogni Isten nevében, csak győzni tudunk, hiszen mindenki ismeri Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 8 részének 31 versét.

„Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”