Fraktálherceg

Page 1


Hannu Rajaniemi Fraktรกlherceg

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 1

2013.03.25. 11:09:51


Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 2

2013.03.25. 11:09:51


Hannu Rajaniemi

Fraktรกlherceg

Ad Astra 2013

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 3

2013.03.25. 11:09:51


A fordítás alapjául szolgáló mű: Hannu Rajaniemi: The Fractal Prince Gollancz, London, 2012 Fordította Juhász Viktor Szerkesztés Kleinheincz Csilla

Copyright © 2010 by Hannu Rajaniemi © Ad Astra Kiadó Hungarian translation © Juhász Viktor, 2013 Borítókép © Sánta Kira, 2013 ISBN 978-615-5229-29-9

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 4

2013.03.25. 11:09:52


Tominak, aki a tĂśrtĂŠneteinkben ĂŠl.

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 5

2013.03.25. 11:09:52


„Hogyan is írhatnám le a vonásait? Vagy tucatszor láttam már Arsène Lupint, és minden alkalommal teljesen más férfi állt előttem… de mondhatnám azt is, hogy ugyanaz az ember volt, akit húsz különbözőképpen torzított változatban vetített egymásra a tükrök rengetege.” Maurice Leblanc: Arsène Lupin fogságban

„Ha egy fraktált szemlélünk, egyirányú tükörbe nézünk, mit sem sejtve a hátunk mögött álló másik, távoli tükörről.” Christian Bök: Crystallography

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 6

2013.03.25. 11:09:52


Prológus: Az álmodó herceg

Matjek aznap éjjel kisurran az álmából, hogy ismét meglátogassa a tolvajt. Álmában egy könyvesboltban áll. Félhomályos, mocskos hely, a mennyezet alacsony, megroggyant lépcső vezet a parányi padlásra. A polcok meghajlanak a poros kötetek súlya alatt. A hátsó helyiségből áradó súlyos tömjénfüst a por és a penész erőtlen szagával elegyedik. A tompa fényben Matjek hunyorogva böngészi a polcokra ragasztott, kézírásos cetliket. A legutóbbi alkalom óta mindegyik megváltozott, most különböző ezoterikus témaköröket jelölnek. Tűzevők. Élő ágyúgolyók. Méregevő fakírok. Motorosok a Halálfalon. Mentalisták. Szabadulóművészek. Hirtelen szaporábban dobog a szíve, és vékony kötetet emel le a polcról, amelynek hátulján kacskaringós, aranyozott betűkkel a Zacchini-ágyú titka felirat áll. Imádja az álmában talált történeteket, bár ébredés után sohasem emlékszik rájuk tisztán. Felcsapja a könyvet és olvasni kezd. Az élő ágyúgolyó nem is szerette a nőt igazán, annak ellenére, mennyit bizonygatta neki ezt. A férfi igazi szerelme a repülés volt, 7

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 7

2013.03.25. 11:09:52


az érzés, amikor a robbanás kiröpítette a roppant fegyver torkából: az ágyút még a nagyapja öntötte. A fémet állítólag egy égből lezuhant sziklából nyerték. A férfinak olyan feleség kellett, aki inkább tárgy volt, eszköz, amely gondoskodhatott arról a hatalmas szerkezetről, amit a férje meg az ágyú közösen alkottak, de erre a szerelem nem a megfelelő szó… Matjek pislog. Ez nem jó történet. Ez nem vezeti el a tolvajhoz. Valaki köhint a háta mögött, mire önkéntelenül ugrik egyet és becsapja a könyvet. Ha most megfordulna, egyenesen a hórihorgas eladóra látna, aki a pult mögül pislog felé helytelenítően, koszos inge gomblyukaiból ősz szőrszálak kunkorodnak elő, borostás arca csupa rosszindulat. És akkor felébredne. Matjek a fejét ingatja. Ma éjjel nem egyszerű álmodó. Ma küldetése van. Gondosan visszacsúsztatja a könyvet a polcra, és megindul felfelé a lépcsőn. A deszka nyöszörögve tűri minden lépését. Matjek súlyosnak érzi magát. A korlát hirtelen ellágyul a markában. Ha nem vigyáz, átcsúszik, belesüpped egy másik, mélyebb álomba. De ebben a pillanatban meglátja, amit keres: a villanásnyi kéket a szürke kötetek között, az egyik felső sarokpolcon, pont a lépcső végében. Odalent nyálkás, ziháló hanggal megint köhög az eladó. Matjek lábujjhegyre áll, a könyvért nyúl, és az ujjai hegyével megrántja a kék borítót. A kötet kiszabadul és zuhan, lavinaként követi egy egész kupac. Matjek szemét és torkát marja a por. Köhögni kezd. – Mit művelsz odafent, kölyök? – kiáltja lent egy recsegő hang, amit váratlanul csoszogó léptek zaja követ, és a padlódeszkák nyikorgása. Matjek letérdel, és sorban hajigálja félre a bolhacirkuszokról és az éneklő egerekről szóló könyveket, amíg a kezébe nem akad 8

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 8

2013.03.25. 11:09:52


a kék kötet. A borító több helyen is megkopott és felhasadt, néhol kilátszik alóla a barna karton, de az ezüstszínű kép, a minaretek, a csillagok és a Hold rajza még mindig fényesen ragyog rajta. Valami jön felfelé a lépcsőn, tömjén és por szaga árad belőle, és már nem az eladó alakját viseli, hanem valami sokkal rosszabbat, ami reszketegen sustorog, mint a vén papír… Matjek le sem veszi a szemét a könyvről. Felcsapja a fedelét. A szavak azonnal rávetik magukat, fekete bogarakként nyüzsögnek a megsárgult lapon. A letűnt népek meséi között akad egy történet, miszerint régesrégen, India és Kína szigetén élt egy szászánida király, aki hadseregek, őrök, szolgák és csatlósok fölött uralkodott, és volt két fia, egy fiatalabb és egy idősebb… A szavak kavarogni kezdenek. A lap a betűkkel együtt felpuffad, megdagad, lassan egy kéz formálódik belőle, amely feketefehér ujjakkal nyúl ki a könyvből. A porszagú lény köhécsel, suttog, és valami bizsergetően csiklandós érzéssel végigsimítja Matjek vállát. Amilyen erősen csak bírja, megragadja a kezet, mire a szavakból formált ujjak borotvaélesen a tenyerébe vágnak. De csak szorítja tovább, a kéz pedig húzza magával, és egyszer csak feltárul előtte a nyelv roppant tengere. A szavak úgy zúdulnak át rajta, mint… …a hullámok. Csupasz lába körül incselkedően kavarog a tenger hideg habja. A feje fölött melegen ragyog a nyugodni készülő napkorong, a hófehér föveny úgy görbül, akár egy mosolygós száj. – Egy pillanatra azt hittem, nem fog összejönni – mondja a tolvaj. Meleg, erős marka Matjek kezét szorítja. Vékony testalkatú férfi rövidnadrágban és fehér ingben, a szemét eltakarja a napszemüveg, amely kék, akár az éjszakák meséit tartalmazó könyv borítója.

9

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 9

2013.03.25. 11:09:52


*** A tolvaj törülközőt terített a fövenyre. Azon ülnek most mindketten, egy csoport üresen árválkodó napernyő és napozóágy közelében, és nézik, amint a napkorong lassan a tengerbe ereszkedik. – Régebben sokat jártam ide – mondja Matjek. – Tudod, még azelőtt. – Tudom. Az emlékeid közül ástam elő – feleli a tolvaj. És az üres tengerparti strandot hirtelen zsibongva megtöltik Matjek édesapjával töltött szombat délutánjai. Elsőként mindig a techbazárba mentek, aztán kipakolták a zsákmányt a homokra, és az apró csónakdrónokat próbálgatták a vízben, vagy csak ültek és nézték a kompokat meg a jet–skiket. De hiába érzi a puha homokszemcséket a lábujjai között, hiába a napfény, az izzadság és a só illata a bőrén, a strand túlsó felén a vörös sziklák íve, valami nincsen rendben, valahogy ez az egész már nem csak az övé. – Mármint loptad – mondja Matjek. – Úgy tűnt, neked nincsen rá szükséged. Egyébként meg reméltem, hogy tetszeni fog. – Elég jó – mondja Matjek. – Azt hiszem. Pár részlet nem stimmel. – Arról a memóriád tehet, nem én – válaszolja a tolvaj. Ez a mondat kicsit zavarja Matjeket. – Te is megváltoztál – mondja aztán, csak hogy elterelje a témát. – Az mindig jól jön, ha az ember nem szeretné, hogy elkapják – feleli erre a tolvaj. Leveszi a napszemüveget, és a mellényzsebébe dugja. Valami tényleg más rajta, bár Matjek megesküdne rá, hogy a félig leeresztett szemhéj, a szemöldök és a szája sarkában az a kis ránc pontosan olyan, mint régen. 10

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 10

2013.03.25. 11:09:52


– Még sohasem mesélted el, hogyan fogtak el – mondja Matjek. – Csak a börtönről tudok, meg arról, hogyan szabadított ki onnan Mieli, aki magával vitt a Marsra, ahol meg kellett keresned az emlékeidet, mert csak így lophattál el valamit a megbízójának, aki cserébe megígérte, hogy szabadon enged. – És azután? – A tolvaj akkor szokott így mosolyogni, ha a viccnek kizárólag ő ismeri a csattanóját. – Megtaláltad az emlékeket. De volt ott egy másik önmagad is, aki megpróbálta ezeket elvenni tőled. Ezért csapdába ejtetted egy börtönben, a végén pedig mindössze egyetlen dolgot vihettél el onnan magaddal, egy dobozt, amelyben egy isten van. És egy emlékképet, miszerint a Földre kell menned. – Neked aztán tényleg kiváló a memóriád. Matjek halántékában dobolni kezd a hirtelen feltámadó harag. – Ne gúnyolódj velem! Utálom, ha gúnyolódnak velem. Ráadásul igazi sem vagy, mert csak kitaláltalak. Esetleg egy könyvben olvastam rólad. – És a sulidban nem tanítják nektek, milyen fontosak a kitalált dolgok? Matjek gúnyosan horkant. – Csak a csitraguptáknak. A nagy kollektív terv lényege a valóság. A halál valódi. Az ellenség valódi. – Gyorsan tanulsz, azt látom. De mesélj, mit keresel te itt? Matjek felpattan, és dühösen tesz pár lépést a tenger felé. – Simán beárulhatnálak nekik, ugye tudod? A többi csennek. Azok azonnal kimetszenek innen. – Ha elkapnak – mondja a tolvaj. Matjek megfordul. A tolvaj felnéz rá a törülközőről, hunyorog a fényben, fejét oldalra biccenti és vigyorog. – Meséld el a legutolsó alkalmat! – mondja neki Matjek. – Csak ha szépen kéred. 11

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 11

2013.03.25. 11:09:52


Matjek már majdnem közli a tolvajjal, mit is gondol róla valójában – hiszen csak a saját képzelete szülötte, akitől aztán semmit sem kell kérnie. A tolvaj azonban olyan boldog elégedettséggel gubbaszt ott, mint az a kis Buddha-szobor, amelyet az anyja tartott a kertben, ezért Matjeknek a torkán akad a mondat, és hangos sóhajtás lesz belőle. Lassan visszaballag a törülközőhöz, leül és átöleli a térdét. – Rendben – mondja. – Meséld el, hogyan kaptak el az utolsó alkalommal! Kérlek szépen. – Máris jobb – feleli a tolvaj. A napkorong csupán aranyszín villanás a látóhatáron, mégis felveszi a napszemüvegét. A napnyugta szétárad a tenger felszínén, mintha színes festékeket mostak volna a vízbe. – Nos. Ez a történet a halál árnyékában játszódik. Mint az életem, az életed, mindenki élete. Erről volt szó valaha az iskolában? Matjek türelmetlen pillantást vet rá. A tolvaj vigyorogva hátradől. Aztán elkezdi. – Szóval a következő a lényeg – mondja. – Aznap, amikor a Vadász eljött értem, éppen szellemmacskákat gyilkoltam a Schrödinger-dobozban. Körülöttük az álomvalóság lassan a napnyugta, a homok és a tenger színeivel festi meg a tolvaj szavait.

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 12

2013.03.25. 11:09:52


1. A tolvaj és a Doboz

Aznap, amikor a Vadász eljön értem, éppen szellemmacskákat gyilkolok a Schrödinger-dobozban. Az ujjamból úgy sisteregnek a kvantumcsomókból font nyalábok, mint egy Tesla-tekercs kisülései, és egyenesen a kabinom közepén lebegő, apró, lakkozott dobozkába csapódnak. A dobozka hátterében az egyik enyhén ívelt fal a Fősodor csábító látképét tárja elém – az űrhajók és gondolatfoszlányok folyamatos áradata olyan, mintha széles ecsettel festettek volna csillagokat az űr sötétjére. Ez a Naprendszert átszelő gravitációs artéria egyik ága, ahol hajónk, Perhonen utazik a Marsról a Földre. Ma azonban fel sem tűnik káprázatos szépsége. A világom egy fekete dobozra szűkül, amelyben éppen csak elférne egy gyűrű vagy egy isten elméje – esetleg a szabadulásom kulcsa. Lenyalom a verejtéket az ajkamról. Látómezőmet betölti a kvantumprotokollok pókhálószerű rajzolata. A fejemben Perhonen matematikusgogoljai motyognak és pusmognak. Mind az agyam, mind az érzékelésem túlságosan emberi, ezért segítségként a problémát egy joszegivé alakítják: a feladat innentől egy japán titokdoboz kinyitásává alakul. A kvantumprotokollok 13

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 13

2013.03.25. 11:09:52


érzetek lesznek, a lakkozott felület tökéletlenségei és vájatai, a befeszített izmokként várakozó, benyomható pontok, az elcsúsztatható lapocskák halovány rései. Meg kell találnom azt a mozdulatsort, ami kinyitja a dobozt. A probléma csak annyi, hogy ebben az esetben pont nem nyithatom ki túl hamar. A faragott minták számolatlanul sok qubitban rejtőznek – mindegyik qubit egyidejűleg a nulla és az egy valamilyen keveréke –, a mozdulatok megfelelői pedig kvantumlogika elvén működő műveletek, amelyeket a gogoloknak hála a hajó szárnyaiba épített lézerek és interferométerek hajtanak majd végre. Összességében az egész eljárás nem más, mint amit őseink kvantumtomográfiának neveztek: úgy próbálunk meg rájönni, mit is csinál a Doboz a kvantumállapotokkal, hogy nagyon finoman hatolunk bele, mint tolvajkulcs a zárba. Mintha nyolc oldalú Rubik-kockákat kellene kirakni, miközben zsonglőrködöm velük. És ha elejtek egyet, Isten megöl egymilliárd kismacskát. A gogolok felvillantják a rajzolat egyik részét, a vonalak kusza összevisszaságában pirosan izzanak a vörös szálak. Már látom is, melyik szekcióhoz kapcsolódik. Ha ezt a nyilat és azt az állapotot elforgatjuk, alkalmazunk egy Hadamard-kaput és megfigyeljük… Az ujjam alatt megreccsen a képzelt deszka, és valami kattan. – Szezám, tárulj! – suttogom. *** Drathor, a zokuk egyik rangidőse szeretett beszélni, és viszonylag keveset kellett kérlelni, mire elmagyarázta a Doboz lényegét (nyilván kihagytam azt a részt, hogy húsz évvel ezelőtt elloptam egyet a zokujukból). Képzelj el egy dobozt, mondta Drathor. Aztán tegyél bele egy macskát. Egy halálosztó géppel 14

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 14

2013.03.25. 11:09:52


együtt, amely állhat például egy üveg méregből – legyen mondjuk cián – és a hozzá kapcsolt szerkezetből. Ez utóbbiban van egy kalapács és egy radioaktív atom. A következő órában az atom vagy elbomlik, vagy nem, és vagy beindítja a kalapácsot, vagy nem. Tehát a következő órában a macska egyszerre élő és halott. A kvantummechanika szerint tehát a dobozban nem egy bizonyos, meghatározott állapotú macska van, csak a szelleme: egy élő macska és egy halott macska szuperpozíciója. Mindaddig, amíg ki nem nyitjuk a dobozt és bele nem nézünk. A megfigyelés összeomlasztja az állapotokat, és tisztán az egyik vagy a másik marad meg. Így szól Schrödinger gondolatkísérlete. Ami természetesen teljesen téves. A macska makroszkopikus rendszer, és semmilyen titokzatos megfigyelő közbeavatkozása nem kell ahhoz, hogy életben maradjon vagy meghaljon: elég, ha a macska interakcióba lép az univerzummal, és a a dekoherenciaként ismert jelenség révén máris megtörténik az összeomlás az egyik makroállapotba. A mikroszkopikus világban viszont – a qubitek, azaz kvantumbitek között, amelyek az egyesek és a nullák megfelelői a kvantumvilágban – Schrödinger macskája valódi. A Dobozban több milliárd szellemmacska létezik. Az élők információt tárolnak. Akár egy elmét is, egy élő, gondolkodó elmét. A Doboz qubitjeit a semmi és a létezés közötti félállapotba forgatták. A bezárt elme ebből semmit sem vesz észre – a kvantumkapuk sorozatának köszönhetően továbbra is érez, gondolkodik, álmodik. Amíg odabent marad, semmi gond. Ha azonban megpróbál kijönni, akkor elég bármilyen módon kölcsönhatásba lépnie a környezetével, és az univerzum úgy zuhan rá, mint egy tonnányi tégla, és a nemlétbe omlasztja. Rossz cica, halott cica. – De mit zárnak egy ilyen dobozba? – kérdeztem Drathdort. – Valami nagyon, nagyon veszélyes dolgot – felelte.

15

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 15

2013.03.25. 11:09:52


*** Az elmúlt hét folyamán összeállítottunk egy qubit-térképet a Dobozról, és egyik zónája most szikrázó fényre gyúl, mint egy éjszakai város. Már érzem is: az oldódó csomóra emlékeztető érzést, ami mindig elfog, ha megtalálom a rést egy biztonsági rendszeren vagy a fogást egy szélhámos gondolkodásán. Türelmetlenül lehunyom a szememet és hagyom, hadd mozduljon magától, ösztönösen a kezem. Az ujjam alatt falapok csúsznak egyik helyről a másikra. A gogolok boldogan dalolnak, mert orgazmusszerű löketekben kapják a gyönyört, amit a Hilbert-térbeli operátorok spektrális felbontásának számolása okoz. Még több fénypont izzik fel a térképen. A fedél alig érezhetően megmoccan… Aztán hangosan visszacsapódik. A következő regiszter is elpusztul. A protokoll összegubancolódik. Az aktuális mérés eredménye halál. Megint elpusztítottam a Doboz tartalmának egy újabb töredékét. Szitkozódva a kabin sarkába hajítom az átkozott vackot. A kvantumcsomócsápok meghasadnak és semmivé válnak. A Doboz lepattan a csillagokkal teleszórt falról, és pörögni kezd a levegőben. Nem vagyok Jean le Flambeur. Parányi, fehér pillangó rebben a Dobozra, és szapora szárnycsapásokkal megállítja a forgását. – Mielőtt összetörsz valamit – mondja a hajó megnyugtató, női hangon –, szólok, hogy az egész a te ötleted volt. A hajónak igaza van: valóban az én ötletem volt. Pontosabb egy korábbi énem ötlete. Az eredeti Jean le Flambeur találta ki, a legendás tolvaj, az elméket feltörő betörő, egy igazán kedves fickó. Akitől szinte semmi nem maradt rám, csak pár emlékszilánk, néhány régi ellenség, egy börtönbüntetés – és ez a Dobozba zárt valami. – Touché – mondom. 16

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 16

2013.03.25. 11:09:52


– Három napja mással sem foglalkozol, Jean. Talán nem ártana egy kicsit pihenned. – Nincsen rá időnk. Te mondtad, hogy bármi is van odabent, már az előrehaladott dekoherencia állapotában tart. Szememet homokként csípi a kimerültség. Ékes bizonyítéka annak, hogy a látszat ellenére egyáltalán nem vagyok szabad. A Perhonen kapitánya, Mieli makacsul nem hajlandó megadni a teljes elérést Szobornoszt gyártmányú testemhez, és szigorúan csak az alapvető emberi paramétereket engedélyezi nekem, hiába biztosítom sokadszorra is, hogy az előző próbálkozások, amelyekkel cseppet sem önkéntes társulásunk alól próbáltam kibújni, mind félreértésekből adódtak, és eltökélt szándékom letörleszteni az adósságomat neki és rejtélyes szobornoszt megbízójának. Becsszóra. De akkor sem adhatom fel. Amikor a hajó először megvizsgálta a Dobozt, kiderült, hogy az odabent tárolt kvantuminformáció ideje véges. Pár napon belül az összes kismacska elvénülésben fog elpusztulni. – Igen, ez kifejezetten furcsa egy zoku eszköz esetében – mondja Perhonen. – De talán a tervezője szándékosan építette be az időkorlátot. Mint egy játékba. – Most mondtad, hogy ez egy zoku eszköz. Akkor mire számítottál? – Nagyon sokféle zoku létezik, de általánosságban mindegyik a játékok megszállottja. Nem mintha a Szobornoszt ellen tudna állni a csábításnak. A Dilemmabörtön és az odabent űzött halálos játékok emléke megborzongat – nem beszélve a hely őshonos szörnyetegéről, a defektálók mesteréről, a legyőzhetetlen rémálomról, aki felvette a külsőmet és úgy győzött le. Bármilyen feladatot is szánt nekem Mieli megbízója, annál csak jobb lehet. – Nem tudom, mire kell számítanom. Sem Mieli, sem te nem árultad el, mi van a dobozban. Vagy mi köze lehet az úticélunkhoz. Ahova mellesleg egyre kisebb lelkesedéssel igyekszem. – Azért annyira nem rossz hely a Föld – mondom. 17

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 17

2013.03.25. 11:09:52


– Jártál ott az Összeomlás óta? – Fogalmam sincs. De azt tudom, hogy most oda kell mennünk. – Széttárom a karomat. – Nézd, az én munkaköri kötelességem annyi, hogy ellopjak ezt-azt. Ha kifogásaid támadtak a tervvel kapcsolatban, beszélj Mielivel. – Amilyen hangulatban most van, inkább nem – mondja a hajó. A pillangótestű avatár tesz egy kört a fejem körül. – De talán te beszélhetnél vele. A tervről. Mieli valóban különösen viselkedik mostanában. Legjobb pillanataiban sem ő a társaság lelke, de abban a pár lassú hétben, amióta elindultunk a Marsról, még a szokásosnál is csendesebbnek tűnik, majdnem minden idejét a pilótabölcsőben vagy a központi kabinban tölti, és meditál. – Ez – jegyzem meg – egy rendkívül rossz ötlet. Többnyire én vagyok az utolsó ember a világon, akit szívesen lát. – Miről beszél a hajó? – Lehet, hogy meglepődnél. – Rendben. Amint sikerült kinyitnom ezt a vacakot, beszélek vele. – Kelletlen fintorral bámulom a Dobozt. A pillangó-avatár az orromra száll, amitől kényszeresen pislognom kell, amíg el nem hessegetem. – Ez inkább úgy hangzik, mintha valami másról próbálnád elterelni a gondolataidat – mondja. – Van még valami, amit esetleg elfelejtettél megemlíteni? – Az égvilágon semmi. Nyitott könyv vagyok – teszem hozzá sóhajtva. – Nincsen jobb dolgod? Már négyszáz éve léteznek pszichoterapeuta-botok. – És miből gondolod, hogy nem azzal beszélgetsz? – Az avatár enyhe ózonillat kíséretében kvantumcsomó-buborékká foszlik. – Próbálj meg aludni egy kicsit, Jean! Megérintem a Dobozt, kitapintom a meleg fa szilárdságát, megpördítem a levegőben, és nézem, amint egyre gyorsulva 18

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 18

2013.03.25. 11:09:52


homályos folttá olvad. A látványtól kezd leragadni a szemem. A hajónak igaza van. Sokkal könnyebb a Dobozra gondolni, mint a Marsra, a kastélyra és az istennőre. És amint lehunyom a szememet, már meg is rohan az összes emlékkép. *** A Marson álló memóriakastély az enyém lehetett volna: az a sok-sok terem, tele viasz- és rézszobrokkal, gyémántagyakból és istenektől ellopott kincsekkel, zoku ékkövekkel. De ez már a múlt, mert az egészet felfalta és börtönné torzította egy arkhón. Egyedül a Doboz maradt meg belőle, meg a kapcsolódó emlékek. Csak a kezemet kellett volna kinyújtanom, hogy mindent visszaszerezzek, mégsem tettem. Miért nem? Nem vagyok Jean le Flambeur. Elmém kastélyának aranyozott márványfolyosóit járom, és a nyitott ajtókon át ellopott emlékekre látok. Volt idő, amikor én nem akartam Jean le Flambeur lenni. A Marson éltem, a Labirintusban, a felejtés városában. Új arcot alkottam magamnak. Új életet kezdtem. Találkoztam egy Raymonde nevű nővel. Alaposan elrejtettem a titkaimat, még saját magam elől is. Ott egy emlék, a Villanás, a technológia és a téridő szimultán szingularitása. A vakító lobbanás a marsi éjszakában, amikor a haldokló Jupiter kvantumálmok záporát zúdította a Labirintus lakóira. Ott a Születés és a Halál csarnoka, amelyet én magam terveztem, hogy emlékeztessem a halhatatlanokat arra, miképpen végződik minden. Ott a Labirintus egyik művészének a szeretője, akinek az emlékeiből… ihletet nyertem. A férfit megérintette a Villanás. Amikor az elméjébe pillantottam, megláttam az istenek tüzét. És tudtam, hogy nekem ez kell. 19

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 19

2013.03.25. 11:09:52


Ott a marsi zoku. Ők hozták magukkal a Dobozt, még a protokollháborúból. A Dobozban a Szobornoszt egyik Alapítójának, a Belső-rendszer egyik urának gogolja raboskodik. Egy fogoly isten. Ott a Gilbertine nevű lány – szintén egyike a tiltott, mégis megszerzett kincseknek –, akinek az emlékei között elrejtettem a Dobozt. Az alkalomhoz viselt, most már teljesen idegen arcomon hideg céltudatosság ült. Ezzel jár, ha valaki Prométheusz – közölte a lánnyal régi önmagam. Mieli megbízója, a kígyómosolyú istennő azt akarja, hogy Prométheusz legyek. Ott a Hszüeszüe nevű nő a robotkertből, aki valaha feltöltő volt a Földön, még az Összeomlás és a Szobornoszt előtt. Gyerekeket küldött az égbe, hogy halhatatlan szoft ver-rabszolgákként dolgozzanak tovább odafent. Ez vonz most az emberiség bölcsőjébe, a tudat, hogy ennek az emlékképnek célja van, és a kísértetek világában rábukkanok valami használhatóra, valami fontosra. És ott van a csukott ajtó. Kinyitom a szememet. A Doboz még mindig a levegőben forog. Valóban minden mással próbálok foglalkozni a feladat helyett. A válaszok a Földön vannak – és abban a bezárt szobában a fejemben. Mit tenne ebben a helyzetben Jean le Flambeur? Megmarkolom a Dobozt és dudorászni kezdem Stan Getz valamelyik számát. Az ívelt falon kör alakú nyílás formálódik. A hajó szerkezetének jelentős része oorti okoskorallból készült – ezt hívják väkinek –, amely reagál a zenére. Éppen elég időm volt megfigyelni Mielit ahhoz, hogy erre rájöjjek. A hajó egészen biztosan tudja, mit művelek, de a tudat, hogy van egy rejtekhelyem, legalább a magánélet halovány illúzióját biztosítja. Beteszem a Dobozt az üregbe és végigpillantok a többi holmimon. Néhány zoku ékkő – fürjtojásnyi méretű, sötét boros20

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 20

2013.03.25. 11:09:52


tyánszín gömböcskék –, melyeket még a Marson loptam, amikor Isidore Beautrelet detektív társaságában részt vettem Pixil reinkarnációs buliján. Mellette a lány zsebvilági kardja hever: ezt az egykori önmagammal, Jean le Roi-val vívott csatából hoztam magammal. Nem sok, de kezdetnek megteszi. A zsebembe dugom a zoku ékkövet, hátha szerencsét hoz, visszazárom a falba hitvány kis titkaimat, aztán elindulok megkeresni Mielit. *** Mieli a központi kabinban imádkozik a Fekete Emberhez. Kezdetben akadozva megy az éneklés, de aztán a hangjától megmozdulnak a falakban álló szobrok, és lassan felveszik az űr sötét istenének alakját. A dalt Brihane nagymama tanította neki, és csak sötét helyeken, sötét utazásokon szabad énekelni. Amikor azonban átsiklik a meditáció transzállapotába, az alakokból tükörképek lesznek: sok-sok Mieli néz vissza rá a falakról, arcukat mintha koszos üstökösjégből faragták volna. Mieli elhallgat, és az alakokat nézi. A gömb alakú, lebegő gyertyák, a lágy, vöröses derengés, a finom fahéjillat, a dal – most egyik sem számít. A lelkében már megint sötét űr tátong. Rengeteg dolga lenne. Fedőszemélyiségeket kellene gyártania, mielőtt elérik a Földet. Szobornoszt adatbázisokban kutatni az emberiség otthona után – ahonnan saját népe, az oortiak évszázadokkal ezelőtt elmenekültek. Ehelyett hangos sóhajjal a kabin közepén lebegő súlytalan bútorzat és a gömb alakú bonszaifák közötti tengely felé tornázza magát, és a fabrikátorral készíttet egy nagy buborék édesgyökérteát. Tenyerében dédelgeti a buborék meleg korallját. Hirtelen eszébe jut a dal, amellyel megteremthetné ezt a formát: rövid, 21

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 21

2013.03.25. 11:09:52


egyszerű dallam, amit egy kisgyerek is meg bír tanulni. Dudorászva belekortyol a teába. Az íze is sötét, keserű és ragacsos. Már el is felejtette, mennyire borzalmas ez az ital. Azonban az első korttyal együtt megrohanják az emlékek, eszébe jut egy reggel a kotóban, amikor felhúzták a redőnyöket és kintről beragyogott a Kicsi Nap fénye, és ettől a jégboltozat ezernyi repedése és hege hunyorgó, izzó szemek sokaságának tűnt –Nagymama pedig egy buborékot nyomott a kezébe, ráncos ajkával csókot lehelt az arcára, száraz, édes illata a tea gőzével elegyedett, a szivattyúfák kinyíltak, a parányi anansik gyémántból szőtt sárkányrepülőikkel meglovagolták a reggeli termikeket… De már ez az emlékkép sem az övé. Az is Mieli úrnőjét, a pellegrinit illeti. Annyi mindenről lemondott már, hogy nem is érti, miért más ez az érzés. Felkínálta a pellegrininek a testét, a bőre alatt rejtőző fúziós energiát és a pusztítás képességét. Az elméjét, amelyből a metakortex kiöli a félelmet, amely az ellenfeleit is megelőzve kikövetkezteti a következő lépésüket, vektorok, erővonalak és valószínűségek hálózatává alakítja a világot. És mindezt Sydänért. Akkor hát miért tűnik olyan értékesnek pont az, amit legutolsónak ad fel magából – az egyedisége, amiről lemondva az istennő másolatokat készíthet belőle, gogolokat, akik mind azt hiszik, hogy ők Mieli, Karhu lánya? Talán azért, mert ezt nem Sydän, hanem a tolvaj miatt tette. Elhessegeti a régi, megszokott haragot, amit a férfi gondolata vált ki belőle minden alkalommal, valahányszor eszébe jut az elmúlt hónapok alatt ismerőssé vált arca: a félig lehunyt szemhéj alatt csillanó szeme, könnyed mosolya, ívelt szemöldöke, amit mintha ecsettel húztak volna a bőrére. Egy röpke pillanatra szinte hiányzik neki a biolink, amivel úrnője bilincselte kettőjüket egymáshoz, mert most nem érzi azt, amit a férfi. Úgy sokkal könnyebb volt megérteni. 22

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 22

2013.03.25. 11:09:52


A tolvaj dalra fakasztotta a Marson. Természetesen csak trükk volt, mint minden más, hogy elterelje a figyelmet valami egyébről, amiben Mieli háta mögött mesterkedett. Mégis, ott és akkor, a biolinken keresztül átsugárzott a férfi öröme. Már el is felejtette, milyen érzés. És akkor ott van a becsület kérdése is. Nem hagyhatta magára a tolvajt, miután a pellegrini szemétre hajította, mint egy feleslegessé vált szerszámot, hadd pusztuljon el egy másik börtönben. Mi mást tehetett volna? Megérinti a bokáján tekergőző láncot. Értékes ékkövek egymás mellett, foglalatokban, mint visszavonhatatlan döntések egész sorozata. Végül elhessegeti a kellemetlen gondolatot, és lassan imádkozni kezd. Gyertyafény táncol a szobrokon, fokozatosan felveszik Sydän arcvonásait, a szájuk széles lesz, az arccsontjuk kecses, és megjelenik rajtuk az a bosszantó tündérmosoly. – Hozzám miért nem imádkozol soha? – kérdezi a pellegrini. – Az istenek ódivatúak. Majomfejekben zúgó memetikus zaj mindegyik. Igazán fohászkodhatnál hozzám. Az istennő Mieli előtt áll, összefont karral, teste a súlytalanságban lebegő gyertyák keretébe foglalt árnyék. Mint mindig, most is úgy tűnik, mintha rá kizárólag a normális gravitáció hatna: vörösesbarna haja dúsan omlik a vállára, amit szabadon hagy a hófehér nyári ruhája. – Szolgállak és engedelmeskedem – mondja Mieli. – De az imáim csak az enyémek. – Felőlem! Lásd, milyen nagylelkű vagyok. Az imádkozást amúgy is túlértékelik. – Int, és megvillannak a vörös körmei. – Megtarthatod. Így is az enyém a tested, a hűséged és a lelked. Ne feledd, mit ígértél nekem. Mieli fejet hajt. – Nem felejtettem el. Kérj bármit, megkapod. – És honnan tudod, hogy még nem vettem el magamtól? 23

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 23

2013.03.25. 11:09:52


Mieli szája kiszárad, gyomrában hideg csomó. Aztán a pellegrini felkacag. Hangja kristálypoharak csilingelése. – Még nem. Még nem – mondja sóhajtva. – Szórakoztató teremtés vagy, drágám. De sajnos olyan kevés időnk van szórakozni. Ami azt illeti, szükségem van a testedre, ha a lelkedre nem is. Beszélnem kell az én Jeanommal. A körülmények úgy hozták, hogy a többi énemnek mozgásba kellett lendítenie bizonyos eseményeket. Valami közeledik felétek. Készen kell állnotok. A pellegrini belelép Mieli testébe. Olyan érzés, mintha jéghideg vízbe merülne. Aztán eltűnik a kabin, a gyertyafény és az istennő, Mieli pedig a hajó virtuálterében találja magát, kísértetként lebeg a környező űrben, a Fősodor gubancos fényfonatai között.

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 24

2013.03.25. 11:09:52


2. Tavaddud és Dunjázád

Mielőtt Tavaddud szerelmeskedni kezdene Szen úrral, a dzsinnel, megeteti szőlővel. A szőlőt az ölében heverő tálból csipegeti. Egyesével a szájába veszi a szemeket, és mindegyiket az ajkai között tartja egy pillanatra, mintha megcsókolná az édes, lédús gyümölcsöt. Amikor végül beleharap, halk, fémes sóhaj hallatszik a dzsinnpalack felől, amely vékony, fehér kábellel kapcsolódik a lány hajára húzott énszim vékony érzékelőhálójához. Tavaddud mosolyogva elmajszol egy újabb szőlőszemet. Ezúttal másfajta érzéseket is adagol az íz mellé. A bőrére simuló selyemköntös puhaságát. A szempilláira felvitt vastag festékréteg súlyát. Parfümje jázminillatát. Egykori mestere, Káfúr azt tanította neki, hogy a testadás illékony feladat, a hús csendjéből és suttogásából áll. Tavaddud feláll, és lassú, óvatos léptekkel a kulcslyuk alakú ablakhoz sétál. A testadó szolga kecses tánca ez: úgy lépked, hogy a dzsinnpalackra véletlenül se lásson rá. Két óráig tartott, mire a keskeny szobában sikerült megfelelően elhelyeznie a hímzett párnákat, a tükröket és az alacsony asztalkákat. 25

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 25

2013.03.25. 11:09:52


Egy rövid pillanatra a napfényben fürdeti az arcát, aztán behúzza a függönyt: a szobát mintha sötét méz öntené el. Aztán visszaballag a középen álló alacsony, kerek asztalkához, letelepszik a párnájára, és felnyitja az asztalon álló, ékkőberakásos szelencét. Kézzel készített, bőr- és posztókötéses könyv hever benne. Lassan emeli ki, hogy Szen úr kiélvezhesse a mozdulattal járó bűnös izgalmat. A könyv igaz történetet tartalmaz, de Szirrben nem is szabad más történetet mesélni. Tavaddud kívülről tudja ugyan, mégsem fejből mondja, hanem felolvassa, ujjával követi a szavakat a papír szemcsés felületén, mielőtt lapozna. – Élt egyszer Szirrben egy fiatal nő – kezdi –, nem sokkal a Szobornoszt eljövetele és a pusztító harag napja előtt. Ez a fiatal nő egy kincskeresőhöz ment feleségül. A mutálib feleségének története Nagyon fiatal volt még, amikor az apja kiházasította. Férje, a mutálib öreg volt, régen elmúltak már legszebb évei. A férfi első feleségét megszállták, ezért a Holtak Városába ment, ahol gúlként élt tovább. A férfi ezután hosszú utakra indult, hogy mennyországokat ásson ki a sivatag homokjából és gogolokat bányásszon a Szobornosztnak. A férfi fölött nem múlt el nyomtalanul választott élete: káoszkód tette zavarossá az álmait, és rücskös, zafírszerű kinövései felsértették a felesége bőrét, ha összebújtak az ágyban. Ez ritkán fordult csak elő: a mutálibokra jellemző módon a férfiból is kiveszett a vágy, hiszen csak úgy maradhatott életben a sivatagban, és pusztán házastársi kötelezettségből érintkezett a feleségével. Ezért aztán a nő magányosan élt szépséges házukban, a Kék Szilánk tetején. Egy napon úgy döntött, kertet telepít a tetőre. Fürgéket bérelt, hogy termékeny földet hordjanak neki a tengerparti üvegházakból, elvetette a magokat, és megparancsolta a zöld dzsin26

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 26

2013.03.25. 11:09:52


neknek, hogy azokból rengeteg különböző színű virágot sarjaszszanak, majd megkérte húgát, a muhtaszibot, hogy pecsétekkel védje meg a kertet a káoszkódtól. Éjszakánként suttogva biztatta a kertet, hogy nőjön: atyja házában dzsinn tanítók okították nekik az athar mágiáját, ezért sokat ismert a titkos nevek közül. A dzsinnekkel legyártatott magok gyorsan nőttek, és amikor a parányi kert teljes pompájában díszelgett, a nő hosszú estéken át üldögélt odafent és élvezte a föld nedves szagát, a virágok illatát, a napfényt a bőrén. Az egyik este erős szél támadt a sivatag felől. Megrohanta a Szilánkot és átcsapott a kerten. A szél régi naniták felhőjét sodorta magával, amely sűrű, nehéz ködként ereszkedett a kertre. A parányi gépek csillogó cseppekként csapódtak ki a szirmokon és a leveleken. Olyan frissek és tiszták voltak, mint az ősrégi, mikroszkopikus robotok felhője még az Égen Lebegő Szirrből, amit az apja egy palackban tartott a dolgozószobájában. A mutálib felesége a tanultaknak megfelelően, suttogó szavakkal és gondolatokkal beszélt a ködhöz. Lefeküdt a puha fűre, és megkérte a ködöt, hogy egy szerető kezét és száját formálja meg neki. A pára engedelmeskedett. Kavarogva örvénylett a nő körül, és puha, hűvös ujjként cirógatta végig a gerincét. Csiklandósan nyalogatta a nyakát és a kulcscsontját. *** Tavaddud elhallgat, majd lassan leveszi a köntösét és suttogva aktiválja a tükröket, amelyeket már korábban gondosan elhelyezett a szobában. Szen úr valaha férfi volt, és a férfiak látni akarnak. Ebből a szempontból könnyebb dolga van az eredetileg nőnek született ügyfelekkel – akik természetesen egészen más dolgokat követeltek. Így hát elhever a párnán, a tükörképére pillant, és úgy fordítja a fejét, hogy sűrű, sötét, göndör tincsei eltakarják 27

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 27

2013.03.25. 11:09:52


az énszim kábelét, majd elmosolyodik. A borostyánsárga fény kiemeli az arccsontját, és remekül leplezi, hogy – Dunjázáddal ellentétben – az ajka kissé nagy, és a testalkata sem olyan karcsú, mint a testvérének. Bőre azonban sima és sötét, a karja pedig szépen megizmosodott: a Szilánkok magasak, és sokat kell mászni, amíg felér. Nem felejtette el a ködöt sem, és miközben ujjával végigsimít a mellén, majd továbbhalad, le a hasán, folytatja a történetet. – Azonban a második, majd a harmadik csóknál a nő észrevette, hogy a köd nem egyszerűen csak válaszol a gondolataira, nem pusztán saját kezének és ajkának a meghosszabbítása, hanem a sivatag egyik élőlénye, aki pontosan olyan magányos és kiéhezett, mint ő maga. Játékos ködcsápok fonódtak a hajába. Amikor a köd után nyúlt, az sima, meleg, gömbölyű íveket és egyenes felületeket növesztett, hogy legyen mit megérintenie, majd gyengéden a fűre fektette a nőt… Tavaddud érzi, hogy szaporábban ver a szíve. Szen úr pontosan így szereti befejezni. A lány még erősebben nyúl magához, a kezéből kihullik a könyv és csattanva csukódik be a padlón. Mint minden alkalommal, az ujjai alatt most is egyre nő a forróság, csípője gyorsuló tempóban mozog a keze alatt, egyszerre rázza a forróság és a jéghideg borzongás, és hirtelen azon kapja magát, hogy az Axolotlra gondol… – Jó reggelt, drága Tavaddud! – szólal meg egy hang. – Szánnál egy pillanatot a testvéredre? – Dunjázád időzítése most is, mint mindig, hibátlan. Tavaddud felpattan. Az arca egyszerre lángol a szégyentől és a vágytól. Összekapja magán a köntösét, és kirántja a dzsinnpalackból az énszim kábelét. Az ajtó túloldaláról léptek tompa zaja hallatszik. A légyottra használt helyiség közvetlenül a dolgozószobája mellett található, a bejárati ajtóhoz vezető folyosóról nyílik. 28

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 28

2013.03.25. 11:09:52


– Ez… igazán pompás volt, drágám, mint mindig – jegyzi meg Szen úr száraz bádoghangon. – Habár a vége felé mintha… elkalandozott volna a figyelmed. – Ezer bocsánat! – mondja Tavaddud, és tapogatózva keresi a dzsinnpalackot a párna alatt. – Ez az alkalom ingyenes volt. – Közben némán szitkozódik. A vénséges dzsinn olyan új titkos nevet ígért a szolgálataiért, amilyenre már nagyon régóta vadászott. – Ígérem, hogy az első önnek is megfelelő időpontban azonnal pótoljuk az ülést. Közbejött egy egyszerű családi ügy. – Felemeli a nehéz korsót. A belsejében egy Összeomlás előtti értékes bioprocesszor gondoskodik a dzsinn ideiglenes lokális jelenlétéről Tavaddud lakosztályában. A burkolat szirri mesteremberek munkája, kék üveg, szimpla kerámia és áramkörök. – Tapasztalatom szerint – mondja a dzsinn – a családi ügyek sohasem egyszerűek. – Tavaddud! Mit művelsz? – Rendkívül sajnálom, de most tényleg mennie kell – mondja a lány. – Természetesen. Kérhetek egy kis segítséget? Akkor legközelebb. Tavaddud az ablakpárkányhoz lép a palackkal. Forró levegő kavarodik fel, alig láthatóan megremeg a levegő és megrebben a függöny, és a dzsinn már el is tűnt. A lány a párnák mögé rejti a palackot, ismét letakarja a tükröket, és egy pillanatra még megtorpan, hogy megigazítsa a haját. Kopogás hallatszik az ajtó felől. Tavaddud már nyúlna a kioldószimbólum felé, amikor elakad a lélegzete: a könyv még mindig ott hever a padlón. Kapkodva visszadobja a ládikóba és lecsapja a fedelet. Nyílik az ajtó. Dunjázád csintalan mosollyal az ajkán pillant végig testvérén. Egyik kezét kecsesen a nyakában lógó karinüvegcsén nyugtatja. Sötét bőrén szinte ragyognak a körmére fes29

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 29

2013.03.25. 11:09:52


tett titkos nevek. Öltözéke alapján éppen a városba indul: kék köntöst visel, papucsot, befont, gyöngyökkel díszített haját ékköves sapka fedi. Tökéletesen néz ki, mint mindig. *** – Zavarlak, drága húgom? – Ami azt illeti, igen. Dunjázád letelepszik az egyik párnára. – Bűbájos ez a szoba. Mi ez a finom illat? Talán... vendéget fogadtál? Tudom jól, mit művelsz, mondja a mosolya. És pontosan ezért bármit kérhetek tőled, meg fogod tenni. – Nem – feleli Tavaddud. – Remek. Pontosan erről akartam beszélni veled. – Dunji bizalmasan suttogva folytatja, mint egy összeesküvő. – Szeretnélek bemutatni egy fiatalembernek. Gazdag, jóképű, és még az esze is vág… ráadásul ráér ma délután. Mit szólsz hozzá? – Drága nővérem, egyedül is meg tudom szervezni a társasági életemet – mondja Tavaddud. Az ablakhoz lép, és határozott mozdulattal elhúzza a függönyt. – Ó, ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Ezért keresed utcai mutatványosok és egyéb semmirekellők társaságát. – Ma délután dolgom van. Önkéntes munkát végzek és gyógyítok. A banú szaszánnak… tudod, a mutatványosoknak és semmirekellőknek… szükségük van orvosra. – A fiatalembert minden bizonnyal érdekelné, mivel is foglalkozol odalent. – Igen, azt elhiszem. A muhtaszib tornyokból nem igazán látni, hogyan él a mélyben a banú szaszán. Dunjázád tekintete veszedelmesen csillan. – Ó, mi mindent látunk, elhiheted nekem. 30

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 30

2013.03.25. 11:09:52


– A munkám sokkal fontosabb egy randevúnál, és nem érdekel, miféle beillatosított fiúcskával találkoztál a Tanács valamelyik fogadásán. Értékelem a törődést, Dunji, de feleslegesen próbálkozol. – Sarkon fordul, és határozottnak szánt léptekkel megindul a dolgozószoba felé. – Igen, ezzel teljesen egyetértek. Olyan feladat ez, mintha káoszkódot kellene lemosnom egy mutálib farkáról, és nagyjából annyi értelme is van az egésznek. Atyánk azonban másképpen gondolja. Tavaddud megtorpan, gyomrát hideg görcs szorítja össze. – Ma reggel beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy megbántad eddigi tetteidet, és mostantól kizárólag egyetlen célod van: helyreállítani a családunk becsületét és tisztességes nővé válni. Tavaddud sarkon fordul. Dunji kék szeme átható pillantással szegeződik rá. – Ugye nem szeretnéd, drága húgom, ha hazugságba keverednék miattad? Hogy azt higgyék, én is történetmondó vagyok, mint te? Tavaddud összehúzza magán a köntösét, és önkéntelenül is megcsikordul a foga. Történetmondó, szörnyek ágyasa… nem az én lányom többé. Ezt az apja vágta a fejéhez, amikor három évvel ezelőtt a vezeklők hazarángatták Tavaddudot a Mesepalotából. – Ki lenne az illető? – Abu Nuvász – feleli Dunjázád. – Szerintem atyánk rendkívül boldog lenne, ha ti ketten… barátok lennétek. – Dunji, ha büntetni akarsz, azt sokkal egyszerűbben is megteheted. Mit akar atyánk ettől az embertől? Dunji nagyot sóhajt. – Nem is tudom… Vajon mit akarhat a város leggazdagabb gogolkereskedőjétől? – Nem vagyok ostoba, drága nővérem. – És a vezeklővé vált dzsinnek, mint mondjuk Szen úr, azért mesélnek nekem ezt-azt. 31

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 31

2013.03.25. 11:09:52


– Atyánk a Tanács teljes támogatását élvezi, nem kell megvásárolnia semmit. Miért szemelte ki ezt az embert és miért most? Dunjázád összehúzott szemmel méregeti, és az egyik gyűrűjével simogatja az ajkát. – Tulajdonképpen örülhetnék, amiért legalább elemi szinten tisztában vagy a városi politikával – mondja lassan. – A közelmúltban történt néhány változás, ami… megingatta a pozíciónkat. Ma reggel váratlanul meghalt a Tanács egyik tagja. Alile, a Soarez-házból. Talán emlékszel rá. Alile: savanyú arcú nő Tavaddudék asztalánál, akinek sötét hajából egy kopasz foltot kiharapott már a káoszkód, a vállán rézsas gubbasztott. Inkább ganét lapátolj egész életedben, kislány, még az is jobb, mint mutálibnak lenni. Valószínűleg ezért maradt meg benne az alkalom, gondolja Tavaddud, és elhessegeti az emlékképet. A mellkasában mintha hirtelen mély üreg tátongana, de az arcán ebből semmi sem látszik. – Várjál, kitalálom – mondja. – Atyánk leghűségesebb támogatója volt a harag napját követő paktum megalkotásában. Hogyan halt meg? – Túlságosan nyilvánvaló módon. Öngyilkos lett. A vezeklők szerint megszállták a testét. Lehet, hogy a maszrúrok voltak, bár eddig nem vállalták a felelősséget. Utána fogunk járni a dolgoknak. Atyánk még a Szobornoszttal is felvette a kapcsolatot… a hszien-kuk küldenek valakit, aki kivizsgálja az ügyet. Három nap múlva esedékes a szavazás a paktum ügyében. Ha győzni akarunk, szavazatot kell vásárolnunk. Abu Nuvász ezzel tisztában van, és pontosan ezért kell neked, drága húgom, boldoggá tenned, amennyire csak tőled telik. – Meglep, hogy atyánk ilyen fontos feladatot bíz rám. – A szörnyek szeretőjére. – Nuvász nagyúr azzal a határozott kéréssel fordult atyánkhoz, hogy veled akar randevúzni. Persze a pletykák szerint… 32

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 32

2013.03.25. 11:09:52


szokatlan az ízlése. Mindenesetre én a szobornoszt követet fogom kísérgetni… unalmas pesztrálás, de valakinek ezt is meg kell csinálnia… ezért attól tartok, mindenképpen rád hárul a megbízatás. – Micsoda véletlen. – Te vagy az, akiben atyánk megbízik, velem pedig úgy kereskedik, mintha a sivatagból kiásott gogol lennék. Nem volt ez mindig így. Tavaddud világosan emlékszik a serpenyő sercegésére, az illatokkal terhes forróságra, apja puha kezére a vállán. Csináld csak, Tava, kóstold meg, te főzted! Ha szerinted kell, tegyél még bele egy kis majoránnát. Minden jó ételnek külön története van. – Drága húgom, én csak segíteni próbálok neked. Atyánk könyörületes ember, de nem felejtette el, mit tettél. Esélyt szeretnék adni neked, hogy megmutathasd neki, ki vagy valójában. Dunji megfogja Tavaddud kezét. Dzsinngyűrűket visel, és hideg az érintésük. – Nem csak rólad van szó, Tavaddud. Sokat emlegeted a banú szaszánt. Ha a szavazás nekünk kedvez, elegendő hatalom lesz a kezünkben ahhoz, hogy Szirr összes lakójának jobb legyen a sora. De csak ha segítesz. – Dunji tekintete őszinte, mint régen, amikor megpróbálta rávenni Tavaddudot, hogy menjen világgá a szúkba, vagy bújjon el Chaeremon, a dzsinn elől. – Nem számítottam ígérgetésre – mondja Tavaddud halkan. – Azt hittem, fenyegetőzni fogsz. – Ha szeretnéd, megtehetem – mondja Dunji. – Jó atyánknak talán tényleg nem ártana tudnia néhány dologról. – Tavaddud lehunyja a szemét. Lüktet a halántéka. Ez az aunok büntetése Vejráz meg az Axolotl miatt. Talán meg is érdemlem. Vajon eljön az a nap, amikor az apám ismét képes lesz a szemembe nézni? – Rendben – mondja végül lassan. Gyengének érzi magát és fázik. – Remélem, elég szokatlan leszek az úr ízlésének. 33

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 33

2013.03.25. 11:09:52


– Csodálatos! – Dunji felpattan és tapsol. Ékszerei és dzsinngyűrűi hangosan csilingelnek. – Ne vágj már ilyen savanyú képet! Remek móka lesz! Aztán alaposan, tetőtől talpig végigméri a húgát. – Viszont mindenképpen kezdenünk kell valamit a hajaddal.

Hannu_Rajaniemi_Fraktalherceg_beliv.indd 34

2013.03.25. 11:09:52


Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.