Georges Simenon
törzsvendégek között van valaki, akinek holnap jobb helye volna ott, ahová én megyek… Lenoir tovább járkált fel-alá. Képtelen volt megállni. Szinte beleszédült az ember. A fogoly csak így tudta kifejezni lázas izgatottságát. – De úgyse fogja elkapni… Jut eszembe… Mert ennyit azért elmesélhetek magának, ezzel még nem köpök be senkit… Nem is tudom, miért pont ma jut eszembe… Talán mert gyerekkori történet… Tizenhat éves lehettem… Kettesben jártuk a bálokat, meg néha csórtunk egyet-mást. Azt a másikat mostanra alighanem szanatóriumba dugták. Már akkor is állandóan köhögött… Talán csak azért beszélt, hogy még élőnek érezhesse magát, hogy bebizonyítsa magának, egyelőre ember még ő is? – Egyszer éjszaka… Lehetett hajnali három is… Befordultunk a… De nem, nem mondom meg, melyik utcába… Mindegy is, történhetett volna akárhol. Szóval egyszer csak meglátjuk, hogy távolabb kinyílik egy ház kapuja… A járdaszélen egy autó áll… A házból kilép egy alak, és kilökdös valakit az utcára… Illetve nem is lökdösi… Úgy képzelje inkább, mintha valaki egy próba babával akarna sétálgatni… Aztán beteszi az autóba, beül a kormány mögé… A barátom rám kacsint, és máris mindketten fölugrunk a lökhárítóra… Akkoriban csak úgy emlegettek engem, hogy a Macska… Szóval képzelheti! Egyik utcából a másikba kanyargunk… Az ürge a volánnál mintha keresne valamit, de úgy látszik, eltévedt… Végül csak kiderül, hogy mit keres, mert kiérünk a Saint-Martin csatornához… Már rá is jött, nem igaz? Kinyitja a kocsiajtót… Hipp-hopp, már csukja is vissza, a halott meg vehet úszóleckét… Ment minden, mint a karikacsapás! Az
8