T Ăźk r Ăś t
ta r t o k
P a l a s o v s z k y n a k
T Ăźk r Ăś t
ta r t o k
P a l a s o v s z k y n a k
Hangyás Gergely – MOME – 2011 Kötötte: Masterpiece Packaging & Binding Készült 1 példányban, e kötet az 1. számozott darab.
Tartalom használati útmutató Legyen szíves keresse meg a közös jelzéseket, hogy teljessé váljon a kép.
Pal a sovszk y Ödön, m aga
A m ű v é s z e l h ű ly ü lt
A manifesz t um – 192 2
K i á lt v á n y a tömegek k u l ú r j á é r t
a m ű v é s z etet a tömegek á h i t a t a te r emtette
A p i r o s bo ly g ó l á z a i
N é h á n y k é r d é s t tettek f ö l n ekem . E z ek r e s z e r et n é k v á l a s z o l n i .
P a m f l et i d e á l j a i tok e l l e n a j obb é l et é r t
Opál Himnusz
Palasovszky Ödön (maga)
volt a kerttervezésnek, hanem egyenesen
A magyar irodalomban–költészetben az
sérletező avantgardistáinak, sok mindenben
avantgárd törekvéseket, kísérleteket, érett
különbözve Kassáktól és körétől, különbözve
élvezte a kertészmunkákat. Nemigen lehetett
és nemzedékekre ható eredményeket min-
egymástól is. Igen egyéni arculatú költői előbb
megállapítani, hol van az igazi betegség és
denekelőtt Kassák Lajos neve, szakadatlanul
húszas éveinknek, majd hosszú kényszerű
a hipohondria határa. Mert a betegségek tu-
fejlődve formálódó művészetszemlélete és
háttérbe szorulás után hatvanas–hetvenes
datával ugyanolyan élvezettel játszott el, mint a legmeghökkentőbb szóképekkel és nyelvtani
életművének egésze jelenti. XX. századbeli
éveinknek: Palasovszky Ödön és Tamkó Sirató
modern és látványosan modernista művé-
Károly. Palasovszky korábban született és
alakzatokkal. Ha pedig fel akarnók sorolni, mi
szeti törekvéseinknek ő a prófétája, apostola,
később is halt meg. Nyolcvanegy évet élt: 23
mindenben volt szakember, akkor legalább
klasszikussá kristályosodó irodalmi–iro-
éves korában már irodalmi feltűnést keltett
ezeket az élethivatásokat és foglalkozásokat
dalomelméleti kifejezője és főleg költője (de
„Új művészetet!” című kiáltványával (amelyet
kellene említenünk: költő, esztéta, színházi
festője is). Mellette, jórészt hatására, de
az avantgárd esztétika kitűnő elmélkedőjével,
rendező, színházszervező, koreográfus,
egyben–másban ellenére is különböző „izmu-
Hevesy Istvánnal együtt írt), és 81. életévében
színész, táncos, keramikus, kertész
sokkal” izgatottan kísérletező nemzedékek
még új, érdekes tanulmányt közölt a színház-
és kerttervező. De ha rákényszerült a fizikai
nőnek fel. Akad közöttük jelentékeny költő
művészet időszerű problémáiról.
munkára, mindig kiderült, hogy rendkívüli
is. Számosan az ő köreikben indulnak, hogy
Életútja és érdeklődési köre felettébb vál-
a kézügyessége és kifogástalan a testi ereje. Mindehhez jó megjelenésű, elegánsan
idővel visszakanyarodjanak a klasszikus
tozatos. Világéletében valamiféle betegséggel
örökségek formavilágához, de ezek is ma-
küszködött. Ha őt hallgatta az ember, hol
karcsú, kifejezetten szép férfi volt még
gukkal viszik tovább az avantgárd indítta-
tüdőbetegnek, hol vészes vérszegénynek, hol
idős korában is. Szerette nagyon a nőket,
tás forma- és képgazdagító beoltottságát.
neuraszténiásnak, máskor gyomorsavasnak,
valamennyit, a női nembe volt szerelmes. És
József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc,
de olykor savhiányosnak mondotta magát.
persze a nők is nagyon szerették. A szavait
Illyés Gyula, Vas István klasszikussá érett
Élete folyamán mindegyik korszakában gyak-
is, kellemes–szellemes csevegését, kultúráját.
költészetét igazán csak a kezdeti avantgárd
ran volt kórházakban, szanatóriumokban,
Élvezte a mértékkel ivott szeszes italokat,
üdvös fertőzöttségének tudomásulvételével
miközben akrobatikusan művelte a mozgás-
a különböző aromájú külföldi cigarettákat,
lehet megérteni. Kassák mögött és a főala-
művészetet, amelynek nemcsak szakembere,
még azt is élvezte, hogy – szerinte – az alkohol
kokká felnövő utódok mellett alighanem két
hanem olykor tanára is volt. Néhány évig
is, nikotin is halálos méreg számára.
olyan jelentékeny költőnk nevét említhetjük,
kényszerű megélhetési okokból termelő-
akik mindvégig megmaradtak újabb formák,
szövetkezetben kitűnően tudott ásó–kapáló
újabb verseskönyvével nemcsak feltűnést, de
stíluslehetőségek, nyelvi meglepetések kí-
földmunkát végezni; nemcsak szakembere
némiképpen botrányt is okozott az irodalmi
De mindennél jobban élvezte, hogy minden
úgy akart írni, ahogy senki más. Ezért azután Horthyék hivatalos irodalma kommunistának tekintette, a kommunisták dekadens polgárnak, Kassákék anarchistának, a polgári esztéták értelmetlen dadaistának, a dadaisták értelmet és ésszerűséget igénylő kispolgárnak. A Nyugat köre különcködő dilettánsnak tartotta, a különcködések kedvelői idillikus ábrándok kergetőjének. De valamennyien olvasták, botránkoztak, és valamelyest mégis elismerték, hogy nem hasonlít senki máshoz. Annyi bizonyos, hogy jó ideig senkinek sem kellett Palasovszky, a költő és a mozdulatművészetnek meg a színháznak a szakembere. életben. Ezek a verseskötetek valójában nem
Hát ha nem, akkor vannak egyéb utak. Jött
versek gyűjteményei voltak, hanem olyan köl-
a kerámia, meg a virágkertészet. A háború
tői szövegeknek, amelyeket „szabad versek”-
után pedig a „szoc.–reál” jobban idegenke-
nek szokás nevezni, és valójában mint harma-
dett tőle, mint a Horthy–kor irodalma. Hát ha
dik szöveg–minőség középhelyet foglalnak el a
nem, akkor nem. Tud ő szántani, vetni, aratni
vers és a lírai hangütésű próza között. Lehet
is. Lett tehát termelőszövetkezeti dolgo-
lelkesedni értük, lehet idegenkedni tőlük, de
zó, azután mégis inkább kertész, ha lehet,
nem vitatható, hogy nyelvezetük, hanglejté-
akkor keramikus. És lám a hatvanas években
sük, hangulatviláguk elejétől végig sajátos
újra felfedezték, hogy volt valami abban az
hangulatok hordozója, a korai „Őz–biblia”
avantgárdban, és az örökké haldoklót játszó
szelídségétől a botránkoztató „Punalua” és
Palasovszky még mindig jó egészségben él.
a „Karmazsin” című kötetek lázongásain át a
És egyszerre megjelent „A fürdő Zsuzsanna”
több évtizedes kényszerű hallgatás után csak
című költeménye, ez a finoman erotikus láto-
1977–ben (78 éves korában) megjelent „Opál
más, amellyel úgy belépett újra az élő költé-
himnuszok” életet összegező megbékéléséig.
szetbe, hogy hamarosan Graves–díjat kapott
Ezekben a múló évtizedekben volt olykor
érte. Ha egy antológiában a korai „Őz–biblia”
a költészet előterében, volt a szürke háttér-
valamelyik része, a húszas korszakából „A
ben, idővel újra felfedezték. És amikor éppen
vérbélű tintatartó” és ez „A fürdő Zsuzsanna”
nem volt fontos költő, akkor volt színház- és
jelezné jelenlétét költészetünkben, költői arc-
szavalókórus–szervező és –rendező. Ha
képét hitelesen örökítené meg költészetünk
kiesett az egész irodalmi–színházi életből,
képcsarnokában.
akkor volt tanár a nevezetes Madzsar Alice– féle mozgásművészeti iskolában. Ha tanár se lehetett, akkor volt fizikai munkás hol szántóföldeken, hol virágkertészetben. Hanem amikor rákapott a kerámiaművészetre, még az égetőkemencék technikájának is tudósa lett. Közben azonban mindig költő volt, aki olyat és
A művész elhülyült az akadémiákon és az örömlányok ágyán. A művész nem tud semmi csodát. A művész fehér liliomot szagolgat a kokottok üvegházaiban és saját képmásában kéjeleg. A buták pedig így szólanak: Íme, a művész szíve liliomos edény.
Manifesztum 1922
Le a csendélettel a dekorációval a szép lelkek macskazenéjével a művésszel mert eladta magát a hedonizmus cifra penészvirágaival
Le a művésszel, mert eladta magát.
Uj csodákat a piacokra, uj mitoszokat a hirde-
Le a csendélettel.
tőtáblákra, uj viziókat a falakra, uj kórusokat
Le a dekorációval.
és uj tragédiát várunk a tereken.
Le a széplelkek macskazenéjével. Le a hedonizmus cifra penészvirágaival.
A művészetet a tömegek áhitata teremtette,
Áhitatos nagy művészetet a millióknak.
de a művészet nem tud már semmi csodát. A
A felszabadult ember művészetét.
művészet a kolbászgyárosok függőkerteinek
Ki az utcára a tömegek elé.
ékessége. A művészet déligyümölcs művelt naccságák számára, kókuszdió, örök szépség és krinolin. A művészet a rojtos nadrágu adótisztek vasárnapi szórakozása az orfeumokban. A művészet a fogatlan akadémikusok liliomos kiskertje. Uj mitoszok jövendőlését várjuk, de a művészet nem tud semmi csodát, a művészet már nem a tömegek egybeforrt áhitata, a művészet elrohadt. A világ epilepsziáját hordjuk a csontjainkban, a homlokunkon az őrültek bélyege, de a művésznek nem fáj az ember pusztulása, a művész nem sikoltja a tragédiát, hanem fehér liliomokat szagolgat a dámák üvegházaiban és szerenádokat okádik a holdvilág alá. Mi a megváltókért imádkozunk, de a művész nem kiáltja a tereken az ujisten nevét. Uj mitoszok jövendőlését várjuk, de a költő felült az elefántcsonttoronyba és cifra verset farag, a próféta álarcában dicsőséget rikolt magának és a buták tömjénjével illatositja magát. A festő nem az uj mitoszokat jelenteti meg a házak falán, hanem a dajkamesék puffadt mumiáit keni a tenyérnyi papirosokra, a festő felveszi a fotográfusok kenyerét, olyan élethűen ábrázolja a konflislovakat és a hentesek óraláncát. A muzsikus mámort fütyöl a telehasu nagybátyámnak a karneválokon és a világ üdvösségére macskazenét, barkarollát andalog az orfeumokban, a cirkuszban bukfencezik a kopasz férjek hűtlenségének tréfás és szomoru történetében és a kokottok csalafintaságát hirszteli, akik ebbe a kirakatba járnak magukat mutogatni. De a nagyszakállúak mélyen meghajolva kiáltják: a művészet az ember temploma! És próféta a művész! A művész elhülyült az akadémiákon és az örömlányok ágyán. A művész nem tud semmi csodát. A művész fehér liliomot szagolgat a kokottok üvegházaiban és saját képmásában kéjeleg. A buták pedig így szólanak: Íme, a művész szíve liliomos edény.
KIÁLTVÁNY A TÖME-
A művész eladta magát, íme lampionokkal
és amit hiszünk:
díszíti a halárusok függőkertjeit. A művész eladta magát, mert nem fáj neki az ember
az új szűzebb és teljesebb stációk látomását.
sorsa, hanem rózsalugast épít a félszűzeknek és a szalámigyárosok dicsőségére csinál
A művészetet a tömegek áhitata teremtette
dekorációt. A szalámigyárosok kara pedig így
és vissza kell adni a tömegeknek.
köszönti: Üdvözlégy igaz művész! Ha a művészet milliók szemeláttára és Ez a művészet nem kell,
fülehallatára sikolt a tereken, akkor az új kultúra becsületes és fanatikus ereje lesz. Akkor
mert elrohadt. Nem kell, mert nem forraszt-
nem lesz többet önmagáért való hitvány
ja egybe nagy áhitatban a tömegek millióit,
gyönyörűség, mint a mandarinnak
hogy az élet új értelmére nevelje és igazabb
a vakbele. Nem lesz puha dekoráció, szép
kultúrák stációja felé hajtsa. Nem kell ez a
lelkek szájöblögetése félszűzek buta mámora.
művészet, mert nem a tömegeké, de ne is
Nem lesz ötpercentes léleknemesitőszer
legyen. Ez a szalonok cifra penészvirága és
olyanok számára, akik érettségit tettek. Nem
tisztátalan mámora. De még ennek is ostoba,
lesz öregurak sakkjátéka, esztétikai bukfenc
mert más–más cafranggal ezerszer önmagát
és penészvirág. Nem lesznek többet finom
kérődzi meg, pedig még az ökör is más füvet
szonettek, otrombául kigyalult balladák és
kérődzik minden este.
dohos regények. Nem lesznek ostoba portrék,
Pusztuljon a művész,
nyok, amelyekből régen kisétált az áhitat.
csendéletek, nem lesznek cifra mázolmáNem lesznek ostoba szobrok az urlovasok
GEK ÚJ
ha elrohadt és eladta magát. Az aki helyére
örök életéért és nem lesznek nyavalyás
lép, nem bálvány és nem lakik elefántcsont-
szerenádok. De lesz tömegáhitat sez az áhitat
toronyban, nem holdkóros trubadúr aki
odaparancsolja
szeretője anyajegyéről énekel. az uj igéket a hirdetőtáblákra, az uj viziokat Az új művész kilép a piacokra, és a kultúra új
a falakra: az uj mitoszokat az arénákra: az uj
stációját hirdeti a tömegeknek.
kórusokat a piacokra.
Ez nem ír szép könyveket a művelt családok
Az uj művész próféta lesz, akinek nincs neve.
asztalára, ez falragaszokon kiáltja az élet új értelmét: a fölszabadult egyszerűséget
KULTÚRÁ-
egybeforrt áhitat csodáit. Az új művész nem
Az uj művészet a tömegek áhitatában diktálja
festi Pali bácsit szalmakalapban és nem bosz-
a szüzebb és igazabb élet értelmét, hogy a tö-
tonozó városatyát farag promenádon, ő az új
megek eggyéforrt áhitatát ujabb és teljesebb
értelmű élet nagyszerű vízióit mázolja
kulturák stációja felé hajtsa.
a falakra a tereken. Az új művész nem andalog a piszkos orfeumokban és nem furulyáz mámort a félszűzeknek a koncertek ablaktalan szobáiban, hanem az uj ember vallásos kórusát vezeti a szabad ég alatt ezrek fülehallatára. Az új művész nem a kokottok mutatványos bódéiban handabandázik, hanem a függőkertes cicomás kultúrák ezerszer visszatérő tragédiáját kiáltja és az új fajzatért vívódó
JÁ-
Az uj művészet neve áhitat.
a fölszabadult tisztaságot, a munkát és az
ember sorsát és a korlátlan, egyszerű ember őszinte mozdulataival szuggerálja az anyák és szeretők új mítoszát és a megváltók új mítoszát és még ezer új mítoszt
A művészetet a tömegek áhitata teremtette
A művészet nem tud semmi csodát A művészet a kolbászgyárosok függőkerteinek ékessége A művészet a déligyümölcs művelt naccságák számára kókuszdió, örök szépség és krinolin A művészet a rojtos nadrágú adótisztek vasárnapi szórakozása az orfeumokban A művészet a fogatlan akadémikusok liliomos kiskertje Új mítoszok jövendölését vaárjuk.
A piros bolygó lázai
Ki tet te lábát a piros bolygóra? micsoda
Ez az aki az istent megharapta ez az aki
Mit üvöltenek odaát a korgó gyomrok:
melegség közeledik!
dicsérte a tolvajokat ez az aki leköpte
A munka szenny a munka gyalázat a munka
Meggyulladt utakon megyünk
a mi méltóságunkat ez az aki fölmetszet te
piszok!
Ez már a piros bolygó láza.
a pompás gyomrainkat hogy a fürészport
Nohát mostan majd meglátjátok az igazi
Szeret tek engem?
meggyújtsa bennünk
produkciót
Házaitok szétnyíltak és lemaradtak az utak
Tiporjátok el a fejét!
Meglátjátok elszabadult testeitekből micsoda
mentén, látjátok a papírból kivágot t betlehe-
Ez az aki nevet te a törvényt, ez az aki a kará-
erők kelnek útra!
mek már egészen megszenesedtek.
csonyt elvet te tőlünk
Hisztériádban szenzációk, neuraszténiád-
Érzitek milyen meleg van it t?
Ez az aki akarta hogy dollárkirályok keble
ban energiák!
Hát persze
alat t tigrisek becsukják torkukat és mikor
Mi viseljük a munka másik arcát:
Bizony nagy volt a sírás tegnap amikor
jön a szép tavasz pirosan doromboljanak
Fiatal mechanizmusok mozdulnak bennünk
útrakeltünk
tifelétek,
a piros bolygó lázaiban!
Anyácskátok telezokogta zsebkendőjét
Tiporjátok el a fejét!
Drága fiúk
férjek sikongva túrták föl a hideg ágyat mun-
Tépjétek ki gonosz nyelvét mellyel fiainkat
A cédák kiszopták belőlük az igazságot
kaadók szörnyen kiáltoztak!
megbabonázta, furjátok ki a szemét mellyel
a cédák mítoszokat csiklandoztak belénk,
Csak nem szomorkodtok ti is?
megrontot ta a lányainkat.
Sokat fizet tünk mégse volt ízük,
Azt hit tétek ez már it t a Kánaán, ojjé hisz oda
Ássátok ki a szivét
De most úgy kígyózunk egymás fölé úgy
el se érünk:
Tűz megégesse viz benyelje mert még holtan
taszítjuk széjjel derekunkat ahogy azelőt t
A piros bolygó fájdalom!
is elveszejt minket!
sose tudtuk.
Lehetet t volna öröm is, de apáitok így
Ne féljetek hiszen it t vagyok!
Gyere kedves ha akarod az élet másik felét,
akarták.
Gyere kedves ha akarod az élet másik felét.
most én tanítlak szeretni benneteket.
Látjátok–e azt a fiút aki most a puskák elé áll?
Istenem milyen nyomorultak voltunk, ebből
Mert mi a ti bárgyú szerelmetek mi ez ahhoz
az én vagyok.
muszáj hogy egy nagyon jó legyen.
amit én tudok?
Látjátok–e azt a hulllát aki ot t a magasban
Meggyulladt utakon menjetek, elétek melegí-
Gyere kedves
ingáz? az is én vagyok.
tem a lábaimat.
Papjaitok és költőitek elmállanak izzó tenye-
Halljátok az aggastyánokat? a matrónák
Megmutatjuk a hegeinket, ne sikoltsatok,
reitekben, ágyaitok lassan fölemelkednek és
szörnyen átkozódnak:
ugye rémes?
elszabadulnak alólatok.
Nézz oda kedves
Bizony szeretni fájdalom!
Valaki ide–oda jár valami nagy fényességet
Gyűlölni könnyű gyűlölni jó szörnyen megta-
cipel
nultunk
Látod akivel találkozik akinek a kezét meg-
De jaj szeretni fájdalom csonka véres kap-
fogja, mindenki emgforródsodik,
csainkkal, míg az új relációkba eljutunk.
Látjátok ez volt az én szeretőm egyedül az
Gyere kedves
enyém odaát
Odaát kifúrják a szemeinket megnyúznak
Mikor kitolták a szemeimet, az ő szemei
szépen és megégetnek elevenen,
nőt tek belém
Édesapánk áll a kemencénél!
Nézzétek hogy világít a lábanyoma.
Ne sikolts ne sikolts
Fiúk és lányok én nektek adom ezt az as�-
Hiszen nem ez a tűz éget minket, hanem
szonyt.
a piros bolygó láza!
Mert az én asszonyom nem az enyém az én
Gyere kedves
asszonyom a tiétek És én se vagyok az övé Én is a tiétek vagyok. Most én tanítlak szeretni benneteket. Ugye azt mondtam nincs szeretet Csak harc harc harc jégkorszaktól jégkorszakig, Mű–szívek aszpik–szívek krisztálycukor– szívek Most én tanítlak szeretni benneteket. Közeledik felénk a piros bolygó közeledik a másik reláció a nomádok jó közössége. Ne sírj édes. Olyan nagyon fáj?
Néhány kérdést tettek
Ezekre szeretnék vála Első kérdés:
Második kérdés:
Harmadik kérdés:
Mi indított minket, egykori fiatalokat egy fél
Miről folyt a vita? Miről is vitáztunk mi akkori
Hogy a színpadtól, az írótól, a rendezőtől mit
évszázaddal ezelőtt arra, hogy versekkel,
pápákkal, cézárokkal, színházigazgatókkal és
is vártunk?
táncokkal, színházakkal dúljuk föl a világot –
cenzorokkal? Erre tulajdonképpen válaszoltam. Azt szeret-
és kihívjuk magunk ellen a sors haragját? Miről? Például, hogy mia a fontosabb: a kő Mondhatnám azt, hogy művészek voltunk,
vagy a malter.
Hanem: előadtunk mi egy drámát, ahol a jele-
Mi azt mondtuk, hogy a kő. Ők: hogy a malter.
lipeket tépjen föl a publikumban. A színésztől,
A kő! A malter! A malter! A kő! – erről folyt
hogy szaggasson le magáról minden sallangot
a vita. Erről is.
hőshöz: „A mi fájdalmunk parancsolt ide téged.
Azután: sokan azt mondották, hogy a világ kész. Nem szabad hozzányúlni. Mi úgy gondoltuk, hogy a világ még nincs lezárva. Az ember
Nos, mi, akkori fiatalok, mindnyájan hallottuk
állt színházunk érdeklődésének középpontjá-
ezt a szózatot, mindannyian hallottuk ezt
ban. De mi úgy tudtuk, hogy az ember változó
a hangot. És ez az igazság másik fele.
és fogja kézen az embereket, segítsen nekik, hogy kiléphessenek önmagukból.
netek során egy kilép a népből, és így szól a Teljesítsd, amit rendelt számodra a pillanat.”
kovász legyen. Az írótól azt vártuk, hogy törje föl a keserű magokat. A rendezőtől, hogy zsi-
és meg akartunk nyilatkozni. De ez csak az igazság egyik fele.
tük volna, hogy a színház amolyan erjesztő
valami. Hogy az ember sincs még befejezve. Még lehet új színekkel dúsítani. Innen, a színpadról is. Színekkel, feszültségekkel. A szemét is lehet még egy kicsit jobban kinyitni. Hogy lehet még új fényt adni az emberi törekvéseknek. Szóval: nem az ember és a világ érdekelt minket, hanem a „változó ember” – a „ változó világ” dolgai közt. Ezt nem szerették. Ezért haragudtak.
tettek föl nekem.
aszolni. Negyedik kérdés:
Utolsó kérdés:
Mit hagyunk örökül az utókorra?
Hogyan tudtuk a Lényegretörő Színházat megvalósítani, rendőrkardok és csendőr-
Azt nem tudom. Az ember egyszer csak azon
szuronyok ellen, majd meg a dogmatizmus és
veszi magát észre, hogy nincs már semmije.
sematizmus hétfejű sárkányai ellen?
Hogy mit szerettünk volna örökül hagyni
A felelet egyszerű.
a fiatalokra? Sok mindent. A kísérlet elvét és a kezdeményezés kivívott jogát. A lényeg és
Van a növénynek egy tulajdonsága, a helio-
a nagyság keresését. Az egész dolgoknak, az
tropizmus. Vagyis hogy a fény felé fordul. Mi
összetéveszthetetlen dolgoknak szeretetét.
hittünk benne, hogy ez a tulajdonság megvan
A szembenézéseket. A fantáziát. A merészsé-
az emberben is.
get. A meredekséget. Ilyesmiket.
Pamflet ideáljaitok ellen a jobb életért
Szívem szivecském elvtársaim! Apánk
Szeretitek Fordot az elnökjelöltet, mozgó
hazudott testvéreink hazudtak mindnyájan
munkapadjaival és szívének páfrányaival.
gamáslisan megindult a lépcsőházak bárok és templomtornyok spirálisában, a vastag Harkabuszt aki virágot tépett a Rathaus–
betegek vagyunk! Szeretitek a házassági szerződéseket,
Parkban és felírta a telefonfülkék falaira:
Ti szeretitek Lizi nénit aki virágot visz
melyek Jézuskával tartanak rokonságot:
ő a legdrágább a legdrágább! és mindenki
a temetőbe
Mancika gyöngyvirággal indul az esküvőre.
segédkezett neki aki törékeny volt, és közös pohárból ivott a melankólikus csótányokkal.
Szeretitek a kocsisokat ők egy káromkodás-
Szeretitek Pepi bácsit! neki bariton hangja
ban megenyhülnek!
van, és ismeri a társadalom parancsait ,
Szeretitek a jó szülét, bizony könnyezve
Szeretitek az angora macskákat, ők májjal és
de igazad van Papi bácsi mért ne járnál te
kaláccsal vigasztalják magukat és tulipános
automolilon!
ládák tetején megtalálták az összes problémák megoldását.
mondá: Klárikám édes ne engedj a sátán csábításainak mégha olyan szép volna is az ördög
Szeretitek a mozirendezőket akik hatvan
mint maga Harry Liedtke, gondolj anyádra aki
méter magasra építették a Notre Dame–ot
tisztességel nevelt!
hirdették hogy a szegény ember legszebb
Szeretitek a mérnököket akik elfelejtették
kén fölvirágoztatták a kokaint.
erénye a béketűrés és Los Angeles környé-
Szeretitek a humanistákat: „be szépen fütyül a kismadárka! ki ruházza a mezők liliomát? Üdvözlégy ökör üdvözlégy tehén üdvözlégy elsőrendű marha, tégedet
a higiénikus városok tervét. Szeretitek a zseniket! ők próféták ők ihle-
énekellek romantikus lendületű gumisarkai-
tükben majd vizet majd tüzet kiáltottak és
mon mikor pipacskoszorús fejeddel
dülettel odaadta magát a bankfiúnak, Rodin
akkor jött Napoleon és mondá a hadsegédnek:
a trösztök vágóhídjain megállsz mint hajdan
lebegett, a szeme előtt.
fogja föl utolsó sóhajomat ez legyen jutalma
az áldozóhelyek fölött!”
Szeretitek Médikét: mikor forradalmi len-
szolgálataiért! és ebben minden apokalipszis Szeretitek Bimbulát aki elárasztotta a földet
elszenderült.
napsugárral, ő és barátai nemes lelketekre apellálnak.
Szeretitek a vastag Harkabuszt aki negyven éves korában fehér mellényben és
Opál himnusz Állj meg. Állj meg és kiálts. Kiáltsd ki ami benned lakik. Ne félj. Ami űz, ami hajt – ami felé törtetsz, ami fáj, ami jó. Kiáltsd ki szóval, jajjal, kiáltsd ki kezeid gesztusával arcod tekintetével, tested táncával. Kiáltsd ki az élet értelmét, tetteid értelmét,
szenvedéseid ésküzdelmeid ragyogó és
anyagok sugarak játékai, melyekbe két vállad
aki szereti azt, akit te szeretsz
szörnyű értelmét. – –
ágyazva van. Fények és hangok és moccaná-
akivel egy kereket hajtasz
Ember vagy. Az öröm játékai legyenek ezek.
sok, – iramok – törvényszerűségek játékai –
akivel egy tóba nézel.
A fájdalom játékai.
Teremtő és romboló tested, szélfútta lelked
Akivel egy a hited. Egy az örömöd. Aki-
Teremtő kedved játékai
játékai – –
vel egysorban raboskodsz, görnyedsz, egysorban harcolsz és egy eszméért hullasz
teremtő fantáziád gazdag játékai. A szenvedélyek játékai,
Mert mind egy család, akit te szeretsz. Ke-
le némán.
mert ezek paskolnak téged a sírig.
resd meg őket a te játékaidban. Keresd meg
Keresd meg őket a te játékaidban. Kiálts
A harcok játékai,
magadat is.
nekik: a te vérszerinti rokonaidnak –
mert küzdő ember vagy és nem pihenhetsz.
Hol vagy te? hol vagy?
Erők játékai – melyek sorsodból fakadnak és
Mert mind egy család, akinek a szemében
Üdvözöld velem a Napot, és az áramokat
megszabják sorsodat.
ugyanaz a tűz villan.
melyek arcodat beragyogják.
Ritmusok, energiák, formák játékai, tiszta
Akivel egy pohárból iszol
Üdvözöld velem az eleveneket és holtakat. Üdvözölj velem mindent ami moccan, ami harsan, ami tündöklik ami száguld, ami gyújt ami formál. A föld erőit, a test erőit, a lélek erőit. A dolgok másuló alakját, arcát. A dolgok magvát. Gáttalan iramát. Akarsz másféle házat? akarsz másféle munkát? Akarsz másféle közösséget? akarsz másféle gondolatokat? Úgy ahogyan a lelked kivánja? a te szabad és bátor, nyugtalan lelked? Állj meg és kiálts. Tested táncával, lelked szüntelen hangjaival. Talán meghallja valaki talán mások is kiáltanak. Talán mindenki így fog kiáltani. Talán megváltoztatja arcát a világ.
Életútja persze szükségszerűen változ-
linbe, ahonnét keramikusként jött haza. Rá is
tatások sorozata. Budapesti fiú volt, az is
szorult, mert a harmincas években költészete
maradt mindvégig, noha közben az itthoni
és művészi tevékenysége egyenest kommu-
kellemetlenségek elől elfutott a nyugati Euró-
nistagyanús volt (merőben indokolatlanul,
pába, hogy Párizsban franciául vitatkozzék
valójában nem volt politikus alkat), másrészt
dadaistákkal és szürrealistákkal, vagy a még
a munkásmozgalom már dekadens polgárinak
Hitler előtti Berlinben alaposan kitanulja a
érezte és vallotta stílusjátékait (ez sem volt
kerámiaművészet tudnivalóit. De mindig csak
indokolt, hiszen alaphangja mindig a humánum,
kirándult, eleve hozzátartozott a budapesti
az emberiség szolgálata volt).
körutak nagyvárosi magyarságához. Itt járt gimnáziumba, utána itt volt az egyetemen
Annyi bizonyos, hogy jó ideig senkinek sem kellett Palasovszky, a költő és a mozdulatmű-
bölcsészhallgató és párhuzamosan színinö-
vészetnek meg a színháznak a szakembere.
vendék. Itt nőtt fel költővé, és találkozott a
Hát ha nem, akkor vannak egyéb utak. Jött
szociáldemokrata munkásszínjátszó világgal,
a kerámia, meg a virágkertészet. A háború
amely lehetőséget adott neki tanítani is,
után pedig a „szoc.–reál” jobban idegenke-
rendezni is, néha játszani is. Műfajra talált a
dett tőle, mint a Horthy–kor irodalma. Hát ha
húszas évek divatos szavalókórusaiban. Még
nem, akkor nem. Tud ő szántani, vetni, aratni
kórusdrámát is írt a számukra. Majd egymás
is. Lett tehát termelőszövetkezeti dolgo-
után szervezett színjátszó csoportokat és
zó, azután mégis inkább kertész, ha lehet,
avantgárd színházakat, amelyek egy ideig
akkor keramikus. És lám a hatvanas években
népszerűek voltak az ifjúság és a modern-
újra felfedezték, hogy volt valami abban az
séget kereső művészek körében. Rendezvé-
avantgárdban, és az örökké haldoklót játszó
nyei – a Zöld szamár kabaré, az Új föld estek,
Palasovszky még mindig jó egészségben él.
és főleg az elég huzamosan fennmaradó
És egyszerre megjelent „A fürdő Zsuzsanna”
Cikk–cakk estek – a húszas évek folyamán a
című költeménye, ez a finoman erotikus láto-
legmodernebb színházi és kórusművészeti
más, amellyel úgy belépett újra az élő költé-
otthonok voltak. Főleg a műveltebb ifjúság
szetbe, hogy hamarosan Graves–díjat kapott
idézgette is Palasovszky költeményeit.
érte. Ha egy antológiában a korai Őz–biblia
Szimbolista háborúellenes ódája, "A vérbélű
valamelyik része, a húszas korszakából „A
tintatartó” – amelynek tintájából a hadüzene-
vérbélű tintatartó” és ez „A fürdő Zsuzsanna”
teket írják alá – a pacifizmus hitvallása volt.
jelezné jelenlétét költészetünkben, költői arc-
Különös meseátdolgozásait nevetve adták
képét hitelesen örökítené meg költészetünk
kézről kézre. Az egyiknek például ez a címe:
képcsarnokában.
„Hófehérke és a hét kisödönke”. – Palasovszkyt szidták is, kinevették is, lelkesedtek is érte: élő jelenség volt az irodalmi életben. És fontos alak a tánc– és mozdulatművészetben. Tanár, tanácsadó és koreográfus (tánctervező) a híres Madzsar–intézetben. Politikailag pedig gyanús alak Horthy ügyészeinek és rendőreinek a szemében. Ezért is ment egy időre Ber-
himnusz
kérdést tettek föl nekem. Ezekre szeretnék válaszolni.
1922
A művészetet a tömegek
teremtette
KIÁLTVÁNY a
ÚJ KULTÚRÁJÁÉRT
A piros
lรกzai
ideáljaitok ellen a jobb életért
A
elh端ly端lt