AUGUSZTUS 20. - A NEMZETI ÜNNEP TÖRTÉNETE -

Magyarország alaptörvénye három ünnepet tart nyilván nemzeti ünnepként. Ebből kettőn szabadságharccal egybekötött forradalomra emlékezünk: március 15-én az 1848/49esre, október 23án az 1956-osra. Augusztus 20. tartalma teljesen más: nemzeti, állami és egyben vallási ünnep is. Állami ünnepként az államalapításra és az államalapító Szent István (1000–1038) királyra emlékezünk ezen a napon. Az ünnep világi és egyházi tartalma a történelem során annyira összefonódott, hogy lehetetlen elválasztani, bár – főként 1945 és 1989 között – határozottan megkísérelték ezt. Az államalapítás és Szent István közös ünnepe Magyarország egyik legrégebbi ünnepe. A hagyomány szerint I. István király rendre augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartott törvénynapot és királyi tanácsülést Fehérváron, ezen a napon ajánlotta fel Magyarországot Szűz Máriának, 1038-ban ezen a napon hunyt is el.

„Ó, mennyeknek királné asszonya, Istennek szent Annya, és ez világnak meg épöjtő nemes Asszonya, dicsőséges Szíz Mária, te szentséges kezeidben és oltalmad alá adom és ajánlom anya-szentegyházat, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetembe és ez szegén országot mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben, hogy en te legyél Asszonyok, és ótalmok és az én leikömet te szent markodban.” – olvashatjuk a Bódogságus Szent István királnak innepéről című munkában. Hogy miért mégsem augusztus 15-én emlékezünk meg az uralkodóról? Azért, mert a később szintén szentté avatott I. László (1077–1095) 1083-ban augusztus 20-án emelte oltárra István ereklyéit, e napon avatták szentté apostoli királyunkat. Az ünnep fontosságát, középkori rendszeres megünneplését bizo- nyítja az is, hogy Magyarország legrégebbi oklevél formájában kiadott kiváltságlevél, a nyolcszáz éve kiadott Aranybulla első pontja is erről rendelkezik: „Évente Szent István király ünnepén Fehérvárott tartozzunk ünnepelni, hacsak sürgős dolog nem jön közbe, vagy betegség nem akadályoz meg ebben. Ha jelen nem is lehetnénk, akkor a nádor kétségtelenül ott lesz helyettünk, hogy helyünkön a peres ügyeket meghallgassa, és a serviensek is valamennyien, akik akarnak, szabadon odagyűljenek.”

Az ünnep története a szentté avatáskor összekapcsolódott István ereklyéjével, a Szent Jobbal, amely a király épségben megmaradt jobb keze. „István király testét a halála utáni zivataros időkben az eredeti szarkofágból kiemelték, hogy a fehérvári bazilika padlója alá rejtsék, s ekkor jobb karját levágták. Ereklyeként a fehérvári káptalan kincstárába került, s ennek őre, Merkur a Szent Jobbot eltulajdonította és családi monostorában, Biharban helyezte el. Erről többen tudhattak, mert 1083-ban a sír fölbontásakor Szent László király Merkurt kitiltotta a sír közeléből, nehogy a szent ereklyékből valamit elraboljon. A sír felbontásakor kiderült, hogy a szent király jobb karja hiányzik. Mikor László 1084. május 30-án a bihari monostorba látogatott, Merkur csodálatos történetet eszelt ki a maga mentségére, s a király megbocsátott neki, sőt saját fiát, Álmos herceget megbízta, hogy a bihari famonostor helyébe kőmonostort építsen. A monostort s a körülötte kialakuló mezővárost Szent jobbnak nevezték.” (Magyar Katolikus Lexikon).

A Szent Jobbot 1433-ban Székesfehérvárra, innen pedig Raguzába (a mai Dubrovnikba) vitték: 1590ben már biztosan itt, a domonkos kolostorban őrizték.

1771-ben Mária Terézia Bécsbe, majd Budára szállíttatta a Szent Jobbot, s augusztus 20-án körmenetben végig vitték a városon. Az ünnepet egészen az 1848/49-es forradalomig minden évben megtartották. Ezután azonban 1860-ig szünet következett. Szent Istvánt a független magyar állam jelképének tartották, így ünneplését a Ferenc József vezette hatalom nem engedélyezte. Az ünnep újbóli megtartása már az enyhülés jele volt, s az 1867-es kiegyezés után megint a korábban megszokott módon emlékeztek meg az államalapítástól. Az uralkodó 1891. évi XIII. törvénycikkben az ipari munkásság számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, s egy 1895-ös belügyminisztériumi rendelet nyomán helyeztek el először címeres zászlókat a középületeken ezen a napon.

A trianoni békeszerződés kényszerű aláírása után az ünnep tartalma új jelentéssel bővült. Szent István alakja nemcsak a nemzeti függetlenséget, hanem a történelmi Magyarország egységét is szimbolizálta.

1944-ben, a bezáródó ostromgyűrű elől a koronázási ékszereket és a Szent Jobbot Kőszegre vitték. Az ékszerek és a relikvia Kőszegről Salzburgba, innen pedig az Amerikai Egyesült Államok hadseregének őrizetébe kerültek. A koronázási ékszerek csak évtizedek múlva kerültek vissza hazánkba, a Szent Jobbot azonban már 1945 nyarán visszaszolgáltatták, s 1945. augusztus 20-án meg lehetett tartani a szokásos körmenetet. Mára az Államalapítás Ünnepe szorosan kapcsolódik az Új kenyér megáldásához, e kapcsolatnak a gyökerei a néphagyományban gyökereznek, hisz Kárpát-medence szerte ekkor tartották az arató ünnepségeket, melyet egybekötöttek Szent István ünneplésével.

1927-ben rendezték meg az első tűzijátékot ezen a napon, amelyet azóta minden évben megtartanak. Eddig csak a második világháború idején, 1956 és 1966 között, valamint 2020-ban, a koronavírus járvány idején maradt el.

Szent István király halálának kilencszázadik évfordulójára emlékezve alkották meg az 1938. évi XXXIII. törvényt, amely nemzeti ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. Az 1938-as évet teljes egészében

Szent István emlékévnek nyilvánították. Az államalapító uralkodóra ünnepségsorozattal emlékeztek, s a Szent Jobbot egy erre a célra épített vasúti járművön, az Aranyvonaton körbevitték az országon.

(forrás: https://ujkor.hu/content/augusztus-20-jelentesvaltozasai-az-unnep-tortenete-1038-tol-napjainkig)