China Miéville: A város és a város között

az alkarjukon, a könyvespolcaikat pedig zsúfolásig pakolták Gutiérrez, Rauschenbusch vagy Canaan Banana besźre fordított műveivel. Beszélt a lépcsőkön üldögélő semmittevőkkel is. Tények híján egyelőre csak annyit kérdezhetett, mit tudnak a Pocostfalván történtekről. A gyilkosságról mind hallottak, de senki sem szolgált érdemi információval.

Most már fényképet is hoztunk magunkkal. Shukmantól kaptam, azt lobogtattam, amikor kikászálódtam az autóból. Szó szerint lobogtattam, hogy a lányok is lássák, csak ezért jöttünk, nem akarunk letartóztatni senkit.

Corwi ismert néhány lányt korábbról. Cigarettáztak és minket bámul­ tak. Hideg volt, és mint mindenki más, én is ösztönösen a harisnyás lábukra néztem. Természetesen nem tettünk jót az üzletnek – amint a körülöttünk elsétáló helyiek felnéztek a járdáról, és észrevettek minket, már el is kapták a tekintetüket. Rendőrautó lassított mellettünk – valószínűleg könnyű prédára számítottak –, de amikor a két járőr észrevette Corwi egyenruháját, tisztelegve elhajtottak. Intettem a távolodó hátsó lámpák felé.

– Mit akarnak? – kérdezte az egyik nő. Magas sarkú, olcsó csizmát viselt. Megmutattam neki a fotót.

A boncnokok szépen rendbe hozták Anonima Valachi arcát. Maradtak azért külsérelmi nyomok – a vágások még az alapozó alatt is látszottak.

Ezeket el is tüntethették volna a fényképről, de a sebek látványa olykor felzaklatta a tanúkat, ami viszont hasznunkra lehetett kihallgatás közben.

A fotó még azelőtt készült, hogy leborotválták volna a halott nő koponyá­ ját. Nem tűnt békésnek a képen. Inkább türelmetlennek látszott.

– Nem tudom, ki ez – mondták egymás után. – Nem, nem tudom, ki ez.

A lányok arcán a felismerés szikrája sem villant fel. A sötétség peremén tébláboló kuncsaftok nagy bánatára mind a lámpa szürkés fénykörébe gyűltek, körbeadták a fotót, és akár együttérzőn mormoltak, akár hallgat­ tak, biztosra vettem, hogy valóban nem látták még soha.

– Mi történt vele? – Elővettem a névjegyemet, és átnyújtottam a kér­ dezőnek. Sötét bőréből ítélve sémita vagy török felmenői lehettek, de akcentus nélkül beszélte a besźt.

28